A Te meséd

A Te mesédben nincs tanulság
A Te mesédben nincs hazugság
Csak ropog a hó a talpam alatt
Fél kísértetváros füstjét szívom
Fáj a fejem kissé és süt a nap

Délelőtt a tizedik hatványon
Ezer tükörrel körbefalazva

Sose játssza senki el
Azt amit a fejembe' hallok
Ezer oldal teleírt kotta vallott aranyérmes kudarcot

Egy délibáb után barangolok a középső-sarki jégen
A világ meg vigyázzban áll magának
Pedig válaszható volt az élet is....

Valahol itt kell lennie mindig
Karnyújtásnyira Kínában vagy a Blahán
Égő szivar vagy parfümillat - valamit mindig itt hagy
Hogy tovább csüngjek hallhatatlan szaván

Sose játssza senki el
Azt amit a fejembe' hallok
Ezer oldal teleírt kotta vallott aranyérmes kudarcot

Egy délibáb után barangolok a középső-sarki jégen
A világ meg vigyázzban áll magának
Pedig válaszható volt az élet is....

Egy szép napon majd megszokod,
Hogy olyan vagy, amilyennek látnak
Nincsen ruhája annak,
Aki tudja, hogy már közel járhat
És odaérni nem lehet...

Sose játssza senki el
Azt amit a fejembe' hallok
Ezer oldal teleírt kotta vallott aranyérmes kudarcot

Egy délibáb után barangolok a középső-sarki jégen
A világ meg vigyázzban áll magának
Pedig válaszható volt az élet is....
A világ meg vigyázzban áll magának
Pedig válaszható volt az élet is....

One Way Or Another

One way or another I'm gonna find ya
I'm gonna getcha getcha getcha getcha
One way or another I'm gonna win ya
I'm gonna getcha getcha getcha getcha
One way or another I'm gonna see ya
I'm gonna meetcha meetcha meetcha meetcha
One day, maybe next week
I'm gonna meetcha, I'm gonna meetcha, I'll meetcha
I will drive past your house
And if the lights are all down
I'll see who's around

One way or another I'm gonna find ya
I'm gonna getcha getcha getcha getcha
One way or another I'm gonna win ya
I'll getcha, I'll getcha
One way or another I'm gonna see ya
I'm gonna meetcha meetcha meetcha meetcha
One day, maybe next week
I'm gonna meetcha, I'll meetcha

And if the lights are all out
I'll follow your bus downtown
See who's hanging out

One way or another I'm gonna lose ya
I'm gonna give you the slip, a slip of the lip or another
I'm gonna lose ya, I'm gonna trick ya, I'll trick ya
One way or another I'm gonna lose ya
I'm gonna trick ya trick ya trick ya trick ya
One way or another I'm gonna lose ya
I'm gonna give you the slip

I'll walk down the mall
Stand over by the wall
Where I can see it all
Find out who ya call
Lead you to the supermarket checkout
Some specials and rat food, get lost in the crowd

One way or another I'm gonna getcha, I'll getcha, I'll getcha getcha getcha getcha
(Where I can see it all, find out who ya call)
One way or another I'm gonna getcha, I'll getcha, I'll getcha getcha getcha getcha
(Where I can see it all, find out who ya call)
One way or another I'm gonna getcha, I'll getcha, I'll getcha getcha getcha getcha
(Where I can see it all, find out who ya call)

Minden álmomban

Kedves Irén, így folytatom…

Azért írok néked itt levelet,
Mert múlt éjszaka álmodtam Teveled,
A másfél szobás lakásban, ahol lakom,
Sötétségben, kinyúlt testtel, tátott szájjal, vakon.

Nagy, kavargó álomképek között,
(Nagy, kavargó álomképek között,)
Az arcod négyszer elémbe jött.
(Elémbe jött.)
Az arcod láttam tegnap éjjel, Irén,
S négyszer súgtad: Fivérem, én
Fivérem a Föld még egyet fordul maga körül,
(Fivérem a Föld még egyet fordul maga körül,)
S én hozzád szólok négyszer belül
(Négyszer belül)
Négyszer egy nap rád gondolok,
Bárhol vagyok, bárhol vagyok.

Nekiszegeztem én a kérdést, hogy szeretsz,
Nekiszegeztem én a kikötőben,
Ahol indultam én Dél-Afrika felé,
Úgy fél négy felé, mikor a nap forró,
Indul a hajó.

Nyári délután kérdezem, szeretsz-e?
A ház, a ház, a házra vigyázol-e?
Őszes férfi, sapkáján aranysáv,
Nyári délután indulás előtt,
Most ez vagyok én, s a másik az Te vagy.
Ami történt még itt, azt feledés fedi.

Minden álmomban
Százféle változatban Te vagy velem,
És mindig Te segítesz.
Százféle változatban Te vagy velem,
És mindig Te segítesz.

Te segítesz, ha meggyújtom a lámpát,
Ébredés után még egy kicsit
Itt maradsz velem, mielőtt elfelejtenélek,
Elfelejtelek, majd váratlanul
És egy másik helyen találom magam,
Az a fogoly vagyok, számom 307,
Aki megszökik, s üldözőit egy kis utcában lerázza,
Csenget egy helyen, s Te nyitsz rá ajtót.
Jössz megint velem, de ezúttal sötét van,
Lépteink alatt ropog a kavics,
És egy kastély felé, ami úgyszintén sötét,
Csak a másodikon látni lámpát,
Amin függ a szemünk, míg az óvatos cipők
Csak az utat lesik, úgy megyünk ott.

Minden álmomban
Százféle változatban Te vagy velem,
És mindig Te segítesz.
Százféle változatban Te vagy velem,
És mindig Te segítesz.

Nyári délután kérdezem, szeretsz-e?
A ház, a ház, a házra vigyázol-e?
Fogoly vagyok, éppen most szökésben,
Csöngetek, s Te nyitsz ajtót nekem.

Minden álmomban
Százféle változatban Te vagy velem,
És mindig Te segítesz.
Százféle változatban Te vagy velem,
És mindig Te segítesz...

Alízóta

Megyek most az úton, látod dagasztóban élek.
Házi lélek sül a testben, megeszik, ha kész lesz.
Itt pult fölött hajolva meghízott önérzet.
Nem hiszem el senkinek, hogy épp csak ennyit érek.

Tapasztalatlan álom azt hiszi nem ébredek a délre
Már kifordított magamból minden amit kértek tőlem.
Most: Segítség!- segített, aztán harapok a lécre,
Amit a számba dugott egy ismerős, aki a barátjától kérte.

Dadogok a tócsa szélén, hogy: Beleugorjak vagy mégsem?
Ki tudja mi a van a túlsó végén, hátha csak én vagyok élve.
Hagyták a tükröt az úton, én meg túl gondoltam a képet.
És belé fekszem, a vizes fészek meg betakar fülig egészen.

Így alszunk azóta is, az eső meg úszó hájakat érlel,
És figyelem hogyan változott az Aliz óta a képlet.
Itt Csodaország helyett csak egy részeg fekszik élve,
Nincs is semmi a tócsa mélyén, csak lekéstem megint a gépet.

Ez számtani megírott képlet, hogy az arcom szakad a szélben,
Mert a súlyomból annyit veszítek, amennyi épp aznap a mérgem.
Jön lábam, látod, tedd oda, itt a másik, nézz oda, tétova.
Én nem így vagyok részeg, csak hát mutogatok a Holdra

Itt nem tartozik hozzám, de ott ismerős lehetnék,
Hisz a senki fiát a senki földjén senki nem keresné.
Most már fölkelhetek innét, ez a tükör nem az én képem,
Az az égről néz a földre, ez meg a földről néz az égre.

Dadogok a tócsa szélén, hogy: Beleugorjak vagy mégsem?
Ki tudja mi a van a túlsó végén, hátha csak én vagyok élve.
Hagyták a tükröt az úton, én meg túl gondoltam a képet.
És belé fekszem, a vizes fészek meg betakar fülig egészen.

Így alszunk azóta is, az eső meg úszó hájakat érlel,
És figyelem hogyan változott az Aliz óta a képlet.
Itt Csodaország helyett csak egy részeg fekszik élve,
Nincs is semmi a tócsa mélyén, csak lekéstem megint a gépet.

Apám a vadludakkal

A másik szobában senki van csöndet csinál,
elszökik a napfény, mászik a ház falán,
anyám a konyhában a boldogságot főzi,
apám a kertben felszállásra vár……

Akarok szaladni én is énekelni,
megállni mellette, bőszen integetni:
engem is vigyetek messze, kicsit pihenni!
De apám csak annyit szól: maradj csak, erre senki se jár.

Gyökeret vernek a repedések a falakba, nézd, itt
fércelt álmaim szakadtan csüngnek alá,
megsárgult képeink maradtak a kamrában, érik,
anyám a családfán a kilátásra vár.

Akarok szaladni én is énekelni,
megállni mellette, bőszen integetni:
engem is vigyetek messze, kicsit pihenni!
De apám csak annyit szól: maradj csak, erre senki se jár.

A nyári boldogság biciklin, a határban érzi,
elmúlt időknek füstös illatát,
ahogy a vázon utazunk, az apám meg én,
beszőtte az emlék, mint kiadó pókszál szobát.

Várjatok ti éberek mindjárt kelek én is,
addig maradok álmomban, cirkuszban zenélni,
ahol a fűrészporos égen apám a ludakat nézi,
a szárnyas had elejére most már magát idézi,
és azt mondja: aludj nyugodtan, erre senki se jár.

Menetszél

Menetszélbe beletartom az arcomat
nagyon fejlett országon át visz a vonat
egy még fejlettebb országban egy nő is beszáll
menetszélben az arcába úszik a sál

Egy nagyon fejlett régióba igyekezik
egy nagyon fontos dolog miatt szeretkezik
majd de most csak kinéz az üvegre lehel
nem érkeznék úgy meg ahogy neki meg kell

Nagyon fontos dolgom van én messze megyek
eltűnnek a legelők jönnek a hegyek
nagyon fejlett kistérségben konferenciát
rendeznek a semmiről van-e semmi

Én pedig egy halott vagyok nagyon halott
mondtam jövök szakérteni csak adjatok
egy nagyon fejlett országból egy jól fejlett nőt
azzal demonstrálom majd a múló időt

Amilyen hülye vagy, én úgy szeretlek.

Ahonnan jöttél elillan,
Amerre tartasz sehol még.
Az élet a kettő között van,
A Sors furfangos ajándék.
Születsz, hogy mesés álmokat építs
De inkább leépülsz.
Ott állsz egy sorban feladni
Belehalni készülsz.

Szeretlek, bármit tehetnél,
Szeretlek-másképp mondani.
Nem lehet. Nem is tudom miért,
szeretnél többet hallani.
Bocsáss meg mindent magadnak!
Hisz egyszer úgyis elévül.
Semmi rossz nem tart örökké.
Végül megszépül…

Jó az, ha mindent ahogy van,
Úgy el tudsz fogadni!
A baj mindig múló állapot.
Nem kell folyton keresni!
Ha fejjel vagy a homokban,
Nem látszik, hogy milyen szép ez a nap,
Hogy milyen kék az ég.

Amilyen hülye vagy,
Én úgy szeretlek.
Tán nem is tudod,
Milyen csoda vagy.
Amilyen hülye vagyok,
Beleszerettem az életbe meg
Mindenbe, mit ad!

Születsz, hogy tanulj, amíg lehet.
Felnősz, azt mondod, hogy te már,
Túl vagy majdnem mindenen,
Rád már nem sok dolog vár.
Bocsáss meg mindent magadnak!
Hisz egyszer úgyis elévül.
Semmi rossz nem tart örökké
Végül megszépül…

Már megint hülye vagy,
Én meg úgy szeretlek,
Tán nem is tudod,
Milyen csoda vagy.
Amilyen hülye vagyok,
Beleszerettem az életbe meg
Mindenbe, mit ad!

