Az utolsó hangos dal

Itt mindenki vendég
És a házigazda fizet
Te idd csak a borát
És prédikáld a vizet

De tanuld meg szépen
Hogy gyűlölni tilos
Akkor is ha van,
Aki minden szennyből kimos

Mert beleremeg a föld
Amikor megszólal
Nem fog tetszeni
Az utolsó hangos dal
beleremeg a föld
Amikor megszólal
Nem fog tetszeni
Az utolsó hangos dal

Az idő lejár
A világ megáll
Hogy hited mit ér
Arról bírád ítél

Ha bűnöktől roskadó
Ágyadba fekszel
Ha gyúlékony tervekkel
Ébredsz fel reggel

Magadtól minden forró
Gondolatot űzz el
És ha jót akarsz magadnak
Hát ne játssz a tűzzel

Mert beleremeg a föld
Amikor megszólal
Nem fog tetszeni
Az utolsó hangos dal
beleremeg a föld
Amikor megszólal
Nem fog tetszeni
Az utolsó hangos dal

Ha minden pecsét felszakad
Elsötétül majd a Nap
De lesz aki semmitől sem fél
Lesz aki örvend ünnepel
Hogy a Megszabadító így jön el
És a remény újra él

Mert beleremeg a föld
Amikor megszólal
Nem fog tetszeni
Az utolsó hangos dal
beleremeg a föld
Amikor megszólal
Nem fog tetszeni
Az utolsó hangos dal

Mit tehetnék érted

Én nem születtem varázslónak, csodát tenni nem tudok,
És azt hiszem, már észrevetted, a jó tündér sem én vagyok.
De ha eltűnne az arcodról ez a sötét szomorúság,
Úgy érezném, vannak még csodák.

Mit tehetnék érted, hogy elűzzem a bánatod,
Hogy lelked mélyén megtörjem a gonosz varázslatot?
Mit tehetnék érted, hogy a szívedben öröm legyen?
Mit tehetnék, áruld el nekem.

Nincsen varázspálcám, mellyel bármit eltüntethetek
És annyi minden van jelen, mit megszüntetni nem lehet
De ha eltűnne az arcodról ez a sötét szomorúság,
Úgy érezném, vannak még csodák.

Mit tehetnék érted, hogy elűzzem a bánatod,
Hogy lelked mélyén megtörjem a gonosz varázslatot?
Mit tehetnék érted, hogy a szívedben öröm legyen?
Mit tehetnék, áruld el nekem.

Nincsen hétmérföldes csizmám, nincsen varázsköpenyem
Hogy holnap is még veled leszek, sajnos, nem ígérhetem.
De ha eltűnne az arcodról ez a sötét szomorúság,
Úgy érezném, vannak még csodák.

Mit tehetnék érted, hogy elűzzem a bánatod,
Hogy lelked mélyén megtörjem a gonosz varázslatot?
Mit tehetnék érted, hogy a szívedben öröm legyen?
Mit tehetnék, áruld el nekem.

Mit tehetnék, áruld el nekem.

Hát mit tehetnék, áruld el nekem.

Twist in my sobriety

All God's children need travelling shoes
Drive your problems from here
All good people read good books
Now your conscience is clear
I hear you talk girl
Now your conscience is clear

In the morning I wipe my brow
Wipe the miles away
I like to think I can be so willed
And never do what you say
I'll never hear you
And never do what you say

Look my eyes are just holograms
Look your love has drawn red from my hands
From my hands you know you'll never be
More than twist in my sobriety
More than twist in my sobriety
More than twist in my sobriety

We just poked a little empty pie
For the fun that people had at night
Late at night don't need hostility
The timid smile and pause to free

I don't care about their different thoughts
Different thoughts are good for me
Up in arms and chaste and whole
All God's children took their toll

Look my eyes are just holograms
Look your love has drawn red from my hands
From my hands you know you'll never be
More than twist in my sobriety
More than twist in my sobriety
More than twist in my sobriety

Cup of tea, take time to think, yea
Time to risk a life, a life, a life
Sweet and handsome
Soft and porky
You pig out 'til you've seen the light
Pig out 'til you've seen the light

Half the people read the papers
Read them good and well
Pretty people, nervous people
People have got to sell
News you have to sell

Look my eyes are just holograms
Look your love has drawn red from my hands
From my hands you know you'll never be
More than twist in my sobriety
More than twist in my sobriety
More than twist in my sobriety

Másnap

Egyedül vagyunk, teljesen egyedül,
Senki sem támad, senki sem menekül,
Csendben várjuk az utolsó csatát.

