Kedvenc Felhőmnek

Kifordult szervek között,
Bágyatagon,
Nézem a narancsra,
Panírozott.
Égen szalad,
A luftballon,
Két kézzel erősen,
Kapaszkodom.

Milyen pici,
Az egész világ,
Pici domb,
Pici kert,
Aprócska ház.
Apró szemek,
A sok kis bogár,
Pislog csak egyikse,
Semmit se lát.

Mmm, mmm.
Mmm, mmm.

Látlak,
A felhők alatt,
Vagy a felhő vagy.
Kedvencem az összes,
Felhő közül.
Szivárvány a,
Napfény ha a,
Görbülő ajkaid,
Szélére ül.

Most zuhanok át,
A szemeiden.
Nem pislogsz,
Hagyod,
Hogy földet érjek.
Most fordulok ki,
Bágyatagon.
Maradunk egészek,
Egymás szivében.

Mmm, mmm.
Mmm,
Mmm, mmm.

Kedvenc felhőmből,
Hull az eső.
A kedvenc felhőmből,
Hull az eső.
A kedvenc felhőmből,
Hull az eső.
A kedvenc felhőmből,
Hull az eső.
A kedvenc felhőmből,
Hull az eső.
A kedvenc felhőmből,
Hull az eső.
A kedvenc felhőmből,
Hull az eső.
A kedvenc felhőmből,
Hull az eső.
A kedvenc felhőmből,
Hull az eső.
A kedvenc felhőmből,
Hull az eső.
A kedvenc felhőmből,
Hull az eső.
A kedvenc felhőmből,
Hull az eső.

Lámpát ha gyújtok

Bölcső csöngettyű és templom harang
A jelenlét annyi, mint posztón a rang
Kicsi pónikon lovagló kész életek
Vagy az arcomba prüszkölő véletlenek
No meg a gyerekkor kardfogú tigrisei
Apa taníts meg nagy vadat elejteni
És ha kérdik, hogy mi végre mennyi idő
Tán egy perc, egy óra, vagy pár esztendő

De utolér a múlt mint a mögöttünk hagyott jövő
Cicomázd fel a sorsot, az mégiscsak előkelő

Káprázat pusztán a történelem
Míg némán a vállára hajtom fejem
Elringat, marasztal, egésszé gyúr
Aztán únottan szétszed, mint legót az úr
Mi csak lessük a boldogság lábnyomait
És ha útközben találunk majd valamit
Arra kígyóbőrként húzzuk rá az időt
Még egy percet, egy órát, vagy pár esztendőt

De utolér a múlt, mint a mögöttünk hagyott jövő
Cicomázd fel a sorsot az mégiscsak előkelő

Lámpát ha gyújtok még jön rá bogár
De az utolsó fényevő csak sötétet talál
Csak sötétet talál

Mint egy cipősdobozba szórt marék arany
Elrejtve annyira haszontalan
Az az emberi elmében bújkáló zaj
A talpaink alatt nincs szilárd talaj
Ha a karodban nincsen már elég erő
És a szívéhez nem láncol egy szerető
Sem az Istenek gomblyukán nem látni át
Sem a nappal nem mutatja éjjel magát

De utolér a múlt mint a mögöttünk hagyott jövő
Cicomázd fel a sorsot az mégis csak előkelő

Lámpát ha gyújtok még jön rá bogár
De az utolsó fényevő csak sötétet talál
Csak sötétet talál

Snuff

Bury all your secrets in my skin
Come away with innocence
And leave me with my sins
The air around me still feels like a cage
And love is just a camouflage
For what resembles rage again

So if you love me let me go
And run away before I know
My heart is just too dark to care
I cant destroy what isn't there
Deliver me into my fate
If I'm alone I cannot hate
I don't deserve to have you
My smile was taken long ago
If I can change I hope I never know

I still press your letters to my lips
And cherish them in parts of me that savor every kiss
I couldn't face a life without your light
But all of that was ripped apart...
When you refused to fight

So save your breath I will not hear
I think I made it very clear
You couldn't hate enough to love
Is that supposed to be enough?
I only wish you weren't my friend
Then I could hurt you in the end
I never claimed to be a Saint
My own was banished long ago
It took the death of hope to let you go

So break yourself against my stones
And spit your pity in my soul
You never needed any help
You sold me out to save yourself
And I wont listen to your shame
You ran away you're all the same
Angels lie to keep control
My love was punished long ago
If you still care, don't ever let me know

If you still care, don't ever let me know...

Frühling in Paris

Im Licht kleid kam sie auf mich zu
Ich weiß es noch wie heut'
Ich war so jung,
Hab' mich geniert
Doch hab' es nie bereut

Sie rief mir Worte ins Gesicht,
Die Zunge lust gestreut
Verstand nur ihre Sprache nicht
Ich hab' es nicht bereut

Oh non rien de rien
Oh non je ne regrette rien

Wenn ich ihre Haut verließ
Der Frühling blutet in Paris

Ich kannte meinen Körper nicht
Den Anblick so gescheut
Sie hat ihn mir bei Licht gezeigt
Ich hab es nie bereut

Die Lippen oft verkauft so weich
Und ewig sie berühr'n
Wenn ich ihren Mund verließ
Dann fing ich an zu frieren

Sie rief mir Worte ins Gesicht,
Die Zunge lust gestreut
Verstand nur ihre Sprache nicht
Ich hab' es nicht bereut

Oh non rien de rien
Oh non je ne regrette rien

Wenn ich ihre Haut verließ
Der Frühling blutet in Paris
Wenn ich ihre Haut verließ
Der Frühling blutet in Paris

Ein Flüstern fiel mir in den Schoss
Und führte feinen Klang
Hat viel geredet nichts gesagt
Und fühlte sich gut an

Sie rief mir Worte ins Gesicht
Und hat sich tief verbeugt
Verstand nur ihre Sprache nicht
Ich hab' es nicht bereut

Oh non rien de rien
Oh non je ne regrette rien

Wenn ich ihre Haut verließ
Der Frühling blutet in Paris
In Paris

Wenn ich ihre Haut verließ
Der Frühling blutet in Paris

Wenn ich ihre Haut verließ
Der Frühling blutet in Paris

Maradok távol

Annyi a hibám, amit vétettem, mint csillag az égen
De ameddig tombol a tűz még bennem, én hagyom, hadd égjen
Majd elmegyek és ahol nem lát senki, ott verek egy tábort
Ha a múltat nem tudom jóvátenni...

Még nem tudom, hol is a cél
És folyton ellenem dolgozik a szél
De nem fúj vissza, a bőröm páncélból van
A szívem pedig acél
Mindegy, hogy mennyire rögös az út
Elmegyek, nem számít a távolság
Csak veszem a bátorságot hozzá és szedem a sátorfát

Nem lesz több üzenet
Itt hagyom mindenemet
Megyek, amíg van erőm
Ott húzom fel a táboromat
Ahol a lábnyomomat
Elmossa majd az eső

Annyi a hibám, amit vétettem, mint csillag az égen
De ameddig tombol a tűz még bennem, én hagyom, hadd égjen
Majd elmegyek és ahol nem lát senki, ott verek egy tábort
Ha a múltat nem tudom jóvátenni, maradok távol

Az életem egy kalandregény
A társam a magány, a szeretőm a remény
Úgy megpróbálnám a szerencsém
De a balszerencse szerelmes belém
A szívem a motor még várjon a pokol
Most szólok, hogy kicsit kések
Hogy hova sodort az élet
Elmondom majd, ha visszatérek

Nem lesz több üzenet
Itt hagyom mindenemet
Megyek, amíg van erőm
Ott húzom fel a táboromat
Ahol a lábnyomomat
Elmossa majd az eső

Annyi a hibám, amit vétettem, mint csillag az égen
De ameddig tombol a tűz még bennem, én hagyom, hadd égjen
Majd elmegyek és ahol nem lát senki, ott verek egy tábort
Ha a múltat nem tudom jóvátenni, maradok távol

Wish you were here

So, so you think you can tell Heaven from Hell, blue skies from pain.
Can you tell a green field from a cold steel rail?
A smile from a veil?
Do you think you can tell?

Did they get you to trade your heroes for ghosts?
Hot ashes for trees?
Hot air for a cool breeze?
Cold comfort for change?
Did you exchange a walk on part in the war for a lead role in a cage?

How I wish, how I wish you were here.
We're just two lost souls swimming in a fish bowl, year after year,
Running over the same old ground.
What have we found?
The same old fears.
Wish you were here.

Feltettem a polcra a szívemet

Nem vagyok ártatlan, a szárnyam váratlan
Mindent megtettél, az égbe felvittél
Míg te szárnyaltál, én inkább zuhantam
A földön vergődtem, és végül feladtam

Nem hittem magamban, sem az álmokban
A tökéletesség tőlem távol van
A múlt szelleme sarokba kergetett
Menekülő állatként okoztam sebedet

Feltettem a polcra a szívemet
Hogy ne törjön össze, ha tévedek
Feltettem a polcra, onnan ragyogja
Be az elhagyott eget

Mit elszenvedtem gyerekkoromban
A pillanat hevében rajtad megtoroltam
Elhagyott vidék lett a lakhelyem
Ki mint vet, úgy arat, itt kicsorbult az értelem

Őszinte érzelemnek szenvedés az ára
Gyorsan égetett a szenvedély lángja
Szikrából futótűz lett, mi élve eltemet
Parázzsal fedte el a téli kék eget

Feltettem a polcra a szívemet
Hogy ne törjön össze, ha tévedek
Feltettem a polcra, onnan ragyogja
Be az elhagyott eget

Benned a fény

Ugye te is szereted ha hajnalban,
Megint úgy kezdődsz el, épp ahogy véged van,
Te is azon kapod magad még egyszer, hogy csak ott tévedsz el,
Ahol egyenesen kanyarogsz

Reggel keresed az értelmét,
Aminek magad adtál éjjel még,
Képzelj napot ide, s lehetnél
A válasz arra, amit kérdeztél

Belül a fény, kinn a világ
És semmit nem muszáj,
Szabadesés benned a vágy, ne félj, csak szállj,
Sohasem érhet véget a tánc,
Bár felhő jöhet száz,
Nézz befelé, és messzire látsz!

Egyszer mást akarnál, elrepülni délre,
Máskor egyszer élsz, de mégse nézhetsz félre,
Bárhol jársz tudod sose szégyelld azt, aki lettél végre.

Ugye te is akarod a délutánt, hogy előbb elmeséld, ami majd este vár,
Ugye tényleg nem is érdekel más, mint hogy engedd szabadon magadat a dalon át?

Belül a fény, kinn a világ
És semmit nem muszáj,
Szabadesés benned a vágy, ne félj, csak szállj,
Sohasem érhet véget a tánc,
Bár felhő jöhet száz,
Nézz befelé, és messzire látsz!

Tudom minden éjjel,saját szemedbe nézel,
Váltakoznál folyton a járdára kiömlő fénnyel,
Mától új nap, új kor, Ragyogjon az újhold,
Gyere érezd, hogy jó!

Belül a fény, kinn a világ
És semmit nem muszáj,
Szabadesés benned a vágy, ne félj, csak szállj,
Sohasem érhet véget a tánc,
Bár felhő jöhet száz,
Nézz befelé, és messzire látsz!

Széttépett érzelmek

A padlón reszketve testem a hideg rázza
ereimben mérged lesz eljövendő napjaim átka
A szorosan ölelt kígyót ősi ösztön hajtja
gyerünk, nem néz oda, harapd már, rajta-rajta

Hiába minden, minden mit érte tettem
a gyilkolás vágya benne elrejthetetlen
Mikor a testemmel melegítem őt fel
kinyílik a szája, és belémmar hideg vérrel

Széttépett érzelmek, vége mindennek
hidd el gyűlöllek, megöl a fájdalom
kést szúrtál szívembe, egyre mélyebbre
kéllyel élvezve, halotti ágyamon

Nem tudod mit tettél, elvettél mindent tőlem
minden jót megtagadó, őrült vad lett belőlem
Mérged megfertőzött, vírusként leépítve
a harcban elgyengült lelkem végleg kikészítve

Világom összeomlott, falai rámdőltek
levegőm egyre fogy már, megmentők nem jönnek
Hogyha kijutok egyszer, és újjáépítem
megtalállak, bárhová bújsz, és a méregfogadat kitépem

Széttépett érzelmek, vége mindennek
hidd el gyűlöllek megöl a fájdalom
kést szúrtál szívembe egyre mélyebbre
kéjjel élvezve halotti ágyamon

Nem tudja senki

Nem tudja senki, hogy honnan jöttem
Hogy hányszor volt sötét az ég fölöttem
Ködös a múltam, nem ismeri senki
Nincs otthonom, nincs hova visszamenni
Sose voltam gazdag, de megvan minden
A legszebb pillanatok vannak ingyen
Sok fénylő szempár ragyog a világon
Millió lányé és én mindet imádom

Rohanok, hogy a nevem egy olvadó jéghegybe véssem
Félek, nem érem el
Életfogytig tart a vágy, de nincs aki féltsen
Mégsem érdekel
Azt mondják, hogy magasról lehet nagyot esni
Én ha elestem sem, álltam neki bűnbakot keresni
Néztem a szürke eget, azon tűnődtem, hogy lehet
Hogy ezer ágra süt a nap most is a felhők felett
Ha nyeregbe kerültem, mindig jött a pofon
Ez megtanított átlépni az üvegszilánkokon
Lehet a zsebemben teltház vagy csak lyukas garasok
Ez egy hullámvasút és én utas maradok

Nem számolom, az élet rajtam hányszor ejtett sebet
A legnagyobb viharban sem kerestem rejtekhelyet
Mert a tettek helyett nem cselekednek a szavak
Inkább leszek nincstelen úgy, hogy mellette szabad
Minthogy olyan utat válasszak magamnak, ami másé
Semmim sincs, de mindenem egy útitársé
Nem nyom agyon a súly, pedig nem véletlen mondják
Hogy a batyumba csomagoltam a világ összes gondját
Egy vándor vagyok, nehezen megérthető
De nem mindig ég a ház, mikor az ég a tető
Csak sodródok az árral és pont mint egy folyó folyok
Nekem az is elég, ha egy csillag rám mosolyog

Gondolatban párszor eldobtam már az evezőt
Amikor nem láttam magammal közös nevezőt
Van, hogy húz az ág s jól megtép a szél
De vihar előtt vörösen ég a kék
Úgyhogy tessék itt egy kabát, én magamnak már kötöttem
Remény volt a fonál, por- és cseppállóvá tettem
Hiszem minden nap, hogy ami tegnap ért
Egy kérdéssel felel a holnapért

Ugyanúgy hallasz

Magamban tartom, hogy itt van a vég!
Már kérted, hogy szóljak, de mégsem tudok.
Bár megittam egy kávét, hogy erőre kapjak,
hogy én legyek az, aki benned majd lakhat még.
A szavakon túl is ért. Aki szeret a nulláért.
Aki szeret a nulláért, még…

Tudtam, ugyanúgy hallasz!
Tudtam, hogy ugyanúgy hallasz,
mint én magamat belülről!
Tetszik, mégis felőröl...