Dézsma

Padlástól tornácig teli veled.
A homlok redőitől
a talp hámozott húsáig. Csordultig teli.
Hiányod a test hetedik napja.

Dézsmája, nem jutalma a teremtésnek.
Mint a kutyatej, fehéren gyöngyözik a verejték.
A vérben bénító, kósza áram,
zsinóron vonyító erő.

A bőr lidércek csipkeverése:
ahogy készül, foszlik is belé;
hiányod a hetedik nap,
dézsmája, nem jutalma a teremtésnek!

Padlástól tornácig teli veled.
Minden porció vámodra vár.
a lehelet nyers tömjén-ködje,
a gyomor alján sercegő avar.

Húsz év múlva

Nem szól a dal, szomorú, csendes este van
Most még mind itt vagyunk, de senki nem szól,
hallgatunk
Az éj is csendesebb, gyertek üljünk közelebb
Ez a búcsú éjszakánk, szóljon a dal hozzád, jóbarát

Húsz év múlva az ifjú vándor megpihen
De hosszú még az út és közben valamit tenni kell
Elbúcsúzunk, holnap már távol vagyunk
Húsz év múlva lehet, hogy találkozunk

Felkelt a nap, a reggel köszöntött reánk
Minket bántott a fény, az is, hogy elhagyjuk egymást
Együtt leszünk még egy hosszú éjszakán
Vígan átvirrasztjuk, ahogy tettük sok-sok éven át

Húsz év múlva az ifjú vándor megpihen
De hosszú még az út és közben valamit tenni kell
Elbúcsúzunk, holnap már távol vagyunk
Húsz év múlva lehet, hogy találkozunk

Hétköznapi

Fönn van az életem egy fa tetején, senkinek le nem hozom,
csak maradok tisztelettel ott köpködve fűmagot,
aztán reggelre kikel a rét és talpam alá feszül,
az élettel együtt csak te meg én hármasban fészkelünk,
és hagyom, hogy nézd, nézd, nézd és nem fér már semmi közénk,
a kezed s kezem közé, a kezem s kezed közé....

Fönn van a sorsunk az ég tetején, nappal ki sem derül,
csak éjszaka látni fényeit, mikor a józanság szenderül,
aztán reggelre lehull az ég, és hajtogat másikat, kék
színű ábrándokat, fehér bárányokat,
és hagyom, hogy nézd, nézd, nézd és nem fér már semmi közénk,
a kezed s kezem közé, a kezem s kezed közé....

Nézd csak, az álmom a szél viszi épp, kezem oda föl sem ér,
és üveggolyókon táncol el, a végtelen szőnyegén,
aztán napokig felém se néz, papírhajókon él,
majd elhozza lopott kincseit, a pillantásodért.

Fönn van az életem egy fa tetején, senkinek le nem hozom,
csak maradok tisztelettel ott köpködve fűmagot,
aztán reggelre kikel a rét és talpam alá feszül,
az élettel együtt csak te meg én hármasban fészkelünk.

Suis mon sillage et penches ton visage
Vois mon naufrage atteignant ton rivage

Je suis ivre ivre ivre, ivre de tes saisons
Celles qui dessinent mes plus folles déraisons
Je suis ivre ivre ivre, ivre de tes saisons
Celles qui dessinent mes plus folles déraisons

És hagyom, hogy nézd, nézd, nézd, s nem fér már semmi közénk,
a kezed s kezem közé a kezem s kezed közé....
És hagyom, hogy nézd, nézd, nézd, s nem fér már semmi közénk,
a kezed s kezem közé a kezem s kezed közé...

Éjszaka

Már éjfél múlt, a bár sötét
Felteszed a lemezt, hogy nincs elég
Tőlem most messze jársz
Behunyom a szemem míg rám találsz
Dobd el már a méla bút
Kapj el végre, unom a háborút

Nincs túl késő most is várok rád, rád
Hagy úgy mindent nem kell más csak a szám-ra a szád

Már nem hatsz rám a szó világ
Hiába is csavarod nem jön át
Csillagfény és szórt szirom
Tudod jól, hogy nem erről álmodom
Nézz már rám, a hold borús
Vedd már végre észre, ég a rúzs

Nincs túl késő most is várok rád, rád
Hagy úgy mindent nem kell más csak a szám-ra a szád

Nincs túl késő most is várok még rád, rád
Hagy úgy mindent nem kell más csak a szád
Nincs túl késő most is várok rád, rád
Hagy úgy mindent nem kell más csak a szám-ra a szád

Nincs túl késő most is várok még rád, rád
Hagy úgy mindent nem kell más csak a szád

Valami kell

Odakint bőgnek a szarvasok,
én még mindig őz vagyok.
- Mennék, ha hívnál - mondja nekem.
Én nem tudom,
hogy milyen lesz a holnapom.
Nap jön, nap megy.

Szerelmesnek lenni
olyan, mint egy álom,
amiben a rókát
forgatják nyárson.

Valami kell ma éjjel,
Valami kell ma éjjel,
Valami kell ma éjjel,
De reggel menj el!

Tépik egymást a farkasok,
üldöznek démonok.
Baj van az agyban.

Megmenthet-e a Biblia,
ha így rángat a kémia?
Szem, láb, arc, haj.

A tökéletes ember
olyan, mint egy álom:
szemében rózsák,
a szíve meg bársony.

Valami kell ma éjjel,
Valami kell ma éjjel,
Valami kell ma éjjel,
De reggel menj el!

Szerelmesnek lenni
olyan, mint egy álom,
amiben a rókát
forgatják nyárson.

Valami kell ma éjjel,
Valami kell ma éjjel,
Valami kell ma éjjel,
De reggel menj el!

Ami elhasadt

És akkor összeroskadsz megint vele,
mikor hited szerint vagy a legerősebb éppen,
s míg kémleled, hogy szerinte vagy szerinted-e,
addig tűröd, mint a ludak, hogy remegésig tépjen
nagyapádtól örökölted, jelnek, ezt a kort,
hogy nyavalya a baj, így holt-idő a reszketés,
ami elhasadt, hitted, az pedánsan összeforrt,
ugyan nincsenek kapcsok, helyek, rendek és
a kedvek is csak vannak, mint egy halom sóder,
de nincs sem ömleny, sem vérrög már legbelül,
nyugton bőrözik a pörkölt, s egy nagyon jó jel:
a galambdúcnál egy denevérszárny megfeszül,
és ekkor mégis összeroskadsz vele,
pedig hited szerint vagy a legerősebb éppen,
mint egy áztató tó kenderfoltos jege,
elrepedsz vonalban, majd lassan ezerféleképpen.

Nincs menedék

Mikor a nap leszállt a hegy mögött,
A szívembe bánat költözött és fájt, úgy fájt.
A városban a fények kigyúltak,
A csend katonái visszavonultak hozzám.
Az utcákat jártam a titkot keresve,
És vártam, hogy legyőzzön végre az este már.
Tudtam, hogy ennek is vége lesz egyszer,
Egy öngyilkosnak nem kell a fegyver,
És nem kell már a nyár.

Aranyba foglalt minket az idő,
De inkább kéne már egy igazi nő, egy igazi lány.
Éjjel az vágyak mind elhulltak,
Az álmok az agyból kiszabadultak hozzám.
Rohad a hús és ma elhal a vágy,
Egyedül, mégis egyedül vagyok,
Arccal a falnak fordulok és megyek tovább,
De csak a semmi vár.

(Most csak) Nézem a holdat, az alkohol forgat.
Ott van a testem, nincs, ami fáj.
Tízezer álom az álomhatáron,
Nincsenek órák és nincs akadály.
A halál nem él, mégis visszatér,
Mint a nyár után hozzám az igazi tél.

Fogynak az órák, nincsen elég,
Nézem a holdat, nincs menedék.
Tízezer álom, tízezer év.
Hiába minden, mert nincsen
Elég menedék nekem,
Hogy most kell vesztenem,
Nem elég nekem semmi sem
Kedvesem.

(Ember a földön és ember az égben.
Aranyba foglalt minket az idő.
Istent hívja, de mind a sötétben vár,
De inkább kéne már egy igazi nő, egy igazi lány.
Túl sok a fény és túl sok az eszme.
Éjjel a vágyak mind elhulltak,
Jézus tudta, de ő már messze jár.)

Az álmok az agyból kiszabadultak hozzám,
És ha fáj a szív, majd nélküle élek tovább.
Ha százezerből senki se tudja,
Senki se érti, hogy nem bírom már,
Nem bírhatom tovább.

Semmi sem véletlen

Ez csak egy tévedés volt,
Csak egy durva játék,
Ez csak egy félreértés,
Csak egy elkésett ajándék.

Sok volt a véletlen,
Semmit sem értettem.
Ebben az életben,
Sok volt a véletlen.

Acélgolyó a szívben,
Az élet még egy pillanat.
Kiestem a lendületből,
Hogy láthassam végre az arcodat.

Ebben az életben
Semmit sem értettem,
Semmit sem éreztem
Ebben az életben.

Eltűntem váratlan,
De nem voltam ártatlan,
Ebben a városban,
Ebben az álomban.

És most a hajnalt várom,
Amikor nem vigyáznak rád.
Eljövök én is érted,
Úgy, ahogy te is elhagytál.

Ebben a városban,
Ebben az életben,
Ebben az álomban
Semmi sem véletlen.

Közelebb

Hol vagy most élet, türelem?
Bennem van részed, figyelem,
Nincs is talán nagy távolság.
Csak a lényeg kúszik füveken,
Nem látják félszeg szemeken.
Kezembe ránc: jósolt tudás.
Két karba öltve nem szeret
Mozdulni éles köveken.

Sós ízű vágy, megvág a szád.
Egy madár a karja, tereken
Lökdös, de nem jut közelebb:
Áldatlan társ, ködben futás.
Itt vagy most élet, tipikus,
Nem vagy most hozzám kritikus
Megfestett fény tájkép elé

Hol vagy most élet, szerelem?
Elviszlek éles síneken
Hol vagy boldogság, türelem?
Mért nem jössz néha közelebb?
Hol vagy most másik kezeken?
Ki vitt el szép kis idegen?
Hol vagy most sírás üresen?
Mért nem jössz néha közelebb?

Itt vagy most élet, tipikus,

Nem vagy most hozzám kritikus.

Csak a lényeg kúszik füveken,

Nem látják félszeg szemeken.

Két karba öltve nem szeret

Mozdulni éles köveken...

Dadog

Ha nem szólsz hozzám, azt remélem
nem mondok neked olyat, én se
a szavak mind úgy tapadnak hozzám,
ahogy a levelek ősszel a kerítésre.

Úgy hiszed, hogy csak velem lehetsz boldog
én meg sokszor úgy, hogy csak veled nem
pedig, ahogy most állnak a dolgok
arra vártam egész életemben.

Dadog dadog dadog dadog azt mondja
ne-e ne-e ne-e ne-e ne-e
elmennék most már egy másik helyre szóval
nem-e lehetne-e?

Az én tengeremen csak egy hajó van
és ott úszik a víz bárhogy is dobálja
és ha nagy ritkán csendesség van
azt mondja, hogy az az ő boldogsága.