Üres az utca, üres a tér,
Felkavarja a hamut a szél,
Az utolsó előtti háború után.

Fekete-fehér film az élet,
Lassú a halál, lassú az méreg,
Fehér a fény, fekete az eső.

Fiatal leány, aki előttem áll,
Fiatal, mégis túl öreg már,
Az utolsó előtti háború után.

Hideg a szél és senki se véd meg,
Gyönge vagyok és szeretlek téged,
Felkel a Nap és mindennek vége már.

Feküdj le mellém, ölelj magadhoz,
Távol a földtől, közel a Naphoz,
Az utolsó előtti háború után.

Szajha

Űzd, űzd el az álmot, takarj el, rohadt sötét,
Hazudj! Hazudj valami szépet!
Te szajha! A szerelemről mesélj!

Én vagyok a gyilkos, de nálad a kés,
Nélküled semmit se ér az egész.
Tiéd a szerelem, enyém a szenvedély.

Hús hatol a húsba, csak baszni, mint az állatok,
Üvölts, zengje az ég is!
Csak ennyi kell, csak ennyit várhatok.

Én vagyok a gyilkos, de nálad a kés,
Nélküled semmit se ér az egész.
Tiéd a szerelem, enyém a szenvedély.

Játssz! Égjen az égig, idegen tűz, a tiszta állapot,
Üvölts! Zengje az ég is!
Csak ennyi kell, ennyit várhatok.

Térdhez a térd, és vállhoz a váll,
Túl akarom élni az éjszakát,
Ha meghalok, az élet megy tovább.

Minden, ami szép volt

Minden, ami szép volt,
Minden, ami ránk várhat még,
Már bennünk van rég.
A szemünkben ég.

Minden, ami szép volt,
Minden, ami ránk várhat még,
Már bennünk van rég.
A szemünkben ég
A Tűz.

Minden, ami szép volt,
Minden, ami ránk várhat még,
Már bennünk van rég.
A szemünkben ég
A Tűz.

A vágytól részegen ébredő erő,
Tavaszi indulat, mélyről tör elõ
Belőlem,
Női kéz nyoma a testemen remeg,
A nyár forró szavát veled együtt értem meg.

Minden, ami szép volt,
Minden, ami ránk várhat még,
Már bennünk van rég.
A szemünkben ég
A Tűz.

Minden, ami szép volt,
Minden, ami ránk várhat még,
Már bennünk van rég.
A szemünkben ég
A Tűz.

Támadni kezd a szél,
Nincs több hír, nincs levél.
Alacsony alkonyat hűti le
Magas lázamat.
A Nap még felragyog,
De fagyot hoznak a hajnalok.
De félni nem szabad, amíg csak élsz...

A télre várni kell.
Ó, a télre várni kell,
Hogy hóval fedjen el,
És ne ébresszen fel
Örök álmomból,
Örök álmunkból...

Minden, ami szép volt,
Minden, ami ránk várhat még,
Már bennünk van rég.
A szemünkben ég
A Tűz.

Minden, ami szép volt,
Minden, ami ránk várhat még,
Már bennünk van rég.
A szemünkben ég.

Kell még valami

Hallgasd, mi szólunk.
Ha újra útnak indulunk.
A kezdet szép, a búcsú fáj.

A folyón, innen.
Szigetnek tűnik minden.
Hol nincs más út a vizeken át.

Ezer év is kevés, hogy mindent láss.
Annyi titkot rejt ez a nagyvilág.

