Katicabogárka

Katicabogárka szállj el! Szállj el!
Jönnek a törökök
Sós kútba tesznek
Onnan is kivesznek
Kerék alá tesznek
Onnan is kivesznek
Iszonyatos a zűrzavar,
pedig precízen rendezett a világ.
A fogaskerekek egymásba marnak,
ha fordulnak, forgat a kényszer.
Kizárva önmagamból,
tartom a szám, míg szétrobbanok
A gyújtózsinór holnapra leég,
nem marad más, csak bombatölcsér
Félek, ez így nem jó
de ha nem baj, nekem nyóc
Mindenki elhagyta a földet,
az autók a sztrádán üresen jönnek;
és én még most is az üléshez kötve
A biztonsági öv lefog
Félek, ez így nem jó
de ha nembaj, nekem nyóc!
Félek katicabogárka, Ez így nem jó
Szállj el! Szállj el!

Miért hagytuk, hogy így legyen

Azt hiszed, hogy nyílik még a sárga rózsa
Azt hiszed, hogy hallgatunk a hazug szóra
Azt hiszed, hogy mindig mindent megbocsátunk
Azt hiszed, hogy megtagadjuk minden álmunk, minden álmunk

Virágok közt veled lenni
Tudom, szép volna, kedvesem
Virág sincsen, te sem vagy már
Miért hagytuk, hogy így legyen

Virágok közt veled lenni
Tudom, szép volna, kedvesem
Virág sincsen, te sem vagy már
Nem ad választ ma senki sem

El ne hidd azt, bárki mondja, hogy ez jó így
El ne hidd, hogy minden rendben, bárki szédít
El ne hidd, hogy megváltoztunk vezényszóra
El ne hidd, hogy nyílik még a sárga rózsa, sárga rózsa

Virágok közt veled lenni
Tudom, szép volna, kedvesem
Virág sincsen, te sem vagy már
Miért hagytuk, hogy így legyen

Virágok közt veled lenni
Tudom, szép volna, kedvesem
Virág sincsen, te sem vagy már
Nem ad választ ma senki sem

Hull az elsárgult levél

Fúj a szél és én csak ballagok,
Körülöttem néma csillagok,
Meg sem kérdi tőlem senki sem:
Merre mentél kedvesem?

Esik eső és én ballagok,
Néhány elmúlt percre gondolok,
Kérdezem a tűnő felleget:
Otthonod most hol lehet?

Többé már nem sirat úgy hidd el téged senki sem,
Mint ahogy én siratlak azóta is szüntelen.
Nem szégyellem, s mellettem

Hull az elsárgult levél,
Sír a fáradt őszi szél,
Mondd, hogy nem múlt minden el,
Mondd, hogy néha könnyezel.

Sáros úton egyre lépkedek,
Körülöttem boldog emberek,
Elmesélni nékik nem tudom,
Milyen nagy a bánatom.

Többé már nem sirat úgy hidd el téged senki sem,
Mint ahogy én siratlak azóta is szüntelen.
Nem szégyellem, és egyre

Hull az elsárgult levél,
Sír a fáradt őszi szél,
Mondd, hogy nem múlt minden el,
Mondd, hogy néha könnyezel.

Hull az elsárgult levél,
Mondd, a holnap mit ígér?
Mondd, hogy mi lesz most velünk,
Mondd, így meddig élhetünk?

Fúj a szél és én csak ballagok,
Nem tudom, hogy éppen hol vagyok.
Rád találni vágyom szüntelen,
Merre mentél kedvesem?

Merre mentél kedvesem?

Talán

Lassan magával sodor a remegés, ez az üresség, ami elborít már,
És a megadás könnyeit letörli rólad majd a valóság,
Akkor végre megérted, hogy szükségem van rád,

Még talán, minden szó, minden vágy után!

Az úton, ami a semmibe vezet, az éjbe zuhannak a nappalok,
S a testünkre rajzolt jelekből felismerik már a holnapot.
Miért nincsenek ablakok a félelem falai között,
S az ajtók, amin átjutottunk, bezárulnak a hátunk mögött (már)

És ha túl vagyunk már mindenen, mert nincsen múlt és nincs jelen.
Mikor átlépünk egymás felett, kéz a kézben még veled.
A kétségbeesés hullámai, ha átcsapnak a fejünk felett,
S az őrület szavait végre megértem, hogy mit jelentenek.
A tükörből a múlt ezer arccal néz vissza rám,
Én elfordulok majd csendben, hogy ne lássam, ne érezzem...

Talán minden szó, minden vágy után, másképp nézel rám.
Talán...

Talán sok év után

Még alig kezdtük el és már mindennek vége,
A derűs égre felhő szállt
Az emberek mind irigyeltek nem is oly régen,
Oly boldog voltam, s oly büszke rád

A szerelmedről azt hittem, soha nem múlik,
De mégis könnyen elhagytál
A magány maradt egyedül emlékül nékem,
Úgy őrzöm, mint egy szál rózsát

Talán, sok év után, majd rájövök,
Hogy van még rajtad kívül más
Talán, sok év után,
Az élet hoz majd gyógyulást

De ma még csak azt mondhatom: szeretlek Théged,
S ez a dal is hozzád száll
Az én szerelmem nem fog tán soha elmúlni
És téged mindig visszavár

Wings of Love

Wings of love at the end
Will give us shelter again
We're gonna hide under
When our protest is over

With our answers unsaid
We will walk hand in hand
We won't talk, we won't cry
We'll be just sharing what's left of us

Zsákmányállat

Úgyse hiszi senki el magának
Hogy amit lát az tényleg van
Ha nem várja, hogy a valódi látványt
Jelző kürtszó felharsan

Szól a kürt, ellibben a függöny
Amit most látsz az tényleg van
Kár, hogy mikor körbenéznél
A szélben a mécsesed ellobban

És támad akkor olyan sötét
Amiben az élők kezét
Többet nem találod
És ami elér azt ütöd-vágod

Zsákmányállat máját mosod
Egy névtelen patakban
Körülötted olajfoltok
Mézeskalács szívalakban
És úgy nézed az arcod benne
Mint régen a céllövöldében
Az a lány akinek lőttél egyet
Finom utalásféleképpen
Biztos helyről, régről tudom
hogy a Föld egy tányér és hogy azon
Az emberek és a kövek
Lesznek a mannához a köret

Öltöztetnéd megint

Öltöztetnéd megint a szíved ünneplőbe
betűrsz fehér inget, ahogy nyakat nyakkendőbe
a szívedben nyár lesz vagy legyen inkább tavasz
megtelik virággal olyankor minden terasz

Zászlók is lobognak könnyes szemmel nézel körbe
Hogy itt kell hagynod mindent
hogy megint csak jövőre...
és sötét lesz megint 360 napra
a csajodat nézed ahogy a gyereked ringatja
mert felébredt éjjel rossz neki a sötétben
miért nem jött tavaszra? mért jött inkább télre?
és aztán kisírja ő is, ő is azt a 300 napot
nem lát égitestet, legfeljebb csak ha csillagot

Aztán egyszer megint tavasz lesz és reggel és
együtt örültök a csajoddal meg a gyerekkel
hogy ugye jó az élet mégis jól lett kitalálva
zászlók villanypóznán, a teraszok virágba
és ünnep van a szívben, ing tűrve gatyába
mert minden embernek egy, egy ember a barátja...

Átlátszik a szívünk, mer atlétánk nincsen
a szél a szoknyákat fölfújja a gerincen
viszonylag nagy bajom van a szerelemmel
hogy rövidebb a fonál, mint amíg tart az ember...

Gesztenyefák alatt

Nem lesz több szerelmes dal
Ezt kérted, ezt ígértem
Nem lesz a neved többé
Kondenzcsíkkal írva az égre
Nem lesz több gyertyafényes
Minőségre kényes
Este a kastélyparkban
Nem lesz többé, mondom, nem lesz

Nem adok több szerenádot
Nem leszek olyan áldott
Ki a szívével jól lát
Nem írok több ódát hozzád
Nem hagyom a nagyvilágot
Hátra miattad könnyen
Tudom, hogy így lesz könnyebb
Hiába préselsz könnyet

Szép lombos gesztenyefák alatt
Eladtál és eladtalak

Nem hozok whiskeykólát
Virágot, svájci órát
Parfümöt, édességet
Nem játszok rendőrséget
Melletted, ne aggódjál
Fulladni nem fogsz most már
Mer' rád feküdt a lelkem
Esküszöm, nem

De hogyha úgy leszel vele
Hogy mégiscsak néhanapján
Szükséged lesz rám
Én majd ott fekszem,
Ahol hagytál

Egy régi dalt hallottam
Valami olasz sláger
Ötven-hatvan valahányból
De sok szép nő táncolt
Mindegyik hazudott, de
Egyik sem tehetett róla
Az unokáik persze
Csak az igazat mondják azóta

De hogyha úgy leszel vele
Hogy mégiscsak néhanapján
Szükséged lesz rám
Én majd ott fekszem,
Ahol hagytál

De hogyha úgy leszel vele
Hogy mégiscsak néhanapján
Szükséged lesz rám
Én majd ott fekszem,
Ahol hagytál

Szép lombos gesztenyefák alatt
Eladtál és eladtalak

Szép lombos gesztenyefák alatt
Eladtál és eladtalak

De hogyha úgy leszel vele
Hogy mégiscsak néhanapján
Szükséged lesz rám
Én majd ott fekszem,
Ahol hagytál

Ahol hagytál
Ahol hagytál
Ahol hagytál

Mindenki írja

végre élsz, végre felkeltél
végre nem csak fekszel és kelsz
egyszerre vezetsz és szigetelsz
és végre újra a gyomrodban érzed
meg a tarkód közepén
ott matat az agyad helyén

hogy írja mindenki a falra
amekkorával kifér

figyelj, figyelj már végre
végre figyelj már rám
nem mintha én jobban tudnám
de én is görgettem már ezt a szart
magam elől magam elé
és közben kapaszkodtam rohadtul belé

írja mindenki a falra
amekkorával kifér
hogy nincs túl nagy fal
amivel nem bírnék

Elhagytam magam

Jájájájájájá, megint elhagytam magam
Jájájájájájá, és ez rendben van

Ha azt hiszed, hogy megállok a lábamon, tévedsz
Oh, sírhatsz még egy keveset a vállalom, de aztán
ki kell kéredzkednem, a levegőre,
hogy összeszedjem magam

A nyugalom, az unalom napja, nem ma van

Jájájájájájá, megint elhagytam magam
Jájájájájájá, és ez rendben van

A porszívó, a postás, a telefon, had csörögjön
Biztos hogy egy keveset a fürdőkádban kell még ücsörögnöm
Mer' a kutyafuttára nem futja nekem máma
Jaj, az égvilágon minden kispárna

Jájájájájájá, megint elhagytam magam
Jájájájájájá, és ez rendben van

Négykézláb

Négykézláb
Megyek Hozzád
Négykézláb
Megyek Hozzád

Négykézláb keresem az igazságot,
Amit egyszer még valaki jól elásott,
Múlnak a percek és én némán
Átesek egy ajtófélfán

Négykézláb
Megyek Hozzád
Négykézláb
Megyek Hozzád

Lehetetlen, hisz olyan kerek,
Merek merni, nem is mondok nemet,
Ide kéne jól költözni,
Nem kéne többé kiöltözni

Négykézláb
Megyek Hozzád
Négykézláb
Megyek Hozzád

Szédülök, de a világ átölel
S mi együtt forgunk a semmivel
Bár méreg, még kérek, míg a Holdig nem érek,
és a Földre nézek, ahol már:

Négykézláb
Megyek Hozzád
Négykézláb
Megyek Hozzád

Ne nézz rám,
így ne nézz rám,
jajj, ne nézz rám,
így ne nézz rám

Négykézláb
Megyek Hozzád
Négykézláb
Megyek Hozzád

Négykézláb!

Enyém - Tiéd

Mért akar mindenki mást ami
Mért nem jó ott ahol éppen
Mért szebb az övé és mért nem az enyém
Megvan a néz és ismerem az érzést

Nekem minden van ami másnak kell
Mégsincs meg az ami megfelel
Most itt vagy te de vajon ki lehet ő?
Meg akar engem a legjobb szerető

Vedd el bátran minden vagyonom, nem kell az enyém a tiéd akarom
nem kell más csak minden falatod, vedd el az enyém a tiéd akarom

Mért mutat mindenki mást ami
Az titkol csak aki bajban van
Addig lesz jó még meg nem kapod
A vágyat csontig harapod

Egy mindig fut mert mást remél
Ő mindig fél mert más kefél
Szép verset akkor mondhatok
Ha valakitől egy szebbet kapok

Vedd el bátran minden vagyonom, nem kell az enyém a tiéd akarom
nem kell más csak minden falatod, vedd el az enyém a tiéd akarom

Mért kell mindig az ami éppen nincs
És ha nálad van már mért nem kincs?
Mért rossz neked ami jó nekem
Hát hogy vagyok ha veled nem?

