te vagy én

figyelj, csak azért figyelj, mer' én már meghaltam
na és a holtak ritkán szólnak
nyugi! csak annyi az egész, hogy egy fénykapun belépsz
szerényen, mer' az itt jól hat

mi van a szexen túl, a halálon túl
talán valami más világ
más hatalmak, más szerelmek,
más hangok, más szobák, más hibák

vagy te vagy én vagy te vagy én vagy te vagy én vagy én vagyok te
vagy te vagy én vagy te vagy én vagy te vagy én vagy én vagyok

és én nem mondom azt, hogy szeress, de akkor tékozlásból jeles
mert ha nem szeretsz, akkor megbuksz,
mert csak azért nem szeretsz, mert nem tudsz
azért nem szeretsz, mert nem tudsz, nem szeretsz, mert nem tudsz
Mi van?
a szexen túl, a halálon túl...

és nemzetközivé lesz holnapra az ember
csak a világóra áll meg, mivel többé senkinek nem kell
attól félnie hogy vihar jön
mer' az a vihar máris itt van
de hogy ki küldte, arra nem tanít meg sem a földrajz, sem a hittan
már csak a számok jönnek egymás után
a többi jel mind köddé lett
nincs több reál, nincs több humán,
nincs matek, nincs költészet

mi van a szexen túl...

Még

Minden különös ezen az éjszakán, minket elvakít a fény.
Forog minden, az árnyak, a képek a sötétben némán és fehéren.
A kezem már a semmibe markol, most mégis úgy érzem, hogy...

Még, még, még, még, még, még, ez még nem, nem elég.
Még, még, még, még, még, még, ha ebben a tűzben minden elég.

Megtör a szenvedés, és a napok is olyan lassan múlnak el.
A távolból már hangok zúgnak, halkan egy régi dalt felém,
Én végre megértem, mert egy gondolat hasít belém, hogy...

Még, még, még, még, még, még, ez még nem, nem elég.
Még, még, még, még, még, még, ha ebben a tűzben minden elég.

Use Somebody

I've been roaming around
Always looking down at all I see
Painted faces, fill the places I cant reach

You know that I could use somebody
You know that I could use somebody

Someone like you, And all you know, And how you speak
Countless lovers under cover of the street

You know that I could use somebody
You know that I could use somebody
Someone like you

Off in the night, while you live it up, I'm off to sleep
Waging wars to shape the poet and the beat
I hope it's gonna make you notice
I hope it's gonna make you notice

Someone like me
Someone like me
Someone like me, somebody

Go and let it out
Go and let it out
Go and let it out
Go and let it out
Go and let it out
Go and let it out
Go and let it out

Someone like you, somebody
Someone like you, somebody
Someone like you, somebody

I've been roaming around,
Always looking down at all I see

Utolsó üvöltés

Még most is hallom magamban a hangok zaját,
De a napok között céltalanul sodródunk tovább.
Még most is látom magamban a mozdulatlan arcokat,
Ahogy a fájdalomtól bennük üvölt minden gondolat.

Az utolsó üvöltés már egy halkuló suttogás,
Az utolsó mozdulat egy erőtlen remegés.
Lassan felettünk elmúlik minden, ahogy jöttünk, csendesen,
Eltűnünk a semmiben.

Minden lépésem oly távol van már,
És megfakult sorok között minden üresen áll.

Az utolsó üvöltés már egy halkuló suttogás,
Az utolsó mozdulat egy erőtlen remegés.
Lassan felettünk elmúlik minden, ahogy jöttünk, csendesen,
Eltűnünk a semmiben.

Ha bennem elmúlik minden, akkor majd megértem,
Mert közöttük egy halvány képen magamat nézem.

Az utolsó üvöltés már egy halkuló suttogás,
Az utolsó mozdulat egy erőtlen remegés.
Lassan felettünk elmúlik minden, ahogy jöttünk, csendesen,
Eltűnünk a semmiben.

Múlt

Múltkor gondoltam a múltra
Félálomban, de ébren
Elvitt egy kínai útra
Meglepett, riksán jött értem

Kék folyóban kagylók
Selyem köntösöm sárga
Lábam egy picikét apróbb
Csodás volt a palotája

Mikor elgondolom a jelent
Gondolok erre a szépre
Jó, hogy itt vagy velem
Boldogan dolgozom érte

Egyedül voltam, de nálad
Van időm örülni bőven
Idáig jöttem utánad
Ne kérdezz semmit most tőlem!

Mindenre készítek tervet
Mindent napokra lebontok
Ha lógni látom a fegyelmet
Még időben hívom az Istent

Mikor elgondolom a jövőt
Gondolok valami szépre
Szívemből húzom az időt
Boldogan dolgozom érte

Megváltozik az énem
Mire elérem a célom
És kiszeret belőlem
Aki motiválta a dolgot
Az én időm, az én világom
De jól csinálom...

Elénekelni az álmom
Messziről jönnek a hangok
Én mindegyiket megpróbálom
A szívemmel húz egy harangot

Tekert a múltam előre
Elmondta, mit fogok látni
És hogy bölcsebb lehessek tőle
Hát megtanított várni

Újra élni csak játék
Azt mondta innen már mindent
Késő lett, ivott egy kávét
És lefektette az Istent

Sohasem késő

Az alkohol butít, a szerelem öl,
Valami eltakar a szemem elől.
Te sem vagy jégből, én sem fából,
Elég volt [már] a holnaputánból.

Ez volt az első, itt a második,
Ugyanaz a hely, csak az idő változik.
Tágul az agy és ennyi elég,
Kiégett minden biztosíték.

Iszunk, mert erre még inni kell,
A jövőt senki nem mondta el.
Iszunk, ha erre inni kell,
Mi lesz utána, nem érdekel.

Te vagy az első, én a második,
Ugyanaz a hely, csak az idő változik.
Te vagy a második, én az első,
Gyere gyorsan, sohase késő!
Késő már, késő már.

Ugyanúgy

Tudom félsz egyedül, a poharad eltakar,
Amit a kanapén szorongatsz egész éjszaka.
De néha legbelül, Te is unod már,
Megint egy újabb nap, hogy otthon maradtál.

De mondd! Mondd! Ha tudod mondd, Ha Te jobban tudod!
Mikor jó, úgyis jó, másképp jó, ugyanúgy mondd, úgysincs most más dolgom.

Indulj el! Indulj és én utánad megyek!
Képzeld el! Mutasd és én megteszem Neked,
Úgy ahogy kell
És reggel a tetőn ébredünk feeeeel!

Azóta mindig egyedül, mindig más helyen,
mindig mással látnak együtt, nem velem...

De mondd! Mondd! Ha tudod mondd, Ha Te jobban tudod!
Mikor jó, úgyis jó, másképp jó, ugyanúgy mondd, úgysincs most más dolgom.

Indulj el! Indulj és én utánad megyek!
Képzeld el! Mutasd és én megteszem Neked,
Úgy ahogy kell
És reggel a tetőn ébredünk feeeeel!

Indulj el! Indulj és én utánad megyek!
Képzeld el! Mutasd és én megteszem Neked,
Úgy ahogy kell
És reggel a tetőn ébredünk feeeeel!

Indulj el! Indulj és én utánad megyek!
Képzeld el! Mutasd és én megteszem Neked,
Úgy ahogy kell
És reggel a tetőn ébredünk feeeeel!

Indulj el! Indulj és én utánad megyek!
Képzeld el! Mutasd és én megteszem Neked,
Úgy ahogy kell
És reggel a tetőn ébredünk feeeeel!

Csillagok

Végtelen az ég, s oly aprónak érzem magam itt lent,
Egyetlen társam most a csend, egy ismerős idegen.
Szótlan ma az éj, választ nekem egy csillag sem ígér,
Mégis hív az ismeretlen a távolba, otthonomból az álmomba,
mert én...

Veled úgy szállnék, végtelen éjben,
Bújjunk el csillagok közt most, kérlek!
Semmi se számít, csak a sorsomat átírd,
Bújjunk el csillagok közt most, kérlek!

Oly hideg a lét, bőrömről szakítsd le sorsomat,
Szívemben őrizd meg múltamat, rég elfelejtett szavak.
Átölel a fény, bújj közel, hogy tisztán láss,
Kérlek súgd meg nevét, ki engem most visszavár,
A sötéttel sodródva vágyom rá... érted...

Veled úgy szállnék, végtelen éjben,
Bújjunk el csillagok közt most, kérlek!
Semmi se számít, csak a sorsomat átírd,
Bújjunk el csillagok közt most, kérlek!

Szállnék szabadon, hallod értünk sírnak a csillagok,
Úttalan utakon talán látlak téged,
Ismeretlen szavakon végre hozzád szólok, s érted néma szívem,
Ne engedj kérlek, látod már nem is félek.

Veled úgy szállnék, végtelen éjben,
Bújjunk el csillagok közt most, kérlek!
Semmi se számít, csak a sorsomat átírd,
Bújjunk el csillagok közt most, kérlek!

Veled úgy szállnék, végtelen éjben,
Bújjunk el csillagok közt most, kérlek!
Semmi se számít, csak a sorsomat átírd,
Bújjunk el csillagok közt most, kérlek!

Veled úgy szállnék, a végtelen éjben,
Bújjunk el csillagok közt most, kérlek!
Semmi se számít, csak a sorsomat átírd,
Bújjunk el csillagok közt most, kérlek!

Test vagyok

az ami volt
eltűnt rég
nem maradt
semmilyen emlékkép
elmezavar
összekavar
közben beveszek
valamit még

elmentél
elvittél
mindent csak a
testem hagytad
üresen áll
valamire vár
ami lüktet benne csak a vér

test vagyok
már egy ideje csak test vagyok
ahogy zúzod úgy mozog
már egy ideje csak test vagyok

az aki volt
eltűnt rég
ez már nem az a
jellemkép
vámpír rém
ez vagyok én
ez a test már csak
éjszaka él

hullámvölgy
felgöngyölt
mindent
csak a testem hagyta
üresen áll
valamire vár
ami lüktet benne csak a vér

Minden most kezdődik el

Lángoló ajtók
Izzadó falak
Egy perc és a hajtók
Ránk rontanak
Ők nem alszanak

Ébredj fel, kedves
Már közel járnak
Azt hittük nem lesz
Vége a világnak
Van hátra pár nap

Minden most kezdődik el
Ahogy dobban a szíved
Minden most kezdődik el
Ahogy hinni sem mered
Nem ringatlak már soká
Nem ringathatsz már soká
Meneküljünk máshová!
Az ég fölé, a föld alá..
Minden most kezdődik el
Aztán úgyis menni kell
Elfordul rólunk a fény
Aztán nincsen több remény

Ameddig látok
Felborult bábok
A sakktábla szélén
Az Idő végén
Fekszenek békén

Testek a járdán
Mint arcok a párnán
Tükröződve szépen
Hajnali fényben
A kiontott véren

Minden most kezdődik el
Ahogy dobban a szíved
Minden most kezdődik el
Ahogy hinni sem mered
Nem ringatlak már soká
Nem ringathatsz már soká
Meneküljünk máshová!
Az ég fölé, a föld alá..
Minden most kezdődik el
Aztán úgyis menni kell
Elfordul rólunk a fény
Aztán nincsen több remény

(Minden most kezdődik el
Minden most kezdődik el)

Minden most kezdődik el
Ahogy dobban a szíved
Minden most kezdődik el
Ahogy hinni sem mered
Nem ringatlak már soká
Nem ringathatsz már soká
Meneküljünk máshová!
Az ég fölé, a föld alá...
Minden most kezdődik el
Aztán úgyis menni kell
Elfordul rólunk a fény

Every Day is Exactly The Same

I believe I can see the future
Because I repeat the same routine
I think I used to have a purpose
Then again, that might have been a dream

I think I used to have a voice
Now I never make a sound
I just do what I've been told
I really don't want them to come around
Oh, no

Every day is exactly the same
Every day is exactly the same
There is no love here and there is no pain
Every day is exactly the same

I can feel their eyes are watching
In case I lose myself again
Sometimes I think I'm happy here
Sometimes, yet I still pretend
I can't remember how this got started
But I can tell you exactly how it will end

Every day is exactly the same
Every day is exactly the same
There is no love here and there is no pain
Every day is exactly the same

I'm writing on a little piece of paper
I'm hoping someday you might find
Well, I'll hide it behind something
They won't look behind

I am still inside here
A little bit comes bleeding through
I wish this could have been any other way
But I just don't know, I don't know,
What else I can do…

Every day is exactly the same
Every day is exactly the same
There is no love here and there is no pain
(Every day Every day Every day Every day)
(There is no love There is no love)

Every day is the same!