Kell még valami, amit nem feledek el.
Kell valami mégegyszer.
Mert tudjuk jól, hogy minket vár.
És nem érdekel hol a határ.

Kell még valami vagy most vagy sohasem.
Lesz az amit képzeltem.
Mert nem láttuk, nem élhettük még át.
Induljunk hát.

A nappal, az éjjel.
A hold s a nap az égen.
Egymástól oly távol jár.

Az ember, a tenger.
Mint cseppek a végtelenben.
Két egyformát úgyse találsz.

Ezer év is kevés, hogy mindent láss.
Annyi titkot rejt ez a nagyvilág.

Kell még valami, amit nem feledek el.
Kell valami mégegyszer.
Mert tudjuk jól, hogy minket vár.
És nem érdekel hol a határ.

Kell még valami vagy most vagy sohasem.
Lesz az amit képzeltem.
Mert nem láttuk, nem élhettük még át.
Induljunk hát.

Lépj hát.
Jövőnk csak rajtunk áll.
Tedd meg.
Mire vársz?

Kell még valami, amit nem feledek el.
Kell valami mégegyszer.
Mert tudjuk jól, hogy minket vár.
És nem érdekel hol a határ.

Kell még valami vagy most vagy sohasem.
Lesz az amit képzeltem.
Mert nem láttuk, nem élhettük még át.
Induljunk hát.

Kell még valami, amit nem feledek el.
Kell valami mégegyszer.
Mert tudjuk jól, hogy minket vár.
És nem érdekel hol a határ.

Kell még valami vagy most vagy sohasem.
Lesz az amit képzeltem.
Mert nem láttuk, nem élhettük még át.
Induljunk hát.

Ha van még a világon...

Ha van még a világon!
Ha úgy találod néha, hogy nincs minden rendben,
Nem érzed már régen: ezt még meg kell tennem.
Zavar ha fúj a szél, és unod, hogy rövid a nyár.
Indulnál valahová, de félsz hogy utat nem találsz.
A szobádban ülsz, és bámulsz az ablakon át,
Ellibben valaki, találgatod ki ez a lány.
Elfordítod a fejed, és csak csupasz falakat látsz,
Eltűnődsz, milyen lehet az élet a tenger túloldalán.

Ha van még a világon
Amit nem láttál, és nem hallottál.
Ha van még a világon
Amit nem éreztél, s nem próbáltál.
Ha van még a világon
Olyan, ami kicsit is érdekel.
Ha van még a világon
Akkor élned kell, még élned kell.
Ha van még a világon
Amit nem láttál, és nem hallottál.
Ha van még a világon
Amit nem éreztél, s nem próbáltál.
Ha van még a világon
Olyan, ami kicsit is érdekel.
Ha van még a világon
Akkor élned, élned, még élned kell.

Ha azt mondja valaki: te nem voltál mindig ilyen,
Gondold végig az életed, egyszer lenn, egyszer fenn.
Vedd észre magadon a változást a múlttal,
Hidd el, hogy akarod a többet és az újat.

Ha van még a világon
Amit nem láttál, és nem hallottál.
Ha van még a világon
Amit nem éreztél, s nem próbáltál.
Ha van még a világon
Olyan, ami kicsit is érdekel.
Ha van még a világon
Akkor élned kell, még élned kell.
Ha van még a világon
Amit nem láttál, és nem hallottál.
Ha van még a világon
Amit nem éreztél, s nem próbáltál.
Ha van még a világon
Olyan, ami kicsit is érdekel.
Ha van még a világon
Akkor élned, élned, még élned kell.

Ha van még a világon!
Ha van még a világon!

Jutka

Jutka átúszott a folyón,
Elvitte a fényképét innen a házból,
A fűthető álmokat a képcsőből.
Fehér fény úszik a kávéscsészén.

Maradjunk még a vasárnapnál,
Ránctalan keddről álmodik a hétfő,
A szerda csak egy szerda,
A csütörtök jelzőt se kap,
Ő hajat mos pénteken,
És szombatra megszárítja a nap.

