A Tűz jegyében

Ha földre hullt egy szó.
Mi fontos volt az életben,
Felvettem csendesen,
S a szívemhez emeltem.
Néha úgy érzem,
Múlnak az ünnepek,
Vasárnap dél helyett,
Csak a hétfő reggelek.
Ha eltűnik egy arc,
Ki fontos volt a lelkemben,
Egyre nehezebb
A lista oly' végtelen.
Néha úgy hittem:
Örökre elvesztem.
Úttalan utakon,
Önmagam kerestem.

Őszinte tiszta szavak
Mindig felgyújtják
Saját törvényeim
Emésztő lángját.

Téli fagyban jöttem,
A Nagy Tűz jegyében,
Így éltem egész életem.
Az vagyok, ki voltam,
Tüzet álmodtam,
A meggyújtott
Lángot megóvtam.

Mindig úgy éltem,
Hogy ami volt a szívemen,
Az volt a számon
És én soha nem bánom.
Néha úgy hittem.
Az utam véget ér,
Megláttam már a fényt,
De kaptam új esélyt.

Őszinte tiszta szavak
Mindig felgyújtják
Saját törvényeim
Emésztő lángját.

Téli fagyban jöttem,
A Nagy Tűz jegyében,
Így éltem egész életem.
Az vagyok, ki voltam,
Tüzet álmodtam,
A meggyújtott
Lángot megóvtam.

Reptér

Ez a föld a senki földje
Állandó lakója nincs
Nem köt itt senkit semmi népszokás

Divatos itt minden stílus
Halkan szól a jó zene
Ezernyi nyelven szól egy vallomás

Távozik
És érkezik
Itt mindenféle ember
Egyre száll a sok-sok gépmadár

Reptér
Lobog a szélben a szélzsák (reptér)
Villognak egyre a lámpák (reptér)
Repülni hív a magas ég

Reptér
Lobog a szélben a szélzsák (reptér)
Villognak egyre a lámpák (reptér)
Repülni mindig szeretnék

Körülöttem furcsa arcok
Fürge léptű emberek
A hangosbemondó hív egy portugált

Búcsúzik egy szőke kislány
Ki tudja, hogy merre megy
Egy szakállas német csekket pénzre vált

Távozik
És érkezik
Itt mindenféle ember
Egyre száll a sok-sok gépmadár

Reptér
Lobog a szélben a szélzsák (reptér)
Villognak egyre a lámpák (reptér)
Repülni hív a magas ég

Reptér
Lobog a szélben a szélzsák (reptér)
Villognak egyre a lámpák (reptér)
Repülni mindig szeretnék

Reptér
Várnak a gépek ma is rám
Villognak egyre a lámpák
Repülni hív a magas ég

Reptér
Várnak a gépek ma is rám
Villognak egyre a lámpák
Repülni mindig szeretnék

Reptér
Várnak a gépek ma is rám
Villognak egyre a lámpák
Repülni hív a magas ég

Reptér
Várnak a gépek ma is rám

A bolond lány

Az ördög küldte, mer’ ő se bírta ki
Hisz rosszabb nála is, a bolond lány

Az ördög küldte a földre fel
Fogadok, így jött el közénk a bolond lány

Két szemébe, tűzbe néztem
Elvakítva táncra kértem
Átkaroltam, majd elégtem
S újra itt van már a bolond lány - a bolond lány

Az ördög küldte, mer’ ő se bírta ki
Hisz rosszabb nála is, a bolond lány
Az ördög küldte a földre fel
Fogadok, így jött el közénk a bolond lány

Egérutat nem találok
Az ő szerelme szörnyű átok
Ha elkap, többé fel nem állok
Óh, ha rám talál a bolond lány – ő a bolond lány

Véletlen volt, higgyétek el
Véletlenül kértem őt fel
Véletlenül karoltam át
Nem sejtettem, mi vár még rám
Soha több lányt nem csábítok
Szerencsétlen alak vagyok

Az ördög küldte, mer’ ő se bírta ki
Hisz rosszabb nála is, a bolond lány
Az ördög küldte a földre fel
Fogadok, így jött el közénk a bolond lány

Látom őt, ha utcán járok
Látom őt, ha sorban állok
Minden lányban rémet látok
Hátha ő talán a bolond lány – ő a bolond lány