Dadog dadog dadog dadog azt mondja
ne-e ne-e ne-e ne-e ne-e
elmennék most már egy másik helyre szóval
nem-e lehetne-e?

lesz majd egyszer

lesz majd egyszer egy ablakom, amin benéz a táj
nagy kaland lesz nem menni onnan sehova már
minden reggel kifesteném, el se raknám a pemzlit
'otthon'-nak hívnám, mert így még nem hívtam semmit

lesz majd egyszer egy kartondoboz miben az álmaim tartom
abból rakunk tüzet, ha a cuccát behordta az alkony
nem lesz tévénk egymás arcán nézzük hogy táncol a fény
közelebb jönnek a hegyek és végre közelebb jönnék én, jönnék én

jól áll nekem az élet

meztelen, gondtalan, néha már fáj
jó lenne, ha értené az esztelen világ
lassan majd megszokod, de az még kicsit furcsa,
hogy a tegnap dallama ugyanúgy szól ma

mert
jól áll nekem az élet
meg ez a túl lazára vett felöltő
csak beszámolom a négyet
de nem lesz egyszerű keringő

nem munka, de nem könnyű egy életforma
de muszáj lesz feltennem az i-t a pontra
és ha közeledik egy új hatás
elsodor majd mindenki mást

szólok, hogy lásd:
jól áll nekem az élet
meg ez a túl lazára vett felöltő
csak beszámolom a négyet
de nem lesz egyszerű keringő

Szinopszis

Csak ezt a Májust hagyd, hogy végigégjen!
Oly könnyű volt veled, s velem nehéz.
Múltunk lakik ma minden létigében.
Nem baj, ha nem hiszel. Fő, hogy remélsz.

Platánfa ága csüng a vén ereszre.
Beléd oly görcsösen kapaszkodom.
Felnőtt még nem vagyok, de már gyerek se.
Se bölcsőm nem volt, sem kamaszkorom.

De minden olvadást fagyok követnek:
A polcon Rilke dől egy Proust-kötetnek
-- eltűnt időnkben mennyi révület!
És mennyi szép remény zenéje benned!

Hát mondd: ha most ez így veled ma nem megy,
hogy is mehetne bármi nélküled?

Ahogy elképzeltem

És most már azt sem bánom, hogy nincsen semmi úgy
Az ég mérges volt, a lány nevet
Az ég nem látta, mégis helyet kínált neki az ég alatt
A lány úgy döntött, hogy itt marad

Újra hasznosul minden darab,
Te is másból állsz, benned ragadt
Ko Kosok repes, spájz vagy, válogat
Benned sok tahó, meg sok áldozat

És most már azt sem bánom,hogy nincsen semmi úgy
Ahogy elképzeltem
És most már azt sem bánom,hogy nincsen semmi úgy
Ahogy elképzeltem
És most már azt sem bánom,hogy nincsen semmi úgy

Káromkodj, az semmit sem ér
Feldobott kő, megdoblak kenyér
Egyetlen vagy, én egyedül vagyok
Te egyedül vagy, egyetlen vagyok

És most már azt sem bánom,hogy nincsen semmi úgy
Ahogy elképzeltem
És most már azt sem bánom,hogy nincsen semmi úgy
És most már azt sem bánom,hogy nincsen semmi úgy

narancsország

repül alattam a szőnyeg
minden egy hatalmas árok
titkos utakon érkezem
távoli földrészen járok
látom hogy felismerlek
kétfelé száll az énem
jó, jó
hogy két helyen lehetek
s gyorsabb vagyok mint
az érzékem
így győzöm hát le saját magam
de félek meghasad az agyam
így győzöm hát le saját magam
de félek meghasad az agyam

megismersz
kettőhöz úgy beszélsz
mint egyhez s két felemet
híd köti össze
s a híd közepén ott
az üzenet a híd közepén
vár az üzenet, hogy
narancsország narancsligetek
narancsország narancsligetek

Csipogó

Nem is értem, hogy nem telik az idő,
Vártam, de csak nem múlik el a múlt,
Körülöttem a réges-régi kör,
Cipelem tovább, ha már így alakult,
Köd alattam a kockás háztetők,
A sebeimnek a csípős szembe szél,
A tenyeremben a hullócsillagom,
te veszni hagynád a semmiért,
nem is értem, mért nem menekülök el,
ha megígértem, hogyhogy nem alakulok át?
a füleimnek a csípős szél fütyül,
a fogaim közt száraz szalmaszál,
köd előttem a réges-régi út,
sose vívtam a széllel háborút,
ha kopogott én mentem vele tovább,
síneken kerítéseken át.

a fogaim közt réges-régi szó,
a szavaimtól szótlan házfalak,
köd alattam kockás háztetők,
mosolyokból épült kőalak,
a tenyeremben a hullócsillagom,
hunyorító durcás kismadár,
csipogó kis sápadt angyal,
nézd, egy angyal ott tollak nélkül is
elszáll mert túl közel hajoltál,
elszáll mert hangosan pofáztál,
elszáll, mert túl sokat beszéltél,
ott száll, nézd, ott száll,
mért nem szól hozzám?
mondom, mert túl közel hajoltál,
mért nem szól már rám?

a közelemben a réges-régi út
sose bírtam a széllel a háborút
ha befejezted engedd magad
nézd, egy akkord válasz nélkül
ne

How You Remind Me

Never made it as a wise man
I couldn't cut it as a poor man stealing
Tired of living like a blind man
I'm sick of sight without a sense of feeling

This is how you remind me
This is how you remind me of what I really am

It's not like you to say sorry
I was waiting on a different story
This time I'm mistaken
For handing you, a heart worth breaking

And I've been wrong, I've been down
And been to the bottom of every bottle
These five words in my head
Scream "are we having fun yet?"

It's not like you didn't know that
I said I loved you and I swear I still do
And it must have been so bad
'Cause living with me must have damn near killed you

This is how you remind me
This is how you remind me of what I really am

It's not like you to say sorry
I was waiting on a different story
This time I'm mistaken
For handing you, a heart worth breaking

And I've been wrong, I've been down
And been to the bottom of every bottle
These five words in my head
Scream "are we having fun yet?"

This is how you remind me
This is how you remind me of what I really am

It's not like you to say sorry
I was waiting on a different story
This time I'm mistaken
For handing you, a heart worth breaking

And I've been wrong, I've been down
And been to the bottom of every bottle
These five words in my head
Scream "are we having fun yet?"

Are we having fun yet?

mindenki függ

felébredtem, kettőt láttam, a tükörképemet a falhoz vágtam
fürdőt vettem, fogat mostam, vécén ültem, gitároztam
és vártam
hétvégenként hatkor keltem, a padlót mostam, az ételt mertem
és eltanultam az összes dumád és láttam rajtad az egyenruhád
és vártam
rád vártam, tudod mindenki függ valamitől
mindenki függ valamitől
tudod hogy mindenki függ
álmodj rólam, ahogy én is rólad
álmodj rólam, ahogy én is rólad
álmodj rólam, úgy ahogy én is
az érettségik, a fehér blúzok, a boros-kólák, a vodka-dzsúzok
a kövér lányok kényeztettek, sosem láttam náluk szebbet, vártam
rád vártam, hogy álmodj rólam, ahogy én is rólad
álmodj rólam, ahogy én is rólad
álmodj rólam, úgy ahogy én is
mindenki függ valamitől
mindenki függ valamitől
tudod hogy mindenki függ

Csillaghullás

Édenkert ez, élmény lesz ma
Felhőmentes a pokróc bár
Dőlj hátra, a comb egy párna
Jól áll neked a száj-fűszál
Nincs kérdés, győztél nálam
Sok nyíl volt, de a tied talált

Nyár van, nyár
Nincs más vágy
Minden meg van végre
Rég várt rész a mában lét
Minden csillag szőke
Nézz csak rám
Nincs több: „majd”
Minden el van döntve
Érezz rá, most kell, lépj
Amíg az éj görbe
Készítsük ki a csendbohócot
Szellemváros, nincs alvás
Talpgyújtó a forró aszfalt
Start a tetőre, nincs portás
Nézz fel a csillagtálra
Aztán rám! Itt senki se lát

Fehér hold

Lassan elsötétül már a táj,
a fák mögött a nap egy percet vár,
búcsút intek én is, mint az árny,
hosszú éjjel vár még rám.

Távol vagyok rég a várostól,
a nyári éjben járok valahol.
A holdvilág is halkan velem lép,
minden olyan, mint egy álomkép.

Hófehér hold mesélj nekem,
kísérj el engem, ó-ó!
Hófehér hold mesélj nekem,
maradj velem, ó-ó!
Segíts nekem! Mutass utat!
Hosszú az éj, míg rám virrad,
hófehér hold, várnak már rám
túl az éjszakán.

Az úton ébren tart egy gondolat,
a szívem kedvesemhez elszalad.
Vár ő engem minden éjszakán,
érzem, szerelemmel gondol rám.

Lassan reggel ébred már a táj,
a fák mögött a nap egy percet vár.
Búcsút int a fehér hold nekem,
hív a város és a kedvesem.

vége van

gyere ágy, csak hosszan feküdj alám
nincs erőm, dobd le rólam a ruhám
ringass tovább, elszédülök, hogyha állsz
vagy tarts ébren inkább, hadd zuhanjak tovább

vége van, ennek most vége van
vége van, vége van, vége van
szívem úgy robban fel, hogy abból más indul el
szívem úgy robban fel, új hajnal, új nap jön el

rám ül a másnap, fejemben felhős az ég
nem látok ki, szürkébe fordul a kék
gyere út, induljunk messzire el
a szívem már gyógyul, a lábam most útra kel

vége van, ennek most vége van
vége van, vége van, vége van
szívem úgy robban fel, hogy abból más indul el
szívem úgy robban fel, új hajnal, új nap jön el

én csak meghaltam, de te nem is éltél soha
kicsit meghaltam, de te nem is éltél soha
vége van, ennek most vége van
vége van, vége van, vége van
szívem úgy robban fel, hogy abból más indul el
szívem úgy robban fel, új hajnal, új nap jön el

Álmatlanság

Kint már sárga este van
A fény gyorsan zuhan
A kilátás eláll lassan
Nem néz ma már senki rám
A tekintethiány
Este megszokott program

Néhány lux, és éjjel lesz
Minden mozgás búcsút vesz
Még ég a gép. Ugye, írsz ma még?
A falszomszéd alszik már
Kiposztolva az elmúlt nyár
Úgy vártalak, de te másba vagy

A holnap nagyon messze van
Elhagytam magam
Pillantástalan hagytál
Ez a vágy lassan múlik el
Nincs más, aki érdekel
De ezt nem tudod már meg sosem

Tegnapután

Ami nincs, az nem hiányzik
Ami van az mind törött.
Csöpög a csap, bele a csendbe,
A nap még asztal fölött.

Jeltelen fut át rajtam
Az ócska délután.
Alacsony hangulat van,
Nincs már rég csók csatám.

Fénytelen viharos csend van bent
Szüntelen, amióta elmentél.

Amióta elmentél.

Gomolygó gondolatköd
Vagy ma már csupán.
Dologtalan vasárnap van,
Nem vár épp senki rám.

A padlón fekszem ébren,
Kint a nyílt homály.
Felborult pohár a kézben,
nincs későn nincs korán.

Fénytelen viharos csend van bent
Szüntelen amióta elmentél.
Fénytelen viharos csend van bent
Szüntelen amióta elmentél.

Amióta elmentél.

High Hopes

Beyond the horizon of the place we lived when we were young
In a world of magnets and miracles
Our thoughts strayed constantly and without boundary
The ringing of the division bell had begun

Along the long road and on down to the causeway
Do they still LIVE there by the cut

There was a ragged band that followed in our footsteps
Running before time took our dreams away
Leaving the myriad small creatures trying to tie us to the ground
To a life consumed by slow decay

The grass was greener
The light was brighter
With friends surrounded
The nights of wonder

Looking beyond the embers of bridges glowing behind us
To a glimpse of how green it was on the other side
Steps taken forwards but sleepwalking back again
Dragged by the force of some inner tide

At a higher altitude with flag unfurled
We reached the dizzy heights of that dreamed up world

Encumbered forever by desire and ambition
There's a hunger still unsatisfied
Our weary eyes still stray to the horizon
Though down this road we've been so many times

The grass was greener
The light was brighter
The taste was sweeter
The nights of wonder
With friends surrounded
The dawn mist glowing
The water flowing
The endless river

Forever and ever

Városember

Emberbe városok.
Városba emberek.
Minden utcát ismerek.
Ismerek.
Ismerek.