Itt senki nincsen,
Itt senki nincsen,
Itt senki nincsen
Úgy, ahogy te itt nekem.

És amikor egy érzés a teraszra vitte őket,
Látták, hogy ott alant kétszázzal előznek
Ferrarik Porschékat és Porschék viszont.

Gondolták, a lüktető élettel a viszonyt
Ideje elkezdeni, és rögtön szaladtak
Oda, ahol a legtöbben ettek, ittak vagy csak
Feküdtek egymáson - hívhatjuk b***ásnak,
De olyan ritka, amit az emberek együtt csinálnak.

Az emberek és 'Ne dumálj bele!' - a szex,
Régi harcostársak, testi jó barátok.
És a lelki világnak, csontot dobnak olykor,
És szerelemnek hívják, ha a kijön a lélek az ólból.
Oly korban értem én a tréfát,
Mikor mindenki annyira vicceseket élt át,
Hogy aki számít, vagy számol, az magának világít.

Pár öböl lángol,
Leverem a hamut, aki velem smárol,
Az a korral jár hazulról el,
Már hosszan jövünk, mikor egyszer
Megszólal hej, hej, hej,
Meg kéne üzenni annak, akit illet,
Ha az élet megy is tovább, vegyen tiszta inget.

Mert igazából vége, csak nem vettük észre,
Mikor és hogy fogyott annyira el szegény,
Hogy most ünneplőt kell húzni, berúg majd sok legény.
A lányok lúdbőröznek, és aggódnak, hogy lomhák,
Hátha elhúzott az élet, míg a hajukat fonták.
A bálra, ahová fehér ruhába bementek rég,
Poharakat fogtak, tréfákon nevettek.

És amikor egy érzés a teraszra vitte őket,
Látták, hogy ott alant kétszázzal előznek
Ferrarik Porschékat és Porschék viszont.

'Látásra! -mondta Jutka, és átúszott a folyón,
Elvitte a fényképét innen a házból,
A fűthető álmokat a képcsőből.
Fehér fény úszik a kávéscsészén.

Itt senki nincsen,
Itt senki nincsen,
Itt senki nincsen
Úgy, ahogy te itt nekem.

Eljátszott gyémánt

Várj, hadd meséljek-,
várj, ülj le, kérlek!
Volt, annyi minden volt...

Várj, elregélek
pár szenvedélyes szót-,
elfelejtett jót.

Nézd, ma is forog a Föld, mint rég,
ma is pörög a város még-,
csak a szívem robbant szét...

Nézd, ma is lemegy a Nap, mint rég,
te is ugyanolyan vagy még-,
tudod, én sem változnék...

Visszajár egy álom,
nem hívom, nem várom-,
de te megtalálsz elvesztett gyémánt...
Visszajár, és látom,
hogy vársz rám az ágyon-,
ahogy senki mást...eljátszott gyémánt.

Vár, visszatér egy vágy,
minden éjjel:
szállsz, újra hozzám szállsz.

Vár, minden engem vár,
minden éjjel:
fáj, fáj, hogy álom már.

Nézd, ma is forog a Föld, mint rég,
ma is pörög a város még-,
csak a szívem robbant szét...

Nézd, ma is lemegy a Nap, mint rég,
te is ugyanolyan vagy még-,
tudod, én sem változnék..

Visszajár egy álom,
nem hívom, nem várom-,
de te megtalálsz elvesztett gyémánt...
Visszajár, és látom,
hogy vársz rám az ágyon-,
ahogy senki mást...eljátszott gyémánt.

Várj, újra élném,
a végét cserélném-,
százszor megér egy ráadást!

De bármerre lépnénk,
a végén lelépnénk-,
hív, messze hív egy állomás...

Visszajár egy álom,
nem hívom, nem várom-,
de te megtalálsz elvesztett gyémánt...
Visszajár, és látom,
hogy vársz rám az ágyon-,
ahogy senki mást...eljátszott gyémánt.