Véletlen volt, higgyétek el
Véletlenül kértem őt fel
Véletlenül karoltam át
Nem sejtettem, mi vár még rám
Soha több lányt nem csábítok
Szerencsétlen alak vagyok

Az ördög küldte, mer’ ő se bírta ki
Hisz rosszabb nála is, a bolond lány
Az ördög küldte a földre fel
Fogadok, így jött el közénk a bolond lány

Mentsetek meg, mentsetek meg
Hálás leszek, míg csak élek
Üldöz engem, s én úgy félek
Hátha vár most rám a bolond lány – óh, a bolond lány

Hajsza közben

Megjártam már a hadak útját,
Ismersz is talán.
Bárki bármit mondhat rólam,
Te számíthatsz reám.

Vigyázz jól, mert a hajsza közben
Minden a mélybe húz.
Át kell jutni az álca-hídon,
Nincs már visszaút.

Én az időt nem sajnálom;
Csak élni szeretnék! (Hagyjatok élni!)
Mert minden, ami volt
Az éjbe hullik szét.

Mutasd a tenyered, én mondom a választ!
Én hallom az idők szavát.
Ne kérdezz, csak állj ide mellém!
Hisz mindig többre vágysz.

Én az időt nem sajnálom;
Csak élni szeretnék! (Hagyjatok élni!)
Mert minden, ami volt
Az éjbe hullik szét.

Álmaimban Amerika

Lefeküdtünk, hogy pihentek legyünk
Csodálatosak vagyunk, jó nekünk
Hazudozunk, teszünk, veszünk
Oh, mert jó nekünk

Álmatagon bizarrul ragyogunk
Csodálatosak vagyunk, mosolygunk
Ahogy kívánod, teszünk, veszünk
Oh, mert jó nekünk

Álmaimban Amerika visszainteget
Álmaimban Amerika nem mondhat nemet
Álmaimban Amerika visszainteget
Álmaimban Amerika nem mondhat nemet
Pimaszul, mint egy lány
A bizarr boszorkány
Őrült rumlizás
Amerika, Amerika visszavár

Ilyenek vagyunk, s ennyire futja csak
Javíthatatlanok, de így boldogabb
Hát legyél szép és tartsd a szád
Oh, mert így csodás
Oh, na gyerünk, nyomás

Álmaimban Amerika visszainteget
Álmaimban Amerika nem mondhat nemet
Álmaimban Amerika visszainteget
Álmaimban Amerika nem mondhat nemet

Néma üzenet

Még nem vagyok egészen kész, még rettegek, hogy a régi sebek nyomán

újak születnek, érzem ez a világ rég nem az én hazám.
Összetör, maga alá temet, rám boriíja forró lángjait,
dalol valami örült éneket, fáj nagyon, hogy egyedül hagytalak itt.

Éjszakákon át fogom kezed, én itt vagyok, sokáig itt leszek,
csak a sűrű csönd és én, én vagyok veled,
néma élet, néma vágy és egy:
néma üzenet- meddig varjak még
néma üzenet- míg üvöltésem a szívedig ér
néma üzenet- csak Neked.

Ma én vagyok a szél, mely végig simítja tested
én vagyok a Nap, a fény ami életet lehel beléd.
A Hold is én vagyok, mely mindig reszket feletted,
testet öltött árnyék, ami mindig a nyomodba lép.

Feladtad

Karnyújításnyira van a hold, a strand rég zárva,
csak az a csokiszerű valami úszkál sorsára várva,
mint én itt, de mindegy, még lesz mire célozni várok,
addig pár jól csengő első mondatot kitalálok!

Mondjuk, hogy rólad álmodtam, vagyis nem rólad, veled,
vagy hogy a szemedből tisztán látom,
hogy az ég is engem neked!
Vagy hogy, hogy vagy csak megkérdem, hátha pont azt mondod majd,
Hogy hol a francba voltam eddig mert már majdnem feladtad!
Már majdnem feladtad!

Remélem jössz majd és tényleg nem kell tovább,
mondogatnom magamnak, hogy egyedül sokkal f*szább.
Mert ihatok amikor eszembe jut, hogy jó lenne valamit inni,
s van időm kitalálni, ha tényleg jössz akkor mit kéne mondani.