Tudtam, ugyanúgy hallasz!
Tudtam, hogy ugyanúgy hallasz,
mint én magamat belülről!
Tetszik, mégis felőröl...

Ha nem jön a holnap, holnap mi legyen?
Legyen-e ugyanúgy, mint?
Tegnap ugyanúgy maradt minden,
mint ahogy látod idekint.
Mindenki kérdezi, mi van veled,
de épp itt van az újév, rád vár!
De nem akarok mást már, csak, amit te adnál!
Az, amit más ad, nem kell!

Tudtam, ugyanúgy hallasz!
Tudtam, hogy ugyanúgy hallasz,
mint én magamat belülről!
Tetszik, mégis felőröl...

Tudtam, ugyanúgy hallasz!
Tudtam, hogy ugyanúgy hallasz,
mint én magamat belülről!
Tetszik, mégis felőröl...

Szürke nappalok és szürke nappalik...
Hol van a fény, ami bennetek lakik?
Itt van a lelkem Pesten,
mégis máshol hagytam a testem.
Mondd el, hogy értsem azt, amit mondtál!
Mondd el, miért nem érthetek mégsem?!
Nem vagyok az, akit vártál, értsd meg,
de ugyanúgy harcolok érted!

Tudtam, ugyanúgy hallasz!
Tudtam, hogy ugyanúgy hallasz,
mint én magamat belülről!
Tetszik, mégis felőröl...

Tudtam, ugyanúgy hallasz!
Tudtam, hogy ugyanúgy hallasz,
mint én magamat belülről!
Tetszik, mégis felőröl...

iszom a bort

iszom a bort, ölelem a babámat
úgysem érem keresztül a hazámat
úgysem érem keresztül a világot
elengedem most már
nem őrzöm a lángot
csak annyit még, neked s nekem elég
világítsa be az erdő közepét
arcodat láthassam, ha leszáll az este
s kezed teszed kezembe

iszom a bort, ölelem a babámat
úgysem érem keresztül a hazámat
úgysem érem keresztül az
erdő felett a csillagos eget
csak ebbe a kis gyertyába
lehozni tudom neked

iszom a bort, ölelem a babámat
úgysem érem keresztül a hazámat
úgysem érem keresztül az
erdő felett a csillagos eget

iszom a bort, ölelem a babámat,
úgysem érem keresztül a hazámat
úgysem érem keresztül az
erdő felett a csillagos eget
csak ebbe a kis gyertyába
lehozni tudom neked

Add vissza

Ágyamból felkelve üres szobák!
Az erkélyre kilépve ázott ruhák!
Kopott álmok színpadán,
tavasz, nyár majd tél után,
Meleg párnán aludnám.

Lépted alatt megremeg egy csillag,
Ne várj mert virrad. Az a sok szóbeszéd..Elég!
Nekem már nem kell!, Mer' a nap ha felkel,
a ‘légyott’ már elkel veled.

Add vissza a játékom,
a tányérom, a játékom.
Add vissza, mer' nem bírom.

Régi festmény, kőalak,
A sok hű emlék kóstolgat,
Páros kéz, szél fújta az utad.
Én csak kettőt számolok,
látom már a holnapot,
száz hibádból szólamot lopok.

Add vissza a játékom,
a tányérom, a játékom.
Add vissza, mer' nem bírom.

Tükör

Ülj le, velem szembe
Magadban olyat látsz-e
Mit az ember szégyell
Ha a tükörbe nézel?

Látod valós tested
Arcod mosolyát fested
A valódi képre
Ha nem sikerült elég szépre

Kérlek, jól figyelj
Kell minden apró jel

Nézz a tükörbe
A múltból most
A jövőbe
Nézz a szemembe
Olvass most belőle...
...A tükröd vagyok

Ne a tükröt törd szét
Ha bánt az önarckép
Ha dühöt és bánatot érzel
Ha a tükörbe nézel

Tudni talán nem kell
Mitől jó egy ember
Álarcok nélkül
A világ tőled is szépül

Tíz perc szerelem

Őrült fiú, rohan a nyár után
Végig se mér, viszi a szél
Nem hittem el, pedig volt ilyen ezer is talán
Mókuskerék, nem tudja még, hogy körbeér

Tíz perc szerelem égeti el
Bárhogy szeretem, nem hiszi már el
Tűzben fürdök, mégse figyel
Tíz perc szerelem ölt meg az éjjel

Tíz perc szerelem égeti el
Bárhogy szeretem, nem hiszi már el
Tűzben fürdök, mégse figyel
Tíz perc szerelem ölt meg az éjjel

Csillagszemű, milyen az éjszakád?
Hamvába hullt, rövid a kéj
Gyors villanás, amit a nyári zápor hagyott rád
Mókuskerék, mindenki tudta, hogy körbeér

Hideg foltok a köpenyemen
Hideg álom a szemeimen, de mégse tűnik el
Ingre rajzolt szíve dobog
Védi magát, de beledadog, és többet nem felel

Tíz perc szerelem égeti el
Bárhogy szeretem, nem hiszi már el
Tűzben fürdök, mégse figyel
Tíz perc szerelem ölt meg az éjjel

Tíz perc szerelem égeti el
Bárhogy szeretem, nem hiszi már el
Tűzben fürdök, mégse figyel
Tíz perc szerelem ölt meg az éjjel

Fejben dől el

Nem minden úgy történt,
Ahogy elképzeltük régen!
És Úristen!
Megint eltelt egy év.
A „Tükröm, Tükröm”
Rajtam nevet jó kedvében!
Helló kölyök!
Viccesen festesz így felnőttként!

Most már néha napján
Én is nyugodtan alszok,
Létezni átkozott jó,
De néha rohadt kemény.
Olyankor elveszünk, mint
Tejes dobozon az arcok,
De egy koldus tábláján az áll:
Hogy van remény!

Mindig a csillagokban kerestük,
De a válasz végig az orrunk előtt volt.
Lehet idegesített néha, de esténként a mellkasodba bújt
És a bajban átkarolt!

Sajnos
Túl rövid ez az élet
És neked is égig ér a világ!
Képes vagy rá, csak mondd ki még egyszer!
Tanulj meg élni, szeretni,
Meghalni s nevetni
Mindenen, amitől még éjjel félned kell.
És talán nem tévedsz el!

Siess, a munka nem vár,
Megint ketyeg az óra.
Rohanj, mert senki nem leszel,
Ez ma túl kevés.
A boldogság meg
Épp most száll hajóra,
De tudod, meg sem érdemled,
Ha neked ennyit ér!

A fentiek vigyáznak rád,
Elkísérnek az úton.
De a kísértés
Morzsákat szór.
Csillogó poharak meg
Ott ragyognak a pulton
És egy hang azt mondja:
Érezd magad jól!

Mert néha ordítanánk, de mégis
Magunkba kell mindent fojtani.
Még a tiszta szíven is egy emberöltőn át
Nyomot hagynak féltve őrzött titkainknak foltjai.

Mert,
Túl rövid ez az élet
És neked is égig ér a világ!
Képes vagy rá, csak mondd ki még egyszer!
Tanulj meg élni, szeretni,
Meghalni s nevetni
Mindenen, amitől még éjjel félned kell.
És talán nem tévedsz el!

Amikor jó!
Amikor jó!
Amikor jó!
Amikor jó!

És falra festjük
Az ördögöt megint.
„Az” meg torkokat köszörül,
Míg be nem reked.
Megölnek a szemétbe dobott álmok
És sajnálom, hogy csak én jutottam neked!
… Csak én jutottam neked!

A hiba a nem a készülékben van,
Csak lehet, hogy megnéztük az összes diát!
Végig sírtunk minden drámát,
Éjjel meg óvtuk az álmát,
Néha féltünk, de így is
Átnevettünk minden komédiát!

Túl rövid ez az élet
És neked is égig ér a világ!
Képes vagy rá, csak mondd ki még egyszer!
Tanulj meg élni, szeretni,
Mert boldognak kell lenni,
Higgy nekem,
Ez fejben dől el, pénz se kell.
Ébredj fel,
Barátkozz meg az élettel és talán …

Óriások

Egy nagy vászon mögé rejtesz,
Falrafirkált köd vagyok.
Szép a szádon a kőlehelet,
Én papírnehezéknek való vagyok.
És jönnek majd az óriások,
És ők tudják, hogy mit szabad.
Ökölre mennek, ej, ha házhoz
Hozzák azt a zűrt meg zavart!

Hogyha szaladsz, akkor most állj meg, állj meg!

Sorban állnak, az egyik mormol
És belehajol az értelembe.
A másik dönget, csendet parancsol,
Megágyazna ő az én fejemben.
És egyre furcsább az íz a számban,
És egyre nehezebb ezt rágni már.
Még egy pillantás ebben a világban,
És nem zavar már semmilyen határ.

Hogyha szaladsz, akkor most állj meg, állj meg!

Ébressz fel

Ha egyszer látod,
Hogy az ajtón jönnek be,
Fogod a fejed, most melyiket engedd be?
Azt, aki játszik, a varázsigést, vagy azt a szemtelenül magas vitézt?
Nem látod, a fák alatt csücsül
A lakatos, aki bújt, aki nem, menekül.
Összehívja a vitézt, a játszót és a maradék égbe kiáltót.
És kérdeznék, hogy hol voltál mostanáig?
Táncodtól majd az egész vidék virágzik.

De én csak nézem a holnapot,
Kényelmes vagyok.
Föld hívja még egyszer, gyere, ugyanúgy ébressz fel.

Megjön a lakatos, kérdi, hogy mi van?
A nyomában loholnak boldogan,
Nem zár az ajtó és nem találom,
A kulcs meg valahol a zárt osztályon.
De ő csak néz, és csak néz engem bambán.
Minek ide zár, kulcsom sincs most már,
Ha az ajtó nyitva állna, az egész lakás most menne bálba.

Ha egyszer látod,
Hogy az ajtón jönnek be,
Fogod a fejed, most melyiket engedd be?
Azt, aki játszik, a varázsigést, vagy azt a szemtelenül magas vitézt?
Nem látod, a fák alatt csücsül
A lakatos, aki bújt, aki nem, menekül.
Összehívja a vitézt, a játszót és a maradék égbe kiáltót.
És kérdeznék, hogy hol voltál mostanáig?
Táncodtól majd az egész vidék virágzik.

De én csak nézem a holnapot,
Kényelmes vagyok.
Föld hívja még egyszer, gyere, ugyanúgy ébressz fel.

Nélküled

Árnyék fény nélkül...
Mondat szó nélkül...
Tenger víz nélkül...
Ennyi vagyok nélküled én!

Dallam hang nélkül...
Felhő szél nélkül...
Erdő fák nélkül...
Ez lettem nélküled én!

Nézz rám! Ismerj Rám, némán,
szavak nélkül is értem már,
hogy te is hiszel a mesékben,
hiszel ugyanúgy még talán!

Ugye tudod mit ígértél?
Hogy mindig rám találsz.
Bár ismersz rég,
ha álmodban látsz!

Minden nap fáradt lánggal ég.
Nélküled!
Egyedül meddig bírom még?
Minden nap várom hova sodor a szél,
de úgysem hiszem el,
hogy igazán itt felejtettél!
Amíg jót ígérsz, te jót remélsz,
hát lépj ki álmomból:
Régen élsz!

Jöjj el álmomból,
jöjj el vágyamból,
minden sóhajból,
Angyal, kit nem láttam még!