Visszajár egy álom,
nem hívom, nem várom-,
de te megtalálsz elvesztett gyémánt...
Visszajár, és látom,
hogy vársz rám az ágyon-,
ahogy senki mást...eljátszott gyémánt.

Úgy hiányzik pár dolog

Mint egy szoba, ami hideg:
nem édes otthonnal vár
Mint egy asztal, ami üres
Nincs betömve még a szám
Mint egy ebéd, ami kihűlt,
vagy tüzet talán sohase lát

Úgy hiányzik pár dolog
Az állam a meséken felkopott
Mint egy árny olyan vagyok
A Világból lassan én is elfogyok

Mint egy ördög, aki csábít
Új kalandokkal vár
Mint az Isten, aki büntet,
Ha nem hisznek benne már
Mint a jövőm, ami adott,
csak a jelenem marad örök talány

Úgy hiányzik pár dolog
Az állam a meséken felkopott
Mint egy árny olyan vagyok
A Világból lassan én is elfogyok

Delfin

Bocsáss meg angyal
Én nem így akartam
Csapdába csalva
Várni a napot

Mint egy szomorú állat
Csak nézek utána
Ülök a Holdon
Ide jutottam. Hurrá, hurrá!

Csak nézem, nézem
Ez nagyon szép, ezt kérem
Csak nézem, nézem
Ez nagyon szép ez kell

Le a sötétbe
És mindig a fényre
De ahová jutok
Minden sziget lakatlan

Fekszem a parton
Arcom a vízben
Delfinek úsznak
A könnyeimben tovább, tovább

Csak nézem, nézem
Ez nagyon szép, ezt kérem
Csak nézem, nézem
Ez nagyon szép ez kell

Próbálom még egyszer
De a Föld nem felel
Ez volt az első jel
Amit nem hittem el

Próbálom még egyszer
De az ég sem felel
Ez volt a legszebb hely
Amit már nem érek el

Mi kell hozzá

Kell a szappan, kell egy olló
Forró víz és vizes korsó
Kell egy éles pengeféle
Kell egy bárány tiszta vére
Kell egy üres edényforma
Kell egy ügyes háziszolga
Ki kiabálja kifelé, hogy mi kell hozzá még

Kell egy hideg hal a vízből
Kell egy hegyes csont a dögből
Csütörtökről kenyérmorzsa
Harang szóljon a templomba
És a csont akadjon mélyen,
Ne jöjjön ki, amíg én nem
Kiabálom kifelé, hogy mi kell hozzá még

Mi kell hozzá, hogy megtanuljam?
Mi kell hozzá, hogy meg ne unjam?
Mi kell hozzá, hogy elfelejtsem?
És mi kell ahhoz, hogy megszeressem?
Mi kell hozzá, hogy megmaradjon?
Hagyd a szíve hát had, szakadjon, meg
Ma éjjel nincs segítség
Mi kell hozzá még?

Kell egy út a csillagokba
Reménykedni jobb napokba
Kell egy pont a végtelenbe
És kell, hogy hinni tudjak benne
Kell az ördög, kell az Isten
Két nyomógomb kell a liftben
És kiabálom kifelé, hogy mi kell hozzá még

Kell egy ember és kell egy állat
Kell, hogy ott aludjak nálad
Kell a paplan, kell a párna
Elrejtőzni a kisszobába
Kell a tű és kell a penge
Pálinkát kell, önts a sebre
És kiabálni kifelé, hogy mi kell hozzá még

Mi kell hozzá, és hol találom?
Csak egy életem és egy a halálom
Mi kell hozzá, és hol kapom meg?
Ha fáj a szív, hát szakadjon, meg
Ha nincs a földön és nincs az égen
Túlélni nincs esélyem
A kívánságom, hogy teljesüljön
Hát mi kell hozzá még?

Milyen állat?