Mondjuk, hogy rólad álmodtam, vagyis nem rólad, veled,
vagy hogy a szemedből tisztán látom,
hogy az ég is engem neked!
Vagy hogy, hogy vagy csak megkérdem, hátha pont azt mondod majd,
hogy hol a francba voltam eddig, mert már majdnem feladtad!
Már majdnem, már majdnem feladtad!

Mondjuk, hogy rólad álmodtam, vagyis nem rólad, veled,
vagy hogy a szemedből tisztán látom,
hogy az ég is engem neked!
Vagy hogy, hogy vagy csak megkérdem, hátha pont azt mondod majd,
hogy hol a francba voltam eddig mert már majdnem feladtad!
Már majdnem feladtad….

akire vártál

egyenként jönnek de egymásután
és ezt nem bírja már el a szó
ha megkérdeznéd tőle egyszer is azt
hogy miért neki mi volna jó?

a szív mélyén ott ül egy csillag és várja
hogy táncra perdítse a szél
a legvégén jóllakhat mindenki
végül is végig csak ez volt a cél

az akire vártál ott van
és minden nappal könnyebb minden
akit vártál igen ott áll
minden nappal közelebb innen

akit vártál most is rád néz
egy álomzápor hullik mától
akit vártál ott van nézz rá
és szájon csókol boldogságból

mindegy hogy meddig visz
mindegy hogy kikkel hoz össze amíg tart az út
egy ilyen mint én az minden csalónak
az életben egyszer kijut

útszéli bazárba nem mennék akkor se
hogyha már nem volna más
de ki tudja mit hoz az életem még?
talán lesz még ott találkozás

ha akire vártál ott van
és minden nappal könnyebb minden
akit vártál igen ott áll
minden nappal közelebb innen

akit vártál most is rád néz
egy álomzápor hullik mától
akit vártál ott van nézz rá
és szájon csókol boldogságból

jótékony ármányról hitted hogy megvédhet
mégis mit képzelhettél?
átkokról gondoltad azt hogy majd
áldásként hatnak hát mivé lettél?

egy fennsíkon fekszel egy tisztáson
úgy érzed senkinek nem kellesz már
de fölébed hajol egy virág és azt mondja
téged még mindenki vár

az is akit vártál ő is itt van
és minden nappal könnyebb minden
akit vártál igen itt áll
minden nappal közelebb innen

akit vártál most is rád néz
egy álomzápor hullik mától
akit vártál itt van nézz rá
és szájon csókol boldogságból

akit vártál itt van
csak ismételgesd hogy könnyebb minden

akit vártál igen itt áll
minden nappal közelebb innen

akit vártál most is rád néz
egy álomzápor hullik mától
akit vártál itt van nézz rá

Csavargó

Egy öregtől hallottam rég volt már,
Az ember úgy szép, hogy ha párban jár.
Nekem is volt, kit szerettem,
Kezét mégis elengedtem
Most már hiába keresem.
Mert eső van, szél, a hideg ráz,
De szívemben nagyobb a gáz.
Kalapomon hervadt szép virág
Mondd, hol a babám, gondol-e még rám?

Szárnya szegett elveszett madár,
Reméli még, hogy visszatalál.
Száll éneke társa nélkül,
Örömből bánat lesz végül,
Végül megint egyedül
Kell folytatnom az én utam,
Ily nehéz lesz azt nem tudtam.
Elmúlik-e majd mint a nyár,
Örökké így lesz talán?
Hol a babám, gondol-e még rám?

Köd elöttem, füst mögöttem,
Nélküled csavargó lettem.

Nélküled csavargó lettem,
Mindenemet elvesztettem.

Most előre nézek, de múltban járok.
Egyedül félek, más ágyában fázok.
Lehet, hogy ő is így el van veszve?
Vagy jött már más, azt megszerette?
Ha meg is találnám, de hiába már,
Legalább azt megláthatnám,
Hogy a babám, gondol-e még rám?

Nem tudom, hogy mi a jó, mi a jó én nekem.
Hányszor kezdjem újra még el ezt az életem?

Téren

Most enyém az egész, és magamban bármit mondhatok,
Nem néz hülyének érte senki, én meg a mondatok
Vagyunk, és csend van, és nincs busz, és nincs, hogy elérem,
Most sötét van, egy lámpa ég csak, itt fekszem a téren.