Rajtad múlt

Kerestél, ahol szelek szárnya kutat
Leestél, borzos kutyák árnya ugat
Lebegtél, de a sors végül bemutat
Játszottál, vesztettél

Utad újra indul
Veled tart a múlt
Nyakadon az élet, érzed a súlyt, rég sújt

Soha máson, nem a világon,
Mindig minden rajtad múlt,
Vihet bárhol, lehet sárból
Tudod volt és van más út
Nézd mindig rajtad múlt

Szerettél, ahogy nem is hitted soha
Nevettél, aztán másnap szíved oda
Szerettél persze elfogy minden csoda
Álmodtál, felkeltél

Utad újra indul
Ne a múltba bújj
Ne üvölts a széllel
Bárhova fúj, hova fúj

Soha máson, nem a világon,
Mindig minden rajtad múlt,
Vihet bárhol, lehet sárból
Tudod volt és van más út
Nézd mindig rajtad múlt

Ébressz fel

Álmomban világgá ment az ég,
tűzbe borult a virágos rét,
részeg angyal himnuszt énekelt,
költőről mesélt.

Tavaszból ősz lett és télből a nyár,
évgyűrűimben az idő megállt,
lóvá tett Istenen elvágtatott
egy madár.

Angyal
lenn a pokolban
szárnyakért áll a sorban
s mind várják, hogy elrepüljenek.

Ébressz fel
ébressz fel már
ébressz fel már
ébressz fel
ébressz fel már
ébressz fel már.

Minél lejjebről indulsz el,
annál messzebb repülhetsz el,
nincs út min ne jártak volna már,
csak indulj el.

Angyal
lenn a pokolban
szárnyakért áll a sorban
s mind várják, hogy elrepüljenek.

Ébressz fel
ébressz fel már
ébressz fel már
ébressz fel
ébressz fel már
ébressz fel már.

Lépj tovább

Te aki az álmaidtól félsz
Sorsodba beletörődsz, nem élsz
Elégsz, ha nem remélsz

Hiszem, az a tűz mi benned él
Nem bújhat el, hát gyújtson fényt
Ma még törjön a jég.

Túl rövid az élet ahhoz, hogy mozdulatlanul várjuk a nagy csodát
Az ajtó nyitva áll.

Lépj tovább, ha a szürkeségtől rég nem látsz!
Lépj tovább, ha te is valami másra vágysz!
Mondd, mire vársz?
Mitől félsz, mondd miért egy helyben állsz?
Dönts falakat, hogy tisztán láss!

Úgy élsz, ahogy megtanították
Azt eszed, amit szádba adtak már
Talán ez gyávaság

Ha hagyod ez a vakság megfertőz
Dobd végre el szemellenződ!
Te jössz, gyorsíts előzz!

Túl rövid az élet ahhoz, hogy mozdulatlanul várjuk a nagy csodát
Az ajtó nyitva áll.

Lépj tovább, ha a szürkeségtől rég nem látsz!
Lépj tovább, ha te is valami másra vágysz!
Mondd, mire vársz?
Mitől félsz, mondd miért egy helyben állsz?
Dönts falakat, hogy tisztán láss!

Hogy tisztán láss!!!!!!!!
Hogy tisztán láss!!!!!!!!
Hogy tisztán láss!!!!!!!!

Lépj tovább, ha a szürkeségtől rég nem látsz!
Lépj tovább, ha te is valami másra vágysz!
Mondd, mire vársz?
Mitől félsz, mondd miért egy helyben állsz?

Dönts falakat, hogy tisztán láss!

Mért nem hív

Hány nap telt el,
hogy átfagyva ébredtem?
Hány lesz még?
Meddig tart?
Lelkem legmélyén
ez az értelmetlen harc
Egyre több lesz a kudarc

Sosem volt enyém, de
mégis vissza várom

Belül reszketek,
ha magam elött látom őt
Bennem minden összetört

Mért nem hív
Úgy várom már
Csak egy pillanatra
Hallhassam gyengéd hangját
Szívem elragadta
Majd úgy dobta el
Még most is arccal sárban hever
Szavakkal félholtra vert

Nincs eltünt vár
Átlépett megsem várt
Na de őszintén nem múlt el
Szökni próbáltam
de az a sok emlék
úgy ölelt
lassan maga alá temet

Sosem volt enyém, de
mégis vissza várom

Belül reszketek,
ha magam elött látom őt
Bennem minden összetört

Mért nem hív
Úgy várom már
Csak egy pillanatra
Hallhassam gyengéd hangját
Szívem elragadta
Majd úgy dobta el
Még most is arccal sárban hever
Szavakkal félholtra vert

What you want

Do what you what you want, if you have a dream for better
Do what you what you want till you don’t want it anymore
(remember who you really are)
Do what you what you want, your world’s closing in on you now
(it isn’t over)
Stand and face the unknown
(got to remember who you really are)
Every heart in my hands like a pale reflection

Hello, hello remember me?
I’m everything you can’t control
Somewhere beyond the pain there must be a way to believe we can break through

Do what you what you want, you don’t have to lay your life down
(it isn’t over)
Do what you what you want till you find what you’re looking for
(got to remember who you really are)
But every hour slipping by screams that I have failed you

Hello, hello remember me?
I’m everything you can’t control
Somewhere beyond the pain there must be a way to believe
Hello, hello remember me?
I’m everything you can’t control
Somewhere beyond the pain there must be a way to believe

There’s still time
Close your eyes
Only love will guide you home
Tear down the walls and free your soul
Till we crash we’re forever spiraling down, down, down, down

Hello, hello, it’s only me
Infecting everything you love
Somewhere beyond the pain there must be a way to believe
Hello, hello remember me?
I’m everything you can’t control
Somewhere beyond the pain there must be a way to learn forgiveness
Hello, hello remember me?
I’m everything you can’t control
Somewhere beyond the pain there must be a way to believe we can break throug

Megbocsát

Lehet úgy is, hogy végül
mégis ő lesz, aki békül.
Megbocsát, megbocsát.
Lehet az is, hogy ma átjön,
és csönget, mert rájön.
Megbocsát, megbocsát.

Ő is várt,
tovább nem tudott várni.
Megbocsát, megbocsát.
Van-e bárki is ott kint,
vagy csak úgy hallod megint.
hogy megszólalt a csengő
a hiányból, a csendből.
Összeáll, megtalál.

Nem is sejthette, hogy látnád,
nem is jönnek csak a számlák.
Mi más? Semmi más.
Ennek így kellett lenni.
Hogyha fáj is, ebben senki
nem hibás, nem hibás.

Ő is várt,
tovább nem tudott várni.
Kiszáll, odébbáll.
Csak a postás jött megint,
aláírod, rádkacsint.
Mintha tudná, mi az ábra,
néz a bevetetlen ágyra.
Mindent lát, ő is lát.

Lehet úgy is, hogy mától
nem látsz erdőt a fától.
Csak mész, nem is élsz.
Lehet többé sose hív,
mégse állhat meg a szív,
meg az ész, meg az ész.

Nyugodj meg,
többé nincs hová futni.
Lassan járj, odaérsz.
Odaérsz, ahol nem vár
semmi más, csak a leltár,
veszteség, meg amit nyertél,
kicsit tapasztaltabb lettél.
Ennyivel többet érsz.

Lax - Jön majd egy gép

Itt van a faxom indulok újra
Vár megin’ L.A.
A gépem a LAX-on landol
A limuzin a bejárat elé áll
Én sörrel a kézben
Te meg a következő részben
Nézed majd ahogy elcsábítom
A végzet asszonyát

Ez a ritmus nem kód nem valami
Titkos rejtjelezett üzenet
De te is érzed és én is ahogy itt most
Táplálja a tüzedet de nekem
Nem kell aki csak olyan mint a
Csak olyan kell aki ha kell csak int
A szemében meg ott szikrázik
A földöntúli fény

A fejem az tele van néha
A rock and rollal
A fejem az tele van néha
A rock and rollal
Mondom szóval
Néha füsttel néha porral
Néha sörrel néha borral
Szóval tele van a rock and rollal

Kéne egy gép ami a válaszokat kutatja
Kéne egy gép ami a jövőt megmutatja
Kéne egy gép ami
Az összes többi apja lesz és
Bármit megtesz (majd) érte a nép
Jön majd egy gép (egy gép)

Nem jön be

Bocs, ma nem jön be a kocsma,
Bocs, ma nem jön be a szex,
Bocs, ma nem jön be az anyag se,
És nem tudom, mi lesz.

Bocs, most nem jön be semmi,
Úgyhogy te se gyere most be kérlek,
Bocs, ma nem kell erőltetni,
Nem kell velem lenni tényleg.

Nem jön be! Nem jön be!
Bocs, ma nagyon,
Nagyon-nagyon-nagyon nem jön be!

Bocs ma én csak úgy csinálok,
Mint akinek sok dolga van,
Bocs ma én csak hálni járok,
Bocs ma csak elviselem magam.

Bocs, ha ma megveszem azt a pisztolyt,
Bocs, ha bemegyek a börtönbe.
Vagy hibernáltatom magam,
Csak mi van, hogyha nem jön be?!

Nem jön be! Nem jön be!
Bocs, ma nagyon,
Nagyon-nagyon-nagyon nem jön be!

Nem jön be! Nem jön be!
Bocs, ma nagyon,
Nagyon-nagyon-nagyon nem jön be!

Bocs, ma fiatalon meghalok,
És elvisznek az angyalok,
Bocs, de nem találsz az égbe sem,
Bocs, de nem jöhetsz be még te sem.

Bocs, majd nézhetsz fölfelé,
Bocs, ha nem látod, hogy nézlek,
Elbújtam a felhőmbe,
Bocs, de oda aztán senki nem jön be.

Nem jön be! Nem jön be!
Bocs, ma nagyon,
Nagyon-nagyon-nagyon nem jön be!

Nem jön be! Nem jön be!
Bocs, ma nagyon,
Nagyon-nagyon-nagyon nem jön be!

Bocs, ma nem jön be a kocsma,
Bocs, ma nem jön be a szex,
Bocs, ma nem jön be az anyag se,
És nem tudom, mi lesz.

Bocs, most nem jön be semmi,
Úgyhogy te se gyere most be kérlek,
Bocs, ma nem kell velem lenni,
Nem kell erőltetnünk tényleg.

Nem jön be! Nem jön be!
Bocs, ma nagyon,
Nagyon-nagyon-nagyon nem jön be!

Nem jön be! Nem jön be!
Bocs, ma nagyon,
Nagyon-nagyon-nagyon nem jön be!

Miért hazudom

Ezer rég múlt szép emlék,
Ami lassan megfojt,
Ha már végre átlépném,
Le a mélybe ránt!

Mennyi álmatlan lett éj,
Mi a fénnyel harcolt!
Sosincs válasz;
Miért, mondd, miért?
Csak nevetsz rám!

Arcomat eltakarom, ne lásd,
Hogy szemem könnyes, ha más ölel át.
De emészt, éget a szótlanság!

Égre festett búsképűt,
A Holdat látom.
A kopár fáknak is feltűnt,
Ez nem a mennyország!

Hová tűnt az a kiscsillag?
Most miért nem játszik?
Talán egy felhő takarja,
Vagy rég kihunyt már!

Arcomat eltakarom, ne lásd,
Hogy szemem könnyes, ha más ölel át.
De emészt, éget a szótlanság!

Ha ennyire fáj,
Miért hazudom?
Hogy nincs, ami bánt?!
S hogy megleszek nélküled is ezután!

Ha mélyen a kés,
Úgy vérzik a szív,
Álarcom nem véd, csak ostoba dísz!

Miért hazudom,
Hogy szebb, ami vár?
Ha felkelek, új nap virrad rám!

De sűrü a köd,
Túl hosszú az éj,
Reszketve várom, hogy közelebb lépj!

A Mennyország kapujában

Minden nap ugyanúgy kószál el.
Ugyanaz a vágy, ugyanaz a reggel.
Néhány régen őrzött emlék
ezer mérföldenként tör fel.
Felhőkön ülnek a percek,
hívnak, hogy én is menjek
árnyak fölé a fénybe.
Ott megtalálom végre.

Arcomba hulló csillagok
mesélik el, milyen vagyok.
Félúton járok, vége van.
Fénylik, de nem színarany.

Akkor kezdesz el élni,
mikor a Mennyország kapujában
sorban állsz és nem érted,
ki is vagy valójában.

Bárok, taxi, dupla ágy.
A földön keresem azt a lányt,
aki már rég a Holdon él.
Fényévig tart, amíg elér.

Arcomba hulló csillagok
mesélik el, milyen vagyok.
Félúton járok, vége van.
Fénylik, de nem színarany.

Akkor kezdesz el élni,
mikor a Mennyország kapujában
sorban állsz és nem érted,
ki is vagy valójában.

Porszem

Vigyázz ez lesz a vége
Porszem került a gépbe
Vigyázz nem ez volt a terv
Szobor lelép a földre
Hajó repül a ködbe
A madár szobába száll
Ez kész!

Fölém hajolnak, akik ott voltak
Zsebembe nyúlnak
Ki ez a nő?
szem nélkül látok, lyukas az ég
gyönyörű fény vár!


Most jó, fölém hajoltak, akik ott voltak
Utánam nyúltak, nem értek el
Fölülről látom, már nem érdekel, gyönyörű fény vár!