Én letépném, de nem szakad
Még tart a szál, nem szalad
Pihen a száj a köldöködön
És érzem már, hogy valami jön

Őszre tél, tavaszra nyár
Csak ennyi kell, amennyi jár
Ameddig tart, ameddig ér
Tavaszra nyár, őszre tél

Milyen állat, ami bennem él?
Milyen állat, ami benned él?
Milyen állat, aki bennem él?
Aki helyettem élvez, helyettem fél
Aki helyettem fázik, ha hideg a tél

Eső jár a földeken
Nekem is jár valami, nem?
Valami furcsa menedék
Mögéd megyek, nem eléd

Bolond a szív, mindig remél
Mi elveszett, majd visszatér
De ott a fej magasba fenn
Ő tudja jól, mit is jelent

Milyen állat, ami bennem él?
Milyen állat, ami benned él?
Milyen állat, aki bennem él?
Aki helyettem élvez, helyettem fél
Aki helyettem fázik, ha hideg a tél

És a vágy konokul
Kiszökik és keresgél a holdon túl
Van-e élet, van-e bor
Van-e lélek zsákmánynak, valahol?

Milyen állat, ami bennem él?
Milyen állat, ami benned él?
Milyen állat, aki bennem él?
Aki helyettem élvez, helyettem fél
Aki helyettem fázik, ha hideg a tél

Ikrek

Gyönyörű szép, vakít az ég
Ez az a nap, ez az az év
Hiába jó, nem élvezem
Hiába jó, ha nem szeretem

Már nem hat a hit, adj valamit
Ami nem vakít, nem alakít
Csak nyugtat, partra tesz
Magához húz, elereszt

Annyira fáj, mert gyönyörű volt
Most remeg a föld és vérzik a hold
Hiába szép ha nem visz át
Drágám, jó éjszakát!

Repül a gép, visz a hajó
Vissza se nézek. Mire való?
Megérkezés, elindulás
Mintha nem is történne más.

Tied a kéz a homlokomon
Akkor is jó, ha nem akarom
Legyen tiéd, nem érdekel
De nem én engedlek el

Éhes a vágy, megint enni kér
Igazi hús kell és igazi vér
Beleremeghet a föld s az ég
A szerelem mégsem elég

Gyönyörű szép, de belehalok
Saját magamnak nem hazudhatok
Nekem se jó, neked se kell
Ma mégsem engedlek el

Valami más, valami szép
Megválthat, megváltoztathat még
De sosem elég!
Sosem lesz vége már!
Beleremeg most az ég!
Sosem lesz vége már!
Tudom, hogy mennyi elég!
Sosem lesz vége már!
De sohasem lesz talán…
Sosem lesz vége már!

Ilyen egy férfi

Mint húsból a féreg, úgy mászik előre az órán a nagymutató,
Szervezetemben a szer vezet engem és megfeszít, mint a rugó,
Szemben a pálya, már senki sem várja, késik az éjjeli gyors,
Ki tudja előre, hogy erre a földre magával még mit hoz a sors...

1. Ilyen egy férfi? Nem ezt akartam,
Nem erre vártam álmaimban.
Tudod, drágám, azt szeretném,
Ha minél előbb elfelednél engem.

Embergép, aki győzni akar, hiába, ha szeretni sem mer,
Kéri az Istent, hogy rajta segítsen, mert többé már nem hat a szer,
Tönkremegy lassan, egy vírus az agyban, csak erre a napra vár,
Lázas a teste, ölelni szeretne, de tudja, hogy ölni muszáj...

2. Sajnálom, ha felkavartam
Az érzéseid, ha megzavartam,
A gondolkodásod úgyse jó,
A szerelem ma már kihalt szó.

3. Bocsáss meg, de nem én kértem,
A szerelmet nem én meséltem,
Felejts el és úgy a jó,
A szerelem ma már kihalt szó.

Gyere velem

Mire vársz?
Tudom, hogy mindent
Szeretnél
Itt állsz
Nem is értem
Miért kerestél
Kiabálsz
Valahogy hívnál
Ölelnél
Még egy perc
Végül megteszem én, ne félj

Fogd meg a kezem
Gyere velem
Ha a zene zúg
Tudok egy helyet
Ahol mehet minden
Ugyanúgy
Hiszen ezért
Vártam rád

Nem kell, hogy keress
Csak szeress
Úgy mint azelőtt
Érzem, hogy nem szívod el
Előlem a levegőt
És ezt te is tudhatnád

Ott állsz
Félsz, hogy megint
Elszúrnád
Mire vársz?
Bárcsak
Vigyázhatnék rád
Kiabálsz
Pedig meg is súghatnád
Még egy perc, kérlek velem vészeld át.