És annyit hozzá fűzhetek
Mert akarni kell hogy legyen mit
Remélem most már jobban vagy
és együtt nagyon nagyon.....

Vedd el bátran minden vagyonom, nem kell az enyém a tiéd akarom
nem kell más csak minden falatod, vedd el az enyém a tiéd akarom
a tiéd akarom
a tiéd akarom
a tiéééd......

Felejtő

Sumák lázadók véreres szemű senkiháziak rám figyeljetek
Bohócok vagyunk és mind belehalunk

IQ-rádiók kábítószerek nézz rám és egyből gerjedek
szerelmes leszek és mind belehalunk

Na ez az üzenet
Az üzeneted

Akármerre mész felejtőt találsz eltűnsz innen akármerre jársz
Mindig az fogad...
Hogy belehalunk

Micsoda üzenet

A konyhában ül a hamutartóból dekket szedeget
Mással beszél de a szeme az itt kopog a halántékomon
Mindig bejöhet
Szeretem...
Mert te is szereted

Rám ne számítsatok én eleget ráztam az öklöm
Eleget hallgattam olyat aki tudta hogy miről beszél
Csak azt nem hogy kinek én a legszéléről jöttem
Tudtam hogy itt leszel valahol és tessék itt vagy
De nem megy
Mit csináljak ha nem megy

Mikor itt ülsz velem szemben
És a dekket szedegeted
Hol marad az üzeneted?
A konyhában ülsz és a dekket szedegeted
Hol az üzenet? Hol marad az üzeneted?
Csak a dekket szedegeted

Itt akármerre mész felejtőt találsz eltűnsz innen
Itt akármit csinálsz mindig ez fogad
Hogy belehalunk
Mind

Darabokban

fél még bennem ez az idő-tépte szív,
ahogy érzés és gondolat egy ütemre ver,
de a józan ész elég erős, és nagy csatába hív
hol voltam eddig? mér' jöttem el? minden szétcsúszik, darabokban hever

bárhova indulsz, bárhova mész,
a csend megül, és nem beszélsz,
senki sem lát, senki rég

tudom, hogy ott vagy két szó között,
vársz, majd egyszer újra jössz,
és megtalálsz a sok betű között

Ember a parton

Igen, ide a porba, engem iderajzolt egy isten,
Mellém apát és anyát, hogy el ne szaladjak innen.
Rímeket az agyba, rémeket az ágyba,
Gitárt és alkoholt és szárnyakat ide hátra,

Hogy felemelkedhessek és kívülről nézzem,
Merre mozdul a test és merre táncol a lélek.
Ki ad inni a földnek, és ki ad inni a fáknak?
Úgy tegyem a dolgom, ne kelljen keresnem másnap.

Erdőt a Marson, telket a Holdon,
Srandot a szívben, hogy el ne hajoljon
Jobbra vagy balra a szív a viharba
És amit nem lát, már ne hallja.

Száz éves angyal kerget engem egyre följebb,
Száz éhes ördög táncol a testem egyre könnyebb.
Mennék én bátran befelé dalolva,
Kezemben bottal a kerítésen dobolva.

Mit tudtál meg ma a világról,
Milyen szívbe karcoltalak?
Mit láttál meg ma a jövőből,
Amíg magasra tartottalak?

Egy slukk a parton, most ettől elalszom,
Elpöccintem a csikket, a levegőt bent tartom.
Ember a parton, Isten a vízben,
Ezer hal rebben szét majd, ahogy kisegítem.

Ember a parton, Isten a vízben,
Nézi az árva, hogy hogy megy ez itt lenn.
Nézi és tényleg nem nagyon érti,
Hogy maradt minden ennyire régi.

Igen, ide a porba, engem iderajzolt egy isten,
Mellém apát és anyát, hogy el ne szaladjak innen.
Rímeket az agyba, rémeket az ágyba,
Gitárt és alkoholt és szárnyakat ide hátra.

Most vagyok-e ébren

Számolok visszafelé éveket hátha
megkerül
A valóság mely az álmomban maradt észrevétlenül
Mikor kezdett süllyedni a hajóm
És még meddig merül
Mikor csörög már az a vekker
S ki mikor derül
Most vagyok-e ébren
Vagy mikor a szél elül a szárnyamon
Nem tépi hajam
Azt álmodom hogy felébresztem magam
Érzem hogy minden nap ünnep
Amíg turisták jönnek
Velem fényképezni magukat
Azt mondják „ő is lehet"
Aki sejti hogy az ébrenlét
Nem más csak álom
Még szedem a jegyeket
Gyertek csak záráskor
Elárulom hogy nem tudom
Most vagyok-e ébren
Vagy mikor a szél elül a szárnyamon
Nem tépi hajam
Azt álmodom hogy felébresztem magam

Lonely September

I'm sittin' here all by myself
just tryin' to think of something to do
Tryin' to think of something, anything
just to keep me from thinking of you
But you know it's not working out
'cause you're all that's on my mind
One thought of you is all it takes
to leave the rest of the world behind

Well I didn't mean for this to go as far as it did
And I didn't mean to get so close and share what we did
And I didn't mean to fall in love, but I did
And you didn't mean to love me back, but I know you did

I'm sittin' here tryin' to convince myself
that you're not the one for me
But the more I think, the less I believe it
and the more I want you here with me
You know the holidays are coming up
I don't want to spend them alone
Memories of Christmas time with you
will just kill me if I'm on my own

Well I didn't mean for this to go as far as it did
And I didn't mean to get so close and share what we did
And I didn't mean to fall in love, but I did
And you didn't mean to love me back

I know it's not the smartest thing to do
we just can't seem to get it right
But what I wouldn't give to have one more chance tonight
One more chance tonight

I'm sittin' here tryin' to entertain myself with this old guitar
But with all my inspiration gone it's not getting me very far
I look around my room and everything I see reminds me of you
Oh please, baby won't you take my hand
we've got nothing left to prove

Well I didn't mean for this to go as far as it did
And I didn't mean to get so close and share what we did
And I didn't mean to fall in love, but I did
And you didn't mean to love me back, but I know you did

And I didn't mean to meet you then
we were just kids
And I didn't mean to give you chills
the way that I kiss
And I didn't mean to fall in love, but I did
And you didn't mean to love me back but I know you did
Don't say you didn't love me back 'cause you know you did
No, you didn't mean to love me back
But you did

Love Me Do

Love, love me do.
You know I love you,
I'll always be true,
So please, love me do.
Whoa, love me do.

Love, love me do.
You know I love you,
I'll always be true,
So please, love me do.
Whoa, love me do.

Someone to love,
Somebody new.
Someone to love,
Someone like you.

Love, love me do.
You know I love you,
I'll always be true,
So please, love me do.
Whoa, love me do.
(---)
Love, love me do.
You know I love you,
I'll always be true,
So please, love me do.
Whoa, love me do.
Yeah, love me do.
Whoa, oh, love me do.
Yeah, love me do.

Levegő

körém gyűlnek, elterülnek
a napok, sorban legördülnek
elém már-már végtelen,
messze nyúló bársonyszőnyegen

távolság a lépteimben,
bár puhán lépnek a talpaim,
reménytelen tehetetlenségtől
görcsben már az izmaim

mi az, ami így húz? mi az, ami kell?
mi az, ami elnyúlt, s mi nem jön el?
mi az, ami így húz, és nem enged el,
nem enged el, és kapkodni kell?

mi az, ami így húz? mi az, ami kell?
mi az, ami elnyúlt, s mi nem jön el?
mi az, ami így húz, és nem enged el,
ami nem enged el?

levegő!
levegő!
levegő!
levegő!

és csavar, a torkom most kapar,
az utat se látom, a falak néznek le rám,
egy lélek se járt erre, bennem is csak körbe-körbe jár

tudom nem végtelen,
az út végén valaki vár,
de a testem szabad, a lelkem nem,
valami láthatatlan kalitkába zár

mi az, ami így húz? mi az, ami kell?
mi az, ami elnyúlt, s mi nem jön el?
mi az, ami így húz, és nem enged el,
nem enged el, és kapkodni kell?

mi az, ami így húz? mi az, ami kell?
mi az, ami elnyúlt, s mi nem jön el?
mi az, ami így húz, és nem enged el,
ami nem enged el?

levegő!
levegő!
levegő!
levegő!

Közkút

Ahogy átlépsz, kitakar a besötétült ég.
Ó, a kapumon innen alig él meg kert.
Már a poraimból sincs betevő,
Mondd, miből is vennénk levegőt?
Csak fújd el a szélt és a végtelen izzást!
Vagy ahogy alakul.

Ahogy átlépsz, befagy ez a zavaros télvíz.
Csak az őszünk érlel túl.
Nincs jogod itt elmaradni, nyár!
Hisz’ a porainkból sincs betevőnk,
Mondd, miből is vennénk levegőt?
Csak fújd el a szélt és a végtelen izzást!
Vagy ahogy alakul.

Öntözz túl! Ültess át!
Van, ami száraz még.
Itt közkút sincsen már, amiből innék.
Csak az ide út vezet oda át,
Ahol az elegendőség jut majd rám…

Valaki más lett

fejjel lefelé az ágyamon:
ez nem az én napom;
semmit se teszek, de megveszek,
az unalomban elveszek
halomban állnak az üres percek,
szortírozni kéne fejben,
de nem megy,
nincs parancs, mi elmegy
a fejemtől a lábamig,
az idő mindent felnagyít,
a célok egyre halványulnak,
az ujjaim közt csak kicsúsznak

talán visszanéz, de nem hiszem

tudom, hogy akarom,
hogy nincs több alkalom,
jól elcsesztem,
ó, azt meghiszem

ismertél valakit,
de az valaki más lett,
mert előjött valami,
ami belülről rág meg,
egy formátlan valami,
és az idő is tág lett,
én formába önteném,
de az anyag nem áll meg

a zene csak szól, te nyúlsz, de nem felém
összerezzen minden

a zene csak szól, te nyúlsz, de nem felém
összerezzen minden, semmi fény

Az az idő

Az az idő
Későn jövő
Hazajövő
Eltévedt idő
Készülő
Nekikészülődő idő
Sok a benzin, túl sok a nő
Nem jöhet még haza az idő

Nincsen adás
Éjfél után nincsen adás
Mást ölelek és
Te is mást
Álltál az ágyon sírva a himnuszon
De most már nincsen adás
(Az idő láncával táncolni látom az én kis igazságom)

Az az idő
Későn jövő
Hazajövő
Eltévedt idő
Túl sok a benzin sok a nő
Nem jöhet még haza az idő

Csodaidő

Falevelet cipel egy tűsarok
egy légvonattal jött az ősz
záporeső dobol a betonon
adj rá hangerőt

Ha dörög az ég ugrálj egy pocsolyában velem
Fröcsköld a vizet rám
Mutassa meg az eső
Kicsit mindenem

Csodaidő, mozog a levegő
szél szárítja meg a hajam
meleg a sár, egy villám ide lő
minden lángra kap

Ha dörög az ég ugrálj egy pocsolyában velem
Fröcsköld a vizet rám
Mutassa meg az eső
Kicsit mindenem

Falevelet cipel egy tűsarok
egy légvonattal jött az ősz
záporeső dobol a betonon
adj rá hangerőt

Ha dörög az ég ugrálj egy pocsolyában velem
Fröcsköld a vizet rám
Mutassa meg az eső
Kicsit mindenem

Átlag éjjel

ez életre kel, ahogy életre lel, és az élettel nincsen több gondja

mert csak félember lett, és a félembernek meg majd mindenki ugyanazt mondja

hogy ne félj, te fél, gyere kefélj, hogy élj, és hogy szaporodj, akár a gomba

szórd a magodat szét, csapd magadat szét, te fasz!

gyere közelíts meg, ez nekem igazán alig fáj

te is ugyanazt kapod, amit én, ha az est leszáll, ide közénk

ez csak egy átlag éjjel, hogy beruházzak

de ha vágy van félek, hogy kicsinállak 

és a végén majd mindig csak engem fogsz kérni már, oh ohh

újramegújramegújraújramegújramegújra

Tűkön táncol

Először egy ember érkezett
Nem szólt nem is kérdezett
Az autójában fegyverek
Gyógyszert szed pedig nem beteg

A főtéren farolva fékezett
Nem integet vissza senkinek
Szétnyílik előtte a sok gyerek
Előhúz valami fényeset

Csak a nőket sajnálom mert
Elvétve akadt rendes
Volt azért köztük jó meg
Talán a télapóért tényleg kár
Meg a kerti kultúrák
A jó baracklekvár amit anyád csinál

Tűkön táncol
Tűkön táncol
A lufi

Szerelem, jó

Menjünk hátra térdeljél le
Csak vicc volt ugyan már
Nézz a szemembe ki vagy rúgva
Vicc volt maradjál
Súgd hogy kérlek vágd be az ajtót
Csak vicc volt ugyan már
Ugorj a kútba ordítsd hogy szeretsz
Vicc volt ne ugrálj

Hiszen a szerelem jó...
Hiszen a szerelem jó
Hiszen a szerelem jó
Hiszen a szerelem, hiszen a szerelem...