Emberbe városok.
Belőlem költöznek.
Úgy mennek el, hogy
Új lakók nem jönnek.
Nem jönnek.
Nem jönnek.

Városba emberek.
Többé már nem laknak.
Pakolok én is és itt hagylak.
Itt hagylak.
Itt hagylak.

Álmokba ragad a nagy élet.
Én sose éltem akkorába,
Hogy azt kéne most beletömni,
Más vánkosába

szerinted?

legelőször is alaposabban szemügyre vettem, ahogyan általában bárkit, akit az életemtől elirigyeltem
a kitaposott utamat, amikor a bozótért otthagytam, csak azért tettem, hogy azt is ugyanolyan ösvénnyé tapossam, hogy ne mondhassa többet már rá senki se azt,hogy járatlan
a botomat a földjébe mikor legelőször beleszúrtam
hallanod kellett volna, mikor azt hazudta élvezte
rájöttél? kérdezte
na végre
nincs olyan, akinek a lábain ne állna valaki
nincs akinek a hátát ne nyomná egy másik hát
nincs olyan, aki vissza ne merne kérdezni, elege ne lenne abból, mikor a szemeken már látszik mennyire szeretik nézni az arcod, amikor felkelsz és azt mondod:
takarodjanak a házadból
felkelsz, azt mondod ne tekeregjenek a véredben
takarodjanak a hátadból, ne tekeregjenek a véredben
ne vigyenek innen sehova téged, hagyjanak csak az életben
ha neveltek engem valahogyan, egymagamnak neveltek
ha tehettek értem valamit, a legtöbb, amit megtettek, hogy megpróbáltak rávenni a lehető, szerintük legjobbra, de közben úgy beszéltek rólam, mint ha ott se lettem volna
mégis, élveztem ott lenni veletek, minden egyes alkalommal
elmondtam mennyire nagyon nem akarom, hogy hazavigyetek
az álmomban is álmodtam
elaludtam az álmomban
az alvókámat bízd csak rám
a tieiddel ébren van
feleselni látom őket, egymástól izgatottan
egymástól izgatottak
a szemetekkel láthatóan egyetértenek abban, hogy ebben az elbaszott egy állapotban egymással jóba, jobban,
ha belefeszülnek se nem lehetnek
de mind közül, a legokosabb az volt, akinek a végére sikerült veled valahogyan végül mégiscsak megetetni, hogy te jobban érted azt is, amire ő tanított téged
ez egy szembogárnyi bolygó,
itt magadon kívül téged
meg nem találhat élet
meg nem találhat élet
ez egy szembogárnyi bolygó,
magadon kívül téged
meg nem találhat élet
senki nem üldöz téged
senki nem üldöz téged magadon kívül
senki nem üldöz téged
senki nem üldöz téged magadon kívül
senki nem üldöz téged
senki nem üldöz téged magadon kívül
nem
nincs olyan, akinek a lábain ne állna valaki
nincs akinek a hátát ne nyomná egy másik hát
nincs olyan, aki vissza ne merne kérdezni, elege ne lenne abból, mikor a szemeken már látszik
mennyire szeretik nézni az arcod, mikor felkelsz és azt mondod: áááá
felkelsz és azt mondod: áááá
felkelsz és azt mondod: óóóó
lalalala
látom, ahogyan beszélnek
hallom ahogyan bámulnak
a szemeimmel nem hallok
a füleim meg kápráznak
hallom, ahogyan megnéznek
látom amiket kérdeznek
de a füleimmel nem látok
a szemeim erre süketek
de tényleg
mit ugatok itt, ha nekem egyszer úgy a jó, ha nem látnak?
mit akarok én, ha nekem egyszer az a jó, ha nem kellek?
mit ugatok itt, ha nekem egyszer úgy a jó, ha nem látnak?
mit akarok én, ha nekem egyszer az a jó, ha nem kellek?
téged kérdezlek
mit ugatok itt, ha nekem egyszer úgy a jó, ha nem látnak?
mit akarok én, ha nekem egyszer az a jó, ha nem kellek?
mondd már meg
mit ugatok itt, ha nekem egyszer úgy a jó, ha nem látnak?
mit akarok én, ha nekem egyszer az a jó, ha nem kellek?
szerinted?

Romolj meg!

Korbácsolj fel! Kényeztess el!
Jöjjön, aminek jönnie kell,
Ami most van, elmúlt rég,
Rombold le lágyan az emlékét,
Alattunk morajlik a város
Kicsi és jelentéktelen,
Nem tudom, hogy mire várok,
De ha meglátom, felismerem.

Romolj meg, ostromolj meg,
Szelíden, szépen és halkan,
Romolj meg, ostromolj meg,
Nagyon durván és nagyon lassan...

Hiába élni a szakadék szélén,
Kezdjük a végén! Kezdjük a végén!
Sikíts, karmolj, remeg a testem.
Repülni szeretnék, de az ágyamon fekszem.

Romolj meg, ostromolj meg,
Szelíden, szépen és halkan,
Romolj meg, ostromolj meg,
Nagyon durván és nagyon lassan...

Választani túl késő,
Már semmire nincs idő
A jövő előttünk romokban hever,
És ha nem akarjuk, nem jön el,
Van aki félig és van aki végig,
Jól tudom, ez nem álom,
Van aki félig és van aki végig,
Annyi életem van, ahány halálom...

Romolj meg, ostromolj meg,
Szelíden, szépen és halkan,
Romolj meg, ostromolj meg,
Nagyon durván és nagyon lassan...

Rendőrlány

Na most menjek vagy maradjak?
Na most menjek vagy maradjak?
Na most menjek vagy maradjak?
Maradjak vagy szaladjak?
Na most menjek vagy maradjak?
Na most menjek vagy maradjak?
Maradjak vagy szaladjak?
Rendőrlány
Rendőrlány
Rendőr-rendőr-rendőr-rendőrlány
Lány
Lány

Az egyikben ott

Rám húzódik az ég
A fejemre jön egy felhő
Alám fut egy hajó

Aztán meg gyűrnek össze
És hajtogat félbe
Valami ügyes hajtogató

Most vízszintben vagy újra
A harcokat megint eltartja
Ez a nemtörődömség

Hogy végülis ez az egész
Csak valami húzható
És nem is fontos súly

Mindig viszem és elhagyom
Mindig szorít
Hát szabom az órát perccé
A percet meg szikrává kovácsolom

Mekkora a része
A világnak amiről
Mindenki tud

És mekkora a másik rész
A másik, amiről meg
Amiről meg senki se tud

Az egyikben ott vagy
Az egyikben ott

Free Love

If you’ve been hiding from love
If you’ve been hiding from love
I can understand where you’re coming from
I can understand where you’re coming from

If you’ve suffered enough
If you’ve suffered enough
I can understand what you’re thinking of
I can see the pain that you’re frightened of

And I’m only here
To bring you free love
Let’s make it clear
That this is free love
No hidden catch
No strings attached
Just free love
No hidden catch
No strings attached
Just free love

I’ve been running like you
I’ve been running like you
Now you understand why I’m running scared
Now you understand why I’m running scared

I’ve been searching for truth
I’ve been searching for truth
And I haven’t been getting anywhere
No I haven’t been getting anywhere

And I’m only here
To bring you free love
Let’s make it clear
That this is free love
No hidden catch
No strings attached
Just free love
No hidden catch
No strings attached
Just free love

Hey girl
You’ve got to take this moment
Then let it slip away
Let go of complicated feelings
Then there’s no price to pay

We’ve been running from love
We’ve been running from love
And we don’t know what we’re doing here
No we don’t know what we’re doing here

We’re only here
Sharing our free love
Let’s make it clear
That this is free love
No hidden catch
No strings attached
Just free love
No hidden catch
No strings attached
Just free love

Én leszek minden

Kinek kell itt valóság?
Épp elégszer láttuk már.
Miénk volt a mennyország,
Mit mindenki bán.

Láttam ahogy a szép hajad hogy fújja szél,
Én voltam a láng, s te voltál a fény.
Mert akkor még egy volt minden gondolatunk,
Mondd hogy idáig hogy juthattunk?

Kérd és én leszek minden!
Te csak kérd, hogy én legyek újra és senki más!

Talán jobb így, nem tudom.
Talán ezt is álmodom.
Mit is mondhatnék neked ezek után?

Láttam ahogy a szép hajad hogy fújja szél,
Én voltam a láng, s te voltál a fény.
Igen, akkor még egy volt minden gondolatunk.
Mondd hogy idáig hogy juthattunk?

Kérd és én leszek minden!
Te csak kérd, hogy én legyek újra és senki más!
Kérd és én leszek minden!
Te csak kérd, hogy én legyek újra és senki más!

Úgy leszünk, mint föld és az ég.
Úgy leszünk, mint tűz és a jég.
Itt leszek, ha felkel a nap, hogy vigyázzak rád!

Kérd és én leszek minden!
Te csak kérd, hogy én legyek újra és senki más!
Kérd és én leszek minden!
Te csak kérd, hogy én legyek újra és senki más!

Magasban

Mindig így volt
Mindig így is lesz
A rövidet húzod
És mindig vége
Ez nem fair - mondod
Miért nem más?
Mert te mindig a magasba vágysz

Próbáltad már párszor
Jobbal, szebbel, aztán
Érezted, hogy mégsincs
Minden rendben (tudom)
Nem lett könnyebb semmi sem
Mert még mindig a magasba vágysz
Mert még mindig a magasba vágysz

Egyedül mész
Üresen állsz
Mert csak várod, hogy valaki a szívedbe belelát

Egyedül mész
Üresen állsz
Mert csak várod, hogy valaki majd egyszer a szívedbe lát

Mától más lesz
Hidd el kérlek
Együtt lépjük át majd a
Szürkeséget
Engedj el mindent
Ami fájt
Mától újra a magasban szállsz
Mától újra a magasban szállsz

Egyedül mész
Üresen állsz
Mert csak várod, hogy valaki a szívedbe belelát

Egyedül mész
Üresen állsz
Mert csak várod, hogy valaki majd egyszer a szívedbe lát

Belelát... Oh, oh
Kit mindig vártál...
Szívedbe lát... Lát...

Lángolj és égj el

Lángolj kicsi lány, lángolj és égj el.
Lángol a világ, szemünkben a félelem.
Ha kérdezed, ha kérdezed, mi a baj,
Ha válaszolsz, a válaszod megzavar.
Sétálj, ez a dolgod, a városon át körbe-körbe,
Csodálkozz, és hatódj meg néha,
És gyakran nézz a tükörbe!
Olvass, de csak komoly könyveket,
Ha eljön a tél korcsolyázz,
Érdekeljen a történelem, de ne legyen fontos a megoldás,
Szórakozz, de csak nagyon szépen,
És mindig vedd fel a szebbik ruhád
Szeress, legalább úgy ahogy engem,
Szeress valaki mást!

De soha ne gondolj rám!
Soha ne gondolj rám!
Soha ne gondolj rám!
Soha ne gondolj rám!
Lángolj!

Birthday

This world they show on CNN
Just does not work for me
Terrorists and global crisis
Dead fish in the sea

Fake solutions air pollution
They privatised the space
Atombombs grow
Police should know
Politicians face

I pray the lord to save them all;
They had no time to pray
I pray the lord to save them all
'Cause I don’t care today...
'
...You know why?

'Cause it’s my birthday
And I’m funky
I’m gonna rock the shit out of this party
I’m gonna drink,
Then I throw up
I’m gonna stare into your pretty pretty eyes
I’m gonna dance so silly silly
Wawe my chilly willy
Shock your shaker honey
Hold me tight
I’m gonna dance like never before
Split my blood on the floor
Shoot my mind off
And hold me tight

The message of the radio
Scares me out the space
Reptilians they eat your friends
You better run away

Fake solutions air pollution
They privatised the space
Atombombs grow
Police should know
Politicians face

’Cause it’s my birthday....