WC-n sírni

WC-n sírni
Ágyon állni
Felhőn félni
Gonoszt birizgálni
A víz sok útja
Száraz földben
Amíg talán a
Gyökérig ér
Minden meglesz
Az összes nyomor
Megigazulsz
Elkárhozol, bármi
WC-n sírni
Ágyon állni
A felhőkön meg
Minden belefér

Űrhajók, angyalok, Isten tortáján ragyog
Egy fekvő nyolcas, így ünnepel minden új napot
Onnan fogod tudni, hogy jól vagy, ha nem találsz senkit, akinek a helyébe lennél
És bármibe kerül, vagy akármi fáj, tudod, hogy élni lehet is, nem csak muszáj
Úristen, Úristen, hogy én ezt mennyire unom
Belülről érzem, és kívülről tudom, hogy:

Beszél, aki keres
Hallgat, aki talált
Senki nem ért semmit
Az orvosok például nem értik a halált
Hát, senki nem ért semmit…

Űrhajók, angyalok, Isten tortáján ragyog
Egy fekvő nyolcas, így ünnepel minden új napot és

Beszél, aki keres
Hallgat, aki talált
Senki nem ért semmit
Többek között, szerintem, az orvosok a halált
Hát, senki nem ért semmit…
…

Szívtakarítás

Ez a város egy
Bódéligetes
Fekete kő

Plakátragyogás
Ruhasuhogás
Lélektemető

Ring a busz,a csukló pördül
Ölelj át, hogy nehogy elszédülj

A koszos ablakon
Fura szagokat
Hord be a szél

Női neveket
Volt szerelmeket
A híd peremén

Megállót nyom az érzés
Dobáld le a sok-sok tévedést

Szíved spam-mel van tele
Színes nyilakat lő bele
A délibábos porvilág
Szappanbuborék semmi más

Hoppá

Elmentél mire megjöttem így csúsztam ki a szerepből
Megjöttél mikor elmentem a semmi néha fáj
Azt mondtad hogy a bőröd sikít nem megy ki a fejemből
Ártatlanul megpördül a táj

Túlvilági fellegek közt szállunk dobokon ülve
Izzó szemű szellemekkel flörtölget a szél
Egy vicces kedvű fénylő lény szemében elmerülve
Megnyugszik itt minden ami fél

Van úgy hogy vörös a Hold
Van úgy hogy kereket old

Húst szorítva bőröd mondja kéne még a jóból
Menjünk már az a legfényesebb irány a mennyország
Hoppá lángoló valaggal rohanunk ki a pokolból
Könnyes szemmel valaki beléd vág

Van úgy hogy vörös a Hold
Van úgy hogy kereket old

Holdutazás

Írd fel, mi kell a Holdról Neked
Kinőtted minden kabátodat
Hazamentél, mikor táncolni kezdtél
A szemceruzáddal húzd ki magad

Ha kijön a nap, te árnyékot látsz
De a te űrhajód sem a türelem tolja
Teát csináltál a környező fákból
S azzal jársz fel a Földről a Holdra

Ha megeszi a lepkét, a káposztalepkét
Ez a hajnali négykor induló tigris
A járdaszegélyen egyensúlyoz
és nem lép le, mert talán figyeled most is
Ez itt egy éjjel működő ösztön
Hogy felnézel, és mennél fel
De majd lehoznak a hegyimentők
Hogy nehogy a Holdon ébredj fel

Bolondok hajója

Lejárok a partra, egy bárba
Rossz név: Bolondok hajója,
Itt egy öreg fazon énekel
A bor is pocsék, akár a hely...
Itt bújnak a hatvanas évek,
Ezt hallja aki ide téved
Néha visszatérek, valami hív,
Ő meg iszik és szív amit szív...
La-la-la-la-la-la
La-la-la-la-la-la
Kilenc nézőnek hal meg este
Ég a szeme, szétszakad a teste...
Mikor meghívtam egy italra,
rám nézett
Köszönt és azt mondta, azt mondta:
Tra-la-la-la
A sikernek ára van, nem titka,
Bohócnak nem jár aranykalitka,
Ne szidd a sznobokat,
Hisz belőlük élsz,
Az írástudóktól meg jobb ha félsz...

Senki ne áldozza magát érted,
Ne lásd az Urat, jobb ha csak érzed,
Ne hagyd, hogy más élje az életedet,
Se szülőd, se testvéred, se szerelmesed

Bolondok hajója,
Lepukkadt bár,
Bolondok hajója,
Még nyitva áll,
Bolondok hajója,
Mindenkit vár,
Bolondok hajója,
Holnap bezár...

Jó, hogy erre senki sem ismer,
Ide nem jár sem Ördög, sem Isten,
Amit átélt arcán látszik,
Ha lehunyja szemét, úgy játszik...
Tudom mit hisz, mit érez,
Dörmög ha egy dallal végez...
Ülök ott hátul, hallgatom
És érzem...egyedül van nagyon...
La-la-la-la-la-la
La-la-la-la-la-la
Fáj nagyon...

Mindig csak játssz, sose dolgozz,
Ha boldog lehetsz, ne gondolkozz!
Sose várd meg azt, hogy megunjanak!
Magad írd mindig a dalaidat...

Vigyázz magadra is, ne csak másra,
Ha elmész haraggal, ne nézz hátra,
Vásár a világ, minden kapható,
De van ami örök és nem eladó!

Bolondok hajója,
Lepukkadt bár,
Bolondok hajója,
Még nyitva áll,
Bolondok hajója,
Mindenkit vár,
Bolondok hajója,
Lepukkadt bár,
Bolondok hajója,
Még nyitva áll,
Bolondok hajója,
Mindenkit vár,
Bolondok hajója,
Holnap bezár,
Holnap bezár...
Bezár, bezár, bezár, bezár
Holnap bezár...
Holnap bezár...
Holnap bezár...

Szellő

Pislogsz, hogy mi van most hátakkor
Tekerjünk nézzük meg belülről
Csináljunk bélést a bánatból
Vagy inkább vegyük át még egyszer előlről

Hét pisztoly, hét golyó, hét halál
A lélek a húsba már alva jár
Látom, hogy odabenn áll a bál
De milyen jól áll, neked ez is jól áll

Indul az agy, a szív, és a tüdő
Jó veled mikor csúszik az idő
Remeg a hús, a csontban a velő
Észrevétlenül szalad az idő

Megyünk, de mégsem közeledünk
Tombol a türelem
Odakinn kutyák csaholnak (vaú)
De minket elrejt a szerelem

A szótlan vágyak hegedűjét
pengetve terelem
Az álmos embert oda ahol
Semmi sem idegen

Indul az agy, a szív, és a tüdő
Jó veled mikor csúszik az idő
Remeg a hús, a csontban a velő
Észrevétlenül szalad az idő

Szerelmes vagyok

Én már sohasem lehetek azzá, ami akkor lehettem volna
Ha úgy csinálok mindent, ahogy a tanító néni mondta
Aki bízott bennem átvertem, megcsaltam akit szerettem
És szánalomért sírtam mikor senki nem volt mellettem

Nem tudom mi a baj velem, de gyakran elfog a félelem
Hogy röhögnek rajtam a hátam mögött, hogy eltékozlom az életem

És legyőz minden támadás, de hiába minden lázadás
Ha akarnék se tudnék lenni más

Nekem káosz kell, nem bírom a rendet
Zaj kell, ami megöli a csendet
Élet kell és szabadság
nem valami ostoba hazugság
Én nem vagyok jó semmire
De készen állok bármire
Még soha nem voltam feldobva ennyire, mert...

Szerelmes vagyok, szerelmes vagyok
Szerelmes vagyok, szerelmes vagyok
Szerelmes vagyok, szerelmes vagyok
Szerelmes vagyok magamba

Tudom, lennél a helyemben, pedig zűrzavar van a fejemben
De hiába várom, senki nem fog rendet tenni helyettem
Míg idegen tőlem a gondolat, hogy elviseljem önmagamat
Hiába keresek valaki mást, hogy kielégítse a vágyamat

Szarok rá, ha nem találom, mert lassan én is belátom
Ha van is pár, ki mellettem áll, én vagyok a legjobb barátom
De ez titok, még te sem tudhatod, úgyis mindent letagadok
Ha valaki azt mondja rám, hogy ilyen vagyok

Nekem káosz kell, nem bírom a rendet
Zaj kell, ami megöli a csendet
Élet kell és szabadság
nem valami ostoba hazugság
Én nem vagyok jó semmire
De készen állok bármire
Még soha nem voltam feldobva ennyire, mert...

Szerelmes vagyok, szerelmes vagyok
Szerelmes vagyok, szerelmes vagyok
Szerelmes vagyok, szerelmes vagyok
Szerelmes vagyok magamba

Üres bölcsőt ringat a Hold fénye

Hétfő volt, mikor született
Én kivártam volna, de nem lehetett
Tudod, a számla nagy, a munka se vár
S jött a hír, hogy a fiam már jár
Aztán láttam, ahogy nevet és fut elém
Hogy ő pont olyan lesz, mint én
Majd ugyanolyan lesz, mint én

Üres bölcsőt ringat a Hold fénye
S mindig ez a mese vége
Apa, mikor jössz? Fiam, mennem kell
Az élet csupa kötelesség
De sokat leszünk együtt még

Neked hoztam, nézd, egy kis ajándék
Apa, pont ilyen lasztira vágyom rég
Gyere, taníts meg rá, hogyan dobjam el
Fiam, játszunk majd, de most mennem kell
Viszi lehajtott fejjel, egy könnycsepp se jön elő
Úgy dobom majd, mint ő
Mondja, olyan leszek pont, mint ő

Üres bölcsőt ringat a Hold fénye
S mindig ez a mese vége
Apa, mikor jössz? Fiam, mennem kell
Az élet csupa kötelesség
De sokat leszünk együtt még

Komoly gimibe jár, soha nem tanul
Mégis népszerű kölyök, nekem ez sem új
Apa büszke rád, de most beszélnünk kell
Csak mosolyog, aztán így felel
Tudod, énnekem most, apa, csak a kocsikulcs kell még
És ha megengeded, elmennék

Üres bölcsőt ringat a Hold fénye
S mindig ez a mese vége
Fiam, mikor jössz? Apa, mennem kell
Az élet csupa kötelesség
De sokat leszünk együtt még

Tudom, jó sora van, messzi városban él
Hosszú út, mire ideér
A minap fel is hívtam, mikor láthatnám
Ha néha felénk nézne, bizony nem bánnám

Apa, túl sok a dolgom, s a fiam is vár
Ugye jól vagy, jó, hogy hívtál
Nagyon jó, hogy felhívtál

Még valamit mondanék, de letette már
S csak rohan, pont, mint én
A fiam, pont, mint én

Üres bölcsőt ringat a Hold fénye
S mindig ez a mese vége
Fiam, mikor jössz? Apa, mennem kell
Az élet csupa kötelesség
De sokat leszünk együtt még

Ultravaló

Itt nem mennek autók
Erre a kutya se jár
Lakatlan házak között
Csavarog a holdsugár
Itt nincsenek álmok
És nincsenek álmodók
Balkán rezesek
Fújják a takarodót

Rozsdás a sarló
Lötyögős a kalapács
Lomtalanított igazságokon
Ücsörög egy uzsorás
Leszegett fejjel kérdem
Hogy van-e valamije eladó
Nesze – mondja -
Itt van egy kis útravaló

A puritán ösztön és a szükség vezet
Szanaszét mardosom a tetemeket
Szíveket szórok a lábak elé
Mutasson utat a vaknak hazafelé

Nem hiszek a papnak
Aki a farzsebéből prédikál
Nem hiszek az ártatlannak
Aki poharaz a pirosnál
Nem hiszek a sorsban
Amire csillagokat aggatnak
Kicsi kínai angyalok
Az ölükben ringatna

A puritán ösztön és a szükség vezet
Szanaszét mardosom a tetemeket
Szíveket szórok a lábak elé
Mutasson utat a vaknak hazafelé

Konyharegény

Magamat az arcommal együtt a kezembe temetem
a sorsom a sorsára nem hagyom azért sem
meglátod valamilyen úton módon
még kimenekítem lesz rá gondom
hogy felgyorsítsam megint annyira gyorsra
hogy úgy tűnjön neked hogy egy helybe áll
ez a hatalmas kék földgömb itt alattunk
amit hogyha megyünk a lábunkkal hajtunk
tovább ha van mit na hajtsátok
ma mindenki vendég ha lekerül a festék
ma mindenki vendég
hitted volna hogy a végére pont ez
a selejtes sablon marad meg mert
amin át hogyha nézed majd a tejút
a holnap a holnap a nemrég
tovább ha van még
az a temérdek emlék egy sincs köztük
amit eléd ne tennék tovább ha van még
ha várnál és mennél és utánad mennék
utánad lennék lennék az aki a sötétben kerget
a szavadat lesi még nem sejti még hogy árnyéknak lenni
igazán nem az a munka amit élvezni tudna
figyel a szentemről tovább küldtem
a szivárgó képben a szavába vágok
előre kérdem mikor jön újra árulja már el
Hogyhogy nem unja hogy rád jár rád jár rád jár rád jár rád jár
az eszeden túlra jár rád jár ád jár rád jár rád jár
mondja te magad nélkül mire mennél
ki elől futnál? kit kergetnél?
Magadon kívül kibe bízzál? Kimondom merre induljál
ki az aki nem te? Ki az aki tudja?
Ki lehetne más ha megmondtad újra
te minek állsz háttal? mivel vagy szemben?
Merre van az arra? biztos nem erre.