Rakj ki a házból vedd el a pénzem
Csak vicc volt ugyan már
Gyere be menj ki harapj ölelj meg
Ugy szép a szív ha fáj
Szeress - az fontos - engem a többit inkább csak használd
Vigyél el innen a szemétdombról
A gyémántfélkrajcárt

Hiszen a szerelem jó...
Hiszen a szerelem jó
Hiszen a szerelem jó
Hiszen a szerelem, hiszen a szerelem...
Ne legyen már ilyen
Oldd meg az életem
Ne legyen már ilyen
Ne legyen már ilyen
Vigyél el étterembe
Utána etessünk kacsát
Nézd a kurva hattyút
Látod mindent felzabált

Hiszen a szerelem jó

Ha megszólalnál

Lépked az örök vándor,
Járja az éjszakát,
Néha a tó vizében
Meglátja önmagát.

Nem tűr ő sötét felhőt,
Lopja a fényeket,
Ha egyszer, megszólalnál,
Azt mondd el, miért van ez?
Mondd, miért van ez?

Jön már a tenger-árvíz,
Szerelmed megfogan,
Kitépi önmagából,
Bár élne boldogan

Nem tud az ész a szívről,
Nem tudja egy a test,
Ha egyszer, megszólalnál,
Azt mondd el, miért van ez?
Mondd, miért van ez?

Visszajön egy szó
enyhén csillogó,
Visszajön egy szó
halkan biztató...

Lécci

Érzem te is úgy vagy lélekben
Mint kit az isten elhagyott
Kialudt a tűz a barlangban
Hidd el én is ezért vagyok
Ilyen éhes szakadt és dühös
Hogy minden nehezíti csak a dolgom
Pedig csak rohanni akarok
Úgy ahogy eddig veled ugyanezen az úton

Lécci majd szólj
Ha már megérkeztünk
Ígérem én is szólok
Ha majd rájövök
Hogy eddig honnan
És merre mentünk

Tudod én is úgy vagyok lélekben
Ahogy az első itt hagyott
Mert könnyebb úgy hogy egy régi bajra
Ma is mindent ráfogok
De jó a tempó és ízlik a szád
Jó hogy életben maradtunk
A lényeg a szemünkben fusson a táj
Mindegy hogy merre tartunk

Lécci majd szólj
Ha már megérkeztünk
Ígérem én is szólok
Ha majd rájövök
Hogy eddig honnan
És merre mentünk

Hervadó virágok

Hervadó szépségű virágok között
utolsó dühével tombol a nyár.
Az élet árad, de bent a falak mögött,
még ott lapít a sarokban a magány.

Meleg szél zúg a lankadt lombokon,
gyümölcsillat száll.
Szerelem, itt vibrálsz a levegőben már.

A vágy a vérben – mit eltemettek régen – élni kezd,
mert minden szívben ott lappang a tam-tam.
A halálos ütem mely egyszer csak hirtelen megdobban,
a nők szeme csillog, s ez szikrát vet mind a férfiakban.

Meleg szél zúg a lankadt lombokon,
gyümölcsillat száll.
Szerelem, itt vibrálsz a levegőben már.

Zöld Pardon

Legalább azt mondd meg, hogy hová menjünk,
az ostobákkal mihez kezdjünk.
A szupersztrádám a hiperkarma,
ez a sorsom. Nekem is meg lett írva.
Aki írta az az égbõl nézi,
ott az első sorban ül és mégsem érti.
Csak bámul rám, hogy minden rendben
- neki könnyebb minden.
Azt a dobhártyát kicsit összébbhúzni,
süket füllel könnyebb úszni.
De ha engem hallgatsz melléd úsznak,
a füleid nélkül is visszahúznak.
Hát ez van. Csak azt nem tudni,
hogy te mi a faszér' jársz el szórakozni,
ha alszol szinte egész végig,
csak akkor kelsz mikor a pultból kérik.
És már olyan mindegy, hogy mennyit is iszol
és olyan mindegy, hogy mit is gondolsz.
És marhára nem baj, ha sosem bírtak
akik azt se' tudják hogyan hívnak.
Ez az egész, ha mi épp úgy vesszük,
ahogy mindenki más is itt velünk együtt,
igazi. Pedig csak annak tűnik.
Akik igazak, azok az ilyet el nem tűrik.
Ez a helyzet, ez csak a lóvét nyeli.
Aki megengedheti, mind megengedi.
A világ az ilyen, és itt vagy benne.
Hát mondd meg nekem, mi értelme van
a táncnak, ha nem a szex meg a drogok
ami igazán kell. Ez az a dolog,
ami eltűntet, mint a szamarat a ködben.
És mellettem vagy de messze tőlem.
Aki számít, azt te sosem látod.
Aki valamit is akar, az a jóbarátod,
aki megesküszik, hogy jóbarát vagy,
pedig többnek tart, mint egy jóbarátnak.
Az a sumák fajta, az sosem mondja,
csak nevetgél, hogy neki nincsen gondja.
Pedig elevenen eszi meg a penész érted.
Sokra képes, aki szeret téged.
És hiába mondod, hogy sosem kérted.
És hiába mondod, hogy azt nem lehet.
És te hiába látod, hogy szép az élet.
Ha nem látja senki más, cseszheted.
Vége.

Helló-belló

De szép az ég,
szép fészbuk-kék ég,
csücsülj velem a felhő szélén lelóg a lábunk,
s úgy kólázgatunk.

A kismadár az őz agancsán,
a hód család a folyó partján henyél,
de mé'rt ne lennél az enyém?

Helló-belló szép királylány,
lelóg a Földre a szivárvány,
két szívószállal a pohárban,
kit érdekel mi van a világban.

Helló-belló csak fölfelé,
kipörgetés, elszédülés,
nincs térerő, helló-belló, helló-belló...

Eperfagyit szedünk a fáról,
masnit kötünk egy napsugárból simán,
holnaptól nem kelünk korán.

Szépek leszünk és filmszínészek,
tökéletes anyagcserével,
csak egyszer lájkolnál vissza az életben.

Helló-belló szép királylány,
lelóg a Földre a szivárvány,
két szívószállal a pohárban,
kit érdekel mi van a világban.

Helló-belló csak fölfelé,
kipörgetés, elszédülés,
nincs térerő, helló-belló, helló-belló...

Helló-belló szép királylány,
lelóg a Földre a szivárvány,
két szívószállal a pohárban,
kit érdekel mi van a világban.

Helló-belló csak fölfelé,
kipörgetés, elszédülés,
nincs térerő, helló-belló, helló-belló, helló-belló, helló-belló...
helló-belló, helló-belló, helló-belló... helló-belló

Helló-belló szép királylány,
lelóg a Földre a szivárvány,
két szívószállal a pohárban,
kit érdekel mi van a világban.

Helló-belló csak fölfelé,
kipörgetés, elszédülés,
nincs térerő, helló-belló, helló-belló.

Under the bridge

Sometimes I feel
Like I don't have a partner
Sometimes I feel
Like my only friend
Is the city I live in
The city of angels
Lonely as I am
Together we cry

I drive on her streets
'Cause she's my companion
I walk through her hills
'Cause she knows who I am
She sees my good deeds
And she kisses me windy
I never worry
Now that is a lie

I don't ever wanna feel
Like I did that day
Take me to the place I love
Take me all the way

It's hard to believe
That there's nobody out there
It's hard to believe
That I'm all alone
At least I have her love
The city she loves me
Lonely as I am
Together we cry

I don't ever wanna feel
Like I did that day
Take me to the place I love
Take me all that way

Under the bridge downtown
Is where I drew some blood
Under the bridge downtown
I could not get enough
Under the bridge downtown
Forgot about my love
Under the bridge downtown
I gave my life away

Az Ördögre kacsintva

Menni kéne, de itthagyni téged már nincs erőm,
Minden nappal csak húzol a végzet felé,
De amíg mindenki tudja, hogy kivel hányszor és mintha,
Egy hónapja másképpen néznének mindenhol…

Hogy veled álmodni néha, álmomban ölelni még ma,
Az ördögre kacsintva és a szemembe hazudva azt már nem!

Sajnálom, hogy ennyire szeretlek,
És sajnálom, hogy te nem.
Sajnálom, de nem szégyellem,
Hogy tetszettél nekem.
Sajnálom, hogy amikor kérdezted,
Én rögtön azt mondtam: igen!
Sajnálom, hogy amikor jó volt,
Én őszintén élveztem.
Sajnálom, az orrom, a hajam,
Hogy nem hosszabb, vagy rövidebb.
Sajnálom, hogy én csak én vagyok,
Majdnem az, de csak majdnem.
Én kölcsönadtam játszani,
Te meg elhagytad a szívem,
Sajnálom, de egy kis időre,
Most jobb, ha elteszem…

Kitépem a szívem

Kitépem szívem, hogy ne fájjon többé,
ne váljon az érzelem soha már köddé.

Ne szeressek senkit, érzéketlen élet,
legbelül mégis kék méreg éget.

Zuhanjak a mélybe, szél vágja az arcom,
veszítsem el minden arcátlan harcom!

Váljanak könnyeim tűzpiros vérré,
Akárki, akárhogy s bármikor kérné,

Ne essek az óceán fuldokló mélyébe!
Csak ülnék ki a zord szakadék szélére!

Siralmam emésszen legbelül árván,
vérfoltok terjengnek végig a párnán.

A szívem vérzik, hisz’ üres lett helye,
nem fogok érezni többé már vele.

Egyedül bolyongok, céltalan lélek,
de megérte, amiért nem haldoklom érted.

Más ölel át

Újra és újra csak melléd nyúl
Kezem, ha téged keres
Számtalan tervem a vízbe fúlt
Mióta magányomra ébredek

Megzavar a csend, idegesít a zaj
Semmi nem jó így, semmi sem vígasztal
Van annyi kérdés, mi felkavar

Mi az, ami, amitől több, mint én
Mi az, ami Neked úgy fájt
Ki az, akiben most bízol,
És miért hittem mást
Hova fogy a levegő, hol lesz még
Hol az, aki szívemig száll
Kire hagyom ezt a titkot
Most miért inkább más
Lelkem miért bíztam Rád
Ha más ölel át

Szüntelen gyűlnek a könnyeim
Folyton rád gondolok
Nem tudom többé elhallgatni
Azt, hogy belül fáj még, nagyon

Más az aki véd, más akire vársz
Más karjaiban lel az álom rád
Máshol kelt a nap, másnál ébreszt fel
Fagyos párnám rég tele könnyekkel
Felkavar a csend, idegesít a zaj
Semmi nem jó így, semmi sem vígasztal
Sem a csend, sem a zaj

Mi az, ami, amitől több, mint én
Mi az, ami Neked úgy fájt

Ki az, akiben most bízol,
És miért hittem mást
Hova fogy a levegő, hol lesz még
Hol az, aki szívemig száll
Kire hagyom ezt a titkot
Most miért inkább más
Lelkem miért bíztam Rád
Ha más ölel át

Mennyország

Tudom, több mi bennünk volt, lehet fel se fogtam még
Hogy ez az én kudarcom, én engedtem, hogy falakat húzz elém
Tudom, több mi bennünk volt, csak a szívem robban szét
Hisz ami nélküled van nem vigasztal, nem hoz lázba rég

Vajon gondolsz-e még rám
Vagy már elfelejtettél
Vajon partot értél már
Vagy most is tép a szél

Szeretném újraélni százszor, tartson örökké a láng
Együtt újra élni százszor minden őrült pillanatát
Mert Veled egy perc égig emel, hova nem kísér el más
Ez az álmon túli álom, talán ez a mennyország

Megöl a fékevesztett harc, különös álmok törnek rám
Nem is a magányom tart sakkban, inkább a fájó távolság
Megin' a fékevesztett harc, gyötör sok könnybe fulladt vágy
Én, aki az életet úgy falta, mára csak a válaszokra vár

Vajon gondolsz-e még rám
Vagy inkább észre sem vennél
Vajon a végtelenbe vágysz
Vagy most is visszatérsz

Szeretném újraélni százszor, tartson örökké a láng
Együtt újra élni százszor minden őrült pillanatát
Mert Veled egy perc égig emel, hova nem kísér el más
Ez az álmon túli álom, talán ez a mennyország

Nekem a mennyország, Veled a mennyország

Újraélni százszor, tartson örökké a láng
Együtt újra élni százszor minden őrült pillanatát

Szeretném újraélni százszor, tartson örökké a láng
Együtt újra élni százszor minden őrült pillanatát
Mert Veled egy perc égig emel, hova nem kísér el más
Ez az álmon túli álom, talán ez a mennyország

te vagy én

figyelj, csak azért figyelj, mer' én már meghaltam
na és a holtak ritkán szólnak
nyugi! csak annyi az egész, hogy egy fénykapun belépsz
szerényen, mer' az itt jól hat

mi van a szexen túl, a halálon túl
talán valami más világ
más hatalmak, más szerelmek,
más hangok, más szobák, más hibák

vagy te vagy én vagy te vagy én vagy te vagy én vagy én vagyok te
vagy te vagy én vagy te vagy én vagy te vagy én vagy én vagyok

és én nem mondom azt, hogy szeress, de akkor tékozlásból jeles
mert ha nem szeretsz, akkor megbuksz,
mert csak azért nem szeretsz, mert nem tudsz
azért nem szeretsz, mert nem tudsz, nem szeretsz, mert nem tudsz
Mi van?
a szexen túl, a halálon túl...