Most üresen ropognak a hidegtől mind a színpadok,
A fantom is alhat, de nem alszik, a fantom én vagyok.
A maszkom a búrára hajítva mosolyog szépen,
Most én is, mert sötét van, csend van, épp úgy, ahogy kértem.

Ne feküdj mellém, mert ez itt most csak az én városom.
Macskakő matracom, járdaszegély rajt a vánkosom,
És ne hidd, hogy nem puha, olyan, mint ti soha még nem,
Meghallgat, szétfagy és esőben is ázik értem.

A maszkom a búrára hajítva mosolyog szépen,
Fekszem, és csend van, és nincs busz, és nincs, hogy elérem.
És ne hidd, hogy nem puha, olyan, mint ti soha még nem,
Meghallgat, szétfagy és esőben is ázik értem.

Most kell abbahagyni

Nem várhatunk itt már,
Elférne bennünk,
Azt hiszem, bármi.
Elvesznénk magunkban,
Ha megszoknánk a csendet,
Nincsen mire várni.

Most kell abbahagyni,
Hogy végre vége lehessen.
Attól a szív még dobog, ha szétfoszlik minden idegszál.
Most kell elengedni,
Hogy ő is elengedjen.
Soha nem győzhetek, ha mélyebben van a tudatomnál.

Most, hogy pont elér a hajnal,
Húzódjunk a napra,
Hagyjuk végre hatni
A semminél nincs rosszabb,
Szóval hogyha fájna,
Jól esik majd annyi

Most kell abbahagyni,
Hogy végre vége lehessen.
Attól a szív még dobog, ha szétfoszlik minden idegszál.
Most kell elengedni,
Hogy ő is elengedjen.
Soha nem győzhetek, ha mélyebben van a tudatomnál.

Most kell abbahagyni
Most kell abbahagyni
Most kell abbahagyni
Most kell abbahagyni
Most kell abbahagyni
Most kell abbahagyni
Most kell abbahagyni

Most kell abbahagyni,
Hogy végre vége lehessen.
Attól a szív még dobog, ha szétfoszlik minden idegszál.
Most kell elengedni,
Hogy ő is elengedjen.
Soha nem győzhetek, ha mélyebben van a tudatomnál.

Érints meg

Megint elment a nap,
Ahogy mindig szokott.
Nem túl sok van már,
Amit még itt hagyott.
Ami félig van kész, az ma félig marad.
Engedd, hogy a dolgok
Most nélkülünk változzanak.

Egy felhőn ülünk fenn a város fölött.
Távolról néztük, ahogy átöltözött.
Indulhatunk. Itt már tudjuk, milyen.
Rád bízom, merre.
Ne ez a bolygó legyen.

Érints meg még egyszer, lassan.
Úgy alszom el.
Legyen függöny mögött a világ.
Érints meg még egyszer, lassan,
érzékenyen,
és kívánj jó éjszakát.

Ki mondja meg, vajon meddig lehet,
Hogy minden nap,
Mindenhol erős legyek?
A csönd volna jó.
Kicsit könnyebb napok.
Ne kérdezz semmit, ha látod,
Hogy fáradt vagyok.

Érints meg még egyszer, lassan.
Úgy alszom el.
Legyen függöny mögött a világ.
Érints meg még egyszer, lassan,
érzékenyen,
és kívánj jó éjszakát.

Elment a nap,
Ahogy mindig szokott.
De túl sok van már,
Amit még itt hagyott.
Ami félig van kész,
Az ma félig marad.
Engedd, hogy a dolgok
Most nélkülünk változzanak.

Bízd rám magam

Hogy mondjam el, csak így magunk között
Hogy hullik szét a lánc ami összeköt
Már nem futok hozzád, hogyha bánt, ami bánt
Már nem te adsz erőt, hogyha kell.

Elfordultál. Hiába kértelek
És nem jött jel, hogy tudsz, hogy látsz-e még
Itt tépnek az idők, de ha félelem szed is szét
Már nem futok hozzád semmiképp.

Bízd rám magam!
Valahogy lássam már, mennyit érek,
így nélküled, egyedül én. Ne szeress, ha nem tudsz!
Bízd rám magam!
Valahogy értsem már, mennyi értelme
Van még - ha van -, ha vagyok még.