De aki meglátta kijelöl az tovább nem menekül
megálljt kiált a vihar meg elül
ahogy mindig szokta
mindig szokta mikor nincs jobb dolga
hiszen őfelőle aztán bármeddig eshet neki
nem mondta senki hogy eltévedtem
akik azt harsogják hova súgjak?
Hogy soha nincsen záróra
ma lesz csakis azért mer csakazér is
csakis azér mercsakazér is csakis azér
követ az ollónak papírt a kőnek
a papírnak ollót keretet a körnek
szívtok a pokolban
jolvan nem kell beszarni csak látogatóban
a látogatásokon ott leszek én is
itt állsz meg mellettem látod hát mégis
csak mindenre jó vagy semmirekellő
látom átnyúlsz a falon amin állok
az ablakaimmal ugyanúgy a hátad látom
ahol eddig voltál ott vagyok itt van
a házad az szebb de az enyémet akarod a szószaporító
miért pont ezt az anyaszomorítót?
Minek az neked? Mikor ki se látsz lassan a fellegeidből
hiába várom hogy nyissad a kaput
azon állunk mind? Az ablakaimból
a fénynek vége kész az alagútból sírunk
de a fellegeidből kezdődjön a sokadik fejezet
ha ennek nem vagy itt ha nekünk nem hiszed
a szirénaszóra felkapod a fejed
ismét benned él ez az egész
az egészet érted
az egészet érted
érted az egészet
hát ezt is megérted
az egészet érted

voltunk fiatalok boldog volt amit legjobb tettem
amit elhozhattam ezt ők küldték neked
semmim nincsen amim eddig nem volt
meg úgy éreztem ahogy érzek most is
csak én felelhetlek meg
legyen az amire mindig vártál pont
úgy ahogyan elképzelted
hogyha valakitől végig tudtad
tudnod kellett te vagy aki felelsz csak
ugyanúgy a választ várod pont
ugyanaz a válasz várat
ahogy elképzelted pont úgy
ahogy mindig vártuk
a lejtőn túl egy újabb lejtő
a viharon túlról az esőfelhőkkel együtt érkezek
bukk
mit tegyek ha csak egy lakat vagyok a saját számon
amitől eddig féltem most alig várom
megismertelek nem is mertelek nem ismerni meg
pedig egyenesen értem küldtek
most is egy olyat aki nem választott még
neki valakije végig súgott
az arcán látni soha nem gyűlölték
változtatni jön úgy tud közben
régi pedig maradhasson mindent
amit eddig hittem
pont úgy ahogy elterveztem

amikor látlak hogy sírsz mégis mindenki vár
miért ne mennél? Miért ne mennél?
Miért maradnál? Miért maradnál?
Amikor látod hogy sírnak a te jókedvedért
miért maradnál?
Legyen úgy ahogyan elképzelted
pont ugyanúgy ahogyan mindig vártad
nézz szét nézd
ugyanúgy a választ várod
minket is ugyanaz a válasz várat pont
legyen az amire
ugyanúgy ahogyan legyen az amire pont
ugyanúgy ahogyan legyen az amire
legyen az ugyanúgy pont
legyen ugyanúgy legyen pont
ugyanúgy legyen úgy legyen úgy pont
legyen úgy legyen úgy legyen

hét hazugság szorozva héttel
és azt megszorozva héttel
hét angyal hét trombitával ül
a reggeli vonattal ki kiabál ott?
kikiabálok
az egyiknek sikerül a másiknak nem
a sors olykor nem tudja mit akar
egyiknek kiderül a napfényes ég
a másiknak nem jut csak…

nem vagyok őrült!
mind ezt mondja!
Jó akkor az vagyok
Ismételd meg hadd halljam csak mondd még egyszer!
Mit?
Hát azt hogy nem vagyok őrült!
Mind ezt mondja!
Jó akkor azt mondja.
Ismételd meg!
Hadd halljam csak mondd még egyszer!
Látogatók egy fénytől távoli regény
és itt mindenem új ő mégis másra figyel nem rám néz rám néz...

A vascsöves

Simogat a hajnal és simogat a kezed
Szeretem a szád és szeretem a szemed
Aki bújt aki nem a karomban ébred
Az álomból egy másik
Szerelem a neved szerelem a neved

Eleven a káosz és zavaros a fejed
Cserepes a szád és szomorú a szemed
Aki múlt aki nem legyekkel ébred
Az álomból egy óriás
Szeret a halál, mert szerelem a neved

Too early

I want to kiss you good morning
then have a cup of tea in bed
tell you the whole curious story
that the night put in my head
oh I’d be so eager
to hear the life you’ve led
just to make this morning
a beginning and not an end

but you always leave too early
you always leave too soon

the beginning of a new day
and not the end of a night
I’m losing this hope somehow
so I drink the last drop of yesterday’s wine
what can I do now
if only I could find
your eyelashes on my pillow
my very last chance to feel you nigh

you always leave too early
you always leave too soon

someday you’ll stay and we’ll take time out
nothing to do but lounging around
that day you’ll start to know me better
I’ll give you shelter
I’ll give you love

Hova megy, ki?

Hova megy ki, ki hova megy?
Mire megy ki, ki mire megy? [x2]

Az asztalon dobolok,
a széken állok,
hogy mit csinálok,
a semmire várok.
Az ajtót berúgom,
a szívem kinyitom.
Kézzel mutatok,
háttal takarok,
érted maradok,
mondd amit akarok!

Hova megy ki, ki hova megy?
Mire megy ki, ki mire megy? [x2]

Húzd meg a vonalat!
Van ami kimarad.
Hallod a tapsot,
lesz aki lemarad.
Az ajtót berúgod,
a szíved kinyitod,
a nyelved harapod,
a segged mutatod,
érted maradok,
mondd amit akarok!

Hova megy ki, ki hova megy?
Mire megy ki, ki mire megy?[x4]

Nézz a szemembe!
Csak egy nap az élet.
Toldd fel a bringád
a hegy tetejére,
hogy hol van a vége,
ülj a váz elejére.
Ha nem tudod mi van,
majd akkor kapod,
a lejtőn lefelé,
hol van a haverod.
Na érted maradok,
Mondd amit akarok!

Hova megy ki, ki hova megy?
Mire megy ki, ki mire megy?

Egónia

Kérdeztem, de nem vártam,
Megnéztem, de nem láttam!
Nekifutottam és elszálltam,
Rám találtam és szétváltam!

Elvártam és eltűrtem,
Elzártam és megszűntem!
Megkerestem és eltűntem,
Visszamentem és elküldtem!

Az én házam, az én pénzem,
Az én vénám, az én vérem,
Az én, az én, az én az énképem,
Lehúzom magam a WC-ben!

Az én sarlóm, az én kertem,
Az én bolygóm, az én lelkem,
Az én, az én, az én az énképem,
Összevarrom és széttépem!

Zöld az ég

Lehet zöld az ég és lehet kék a fű
Nekem mindegy, hisz végül is így gyönyörű
A tévedés néha jó
Tudod Amerikába is így jutott el az a hajó

Így én, keresem a feketét a fehérben
Keresem a vonalat a tenyérben
De érzem azt, hogy nekem így jó, jó, jó
Ceruzával rajzolt fantomkép esküszöm, pont mint én!
Hát mit is tettem, bár csak érteném!
Itt járok mégis szabadon én, vonz a veszély!
Bár őrültnek látszom de nézz meg jól, kinek is árthatnék?!

Mert
Lehet zöld az ég és lehet kék a fű
Nekem mindegy, hisz végül is így gyönyörű
A tévedés néha jó
Tudod Amerikába is így jutott el az a hajó

Rám vigyorog a tükröm oly furcsán néz valamilyen laza trükkel már megint új arcot cserél
De érzem azt hogy nekem így jó, jó, jó
Legurult az égről most a hold, biztosan teljesen tele volt
Velem is megtörtént de nekem így jó, jó, jó
Felnőhetnék csak becsapás, hogy nagynak látsz.
A külsőség is csak kifogás, egy megtévesztő máz.

Mert
Lehet zöld az ég és lehet kék a fű
Nekem mindegy hisz végül is így gyönyörű
A tévedés néha jó
Tudod Amerikába is így jutott el az a hajó

Nem kéne semmit szólnom
A kérdéseim kisbetűkre szórom
Hányszor volt már túl veszélyes ami szívből szólt!

Lehet zöld az ég és lehet kék a fű
Nekem mindegy hisz végül is így gyönyörű
A tévedés néha jó,
tudod Amerikába is így jutott el az a hajó

Mert
Lehet zöld az ég és lehet kék a fű
Nekem mindegy hisz végül is így gyönyörű
A tévedés néha jó
Tudod Amerikába is így jutott el az a hajó

Mert
Lehet zöld az ég és lehet kék a fű
Nekem mindegy hisz végül is így gyönyörű
A tévedés néha jó
Tudod Amerikába is így jutott el az a hajó!

Nem kell más

Te ugyanúgy akarsz, ahogy én téged,
És éjjel az ágyban is ugyanazt érzed.
Én látom a szemeden, ha nem is mondod;
Őrültek vagyunk és nem bolondok!

Nem kell más, úgy csókolnám a szádat,
Letépném az összes ruhádat,
Ahogy azt nem csinálta még más!
Nem kell más, amikor a szemembe nézel,
majd attól a tűztől égsz el,
Amit te bennem gyújtottál,
És nem kell más!

Ugye játszottál már a gondolattal,
Hogy egyszer majd mellettem ér a hajnal?
Édes hangod a fülembe súgja:
Nem volt elég, csináljuk újra!

Nem kell más, én mint egy állat
elevenen felfalnálak,
Miközben szétszakítanál.
Nem kell más!
Én nem sokat kérek:
Nyelvem hegyén a véred,
Te pedig a torkom harapd át,
És nem kell más

Nem kell más, úgy kívánom a szádat,
Csókolni a kezed, a lábad,
Érezni a bőröd illatát,
Nem kell más
Jó a kocsiban, a kádban,
Jó a fűben, az előszobában
Nekem mindegy hol jön ránk

Nem kell más!
Nem értek a szóból,
Sose legyen elég a jóból,
Örökre elcsábítottál!
Nem kell más!
Úgy akarlak téged
Nem érzed, megőrülök érted,
Adj hát nekem egy éjszakát!
És nem kell más!
(Nem kell más
Nem kell más
Nem kell más
Nem kell más)

Van az a pillanat

Van ez a pillanat ami külön halad
de mikor rádköszön tudod, hogy nem fáj
Van ez a gondolat ami ha elragad
a földről elemel
Van ez a nézés ami csak érzés
de átúsznád vele az éjszakát
Van ez a lényed kit hajt a véred
hogy elrabolja önmagát

Ez nem az a tánc amiből nem kérsz
Ez nem az az öröm amitől nem félsz
Ez nem az a perc ami megvár
Ez nem az a lány akiért nem kár

Van ez a kérdés amit a féltés
titokban tart vagy elhibáz
Van ez a harcod amiben arcod
csak sírni lát
Van ez a védelem amitől féktelen
erővel nekivágsz
Van ez a szempár bármikor feltár
és erre vágysz

Ez nem az a tánc amiből nem kérsz
Ez nem az az öröm amitől nem félsz
Ez nem az a perc ami megvár
Ez nem az a lány akiért nem kár

Nem kérsz
Nem félsz
Megvár
Nem kár

Ez nem az a tánc amiből nem kérsz
Ez nem az az öröm amitől nem félsz
Ez nem az a perc ami megvár
Ez nem az a lány akiért nem kár

Üvegszilánkkal

Üvegszilánkkal karcolom a neved a karomra.
Nekem fontos, hogy ott légy a húsban, hegesedj rám, öregkoromra.
Bőröm kerítés szilvafával, te ott alvadsz nyugodtan,
s mint gyümölcs a magvat, úgy hordozlak magamban.

Kimondanám, mint egy valódi költő, nem elkoptatott szavakkal,
de cukorba fullad a lángoló szív, s az bevonja édes sziruppal.
Ott vagy egy molylepke verdeső szárnyán, ott vagy a falat kenyérben,
az esti olvasmány behajtott lapján, a karomra karcolt névben.

Én nem látok mást, csak téged, én nem látok mást, csak téged.