és nemzetközivé lesz holnapra az ember
csak a világóra áll meg, mivel többé senkinek nem kell
attól félnie hogy vihar jön
mer' az a vihar máris itt van
de hogy ki küldte, arra nem tanít meg sem a földrajz, sem a hittan
már csak a számok jönnek egymás után
a többi jel mind köddé lett
nincs több reál, nincs több humán,
nincs matek, nincs költészet

mi van a szexen túl...

Még

Minden különös ezen az éjszakán, minket elvakít a fény.
Forog minden, az árnyak, a képek a sötétben némán és fehéren.
A kezem már a semmibe markol, most mégis úgy érzem, hogy...

Még, még, még, még, még, még, ez még nem, nem elég.
Még, még, még, még, még, még, ha ebben a tűzben minden elég.

Megtör a szenvedés, és a napok is olyan lassan múlnak el.
A távolból már hangok zúgnak, halkan egy régi dalt felém,
Én végre megértem, mert egy gondolat hasít belém, hogy...

Még, még, még, még, még, még, ez még nem, nem elég.
Még, még, még, még, még, még, ha ebben a tűzben minden elég.

Use Somebody

I've been roaming around
Always looking down at all I see
Painted faces, fill the places I cant reach

You know that I could use somebody
You know that I could use somebody

Someone like you, And all you know, And how you speak
Countless lovers under cover of the street

You know that I could use somebody
You know that I could use somebody
Someone like you

Off in the night, while you live it up, I'm off to sleep
Waging wars to shape the poet and the beat
I hope it's gonna make you notice
I hope it's gonna make you notice

Someone like me
Someone like me
Someone like me, somebody

Go and let it out
Go and let it out
Go and let it out
Go and let it out
Go and let it out
Go and let it out
Go and let it out

Someone like you, somebody
Someone like you, somebody
Someone like you, somebody

I've been roaming around,
Always looking down at all I see

Utolsó üvöltés

Még most is hallom magamban a hangok zaját,
De a napok között céltalanul sodródunk tovább.
Még most is látom magamban a mozdulatlan arcokat,
Ahogy a fájdalomtól bennük üvölt minden gondolat.

Az utolsó üvöltés már egy halkuló suttogás,
Az utolsó mozdulat egy erőtlen remegés.
Lassan felettünk elmúlik minden, ahogy jöttünk, csendesen,
Eltűnünk a semmiben.

Minden lépésem oly távol van már,
És megfakult sorok között minden üresen áll.

Az utolsó üvöltés már egy halkuló suttogás,
Az utolsó mozdulat egy erőtlen remegés.
Lassan felettünk elmúlik minden, ahogy jöttünk, csendesen,
Eltűnünk a semmiben.

Ha bennem elmúlik minden, akkor majd megértem,
Mert közöttük egy halvány képen magamat nézem.

Az utolsó üvöltés már egy halkuló suttogás,
Az utolsó mozdulat egy erőtlen remegés.
Lassan felettünk elmúlik minden, ahogy jöttünk, csendesen,
Eltűnünk a semmiben.

Múlt

Múltkor gondoltam a múltra
Félálomban, de ébren
Elvitt egy kínai útra
Meglepett, riksán jött értem

Kék folyóban kagylók
Selyem köntösöm sárga
Lábam egy picikét apróbb
Csodás volt a palotája

Mikor elgondolom a jelent
Gondolok erre a szépre
Jó, hogy itt vagy velem
Boldogan dolgozom érte

Egyedül voltam, de nálad
Van időm örülni bőven
Idáig jöttem utánad
Ne kérdezz semmit most tőlem!

Mindenre készítek tervet
Mindent napokra lebontok
Ha lógni látom a fegyelmet
Még időben hívom az Istent

Mikor elgondolom a jövőt
Gondolok valami szépre
Szívemből húzom az időt
Boldogan dolgozom érte

Megváltozik az énem
Mire elérem a célom
És kiszeret belőlem
Aki motiválta a dolgot
Az én időm, az én világom
De jól csinálom...

Elénekelni az álmom
Messziről jönnek a hangok
Én mindegyiket megpróbálom
A szívemmel húz egy harangot

Tekert a múltam előre
Elmondta, mit fogok látni
És hogy bölcsebb lehessek tőle
Hát megtanított várni

Újra élni csak játék
Azt mondta innen már mindent
Késő lett, ivott egy kávét
És lefektette az Istent

Sohasem késő

Az alkohol butít, a szerelem öl,
Valami eltakar a szemem elől.
Te sem vagy jégből, én sem fából,
Elég volt [már] a holnaputánból.

Ez volt az első, itt a második,
Ugyanaz a hely, csak az idő változik.
Tágul az agy és ennyi elég,
Kiégett minden biztosíték.

Iszunk, mert erre még inni kell,
A jövőt senki nem mondta el.
Iszunk, ha erre inni kell,
Mi lesz utána, nem érdekel.

Te vagy az első, én a második,
Ugyanaz a hely, csak az idő változik.
Te vagy a második, én az első,
Gyere gyorsan, sohase késő!
Késő már, késő már.

Ugyanúgy

Tudom félsz egyedül, a poharad eltakar,
Amit a kanapén szorongatsz egész éjszaka.
De néha legbelül, Te is unod már,
Megint egy újabb nap, hogy otthon maradtál.

De mondd! Mondd! Ha tudod mondd, Ha Te jobban tudod!
Mikor jó, úgyis jó, másképp jó, ugyanúgy mondd, úgysincs most más dolgom.

Indulj el! Indulj és én utánad megyek!
Képzeld el! Mutasd és én megteszem Neked,
Úgy ahogy kell
És reggel a tetőn ébredünk feeeeel!

Azóta mindig egyedül, mindig más helyen,
mindig mással látnak együtt, nem velem...

De mondd! Mondd! Ha tudod mondd, Ha Te jobban tudod!
Mikor jó, úgyis jó, másképp jó, ugyanúgy mondd, úgysincs most más dolgom.

Indulj el! Indulj és én utánad megyek!
Képzeld el! Mutasd és én megteszem Neked,
Úgy ahogy kell
És reggel a tetőn ébredünk feeeeel!

Indulj el! Indulj és én utánad megyek!
Képzeld el! Mutasd és én megteszem Neked,
Úgy ahogy kell
És reggel a tetőn ébredünk feeeeel!

Indulj el! Indulj és én utánad megyek!
Képzeld el! Mutasd és én megteszem Neked,
Úgy ahogy kell
És reggel a tetőn ébredünk feeeeel!

Indulj el! Indulj és én utánad megyek!
Képzeld el! Mutasd és én megteszem Neked,
Úgy ahogy kell
És reggel a tetőn ébredünk feeeeel!

Csillagok

Végtelen az ég, s oly aprónak érzem magam itt lent,
Egyetlen társam most a csend, egy ismerős idegen.
Szótlan ma az éj, választ nekem egy csillag sem ígér,
Mégis hív az ismeretlen a távolba, otthonomból az álmomba,
mert én...

Veled úgy szállnék, végtelen éjben,
Bújjunk el csillagok közt most, kérlek!
Semmi se számít, csak a sorsomat átírd,
Bújjunk el csillagok közt most, kérlek!

Oly hideg a lét, bőrömről szakítsd le sorsomat,
Szívemben őrizd meg múltamat, rég elfelejtett szavak.
Átölel a fény, bújj közel, hogy tisztán láss,
Kérlek súgd meg nevét, ki engem most visszavár,
A sötéttel sodródva vágyom rá... érted...

Veled úgy szállnék, végtelen éjben,
Bújjunk el csillagok közt most, kérlek!
Semmi se számít, csak a sorsomat átírd,
Bújjunk el csillagok közt most, kérlek!

Szállnék szabadon, hallod értünk sírnak a csillagok,
Úttalan utakon talán látlak téged,
Ismeretlen szavakon végre hozzád szólok, s érted néma szívem,
Ne engedj kérlek, látod már nem is félek.

Veled úgy szállnék, végtelen éjben,
Bújjunk el csillagok közt most, kérlek!
Semmi se számít, csak a sorsomat átírd,
Bújjunk el csillagok közt most, kérlek!

Veled úgy szállnék, végtelen éjben,
Bújjunk el csillagok közt most, kérlek!
Semmi se számít, csak a sorsomat átírd,
Bújjunk el csillagok közt most, kérlek!

Veled úgy szállnék, a végtelen éjben,
Bújjunk el csillagok közt most, kérlek!
Semmi se számít, csak a sorsomat átírd,
Bújjunk el csillagok közt most, kérlek!

Test vagyok

az ami volt
eltűnt rég
nem maradt
semmilyen emlékkép
elmezavar
összekavar
közben beveszek
valamit még

elmentél
elvittél
mindent csak a
testem hagytad
üresen áll
valamire vár
ami lüktet benne csak a vér

test vagyok
már egy ideje csak test vagyok
ahogy zúzod úgy mozog
már egy ideje csak test vagyok

az aki volt
eltűnt rég
ez már nem az a
jellemkép
vámpír rém
ez vagyok én
ez a test már csak
éjszaka él

hullámvölgy
felgöngyölt
mindent
csak a testem hagyta
üresen áll
valamire vár
ami lüktet benne csak a vér

Minden most kezdődik el

Lángoló ajtók
Izzadó falak
Egy perc és a hajtók
Ránk rontanak
Ők nem alszanak

Ébredj fel, kedves
Már közel járnak
Azt hittük nem lesz
Vége a világnak
Van hátra pár nap

Minden most kezdődik el
Ahogy dobban a szíved
Minden most kezdődik el
Ahogy hinni sem mered
Nem ringatlak már soká
Nem ringathatsz már soká
Meneküljünk máshová!
Az ég fölé, a föld alá..
Minden most kezdődik el
Aztán úgyis menni kell
Elfordul rólunk a fény
Aztán nincsen több remény

Ameddig látok
Felborult bábok
A sakktábla szélén
Az Idő végén
Fekszenek békén

Testek a járdán
Mint arcok a párnán
Tükröződve szépen
Hajnali fényben
A kiontott véren

Minden most kezdődik el
Ahogy dobban a szíved
Minden most kezdődik el
Ahogy hinni sem mered
Nem ringatlak már soká
Nem ringathatsz már soká
Meneküljünk máshová!
Az ég fölé, a föld alá..
Minden most kezdődik el
Aztán úgyis menni kell
Elfordul rólunk a fény
Aztán nincsen több remény

(Minden most kezdődik el
Minden most kezdődik el)

Minden most kezdődik el
Ahogy dobban a szíved
Minden most kezdődik el
Ahogy hinni sem mered
Nem ringatlak már soká
Nem ringathatsz már soká
Meneküljünk máshová!
Az ég fölé, a föld alá...
Minden most kezdődik el
Aztán úgyis menni kell
Elfordul rólunk a fény

Every Day is Exactly The Same

I believe I can see the future
Because I repeat the same routine
I think I used to have a purpose
Then again, that might have been a dream

I think I used to have a voice
Now I never make a sound
I just do what I've been told
I really don't want them to come around
Oh, no

Every day is exactly the same
Every day is exactly the same
There is no love here and there is no pain
Every day is exactly the same

I can feel their eyes are watching
In case I lose myself again
Sometimes I think I'm happy here
Sometimes, yet I still pretend
I can't remember how this got started
But I can tell you exactly how it will end

Every day is exactly the same
Every day is exactly the same
There is no love here and there is no pain
Every day is exactly the same

I'm writing on a little piece of paper
I'm hoping someday you might find
Well, I'll hide it behind something
They won't look behind

I am still inside here
A little bit comes bleeding through
I wish this could have been any other way
But I just don't know, I don't know,
What else I can do…

Every day is exactly the same
Every day is exactly the same
There is no love here and there is no pain
(Every day Every day Every day Every day)
(There is no love There is no love)

Every day is the same!