Minden harcomban,
minden vad szóban,
minden arcomban,
ott vagy és csak tőled lesz szép!

Nézz rám! Ismerj Rám, némán,
szavak nélkül is értem már!
Legyen aki megvéd,
legyen aki rád vigyáz!

Hát legyen aki elkísér,
aki érted mond imát,
és mindig rád talál.
Bármerre jársz!

Minden nap fáradt lánggal ég.
Nélküled!
Egyedül meddig bírom még?
Minden nap várom hova sodor a szél,
de úgysem hiszem el,
hogy igazán itt felejtettél!
Amíg jót ígérsz, te jót remélsz,
hát lépj ki álmomból:
Régen élsz!

Minden nap fáradt lánggal ég.
Nélküled!
Egyedül meddig bírom még?
Minden nap várom hova sodor a szél,
de úgysem hiszem el,
hogy igazán itt felejtettél!
Amíg jót ígérsz, te jót remélsz,
hát lépj ki álmomból:
Régen élsz!

Gyönyörűm

Lesz baj
És az én gondom
Hogy biztonságban légy
És mindent megtennék
Érted, hidd el

Jól jön
Most a védettség
Bár helyedben lennék
Csöpp VIP vendég

Gyönyörűm, eljöttél,
Gyönyörűm, hol voltál?
Karom elringat már

És majd, ha csüggedten vagy boldog szívvel hurcolnád
Az élet könnyű, titkos terhét
Lesz majd ki bárhol vagy, mindig féltve gondol rád

Szétnéz
Édes álmából épp felköltötték
Mit lát, mit gondol?
Vaksin kémlel

Mit rejt
lelke, mit vonszol, mely
csillagról küldték?
Tán jobban ismerték?

Gyönyörűm, eljöttél - hello
Gyönyörűm, hol voltál? - hello
Karom elringat már - hello

És majd, ha csüggedten vagy boldog szívvel hurcolnád
Az élet könnyű, titkos terhét
Lesz majd ki bárhol vagy, mindig féltve gondol rád

Látsz még

Tudom, hogy itt vagy
Most nem nyitom ki a szemem
Mert felébrednék
És ki tudja mi lesz velem
Tudom, hogy eljössz
És egyszer hazaviszel
Ha rég láttál
Majd sokáig nem eresztesz el

Én azt szeretném
Hogy kezedbe legyen kezem

Tudom, látsz még
Most nem fogod kezem
Messze jársz rég
Én a szíved hiszem
Hiszen ez játék
És hinned kell nekem
Hogy sosem hiányzol
Mert mindig itt vagy velem

Tudom, hogy eljössz
És egyszer hazaviszel
Ha rég láttál
Majd sokáig nem eresztesz el
Tudom, hogy így lesz
Mert megmondtad nekem
Ha sokat kibírok
Majd hozol valamit nekem

Én azt szeretném
Hogy kezedbe legyen kezem

Tudom, látsz még
Most nem fogod kezem
Messze jársz rég
Én a szíved hiszem
Hiszen ez játék
És hinned kell nekem
Hogy sosem hiányzol
Mert mindig itt vagy velem

Tudod, már régen
Akartam mondani neked
Köszönöm szépen
Végül is az életet
Mert megtanultam
Hogy szeretni hogyan lehet

Tudom, látsz még
Most nem fogod kezem
Messze jársz rég
Én a szíved hiszem
Hiszen ez játék
És hinned kell nekem
Hogy sosem hiányzol
Mert mindig itt vagy velem

Súlytalan

Nyugi van, ez még nem a halál
Neked még nem
Alice és Lassie hazatalál
De te még nem
Pihen a szív, elrepít a szél
Fut az álom
Kisüt a nap, köszörüli az élt
A fűszálon

Igazi a csoda
Nem csalás, nem ámítás
Nagyon élem
Ha beleszakadok is
Van tovább és még tovább
Ki, ha én nem?
Majd belezuhanok a
Nagy banális éjbe tán
De ma még nem
Mindig akad okom
És van miért, és van kiért

Szeretek, ölelek, zokogok, remegek
Rohanok, elesek, zuhanok, lebegek
Súlytalan…

Hajlik a tér és szökik a kút
A hajam egy hullám - kanyar az út
Soha többé nem botlik a ló
Repül és ámul – ez neki való

Igazi a csoda
Nem csalás, nem ámítás
Nagyon élem
Ha beleszakadok is
Van tovább és még tovább
Ki, ha én nem?
Majd belezuhanok a
Nagy banális éjbe tán
De ma még nem
Mindig akad okom
És van miért, és van kiért

Szeretek, ölelek, zokogok, remegek
Rohanok, elesek, zuhanok, lebegek
Súlytalan…

Éjszaka van

Nem biztos, hogy feljövök, hogy feljövök érted,
Hogy nem engedlek itt maradni.
Nem biztos, hogy feljövök, hogy feljövök innen,
Innen a mélyből, ahol meghúztam magam.
Itt éjszaka van...

Nem tudom, hogy félek-e tőled,
Szelíd vagy és veszélyes.
Nem biztos, hogy visszajössz, ha kiengedlek
E furcsa szívből, ahol meghúztad magad.

Itt maradtam az éjszakában.
Fel se tűnt, hogy milyen csend lett mostanában.
Beengedtem a sötétséget,
És azóta nem talállak benne téged.

Összeér az éjszakában
Látomás és valóság.
Nem tudom, hogy melyik vagy, végül is mindegy...
Bármelyikben meghúzom magam.

Itt maradtam az éjszakában.
Fel se tűnt, hogy milyen csend lett mostanában.
Beengedtem a sötétséget,
És azóta nem talállak benne téged.

Utolsó perc

Ígérd meg, mindent megteszel,
Ha hívlak, csak velem leszel,
Ígérd meg, mindig rám figyelsz,
Ha a hiányodban elveszek,

Úgy, fáj, ha távol vagy tőlem,
És bánt, ha érzem, hogy félsz,
Már nem látom rajtad,
Pont azt, mint rég,
Bár tudnám, hogy miért.

Ha nézlek, megszűnik a világ,
Az időt, megállítanám,
Félek, a magány lesben áll,
Míg bújócskázunk, ránk talál,

Mert, fáj, ha távol vagy tőlem,
És bánt, ha érzem, hogy félsz,
Már nem látom rajtad,
Pont azt, mint rég,

Engedd, hogy szálljak tovább,
Elvesztett álmaink után,
Élhetnénk, úgy, hogy minden perc…az utolsó talán.

A sorsunk meg van írva rég,
Egy pillanat, mond mennyit ér,
Ha akkor pont nem éljük át,
S, az volt az utolsó talán,

Engedd, hogy szálljak tovább,
Elvesztett álmaink után,
Élhetnénk, úgy, mint bárki más,

Engedd, hogy szálljak tovább…

Another love

I wanna take you somewhere so you know I care
But it's so cold and I don't know where
I brought you daffodils in a pretty string
But they won't flower like they did last spring
And I wanna kiss you, make you feel alright
I'm just so tired to share my nights
I wanna cry and I wanna love
But all my tears have been used up
On another love, another love
All my tears have been used up
On another love, another love
All my tears have been used up
On another love, another love
All my tears have been used up
Oh oh
And if somebody hurts you, I wanna fight
But my hands been broken, one too many times
So I'll use my voice, I'll be so fucking rude
Words they always win, but I know I'll lose
And I'd sing a song, that'd be just ours
But I sang 'em all to another heart
And I wanna cry I wanna learn to love
But all my tears have been used up
On another love, another love
All my tears have been used up
On another love, another love
All my tears have been used up
On another love, another love
All my tears have been used up
Oh oh
(Oh, need a love, now, my heart is thinking of)
I wanna sing a song, that'd be just ours
But I sang 'em all to another heart
And I wanna cry, I wanna fall in love
But all my tears have been used up
On another love, another love
All my tears have been used up
On another love, another love
All my tears have been used up
On another love, another love
All my tears have been used up oh oh

Kettőből egy

Úgy volt, hogy elmondod, hogy lesz a viharból,
Viharból szép idő, ott láttalak múltkor én.
A fejemben zavar van, zavaros már a köd,
A ködtől én zavartan bámulok, s negyed öt van.

Nagyon korán van, korán van énnekem,
Hisz csak most jöttem, nem láttam én sosem
Szebbet én nálad, hát engedd, hogy maradjak,
Maradnék én veled, engedd, s nem zavarlak.

Csak az enyém ilyen szép, csak az enyém.
Lehet-e még, ugye még leszel enyém?

Játszhatunk még egy pár évet, én nem bánom,
Szerelmes lettem és ennyi volt magányom, értem én.
Hogy lesz a kettőből egy, mire odaér,
Oda, hol várhatna minket egy szép fedél?

Korán van, még korán, alszom egy keveset,
Hisz csak most jöttem, s nem láttam én szebbet,
Nem láttam én szebbet nálad, hát maradnék,
Párnám, ha te lennél, földre én nem esnék.

Visszavág a sors

Minden hajnallal ugyanúgy ébredek,
Mint, aki utoljára kél.
Minden alkonnyal úgy számolok el,
Mint, aki jó bírát remél.

Mert tűrtem, hallgattam éppen eleget,
Úgy, ahogy a legtöbb ember él.
Bírtam fájdalmat, durva ütleget,
Így fizettek jámborságomért.

De akárhogy rám tiporsz, talpra állok én,
Hittel élek, nem hagyom magam.
Neked a vagyon az egyetlen remény,
Látszatra színarany, de biztos híja van.

Átkozz, kínozz, s ha mindez nem elég,
Vedd el az életem felét!
De visszavág a sors, hiszen úgyis tudom rég,
Hogy háromszor veri ezt rajtad vissza még.

Kényes úr a földes úr, mint minden hatalom,
De pörös számat nem foghatja be.
Nem alhat, ha sanyargat, mert elbánok vele.
Talán ő is tudja, jobb lesz nélküle.

Átkoz, kínoz, s ha mindez nem elég,
Elveszi az életem felét!
De visszavág a sors, hiszen úgyis tudom rég,
Hogy háromszor veri ezt rajta vissza még.

Háromszor veri ezt rajtad vissza még.
Háromszor veri ezt rajtad vissza még.
Háromszor veri ezt rajtad vissza még.

Fekete Anemona

Fekete rúzzsal puha ajkaid még puhítod.
Mesélj, Megváltó mesét!
Te tündöklés-szirmú virág! Mert a holló is madár,
S néha csak ő nem látja így...
Te fénylő gyász-leány!

Mint áldozó az ostyát, én úgy kérem csókodat!
A féltés udvarán ölelj magaddá!
Szoríts, s majd elfogad az élő tisztaság!
Ez a legnagyobb önzés, de ettől áll a világ.

Leplezd magaddal, bújtasd szirmoddal vén tanítód!
S ha kilélegeznéd, én tüdőmbe szívnám a halált!
Ez a legjobb jó, s ha már mindenképp elveszünk,
Legyen meg így! Te varjú-lelkű nő, Te mennyből
Hulló eső!

Én így kérem csókodat!
A féltés udvarán ölelj magaddá!
Szoríts, s majd elfogad az élő tisztaság!
Ez a legnagyobb önzés, de ettől áll a világ!
De ettől a világ, de ettől a világ...
...Tőled áll a világ...!

A Part

Velem annyi minden történt, tudom nehéz lesz elhinni,
Pedig minden egyes része valóság.
De a leges-legőszintébb csak hozzád tudtam lenni,
A titkom eléd tárva, nincs hazugság.

Felfedeztem melletted, hogy te lehetsz a holnap,
Tudtam, ez az érzés megtalál.

Add, hogy száz évig tartson, és sosem múljon el,
Veled megszöknék a Paradicsomból, ha kéred.
Legyen bármi az álmod, én elhiszem veled,
Nincs semmi fontosabb, csak téged lássalak, mosolyogni reggel.

Neked én leszek a hullám, ami most ér partot végleg,
És nyugalomra csobban majd egy sziklán.
Velem jobb nem is történhet, mert én ezért jöttem létre,
Hogy nálad partot érjek a hosszú út után.

Táncolunk a végtelenbe, elragad a tenger,
De egymás felé sodor úgyis az ár.

Add, hogy száz évig tartson, és sosem múljon el,
Veled megszöknék a Paradicsomból, ha kéred.
Legyen bármi az álmod, én elhiszem veled,
Nincs semmi fontosabb, csak téged lássalak, mosolyogni reggel.

Add, hogy száz évig tartson, és sosem múljon el,
Veled megszöknék a Paradicsomból, ha kéred.
Legyen bármi az álmod, én elhiszem veled,
Nincs semmi fontosabb, csak téged lássalak.