Röppen a szó, olyan mélyre hatol
a rostokba, sejtekbe belekarol.
Egymásba olvad az élő anyag,
felkészülnek, hogy elnémuljanak.
Millió részecske aléltan zuhan:
molylepkék fényben és naftalinban.

Én nem látok mást, csak téged, én nem látok mást, csak téged.

In the End

(It starts with one)
One thing I don't know why
It doesn’t even matter how hard you try
Keep that in mind, I designed this rhyme
To explain in due time
All I know
time is a valuable thing
Watch it fly by as the pendulum swings
Watch it count down to the end of the day
The clock ticks life away
It’s so unreal
Didn’t look out below
Watch the time go right out the window
Trying to hold on but didn’t even know
Wasted it all just to
Watch you go

I kept everything inside and even though I tried, it all fell apart
What it meant to me will eventually be a memory of a time when I tried so hard
And got so far
But in the end
It doesn't even matter

I had to fall
To lose it all
But in the end
It doesn't even matter

One thing, I don’t know why
It doesn’t even matter how hard you try
Keep that in mind, I designed this rhyme
To remind myself how
I tried so hard
In spite of the way you were mocking me
Acting like I was part of your property
Remembering all the times you fought with me
I’m surprised it got so (far)
Things aren’t the way they were before
You wouldn’t even recognize me anymore
Not that you knew me back then
But it all comes back to me
In the end

You kept everything inside and even though I tried, it all fell apart
What it meant to me will eventually be a memory of a time when I tried so hard
And got so far
But in the end
It doesn’t even matter

I had to fall
To lose it all
But in the end
It doesn’t even matter

I've put my trust in you
Pushed as far as I can go
For all this
There’s only one thing you should know
I've put my trust in you
Pushed as far as I can go
For all this
There’s only one thing you should know
I tried so hard
And got so far
But in the end
It doesn’t even matter
I had to fall
To lose it all
But in the end
It doesn’t even matter

Monte Carlo

Milyen volt Monte Carlo? A hajad kiszőkült.
Angyalföldi kislakásban, mindenki összegyűlt.

Azt mondod megváltoztam, nem is kell beszélni,
Részegen nevetgélve, szőnyegre hamuzni!

Ide hiába jöttél, itt senki se vár.
A kagylóba sírod, hogy mindenki bánt.
Keressünk együtt egy üres szobát,
Ezt érezned kéne, de Te mindig csak vársz!

Füstfelhőben úszni, szőnyegen repülni,
Tengerkék falak között, ismerőst keresni...

Jó, hogy visszajöttél, jó, hogy itt vagyok!
Várj egy pillanatra, kettőnkre gondolok!

Ide hiába jöttél, itt senki se vár.
A kagylóba sírod, hogy mindenki bánt.
Keressünk együtt egy üres szobát,
Ezt érezned kéne, de Te mindig csak vársz,
Te mindig csak vársz, Te mindig csak vársz,
Te mindig csak vársz... Te mindig csak...
Te mindig csak... Te mindig csak vársz!

Te mindig csak vársz... Te mindig csak vársz...
Te mindig csak vársz... Te mindig csak vársz!

Ide hiába jöttél, itt senki se vár.
A kagylóba sírod, hogy mindenki bánt.
Keressünk együtt egy üres szobát,
Ezt érezned kéne, de Te mindig csak vársz,
Te mindig csak vársz, Te mindig csak vársz,
Te mindig csak vársz, Te mindig csak vársz..!

Mindig péntek

Hívott a csaj, hogy van egy kis baj,
Úgyhogy a mai pornó sztornó.
Tudod a fiúja félti... Fél, hogy félreérti,
A vére ma mitől forró.
Mikor kéz a kézben, teljes egészben
Az anyakönyv előtt állva.
A férje ő lett, a fiúja meg én
Tudod ki van ez találva.

Hívott másnap, hogy gödröt ástak
A csatabárd le van téve.
Elég szúrós de neki mégis
Az én dárdám hegye kéne. Pedig én
Nem csinálok mást épp csak
Teszem amihez értek
Ha neki úgy jó hát legyen mondjuk
Minden héten a péntek.

Jön, ha el tud jönni és persze
Telefonál ha gáz van, de ha
Kilép a felvonóból, néha már a
Lépcsőházban enyém a keze a lába,
A szíve a szája, a fehér mája
A vérem szívja, a húsom rágja,
Ágyéka izzó máglya.
Acél karmait belémvágja!

Hívott másnap, hogy gödröt ástak
A csatabárd le van téve.
Elég szúrós de neki mégis
Az én dárdám hegye kéne. Pedig én
Nem csinálok mást csak épp csak
Teszem amihez értek
Ha neki úgy jó hát legyen mondjuk
Minden héten a péntek.

Jön, ha el tud jönni és persze
Telefonál ha gáz van, de ha
Kilép a felvonóból, néha már a
Lépcsőházban enyém a keze a lába,
A szíve a szája, a fehér mája
Enyém a keze a lába,
Enyém a szíve a szája,
Enyém a fehér mája,
Meg a teste minden apró porcikája.

Ágyéka izzó máglya.
Ágyéka izzó máglya.
Ágyéka izzó máglya.
Ágyéka izzó máglya.
Ágyéka izzó máglya.
A vérem szívja, ágyéka izzó máglya.
A húsom rágja ágyéka izzó máglya.
A vérem szívja, ágyéka izzó máglya.
A húsom rágja, ágyéka izzó máglya.
A vérem szívja a vérem szívja ágyéka izzó máglya.
A húsom, a húsom rágja ágyéka izzó máglya.
Acélkarmait belémvágja ágyéka izzó máglya.
Acélkarmait belémvágja ágyéka izzó máglya.
A vérem, a vérem, a vérem szívja ágyéka izzó máglya.
A húsom rágja, ágyéka izzó máglya.
A vérem, a vérem szívja ágyéka izzó máglya............

Embergép

Műszerekkel mérem a nagy közömbösséget,
túlcsordulnak a skálán a kapott eredmények.

Az otthon nevű részen a panelrengetegben
embergépek élnek, zavartalan csendben.

A szájukon lakat van, minden ablak zárva,
kattanásig húzva a szívűknek cipzárja.
Ha éreznek is bármit, azt elcsomagolják,
masnis dobozokba, majd szekrénybe szórják.

Ott egymásra torlódik a fájdalom, s a bánat,
végigsöpör rajtunk, ha utat tör magának.
Utat tör magának minden szorongásom,
az összes lenyelt könnyem, az összes csalódásom.

Szóra nyílnak az ajkak, de a levegőbe fagynak.
Rozsdás reflexszel még tagadni akarnak,
de kivetkőznek mégis a makacs hallgatásból,
s dobhártyák szakadnak szét az ordítástól.

Ott egymásra torlódik a fájdalom, s a bánat,
végigsöpör rajtunk, ha utat tör magának.
Utat tör magának minden szorongásom,
az összes lenyelt könnyem, az összes csalódásom.

Mossuk le hipóval, marjon le a csontig.
Mossuk le hipóval, súroljuk még addig
Amíg kikopik belőlem, amit magamba véstem
A sebek behegednek, és kicsorbul a késem

Én még tükörbe tudok nézni

Újra itt a reggel
Már nyitva van a szemem
Kicsit nyűgös vagyok még
Nem tudom, hogy mi van velem.

Ma is egy lehetőség.
De mi van, ha nem jön el
Mit tehet az ember
Így húszon túl, a harminchoz közel.

Ma is küzdessz
Talán holnap jobb lesz
Majd észrevesznek
És egy angyal jót tesz
Lehet, hogy okom lenne félni
De legalább én még tükörbe tudok nézn

Azt hiszed szívesen lennék
Én is egy kopasz tahó
És lenne a csajomnak mindíg
gyémánt fűlbevaló.

Sikkasztó brókerfiú
Egy piti kis adócsaló
Jó az ügyvéd, kimossa mindíg
Egy napot sem ült még, pedig oda való

A magyar hősök
Ezt irígyled
Hogy mit tett érte
Már később mindegy
Lehet, hogy elvehetném és nem is kellene kérni
De legalább én még tükörbe tudok nézni

Lassan eljön az este
Jutalmam ma sem kapom
De nem adom fel mert
Lehet a holnap lesz az én napom

Olvass ha elédtárúl
Az emberek indulatából
Frissülj fel
A bűzt a város okádja magából.

Ha ma elvesztem
Holnap újra kezdem
Ha egymagamban is kell összeesnem
Talán, hogy jobban is lehetne élni
Hisz egy halálraítélt is tud még remélni.

De legalább én még tükörbe tudok nézni.

Csonka vers

Kezdtem ezt a verset én
tavaly május elején,
idén lett csak készen,
idén sem egészen.

Címe az volt : Életem,
s kihúztam, mert félszegen
sántikált a címe,
minden lába, ríme.

Újra kezdtem, s ez alatt,
fél esztendő leszaladt,
de az égre nézve,
alig vettem észre

Az égen egy felhő szállt,
s az a felhő nem is szállt,
lebegett vagy állt tán,
mint egy őr, várt rám.

Azt a felhőt néztem én,
míg e forgó év felén,
csak lehullott onnan,
mint katona holtan.

Ismét kezdtem, Háború
lett a címe; Százsorú
volt az első versszak,
jajgatott, mint vert had.

Jaj, mit is kerestem itt?
Katonák holttesteit.
Bűverő terelte
lépteimet erre.

Kutattam a tárva tárt
messze hajló láthatárt.
Föllelem, reméltem,
nyittyát, minek éltem.

Életemmel kezdtem el,
háborúban vesztem el,
Én másról akartam
szólani e dalban.

Másról én, de nem lehet,
valaki nem engedett,
Tán a ma lepergő
oszlótestű felhő.

Kóla, jég és whiskey

Ez a Mónika itt nem a Santa csak egy
Hülye liba felbosszant az összes
Barátnője fecseg a szájuk jár
A fejében felül fekete lyuk alul
Rozsdás mint a Vuk és ha tényleg
Nincsenek tabuk nem értem mire vár

Amit mondasz tényleg izgi de inkább
Kóla jég és whiskey kell béb’

Hagyjuk a romantikát inkább
Igyál még egy kortyot én meg
Tömök egy laza pipát aztán
Kezdjük végre a dolgot béb’
Kezdjük végre a dolgot el

Ez a másik ez meg Barbara
Na ő se szent ha bárki hallana róluk
Tudnia kell ezek tömni való libák
Nekem mind a kettő megvolt de hogyha
Egyik se lett meg volna akkor se
Omlana bennem össze semmilyen világ

Tudod a többiek már várnak ne gyere
Éljünk egy kicsit a mának béb’

A mai buli ha ráznál a Malibu-i háznál
Este nyolckor veszi a rajtot
Ha eleget innál ha nem paráznál
Végigparáználkodnánk a partot

Tudod a többiek már várnak ne gyere
Éljünk egy kicsit a mának mer’
Amit mondasz tényleg izgi de inkább
Kóla jég és whiskey kell

Hé, ha jó lesz a dressz béb’ amiben jössz
Én nyitom az ajtót te asz’ondod kösz
Én meg annyit csak hogy nem bánom
Csináld úgy hogy vonyítsak a díványon
Úgy tüzelsz mint valami légvédelem és ha
Arra kérsz hogy ma légy még velem
Néhány órát hát legyen mert ha semmi nincs rajtad csak én
Az is jó rád nem csak a dressz amiben hozzám jössz…

Meztelen

Félelem,
Kényelem,
Ráfekszem és elalszom.
Álmodom
Az életet,
De a végén – félek hogy elbaszom.

De szerencse,
Évente
Mindig valamit mondhatok.
Jaj de miért van ott
Ó a tükörben
Az a félelem ami nincs is ott?

Harangoznak,
Legyen vége,
Napba nézek - tegyen jégre.
Elolvadnék,
Szeretkeznék,
A félelemnek levetkőznék.
Jajjj

Az érzelem
Az jó nekem,
De az is fáj, hogy ezt elhiszem.
Szenvedek,
És élvezek,
És mindenkinek hisztizek.

Bekaphat
Az élet,
És kiköphetne, de kiégek.
Sajnos kiégnek
Ó a nappalok,
És szar lesz, ha egyszer meghalok.

Harangoznak,
Legyen vége,
Napba nézek - tegyen jégre.
Elolvadnék,
Szeretkeznék,
A félelemnek levetkőznék.
Jajjj

Meztelen test,
De most már úgy fest,
Hogy semmiképpen sem árva,
Körbe fonják
És felkavarják,
A félelem csak őt várja.

Megkívánja,
És táncba hívja,
Szürke tangó a vágyba.
Hömpölyögnek,
Összejönnek,
És meghalnak az ágyban.

Félek, félek,
mindenkitől félek.

Félek, félek,
Még magamtól is félek.

