Van pár fájó emlék kettőnkről talán egyszer elfelejtem,
Van pár kép az asztalon, és itt maradt a lelke bennem,
Van pár rég ellopott mosoly, őrzöm majd a széfemben,
És vagy te, az egyetlen szép dolog az életben,
Volt egy első csókunk, igazi, tele voltunk szenvedéllyel,
Volt egy közös álom, mámoros, ilyen csak egyszer ér el,
Volt egy első éjszaka, tele tűzzel, ahogy rád néztem,
És voltál te, akivel én mindezt egyszer átéltem
Lesz pár közös évünk, közös élet, tudom együtt ketten,
Lesz pár nehéz döntés, de a könnycseppeket eltüntettem,
Lesz pár álmatlan éjszaka, amit most még átírhatsz,
És leszek én, akire ha kell, majd mindig számíthatsz,
A mi történetünk végtelen, akkor is ha nem leszek,
Én szeretlek, és ha kell ezt majd felhasználom ellened,
Mert rettegek, hogy egyszer még az én időm is lejárhat,
Itt állok a szíved előtt, de merre van a bejárat?
Még mindig sajnálom, de úgy félek, hogy vége már
Még mindig bánom, hogy eldoblak, de az élet vár
Még mindig fáj, de messzire sodor el tőled az ár
Úgy tudom, hogy késő megbánnom, hisz messze jár
Annyira sajnálom, hogy nem adhatok többet egy fél szál ciginél,
Egy kézfogásnál a buszmegállóban, tudom, hogy többet ér.
Sajnálom, ha nem vagyok kéznél, ha szükség lenne rám,
Már megbántam, de hidd el, tényleg nem minden az én hibám.
Ugyanúgy emberből vagyok, én is elrontom,
De megpróbálom, a többi nem feltétlenül az én gondom.
Szeretném, ha könnyebb lenne, csak fogadd el nem gondtalan,
Egy másik világban élem napjaim, akár egy hontalan.
Úgy sajnálom az éveket, úgy röstellem, hogy nem voltam ott,
Nem talált gazdára a szomorúságod, csak némán hallgatott.
A szívem érzi... az agyam nem fogja fel,
Hogy miért is válnak szét dalok, baj nélkül miért hallgatnak el.
Miért akaszt ki, miért pont engem, miért pont ellened,
Kell fellépnem, ha nem mást kérsz, csak a barátságom kell neked?
Elköszönök tőled, keress mást tudom majd megbánom,
Barátom mást nem tudok, mondani, mint, hogy sajnálom.
Még mindig sajnálom, de úgy félek, hogy vége már
Még mindig bánom, hogy eldoblak, de az élet vár
Még mindig fáj, de messzire sodor el tőled az ár
Úgy tudom, hogy késő megbánnom, hisz messze jár
Először éreztem ajkad, hogy ajkamra forró csókot éget,
Sajnálom, mert azt gondoltam, hogy ez egy kapcsolathoz bérlet.
Sajnálom, mert későn jött, ehhez sem voltam elég érett,
Sajnálom, elhittem, hogy létezik olyan: szép élet.
Jól is voltam, meg nem is, mert nem volt még velem oly jó lány,
Nem éreztem azt a vibrálást, nem öntött el a forró vágy.
Egyszer csak eljöttél hozzám, gyengéden átöleltél,
A legjobb barátom kísért el, akibe beleszerettél.
Önző voltam, sértett, szemét voltam veletek,
Mert nem akartam hagyni azt, hogy egymáséi legyetek.
Egy történet sem végtelen, nem voltak, csak végletek,
Válaszd a lányt, azt mondtam, de ha vele vagy, akkor én megyek.
Ezt soha nem fogom átélni, hogy egyszer végre szép legyen,
Nem gondoltam volna, hogy az önzőség ilyen féktelen.
Vajon lesz-e mikor lelkében megbocsájtás kap helyet?
Mert a barátságom választotta a boldogságuk helyett.
Még mindig sajnálom, de úgy félek, hogy vége már
Még mindig bánom, hogy eldoblak, de az élet vár
Még mindig fáj, de messzire sodor el tőled az ár
Úgy tudom, hogy késő megbánnom, hisz messze jár
Ó, messze jár