Azon az éjszakán

Vinnélek innen messze, ezer tájon át
De vacog a szívem, nincsen rá kabát
A legszebb rózsát szedtem le a réten
Most mind virágzik, csak a tiéd nem
Neked egészen átadom magam
De nincsen semmim, hogy megosszam
Szeretném újra látni a színeket
Újra megtalálni, ami elveszett
Ref.:
Azon az éjszakán
Hűvös éjszakán
Könny csordult a házfalán
Azon az éjszakán
Szótlan éjszakán
Elárult egy hűtlen lány

Azon az éjszakán
Furcsa éjszakán
Nem is volt igaz talán
Érted harcba szállnék, bárkivel
De fáradt testem tele sebekkel
Ezért üvöltök majd, hangom a fegyverem
A szavak győznek, de én már sosem
Írnék egy dalt is rólad, de nem tudok
Csak egy elkopott, ócska dallamot
Szeretném újra látni a színeket
Újra megtalálni, ami elveszett
Ref.:
Azon az éjszakán
Hűvös éjszakán
Könny csordult a házfalán
Azon az éjszakán
Szótlan éjszakán
Elárult egy hűtlen lány

Azon az éjszakán
Furcsa éjszakán
Nem is volt igaz talán

Nélküled

Egy szó mi nem szól csak ott hallgat bent.
Volt ami volt, nincs zaj van csend.
Egy szó ami szól, de nem értem meg
Sokszor mondtad már viszlát-viszlát
Sokszor mondtam már, viszlát-viszlát
Sokszor mondtad már viszlát-viszlát
Sokszor mondtam már, viszlát-viszlát

Maradjak vagy menjek? Te mondd meg!
-Nekem már nem megy. Csak nézem, ahogy minket el a por lep
A sok bizsu között arany vagy
mégsem ragyog úgy a szem, inkább megyek. Vagy maradjak?
A csend beszél itt, megy az agy vs. szív
egy óra egy perc míg nem mondja jobb lesz majd így.
Nem ölel már csak megöl ezzel
egykor kéz a kézben, de most fél méter is ezer.
Hova lett a fény? Miért vagy ilyen távol?
Miért csak pislákol a tűz miért nem lángol?
Késő van már ahhoz, hogy észrevedd
kilép az ajtón mondja: Viszlát, ég veled.

Egy szó mi nem szól csak ott hallgat bent.
Volt ami volt, nincs zaj van csend.
Egy szó ami szól, de nem értem meg
Sokszor mondtad már viszlát-viszlát
Sokszor mondtam már, viszlát-viszlát
Sokszor mondtad már viszlát-viszlát
Sokszor mondtam már, viszlát-viszlát

Önkéntes áldozat vagyok
eltávozok majd egy átkozott napon.
A választ megkapod: nem változom
már megint ugyan oda jutottunk, ez fárasztó!

Tök mindegy csak el innen messze,
mert szívből színlelsz te színt a színre.
Beborul az ég, könnyek hullanak a földre,
ez olaj a tűzre, megég az ember bőre.

Csak pakolom a cuccom össze,
nem kérdés hogy jössz-e, nem tarthatsz már vissza.
A lelkem tiszta mint a kristály,
viszlát, good bye, peace, luv

Egy szó mi nem szól csak ott hallgat bent.
Volt ami volt, nincs zaj van csend.
Egy szó ami szól, de nem értem meg
Sokszor mondtad már viszlát-viszlát
Sokszor mondtam már, viszlát-viszlát
Sokszor mondtad már viszlát-viszlát
Sokszor mondtam már, viszlát-viszlát

Valahonnan

kint az utcán, át a téren
kerestelek a közértben délben
vagy a télben és a sárban
én mindig mindent megpróbáltam

hóban áztam, mindig fáztam
a lottózónál mindig vártam
kerestelek minden éjben
hátha eljössz mint a mesében

de nem jöttél, és nem jön el
nem hiszem, hogy érdekel:
hol van már a világvége
az Élet mégis csak megérte

Hol volt, hol nem
én hiszek még a mesében
talán már láttalak olyan
ismerős vagy valahonnan

te lennél mindig nekem az élet
üvölteném jó hangosan
a csel, a gól, a B-közép
abban minden benne van

vagyis minden benne lenne
veled a tér is meggörbülne
menj odébb, nem férek el
ha valakit is valaha érdekel

Hol volt, hol nem
én hiszek még a mesében
talán már láttalak olyan
ismerős vagy valahonnan

olyan … ismerős vagy valahonnan … olyan ismerős vagy valahonnan

a közeledbe kerülni - én ott vagyok, te itt –
a szemed elvitt, esetleg valami tipp?
… hogy jussunk egyről a kettőre végre
én fél tizenegyre, te meg általában délre …

… érkezel … a számod sincs meg nem is létezel
persze könnyebben menne, ha például tudnám a neved
vagy csak annyit, hogy Debrecen, Szolnok vagy Szeged

egy útvonal, egy helyszín kint vagy bent
egy klubban lent vagy a Face-en fent
az Instán, a Twitteren, a Snapchaten
én jobbra húználak a Tinderen

én tanácstalan vagyok, lehet ez a Vég-e
lehet belémégett ez a kép … de
… ez az érzés a gyomromban..
olyan ismerős vagy valahonnan

Valahol itt

Itt vagy, veled én, te meg én
gyere nézd meg
hogy merre sodor az élet
éltet ha nem is kéred
gyere, nem nézlek.

Belemar fenekedbe
a fekete feneketlen fantáziám
odaér, elkap csakis ügyesen
a kezem a kezedre talál.

Gyere, mondom, hogy ez nem London
itt nincsenek karcok a felhokön folyton
gyere, nézd el, hogy itt nem az ésszel
nyílnak az ajtók
és az álmod el is rajtolt.

Csak a nap felé nézek igazán
nem futok utánad
némán állok egy ház teraszán
fakulóban a szín, de a nyár odajár.

Még nem értjük a végét
nem kell, ne nézd a miértjét
botladozni a bajban gondtalan
ez az érték nem lehet oktalan.

Veled érzek, én nem
nézem a holnapot félkészen
csak a pillanat van, nem szédít
összevarr minket, megszépít.

fényt az űrbe

most a víz nagyobb a hídnál,
a sár a lepedőnél,
a repedés a falnál,
a rész az egésznél,
most a tapadás jobb az újnál,
a máj a tüdőnél,
de épphogy csak jobb,
mind az izmokból él,
most az utca falja a lábat
és minden kitér
az útból és a láz
már tarkóig ér,
most a csend dörömböl a zajnál
valami tanácsért,
húzd ki magad, mondja a zaj,
félni nem ér!

az űrbe, az űrbe is vittem már fényt,
elindultam és végigmásztam
az ég peremén,
a legmélyebb óceánba,
az éj hálószobájába is vittem már,
az ölemben vittem a fényt

lejtőkön lefelé
a szélben úszni,
néha elesni,
elesni, gurulni,
ragadni autók kerekén
kavicsként,
kapaszkodj, mondja a kerék,
félni nem ér!

az űrbe, az űrbe is vittem már fényt,
elindultam és végigmásztam
az ég peremén,
a legmélyebb óceánba,
az éj hálószobájába is vittem már,
az ölemben vittem a fényt

nem volt nehéz csak félni nem ér

A Földön kívül

A Földön kívül
A hangok másképp szólnak
A Földön kívül
A szó is mást jelent.

Rajtad kívül
Más nem bízik bennem
Rajtad kívül
Más nem hisz úgysem bennem

Te és én
Rohanunk a fény után.
Én és ő
Megtaláljuk még egymást.

Lehetek bárhol, a szívemből szól,
Mindig a szívemből szól ez a dal.
Lehetek bárki, a szívemből szól,
Hidd el, a szívemből szól ez a dal.

Az én rózsám

Az én rózsám egy olyan szép lány
Hogy koporsója
Arany széf tán
Benne alszik az én rózsám
Arany szeplők pozsgás arcán

És néha van hogy csókot kérek
az én rózsám édes méreg
Koporsója tárva nyitva
benne fekszem én is sírva

Az én rózsám pántlikája
Lobog a szélben vihar cibálja
Úgy szerette az én rózsám
Bús hajában nincsen ott már

És néha van hogy lopva kérem
Az én rózsám hogy haza térjen
Koporsója tárva-nyitva
Benne fekszik ő is sírva

Az én rózsám egy olyan szép lány
Ha keble ringat szívem szét mál
Elaltat majd az én rózsám
S ölel újra egyszer majd tán

És néha van hogy látni vélem
Az én rózsám nyári szélben
Koporsója tárva-nyitva
Benne fekszünk ketten sírva

Várj úgy

Szigorúbb a csendnél,
ahogyan a zajban te figyelsz.
Mintha velem lennél,
és veled volna majdnem ugyanez.
Gonoszabb a rendnél,
amit ez a káosz alakít.
Hogy lesz jó,
ha nem jól van így?
Hányszor kezdjem el újból?
Hányszor próbáljam újból?
Hányszor bukjam el újból,
ahogy máskor is azelőtt?

Nem azt kérem, hogy te keress,
és nem kell, hogy hitegess,
csak annyit segíts,
ha még van hozzád út valahol,
várj úgy, várj úgy, várj úgy.

Valahol
várj úgy, várj úgy, várj úgy.
Soha már másképp nem jó, más kép nem elég.
Nem kell. Nem jó. Nem szép.

Átmegyek a hídon.
A titok van a másik oldalon.
Van, amiben bízom,
de nem sikerül hitnek mondanom,
mert valamikor jártam,
valamikor jártam ugyanígy.
Hogy mennék már,
de nincs ott a híd.
Hányszor kezdjem el újból?
Hányszor próbáljam újból?
Hányszor bukjam el újból,
ahogy máskor is azelőtt?

Nem azt kérem, hogy te keress,
de nem kell, hogy hitegess,
csak annyit segíts,
ha még van hozzád út valahol,
várj úgy, várj úgy, várj úgy.

Valahol
várj úgy, várj úgy, várj úgy.
Soha már másképp nem jó, más kép nem elég.
Nem kell. Nem jó. Nem szép.

Tompa kések

A nőknél, akik egyedül élnek, tompák a kések.
A kád szélén, ha habfürdőznek, kis mécsesek égnek.

Azoknak a fényében nézik e szép hervadó testük,
Aztán lehunyják a szemük, és olyankor újra együtt

Vannak valakivel...
Vannak valakivel...
A kádban valakivel...

Vannak valakivel, aki pont most nem lehet itt.
Vagy azért, mert van feleségük - ilyen például Brad Pitt -,

Vagy azért, mert meghalt, vagy azért, mert nincsen kedve.
Késtél, ezért egész éjjel tompa marad a penge.

Vannak valakivel...
A kádban valakivel...
Vannak valakivel...
Ott vannak valakivel...

Száraz rúzs

Száraz rúzsos ecsettel
Festem a szívem
A véremmel letesztelem
Milyen a színe
Túl sokáig lüktetett vakon
Összetört alattad a pamlagon

Rúzsfoltok a képemen
Vágyak bilincsben
Festett szívem részegen
Tántorog itt bent
Túl korán búcsúzott vajon?
Visszajátszanám egy szalagon

Innék még belőled
Kitárnám előtted
De sajnos nem enged
A józanész
Odalökném néked
Bájolnám bőrödet
De most már visszatart
A szenvedés

Ezerszer és ezeregyszer
Azt hitte te vagy a gyógyszer
Túl hűséges szemekkel
Sötét napszemüveggel
Túl sokáig lüktetett vakon
Összetört alattad a pamlagon

Azt hittem mégis magammal vihetném…
Meztelen úton szaladunk, mondd hová sietnénk?
A percek kivetkőznek, remegnek mint falevél
Összegyűrt ingem rég vasalt szívvel zenél

Úgy lüktet vakon, vajon kiért dobog?
Dadog a szerelem, botlik az élet, kopog
Míg cifra vágyai múltján réved,
Az órák csendes, szenvedő utakra térnek

Innék még belőled
Kitárnám előtted
De sajnos nem enged
A józanész
Odalökném néked
Bájolnám bőrödet
De most már visszatart
A szenvedés

Ezerszer és ezeregyszer
Azt hitte te vagy a gyógyszer
Túl hűséges szemekkel
Sötét napszemüveggel
Túl sokáig lüktetett vakon
Összetört alattad a pamlagon

Mondani könnyű

Vágy ébred
Korai lenne még az eskü
Mondani könnyű
Hagyd a csöndet
Hagy mondja el, mit érzel
Ne beszélj ma még
Majd holnap kimondjuk
Ne kérdezz, ma hagyjuk
Megkapod a választ
Csak most ne beszélj

Ne mondd, hogy jó
Ne mondd, hogy szép
Ne mondd, hogy fáj
Csak azt, hogy még
Ne mondd, hogy most
Ne mondd, hogy rég
Ne mondd, hogy kár
Csak azt, hogy még

Mért kéne
Elcserélni a kimondhatatlant
A kimondhatóval?
Ezernyi gát van
Az erotikában: némán törd át
Ne beszélj ma még

Majd holnap kimondjuk
Ne kérdezz, ma hagyjuk
Megkapod a választ
Csak most ne beszélj

Ne mondd, hogy jó
Ne mondd, hogy szép
Ne mondd, hogy fáj
Csak azt, hogy még
Ne mondd, hogy most
Ne mondd, hogy rég
Ne mondd, hogy kár
Csak azt, hogy még 

A gyerek légzés

Gyerek vagy még, s mégis szinte készen
A ránc, szemednél bujkáló mosoly,
Ujjad végén a Nap már felnézhet,
Hátad ívén elfutnak folyók.

Miféle isten ver meg?
Hányféle lendületben?
Miféle cirkuszi mámor?
Minden botlás bennem osztoz.