Napba néző

mosolyog a nap
fénnyel betemet
sugara vakít
mégis vele nevetek
ma valami más
nem kötnek a szerepek
lebegek a fény hátán...

mosolyog a nap
felhőtlen az ég
alul a világ
olvadt vanília shake
beleragadunk
mégis nekem ez a kép
valahogyan épp így jó...

keresem a végtelennek tűnő éjek tarka gyilkosát
keresem a délibábok földjét, ahol a nap álma ring, és minden ember lát
valami csodát

lezuhan a nap
mint egy repülő
hatemeletes
házról csorog a tetőn
benyeli a fal
végül marad a vörös
grefiti a ház alján

ugyanaz a film
láttam eleget
de ma nem akarom
átadni a helyemet
olyan az egész
mint egy buta jelenet
amiben a főhős sír...

világ végén holnap
rám zuhan a fehér fény
üres üvegekből
vékony sugár
folyik a nyakamnál
folyik a nyakamnál
folyik a nyakamnál!

mosolyog a nap
fénnyel betemet
sugara vakít
mégis vele nevetek
ma valami más
nem kötnek a szerepek
lebegek a fény hátán

keresem a végtelennek tűnő éjek tarka gyilkosát
keresem a délibábok földjét, ahol a nap álma ring
és minden ember lát
valami csodát...

Soha ne gondold

Talán túl korai még
Hogy ilyen örömet érezzél
Talán túl késő már
De még veled a bánat jár
Talán túl közeli még
De a baj nem elég
Keress még
Túl távoli már
De ha elfelejtenéd
Emlékeztet rá
Ha más nem,
Talán ez a dal

Talán túl sokat ígért
Ez a holnap tegnap még
Túl tágas a tér
Talán nincs levegő
Kevés az idő

Soha ne gondold
Hogy véget ért a nyár
Soha ne mondd, hogy vége,
Talán csak térdig ér a sár
A varjak körbejárnak az égen
De soha ne hallgass rá
Néha közeli ágakon ülnek
De soha ne félj,
Hazarepülnek majd

Talán túl keveset ér
Olyan keveset érdemel
Ez a múló
Tovatűnő
Tétovaság.

Soha ne gondold
Hogy véget ért a nyár
Soha ne mondd, hogy vége,
Talán csak térdig ér a sár
A varjak körbejárnak az égen
De soha ne hallgass rá
Néha közeli ágakon ülnek
De soha ne félj,
Hazarepülnek majd

Jó reggelt Bori

Az én édes életem
közel van minden nekem:
fodrász, a bolt, az újság.
Hello, jól nézel ma ki,
köszönnek, jó reggelt, Bori.
Én is tudom, ők is tudják

nagyokat lépni a napfénybe jó
sajnálom ilyenkor az elpocsékolt időt, amit sötétben töltöttem bezárva,
miközben kint meg a nap hétágra sütött, hétágra sütött a nap.

Háton a kávémban egy légy,
élhetnénk úgy, ahogy rég,
énekeltem nektek szépet.
Talán az éghajlat vagy mi,
nem könnyű nagyon itt lenni.
Mindenki tudja, pedig tényleg

nagyokat lépni a napfénybe jó
sajnálom ilyenkor az elpocsékolt időt, amit sötétben töltöttem bezárva
miközben kint meg a nap hétágra sütött, hétágra sütött a nap.

Nagyokat lépni a napfénybe jó
sajnálom ilyenkor az elpocsékolt időt, amit sötétben töltöttem bezárva
miközben kint meg a nap hétágra sütött, hétágra sütött a nap.

Nagyokat lépni a napfénybe jó
sajnálom ilyenkor az elpocsékolt időt, amit sötétben töltöttem bénázva
miközben kint meg a nap hétágra sütött, hétágra sütött a nap.

Clocks

Lights go out and I can’t be saved
Tides that I tried to swim against
Brought me down upon my knees
Oh I beg, I beg and plead

Singin’, come out of things unsaid
Shoot an apple off my head
And a, trouble that can’t be named
Tigers waitin’ to be tamed

Singing, youuuu are
youuu are

Confusion never stops
Closing walls and ticking clocks
Gonna, come back and take you home
I could not stop that you now know

Singin’, come out upon my seas
Curse missed opportunities
Am I, a part of the cure
Or am I part of the disease

Singin’, yoouuu are
Youu are
Youu are
Youu are
Youuu are
Yoouu are

And nothing else compares
And nothing else compares
And nothing else compares

Youu are
Youu are

Home, home, where I wanted to go
Home, home, where I wanted to go
Home, home, where I wanted to go
Home, home, where I wanted to go

Örök Április

Sebzett vagyok
És könyörtelen
A világ egyre csak
Pöröl velem
De te megláttad
Hogy kábultan
Bámultalak
És felragyogott a Nap

Készül a pusztulásra
Minden a világon
Engem csak te menthetsz meg

Hol vagyok otthon
Nem tudom
De ha fáradt leszek
És elbukom
Simítsd le arcomról
A rémálmok
Ólomporát
Az éjjelt virraszd át

Készül a pusztulásra
Minden a világon
Engem csak te menthetsz meg
Mert én benned virágzom
Hírül hozom neked
Ha addig élek is
Az én nevem mindig ez volt:
Igazi Örök Április

Szerelmes az elmúlásba
Minden a világon
Engem csak te menthetsz meg

Wicked Game

The world was on fire and no one could save me but you.
It's strange what desire will make foolish people do.
I never dreamed that I'd meet somebody like you.
And I never dreamed that I'd lose somebody like you.

No, I don't want to fall in love
(This world is only gonna break your heart)
No, I don't want to fall in love
(This world is only gonna break your heart)
With you
(This world is only gonna break your heart)

What a wicked game to play, to make me feel this way.
What a wicked thing to do, to let me dream of you.
What a wicked thing to say, you never felt this way.
What a wicked thing to do, to make me dream of you and,

I want to fall in love
(This world is only gonna break your heart)
No, I want to fall in love
(This world is only gonna break your heart)
With you.

The world was on fire and no one could save me but you.
It's strange what desire will make foolish people do.
I never dreamed that I'd love somebody like you.
And I never dreamed that I'd lose somebody like you,

No, I want to fall in love
(This world is only gonna break your heart)
No, I want to fall in love
(This world is only gonna break your heart)
With you
(This world is only gonna break your heart)
No, I...
(This world is only gonna break your heart)
(This world is only gonna break your heart)

Nobody loves no one.

Lazítás

Kéne már némi lazítás
Kéne már némi nyugalom
Kell egy hely, ahol nincsen más
Mert ezt a hajtást már úgy unom

Kéne már némi lazítás
Kéne már egy kis csend nekem
Kéne már egy kis változás
Úgy kéne már egy kis kényelem

Elmegyek pár napra innen
De nem mondom meg, hogy hová
Nem lesz se címem se nevem
Elbújok valahová

Rendes lány vagy Te kedvesem
De még téged sem viszlek el
Bírd ki pár napig nélkülem
Annyi srác van, ha vígasz kell

Motorkerék

ködbe úszó téli városok,
hosszú éjszakák, rövid nappalok,
kávét iszol álmos reggelen,
este bort, hogy kicsit jobb legyen

gyere, gyere velem
gyere, gyere velem
gyere, gyere velem
át át át át az életen

szereszt-e szívből? akarsz-e igazán?
leszel-e társam hosszú utamon?
kíváncsi vagy, hogy mi lesz majd ezután,
induljunk, megmutatom mi vár

napról-napra sokat vagy egyedül,
a magány a füledbe hegedül,
tested csak egy üres nagykabát,
úgy kellene egy igaz jóbarát

gyere, gyere velem
gyere, gyere velem
gyere, gyere velem
át át át át az életen

szereszt-e szívből? akarsz-e igazán?
leszel-e társam hosszú utamon?
kíváncsi vagy, hogy mi lesz majd ezután
induljunk, megmutatom mi vár

úgy érzed, hogy nincs miért haza
menned, tested kihűlt halmaza
nem érzi még az otthon melegét,
hagyd hogy egy kis szeretet legyen és

gyere, gyere velem
gyere, gyere velem
gyere, gyere velem
át át át át az életen

szereszt-e szívből? akarsz-e igazán?
leszel-e társam hosszú utamon?
kíváncsi vagy, hogy mi lesz majd ezután
induljunk, megmutatom mi vár

szereszt-e szívből? akarsz-e igazán?
leszel-e társam hosszú utamon?
kíváncsi vagy, hogy mi lesz majd ezután
induljunk, megmutatom mi vár

szereszt-e szívből? akarsz-e igazán?
leszel-e társam hosszú utamon?
kíváncsi vagy, hogy mi lesz majd ezután
induljunk, megmutatom mi vár....

Mikor

Most is szeretni vágyott
ez a szív, csak megrepedt.
Mert mindig arra várt,
hogy a másik lépje meg.

MIKOR
Érhetek hozzád?
MIKOR
Térsz be úgy hozzám,
MIKOR
van, hogy nem félsz már?
MIKOR
Úgy várlak!
MIKOR
Nézhetek majd Rád?
MIKOR
Képzeled tovább?
MIKOR
Jössz, hogy eggyé válj?

Egy életet kibírtam,
pár hét már mit nekem.
Mert visszatért az álom,
mit sosem hittem el.

MIKOR...

Minden nap úgy kelek fel,
hogy most a vége jön.
Épp cserélném a lelkem,
de újra rám köszön.

MIKOR...

Pontos

Nulláról elindul minden nap újra,
Bár könyv nélkül fújja az összes nagy szót.
Budáról Pestre a szamuráj útja
Naponta hosszabb és rosszabb, mint volt.

Hídfőnél állok, és szorongva várok,
Mert szorongó lettem az idők során.
Mindenki másnál ma korábban keltem,
De mi van, ha akkor se elég korán?

Mi van, ha elmarad
A találkozás?
Mi van, ha másfelé
Folyik a híd?
Mi van, ha elébe toppan
Valaki más?
Aki nem ilyen
Pontos-naiv?

Ettem a kezéből, ő is az enyémből,
Ketten a helyéből hordtunk hegyet.
Mért érzem úgy, az a hegy, az most felém dől,
Hasonmást küldhet ma maga helyett?

Fontos Szása és Pontos Mása:
Szuper-szívkémek találkozása,
A Kreml órái meg a Big Ben
Egymáshoz ütnek itt benn.

Mi van, ha elmarad
A találkozás?
Mi van, ha másfelé
Folyik a híd?
Mi van, ha elébe toppan
Valaki más?
Aki nem ilyen
Pontos-naiv?

Nullával szemben várom a ponthoz,
Újhold volt, nem késhet már sokat.
Túl sokszor késett már úgyis. Túl fontos
Az ősképnél pontosabb másolat.

Mi van, ha elmarad
A találkozás.
Lehet, ma másfelé
Folyik a híd.
Hirtelen elébe toppan
Valaki más,
Aki pontosan
Máshogy naiv.
Mi van, ha elmarad
A találkozás.
Lehet, ma másfelé
Folyik a híd.
Hirtelen elébe toppan
Valaki más,
Aki pontosan
Máshogy naiv.

Patience

1,2,1,2,3,4
[whistle]
Shed a tear 'cause I'm missin' you
I'm still alright to smile
Girl, I think about you every day now
Was a time when I wasn't sure
But you set my mind at ease
There is no doubt
You're in my heart now

Said, woman, take it slow
It'll work itself out fine
All we need is just a little patience
Said, sugar, make it slow
And we come together fine
All we need is just a little patience
(patience)
Mm, yeah

I sit here on the stairs
'Cause I'd rather be alone
If I can't have you right now
I'll wait, dear
Sometimes I get so tense
But I can't speed up the time
But you know, love
There's one more thing to consider

Said, woman, take it slow
And things will be just fine
You and I'll just use a little patience
Said, sugar, take the time
'Cause the lights are shining bright
You and I've got what it takes
To make it, We won't fake it,
I'll never break it
'cause I can't take it

[whistle]

...little patience, mm yeah, mm yeah
need a little patience, yeah
just a little patience, yeah
some more patience, yeah
need some patience, yeah
could use some patience, yeah
gotta have some patience, yeah
all it takes is patience,
just a little patience
is all you need

I BEEN WALKIN' THE STREETS AT NIGHT
JUST TRYIN' TO GET IT RIGHT
HARD TO SEE WITH SO MANY AROUND
YOU KNOW I DON'T LIKE
BEING STUCK IN THE CROWD
AND THE STREETS DON'T CHANGE
BUT BABY THE NAME
I AIN'T GOT TIME FOR THE GAME
'CAUSE I NEED YOU
YEAH, YEAH, BUT I NEED YOU
OO, I NEED YOU
WHOA, I NEED YOU
OO, ALL THIS TIME
(ah)

Örökre

A világ állásán parázók, múlásán nevetők,
Könnyű léptű halált hozók és ólmos szeretők,
Az érdeklődve néző kutyák, a tompa csillagok,
Mind tologatják a belső időt, de a végén mind halott.

Örökre szívembe zártalak,
Belezártalak a nagy sötétségbe,
Neked már nem jön fel ez a nap,
Csak ülni fogsz velem a jó meleg vérbe.

