Feladtad

Karnyújításnyira van a hold, a strand rég zárva,
csak az a csokiszerű valami úszkál sorsára várva,
mint én itt, de mindegy, még lesz mire célozni várok,
addig pár jól csengő első mondatot kitalálok!

Mondjuk, hogy rólad álmodtam, vagyis nem rólad, veled,
vagy hogy a szemedből tisztán látom,
hogy az ég is engem neked!
Vagy hogy, hogy vagy csak megkérdem, hátha pont azt mondod majd,
Hogy hol a francba voltam eddig mert már majdnem feladtad!
Már majdnem feladtad!

Remélem jössz majd és tényleg nem kell tovább,
mondogatnom magamnak, hogy egyedül sokkal f*szább.
Mert ihatok amikor eszembe jut, hogy jó lenne valamit inni,
s van időm kitalálni, ha tényleg jössz akkor mit kéne mondani.

Mondjuk, hogy rólad álmodtam, vagyis nem rólad, veled,
vagy hogy a szemedből tisztán látom,
hogy az ég is engem neked!
Vagy hogy, hogy vagy csak megkérdem, hátha pont azt mondod majd,
hogy hol a francba voltam eddig, mert már majdnem feladtad!
Már majdnem, már majdnem feladtad!

Mondjuk, hogy rólad álmodtam, vagyis nem rólad, veled,
vagy hogy a szemedből tisztán látom,
hogy az ég is engem neked!
Vagy hogy, hogy vagy csak megkérdem, hátha pont azt mondod majd,
hogy hol a francba voltam eddig mert már majdnem feladtad!
Már majdnem feladtad….

akire vártál

egyenként jönnek de egymásután
és ezt nem bírja már el a szó
ha megkérdeznéd tőle egyszer is azt
hogy miért neki mi volna jó?

a szív mélyén ott ül egy csillag és várja
hogy táncra perdítse a szél
a legvégén jóllakhat mindenki
végül is végig csak ez volt a cél

az akire vártál ott van
és minden nappal könnyebb minden
akit vártál igen ott áll
minden nappal közelebb innen

akit vártál most is rád néz
egy álomzápor hullik mától
akit vártál ott van nézz rá
és szájon csókol boldogságból

mindegy hogy meddig visz
mindegy hogy kikkel hoz össze amíg tart az út
egy ilyen mint én az minden csalónak
az életben egyszer kijut

útszéli bazárba nem mennék akkor se
hogyha már nem volna más
de ki tudja mit hoz az életem még?
talán lesz még ott találkozás

ha akire vártál ott van
és minden nappal könnyebb minden
akit vártál igen ott áll
minden nappal közelebb innen

akit vártál most is rád néz
egy álomzápor hullik mától
akit vártál ott van nézz rá
és szájon csókol boldogságból

jótékony ármányról hitted hogy megvédhet
mégis mit képzelhettél?
átkokról gondoltad azt hogy majd
áldásként hatnak hát mivé lettél?

egy fennsíkon fekszel egy tisztáson
úgy érzed senkinek nem kellesz már
de fölébed hajol egy virág és azt mondja
téged még mindenki vár

az is akit vártál ő is itt van
és minden nappal könnyebb minden
akit vártál igen itt áll
minden nappal közelebb innen

akit vártál most is rád néz
egy álomzápor hullik mától
akit vártál itt van nézz rá
és szájon csókol boldogságból

akit vártál itt van
csak ismételgesd hogy könnyebb minden

akit vártál igen itt áll
minden nappal közelebb innen

akit vártál most is rád néz
egy álomzápor hullik mától
akit vártál itt van nézz rá

Csavargó

Egy öregtől hallottam rég volt már,
Az ember úgy szép, hogy ha párban jár.
Nekem is volt, kit szerettem,
Kezét mégis elengedtem
Most már hiába keresem.
Mert eső van, szél, a hideg ráz,
De szívemben nagyobb a gáz.
Kalapomon hervadt szép virág
Mondd, hol a babám, gondol-e még rám?

Szárnya szegett elveszett madár,
Reméli még, hogy visszatalál.
Száll éneke társa nélkül,
Örömből bánat lesz végül,
Végül megint egyedül
Kell folytatnom az én utam,
Ily nehéz lesz azt nem tudtam.
Elmúlik-e majd mint a nyár,
Örökké így lesz talán?
Hol a babám, gondol-e még rám?

Köd elöttem, füst mögöttem,
Nélküled csavargó lettem.

Nélküled csavargó lettem,
Mindenemet elvesztettem.

Most előre nézek, de múltban járok.
Egyedül félek, más ágyában fázok.
Lehet, hogy ő is így el van veszve?
Vagy jött már más, azt megszerette?
Ha meg is találnám, de hiába már,
Legalább azt megláthatnám,
Hogy a babám, gondol-e még rám?

Nem tudom, hogy mi a jó, mi a jó én nekem.
Hányszor kezdjem újra még el ezt az életem?

Téren

Most enyém az egész, és magamban bármit mondhatok,
Nem néz hülyének érte senki, én meg a mondatok
Vagyunk, és csend van, és nincs busz, és nincs, hogy elérem,
Most sötét van, egy lámpa ég csak, itt fekszem a téren.

Most üresen ropognak a hidegtől mind a színpadok,
A fantom is alhat, de nem alszik, a fantom én vagyok.
A maszkom a búrára hajítva mosolyog szépen,
Most én is, mert sötét van, csend van, épp úgy, ahogy kértem.

Ne feküdj mellém, mert ez itt most csak az én városom.
Macskakő matracom, járdaszegély rajt a vánkosom,
És ne hidd, hogy nem puha, olyan, mint ti soha még nem,
Meghallgat, szétfagy és esőben is ázik értem.

A maszkom a búrára hajítva mosolyog szépen,
Fekszem, és csend van, és nincs busz, és nincs, hogy elérem.
És ne hidd, hogy nem puha, olyan, mint ti soha még nem,
Meghallgat, szétfagy és esőben is ázik értem.