Ilyen a valóságban nincsen

Ilyen a valóságban nincsen,
De most még ne ébressz fel!
Álmomban úgy csinálsz, ahogy Isten,
Akiért felégettem itt mindent magamban,
Hátha így megtalálom a kincset, amit kaptam,
Mert itt van az ideje annak, hogy a véremet adjam.

Mostanában este már jobb, de te
Ne tegyél úgy, mintha ismernél.
Félek, hogyha feltalálod azt a fajta
Gépet, ami feléd lépked, az én leszek.
Jobb, ha elvarázsolsz, mert különben
Durva lesz, ha ébredek,
És ha elveszett a képzelet,
Nyisd ki mind a két szemed
Csak, hogy észrevedd!

Ó, ilyenek is élnek a házban...
Ó, ilyenek is élnek a házban...

Mostanában este már jobb, de te
Ne tegyél úgy, mintha ismernél.
Kurvagyakran éjszakázom odakint a láthatárodon,
Mégsem tudom, merre ébredek.
Jobb, ha megtalálsz ott,
Láthatod, csak alvajárva térdelek,
Közben összetett a két kezem,
Mert csak akkor vétkezem, hogyha élvezem.

Ilyen a valóságban nincsen,
De most még ne ébressz fel!
Álmomban úgy csinálsz, ahogy Isten,
Akiért felégettem itt mindent magamban,
Hátha így megtalálom a kincset, amit kaptam,
Mert itt van az ideje annak, hogy a véremet adjam.

Érted én, igen, a véremet adnám!
Érted én, igen, a véremet adnám!
Érted én, igen, a véremet adnám!

Ilyen a valóságban nincsen...
Álmomban úgy csinálsz, ahogy Isten,
Akiért felégettem itt mindent magamban,
Hátha így megtalálom a kincset, amit kaptam,
Mert itt van az ideje annak...

Ilyen a valóságban nincsen,
De most még ne ébressz fel!
Álmomban úgy csinálsz, ahogy Isten,
Akiért felégettem itt mindent magamban,
Hátha így megtalálom a kincset, amit kaptam,
Mert itt van az ideje annak, hogy a véremet adjam.

Mozdulj!

Meg ne kérdezd, hogy Hogy vagyok,
Tudod, hogy fogalmam sincsen,
És, hogyha lenne, az sem segítene
Sokat azt hiszem.
Ötven tonnás vasbeton kockák három centivel,
A jobb fejem mellet vígan repülnek el jó messzire,
Jó messze el.

Ott állt a lány, és úgy nézett rám,
Mint aki tudja, hogy tudom,
Hogy mire gondol Ő
És Én is ugyanazt gondolom.
Orvostanhallgató volt, az biztos,
Tágabb értelemben véve.
Ezt a jó tanácsot adta az életemre nézve:

Mozdulj, mozdulj, mint, ha lennél ember,
Mondtam, hogy az van, csak itt bent a fejemben.
Mozdulj, mozdulj, mint, ha élnél ember,
Mondtam, hogy az van, csak itt bent a fejemben.

Nem lesz ez egy szimpla meccs,
Ezt éreztem már akkor,
Úgyhogy gyorsan megittam
Még hetet ugyanabból.
És bólogattam,
És megválogattam a szavaim, akár egy úr.
Az ágyában arra ébredtem,
Hogy a fülembe liheg vadul.

Mozdulj, mozdulj, mint, ha lennél ember.
Nyögtem, hogy kössz nem, csak itt bent a fejemben.
Mozdulj, mozdulj, mint, ha élnél ember,
Mondtam, hogy az van, csak itt bent a fejemben.

Elmondott ott mindennek,
Ezt nem idézném talán,
Később bocsánatot kért,
Hogy nem gondolta halál
Komolyan csak nekem olyan furcsa ez az egész,
Talán jobb is, hogyha most hazamész.

Mér’ vagy olyan ideges Kislány?
Csak nem valami elveszett?
Hangosabban! Nem hallom tisztán.
Komolyabban kéne venni már az életet!

Mozdulj, mozdulj, mint, ha lennél ember.
Nyögtem, hogy kössz nem, csak itt bent a fejemben.
Mozdulj, mozdulj, mint, ha élnél ember,
Mondtam, hogy az van csak itt bent a fejemben.

Soha még

Ma rám mosolygott végre a kedves szerencse,
Kiválasztott az élet a legjobb főszerepre.
Meg kell tanulnom most már a boldogság szövegét,
És a színdarab addig tart, míg az író közbe nem lép.

Szerencsés vagyok én, amiért ez mind az enyém!

Soha még ennél szebb az élet nem volt,
Mindenhol csak ragyog a fény!
Szívemben az érzés egy dallamot dúdolt,
Minden nap egy új esély!
Soha még ennél szebb az élet nem volt,
Mindenhol csak ragyog a fény!
Valamit suttog még a végtelen égbolt,
Minden nap egy új esély!

Nincsen különleges okom a boldogságra,
Csak az, hogy kék az ég, zöld a fű, s a nap sárga.
Örülj te is velem most, mert minden olyan szép.
Még néhány perc és aztán a sok gond újra széttép.

Pedig én maradnék, amíg még szétkürtölhetném.

Hogy soha még ennél szebb az élet nem volt,
Mindenhol csak ragyog a fény!
Szívemben az érzés egy dallamot dúdolt,
Minden nap egy új esély!
Soha még ennél szebb az élet nem volt,
Mindenhol csak ragyog a fény!
Valamit suttog még a végtelen égbolt,
Minden nap egy új esély!

Szerencsés vagyok én, amiért ez mind az enyém,
Maradnék, amíg még szétkürtölhetném.

Hogy soha még ennél szebb az élet nem volt,
Mindenhol csak ragyog a fény!
Szívemben az érzés egy dallamot dúdolt,
Minden nap egy új esély!
Soha még ennél szebb az élet nem volt,
Mindenhol csak ragyog a fény!
Valamit suttog még a végtelen égbolt,
Minden nap egy új esély!

Igen

Arcomon a tegnap, arcomon a múlt,
Kezemben a kezed, és nincs az a szó,
Szememben a bűnöd, szememben a jó,
Szememben a szíved és nincs az a szó,
Minden, amit érzel, így lehet enyém,
És megőrizlek, ez így jó,
Semmim nincs, csak a gondolataim,
És Te bennük élsz, ez így jó...

(Hallod)
Földről az égbe szállj,
És újra a Földre, hogy hazatalálj!
Előtted az élet, minden a Tiéd,
A Föld egy gyöngyszem az ég tenyerén.

Amit tőled kaptam, nem vehetik el,
Mondanám, de nincs az a szó,
Ami benned él és bennem a Tiéd,
Mondanám, de nincs az a szó,
Minden, ami Te vagy, így lehet enyém,
És megőrizlek, ez így jó,
Minden, ami vagyok, Neked köszönöm,
És biztosan tudom, így jó...

(Hallod)
Földről az égbe szállj,
És újra a Földre, hogy hazatalálj!
Előtted az élet, minden a Tiéd,
A Föld egy gyöngyszem az ég tenyerén.

Fekete a párna

Zárom az ajtót,
Nyitom a számat
Beveszek kettőt,
Becsukom a szemem.
Ágyastól fekszem be a ruhámba,
Párnákon loccsan széjjel a fejem.

Kopog a szomszéd, túl nagy a lárma
Sikítva ömlik fejemről a haj

Hullik a körmöm,
Szakad a szárnyam,
A szemfestéktől már fekete a párna
Száraz a nyelvem,
Nyirkos a lábam
A kulcscsontomat törte bele a zárba

Valaki babrál az ajtókilinccsel
Sikítva ömlik fejemről a haj,
Arcomba fúrja magát a párna
Kopog a szomszéd, de már nem zavar

Zárom az ajtót,
Nyitom a számat
Beveszek kettőt,
Becsukom a szemem

Ágyastól fekszem be a ruhámba
Párnákon loccsan széjjel a fejem
Valaki babrál az ajtókilinccsel
Sikítva ömlik fejemről a haj

Arcomba fúrja magát a párna
Kopog a szomszéd, de már nem zavar

jégtánc

kopog a csizmám
haza az utcán
valaki rám néz
te lehetsz az talán
akire várok
sose tudom meg

nem szólsz semmit
megszoktad, úgyse megy

sáros tűlevél
csorba járdaél
körben állsz, falak
nem talált hidak
ócska szív, hideg
nem él senkiben tél

csak tél
mond miért nem jöttél?!
gyúlj már új napfény!
törj szét, kérges bús jég!

kopog a léptem
megyek a ködben
éhes a szekrény
textilt kell egyen
veszek egy felsőt
hozzá egy blézert
amíg te nem vagy
kell egy kis új legyen

sáros tűlevél
senki nem beszél
körben állsz, falak
nem talált hidak
ócska szív, hideg
a múlt csupán nevek már

ez tél
mond miért nem jöttél?!
gyúlj fel új napfény!
nincs láz, se ébrenlét
kelts fel, ha megjönnél!

elzárt
egy hóörvény
törj szét, kérges bús jég!
törj szét, kérges bús jég!
törj szét, kérges bús jég!

Édes évek

Édes évek, hol vagytok ma már
Hova tűnt ez az álomkép
Elmúlt, vége, többé nem talál
Az idő, amikor gyerek voltam még

Mért tűnt el hirtelen
Még néha úgy fáj nekem
Fáj, mégsem sírok én
Vissza úgysem hozza senki
Menni kell csak, menni, menni

Édes évek hol vagytok ma már
Komolyabb szerep vár rám, új világ
Fények, árnyak, élet és halál
Ez a sors, gyere sors, igyunk pertut hát

Mért tűnt el hirtelen
Még néha úgy fáj nekem
Fáj, mégsem sírok én
Vissza úgysem hozza senki
Menni kell csak, menni, menni

Édes évek, hol vagytok ma már
Komolyabb szerep vár rám, új világ
Fények, árnyak, élet és halál
Ez a sors, gyere sors, igyunk pertut hát
Ez a sors, gyere sors, igyunk pertut hát

A leányzó fekvése

ahogy elfogy a bánatpénz
s ahogy múlik a fáradtság
ugyanoda helyez az érkezés
mint az indulás

nem az igazat éljük át
hiszen ugyanúgy semmiség
ha a földünk pokoljárt
és ez a tény feltárt minket

ha a véred ellen mész
hogy nyernél teret már
ez a lány csak annyit kér
hogy ne nagyon lépj rá

nehogy elszakadjon a szál
ami eltart magamtól
ahogy a tüdőm rúgkapál
ez nem olyan bíztató

bizony te vagy most az a ház
ahol elmulasztom a kórt
igen ideküldött a láz
és ez a folt nincs már többé

ha a véred ellen mész,
hogy nyernél teret már
ez a lány csak annyit kér
hogy használd de ésszel
és ha vérzel abból neki is adj
mert a kettő is csak egyekből áll
és erre nincs szó

Egy napra

Ami volt egyetlen pillanat.
Engedd el, engedj fel.

A múltnak vége, már ott marad,
és holnap - nem lesz holnap.

Törd szét a véget nem érő éjszakát.
Tépd szét, ami gúzsba köt, ne tűrj tovább.
Vetkőztesd pucérra önmagad.
Tépd szét a húst, törd szét a csontokat.

Hol a láz, hol az önfeledt rombolás?
Hova tűnt az az éltető atomrobbanás?
Csak üres, gyümölcstelen héj maradt,
és mi felhőket kergetünk a szürke ég alatt.

Törd szét, ami elgyengít, ami eret vág.
Tépd szét a virágzó melankóliát.
Vetkőztesd pucérra önmagad.
Tépd szét a húst, törd szét a csontokat.