Felnéznek az elélvezők, a műtétből ébredők,
Az oltár előtt térdepelők tologatják az időt,
A forgatásba ájult táncos, a csóktól szédülők,
A tavasztrikós szőrös munkás, itt van az idő.

Örökre szívembe zártalak,
Belezártalak a nagy sötétségbe,
Neked már nem jön fel ez a nap,
Csak ülni fogsz velem a jó meleg vérbe.

Örökre
Örökre
Örökre szívembe
Örökre
Örökre
Örökre
Örökre szívembe zártalak
Belezártalak a nagy sötétségbe,
Neked már nem jön fel ez a nap,
Csak ülni fogsz velem a jó meleg vérbe.

Kihúzod ott a háborút meg a megszokott világ végét,
A nyári pulóver akciókat és a világ békét,
Mer’ én amíg meg nem halok, te mindig ott leszel,
Mer’ én téged – nem vicc tényleg, kicsit szokni kell,
Hogy örökre szívembe zártalak.

Játszom

Mondd el, mit látsz, mondd el, ki vagyok,
Csak a szemembe nézz, s mindent látnod kell.
Mi az, amire vágysz? Csak ennyit adhatok
Magamból én, te döntsd el mennyit ér!

Voltam már lenn és hagytak egyedül,
Üres falak között, távol mindentől.
Keserű a magány, de tudtam, sikerül
Ide elérni fel, csak mindig hinni kell!

Szállj végre szabadon, ahogy fenn a sok madár!
Így élni jutalom, te is hallgass rám!

Minden percben elvarázsolsz teljesen,
Minden titkos érintésed kell nekem.
De bármi fáj nagyon, sírni nem látsz - nem hagyom.
Játszom, mint egy bohóc a színpadon.

Színház a sors: játszd a szereped!
Ez a darab talán végre mást hoz majd.
Mi az, amire vágysz? Tiéd a főszerep:
Becsüld meg még! Ne dobd el semmiért!

Szállj végre szabadon, ahogy fenn a sok madár!
Így élni jutalom, te is hallgass rám!

Minden percben elvarázsolsz teljesen,
Minden titkos érintésed kell nekem.
De bármi fáj nagyon, sírni nem látsz - nem hagyom.
Játszom, mint egy bohóc a színpadon.
Minden percben elvarázsolsz teljesen,
Minden titkos érintésed kell nekem.
De bármi fáj nagyon, sírni nem látsz - nem hagyom.
Játszom, mint egy bohóc a színpadon.

Mi marad így majd a végén?
Hova jutok, még nem tudom.
De tudom, azért sokan várnak még rám
Ma is mindenhol, mindenhol!

Minden percben elvarázsolsz teljesen,
Minden titkos érintésed kell nekem.
De bármi fáj nagyon, sírni nem látsz - nem hagyom.
Játszom, mint egy bohóc a színpadon!
Minden percben elvarázsolsz teljesen,
Minden titkos érintésed kell nekem.
De bármi fáj nagyon, sírni nem látsz - nem hagyom.
Játszom, mint egy bohóc a színpadon!

A fátyol dala

A kezem leírni képtelen
Lehull a toll elém, ha felidézem
(nem elég, nem elég, nem elég)
Ahogy a visszavonuló értelem
Magát megadva áll a közelében
(nem elég, nem elég, nem elég)

Soha nem szakad el ami eltakar
De a karjába zár, ha ő akar
(nem elég, nem elég, nem elég)
A világ zaja már alig zavar

Nem láttam még, nem érem el
Szerelmesek szívében keress
Nem jártam még talán elég közel
Félútról már visszatérni kár
Éreztem már soha nem veszítem el

A gondolatok között a csend

Túl a felismerések erdején
A tél oltalmazó menedékén
(nem elég, nem elég, nem elég)
Ami szelíd szavakból áll
A part a személytelen
Sivár peremén él
(nem elég, nem elég, nem elég)

Soha nem szakad el ami összetart
A túloldalán a közelében
De hol van, ami még visszatart

Nem láttam még, nem érem el
Szerelmesek szívében keress
Nem jártam még talán elég közel
Félútról már visszatérni kár
Éreztem már soha nem veszítem el

Figyelj,
Bár a csend és a türelem
Szerelméből születő szigeten
Tudom nem felejted el
Ő is emlékszik rád.....

Emlék

Régen, ha szívem hangos volt
Szíved válaszolt szerelemmel
Elmúlt és most hallgatok
Csenddé változott szerelemmel

Rég volt, együtt jártunk még
Bennem marad a kép, ma is oly szép
Arcod a szélben szinte száll
Hallom nevetésed muzsikáját

Bíztam, a hosszú távollét
Kettőnk életét nem tépi szét
Bíztam, mégsem vártál rám
Hosszú év után nem ismersz már

Régen, ha szívem hangos volt
Szíved válaszolt szerelemmel
Elmúlt, én is hallgatok
Csenddé változott szerelemmel

Belső oldalakon

Valahol
A belső oldalakon
A szerepét
Most téveszti el épp'
A hős örökké felhős világát
Összeomlani látja
Egy kivételesen józan
Pillanatában

Hallotta elégszer
Túl hamar égsz el
Túl hamar égsz el

A képzeletét
Hosszú perceken át még
Fogva tartja a látvány
Az ilyen jelenetek láttán
Valami elindul nála
Egészen mélyről
De érzi ám
Hogy a víz a szeméből
Az ölébe hull
És a felismeréssel
Valahogy
Elboldogul

Valahol
Hol senki nem látta
Nem volt, aki várta
Már a végét járta

Hallotta elégszer
Túl hamar égsz el
Túl hamar égsz el

Kitisztul a kép
Most figyeli hogy
Lehet-e másképp
Összerakni az ábrát
Hogy a fontos elemek
Jó helyeken legyenek
Ne nyomja a vállát
Az a múlt
Ami olyan hosszúra nyúlt
Hogy az új fejezet elejére
Még ideje se volt
De pontosan érkezett
A jelenetére

Valahol
Hol senki nem látta
Hol senki nem látta
Valahol
A belső oldalakon

Hallotta elégszer
Túl hamar égsz el
Túl hamar égsz el

Tudom, hogy szeretsz titokban

Újság, cigi, telefon,
kávézunk a teraszon,
szétárad a nyugalom,
és megnyílik a föld,
a mindennapok hangja
egy hallhatatlan frekvencián,
egy ember ugrik a hídról,
de nincs harag,
utána csend marad,
vagy egy eltérített gépen,
ahogyan gazdát cserél a lépem,
a pilóta fejében golyó,
és dollárban úszik a folyó,
mert az összeg, amit ér a lépem
az egyetlen túlélő a gépen,
úgy hazudsz, mintha tudnád, hogy mi történt
Újság, cigi, telefon,
kávézunk a teraszon,
így marad, ha akarom,
és ránkszakad az ég,
ereidben véres alkohol,
keresed az arcod, de nincs sehol,
aki megszületik, meglakol,

tudom, hogy szeretsz titokban,
ott hever a szíved a sarokban, ahol mindig sötét van

Tudom, hogy fáj,
tudom, hogy félsz,
tudom, hogy inkább megdöglesz csendben, de azért se kérsz,
tudom, egyszer élünk,
akkor is minek,
te mindent megtettél,
tudom, hogy boldog
még sohasem voltál,
hiába villog a tévé, a diszkógömb, meg az oltár,
nincs benned semmi,
ami hasonlít rád,
mégis azt mondom én,
tudom, hogy szeretsz titokban,
ott hever a szíved a sarokban,
tudom, hogy szeretsz titokban,
ott hever a szíved a sarokban,
tudom, hogy szeretsz titokban,
ott hever a szíved a sarokban,
ahol mindig sötét van, (nincs harag)

Ami az életben nem lehet a tiéd

Nézd!
Nem oltalmaz már a kéz.
A tömegbe lépsz és csak állsz egyedül,
Majd egy porszem leszel, ami elvegyül.
De kár,
Hogy eltűnik némán a táj.
Játszótér, panellakás, betonút.
Bárhova húz már a múlt,
Ez az autó felborult.

De van az a kép,
Ami a fejedben él.
Csak hajt a vágyakozás, ez éltet,
Valaki szól és a hajadba tép, néha ezt is át kell élned.
Másért, máshol, másmiért,
Mert minden az égig ér,
Ami az életben nem lehet a tiéd.

Hirtelen csend.
És visszatér újra a rend.
Feltűnik egy szent, aki már rég kiszemelt
De az élet megnevelt, mégsem felelt.
Magasra fel!
Ez volt az, megjött a jel!
Ezt élvezni kell!
Még, ha a láb leszakad,
S a szilánk a húsban marad,
A lelked szabad,
De oly gyorsan elszalad.

Mert van az a kép,
Ami a fejedben él.
Csak hajt a vágyakozás, ez éltet,
Valaki szól és a hajadba tép, néha ezt is át kell élned.
Másért, máshol, másmiért,
Mert minden az égig ér,
Ami az életben nem lehet a tiéd.

Öleld meg az istened, és hazudj valami szépet,
Mosolyogj rá, még ha fáj is néha, és tiéd lehet,
Hidd el nem kell kérned,
Felemészt minden, amit helyesen teszel,
Nekem jössz a sarkon, de már észre sem veszel,
Idegen leszel.

Mert van az a kép,
Ami a fejedben él.
Csak hajt a vágy,
Valaki szól és a hajadba tép, hát nincs tovább.
Másért, máshol, másmiért,
Mert minden az égig ér,
Te csak állsz némán, és nem tudod miért,
De az életben nem lehet a tiéd....

Álomtégla

Éjszaka volt, nem is a Hold, nem is a lámpák fénye szólt.
Szíveden ült a vágy, keserű, kacska, lágy.
Szemeden ült, nem köszörült, nem is a Holdra, rám vetült.
Szíveden béke volt, szívemen béke szólt.

Felsírtál és megszidtál, magamtól jöttem, nem hívtál.
Ez takaros, furcsa folt, nem késve felkarolt.
Könnyű a szó, nehéz a tett, öröm a bírám ész felett.
Szakadunk szerte szét, mi vetett épp eléd?

Nem számít többé már a súly,
a közel vagy a távol.
Szép fészket raktál itt belül álomtéglákból.

Valaki félt, valami fájt, zuhogott, mégis épp elállt,
Az ami régen volt, nem is oly régen volt.
Felsírtál és megszidtál, magamtól jöttem, nem hívtál.
Ez takaros, furcsa folt, nem késve felkarolt.

Nem számít többé már a súly,
a közel vagy a távol.
Szép fészket raktál itt belül álomtéglákból.
Nem maradhatsz itt már tovább!
Nem lehetsz máshol!
Végleg idefészkeltél belém álomtéglákból.
Álomtéglákból.....

Többet ér mindennél

Mindenek felett: a megélt éveket,
Emlékképeket;
a fájón szépeket nyújtom Neked.
Az öröm könnyeit, a bánat csendjeit,
A múló perceket;
mint sötét gyöngyöket nyújtom Neked.

Egy tiszta érintés,
Egy néma ölelés,
Néha többet ér...
A szótlan bölcsesség,
A ritka tisztesség,
Nékem többet ér... mindennél.

Egy jó szó aranyát, az Érzés zálogát,
Közös terveket;
ennyit adhatok kincsként Neked.

Egy tiszta érintés,
Egy néma ölelés,
Néha többet ér...
A szótlan bölcsesség,
A ritka tisztesség,
Nékem többet ér... mindennél.

Lelkem Oltárán Öröm-gyertya ég.
Néma zsoltárát csak mi halljuk rég.
Fáradt szívemnek, szíved menedék,
Ha kitaszít a Föld és lesújt rám az Ég.

Egy érintés,
Egy ölelés,
Többet ér.
A bölcsesség,
A tisztesség,
Többet ér... mindennél.

Éjszaka

Alszik a szív és alszik a szívben az aggodalom,
alszik a pókháló közelében a légy a falon;
csönd van a házban, az éber egér se kapargál,
alszik a kert, a faág, a fatörzsben a harkály,
kasban a méh, rózsában a rózsabogár,
alszik a pergő búzaszemekben a nyár;
alszik a holdban a láng, hideg érem az égen;
fölkel az ősz és lopni lopakszik az éjben.