Rajtad múlt

Kerestél, ahol szelek szárnya kutat
Leestél, borzos kutyák árnya ugat
Lebegtél, de a sors végül bemutat
Játszottál, vesztettél

Utad újra indul
Veled tart a múlt
Nyakadon az élet, érzed a súlyt, rég sújt

Soha máson, nem a világon,
Mindig minden rajtad múlt,
Vihet bárhol, lehet sárból
Tudod volt és van más út
Nézd mindig rajtad múlt

Szerettél, ahogy nem is hitted soha
Nevettél, aztán másnap szíved oda
Szerettél persze elfogy minden csoda
Álmodtál, felkeltél

Utad újra indul
Ne a múltba bújj
Ne üvölts a széllel
Bárhova fúj, hova fúj

Soha máson, nem a világon,
Mindig minden rajtad múlt,
Vihet bárhol, lehet sárból
Tudod volt és van más út
Nézd mindig rajtad múlt

Ébressz fel

Álmomban világgá ment az ég,
tűzbe borult a virágos rét,
részeg angyal himnuszt énekelt,
költőről mesélt.

Tavaszból ősz lett és télből a nyár,
évgyűrűimben az idő megállt,
lóvá tett Istenen elvágtatott
egy madár.

Angyal
lenn a pokolban
szárnyakért áll a sorban
s mind várják, hogy elrepüljenek.

Ébressz fel
ébressz fel már
ébressz fel már
ébressz fel
ébressz fel már
ébressz fel már.

Minél lejjebről indulsz el,
annál messzebb repülhetsz el,
nincs út min ne jártak volna már,
csak indulj el.

Angyal
lenn a pokolban
szárnyakért áll a sorban
s mind várják, hogy elrepüljenek.

Ébressz fel
ébressz fel már
ébressz fel már
ébressz fel
ébressz fel már
ébressz fel már.

Lépj tovább

Te aki az álmaidtól félsz
Sorsodba beletörődsz, nem élsz
Elégsz, ha nem remélsz

Hiszem, az a tűz mi benned él
Nem bújhat el, hát gyújtson fényt
Ma még törjön a jég.

Túl rövid az élet ahhoz, hogy mozdulatlanul várjuk a nagy csodát
Az ajtó nyitva áll.

Lépj tovább, ha a szürkeségtől rég nem látsz!
Lépj tovább, ha te is valami másra vágysz!
Mondd, mire vársz?
Mitől félsz, mondd miért egy helyben állsz?
Dönts falakat, hogy tisztán láss!

Úgy élsz, ahogy megtanították
Azt eszed, amit szádba adtak már
Talán ez gyávaság

Ha hagyod ez a vakság megfertőz
Dobd végre el szemellenződ!
Te jössz, gyorsíts előzz!

Túl rövid az élet ahhoz, hogy mozdulatlanul várjuk a nagy csodát
Az ajtó nyitva áll.

Lépj tovább, ha a szürkeségtől rég nem látsz!
Lépj tovább, ha te is valami másra vágysz!
Mondd, mire vársz?
Mitől félsz, mondd miért egy helyben állsz?
Dönts falakat, hogy tisztán láss!

Hogy tisztán láss!!!!!!!!
Hogy tisztán láss!!!!!!!!
Hogy tisztán láss!!!!!!!!

Lépj tovább, ha a szürkeségtől rég nem látsz!
Lépj tovább, ha te is valami másra vágysz!
Mondd, mire vársz?
Mitől félsz, mondd miért egy helyben állsz?

Dönts falakat, hogy tisztán láss!

Mért nem hív

Hány nap telt el,
hogy átfagyva ébredtem?
Hány lesz még?
Meddig tart?
Lelkem legmélyén
ez az értelmetlen harc
Egyre több lesz a kudarc

Sosem volt enyém, de
mégis vissza várom

Belül reszketek,
ha magam elött látom őt
Bennem minden összetört

Mért nem hív
Úgy várom már
Csak egy pillanatra
Hallhassam gyengéd hangját
Szívem elragadta
Majd úgy dobta el
Még most is arccal sárban hever
Szavakkal félholtra vert

Nincs eltünt vár
Átlépett megsem várt
Na de őszintén nem múlt el
Szökni próbáltam
de az a sok emlék
úgy ölelt
lassan maga alá temet

Sosem volt enyém, de
mégis vissza várom

Belül reszketek,
ha magam elött látom őt
Bennem minden összetört

Mért nem hív
Úgy várom már
Csak egy pillanatra
Hallhassam gyengéd hangját
Szívem elragadta
Majd úgy dobta el
Még most is arccal sárban hever
Szavakkal félholtra vert

What you want

Do what you what you want, if you have a dream for better
Do what you what you want till you don’t want it anymore
(remember who you really are)
Do what you what you want, your world’s closing in on you now
(it isn’t over)
Stand and face the unknown
(got to remember who you really are)
Every heart in my hands like a pale reflection

Hello, hello remember me?
I’m everything you can’t control
Somewhere beyond the pain there must be a way to believe we can break through

Do what you what you want, you don’t have to lay your life down
(it isn’t over)
Do what you what you want till you find what you’re looking for
(got to remember who you really are)
But every hour slipping by screams that I have failed you

Hello, hello remember me?
I’m everything you can’t control
Somewhere beyond the pain there must be a way to believe
Hello, hello remember me?
I’m everything you can’t control
Somewhere beyond the pain there must be a way to believe

There’s still time
Close your eyes
Only love will guide you home
Tear down the walls and free your soul
Till we crash we’re forever spiraling down, down, down, down

Hello, hello, it’s only me
Infecting everything you love
Somewhere beyond the pain there must be a way to believe
Hello, hello remember me?
I’m everything you can’t control
Somewhere beyond the pain there must be a way to learn forgiveness
Hello, hello remember me?
I’m everything you can’t control
Somewhere beyond the pain there must be a way to believe we can break throug

Megbocsát

Lehet úgy is, hogy végül
mégis ő lesz, aki békül.
Megbocsát, megbocsát.
Lehet az is, hogy ma átjön,
és csönget, mert rájön.
Megbocsát, megbocsát.

Ő is várt,
tovább nem tudott várni.
Megbocsát, megbocsát.
Van-e bárki is ott kint,
vagy csak úgy hallod megint.
hogy megszólalt a csengő
a hiányból, a csendből.
Összeáll, megtalál.

Nem is sejthette, hogy látnád,
nem is jönnek csak a számlák.
Mi más? Semmi más.
Ennek így kellett lenni.
Hogyha fáj is, ebben senki
nem hibás, nem hibás.

Ő is várt,
tovább nem tudott várni.
Kiszáll, odébbáll.
Csak a postás jött megint,
aláírod, rádkacsint.
Mintha tudná, mi az ábra,
néz a bevetetlen ágyra.
Mindent lát, ő is lát.

Lehet úgy is, hogy mától
nem látsz erdőt a fától.
Csak mész, nem is élsz.
Lehet többé sose hív,
mégse állhat meg a szív,
meg az ész, meg az ész.

Nyugodj meg,
többé nincs hová futni.
Lassan járj, odaérsz.
Odaérsz, ahol nem vár
semmi más, csak a leltár,
veszteség, meg amit nyertél,
kicsit tapasztaltabb lettél.
Ennyivel többet érsz.

Lax - Jön majd egy gép

Itt van a faxom indulok újra
Vár megin’ L.A.
A gépem a LAX-on landol
A limuzin a bejárat elé áll
Én sörrel a kézben
Te meg a következő részben
Nézed majd ahogy elcsábítom
A végzet asszonyát

Ez a ritmus nem kód nem valami
Titkos rejtjelezett üzenet
De te is érzed és én is ahogy itt most
Táplálja a tüzedet de nekem
Nem kell aki csak olyan mint a
Csak olyan kell aki ha kell csak int
A szemében meg ott szikrázik
A földöntúli fény

A fejem az tele van néha
A rock and rollal
A fejem az tele van néha
A rock and rollal
Mondom szóval
Néha füsttel néha porral
Néha sörrel néha borral
Szóval tele van a rock and rollal

Kéne egy gép ami a válaszokat kutatja
Kéne egy gép ami a jövőt megmutatja
Kéne egy gép ami
Az összes többi apja lesz és
Bármit megtesz (majd) érte a nép
Jön majd egy gép (egy gép)

Nem jön be

Bocs, ma nem jön be a kocsma,
Bocs, ma nem jön be a szex,
Bocs, ma nem jön be az anyag se,
És nem tudom, mi lesz.

Bocs, most nem jön be semmi,
Úgyhogy te se gyere most be kérlek,
Bocs, ma nem kell erőltetni,
Nem kell velem lenni tényleg.

Nem jön be! Nem jön be!
Bocs, ma nagyon,
Nagyon-nagyon-nagyon nem jön be!

Bocs ma én csak úgy csinálok,
Mint akinek sok dolga van,
Bocs ma én csak hálni járok,
Bocs ma csak elviselem magam.

Bocs, ha ma megveszem azt a pisztolyt,
Bocs, ha bemegyek a börtönbe.
Vagy hibernáltatom magam,
Csak mi van, hogyha nem jön be?!

Nem jön be! Nem jön be!
Bocs, ma nagyon,
Nagyon-nagyon-nagyon nem jön be!

Nem jön be! Nem jön be!
Bocs, ma nagyon,
Nagyon-nagyon-nagyon nem jön be!

Bocs, ma fiatalon meghalok,
És elvisznek az angyalok,
Bocs, de nem találsz az égbe sem,
Bocs, de nem jöhetsz be még te sem.

Bocs, majd nézhetsz fölfelé,
Bocs, ha nem látod, hogy nézlek,
Elbújtam a felhőmbe,
Bocs, de oda aztán senki nem jön be.

Nem jön be! Nem jön be!
Bocs, ma nagyon,
Nagyon-nagyon-nagyon nem jön be!

Nem jön be! Nem jön be!
Bocs, ma nagyon,
Nagyon-nagyon-nagyon nem jön be!

Bocs, ma nem jön be a kocsma,
Bocs, ma nem jön be a szex,
Bocs, ma nem jön be az anyag se,
És nem tudom, mi lesz.

Bocs, most nem jön be semmi,
Úgyhogy te se gyere most be kérlek,
Bocs, ma nem kell velem lenni,
Nem kell erőltetnünk tényleg.

Nem jön be! Nem jön be!
Bocs, ma nagyon,
Nagyon-nagyon-nagyon nem jön be!

Nem jön be! Nem jön be!
Bocs, ma nagyon,
Nagyon-nagyon-nagyon nem jön be!

Miért hazudom

Ezer rég múlt szép emlék,
Ami lassan megfojt,
Ha már végre átlépném,
Le a mélybe ránt!

Mennyi álmatlan lett éj,
Mi a fénnyel harcolt!
Sosincs válasz;
Miért, mondd, miért?
Csak nevetsz rám!

Arcomat eltakarom, ne lásd,
Hogy szemem könnyes, ha más ölel át.
De emészt, éget a szótlanság!

Égre festett búsképűt,
A Holdat látom.
A kopár fáknak is feltűnt,
Ez nem a mennyország!

Hová tűnt az a kiscsillag?
Most miért nem játszik?
Talán egy felhő takarja,
Vagy rég kihunyt már!

Arcomat eltakarom, ne lásd,
Hogy szemem könnyes, ha más ölel át.
De emészt, éget a szótlanság!

Ha ennyire fáj,
Miért hazudom?
Hogy nincs, ami bánt?!
S hogy megleszek nélküled is ezután!

Ha mélyen a kés,
Úgy vérzik a szív,
Álarcom nem véd, csak ostoba dísz!

Miért hazudom,
Hogy szebb, ami vár?
Ha felkelek, új nap virrad rám!

De sűrü a köd,
Túl hosszú az éj,
Reszketve várom, hogy közelebb lépj!

A Mennyország kapujában

Minden nap ugyanúgy kószál el.
Ugyanaz a vágy, ugyanaz a reggel.
Néhány régen őrzött emlék
ezer mérföldenként tör fel.
Felhőkön ülnek a percek,
hívnak, hogy én is menjek
árnyak fölé a fénybe.
Ott megtalálom végre.

Arcomba hulló csillagok
mesélik el, milyen vagyok.
Félúton járok, vége van.
Fénylik, de nem színarany.

Akkor kezdesz el élni,
mikor a Mennyország kapujában
sorban állsz és nem érted,
ki is vagy valójában.

Bárok, taxi, dupla ágy.
A földön keresem azt a lányt,
aki már rég a Holdon él.
Fényévig tart, amíg elér.

Arcomba hulló csillagok
mesélik el, milyen vagyok.
Félúton járok, vége van.
Fénylik, de nem színarany.

Akkor kezdesz el élni,
mikor a Mennyország kapujában
sorban állsz és nem érted,
ki is vagy valójában.

Porszem

Vigyázz ez lesz a vége
Porszem került a gépbe
Vigyázz nem ez volt a terv
Szobor lelép a földre
Hajó repül a ködbe
A madár szobába száll
Ez kész!

Fölém hajolnak, akik ott voltak
Zsebembe nyúlnak
Ki ez a nő?
szem nélkül látok, lyukas az ég
gyönyörű fény vár!