Csak egy napra, csak erre a napra -
szétverni mindent darabokra.
Csak egy napra, csak erre a napra -
felizzani, és elégni hajnalra.

We All

I don’t wanna fight and I’ll be your star
I don’t wanna dream cause I’ll live my dreams
I don’t want a heart that can fall apart
Just live my days

I don’t want no sight wanna be so blind
I just wanna scream , screamin’ out your name
I don’t want a heart that can fall apart
Just live my days

We all, we all, we all live together
We all, we all, we all breathe together
We all, we all, we all love together
For me, you’re special and the life goes by

I don’t wanna run, run away so far
I don’t wanna hide, hide away my scar
I don’t want a heart that can fall apart
Just live my days

I don’t want the sun with the moon collide
I don’t want the light, flashing damn so bright
I don’t want a heart that can fall apart
Just live my days

We all, we all, we all live together
We all, we all, we all breathe together
We all, we all, we all love together
For me, you’re special and the life goes by

Nem érlek el

Nem érlek el ezen a hajnalon
4 óra elmúlt, alszik a város
Magányos árnyak a tűzfalon

Hidd el nekem, hogy az éjszakának
Nem lehet ellentmondani.
A vágynak nem lehet parancsolni,
Ebbe bele-bele-bele kell dögleni!

Nem érlek el, nem érlek el
Nem érlek el, nem érlek el
Nem érlek el, nem érlek el
Nem érlek el, nem érlek el

Üres szobámban nem jön az álom
Sötéten néznek az ablakok
Olyan vagyok, mint a kóbor macska
Vadászok rád, míg meghalok!

Hidd el nekem, hogy az éjszakának
Nem lehet ellentmondani.
A vágynak nem lehet parancsolni,
Ebbe bele-bele-bele kell dögleni!

Nem érlek el, nem érlek el

Hidd el nekem, hogy az éjszakának
Nem lehet ellentmondani.
A vágynak nem lehet parancsolni,
Ebbe bele-bele-bele kell dögleni!

Nem érlek el, nem érlek el
Nem érlek el, nem érlek el
Nem érlek el, nem érlek el
Nem érlek el, nem érlek el

Hiába hívlak, hallgat a telefon
Nem érlek el ezen a hajnalon
4 óra elmúlt, alszik a város
Magányos árnyak a tűzfalon

Hidd el nekem, hogy az éjszakának
Nem lehet ellentmondani.
A vágynak nem lehet parancsolni,
Ebbe bele-bele-bele kell dögleni!

Nem érlek el, nem érlek el
Nem érlek el, nem érlek el
Nem érlek el, nem érlek el
Nem érlek el, nem érlek el

Nem érlek el, nem érlek el
Nem érlek el, nem érlek el
Nem érlek el, nem érlek el
Nem érlek el, nem érlek el

Nem érlek el

Az élet szép

Iszonyú HáBé volt
Elcsitultak a hangok
A padlón minden négyzetmétert
Bérbevettek az arcok
Nyomd el még
Az utsó királydekket
Ha körbenézel, látod, hogy ennek
A bulinak befellegzett
Gyere már
Nincs mitől félnünk
Szedd össze magad
És élvezd, hogy élünk!

Szabadság, szerelem!
Lógunk a Szigeten
A mának élünk
Mohón és hevesen
Lábunkban boogie van
Rázzuk a buliban
S az éjszakába kiáltjuk
Az élet szép!

Odakint pirkad rég
Lassan ébred a város
Ki éjjel legény, nappal lepény
Ezért vagy iszonyú álmos
Na gyere, indulj el!
Vonszold magad, kérlek!
A gyanús löttyöt a pohár alján
Mondd csak, kitől félted?
Gyere már
Nincs mitől félnünk
Szedd össze magad
És élvezd, hogy élünk!

Öltözz fel!

Hideg a paplan, rázza az álom.
Valaki hív fekszik, fekszik benne, úgy látom.
Mintha én lennék ott, számban kenyér, mellettem árok.
(Út)széli lányok mondják: Öltözz fel!
Öltözz fel!
Öltözz fel!
Öltözz fel!

Kisebesedik ajkad, annyira látom.
Benne jár a fényed. Olcsó, rúzsos álom,
És hideg a véred, de forró a lábnyom,
Ha elmész, majd kérlek: Öltözz fel!
Öltözz fel!
Öltözz fel!
Öltözz fel!

Maradjunk, csak Mi ketten!
Maradj a női testben!
Minden percem, rád minden csontom vár.
Maradj a tyúkketrecben!
A szívem nem lesz csendben.
Öltözz fel, ha vársz!

Nekem feszül a térded, vérembe gázol.
Búzamező háta, meghajlik a sok sártól.
Amit nem így akartam, de mégis itt fekszel,
Mellettem egy árok. Öltözz fel!
Öltözz fel!
Öltözz fel!
Öltözz fel!

Bennem alszik az élet, benned az álom.
Mindegy mire gondolsz, úgyis kitalálod, magaddal játszol,
És te nyertél, vagy csak én futok messzebb
Mellettem egy árok. Öltözz fel!
Öltözz fel!
Öltözz fel!
Öltözz fel!

Maradjunk, csak Mi ketten!
Maradj a női testben!
Minden percem, rád minden csontom vár.
Maradj a tyúkketrecben!
A szívem nem lesz csendben.
Öltözz fel, ha vársz!

Minden jel

Látok valamit messze ott elől
Mire odaérek, lehet, hogy összedől
De érdekesebb, mint mögöttem bármi
Könnyű meghalni, nehezebb várni

Kicsit olyan lettem, mint Te voltál azelőtt
Mikor először mindenki mindenkit összetört
Mások életén jókat sírsz
A magadén röhögsz, ahogy csak bírsz

Telefonálgat a bűntudat,
Keveri a neveket, az arcokat
Mire utolérem elillan a pillanat.

Én csak a tükör vagyok, ébredj fel!
Te, aki a tükörben énekel,
Ha jeleket akarsz, akkor minden jel!

Minimálbérért dolgozik a szív
Sosem vesz fel, néha visszahív
Azt mondja, álmában léghajó
A szél eldönti merre jó

Telefonálgat a bűntudat,
Keveri a neveket, az arcokat
Mire utolérem elillan a pillanat.

Én csak a tükör vagyok, ébredj fel!
Te aki a tükörben énekel,
Ha jeleket akarsz, akkor minden jel!

Minden jel
Minden jel
Ha jeleket akarsz, akkor minden jel!

It’s my thing

It’s my thing
Here is my thing
Like a new toy
I feel my joy

It's grey now
As I stroll by
I see people
They’re all feeble…

Those worn strides
Grieve their torn pride
But there’s a small girl
With a red skirt…

She’s like a splash of green and orange paint
She’s like a flush of sob’ring rain
People!

It’s my thing
Here is my thing
I am now home
She’s brought me home…

I will draw a rainbow over these grey skies
And paint the stripes with little children’s smiles
I’m lighter now and suddenly I see
Small things around me I have never seen…

We never see we just simply stare
In fancy clothes we’re all still bare
People!

She’s like a beam of sunshine in the night
She lightens up the street as she walk by
I wish she stayed much longer in my sight…

Here is my thing…

Elfelejtett dal

visszahoz egy régi perc
megidéz egy fénykép
míg csak élnem kell
sose lesz másképp
ugyanaz a fájdalom
ugyanaz az érzés
az a búcsú szó
amivel elmész
nem számít
hogy hány év messzeség
az a perc ma sem múlt el még

teli voltunk élettel
szabad volt a szívünk
és én úgy hittem
sose kell félnünk
hova lett a boldogság
hova a sok álom
és ami nincsen már
miért kell
hogy fájjon

nem számít, hogy
hány év messzeség
az a perc ma sem múlt el még

itt az éjjel
és te nem vagy már velem
hogy fogd a két kezem
úgy mint régen
és ha hívlak
tudom senki nem felel
csak egy elfelejtett dal
sír a szélben

hány év múlt el
és még mennyi kell ahhoz
hogy újra kezdjem el

itt az éjjel
és te nem vagy már velem
hogy fogd a két kezem
úgy mint régen
és ha hívlak
tudom senki nem felel
csak egy elfelejtett dal
sír a szélben

Iris

And I'd give up forever to touch you
Cause I know that you feel me somehow
You're the closest to heaven that I'll ever be
And I don't want to go home right now

And all I can taste is this moment
And all I can breathe is your life
Cause sooner or later it's over
I just don't want to miss you tonight

And I don't want the world to see me
Cause I don't think that they'd understand
When everything's made to be broken
I just want you to know who I am

And you can't fight the tears that ain't coming
Or the moment of truth in your lies
When everything seems like the movies
Yeah you bleed just to know your alive

And I don't want the world to see me
Cause I don't think that they'd understand
When everything's made to be broken
I just want you to know who I am

I don't want the world to see me
Cause I don't think that they'd understand
When everything's made to be broken
I just want you to know who I am

I just want you to know who I am
I just want you to know who I am
I just want you to know who I am
I just want you to know who I am

Soha már

Az első percek
órákba fordulnak át.
Kínzó képek -
nem hallok, nem látok mást.

Kulcsod nálam.
Párnád is érintetlen.
A jövő ólomsúlyú hirtelen.

S mi holnap vár,
már most is fáj:
mert nem lesz úgy, ahogy volt....

Soha már!
És úgy válunk köddé,
hogy nem látom többé,
hogyan élsz.

Soha már.
Nincs mód, hogy adjam
- másképp vagy jobban -
amit kérsz.

Egymást fogva
álmodtunk, s ébredtünk fel.
Most minden szálat
elvágni, széttépni kell.

Csak nézek körbe:
ez tegnap otthon volt még.
Most üres.
A falról eltűnt minden kép.

S mi holnap vár,
már most is fáj:
mert nem lesz úgy, ahogy volt....

Soha már!
És úgy válunk köddé,
hogy nem látom többé,
hogyan élsz.

Soha már.
Nincs mód, hogy adjam
- másképp vagy jobban -
amit kérsz.

Ha úgy szóltam volna,
ahogyan kértél....
Ha értettem volna,
mit éreztél...
Más lenne minden?
Ha százszor is kérdezem,
nincs válasz soha már.

Amikor még...

Amikor még kezdődött a szerelmünk,
Amikor még velem örültél,
Amikor még boldogan elfogadtuk
Az olcsó szállodák ízét.

Amikor még szenvedéllyel öleltél,
Amikor még tiszta volt a szó,
Amikor még mindent bennem kerestél,
S én voltam minden, ami jó.

Reméltem, újra hívsz,
Elmúlik minden kín,
Reméltem, újra hívsz, igen.
Foszlányokká szakadt évtizedek,
Nem létező álomkép,
Átéltem újra a képzeletemben,
Hogy hívsz, újra hívsz.

Amikor még önfeledten szerettünk,
Minden gondunk fölött volt híd,
Amikor még arcod volt a tükörkép,
S ünnep volt minden érintés.

Lelkembe égettem fény-mosolyod,
Az emlékeim nem vehetik el.
A múltam az itt van, azt mélyen őrzöm,
Az enyém, csak az enyém.

Kollázs

Gyerünk, gyerünk! - mondom magamnak
nehogy lemaradj, lemaradj valamiről
akármiről.
Számolom a lépteimet,
ahogy elrohanok saját magam elől.

A jövő nem létezik - ne is keresd.
Igazából nincs is ami eljön, igazából nincs is hova mennünk.
Sehol se voltunk igazán otthon,
amit kerestünk a kezünkben tartjuk-e?
Nem tudom.

Háztetőkön zongorázz végig, a város óriás kollázst épít.
Megállsz, és asszociálsz,
míg a gyorséttermek lustasága néhány percre önmagába zár.
Öblít a gépi kóla:
ez a nyugalom illúziója.

Hova megyünk? Melyik út vezet haza?
Hova megyünk? Megyünk-e valahova?