Fields Of Gold

You'll remember me when the west wind moves
Upon the fields of barley
You'll forget the sun in his jealous sky
As we walk in fields of gold

So she took her love
For to gaze awhile
Upon the fields of barley
In his arms she fell as her hair came down
Among the fields of gold
Will you stay with me will you be my love
Among the fields of barley
We'll forget the sun in his jealous sky
As we lie in fields of gold

See the west wind move like a lover so
Upon the fields of barley
Feel her body rise when you kiss her mouth
Among the fields of gold

I never made promises lightly
And there have been some that I've broken
But I swear in the days still left
We'll walk in fields of gold
We'll walk in fields of gold

Many years have passed since those summer days
Among the fields of barley
See the children run as the sun goes down
Among the fields of gold
You'll remember me when the west wind moves
Upon the fields of barley
You can tell the sun in his jealous sky
When we walked in fields of gold
When we walked in fields of gold
When we walked in fields of gold

Nem haragszom senkire

Nézd meg az öreget
Már két napja nem láttam
Nézd meg az öreget
Már két napja nem kelt fel

Hallom a suttogást
Aggódnak értem
Semmi baj, csak pihenek még
Egy szép nap becsukom magam mögött az ajtót
Elfogy a kenyerem, elfogy az ellenség
Egy mázsás hajnalon meg nézem én is közelebbről milyen messze az ég

Van aki jó volt, azt megköszönöm
Van aki rossz volt, azt elkerülöm
Van aki nem volt, az már sose jön
Nem haragszom, én nem haragszom senkire

Mondom az igazat
Nincsen mitől félnem
Egy jó öreg zenekar üzent, hogy számít rám
Rendbe tenni dolgaim, mielőtt lelépek
Korai még, de ideje már

Van aki jó volt, azt megköszönöm
Van aki rossz volt, azt elkerülöm
Van aki nem volt, az már sose jön
Nem haragszom, nem haragszom senkire

Van aki jó volt, azt megköszönöm
Van aki rossz volt, azt elkerülöm
Van aki nem volt, az már sose jön
Nem haragszom, én nem haragszom senkire

Annyi minden történt

Ajtaján másik zár.
Ehhez úgyse jó a kulcsom -
Minek őrzőm már?
Ha élne még a régi szám,
Meg se ismerné a hangom,
Hogyha felhívnám.
A szállodán
Ugyanaz a por, mint régen.
Tudod, ezt meséltem
Néhány éve már.
Furcsa kép –
Szinte látom. Ha megjelennék
Ő csak nézne rám,
Én meg nem tudom, mit mondanék.

Annyi minden történt,
Annyi minden változott,
És veszteség mind,
Amit könnyen hagytam ott.
Annyi minden történt,
Annyi minden változott,
De ha lehetne, még
Visszahoznék pár napot.

Értené, vagy elhinné,
Hogy egy csavargó az nem lehet
Soha senkié.
De bántaná, hogy nem jött rá,
Milyen nyugtalanság indít
Mindig máshová.
S ha mondanám
Mindazt, ami nekem itt fontos,
Nézne rám, hogy biztos
Egy másik bolygón lakom.
Jó ez így,
De ha volna egy kis időm még,
Talán felhívnám,
Csak hogy tudjam, mit éreznék.

Annyi minden történt,
Annyi minden változott,
És veszteség mind,
Amit könnyen hagytam ott.
Annyi minden történt,
Annyi minden változott,
De ha lehetne, még
Visszahoznék pár napot.

Máshogy élnék,
Újra kezdeném.
Máshogy élnék,
Újra kezdeném.

Annyi minden történt,
Annyi minden változott,
És veszteség mind,
Amit könnyen hagytam ott.
Annyi minden történt,
Annyi minden változott,
De ha lehetne, még
Visszahoznék pár napot...

Hamu és gyémánt

Buta kis játék, hazudok, és elhiszed.
Önző kis játék, angyal-szíved mély pokolra viszem.
Pedig érzem:, hogy te vagy a minden és tőled létezem én.
De csak rejtem, hogy te vagy a kincs, ami még az enyém.

Karodba bújnék, de hazudok, és nem teszem,
Szavakat súgnék, de hagyom, hogy a csend takarja szívem.
Úgy érzem, hogy sohasem volt, ami van, s nem lesz ezután,
De ezt rejtem, mert nem is hiszem még talán, hogy ez jár, csoda vár ránk.

Hamu és gyémánt, ragyogj hát,
Fényedtől minden szép lesz lásd,
Hamu és gyémánt, ragyogj hát,
Én csak benned élek tovább,
Hamu és gyémánt, ragyogj hát,
Ébredjen álmából a világ,
Hamu és gyémánt, csoda vár,
De azt félve súgja szám,
Hamuból gyémánt lesz tán?

Hamu, vagy gyémánt, a választás oly egyszerű,
De egy gondolat úgy bánt, hogy minden jó íz végül oly keserű.
Ugye, érted, hogy te a vagy a minden, de félek, semmi leszel,
Tudom, érzed, hogy te vagy a kincs, ami kell, ne hagyj el! Csoda vár rám?

Hamu és gyémánt, ragyogj hát,
Fényedtől minden szép lesz, lásd,
Hamu és gyémánt, ragyogj hát,
Én csak benned élek tovább,
Hamu és gyémánt, ragyogj hát,
Ébredjen álmából a világ,
Hamu és gyémánt, csoda vár,
Fényedtől minden szép lesz, minden más lesz tán?

Hamu és gyémánt, ragyogj hát,
Én csak benned élek tovább
Hamu és gyémánt, ragyogj hát,
Ébredjen álmából a világ,
Hamu és gyémánt,csoda vár,
Hmmm, félve súgja szám,
Hamu és gyémánt, ragyogj hát,
Fényedtől minden szép lesz, lásd,

Hamu és gyémánt,csoda vár,
De ezt félve súgja szám,
Hamuból gyémánt, lesz tán!!!

Csönded vagyok

Most elmondom, mid vagyok, mid nem neked.
Vártál ha magadról szép éneket,
dícsérő éneked én nem leszek,
mi más is lehetnék: csak csönd neked.

E szó jó: csönd vagyok, csönded vagyok.
Ha rám így kedved van maradhatok,
ülhetsz csak tűrve, hogy dal nem dicsér,
se jel, se láng csak csönd, mely égig ér.

S folytatom mid vagyok, mid nem neked,
ha vártál lángot, az nem lehetek,
fölébem hajolj, lásd hamu vagyok,
belőlem csak jövőd jósolhatod.

Most elmondtam mid vagyok, mid nem neked.
Vártál ha magadról szép éneket,
dícsérő éneked én nem leszek,
mi más is lehetnék: csak csönd neked.

Ígéret

Egyedül egy pohár borral
Súlyos estén csendesen
Szigorúan szűk magányban
Hétköznaptól mentesen

Átgondoltam hogy is kéne
Figyelnem rád, kedvesem,
Ha rólad írok, hogyan szóljon,
Hogy dallam és vers egy legyen

Sötét erdőn leszek kis ház,
Mely meleg fénnyel hívogat,
Érezd, hogy ha szólók hozzád,
Minden szavam simogat.

Ha mennem kell és induláskor
Szomorú a két szemed,
Beléd ég a tekintetem,
És így maradok teveled.

És ha én már nem is leszek,
Az ígéretem megmarad,
Tudom, mikor árulsz el majd,
S velem együtt önmagad.

Ha elfelejtesz s sáros lábbal
Taposol majd szívemen,
Készülj, mert meg nem bocsátunk
Sem én, sem az istenem.

Tingli-tangli

Nem én vagyok a nagymamád
De ha gondolok Rád megállok
Ő biztos a bérlettokban hord
Te meg vasárnap eszed a palacsintát
Potyogtasd el a nápolyi-morzsát
Rajzolj pöcsöt a plakátnak
Sínek hosszán moccan a MÁV
Tanítható olajfolt a mamádnak

A TV-ben nézed a szaxofonost
És azt gondolod, hogy de jó neki
A kádban fröcsölsz és eljátszod
A tenger a partot hogyan veri
Ugye milyen jó most forogni a napon
Az arcodon elkent szúnyogtetem
Ha akarod a szárnyait rádrakhatom
A tojásait meg majd elültetem

És én utállak mert egyedül vagy
És egyedül vagyok mert utállak
A tévét hagyom a hónom alatt
Hogy lemérje a lázát a világnak

De tényleg ez van, én vártalak
A tücskökkel ettem én is a füvet
Felköptem a garázstetőkig
És megcsillant szépen lefelé jövet

Thank You For The Music

I’m nothing special, in fact I’m a bit of a bore
If I tell a joke, you’ve probably heard it before
But I have a talent, a wonderful thing
’cause everyone listens when I start to sing
I’m so grateful and proud
All I want is to sing it out loud

So I say
Thank you for the music, the songs I’m singing
Thanks for all the joy they’re bringing
Who can live without it, I ask in all honesty
What would life be?
Without a song or a dance what are we?
So I say thank you for the music
For giving it to me

Mother says I was a dancer before I could walk
She says I began to sing long before I could talk
And I’ve often wondered, how did it all start?
Who found out that nothing can capture a heart
Like a melody can?
Well, whoever it was, I’m a fan

So I say
Thank you for the music, the songs I’m singing
Thanks for all the joy they’re bringing
Who can live without it, I ask in all honesty
What would life be?
Without a song or a dance what are we?
So I say thank you for the music
For giving it to me

I’ve been so lucky, I am the girl with golden hair
I wanna sing it out to everybody
What a joy, what a life, what a chance!

So I say
Thank you for the music, the songs I’m singing
Thanks for all the joy they’re bringing
Who can live without it, I ask in all honesty
What would life be?
Without a song or a dance what are we?
So I say thank you for the music
For giving it to me

Fogy a Hold

Mint kődarab, mely földközelbe ért,
Úgy zuhantam én is, sötéten, árván.
Száz darabra törve, szerteszét,
Egy körötted rajzolt éjszínű pályán.
A szív is csak egy műszer és téved,
hogy ő maga navigál, de gravitál csak.
Tested vérkörébe hullva elégek,
majd végre kigyullva, éljek újra.

Ki a szerelemért még nem halt meg, az soha nem élt.
Ki a csillagokért égig nem ért, az soha nem élt.

Fogy a Hold, nézz rám, nézz rám,
Fogy a Hold, nézz rám, ne várj, ne várj. (2x)

Tiszta szembogárban csepp homály,
foltos kis bánat, mit emlékül hagyott.
Bár nélküled volt fázós év, de már
a szomorúságnak nem nyitunk ajtót.
A világ rendje független tőlünk,
az idő is elszökne előlünk.
Csak egy marad meg, egyetlen ékszer,
csak az amit érzel, amit érzel.

Ki a szerelemért még nem halt meg, az soha nem élt.
Ki a csillagokért égig nem ért, az soha nem élt.

Fogy a Hold, nézz rám, nézz rám,
Fogy a Hold, nézz rám, ne várj, ne várj. (2x)

Születésnap minden ébredés,
hát ne kérdezd hogy kell boldognak lenni.
Vannak erre évek, nem kevés,
mögöttünk annyi, előttünk mennyi.
Ne kérdezd majd hogyan megy dolgunk,
a holnap még mit sem tud rólunk.
Csak tedd a bort az ágy mellé, kedves,
és táncolj és nevess! Gyere szeress!

Ki a szerelemért még nem halt meg, az soha nem élt.
Ki a csillagokért égig nem ért, az soha nem élt.
Még táncolj a Holddal!
Ki a szerelemért még nem halt meg, az soha nem élt.
Még táncolj a Holddal!
Ki a csillagokért égig nem ért, az soha nem élt.
Még táncolj a Holddal!

Ki a szerelemért még nem halt meg, igen, az soha nem élt.
Még táncolj a Holddal!
Ki a csillagokért égig nem ért, az soha nem élt.
Még táncolj a Holddal!

Az soha nem élt, még sosem élt, ki nem halt még egy kicsit a szerelemért...
a csillagokét...
a szerelemért...
a félelemért..
a csillagokért...
a szerelemért......

Egészen, mert félig nem tudok

Szerelem, szerelem, hová hoztál?
Szerelem, szerelem, megátkoztál
tudom én. És szeretem.
Különös szavakat tanítottál.
Különös az is, hogy a világom már
nem olyan, mint amilyen.
De érdekelne már, hogy mire jó ez az egész.
Mi a bánattól olyan jó az összes tévedés?

Most nyugalom van. Kevés lázadás,
csak mutatóban, hogy azért lássa más.
Én csak belehalok, ha már itt vagyok.
Nagyon, mert kicsit én semmit nem tudok.

Szerelem, szerelem, hiányoztál.
Szerelem, szerelem, csináld most már
ugyanígy. Vagy sehogyan.
Menekülj, amikor segíthetnél.
Sose nézd, hogy ég, akit megégettél.
Ne vegyél többé komolyan.
Épp csak érdekelne már, hogy mire jó ez az egész.
Mindennap új varázslat és újabb csodatörés.

Most nyugalom van. Kevés lázadás,
csak mutatóban, hogy azért lássa más.
Én csak belehalok, ha már itt vagyok.
Egészen, mert félig semmit nem tudok.

Teljes ég, vagy teljes pokol jusson.
A majdnem annyi, az mindig kevés.
Teljes árú jeggyel utazók
tudják csak a rosszat és a jót.

Most nyugalom van. Kevés lázadás
csak mutatóban, hogy azért lássa más.
Én csak belehalok, ha már itt vagyok.
És csak egészen, mert félig nem tudok.
Csak belehalok, hogyha már itt vagyok.
Egészen, mert félig semmit nem tudok.
Egészen, mert félig nem tudok.