Most úgy segíts, hogy már ne segíts.
És azt se úgy, hogy majd visszakérd.
Most tépnek az idők, de ha félelem szed is szét
Már nem futok hozzád semmiért.

Bízd rám magam!
Valahogy lássam már, mennyit érek,
így nélküled, egyedül én. Ne szeress, ha nem tudsz!
Bízd rám magam!
Valahogy értsem már, mennyi értelme
Van még - ha van -, ha vagyok még

Alszik

Alszik, nem ad békét a párna,
szíve a csendnek a rút akadálya,
nem is érzi, hogy érez,
hagyja, hogy rémek vigyék el.
Alszik, csakhogy álma az nincsen.
Frakkja, a baldachin bársony is libben,
lepedője a szőnyeg, jönnek a szemtelen szörnyek.
Alszik, belenyúl a homokba, és fojtja a légüres tért a karom,
azaz mély szakadások a paplan, lélegez így szakadatlan

Alszik, csakhogy álma az nincsen.
Nyúlik az ember a priccsen végig.
Az utolsó se rémlik, kattog az óra. Ki érti?

Alszik, csakhogy álma az nincsen.
Nyúlik az ember a priccsen végig.
Az utolsó se rémlik, kattog az óra. Ki érti
az időt meg? Ez időtájt ha hullik a pernye, kiég.
A napot lopom el, meg a gyertyát.
A sötét ami védi. Vetkőzz le térdig!
Nem látsz?

Na mondjad, mi van veled?
A száj a szíven nevet, picit még legyél velem!
Tudom, nem sokáig húzod.
Befogom fülem, szám, a kezed fogom csak.
Lám, repülünk innen talán.
Tépem a blúzod.
Na mondom, mi van velem:
Esőcseppeket szedek.
Tudod, hogy alvás helyett itatom a fákat.
De te csak aludj ha tudsz, reggelre nem hat a cucc.
Akkor már aligha tudsz.
Én meg alig látlak. Alig látlak. Alig látlak.

Idevaló

látod, semmi nem történt
csak elpazaroltál egy töltényt
de itt a golyó a szívemben

nincs baj, de játsszunk inkább mást
tedd el a furcsa pillantást
részemről minden rendben

bárcsak újrakezdhetnénk
legyen ez a dal, legyen a tiéd
hátha másmilyennek látsz

mindig azt reméltem,
hogy ez nekem is, neked is jó
talán túl sokat reméltem:
én is lehetek idevaló
oh, talán lehetek idevaló
oh, én is lehetek idevaló

tényleg nem haragszom rád
pont engem nem érhet vád
rend van benn a lelkemben

és ha mégse változnál
nem csak nekem kell reggel
ezzel az arccal ébrednem

Szerelem

Nem lesz jobb, hogyha sírsz
A könnyekből csak a só, csak az marad
Nekem nem kell a műsor, nem kell a show
Veled pont annyira rossz, amennyire jó

Nem lesz több, több esély
Tegyük fel, hogy mindent felteszünk
Egy lapra fel, úgy izgató
Ha pont annyira rossz, amennyire jó

Nem kell ennél szebb szerelem
Ha mindent felteszel, én megnyerem
A főnyeremény nagyon izgató
Pont annyira rossz, amennyire jó

Nekem nem kell ennél szebb szerelem
Ha mindent felteszel, én megnyerem
A főnyeremény nagyon izgató
Pont annyira rossz, amennyire jó

Leszek a vége

Csak azt vedd át, ami tényleg a tiéd,
Ne kérdezd meg hogy miért.
Hogy miért van éjjel a párnánk alatt Jég,
Amit összetörtem.
Azért hogy túl ne fűtsem,
Álmokkal a másik énem.
Te csak indulj előre el,
Utánad én.

Leszek a vége,
Majd lekapcsolom a villanyt.
Haladj előttem, ne nézz hátra.
A romokat úgyse,
Mi nem temethetjük el.
Csak az idő sepregethet a múltban.

Talán majd lesznek évek,
Amikor jobb lesz tényleg
Az unokáink már repülni fognak rég,
Mire nem lesz bolygónk.
Mikor már semmi se marad,
Mikor az utolsó falat,
Az ember torkán akad
És nem lesz folytatás.