Most jó, fölém hajoltak, akik ott voltak
Utánam nyúltak, nem értek el
Fölülről látom, már nem érdekel, gyönyörű fény vár!

WC-n sírni

WC-n sírni
Ágyon állni
Felhőn félni
Gonoszt birizgálni
A víz sok útja
Száraz földben
Amíg talán a
Gyökérig ér
Minden meglesz
Az összes nyomor
Megigazulsz
Elkárhozol, bármi
WC-n sírni
Ágyon állni
A felhőkön meg
Minden belefér

Űrhajók, angyalok, Isten tortáján ragyog
Egy fekvő nyolcas, így ünnepel minden új napot
Onnan fogod tudni, hogy jól vagy, ha nem találsz senkit, akinek a helyébe lennél
És bármibe kerül, vagy akármi fáj, tudod, hogy élni lehet is, nem csak muszáj
Úristen, Úristen, hogy én ezt mennyire unom
Belülről érzem, és kívülről tudom, hogy:

Beszél, aki keres
Hallgat, aki talált
Senki nem ért semmit
Az orvosok például nem értik a halált
Hát, senki nem ért semmit…

Űrhajók, angyalok, Isten tortáján ragyog
Egy fekvő nyolcas, így ünnepel minden új napot és

Beszél, aki keres
Hallgat, aki talált
Senki nem ért semmit
Többek között, szerintem, az orvosok a halált
Hát, senki nem ért semmit…
…

Szívtakarítás

Ez a város egy
Bódéligetes
Fekete kő

Plakátragyogás
Ruhasuhogás
Lélektemető

Ring a busz,a csukló pördül
Ölelj át, hogy nehogy elszédülj

A koszos ablakon
Fura szagokat
Hord be a szél

Női neveket
Volt szerelmeket
A híd peremén

Megállót nyom az érzés
Dobáld le a sok-sok tévedést

Szíved spam-mel van tele
Színes nyilakat lő bele
A délibábos porvilág
Szappanbuborék semmi más

Hoppá

Elmentél mire megjöttem így csúsztam ki a szerepből
Megjöttél mikor elmentem a semmi néha fáj
Azt mondtad hogy a bőröd sikít nem megy ki a fejemből
Ártatlanul megpördül a táj

Túlvilági fellegek közt szállunk dobokon ülve
Izzó szemű szellemekkel flörtölget a szél
Egy vicces kedvű fénylő lény szemében elmerülve
Megnyugszik itt minden ami fél

Van úgy hogy vörös a Hold
Van úgy hogy kereket old

Húst szorítva bőröd mondja kéne még a jóból
Menjünk már az a legfényesebb irány a mennyország
Hoppá lángoló valaggal rohanunk ki a pokolból
Könnyes szemmel valaki beléd vág

Van úgy hogy vörös a Hold
Van úgy hogy kereket old

Holdutazás

Írd fel, mi kell a Holdról Neked
Kinőtted minden kabátodat
Hazamentél, mikor táncolni kezdtél
A szemceruzáddal húzd ki magad

Ha kijön a nap, te árnyékot látsz
De a te űrhajód sem a türelem tolja
Teát csináltál a környező fákból
S azzal jársz fel a Földről a Holdra

Ha megeszi a lepkét, a káposztalepkét
Ez a hajnali négykor induló tigris
A járdaszegélyen egyensúlyoz
és nem lép le, mert talán figyeled most is
Ez itt egy éjjel működő ösztön
Hogy felnézel, és mennél fel
De majd lehoznak a hegyimentők
Hogy nehogy a Holdon ébredj fel

Bolondok hajója

Lejárok a partra, egy bárba
Rossz név: Bolondok hajója,
Itt egy öreg fazon énekel
A bor is pocsék, akár a hely...
Itt bújnak a hatvanas évek,
Ezt hallja aki ide téved
Néha visszatérek, valami hív,
Ő meg iszik és szív amit szív...
La-la-la-la-la-la
La-la-la-la-la-la
Kilenc nézőnek hal meg este
Ég a szeme, szétszakad a teste...
Mikor meghívtam egy italra,
rám nézett
Köszönt és azt mondta, azt mondta:
Tra-la-la-la
A sikernek ára van, nem titka,
Bohócnak nem jár aranykalitka,
Ne szidd a sznobokat,
Hisz belőlük élsz,
Az írástudóktól meg jobb ha félsz...

Senki ne áldozza magát érted,
Ne lásd az Urat, jobb ha csak érzed,
Ne hagyd, hogy más élje az életedet,
Se szülőd, se testvéred, se szerelmesed

Bolondok hajója,
Lepukkadt bár,
Bolondok hajója,
Még nyitva áll,
Bolondok hajója,
Mindenkit vár,
Bolondok hajója,
Holnap bezár...

Jó, hogy erre senki sem ismer,
Ide nem jár sem Ördög, sem Isten,
Amit átélt arcán látszik,
Ha lehunyja szemét, úgy játszik...
Tudom mit hisz, mit érez,
Dörmög ha egy dallal végez...
Ülök ott hátul, hallgatom
És érzem...egyedül van nagyon...
La-la-la-la-la-la
La-la-la-la-la-la
Fáj nagyon...

Mindig csak játssz, sose dolgozz,
Ha boldog lehetsz, ne gondolkozz!
Sose várd meg azt, hogy megunjanak!
Magad írd mindig a dalaidat...

Vigyázz magadra is, ne csak másra,
Ha elmész haraggal, ne nézz hátra,
Vásár a világ, minden kapható,
De van ami örök és nem eladó!

Bolondok hajója,
Lepukkadt bár,
Bolondok hajója,
Még nyitva áll,
Bolondok hajója,
Mindenkit vár,
Bolondok hajója,
Lepukkadt bár,
Bolondok hajója,
Még nyitva áll,
Bolondok hajója,
Mindenkit vár,
Bolondok hajója,
Holnap bezár,
Holnap bezár...
Bezár, bezár, bezár, bezár
Holnap bezár...
Holnap bezár...
Holnap bezár...

Szellő

Pislogsz, hogy mi van most hátakkor
Tekerjünk nézzük meg belülről
Csináljunk bélést a bánatból
Vagy inkább vegyük át még egyszer előlről

Hét pisztoly, hét golyó, hét halál
A lélek a húsba már alva jár
Látom, hogy odabenn áll a bál
De milyen jól áll, neked ez is jól áll

Indul az agy, a szív, és a tüdő
Jó veled mikor csúszik az idő
Remeg a hús, a csontban a velő
Észrevétlenül szalad az idő

Megyünk, de mégsem közeledünk
Tombol a türelem
Odakinn kutyák csaholnak (vaú)
De minket elrejt a szerelem

A szótlan vágyak hegedűjét
pengetve terelem
Az álmos embert oda ahol
Semmi sem idegen

Indul az agy, a szív, és a tüdő
Jó veled mikor csúszik az idő
Remeg a hús, a csontban a velő
Észrevétlenül szalad az idő

Szerelmes vagyok

Én már sohasem lehetek azzá, ami akkor lehettem volna
Ha úgy csinálok mindent, ahogy a tanító néni mondta
Aki bízott bennem átvertem, megcsaltam akit szerettem
És szánalomért sírtam mikor senki nem volt mellettem

Nem tudom mi a baj velem, de gyakran elfog a félelem
Hogy röhögnek rajtam a hátam mögött, hogy eltékozlom az életem

És legyőz minden támadás, de hiába minden lázadás
Ha akarnék se tudnék lenni más

Nekem káosz kell, nem bírom a rendet
Zaj kell, ami megöli a csendet
Élet kell és szabadság
nem valami ostoba hazugság
Én nem vagyok jó semmire
De készen állok bármire
Még soha nem voltam feldobva ennyire, mert...

Szerelmes vagyok, szerelmes vagyok
Szerelmes vagyok, szerelmes vagyok
Szerelmes vagyok, szerelmes vagyok
Szerelmes vagyok magamba

Tudom, lennél a helyemben, pedig zűrzavar van a fejemben
De hiába várom, senki nem fog rendet tenni helyettem
Míg idegen tőlem a gondolat, hogy elviseljem önmagamat
Hiába keresek valaki mást, hogy kielégítse a vágyamat

Szarok rá, ha nem találom, mert lassan én is belátom
Ha van is pár, ki mellettem áll, én vagyok a legjobb barátom
De ez titok, még te sem tudhatod, úgyis mindent letagadok
Ha valaki azt mondja rám, hogy ilyen vagyok

Nekem káosz kell, nem bírom a rendet
Zaj kell, ami megöli a csendet
Élet kell és szabadság
nem valami ostoba hazugság
Én nem vagyok jó semmire
De készen állok bármire
Még soha nem voltam feldobva ennyire, mert...

Szerelmes vagyok, szerelmes vagyok
Szerelmes vagyok, szerelmes vagyok
Szerelmes vagyok, szerelmes vagyok
Szerelmes vagyok magamba

Üres bölcsőt ringat a Hold fénye

Hétfő volt, mikor született
Én kivártam volna, de nem lehetett
Tudod, a számla nagy, a munka se vár
S jött a hír, hogy a fiam már jár
Aztán láttam, ahogy nevet és fut elém
Hogy ő pont olyan lesz, mint én
Majd ugyanolyan lesz, mint én

Üres bölcsőt ringat a Hold fénye
S mindig ez a mese vége
Apa, mikor jössz? Fiam, mennem kell
Az élet csupa kötelesség
De sokat leszünk együtt még

Neked hoztam, nézd, egy kis ajándék
Apa, pont ilyen lasztira vágyom rég
Gyere, taníts meg rá, hogyan dobjam el
Fiam, játszunk majd, de most mennem kell
Viszi lehajtott fejjel, egy könnycsepp se jön elő
Úgy dobom majd, mint ő
Mondja, olyan leszek pont, mint ő

Üres bölcsőt ringat a Hold fénye
S mindig ez a mese vége
Apa, mikor jössz? Fiam, mennem kell
Az élet csupa kötelesség
De sokat leszünk együtt még

Komoly gimibe jár, soha nem tanul
Mégis népszerű kölyök, nekem ez sem új
Apa büszke rád, de most beszélnünk kell
Csak mosolyog, aztán így felel
Tudod, énnekem most, apa, csak a kocsikulcs kell még
És ha megengeded, elmennék

Üres bölcsőt ringat a Hold fénye
S mindig ez a mese vége
Fiam, mikor jössz? Apa, mennem kell
Az élet csupa kötelesség
De sokat leszünk együtt még

Tudom, jó sora van, messzi városban él
Hosszú út, mire ideér
A minap fel is hívtam, mikor láthatnám
Ha néha felénk nézne, bizony nem bánnám

Apa, túl sok a dolgom, s a fiam is vár
Ugye jól vagy, jó, hogy hívtál
Nagyon jó, hogy felhívtál

Még valamit mondanék, de letette már
S csak rohan, pont, mint én
A fiam, pont, mint én

Üres bölcsőt ringat a Hold fénye
S mindig ez a mese vége
Fiam, mikor jössz? Apa, mennem kell
Az élet csupa kötelesség
De sokat leszünk együtt még

Ultravaló

Itt nem mennek autók
Erre a kutya se jár
Lakatlan házak között
Csavarog a holdsugár
Itt nincsenek álmok
És nincsenek álmodók
Balkán rezesek
Fújják a takarodót

Rozsdás a sarló
Lötyögős a kalapács
Lomtalanított igazságokon
Ücsörög egy uzsorás
Leszegett fejjel kérdem
Hogy van-e valamije eladó
Nesze – mondja -
Itt van egy kis útravaló

A puritán ösztön és a szükség vezet
Szanaszét mardosom a tetemeket
Szíveket szórok a lábak elé
Mutasson utat a vaknak hazafelé

Nem hiszek a papnak
Aki a farzsebéből prédikál
Nem hiszek az ártatlannak
Aki poharaz a pirosnál
Nem hiszek a sorsban
Amire csillagokat aggatnak
Kicsi kínai angyalok
Az ölükben ringatna

A puritán ösztön és a szükség vezet
Szanaszét mardosom a tetemeket
Szíveket szórok a lábak elé
Mutasson utat a vaknak hazafelé

Konyharegény

Magamat az arcommal együtt a kezembe temetem
a sorsom a sorsára nem hagyom azért sem
meglátod valamilyen úton módon
még kimenekítem lesz rá gondom
hogy felgyorsítsam megint annyira gyorsra
hogy úgy tűnjön neked hogy egy helybe áll
ez a hatalmas kék földgömb itt alattunk
amit hogyha megyünk a lábunkkal hajtunk
tovább ha van mit na hajtsátok
ma mindenki vendég ha lekerül a festék
ma mindenki vendég
hitted volna hogy a végére pont ez
a selejtes sablon marad meg mert
amin át hogyha nézed majd a tejút
a holnap a holnap a nemrég
tovább ha van még
az a temérdek emlék egy sincs köztük
amit eléd ne tennék tovább ha van még
ha várnál és mennél és utánad mennék
utánad lennék lennék az aki a sötétben kerget
a szavadat lesi még nem sejti még hogy árnyéknak lenni
igazán nem az a munka amit élvezni tudna
figyel a szentemről tovább küldtem
a szivárgó képben a szavába vágok
előre kérdem mikor jön újra árulja már el
Hogyhogy nem unja hogy rád jár rád jár rád jár rád jár rád jár
az eszeden túlra jár rád jár ád jár rád jár rád jár
mondja te magad nélkül mire mennél
ki elől futnál? kit kergetnél?
Magadon kívül kibe bízzál? Kimondom merre induljál
ki az aki nem te? Ki az aki tudja?
Ki lehetne más ha megmondtad újra
te minek állsz háttal? mivel vagy szemben?
Merre van az arra? biztos nem erre.