Csontjaid már ugrásra készen,
A szíved fölött albérletlakók
A homokozóban elkopott a térded
A szemedben ezeréves sók

Miféle isten ver meg?
Hányféle lendületben?
Miféle cirkuszi mámor?
Minden botlás bennem osztoz.

Persze mindig mondom,
Magamat tanítom:
Lélegezz!
Lélegezz!

Megkel a lélek, a mellkasodban hízik,
Odaég, ha túl sokáig élsz,
Megfeszül az ín a szívverésben,
Egy dohos szekrény sok ruhát ígér

Miféle isten ver meg?
Hányféle lendületben?
Miféle cirkuszi mámor?
Minden botlás bennem osztoz.

Persze mindig mondom,
Magamat tanítom:
Lélegezz!
Lélegezz!

Gyerek vagy még, s mégis szinte készen
Ugrásra kész, minden inad vár
Valóság vagy, s mégis észrevétlen,
Csak suttognak, de nem beszélnek a fák.

Persze mindig mondom:
(Mindig mondom)
Lélegezz!
(Lélegezz!)

Lélegezz

Why

Somewhere in between here and heaven
Somewhere in between where and why
Somewhere in another dimension
I can hear you asking me why

Why
Why

Tell me can you hear me I’m calling
Tell me you can hear me don’t cry
Tell me that you’re not feeling lonely
Somewhere in between where and why

I will wait for you
Will you wait for me?
I will wait for you
Will you wait for me?

Tell me
Tell me
Tell me
Tell me

Somewhere at the crossroads of nowhere
Somewhere at the crossroads of why
Somewhere in another dimension
I can hear you asking me why

Why
Why

Will you wait for me?
I will wait for you
Will you wait for me?
I will wait for you

Me and Bobby McGee

Busted flat in Baton Rouge, waitin' for a train
And I's feelin' near as faded as my jeans
Bobby thumbed a diesel down, just before it rained
It rode us all the way to New Orleans

I pulled my harpoon out of my dirty red bandanna
I was playin' soft while Bobby sang the blues, yeah
Windshield wipers slappin' time, I was holdin' Bobby's hand in mine
We sang every song that driver knew

Freedom's just another word for nothin' left to lose
Nothin', don't mean nothin' hon' if it ain't free, no no
And, feelin' good was easy, Lord, when he sang the blues
You know, feelin' good was good enough for me
Good enough for me and my Bobby McGee

From the Kentucky coal mine to the California sun
There Bobby shared the secrets of my soul
Through all kinds of weather, through everything we done
Yeah, Bobby baby kept me from the cold

One day up near Salinas, Lord, I let him slip away
He's lookin' for that home, and I hope he finds it
But, I'd trade all of my tomorrows, for a single yesterday
To be holdin' Bobby's body next to mine

Freedom's just another word for nothin' left to lose
Nothin', that's all that Bobby left me, yeah
But, feelin' good was easy, Lord, when he sang the blues
Hey, feelin' good was good enough for me, mm-hmm
Good enough for me and my Bobby McGee

All apologies

What else should I be
All apologies
What else could I say
Everyone is gay
What else could I write
I don't have the right
What else should I be
All Apologies

In the sun
In the sun I feel as one
In the sun
In the sun
Married
Buried

I wish I was like you
Easily amused
Find my nest of salt
Everything is my fault
I'll take all the blame
Aqua seafoam shame
Sunburn with freezer burn
Choking on the ashes of her enemy

In the sun
In the sun I feel as one
In the sun
In the sun
Married
Buried
Married
Buried

Yeah yeah yeah yeah

All in all is all we are

Színdarab

Engedelmes, rövid válasz hagyja el az ajkaid,
kérhetne bármit ő most tőled - a csillogás, az elcsábít.
Kérdeztem, hogyan s mikor volt? hogy mikor jött a pillanat?
Lecseréltél, eldobtál. Megbántad? A lelked most már itt ragadt.

Elvesztett színdarab most az egész élet,
zuhanok, fuldoklom, ennyi maradt.
Elvesztett színdarab most az egész élet,
zuhanok, fuldoklom, de ő megmaradt.

Játék volt! Valóság az mégis... Hogyan is hihetnék most mást?
Elképzelt jelmezek mesélik a szemfényvesztett előadást.

Hey Jude

Hey Jude, don't make it bad,
Take a sad song and make it better.
Remember to let her into your heart,
Then you can start to make it better.

Hey Jude, don't be afraid,
You were made to go out and get her.
The minute you let her under your skin,
Then you begin to make it better.

And any time you feel the pain, hey Jude, refrain,
Don't carry the world upon your shoulders.
For well you know that it's a fool who plays it cool
By making his world a little colder.

Da da da da da da da da da da.

Hey Jude, don't let me down,
You have found her, now go and get her.
Remember to let her into your heart,
Then you can start to make it better.

So let it out and let it in, hey Jude, begin,
You're waiting for someone to perform with.
And don't you know that it's just you, hey Jude, you'll do,
The movement you need is on your shoulder.

Da da da da da da da da da
Hey Jude, don't make it bad,
Take a sad song and make it better.
Remember to let her under your skin,
Then you begin to make it better.
Better, better, better, better, better, better, oh...

La-la-la la-la-la-la la-la-la-la, hey Jude.

Nélküled

Annyi mindent kéne még elmondanom
S ha nem teszem, talán már nem is lesz rá alkalom
Hogy elmeséljem, milyen jó, hogy itt vagyunk
S mint a régi jó barátok egyet mondunk s egyet gondolunk

Mint a villám tépte magányos fenyő
Mint a vízét vesztett patak, mint az odébb rúgott kő
Mint a fáradt vándor, ki némán enni kér
Otthont, házat, Hazát, nyugalmat már többé nem remél

S bár a lényeget még nem értheted
Amíg nem éltél nehéz éveket
Hogy történjen bármi, amíg élünk s meghalunk
Mi egy vérből valók vagyunk

Mint a leszakított haldokló virág
Mint az öt millió magyar, akit nem hall a nagyvilág
Mint porba hullott mag, mi többé nem ered
Ha nem vigyázol ránk olyanok leszünk mi is, nélküled.

S bár a lényeget még nem érthetted
Amíg nem éltél nehéz éveket
Hogy történjen bármi, amíg élünk s meghalunk
Mi egy vérből valók vagyunk!

Az ünnep

A ritka percek selyemszalagját most együtt bontsuk fel,
A számlát úgysem veszíthetjük el, most mégis rejtsük el,
S mint szelíd kéz a lázas gyermek forró homlokán,
Vagy rossz álom, ha felriaszt, és odabújsz hozzám,
Olyan jó-jó-jó, de mondd, hány perc az ünnep?
Oh mondd-mondd-mondd-mondd-mondd, mondd, meddig tart?

A béke, nehogy végleg elfelejtsd, üzen, hogy létezik,
Mondd, meglep-e, ha átnyújtom neked az ünnep perceit?
S csak félrekapcsolt csengetés, ha drága hangot vársz
Vagy régi zsebben maradt pénz, mit szűk napon találsz
Oh mondd-mondd-mondd-mondd-mondd, mit ér az ünnep?
Oh mondd-mondd-mondd-mondd-mondd, mondd, meddig tart?

S mint szelíd kéz a lázas gyermek forró homlokán,
Vagy rossz álom, ha felriaszt, és odabújsz hozzám,
Olyan jó-jó-jó, de mondd, hány perc az ünnep?
Oh mondd-mondd-mondd-mondd-mondd, mondd, meddig tart?

The Unforgiven

New blood joins this earth
And quickly he's subdued
Through constant pained disgrace
The young boy learns their rules

With time, the child draws in
This whipping boy done wrong
Deprived of all his thoughts
The young man struggles on and on, he's known
A vow unto his own
That never from this day
His will they'll take away

What I've felt
What I've known
Never shined through in what I've shown
Never be
Never see
Won't see what might have been

What I've felt
What I've known
Never shined through in what I've shown
Never free
Never me
So I dub thee “Unforgiven”

They dedicate their lives
To running all of his
He tries to please them all
This bitter man he is

Throughout his life the same
He's battled constantly
This fight he cannot win
A tired man they see no longer cares
The old man then prepares
To die regretfully
That old man here is me

What I've felt
What I've known
Never shined through in what I've shown
Never be
Never see
Won't see what might have been

What I've felt
What I've known
Never shined through in what I've shown
Never free
Never me
So I dub thee “Unforgiven”

You labeled me
I'll label you
So I dub thee “Unforgiven”

Ajándék

Tél volt, hó esett és jöttek az ünnepek
Gondolkodtam, mit is adhatnék neked.
Amit csak én adhatok, amiről te is tudod,
hogy igazán én vagyok.

Minden gazdagságom hangok és szavak,
Néhány általuk kimondott gondolat.
Egyet elmondtam neked, hogyha igaznak hiszed,
Mondd el mindenkinek!

Kívánj a szónak nyílt utat,
És a dalnak tiszta hangokat,
Kívánd, hogy mindig úgy szeresselek,
Ahogy szeretnéd, hogy szeressenek.

Csak arról énekelek, amit igaznak hiszek,
S csak akkor szól neked, ha te is úgy hiszed,
Hisz te is úgy élsz, ahogy én,
Te is azt álmodod, amit én,
Legalábbis úgy szeretném.

Idővel

Ha újra kezdhetnénk
Annyi mindent másképpen tehetnénk,
De azok úgy már mások és nem mi lennénk.
Újra kezdhetnénk
De most is szebb utat kereshetnénk
Idővel Minden HIBÁNKBÓL ÁLDÁST vehetnénk.

Annyi minden van már mögöttünk,
Szavak sem kellenek, hogy halljalak
Sokszor van, hogy magam sem értem
Hiába nem akarlak: megbántalak.
Miféle szellem a szeretet bennünk?
Amennyit adni tudsz, vissza annyi jár.
És ha majd el kell köszönnünk
Ez az egy híd örökre közöttünk áll.

Ha újra kezdhetnénk
Annyi mindent másképpen tehetnénk,
De azok úgy már mások és nem mi lennénk.
Újra kezdhetnénk
De most is szebb utat kereshetnénk
Idővel Minden HIBÁNKBÓL ÁLDÁST vehetnénk.

Milliónyi csillag az égbolt
Sorsunk tükrével, ahogy hozzánk simul
Sok látja, de kevesebb érti
Hogy igazán csak a FÁJDALOMBÓL TANUL
Miféle szellem a szerelem köztünk
Mint kísértet néha visszajár
Úgy tanít, hogy elillan újra
Valamit elcsen, amitől megfagy a világ.

Ha újra kezdhetnénk,
Annyi mindent másképp tehetnénk,
De azok úgy már mások és nem mi lennénk.
Újra kezdhetnénk
De most is szebb utat kereshetnénk
Idővel minden hibákból áldást vehetnénk.

Halleluja

Gyere, mondd, mi a baj, mi a gondod
Nekem úgy jó, ha más is boldog
Nekem jó, ha a szomszéd tehene
Kiváló egészségnek örvend – ugye te is

Így látod a dolgot, testvér
Szabadítsd fel az elméd elfér
Minden buta lélek volt, lesz
Csillag, mama fia, lánya, cuki baba…

Halleluja!

Mélyen hiszem, hogy szabadon jobb nekem
És szabadon jobb neked és nem értem
Hogy miért kell
Eldöntened, hogy miben és hogy hiszek
Milyen jogon is képzeled: ítélkezhetsz felettem

Gyere, mondd, mi a baj, mi a gondod
Hallom úgyis, ha halkan mondod
Hallom úgyis, ha nem nyomsz fegyvert
Durván a fejemhez éppen, ugye te is

Így látod a dolgot, testvér
Szabadítsd fel az elméd elfér
Minden suta lélek volt, lesz
Csillag, mama fia, lánya, cuki baba…

Mélyen hiszem, hogy szabadon jobb nekem
És szabadon jobb neked és nem értem
Hogy miért kell
Eldöntened, hogy miben és hogy hiszek
Milyen jogon is képzeled: ítélkezhetsz felettem

Bódottá

És huss, el is illant már
Szálló lufi, mit vártál?
Egy perc csak a bódottá
És emlékké lett - cudar élet
És pont mikor megvolt már
Ez van, kiakadnod kár
Ó nem, dehogy álmodtál
És fuss el véle, ez a vége.

Szembe jön az élmény a forgatagban
(Még jó, hogy az előzőt veszni hagytam)
Kiszemel, céloz és eltalál egy sörét
Szerelem első látásra, rámbízza a sörét
Másnap tali, oly egyszerű az egész
De úgy várom a reggelt, mint a lagziban a zenész
Az egyikben fagyi, a másik kéz a kézben
És szakadunk egy semmiségen...