Leszek a vége,
Majd lekapcsolom a villanyt.
Haladj előttem, ne nézz hátra
A romokat úgyse,
Mi nem temethetjük el.
Csak az idő sepregethet a múltban.

Csak az idő a korlát, kapaszkodj
Csak az idő a korlát, kapaszkodj…

Lakatlan sziget

Váratlan találkozás
A szívben őrült robbanás végre
Utána vágy maradt
Tűz és rád gondolás

Futás előled és utánad
Körbe-körbe
Hogy lesz vége?
Rólad álmodás
Amit velem csinálsz
Nem tudja más

Lebegek lágyan
Az óceánban
A hullám elragad
A mélybe rántasz
Levegő sem kell
Veled a víz alatt

De partot érek, száradok
Egy lakatlan sziget
Lesz az ágyam
Holnap nélküled

Képzeletben létezés
Nekünk egy élet is kevés volna
Mint az istenek
Hegyeket mozgatnék veled

Futás feléd ha végre látlak
Vigyél, rabolj el
Nem lesz vége
Együtt ébredés
Erről csak álmodom
Így túl kevés

Lebegek lágyan
Az óceánban
A hullám elragad
A mélybe rántasz
Levegő sem kell
Veled a víz alatt
Vigyél, rabolj el

Maradj így

Egy hét eltelt megint
Úgy volt, mire virrad itt leszel
Hallom a hangod
Odakint
De sehogy sem érlek el
De Te itt állsz, ugye itt állsz
Csak én nem látlak már

Humoros a magàny egy hét után

Most a Földre szállsz, vagy én csak képzelem
Bolond vagyok talán
Sokszor történt már ilyen
De a végén az út végén, ez nem számít sosem
Egy tiszta gondolat jutott még Nekem

Maradj így,
Hadd nézzelek hajnalig
Maradj így
Nézhetlek, ha nem vagy itt

Hogy nyugszik a Nap most
Hogy nyugszom meg én
Jönnek a hosszú esték
Jönnek
Jönnek felém
Minden vihar lassan
Nyugovóra tér
S mély álomba ringat, majd a szél
Lassan összeforr
Nem tátong az űr tovább
És a lélek meghajol
Elengedi bánatát
Mert a végén
Az út végén
Egy éber éjszakán
Én újra álmodom csendben a múzsám
Maradj így
Hadd nézzelek hajnalig
Maradj így
Nézhetlek, ha nem vagy itt
Hogy nyugszik a Nap most
Hogy nyugszom meg én
Jönnek a hosszú esték
Jönnek
Jönnek felém
Minden vihar lassan
Nyugovóra tér
S mély álomba ringat, majd a szél

Hogy nyugszik a Nap most
Hogy nyugszom meg én
Jönnek a hosszú esték
Jönnek
Jönnek felém
Minden vihar lassan
Nyugovóra tér
S mély álomba ringat, majd a szél

Minden vihar lassan
Nyugovóra tér
S mély álomba ringat, majd a szél

Ha menni akarok

Nincsen semmim - el nem hagytam
Hideg a presszó, egymagamban
Nem szeretnek, én nem bánom
A szabadságom minden láncom!

Borízű hajnal, illatod ébreszt
Szikra az ajkad, a csókod eléget
Villan a szemed, neked ez játék
Nélküled iszom reggel a kávét

Megkapsz tőlem bármit, ha úgy akarod
Édes, ne álld el előlem, kérlek a napot!
A fogkefédet holnap is itt hagyhatod
Édes, csak engedj el, kérlek, ha menni akarok!

Eljössz ma hozzám rövid szoknyában
Cigit sodorsz majd nekem az ágyban
Cukrot is teszel kávéscsészémbe
Még most se tudom, mit kérsz cserébe

Elmegyek hozzád rövid szoknyában
Cigit sodrok majd neked az ágyban
Cukrot is teszek kávéscsészédbe
Még most se tudom, mi lesz a vége

Megkapsz tőlem bármit, ha úgy akarod
Édes, ne álld el előlem, kérlek a napot!
A fogkefédet holnap is itt hagyhatod
Édes, csak engedj el, kérlek, ha menni akarok!

Árok, árok, de mély árok
Nem gondoltam, hogy így járok
Nem vigyáztam, belé estem
A szerelem rabja lettem...