De aki meglátta kijelöl az tovább nem menekül
megálljt kiált a vihar meg elül
ahogy mindig szokta
mindig szokta mikor nincs jobb dolga
hiszen őfelőle aztán bármeddig eshet neki
nem mondta senki hogy eltévedtem
akik azt harsogják hova súgjak?
Hogy soha nincsen záróra
ma lesz csakis azért mer csakazér is
csakis azér mercsakazér is csakis azér
követ az ollónak papírt a kőnek
a papírnak ollót keretet a körnek
szívtok a pokolban
jolvan nem kell beszarni csak látogatóban
a látogatásokon ott leszek én is
itt állsz meg mellettem látod hát mégis
csak mindenre jó vagy semmirekellő
látom átnyúlsz a falon amin állok
az ablakaimmal ugyanúgy a hátad látom
ahol eddig voltál ott vagyok itt van
a házad az szebb de az enyémet akarod a szószaporító
miért pont ezt az anyaszomorítót?
Minek az neked? Mikor ki se látsz lassan a fellegeidből
hiába várom hogy nyissad a kaput
azon állunk mind? Az ablakaimból
a fénynek vége kész az alagútból sírunk
de a fellegeidből kezdődjön a sokadik fejezet
ha ennek nem vagy itt ha nekünk nem hiszed
a szirénaszóra felkapod a fejed
ismét benned él ez az egész
az egészet érted
az egészet érted
érted az egészet
hát ezt is megérted
az egészet érted

voltunk fiatalok boldog volt amit legjobb tettem
amit elhozhattam ezt ők küldték neked
semmim nincsen amim eddig nem volt
meg úgy éreztem ahogy érzek most is
csak én felelhetlek meg
legyen az amire mindig vártál pont
úgy ahogyan elképzelted
hogyha valakitől végig tudtad
tudnod kellett te vagy aki felelsz csak
ugyanúgy a választ várod pont
ugyanaz a válasz várat
ahogy elképzelted pont úgy
ahogy mindig vártuk
a lejtőn túl egy újabb lejtő
a viharon túlról az esőfelhőkkel együtt érkezek
bukk
mit tegyek ha csak egy lakat vagyok a saját számon
amitől eddig féltem most alig várom
megismertelek nem is mertelek nem ismerni meg
pedig egyenesen értem küldtek
most is egy olyat aki nem választott még
neki valakije végig súgott
az arcán látni soha nem gyűlölték
változtatni jön úgy tud közben
régi pedig maradhasson mindent
amit eddig hittem
pont úgy ahogy elterveztem

amikor látlak hogy sírsz mégis mindenki vár
miért ne mennél? Miért ne mennél?
Miért maradnál? Miért maradnál?
Amikor látod hogy sírnak a te jókedvedért
miért maradnál?
Legyen úgy ahogyan elképzelted
pont ugyanúgy ahogyan mindig vártad
nézz szét nézd
ugyanúgy a választ várod
minket is ugyanaz a válasz várat pont
legyen az amire
ugyanúgy ahogyan legyen az amire pont
ugyanúgy ahogyan legyen az amire
legyen az ugyanúgy pont
legyen ugyanúgy legyen pont
ugyanúgy legyen úgy legyen úgy pont
legyen úgy legyen úgy legyen

hét hazugság szorozva héttel
és azt megszorozva héttel
hét angyal hét trombitával ül
a reggeli vonattal ki kiabál ott?
kikiabálok
az egyiknek sikerül a másiknak nem
a sors olykor nem tudja mit akar
egyiknek kiderül a napfényes ég
a másiknak nem jut csak…

nem vagyok őrült!
mind ezt mondja!
Jó akkor az vagyok
Ismételd meg hadd halljam csak mondd még egyszer!
Mit?
Hát azt hogy nem vagyok őrült!
Mind ezt mondja!
Jó akkor azt mondja.
Ismételd meg!
Hadd halljam csak mondd még egyszer!
Látogatók egy fénytől távoli regény
és itt mindenem új ő mégis másra figyel nem rám néz rám néz...

A vascsöves

Simogat a hajnal és simogat a kezed
Szeretem a szád és szeretem a szemed
Aki bújt aki nem a karomban ébred
Az álomból egy másik
Szerelem a neved szerelem a neved

Eleven a káosz és zavaros a fejed
Cserepes a szád és szomorú a szemed
Aki múlt aki nem legyekkel ébred
Az álomból egy óriás
Szeret a halál, mert szerelem a neved

Too early

I want to kiss you good morning
then have a cup of tea in bed
tell you the whole curious story
that the night put in my head
oh I’d be so eager
to hear the life you’ve led
just to make this morning
a beginning and not an end

but you always leave too early
you always leave too soon

the beginning of a new day
and not the end of a night
I’m losing this hope somehow
so I drink the last drop of yesterday’s wine
what can I do now
if only I could find
your eyelashes on my pillow
my very last chance to feel you nigh

you always leave too early
you always leave too soon

someday you’ll stay and we’ll take time out
nothing to do but lounging around
that day you’ll start to know me better
I’ll give you shelter
I’ll give you love

Hova megy, ki?

Hova megy ki, ki hova megy?
Mire megy ki, ki mire megy? [x2]

Az asztalon dobolok,
a széken állok,
hogy mit csinálok,
a semmire várok.
Az ajtót berúgom,
a szívem kinyitom.
Kézzel mutatok,
háttal takarok,
érted maradok,
mondd amit akarok!

Hova megy ki, ki hova megy?
Mire megy ki, ki mire megy? [x2]

Húzd meg a vonalat!
Van ami kimarad.
Hallod a tapsot,
lesz aki lemarad.
Az ajtót berúgod,
a szíved kinyitod,
a nyelved harapod,
a segged mutatod,
érted maradok,
mondd amit akarok!

Hova megy ki, ki hova megy?
Mire megy ki, ki mire megy?[x4]

Nézz a szemembe!
Csak egy nap az élet.
Toldd fel a bringád
a hegy tetejére,
hogy hol van a vége,
ülj a váz elejére.
Ha nem tudod mi van,
majd akkor kapod,
a lejtőn lefelé,
hol van a haverod.
Na érted maradok,
Mondd amit akarok!

Hova megy ki, ki hova megy?
Mire megy ki, ki mire megy?

Egónia

Kérdeztem, de nem vártam,
Megnéztem, de nem láttam!
Nekifutottam és elszálltam,
Rám találtam és szétváltam!

Elvártam és eltűrtem,
Elzártam és megszűntem!
Megkerestem és eltűntem,
Visszamentem és elküldtem!

Az én házam, az én pénzem,
Az én vénám, az én vérem,
Az én, az én, az én az énképem,
Lehúzom magam a WC-ben!

Az én sarlóm, az én kertem,
Az én bolygóm, az én lelkem,
Az én, az én, az én az énképem,
Összevarrom és széttépem!

Zöld az ég

Lehet zöld az ég és lehet kék a fű
Nekem mindegy, hisz végül is így gyönyörű
A tévedés néha jó
Tudod Amerikába is így jutott el az a hajó

Így én, keresem a feketét a fehérben
Keresem a vonalat a tenyérben
De érzem azt, hogy nekem így jó, jó, jó
Ceruzával rajzolt fantomkép esküszöm, pont mint én!
Hát mit is tettem, bár csak érteném!
Itt járok mégis szabadon én, vonz a veszély!
Bár őrültnek látszom de nézz meg jól, kinek is árthatnék?!

Mert
Lehet zöld az ég és lehet kék a fű
Nekem mindegy, hisz végül is így gyönyörű
A tévedés néha jó
Tudod Amerikába is így jutott el az a hajó

Rám vigyorog a tükröm oly furcsán néz valamilyen laza trükkel már megint új arcot cserél
De érzem azt hogy nekem így jó, jó, jó
Legurult az égről most a hold, biztosan teljesen tele volt
Velem is megtörtént de nekem így jó, jó, jó
Felnőhetnék csak becsapás, hogy nagynak látsz.
A külsőség is csak kifogás, egy megtévesztő máz.

Mert
Lehet zöld az ég és lehet kék a fű
Nekem mindegy hisz végül is így gyönyörű
A tévedés néha jó
Tudod Amerikába is így jutott el az a hajó

Nem kéne semmit szólnom
A kérdéseim kisbetűkre szórom
Hányszor volt már túl veszélyes ami szívből szólt!

Lehet zöld az ég és lehet kék a fű
Nekem mindegy hisz végül is így gyönyörű
A tévedés néha jó,
tudod Amerikába is így jutott el az a hajó

Mert
Lehet zöld az ég és lehet kék a fű
Nekem mindegy hisz végül is így gyönyörű
A tévedés néha jó
Tudod Amerikába is így jutott el az a hajó

Mert
Lehet zöld az ég és lehet kék a fű
Nekem mindegy hisz végül is így gyönyörű
A tévedés néha jó
Tudod Amerikába is így jutott el az a hajó!

Nem kell más

Te ugyanúgy akarsz, ahogy én téged,
És éjjel az ágyban is ugyanazt érzed.
Én látom a szemeden, ha nem is mondod;
Őrültek vagyunk és nem bolondok!

Nem kell más, úgy csókolnám a szádat,
Letépném az összes ruhádat,
Ahogy azt nem csinálta még más!
Nem kell más, amikor a szemembe nézel,
majd attól a tűztől égsz el,
Amit te bennem gyújtottál,
És nem kell más!

Ugye játszottál már a gondolattal,
Hogy egyszer majd mellettem ér a hajnal?
Édes hangod a fülembe súgja:
Nem volt elég, csináljuk újra!

Nem kell más, én mint egy állat
elevenen felfalnálak,
Miközben szétszakítanál.
Nem kell más!
Én nem sokat kérek:
Nyelvem hegyén a véred,
Te pedig a torkom harapd át,
És nem kell más

Nem kell más, úgy kívánom a szádat,
Csókolni a kezed, a lábad,
Érezni a bőröd illatát,
Nem kell más
Jó a kocsiban, a kádban,
Jó a fűben, az előszobában
Nekem mindegy hol jön ránk

Nem kell más!
Nem értek a szóból,
Sose legyen elég a jóból,
Örökre elcsábítottál!
Nem kell más!
Úgy akarlak téged
Nem érzed, megőrülök érted,
Adj hát nekem egy éjszakát!
És nem kell más!
(Nem kell más
Nem kell más
Nem kell más
Nem kell más)

Van az a pillanat

Van ez a pillanat ami külön halad
de mikor rádköszön tudod, hogy nem fáj
Van ez a gondolat ami ha elragad
a földről elemel
Van ez a nézés ami csak érzés
de átúsznád vele az éjszakát
Van ez a lényed kit hajt a véred
hogy elrabolja önmagát

Ez nem az a tánc amiből nem kérsz
Ez nem az az öröm amitől nem félsz
Ez nem az a perc ami megvár
Ez nem az a lány akiért nem kár

Van ez a kérdés amit a féltés
titokban tart vagy elhibáz
Van ez a harcod amiben arcod
csak sírni lát
Van ez a védelem amitől féktelen
erővel nekivágsz
Van ez a szempár bármikor feltár
és erre vágysz

Ez nem az a tánc amiből nem kérsz
Ez nem az az öröm amitől nem félsz
Ez nem az a perc ami megvár
Ez nem az a lány akiért nem kár

Nem kérsz
Nem félsz
Megvár
Nem kár

Ez nem az a tánc amiből nem kérsz
Ez nem az az öröm amitől nem félsz
Ez nem az a perc ami megvár
Ez nem az a lány akiért nem kár

Üvegszilánkkal

Üvegszilánkkal karcolom a neved a karomra.
Nekem fontos, hogy ott légy a húsban, hegesedj rám, öregkoromra.
Bőröm kerítés szilvafával, te ott alvadsz nyugodtan,
s mint gyümölcs a magvat, úgy hordozlak magamban.

Kimondanám, mint egy valódi költő, nem elkoptatott szavakkal,
de cukorba fullad a lángoló szív, s az bevonja édes sziruppal.
Ott vagy egy molylepke verdeső szárnyán, ott vagy a falat kenyérben,
az esti olvasmány behajtott lapján, a karomra karcolt névben.