A szerelmek, a régi barátok...
Jó volna már nem gondolni rátok
Lucskos hó fedi a parti sétányt
Hol vannak a srácok? Csak egy példányt!
Unikumba fojtva minden remény
Miért hiányzik? Nem volt enyém.
Nincs romantika, csak ugyanaz a díszlet -
kifogyott a készlet

Lapos a party a Víg Matrózban
Azt is bánom már, amit veszni hagytam
Ködbe lábad a parti sétány
Elbújtak a párok, kitart néhány
Unikumba fojtva minden remény
Miért sirassam? Nem volt enyém.
Volt romantika, de aprócska részlet: 
kifogyott a készlet

Ketten egyedül

Vártam a világosságot
Kerestem fényben,
fűben, fában Istenekben
Melyikőtök hall meg engem?
Én csak élni szeretnék, s nem túlélni.
Mocskos a lelkem, mocskos minden templom a testem
Elmegyek innen. Elmegyek innen

Többé nem félek és élek a világ gyönyörű
Ketten egyedül

És ez is el fog múlni és bármikor eltűnhet,
mert ma van az amiről én azt hittem,
hogy most már jó lesz....
Többé nem félek, és élek a világ gyönyörű.....
Ketten egyedül

Ha az igazság odaát van, ott megtalálsz majd
Megtalálsz az istenek álmaiban, a csillagok poraiban,
Ha az igazság odaát van, ott megtalálsz majd
Megtalálsz majd

Többé nem félek, és élek a világ gyönyörű....
Ketten egyedül

Hiányzol

Nem ébredek fel szívesen
Már a részegség sem old fel, azt hiszem
Oldjon fel az ég önző vágyaim alól
Míg hiányzol...

A baj, hogy minden arról szól
Az idő mindent elrabol
Mert Ő hozott el hirtelen, és Ő sodort tovább
S még hiányzol…

Én szállok az idővel és a széllel szembe talán
Telve a reménnyel: aki elment vár még rám
Én esküszöm, hogy mosolyogsz még rám
Én nem hiszem, hogy sosem érsz hozzám
Nem büntethet az ég, ha így állok eléd
Lelkemben bűntelenül
Mert hiányzol…

Az utcán épp, hogy létezem
Csak egy arcot, csak egy színt keres szemem
De rólam bárki tudja, hisz a homlokomon áll
Még hiányzol…

Én szállok az idővel és a széllel szembe talán
Ma is telve a reménnyel: aki elment vár még rám
Én esküszöm, hogy mosolyogsz még rám…
Én nem hiszem, hogy sosem érsz hozzám
Nem büntethet az ég, ha így állok eléd
Lelkemben bűntelenül
Mert hiányzol…

Hűségdal (Jó Veled)

Fenn a fán és a fáról leesve
Négykézláb a diót keresve
Almalopás és menekülés közben
Lihegve, röhögve, kéz a kézben
Jó, jó, jó veled
Jó veled

Színházban, templomban, moziban, boltban,
Az utcákon és a kék alagútban,
Taxiban, biciklin, mezítláb porban,
Izzadva, fázva, jóban-rosszban
Jó, jó, jó veled
Jó veled

Ezt én mondom, akinek elhiheted,
Aki tudja, hogy milyen volt nélküled

A folyóparton, térdig a vízben,
A víz alatt vagy a víz fölött éppen,
A híd alatt, mikor szegények leszünk,
A pálmák alatt, mikor gazdagok leszünk,
Jó, jó, jó veled
Jó veled

Ezt én mondom, akinek elhiheted,
Aki tudja, hogy milyen volt nélküled

Mert a szerelmem voltál, a szerelmem vagy,
A szerelmem leszel, és szeretve, szeretve vagy

A szerelmem voltál, a szerelmem vagy,
A szerelmem leszel, és szeretve, szeretve vagy

Munka előtt és munka helyett,
Mikor reggel az ágyban kávéhoz tejet,
Gömbölyödve és félig kinyúlva,
Évek óta és évek múlva,
Jó, jó, jó veled
Jó veled

Csőbe húzva, esőben, hóban,
Sírva, vigadva, nyakig a bajban,
Álmodozva, úgy lassan szépen,
Akkor is, hogyha nem szeretsz éppen,
Jó, jó, jó veled
Jó veled

Ezt én mondom, akinek elhiheted,
Aki tudja, hogy milyen volt nélküled

Mert a szerelmem voltál, a szerelmem vagy,
A szerelmem leszel, és szeretve, szeretve vagy

A szerelmem voltál, a szerelmem vagy,
A szerelmem leszel, és szeretve, szeretve vagy

A Szívemben nincs senki másnak hely

Lehet megtalálsz majd egyszer mert nem jól bújtam el
Kicsit megharagszol majd mert nem tagadtam el
De értelmetlen kérdés a választ tudnod kell
A szívemben, a szívemben nincs senki másnak hely

Lehet rajtakapsz majd egyszer hogy másnak írtam dalt
És a csók után a múzsa még maradni akart
Hogy ott maradt vagy elrepült kérdezned sem kell
A szívemben, a szívemben nincs senki másnak hely

Lehet százszor hallott földhözragadt primitív ez a mese
Lehet elcsépelt a gondolat kicsit giccses a kezdete
De most az egyszer hadd maradjon így
Most az egyszer hadd legyen jó így

Lehet azt is hallod egyszer hogy elcsatangoltam
Ahogy bandukoltam vissza csak rád gondoltam
Csodálkozni nincs mit hisz úgyis tudnod kell
A szívemben, a szívemben nincs senki másnak hely

Keresd meg a lányt

Emlékszel még, ugye, a kamasz éveinkre?
Ahogy együtt volt az a néhány jó barát?
De nosztalgikus a nóta,
mert szétszéledt azóta
az a szépreményű, jó kis társaság.

És emlékszel, ugye, a lányra,
Aki oly sokáig várta,
Hogy beleszeressen végre valaki?
S hogy a valaki Te lettél,
Arról nem is igen tehettél,
De azért nem kellett neked kétszer mondani.

Elmentek (elmentek) a régi barátok,
És nem jönnek (nem jönnek) soha vissza már.
De keresd meg a lányt,
Tudom, hogy megtalálod.
Kicsit haragszik ugyan rád,
De azért visszavár.

Értsd meg, kérlek,
Szeret valóban Téged,
Pedig furcsa vagy néha igazán.
Színjátékot ne tervezz,
Nem kell semmilyen jelmez,
Csak menj már, mert vár Rád
Az a lány!

Elmentek (elmentek) a régi barátok,
És nem jönnek (nem jönnek) soha vissza már.
De keresd meg a lányt,
Tudom, hogy megtalálod.
Kicsit haragszik ugyan Rád,
De azért visszavár.

Emlékszel még, ugye, a kamasz éveinkre,
Ahogy együtt volt az a néhány jó barát?

Ádámborda

Elmerengni voltam azon,
Milyen lesz majd, ha hagyom,
Hogy bemászok az Édenkertbe,
Szólni Évának – Bocs, de nem kell!

Kit érdekel, hogy félni jöttem,
Hogy kiabáltam egy görbe ködnek
Kit érdekel, hogy eltévedtem,
Hogy részegen is elhevertem

Csak két kéz egy gondra varrva
Tart és enged, ahogy akarja
Csak félni, megkérdezni
Csak félni, nem tévedni

Valami úszik itt lenn,
Valami bújik itt el,
A kit érdekel köntös alatt
láthatatlan eső szakad

Kit érdekel, hogy félni jöttem,
Hogy fél szavakkal elköltöttem
A szerethető ember álmát
Ádám, Éva üres ágyát

Elmerengni voltam azon,
Milyen lesz majd, ha hagyom,
Hogy bemászok az Édenkertbe,
Szólni Évának – Bocs, de nem kell!

Csak élek itt a kertben,
Alszom elheverten,
Elbújni sosem mertem,
A bordámat elkevertem

Adj gázt

A főhőst tízszer eltalálják
De szerencsére csak egy horzsolás
Fütyülj a csőbe, forgasd a tárt
Csináljunk egy kis Amerikát
Ez az éjszaka, ez az éjszaka,
Mikor az ingem hátul elszakadt
Micsoda éjszaka, egyedül mész haza
Ma este mindenkinek van egy kis vérszaga

Jön a tömeg, fiatal, öreg
Harap a szomszéd utas zsebében az öleb
A részeg a népdalt dünnyögi
De ha kijózanodik, a hideget nyögi
Nyugi-nyugi, ez a világ más
Plusz a másvilágon van a folytatás
Szerencsétlen éppen keresztet ácsol
És egy melegítôs senki rászól

Betöröm én a szíved jegét
De valakinek másnak kaptam meg a jegyét
Lemondok a lemondásról, nem vagyok én elnök
Én egy becsületes srác vagyok
Aki most begyorsult és fellök

Adj gázt, hogy hátra dőljek
És vért az éhezőknek
Adj gázt, hogy hátra dőljek
És vért az éhezőknek

Ez a lift most felmegy a tizedikig
Aztán a repülőgép elvisz Liszabonig
Ott a tengerparton vár nyolc Oldsmobil
Engedd el hát a babakocsit

Adj gázt, hogy hátra dőljek
És vért az éhezőknek
Adj gázt, hogy hátra dőljek
És vért az éhezőknek
Adj gázt!

Ez a lift most felmegy a tizedikig
Aztán a repülôgép elvisz Liszabonig
Ott a tengerparton vár nyolc Oldsmobil
Engedd el hát a babakocsit

Adj gázt, hogy hátra dőljek
És vért az éhezőknek
Adj gázt, hogy hátra dőljek
És vért az éhezőknek
Adj gázt!

Adj gázt, hogy hátra dőljek
És vért az éhezőknek
Adj gázt, hogy hátra dőljek
És vért az éhezőknek
Adj gázt!

Ellenfény

Többé el sem engednél
Ha lennék vágyakoztál rég
Ez ugye így van még
Hiányzol, érintés
Ez most köztesség
Szikrája tűnt kényelem

Hozzád visszaérkeznék
Hogy köztünk úgy legyen ismét
Mint mikor új volt még

Ooo
Ölelj át még egyszer
Élek, ha lélegzel
Van ez csak képzeld el
Ooo

Egymást megint álmodnánk
És mint egy filmben úgy volnánk
Megyünk, szól egy szám
Hiányzol oldottság
Kín a távolság
Ez neked jó, nem hiszem

Most épp nagy az ellenfény
Bennünk csend az egyszer
Rég este van hűvösség

Ooo
Ölelj át még egyszer
Élek, ha lélegzel
Van ez csak képzeld el
Ooo

Halálos szerelem

Haláos ez a szerelem
úgy kell ez
nagyon kell ez
énnekem

Ne mondd, hogy nem jó
ne mondd, hogy nem jó
Ne mondd, hogy más kell
Más kell

Naponta egyszer
naponta egyszer
naponta egyszer-kétszer
naponta egyszer-kétszer, négyszer-hétszer
naponta négyszer-hétszer
naponta négyszer-hétszer-nyolcszor-tízszer
naponta nyolcszor-tízszer
éjjel egyszer
éjjel egyszer
éjjel egyszer-kétszer, nyolcszor-tízszer
éjjel nyolcszor-tízszer
éjjel nyolcszor-tízszer
éjjel nyolcszor-tízszer

Jön az új élet

Jön az új élet
És elkezd téged
Mintha te kezdted volna el
Újszülött leszel itt újra
És idegen lesz ez a hely
Senki nem akar játszani többé
A jövő gyermekeivel

Az utolsó óra munkásai
Már munkához láttak csendben
A földi és mennyei seregek lassan
Fölállnak egymással szemben

Here comes the new life!
Here comes the new life!
A new possibility of trade
Let us change! Change! Change!
Let's use our possibilities

Sűrű az erdő
Nap sose járja
De ne félj, te nem tehetsz róla
Már beszélnek hozzád
De van még idő
Egy reinkarnációra

Here comes the new life!
Here comes the new life!
A new possibility of trade
Let us change! Change! Change!
Let's use our possibilities

Ebben a viharban
Van neked egy villám
És te tudod, hogy hova kell állnod
Kiválasztod tehát
A kiválasztott fát
És ott állsz, amíg lesújt rád az álmod

Cseréld ki újra!
Cseréld ki újra!
Cseréld ki újra, meg újra, meg újra!
Cseréld ki újra!
Cseréld ki újra!
Cseréld ki újra, meg újra, meg újra!

Igen, létezik egy nyelv
De azt már nem beszéli senki
Te csak tolmács vagy, egy hülye vagy
És ember akarsz lenni

Gyorsan szerelmet vallasz magadnak
A hírügynökségek nyelvén
Az arcod, amíg kielégülsz
Stoplámpa vagy jelvény

Cseréld ki újra!
Cseréld ki újra!
Cseréld ki újra, meg újra, meg újra!
Cseréld ki újra!
Cseréld ki újra!
Cseréld ki újra, meg újra, meg újra!

Here comes the new life!
Here comes the new life!
A new possibility of trade
Here comes the new life!
Here comes the new life!
A new possibility of trade
Let us change! Change! Change!
Let's use our possibilities

Jön az új élet
És elkezd téged
Mintha te kezdted volna el
Újszülött leszel itt újra
És idegen lesz ez a hely
Senki nem akar játszani többé
A jövő gyermekeivel

Cseréld ki újra!
Cseréld ki újra!
Cseréld ki újra, meg újra, meg újra!
Cseréld ki újra!
Cseréld ki újra!
Cseréld ki újra, szüless meg újra!