Bilincs

Bilincseld a kezed hozzám
Dobd a kulcsot messze el
Zárd az ajtót száz lakattal
Az emlékeimet töröld el

Megpróbáltam félreállni
És visszakapni a szívedet
És visszakapni a szívemet
Itt minden megtörténhetett
De tudom jól, hogy minden hiába
Megtörtént minden, ami
Megtörténhetett
Szögesdróttal vegyél körbe
Építs falakat körém
Minden sarkon egy őrtoronnyal
S a börtönőr magad legyél

Nekem késő, neked durva
Tudod jól, hogy szokni kell
Tudom, jól, hogy szökni kell
Vagy behunyt szemmel tűnni el
Nem szeretnék "nem szeretni"
Behunyt szemmel tűnni el

Füledbe súgom: "Mindörökké
Kell, hogy boldogabb legyél
Kell, hogy boldogabb legyél"
Eltűnsz majd, ha itt a tél
Ne gondolj most semmi másra
Én eltűnök ha itt a tél.

Gólya

Ha kicsit több, nem baj, maradhat
Fogadjunk, hogy a felét már így is elhagytad
Az életemnek két szárnya van
Az egyikből a másikba irányítom magam

Ha jó a szél, az irány maradhat
Fogadjunk, hogy nem dőlök be egy újabb áramlatnak
Hála Isten, két vége van
Az egyiktől a másikig égetem magam

Hagyom, ha még, kell még egy óra
Kiugrom pont a Föld felett és lent megérkezik a gólya
Az életemből egy jó, ha van
Ha kicsit több, nem baj, maradhat, elfoglalom magam

Jobbról beelőz egy álom
Semmi nincs már a fejemben
Távolabbi kilátásaimmal
Elúsznak a fellegekbe

Elém tart egy órát
És a mutatók állnak
Ez a dal rendel hozzá
Öreg országúti fákat

Ha jó a szél, az irány maradhat
Fogadjunk, hogy nem dőlök be egy újabb áramlatnak
Hála Isten, hétvége van
Az egyiktől a másikig égetem magam

Hagyom, ha még kell még egy óra
Kiugrom pont a Föld felett és lent megérkezik a gólya
Az életemből egy jó, ha van
Ha kicsit több, nem baj, maradhat, elfoglalom magam

Háromszor indultam érte
Az égbe én is felfutottam
Mindenki más lentről nézte:
A csillagkapukon átjutottam

Minden újabb kívánságom
S minden egyes régi emlék
Megbotlik egy szivárványon
És összemosódik a festék

Jobbról beelőz egy álom
Nincs már semmi az eszemben
Távolabbi kilátásaimmal
Elúsznak a fellegekbe

Elúsznak a fellegekbe
Elúsznak a fellegekbe…

Néha

A földön alig állsz
Mégis a holdra vágysz
Túl szűk idő
Ki tudja, mit vesz elő
Fiad is vár
Lányod is már
Néha mégis fáj
Régen más voltál

Még csak most kezdted el
És neki már menni kell
Utoljára ölel
Az élet máshol telel
Most azt mondja nem
Aztán mégis igen
Néha mégis kell
Hogy dallal altasd el

Az évek így múlnak el
És te már semmiben nem hiszel
Lehettél volna más
De mindig más a hibás
Miért kell az egész
Ha csak ennyi volt és kész
Néha mégis szép
És néha ennyi elég

És nincsen más
Nincsen ami jobb
Minden csupán illúzió
Fekszem arccal a sárban
És a mennyekben érzem magam
Annyira fáj és annyira jó

Annyira fáj és annyira jó