Én nem látok mást, csak téged, én nem látok mást, csak téged.

Röppen a szó, olyan mélyre hatol
a rostokba, sejtekbe belekarol.
Egymásba olvad az élő anyag,
felkészülnek, hogy elnémuljanak.
Millió részecske aléltan zuhan:
molylepkék fényben és naftalinban.

Én nem látok mást, csak téged, én nem látok mást, csak téged.

In the End

(It starts with one)
One thing I don't know why
It doesn’t even matter how hard you try
Keep that in mind, I designed this rhyme
To explain in due time
All I know
time is a valuable thing
Watch it fly by as the pendulum swings
Watch it count down to the end of the day
The clock ticks life away
It’s so unreal
Didn’t look out below
Watch the time go right out the window
Trying to hold on but didn’t even know
Wasted it all just to
Watch you go

I kept everything inside and even though I tried, it all fell apart
What it meant to me will eventually be a memory of a time when I tried so hard
And got so far
But in the end
It doesn't even matter

I had to fall
To lose it all
But in the end
It doesn't even matter

One thing, I don’t know why
It doesn’t even matter how hard you try
Keep that in mind, I designed this rhyme
To remind myself how
I tried so hard
In spite of the way you were mocking me
Acting like I was part of your property
Remembering all the times you fought with me
I’m surprised it got so (far)
Things aren’t the way they were before
You wouldn’t even recognize me anymore
Not that you knew me back then
But it all comes back to me
In the end

You kept everything inside and even though I tried, it all fell apart
What it meant to me will eventually be a memory of a time when I tried so hard
And got so far
But in the end
It doesn’t even matter

I had to fall
To lose it all
But in the end
It doesn’t even matter

I've put my trust in you
Pushed as far as I can go
For all this
There’s only one thing you should know
I've put my trust in you
Pushed as far as I can go
For all this
There’s only one thing you should know
I tried so hard
And got so far
But in the end
It doesn’t even matter
I had to fall
To lose it all
But in the end
It doesn’t even matter

Monte Carlo

Milyen volt Monte Carlo? A hajad kiszőkült.
Angyalföldi kislakásban, mindenki összegyűlt.

Azt mondod megváltoztam, nem is kell beszélni,
Részegen nevetgélve, szőnyegre hamuzni!

Ide hiába jöttél, itt senki se vár.
A kagylóba sírod, hogy mindenki bánt.
Keressünk együtt egy üres szobát,
Ezt érezned kéne, de Te mindig csak vársz!

Füstfelhőben úszni, szőnyegen repülni,
Tengerkék falak között, ismerőst keresni...

Jó, hogy visszajöttél, jó, hogy itt vagyok!
Várj egy pillanatra, kettőnkre gondolok!

Ide hiába jöttél, itt senki se vár.
A kagylóba sírod, hogy mindenki bánt.
Keressünk együtt egy üres szobát,
Ezt érezned kéne, de Te mindig csak vársz,
Te mindig csak vársz, Te mindig csak vársz,
Te mindig csak vársz... Te mindig csak...
Te mindig csak... Te mindig csak vársz!

Te mindig csak vársz... Te mindig csak vársz...
Te mindig csak vársz... Te mindig csak vársz!

Ide hiába jöttél, itt senki se vár.
A kagylóba sírod, hogy mindenki bánt.
Keressünk együtt egy üres szobát,
Ezt érezned kéne, de Te mindig csak vársz,
Te mindig csak vársz, Te mindig csak vársz,
Te mindig csak vársz, Te mindig csak vársz..!

Mindig péntek

Hívott a csaj, hogy van egy kis baj,
Úgyhogy a mai pornó sztornó.
Tudod a fiúja félti... Fél, hogy félreérti,
A vére ma mitől forró.
Mikor kéz a kézben, teljes egészben
Az anyakönyv előtt állva.
A férje ő lett, a fiúja meg én
Tudod ki van ez találva.

Hívott másnap, hogy gödröt ástak
A csatabárd le van téve.
Elég szúrós de neki mégis
Az én dárdám hegye kéne. Pedig én
Nem csinálok mást épp csak
Teszem amihez értek
Ha neki úgy jó hát legyen mondjuk
Minden héten a péntek.

Jön, ha el tud jönni és persze
Telefonál ha gáz van, de ha
Kilép a felvonóból, néha már a
Lépcsőházban enyém a keze a lába,
A szíve a szája, a fehér mája
A vérem szívja, a húsom rágja,
Ágyéka izzó máglya.
Acél karmait belémvágja!

Hívott másnap, hogy gödröt ástak
A csatabárd le van téve.
Elég szúrós de neki mégis
Az én dárdám hegye kéne. Pedig én
Nem csinálok mást csak épp csak
Teszem amihez értek
Ha neki úgy jó hát legyen mondjuk
Minden héten a péntek.

Jön, ha el tud jönni és persze
Telefonál ha gáz van, de ha
Kilép a felvonóból, néha már a
Lépcsőházban enyém a keze a lába,
A szíve a szája, a fehér mája
Enyém a keze a lába,
Enyém a szíve a szája,
Enyém a fehér mája,
Meg a teste minden apró porcikája.

Ágyéka izzó máglya.
Ágyéka izzó máglya.
Ágyéka izzó máglya.
Ágyéka izzó máglya.
Ágyéka izzó máglya.
A vérem szívja, ágyéka izzó máglya.
A húsom rágja ágyéka izzó máglya.
A vérem szívja, ágyéka izzó máglya.
A húsom rágja, ágyéka izzó máglya.
A vérem szívja a vérem szívja ágyéka izzó máglya.
A húsom, a húsom rágja ágyéka izzó máglya.
Acélkarmait belémvágja ágyéka izzó máglya.
Acélkarmait belémvágja ágyéka izzó máglya.
A vérem, a vérem, a vérem szívja ágyéka izzó máglya.
A húsom rágja, ágyéka izzó máglya.
A vérem, a vérem szívja ágyéka izzó máglya............

Embergép

Műszerekkel mérem a nagy közömbösséget,
túlcsordulnak a skálán a kapott eredmények.

Az otthon nevű részen a panelrengetegben
embergépek élnek, zavartalan csendben.

A szájukon lakat van, minden ablak zárva,
kattanásig húzva a szívűknek cipzárja.
Ha éreznek is bármit, azt elcsomagolják,
masnis dobozokba, majd szekrénybe szórják.

Ott egymásra torlódik a fájdalom, s a bánat,
végigsöpör rajtunk, ha utat tör magának.
Utat tör magának minden szorongásom,
az összes lenyelt könnyem, az összes csalódásom.

Szóra nyílnak az ajkak, de a levegőbe fagynak.
Rozsdás reflexszel még tagadni akarnak,
de kivetkőznek mégis a makacs hallgatásból,
s dobhártyák szakadnak szét az ordítástól.

Ott egymásra torlódik a fájdalom, s a bánat,
végigsöpör rajtunk, ha utat tör magának.
Utat tör magának minden szorongásom,
az összes lenyelt könnyem, az összes csalódásom.

Mossuk le hipóval, marjon le a csontig.
Mossuk le hipóval, súroljuk még addig
Amíg kikopik belőlem, amit magamba véstem
A sebek behegednek, és kicsorbul a késem

Én még tükörbe tudok nézni

Újra itt a reggel
Már nyitva van a szemem
Kicsit nyűgös vagyok még
Nem tudom, hogy mi van velem.

Ma is egy lehetőség.
De mi van, ha nem jön el
Mit tehet az ember
Így húszon túl, a harminchoz közel.

Ma is küzdessz
Talán holnap jobb lesz
Majd észrevesznek
És egy angyal jót tesz
Lehet, hogy okom lenne félni
De legalább én még tükörbe tudok nézn

Azt hiszed szívesen lennék
Én is egy kopasz tahó
És lenne a csajomnak mindíg
gyémánt fűlbevaló.

Sikkasztó brókerfiú
Egy piti kis adócsaló
Jó az ügyvéd, kimossa mindíg
Egy napot sem ült még, pedig oda való

A magyar hősök
Ezt irígyled
Hogy mit tett érte
Már később mindegy
Lehet, hogy elvehetném és nem is kellene kérni
De legalább én még tükörbe tudok nézni

Lassan eljön az este
Jutalmam ma sem kapom
De nem adom fel mert
Lehet a holnap lesz az én napom

Olvass ha elédtárúl
Az emberek indulatából
Frissülj fel
A bűzt a város okádja magából.

Ha ma elvesztem
Holnap újra kezdem
Ha egymagamban is kell összeesnem
Talán, hogy jobban is lehetne élni
Hisz egy halálraítélt is tud még remélni.

De legalább én még tükörbe tudok nézni.

Csonka vers

Kezdtem ezt a verset én
tavaly május elején,
idén lett csak készen,
idén sem egészen.

Címe az volt : Életem,
s kihúztam, mert félszegen
sántikált a címe,
minden lába, ríme.

Újra kezdtem, s ez alatt,
fél esztendő leszaladt,
de az égre nézve,
alig vettem észre

Az égen egy felhő szállt,
s az a felhő nem is szállt,
lebegett vagy állt tán,
mint egy őr, várt rám.

Azt a felhőt néztem én,
míg e forgó év felén,
csak lehullott onnan,
mint katona holtan.

Ismét kezdtem, Háború
lett a címe; Százsorú
volt az első versszak,
jajgatott, mint vert had.

Jaj, mit is kerestem itt?
Katonák holttesteit.
Bűverő terelte
lépteimet erre.

Kutattam a tárva tárt
messze hajló láthatárt.
Föllelem, reméltem,
nyittyát, minek éltem.

Életemmel kezdtem el,
háborúban vesztem el,
Én másról akartam
szólani e dalban.

Másról én, de nem lehet,
valaki nem engedett,
Tán a ma lepergő
oszlótestű felhő.

Kóla, jég és whiskey

Ez a Mónika itt nem a Santa csak egy
Hülye liba felbosszant az összes
Barátnője fecseg a szájuk jár
A fejében felül fekete lyuk alul
Rozsdás mint a Vuk és ha tényleg
Nincsenek tabuk nem értem mire vár

Amit mondasz tényleg izgi de inkább
Kóla jég és whiskey kell béb’

Hagyjuk a romantikát inkább
Igyál még egy kortyot én meg
Tömök egy laza pipát aztán
Kezdjük végre a dolgot béb’
Kezdjük végre a dolgot el

Ez a másik ez meg Barbara
Na ő se szent ha bárki hallana róluk
Tudnia kell ezek tömni való libák
Nekem mind a kettő megvolt de hogyha
Egyik se lett meg volna akkor se
Omlana bennem össze semmilyen világ

Tudod a többiek már várnak ne gyere
Éljünk egy kicsit a mának béb’

A mai buli ha ráznál a Malibu-i háznál
Este nyolckor veszi a rajtot
Ha eleget innál ha nem paráznál
Végigparáználkodnánk a partot

Tudod a többiek már várnak ne gyere
Éljünk egy kicsit a mának mer’
Amit mondasz tényleg izgi de inkább
Kóla jég és whiskey kell

Hé, ha jó lesz a dressz béb’ amiben jössz
Én nyitom az ajtót te asz’ondod kösz
Én meg annyit csak hogy nem bánom
Csináld úgy hogy vonyítsak a díványon
Úgy tüzelsz mint valami légvédelem és ha
Arra kérsz hogy ma légy még velem
Néhány órát hát legyen mert ha semmi nincs rajtad csak én
Az is jó rád nem csak a dressz amiben hozzám jössz…

Meztelen

Félelem,
Kényelem,
Ráfekszem és elalszom.
Álmodom
Az életet,
De a végén – félek hogy elbaszom.

De szerencse,
Évente
Mindig valamit mondhatok.
Jaj de miért van ott
Ó a tükörben
Az a félelem ami nincs is ott?

Harangoznak,
Legyen vége,
Napba nézek - tegyen jégre.
Elolvadnék,
Szeretkeznék,
A félelemnek levetkőznék.
Jajjj

Az érzelem
Az jó nekem,
De az is fáj, hogy ezt elhiszem.
Szenvedek,
És élvezek,
És mindenkinek hisztizek.

Bekaphat
Az élet,
És kiköphetne, de kiégek.
Sajnos kiégnek
Ó a nappalok,
És szar lesz, ha egyszer meghalok.

Harangoznak,
Legyen vége,
Napba nézek - tegyen jégre.
Elolvadnék,
Szeretkeznék,
A félelemnek levetkőznék.
Jajjj

Meztelen test,
De most már úgy fest,
Hogy semmiképpen sem árva,
Körbe fonják
És felkavarják,
A félelem csak őt várja.

Megkívánja,
És táncba hívja,
Szürke tangó a vágyba.
Hömpölyögnek,
Összejönnek,
És meghalnak az ágyban.

Félek, félek,
mindenkitől félek.

Félek, félek,
Még magamtól is félek.