Élvezd

Bánatos balladáktól tajtékzik a tenger,
Szomorú éjszakák után örömteli a reggel.
Szemhéj csukódik, pupilla tág,
Fel a fejjel Magyarország: Guten Tag!
Élvezd, amíg van még mit, mintha ez a perc lenne az utolsó,
Nem attól haladsz előre, ha össze-vissza futkosol.
Palota vagy piszkos ól,
Az biztos: minden úr szereti a nőket,
Hát szeress te is Biztos Úr!
Tiszta sor: Az élet téged igazol,
Senki nem bánt, ha járod utad öröm-ittasul.
Élvezd, hogyha rád tör a lámpaláz,
Semmi sem bonyolult annyira, hogy ráparázz.
Nyáron-télen a népem szolgálom és védem,
Neked én vagyok, nekem te vagy a testvérem.
Élvezd, még ha fáj is minden egyes frázis,
A külvilág csak színfalak, szívedben a bázis.

Nem kérlek légy enyém örökké, mégis hozzád szól dalom,
Úgysem élhetünk örökké, egy percig lennék oltalom.

Élvezd...
Ha nekem jó, jó neked...
Ha üres a fejed lesz mivel megtöltened.
Élvezd...
Ha nap süti szemedet,
Mindegy a szereped,
A lényeg a szeretet.
Élvezd...
Hogy minden rosszban van valami,
Ha egymagad maradsz is lehetsz még valaki.
Élvezd...
Ha újnak látszik, ami maradi,
De ne gondolkodd túl a dolgokat, mert maradsz wanna be.

Élvezd...
Hisz ugyanúgy mindenki téveszt,
Tapasztalatod majd később pont ezért lesz,
Ne vedd magad komolyan, okosítás hiába van,
Az én világomban vakot vezet a világtalan.
Élvezd...
Hogyha rontottál tanulhatsz belőle,
Ilyenkor nincs más hátra, mint előre.
A rosszat jó követ, nem lesz folyton nehézség,
Nem baj, ha nem sportolsz, lehet fél egészség,
Élvezd az életnek minden egyes percét,
Megérdemled az időt, hogy tartalmasan teljék.
Élvezd a napsütést, hogy éppen nem esik,
Élvezd a munkát, tudod, hogy az nemesít,
Élvezd, hogy valamihez tisztán jutsz hozzá,
Így nem kell aggódnod, hogy jön a jakobinus-puttonyszáj.
Ha beborul az ég, és jön a jégeső,
Mosolyogva dobjál be te is velünk egy jäger-sört.

Nem kérlek légy enyém örökké, mégis hozzád szól dalom,
Úgysem élhetünk örökké, egy percig lennék oltalom.

Élvezd...
Ha nekem jó, jó neked...
Ha üres a fejed lesz mivel megtöltened.
Élvezd...
Ha nap süti szemedet,
Mindegy a szereped,
A lényeg a szeretet.
Élvezd...
Hogy minden rosszban van valami,
Ha egymagad maradsz is lehetsz még valaki.
Élvezd...
Ha újnak látszik, ami maradi,
De ne gondolkodd túl a dolgokat, mert maradsz wanna be.

Nem kérlek légy enyém örökké, mégis hozzád szól dalom,
Úgysem élhetünk örökké, egy percig lennék oltalom.

Élvezd, hogy látsz, szagolsz, érzel, kelsz, fekszel,
Hogy a szeretted rád mosolyog ezerszer,
Élvezd az illatot, ez a szabadság,
Tárd ki a szárnyad, repülj el rab madár.

I Do

I wanna be much more like you
Your effortlessly graceful scene
That drips from every pore of you
Where logic cannot intervene
I wanna take a bath with you
And wash the chaos from my skin
I wanna fall in love with you
So how do we begin ?

I wanna be a girl like you
The way you swing your hips in jeans
I wanna wear my face like you
Shiseido MAC and Maybelline
I wanna paint the town with you
And tickle you until you scream
I wanna fall in love with you

I wanna say I do
I wanna say I do
I wanna say I do
I wanna say I do
I wanna say I do

I wanna be much more like you
The way your smile lights up the room
I'll kick back as men flirt with you
Till jealously I'll stay in you
This confidence in me and you
This hope that you and I will bloom
I wanna fall in love with you

I wanna say I do
I wanna say I do
I wanna say I do
I wanna say I do
I wanna say I do

The question is do you ?

Kész vagyok

Ha hozzám bújsz, én kész vagyok
Elkészülök, egész vagyok
Ha nem bújsz hozzám, én megfagyok
Aki bújt, aki nem kész vagyok

Aki bújt, aki nem, kész vagyok teljesen,
pedig annyi volt, hogy sétálgattunk, nem volt randi, semmi sem
történt, de te jól csináltad ezt is,
nem dumáltad szét, nem mondtad, hogy szexis
vagyok, és nem mondtad, hogy jól áll ez a sapka
csak észrevetted, hogy látom, hogy érezted, hogy rajta
vagyunk, és szörfölünk a hullámhosszon ketten,
nem csináltál semmit, én meg készen lettem

Ha hozzám bújsz, én kész vagyok
Elkészülök, egész vagyok
Ha nem bújsz hozzám, én megfagyok
Aki bújt, aki nem kész vagyok

...Egy két há négy kört is mentünk,
míg a naplemente giccset vont felettünk
De szépen vetted ezt is, nem beszéltél róla
Csak tudtad, hogy itt annyi van, hogy ott megyünk alatta
A híd felett ragyogott a Hold, kis híján ciki volt, mint egy filmben
Bandukoltunk kéz-nem-fogva, csendben, jó volt a tempód, jöttél mellettem
nem csináltál semmit, én meg készen lettem

Nagy meleg pulóver

Nagy meleg pulóver ma a szerelem,
Bevetetlen ágyon tartjuk melegen
Az érzést. Nem járt erre rég,
Sőt talán még soha, csak vártuk, mikor lép
Életünkbe a kéményünkön át
Belezuhant tegnap, fejbecsaptuk hát
A lexikonnal. Nem engedtük el.
Egy ilyen érzet minden háztartásba kell.

Nagy meleg pulóver ma a szerelem,
Ez vajon tényleg az, vagy csak azt hiszem?
A végén úgyis kiderül,
hogy becsaptuk magunkat, megint egyedül
Kell folytatni. Néhány perc alatt
Az aranysárga napból bíbor alkonyat
Lett, és száll a teagőz,
A parkban fákat színez egy cerkával az ősz.

Elsőre

Sokkal jobban szereted mint ahogy mondod
Ritkábban mondod mint ahogy mint ahogy érzed
És ha benned lakik akkor mindig tudja hogy
Nem remeghet a térded

Kötelek kések
Kötelességek
Pormacska nyávog
Szekrények alján
Meghalni soha nem kéne
Kiesni mint fogból az amalgám

Ha múlnia kell én akkor sem eresztem
Hogy úgy tudlak szeretni ahogy először szerettem
Ha múlnia kell én akkor sem eresztem
Hogy úgy tudlak szeretni ahogy először szerettem

Nem lehetsz mindig meglepetése
A tenyered nem izzadhat folyton
A kérdések fogynak mit fedeznél fel
Hogy ha ugyan ott vagy
Ugyan úgy otthon

Ha múlnia kell én akkor sem eresztem
Úgy tudlak szeretni ahogy először szerettem
Ha múlnia kell én akkor sem eresztem

Annyi még

légüres szobában mozog mindenhová betér
csak hadd mondják a lények most már úgyis mindegy miket beszélnek
bólintanak és félrenéznek a szomszéd ha rájuk kiált
és elnyomják a csikket és már csak egy apró parázs
egy világon túli láng világít át egy üres szobát
feltámadt a reggel megint a szobám falára nőtt
az ablakból kinézek és látom hogy ellepték az utcát a népek
és ellopták a táblákat amiken a kijáratember állt
és a felszívódtak a kanyarba végül
és eltűnt velük ami szép volt füstbe szállt
de még a tűzből feléd kiált
hogy miért vársz? az eszed ha nem gondolna mást
lépd át ha nem csak viccből mondanád
még szép nekem se könnyen nyílt az ég
annyi még hogy most már tényleg felejtenék
kilóméternyi hosszú sorokban áll a sok ezernyi szó
amik elhagyták a számat és mellé leírva még egy szekérderéknyi
ha megjött a kedved éntőlem csináld csak amit csinálsz
de tegyél bármit is azt tudnod kell
hogy hiába lépsz hogyha végig csak egyhelyben jársz
de mondom: csináld csak amit csinálsz
most miért vársz? az eszed ha nem gondolna mást
lépd át ha nem csak viccből mondanád
még szép nekem se könnyen nyílt az ég
annyi még hogy most már tényleg felejtenék
meddig bírjam el még ezt amit lerakni volna jó?
csak játszik velem az álmom most már éppen elég ha ébren találom
és elvették a kedvedet tőle hogy végképp velem legyél
te meg felszedtél az éjjel valakit a házadtól az árokpartig kísér
de még időben visszaér
miért vársz? az eszed ha nem gondolna mást
lépd át ha nem csak viccből mondanád
még szép nekem se könnyen nyílt az ég
annyi még hogy most már tényleg felejtenék
miért vársz? az eszed ha nem gondolna mást
lépd át ha nem csak viccből mondanád
még szép nekem se könnyen nyílt az ég
annyi még
annyi még
annyi még hogy most már tényleg felejtenék

Tánc

Ünneplő szoknya térd fölé kapva
Játszik a ritmus szelíden rajtam
Port kavar léptünk, koppan a kövön
Egy húron pendül bánat és öröm
Húzz közelebb, ez a tánc
Ennyi év után még jár

Ahogy a könny a számhoz ér
Vigasztalj minden cseppjénél
Elalszik a fény, s én ráhagyom
Holnaptól sötétben vagyok
Csonkig ég a remény
De csak táncoljunk még

Szemeden fátyol, az érintést várod
Hajszollak lassan, ringass a zajban
Süllyedő lelked egy örvénybe rejted
Előre hátra, a lábunk csak járja
Húzz közelebb, ez a tánc
Ennyi év után még jár

Ahogy a könny a számhoz ér
Vigasztalj minden cseppjénél
Elalszik a fény, s én ráhagyom
Holnaptól sötétben vagyok
Csonkig ég a remény
De csak táncoljunk még

Egymással szemben állunk már régen
Lüktető vágyunk elhalkult végre
Galamb az égen repül a széllel
Kigombolt percek elmúlnak szépen
Húzz közelebb, ez a tánc
Ennyi év után még jár

Ahogy a könny a számhoz ér
Vigasztalj minden cseppjénél
Elalszik a fény, s én ráhagyom
Holnaptól sötétben vagyok
Csonkig ég a remény
De csak táncoljunk még

elmondanám

mindenki lő mostanra már
régóta láthatatlanul élek
változni kész rajtam kívül
mindenki más akit csak az évek
fújnak felém mindenfelől
két kézzel integetnek a tájnak
jóságos ég elmondanám
ez voltam én mindegy mi vár is
elmondanám
köddel benőtt látóhatár
sorsukra hagyva vesztek az álmok
sorsot cserél sok jó barát
jobbára védhetetlenül állok
sortűz pereg dobszó ha szól
végszóra járja mind el a táncát
jobbára jó vesszőfutás
te jóságos ég hát ez voltam én
csak elmondanám
közeledik el az életem velem épp
pedig mennyire máshol járt nemrég
igaz az is amíg elviseltem a fényt
az is az is csak égetett ahol ért
hazabuszozik a városomba a nyár
velem már a múlt időkben jár
megszűnik itt mindenki más
egyből ha elhagyod a világot
emlékek ők visznek tovább
ezt jobb lesz ha mihamarabb be is látod
megszokható csak épphogy nehéz
de mégis ha megfeszülök sem értem
jóságos ég ma gondolj le rám
ha többet remélsz is ez voltam én
csak elmondanám
közeledik el a nap mikor hazaérsz
belépsz megint a régi szobádban állsz
belebuszozik az álmaidba a táj
tudom nem is kell mondanod hova jár
minek örül ez az élettelen ég?
nekem csak olyan szegről-végről kék
széltébe nőtt szélfútta rét
a házak körül lovaskocsik állnak
sírig cipelt ásók-kapák
két kézzel integetnek a tájnak
várnak hogy élj úgy mintha más
nem volna nélküled a mesédnek
jótánnyi jót csak ennyit kívánj
ma bármit cipelsz is gondolj felém
mert elmondanám
hazabuszozik az életem velem épp
pedig mennyire távol járt nemrég
lefogadom amíg elviselted a fényt
ugye ugyanúgy égetett ahol ért?
közeledik el a városomba a nyár
velem megint a múlt időkben jár
közeledik el a nap mikor hazaérsz
belépsz megint a régi szobádban állsz
belebuszozik az álmaidba a táj
tudom nem is kell mondanod hova jár
minek örül ez az élettelen ég?
nekem csak olyan szegről-végről kék
közeledik el az életem velem épp
pedig mennyire máshol járt nemrég
igaz az is amíg elviseltem a fényt
az is az is csak égetett ahol ért
hazabuszozik a városomba a nyár
velem már a múlt időkben jár
sebtében írt történetét
asztalfiókba zárja a részeg
később ha kész a szekrénybe dől
az ajtót bezárja magára végleg
képes szegény a fél életét is
álltában átaludni ha kéred
se nem lesz ma több változtatás
csak a végén egy szó a szó pont a lényeg
mégis mi más?

Ne keresd az igazit, az én voltam

Behatolok hozzád símaszkban
Kár, hogy, a pajszert kinn hagytam
Dobd le a kulcsot, engedj be
Megiszunk valamit kettesbe’
Lefutom a pitbullt. Tévedtem
Mondd a szemembe, hogy tényleg nem
Gondold végig, de őszintén
Találnál-e még egy olyan nőt, mint én?