Index villan, kihűlt csikkek,
járdán hasaló használt buszjegyek.
Én gyalog megyek.
Zakót húzok a haragomra:
Ne kiabálj!
csak suttogva szólj.

Hiába hívsz egy számot megint,
külföldre húztak a barátaink - erős.
Az erő legyőz.

Csendben ülni, tárgynak lenni,
az őszi esőben elmosódni végül,
lenyomat nélkül.

Hova megyünk? Melyik út vezet haza?
Hova megyünk? Megyünk-e valahova?

Én számolom a lépteimet
Maradni kéne, itt kéne maradni, szaladni kéne, el kéne szaladni
maradniszaladnimaradniszaladnimaradnisza­ladnimaradniszaladni

Senki se menekül

Toporog a tehetetlen, nem szeretem
Az éhség szekerén vicsorog a szerelem
Zen zötyögésben e kordély peremén
Ücsörög a zsákmány, lessük te meg én
Mekkora métely, mekkora hatalom
Annyira mar meg amennyire akarom
Vakarom bőröm sajgó sebeit
Lassul a DJ, serceg a bakelit

Mire már azt hittük, hogy végre megérkeztünk, jön egy újabb kanyar
És az a mihaszna szürke felhő fenn az égen vajon tőlünk mit akar
Napunk eltakarva vannak, langyos eső mossa szennyesét
Ilyenkor a világon mindig valaki elhagyja a kedvesét

És ugye érzed, titkon te is érzed
Ugye érzed legbelül
Nem vagy egyedül, senki se menekül
(Senki se,) senki se menekül

Hát szoríts magadhoz mindent ami fontos és üvölts az ég felé
Mert amit nem becsülsz meg ma az holnapra már mind az ördögé lesz
És aztán hívhatsz papot, gyónhatsz százszor, mámorba márthatod a fejed
De már soha többé nem felejted el, hogy ez volt az egyetlen egy kis életed

Látod ott a semmi ágán most is egy nagy holló hegedül
Nem vagy egyedül, senki se menekül
(Senki se,) senki se menekül

Más világ vagyok

Meghalok érted, édes,
A szemeidért,
De mégse várd, hogy térden
Csússzak eléd.

És ne számíts rám minden éjjel,
Mert ezt az életet szabadon élem

Szabadon
Szabadon
Ahogy én akarom!

Más világ vagyok,
Határtalan
Más világ vagyok,
Határtalan
Határtalan
Határtalan
Határtalan!

Tudom, hogy Téged
Ez elkeserít,
De nem könyörgöm mégsem
A kegyeidért,

És ne számíts rám minden éjjel,
Mert ezt az életet szabadon élem

Szabadon
Szabadon
Ahogy én akarom!

Más világ vagyok,
Határtalan
Más világ vagyok,
Határtalan
Határtalan
Határtalan
Határtalan!

Egy, három, hét, tizenkettő,
Egy, egy,
Mind, mind, mind, mind,
Mind egy!

Zenének érzem a város zaját,
Ha újra érzem a fű illatát,
Ne számíts rám minden éjjel,
Mert ezt az életet szabadon élem
Zenének érzem a város zaját,
Ha újra érzem a fű illatát,
Ne számíts rám minden éjjel,
Mert ezt az életet szabadon élem!

Szabadon
Szabadon
Ahogy én akarom!

Más világ vagyok,
Határtalan
Más világ vagyok,
Határtalan
Határtalan
Határtalan
Határtalan!

darabokban

bárcsak lennék állat
orrszarvúbogár
ami gombostűre tűzve
megváltásra vár

álmomban kaszát nyeltem
az bennem aratott
puszta tarló rőt színekkel
kévék közt húscafatok

éjt állott víz a polcon
lépek, leverem
meztelenül hajózom
üvegszilánktengeren

darabokban

ameddig kezedet szorítom
világunk még közös
te hol kezdődsz, én hol végződöm?
az összes kontúr oly ködös

a konyhában boncol a bánat,
pislákol a neon
szétnyitott mellkassal fekszem
hanyatt a kockás abroszon

darabokban

Darazsak

A meleget vártam eleget
Teletett vágyakkal engem a képzelet
És beléd szeretett
A kócos nap magával ragad
Befogad. A boldogság csak egy áttörés
Egy gondolat.

A nyári délután
Vázra téve visz a bringán
Darazsak fekszenek a fészeren
Részegen
Ég a délután
Úgy ölel, mint mag a csutkát
Megszűnik ezután, hogy ő meg én
Másik lény.

A napsütés gondrög ellökés.
Lebegés. Idő nincsen, csak a létezés.
Belemerülés.
Az alkonyat tajtékos szavak.
Lángvonat. A boldogság csak egy áttörés.
Egy mozdulat.

Pictures of You

I've been looking so long at these pictures of you
That I almost believe that they're real
I've been living so long with my pictures of you
That I almost believe that the pictures are
All I can feel

Remembering
You standing quiet in the rain
As I ran to your heart to be near
And we kissed as the sky fell in
Holding you close
How I always held close in your fear
Remembering
You running soft through the night
You were bigger and brighter and whiter than snow
And screamed at the make-believe
Screamed at the sky
And you finally found all your courage
To let it all go

Remembering
You fallen into my arms
Crying for the death of your heart
You were stone white
So delicate
Lost in the cold
You were always so lost in the dark
Remembering
You how you used to be
Slow drowned
You were angels
So much more than everything
Hold for the last time then slip away quietly
Open my eyes
But i never see anything

If only I'd thought of the right words
I could have held on to your heart
If only I'd thought of the right words
I wouldn't be breaking apart
All my pictures of you

Looking so long at these pictures of you
But i never hold on to your heart
Looking so long for the words to be true
But always just breaking apart
My pictures of you

There was nothing in the world
That I ever wanted more
Than to feel you deep in my heart
There was nothing in the world
That I ever wanted more
Than to never feel the breaking apart
All my pictures of you

Perfect day

Just a perfect day
Drink sangria in the park
And then later, when it gets dark
We go home

Just a perfect day
Feed animals in the zoo
Then later a movie, too
And then home

Oh, it's such a perfect day
I'm glad I spent it with you
Oh, such a perfect day
You just keep me hanging on
You just keep me hanging on

Just a perfect day
Problems all left alone
Weekenders on our own
It's such fun

Just a perfect day
You made me forget myself
I thought I was someone else
Someone good

Oh, it's such a perfect day
I'm glad I spent it with you
Oh, such a perfect day
You just keep me hanging on
You just keep me hanging on

You're going to reap just what you sow

Esőnap

Eső, idén ősszel az első
a tetőn fekvéseink halott idő.
Jég az ágy, nincsen étvágy,
nincs vonzerő, nem vagyunk a nagy Ők.

Esőt kapott, bús hajnalon
Ne keljünk fel játsszunk tegnapot!
Esőt kapott bús hajnalon.
Ne keljünk fel játsszunk tegnapot!

Varázs nincs már rég, csak várás
a hatás hervadás lakatunk fás.
Szűrt a fény, múlni törvény
nincs lobogás, de füstöl még a parázs.

Esőt kapott, bús hajnalon
Ne keljünk fel játsszunk tegnapot!
Esőt kapott bús hajnalon
ne keljünk fel játsszunk tegnapot!

Kevés köztünk már a rezgés
remegésbe fordult át a nevetés.
Szétzilált szívszilánk a reggel és
csendes nyártemetés.

Esőt kapott, bús hajnalon
Ne keljünk fel játsszunk tegnapot!
Esőt kapott bús hajnalon
ne keljünk fel játsszunk tegnapot!

Asszem visszafekszem

Eladtam a Holdat, mert folyton Rád emlékeztetett
Elvitettem a Balatont is majdnem, csak nem bírták a kerekek
De recsegve reggel, mint az öreg bútor, boot-ol a tudat
A jobb kezem szinte minden ujja csak a Tieid után kutat
Oohh, asszem visszafekszem
Oohh, asszem visszafekszem

A szép emlékek leszállnak, hogy átadják a helyüket
Csak állnak az álmok, azt mondják leülni még nem lehet
Idegenekből így leszünk lassan újra idegenek
Csak ne lenne minden ilyen bosszantóan könnyebb Nélküled
Oohh, asszem visszafekszem
Oohh, asszem visszafekszem

Boldogság híres szálloda, tengerre néz az ablaka
Boldogság fényes szálloda, de nincs üres szoba
Boldogság fényes szálloda, tengerre néz az ablaka
Boldogság híres szálloda, nincs üres szoba
Nincs üres szoba
Nincs üres szoba

Oohh, asszem visszafekszem
Oohh, asszem visszafekszem
Boldogság fényes szálloda, tengerre néz az ablaka
Boldogság híres szálloda
Asszem visszafekszem, fekszem.......

Kiss me

Kiss me out of the bearded barley
Nightly, beside the green, green grass
Swing, swing, swing the spinning step
You wear those shoes and I will wear that dress.

Oh, kiss me beneath the milky twilight
Lead me out on the moonlit floor
Lift your open hand
Strike up the band and make the fireflies dance
Silver moon's sparkling
So kiss me

Kiss me down by the broken tree house
Swing me upon its hanging tire
Bring, bring, bring your flowered hat
We'll take the trail marked on your father's map

Oh, kiss me beneath the milky twilight
Lead me out on the moonlit floor
Lift your open hand
Strike up the band and make the fireflies dance
Silver moon's sparkling
So kiss me

Right Where It Belongs

See the animal in his cage that you built
Are you sure what side you're on?
Better not look him too closely in the eye
Are you sure what side of the glass you are on?
See the safety of the life you have built
Everything where it belongs
Feel the hollowness inside of your heart
And it's all...
Right where it belongs

What if everything around you
Isn't quite as it seems?
What if all the world you think you know
Is an elaborate dream?
And if you look at your reflection
Is it all you want it to be?
What if you could look right through the cracks?
Would you find yourself...
Find yourself afraid to see?

What if all the world's inside of your head
Just creations of your own?
Your devils and your gods
All the living and the dead
And you're really all alone?
You can live in this illusion
You can choose to believe
You keep looking but you can't find the woods
While you're hiding in the trees

What if everything around you
Isn't quite as it seems?
What if all the world you used to know
Is an elaborate dream?
And if you look at your reflection
Is it all you want to be?
What if you could look right through the cracks
Would you find yourself...
Find yourself afraid to see?

Titkos szerelem

Emlékszel a múlt ősszel egész nap csak együtt voltunk,
Egymás kezét fogva az utcákon, a tereken jártunk.
Az volt a szép, hogy nem tudta senki,
Az volt a szép, hogy nem tudta senki.
Emlékszel a szavakra, melyeket csak mi ismertünk,
Az előszobából telefonáltunk titokban, estéről reggelig.

Titkos szerelem, soha nem ér véget!
Titkos szerelem, mást meg nem éget!
Titkos szerelem, soha nem ér véget!
Titkos szerelem, mást meg nem éget!
Titkos szerelem, soha nem ér véget!

Motel

Motel - szobánk,
Hitünk - csodánk,
S ezer - üveg - szilánk.

Titok - sziget,
Enyém - tied,
Lopott - idő - Veled.

S a végtelen,
Tovatűnő percekben,
Még elhiszem,
Mindig ez vár ránk!

Meddig a miénk?
(A motelünk, a szigetünk.)
Mit örökre kérnénk?
('Hol lebegünk, 'hol szeretünk.)
Meddig van idő?
('Hol maradunk, ha akarunk!)
Hogy ne legyen késő?
('Hol van esély, hogy velem élj.)

Egy szoba a világ!
(A motelünk, a szigetünk)
Néhány órán át.
('Hol lebegünk, 'hol szeretünk.)
De a sarkon túl ránk egy új nap hull,
Egy másik élet vár.

Feszít - kiold.
Hevít - kiolt.
A vágy - mi el- sodort.

Szeress - ölelj!
Hisz nincs más hely, (más hely)
Hogy adj, hogy kérj,
S így élj.

S a végtelen,
Tovatűnő percekben,
Még elhiszem,
Mindig ez vár ránk.

Meddig a miénk?
(A motelünk, a szigetünk)
Mit örökre kérnénk?
('Hol lebegünk, 'hol szeretünk.)
Meddig van idő?
('Hol maradunk, ha akarunk!)
Óóó, ne legyen késő?
('Hol van esély, hogy velem élj.)

Egy szoba a világ!
(A motelünk, a szigetünk)
Néhány órán át.
('Hol lebegünk, 'hol szeretünk.)
De a sarkon túl ránk egy új nap hull,
Egy másik élet vár.

(A motelünk, a szigetünk)
('Hol lebegünk, 'hol szeretünk.)
('Hol maradunk, ha akarunk!)
('Hol van esély, hogy velem élj.)

Egy szoba a világ!
(A motelünk, a szigetünk.)
Néhány órán át.
('Hol lebegünk, 'hol szeretünk.)
De a sarkon túl ránk egy új nap hull,
Egy másik élet vár.

Van egy szó

Van egy szó, van egy hang, nem hallom rég.
Akárhogy keresem, megfakult kép.
Csak egy perc, csak egy szín, fáradt álom,
Van egy szó, van egy hang, nem találom.

Hallgattam millió ember szavát
Vallattam esténként a város zaját
Faggattam szűk utcák kopott kövét
Nem felelt, sem a nap, sem a sötét.

Van egy szó, van egy hang, nem hallom rég.
Akárhogy keresem, már csak egy kép.
Van egy szó, van egy hang, nem hallom már.
Van egy szó, amit még, elmondhatnál.

35 perc

Bújjunk az ágyba és felejtsük el,
Hogy 35 perc múlva indulnod kell,
Egy másik lakásban már várnak,
S ott hazudnod kell.

Bújjunk az ágyba, mert sietni kell,
34 perc múlva indulsz te el,
És ha megérkeztél máris
Hazudnod kell.

De addig 32 percre még bújj mellém,
És hogyha szégyellenéd, ne is nézz rám.
30 vagy 32 percre még bújj mellém,
S ha bármit kérdeznék, fogd be a szám.
Addig még bújj velem ágyba és felejtesd el,
Hogy kinn az utcán az eső szemel,
És ha elmész az eső ezt kopogja el.

Itt volt és elment, mert sürgősen hazudni kell,
Hogy idejét mivel is töltötte el,
Egy másik lakásban majd kérdik, és ő így felel:

Tudod, hát úgy jártam, útközben átfáztam,
Kissé eltévedtem, s jött az eső.
És tudod útközben még beleütköztem
Egy ismerősömbe, s ment az idő.

Még 12 percünk van, s máris hazudsz,
Mert fejedben az jár, hogy majd haza jutsz,
S ott a lakásba belépve nevetni tudj.

De addig 12 percig még ágyamban vagy,
12 percet még csak nekem adj,
Mert mindezt megérné most egyetlen jó pillanat.

Keressük kérlek még, kéne egy jó emlék
Mielőtt elmennék, egy jó pillanat.
Megérné egyetlen ünnepi felhőtlen pillanat,
Kérlek hát várjuk meg azt.

Keressük, várjuk meg, bármikor érkezhet,
Ha van még vagy 4 perced, az sok pillanat.
Mi mástól érné meg hazudnod és félned,
Ha még 30 percben sincs egy pillanat.

Szemben a Nappal

Nyújtózkodik a zúzmara,
megdermed az idő.
Elcsitul a jelen, és
megnémul a jövő.

Csak üldögélek tétlenül,
lekapcsolom magam.
Bámulok a semmibe,
így minden rendbe' van.

Míg vesztegel a pillanat,
idebent csak pörög
egy végtelen magnószalag
a szemhéjam mögött.

Néha jó, néha rossz, néha nem.
Néha nem foglalkoztat semmi sem.
Végül minden végső helyére kerül,
maradok -- ott, ahol voltam - egyedül.
Beborítva sugarakkal,
szemben állok a Nappal.

Köröttem légüres tér,
riadtan tátogok.
Hűvös fénnyel izzanak
lámpás csillagok.

Egymást követve fagynak el
a kimondott szavak.
Szilánkokra törnek, aztán
szertefoszlanak.

Magam leszek a zúzmara,
a hóval olvadok.
Elillanok, akár a tél,
akár a sóhajok.

Néha jó, néha rossz, néha nem.
Néha nem foglalkoztat semmi sem.
Végül minden végső helyére kerül,
maradok -- ott, ahol voltam - egyedül.
Beborítva sugarakkal,
szemben állok a Nappal.

Egyszer

Egyszer arra járhatnál, egyszer rám találhatnál,
És akkor belém eshetnél, s rögtön el is vihetnél.
Vagy inkább ott maradhatnál, nálam bekuckózhatnál.
Simán átölelhetnél, csak hallgatnál és kérdeznél.
Egyszer megszoríthatnál, aztán megsimíthatnál,
Egyszer összehajthatnál, aztán szétbogozhatnál,
Egyszer megpörgethetnél, aztán le is fékeznél,.
Egyszer be is zárhatnál, egyszer kiengedhetnél.
Egyszer rám hajolhatnál, s akkor nagyon kívánnál,
S én meg ott feküdhetnék, kicsit nagyon remegnék.
Egyszer elkergethetnél, aztán sírva kérhetnél
Aztán átölelhetnél, s hagynám: kiengesztelnél,
Egyszer megröpíthetnél, széllel szemben engednél.
Aztán szépen leszednél, magad mellé fektetnél.
Aztán megdicsérhetnél, büszkén körbe nézhetnél,
A végén összeszedhetnél, és egy bambit fizetnél.
Egyszer megviccelhetnél, mintha nem is szeretnél,
Aztán átölelhetnél: Ronda vicc volt, röhögjél!
Egyszer szét is kaphatnál, aztán összerakhatnál.
Egyszer zsebre vághatnál, aztán kigombolhatnál.
Egyszer zongorázhatnál, s hozzá áriázhatnál,
Egy-két dalt komponálnál, rólam áradozhatnál.
Aztán elnémulhatnál, s kérdőn rám pillanthatnál,
Egy kis tapsra várhatnál, várhatnál, várhatnál...
Egyszer megfürdethetnél, aztán megtörölhetnél,
Aztán megfésülhetnél, aztán ki is festhetnél.
Egyszer megrajzolhatnál, aztán kiszínezhetnél,
Aztán megszépítgetnél, akkor nagyon szeretnél.
Egyszer úgy kopoghatnál, mintha nem is te volnál,
Aztán nagyot nevetnél, mintha mégis te lennél.
Egyszer eljegyezhetnél, gyémánt gyűrűt vehetnél.
S akkor úgyis tehetnél, mintha tényleg léteznél...

Pillangó

Mosolyog a nap, nincs felhő csak a sugarak,
köröttünk nevet a világ: a zöldmező, a fű, a fák.
Gyönyörű az ég, az élet végre a miénk, de nézd csak,
vihar közeleg, a perceket ki menti meg?

Pillangó, tarkaszárnyú pillangó,
vígan száll, ha forrón tűz a nyári napfény.
Pillangó tarkaszárnyú pillangó,
eltűnik a semmibe, ha arra jár a szél.

Gyere ide ülj, a rossztól ide menekülj,
ha bántott valaki ne félj, mondj mindent el, gyere mesélj!
Szeretsz ugye még? Ha így van, kiderül az ég.
Az élet néha szomorú, de egyszer majd elszáll a bú.

Pillangó, tarkaszárnyú pillangó,
vígan száll, ha forrón tűz a nyári napfény.
Pillangó tarkaszárnyú pillangó,
eltűnik a semmibe, ha ott jár a szél.

Percekből áll össze a boldogság,
széjjel törni elég tán egy rossz pillantás.
Boldogság, lepkeszárnyú boldogság, elröppen a semmibe
és nincsen folytatás.
Szikrázó csillagfény, szitáló porfelhő, eltűnő álomkép.
Segíts nekünk!

Pillangó, messze szálló pillangó.
Mért hagysz el, ha eltűnt már a nyári napfény.
Boldogság, lepkeszárnyú boldogság,
Mért röppensz a semmibe, ha itt jár a szép pillangó?
Pillangó, messze szálló pillangó.
Mért hagysz el, ha eltűnt már a nyári napfény.
Boldogság, lepkeszárnyú boldogság,
Mért röppensz a semmibe, ha erre jár a szél?

Only

I'm becoming less defined as days go by
Fading away, well, you might say I'm losing focus
Kind of drifting into the abstract
In terms of how I see myself

Sometimes, I think I can see right through myself
Sometimes, I think I can see right through myself
Sometimes, I can see right through myself

Less concerned about fitting into the world
Your world that is, 'cause it doesn't really matter anymore
(No, it doesn't really matter anymore)
No, it doesn't really matter anymore
None of this really matters anymore

Yes, I am alone but then again I always was
As far back as I can tell, I think maybe it's because
Because you were never really real to begin with
I just made you up to hurt myself

I just made you up to hurt myself
Yeah, and I just made you up to hurt myself
I just made you up to hurt myself
Yeah, and I just made you up to hurt myself

And it worked
Yes, it did

There is no you, there is only me
There is no you, there is only me
There is no fucking you, there is only me
There is no fucking you, there is only me

Only
Only
Only
Only

Well, the tiniest little dot caught my eye
And it turned out to be a scab
And I had this funny feeling
Like I just knew it's something bad

I just couldn't leave it alone
I kept picking at that scab
It was a doorway trying to seal itself shut
But I climbed through

Now I'm somewhere I am not supposed to be
And I can see things I know I really shouldn't see
And now I know why now, now I know why
Things aren't as pretty on the inside

There is no you, there is only me
There is no you, there is only me
There is no fucking you, there is only me
There is no fucking you, there is only me

Only
Only
Only
Only

Only
Only
Only
Only

Ujjlenyomatok

Semmit se adhattál,
Semmit se kérhettem.
Ebben az életben,
Semmi se véletlen.

Túl sok az idő,
Megtörtént velünk.
Hát kellett ez nekünk?
Hát kellett ez nekünk?

Tapogatlak a homályban,
nem bízhatunk a csodákban.
Az igazi szerelemben nem hiszek,
A mocskos szerelem nem éri meg.

Ujjlenyomatok a szívemen,
Visszaadnám szívesen.
Halálos csók az arcomon,
daganatok a hangomon.
Kórokozók a vérképben,
Nem vagyok a térképen.

Itt a tavasz és a fű kinő,
De nem sokat segít a jó idő.
Szerelmem, írtam neked egy lapot,
Hogy soha nem akartam az lenni, aki vagyok.

Még egy, még egy, még egy, még egy tánc. (tánc)
Dobáld a tested, ez tánc! (tánc)
A régi módon, egy tánc!
Fékezd magad, egy tánc!
A foglyod vagyok.

Legyél most annyi, amennyi kell.
A romlottságod nem érdekel!
Izgass fel, és élvezz velem,
Nyugtass meg, és végezz velem!

Túl a múlton

Ez csak egy fotó és az idő megáll
Talán a foncsor-renováló tükörre vár
Valaki súg, valami búg, ez tény
A kérdőjel ott kucorog a mondat végén

Ez csak egy érzés, akár ne is lenne már
A bűvész majd nem darabolja fel magát
Szú-ette keresztutakon tán játszi fény
A kérdőjel ott kuncog a sor végén

Ez csak egy mese, ahol a hős a Holdra száll
A bokor meg rezeg, csak rezeg, pedig sehol a kék madár
Carpe Diem vagy kár pediglen a lét
A kérdőjel ott röhög rám az út végén

Vagy a Holdon, vagy a Holdon, vagy a Földön
Vagy csak ott kinn, túl a múlton
Vagy a Holdon, vagy a Földön