És ki az aki elszúrt mindent?
És mi az ami elmúlt itt benn?
Már nem akarod? Nem gond, tényleg
Nem várok.

És ki az aki elszúrt mindent?
És mi az ami elmúlt itt benn?
Már nem akarod? Nem gond, tényleg
Nem várok.

És ki az aki elszúrt mindent?
És mi az ami elmúlt itt benn?
Már nem akarod? Nem gond, tényleg
Nem várok.

Soha nem kezdhetsz más nővel
Figyelem a házad távcsővel
A bőrdzsekidet is felvetted
Hoppá, ki az ott melletted?
Láttam a csajodat, nem nagy szám
Én a helyedben elhagynám
Ugye megbántad? Gondoltam
Ne keresd az igazit, az én voltam

Sanghaj Peking Toikó
Nélküled itt mindig jó és
Phenjan Szöul Kiotó
Nélküled már minden jó

És ki az aki elszúrt mindent?
És mi az ami elmúlt itt benn?
Már nem akarod? Nem gond, tényleg
Nem várok.
Törlöm a számod végleg!

Fércelt álom

Állok szemben a Léttel a csendben,
Farkasként harap, metszi a testem,
és csak fújja szememre a füstöt: álmodj jobbat, mint amit küldök.
Látod, én vagyok élve az első,
akit kísér egy tenyérnyi felhő,
és csak fújja szememre a füstöt: álmodj jobbat, mint amit küldök.
Most már fázom, kérd meg az estet,
dúdoljon, öleljen úgy, ahogy egyszer,
és csak fújja szememre a füstöt: álmodj jobbat, mint amit küldök.
Mára félbe törtek az estek,
maradtak morzsák e néma verembe,
és csak fújja szememre a füstöt: álmodj jobbat, mint amit küldök.

Még nem vagyok készen az estre, fázom,
állok a szürke hidegben, látod,
ha adnál egy jó szót a percnek,
legelne itt és bújna ölembe,
de a Lét csak fújja a füstöt,
ábrándokkal terelve üldöz,
alszom, eldob, simít a földhöz,
jobbat álmodom, mint amit küldött..

Szarvasok ugranak Holdra az égen,
lehajtott fejjel, nem veszem észre,
és csak fújja szememre a füstöt: álmodj jobbat, mint amit küldök.
Meg sem mozdul az árnyék az utcán,
arasznyi részeken kerget a patkán,
és csak fújja szememre a füstöt: álmodj jobbat, mint amit küldök.
Aztán megfog a szél, itt a Földön,
éjszaka csábít, fektet a röghöz,
és csak fújja szememre a füstöt: álmodj jobbat, mint amit küldök.
Most már fázom, kérd meg az estet,
dúdoljon, öleljen úgy, ahogy egyszer,
és csak fújja szememre a füstöt: álmodj jobbat, mint amit küldök.

Még nem vagyok készen az estre, fázom,
állok a szürke hidegben, látod,
ha adnál egy jó szót a percnek,
legelne itt és bújna ölembe,
de a Lét csak fújja a füstöt,
ábrándokkal terelve üldöz,
alszom, eldob, simít a földhöz,
jobbat álmodom, mint amit küldött.

másé voltam

üres a fejem nincs benne lélek
alszanak a sejtek múlnak az évek
és én hiába mondom hogy mindent látok
ha soha nem látom az igazságot
és az igazság sem lát soha engem
valami nagyon nincsen bennem rendben
félek tőled
te másé voltál mindig
másé voltál mindig
megöl a szobám gyűlölöm a falakat
a háztetők felett a nyári ég alatt
ha feldobom magam a csillagtelepre
otthagyom a testem minden este
és hazudtam neked hazudtam neked
sosem kezdhetünk újabb életet együtt
félek tőled
féltem mindig
te másé voltál mindig
másé voltál mindig
elnémít a zaj
megrémít és bódulttá tesz ez a fémes hangzavar
kétszáztízzel száguldunk tovább
száguldunk tovább
mi csak száguldunk tovább
de te másé voltál mindig
igen másé voltam mindig
másé voltál mindig
én is másé voltam mindig
másé voltál mindig
másoké vagyunk
mindig

Losing you

There are things in this life I,
Would rather not sacrifice
You girl I cannot live without
And you know there's no doubt that
All I mind's losing you

And I don't mind losing sleep
Pray the lord my soul to keep
I'll get plenty rest so when I'm dead but 'till,
'Till then won't you share my bed 'cause,
All I mind's losing you
All I mind's losing you

And I don't mind losing money
There's nothing this life owes me
I've been given more than I can receive
But for, for you there's no receipt so,
All I mind's losing you
All I mind's losing you

And I don't mind growing old
Losing teeth and going bald
Not as handsome as I never was but,
You love me just because
All I mind's losing you
All I mind's losing you

And there are things in this life I,
Would rather not sacrifice
You girl I cannot live without
And you know there's no doubt that
All I mind's losing you
All I mind's losing you
All I mind's losing you

Senki nem véd meg

Kihallatszódik egy álom a fejből
a fájdalom kezében pukkan a pezsgő
szúrnak a hangok, a sugarak
üvegszilánkként sebeznek a szembogarak
de nem nézek vissza többet
megvédtem magamat tőled
néha egy részem még visszatéved
mondd, hogy éljem jól meg a véget
ha nem azt tesszük, amit kéne
mikor a valóság kilök a fényre
de csukott szemmel csak a zene lüktet
megcsalva az emlékezetünket

Felborult poharak, kiürült vasárnap
fél négy, a helyek már bezártak
eső van, bolyongok egyedül
keresem a búvóhelyet magam elől

Félek a fényben, senki se véd meg
nem alszom, de nem vagyok ébren
nem alszom, de nem vagyok ébren
senki nem véd meg, senki nem véd meg
magamtól
senki nem véd meg, senki nem véd meg
magamtól

Van ébredéskor az a másodperc
mikor elfelejtem, már máshol kelsz
és minden ajtón benyitok, talán
ott leszel és nem más oldalán
de részünkről, ennyi vége
nincs miért tenni érte
csak kivárjuk, nézzük azt, ahogyan
semmi nem lesz már ugyanolyan

Füst a fényben, kéz a szem előtt
menekülök innen, nincsen levegőm
az élet veled öl, ez lélektemető
hogy nem te meg én, hanem te meg ő
hogy nem te meg én, hanem te meg ő
hogy nem te meg én, hanem te meg ő

Felébredni máshol

Azt mondod, az élet felnőttként fainabb,
De jó volt naivan elfogadni, ami van
Azt mondod, hogy sosem elég a jóból
De mégis jóval többet beszélsz a rosszról
Most ledobok, mindent, ami gátol
Lelépek, hogy többet lássak a világból
Sok a gond, fogok pár titkot, mint egy csomagot
és otthagyom valahol, hogy robbanjon egy jó nagyot

Én újra meg újra megélném
Kézbe’ térkép, az út szélén
Mert magával ragad az élmény
Mint az éjszaka fényei BP-n

Többé nem nézem az órát, most csakúgy felébrednék máshol
Érkezem hozzád, de hagyj még eltévedni párszor
Vannak hibák, amiket el kell követnem, hogy lássam
Amit nem találok, ami benned megvan, az miért nincs meg másban

Lehúz a magány, de megnyugtat a táj
Mikor a magyar valóság után futnak a fák
A hideg hajnal összehúzza magát
Bújj ide, most védelmet nyújt a kabát
Induljunk el, vár egy idegen élet
Úton, síneken, vizeken, égen
Új impulzus kell, hogy többé váljak
Hogy itt felejthessem a problémákat

Én újra meg újra megélném
Kézbe’ térkép, az út szélén
Mert magával ragad az élmény
Mint az éjszaka fényei BP-n

Többé nem nézem az órát, most csakúgy felébrednék máshol
Érkezem hozzád, de hagyj még eltévedni párszor
Vannak hibák, amiket el kell követnem, hogy lássam
Amit nem találok, ami benned megvan, az miért nincs meg másban
Nem pacsizok az állandóval
Most nyugodt vagyok, egy perce még állat voltam
Ég bennem a tűz megint, akarok küzdeni
Belül, még ha linknek is tűnök, közbe’ kint
Kiszakadok a megszokottból
Lesz okom, egy ideje má’ nem szorongok
És tudom, még el kell tévedni párszor
De van, hogy jobb felébredni máshol

Felébredni máshol
Eltévedni párszor
Felébredni máshol
Eltévedni párszor

Többé nem nézem az órát, most csakúgy felébrednék máshol
Érkezem hozzád, de hagyj még eltévedni párszor
Vannak hibák, amiket el kell követnem, hogy lássam
Amit nem találok, ami benned megvan, az miért nincs meg másban

Miért nincs meg másban?
Miért nincs meg másban?
Miért nincs meg másban?
Ami benned…
Ami benned…
Miért nincs meg másban?
Miért nincs meg másban?
Miért nincs meg másban?
Ami benned…
Ami benned…

Nehéz vagyok

Tegnap rossz 💩napom volt

Nem mondtam lehangolt,😔

Inkább küldtem egy kis szívet ❤️rád...

Mikor kelsz reggelre🌞

Nem leszek semerre🚫

Egy cetlin hagytam egy mosolyt tán... 

Tudom és belátom,☝

Hogy sokszor berántom

A rosszat és a jó szíved fáj💔

Írj rám, ha szeretnéd, 📲

hogy holnap te meg én👧+👨

Játsszuk mit játszanánk te szép lány...🙋

Hányszor is írtam

Hogy nehéz vagyok jaj?

Lesz még velem baj?

És hányszor is mondtam

Hogy más lesz jövőre 

Ígérem örökre?

Még mindig szeretlek😍

Nem mondtam lehet mert,

Nehéz úgy szólni, ha két szemed lát👀

Változnék hidd el én,👨

És mindig van remény,🙏

Ne engedj el és jó leszek tán... 🙌

Mikor kelsz holnap is,🐣

A napfény andalít,☀️

Lehet, hogy nem leszek ott veled már,

A hűtőre felírtam, ✍mert tegnap kihagytam,

A csókos szmájli az jól esett ám...👄💋

Nem érinthet meg

Elkéstem, mégis itt vagy,
korábban láttad meg,
hogy a test a lábak nélkül
már sehová sem megy.
Elkéstem, mégis itt vagy,
korábban láttad meg,
hogy a kéz az ujjak nélkül
már nem érinthet meg.
Nem, nem, nem, nem,
nem, nem, nem, nem,
nem, nem, nem, nem,
nem, nem, nem, nem,
nem érinthet meg.

Néha besüt a nap a szobába,
mégis hiányzik a fény,
már a napokat számolom, többet iszom,
te voltál a karomon a többletizom.
Mintha Angliában lennénk most, mindig esik,
hogy nem láttam előre ez idegesít.
Néha nem kell, hogy elvegyék, magadtól elveszed,
semmi sem alakul úgy, ahogy tervezed.
Sok év már eltelt, most jövök rá,
most növök fel, és most esik le,
már soha nem találok olyat, mint te,
cseréltem az autóm egy biciklire.
Mint Afrika nap nélkül, Ázsia rizs nélkül,
a szél is elkerül, a fülemet fújja,
és ugyanazt a dallamot suttogja,
hogy hogy lehettem ekkora idióta.

Elkéstem, mégis itt vagy,
korábban láttad meg,
hogy a test a lábak nélkül
már sehová sem megy.
Elkéstem, mégis itt vagy,
korábban láttad meg,
hogy a kéz az ujjak nélkül
már nem érinthet meg.
Nem, nem, nem, nem,
nem, nem, nem, nem,
nem, nem, nem, nem,
nem, nem, nem, nem,
nem érinthet meg.

Ahogy felrakom a kávét főni,
ahogy a falnak szoktunk dőlni,
ahogy hallgatom a zenéket éjjel
ajkaid harapva mentél el.
Láttam találtál egy srácot azóta magadnak,
kalap volt rajta, meg alakra biztos hogy gyúr,
meg biztos egy úr,
a szemedben láttam a szerelem dúl,
de más, mint velem,
nem terveztünk, csak éltünk a mának,
ez nem győzelem, csak mentünk, ha várnak,
keveset aludva sem voltam fáradt.
Nem tudom, mással már próbáltam,
maradok a szívemmel kómában,
és hallgatom a dallamot, azt súgja,
hogy hogy lehettem ekkora idióta.

Mint a test a lábak nélkül,
mint a kéz az ujjak nélkül,
mint a test a lélek nélkül
olyan lettem végül.

Elkéstem, mégis itt vagy,
korábban láttad meg,
hogy a test a lábak nélkül
már sehová sem megy.
Elkéstem, mégis itt vagy,
korábban láttad meg,
hogy a kéz az ujjak nélkül
már nem érinthet meg.
Elkéstem, mégis itt vagy,
korábban láttad meg,
hogy a test a lábak nélkül
már sehová sem megy.
Elkéstem, mégis itt vagy,
korábban láttad meg,
hogy a kéz az ujjak nélkül
már nem érinthet meg.
Nem, nem, nem, nem,
nem, nem, nem, nem,
nem, nem, nem, nem,
nem, nem, nem, nem,
nem érinthet meg.