Ilyen a valóságban nincsen

Ilyen a valóságban nincsen,
De most még ne ébressz fel!
Álmomban úgy csinálsz, ahogy Isten,
Akiért felégettem itt mindent magamban,
Hátha így megtalálom a kincset, amit kaptam,
Mert itt van az ideje annak, hogy a véremet adjam.

Mostanában este már jobb, de te
Ne tegyél úgy, mintha ismernél.
Félek, hogyha feltalálod azt a fajta
Gépet, ami feléd lépked, az én leszek.
Jobb, ha elvarázsolsz, mert különben
Durva lesz, ha ébredek,
És ha elveszett a képzelet,
Nyisd ki mind a két szemed
Csak, hogy észrevedd!

Ó, ilyenek is élnek a házban...
Ó, ilyenek is élnek a házban...

Mostanában este már jobb, de te
Ne tegyél úgy, mintha ismernél.
Kurvagyakran éjszakázom odakint a láthatárodon,
Mégsem tudom, merre ébredek.
Jobb, ha megtalálsz ott,
Láthatod, csak alvajárva térdelek,
Közben összetett a két kezem,
Mert csak akkor vétkezem, hogyha élvezem.

Ilyen a valóságban nincsen,
De most még ne ébressz fel!
Álmomban úgy csinálsz, ahogy Isten,
Akiért felégettem itt mindent magamban,
Hátha így megtalálom a kincset, amit kaptam,
Mert itt van az ideje annak, hogy a véremet adjam.

Érted én, igen, a véremet adnám!
Érted én, igen, a véremet adnám!
Érted én, igen, a véremet adnám!

Ilyen a valóságban nincsen...
Álmomban úgy csinálsz, ahogy Isten,
Akiért felégettem itt mindent magamban,
Hátha így megtalálom a kincset, amit kaptam,
Mert itt van az ideje annak...

Ilyen a valóságban nincsen,
De most még ne ébressz fel!
Álmomban úgy csinálsz, ahogy Isten,
Akiért felégettem itt mindent magamban,
Hátha így megtalálom a kincset, amit kaptam,
Mert itt van az ideje annak, hogy a véremet adjam.

Mozdulj!

Meg ne kérdezd, hogy Hogy vagyok,
Tudod, hogy fogalmam sincsen,
És, hogyha lenne, az sem segítene
Sokat azt hiszem.
Ötven tonnás vasbeton kockák három centivel,
A jobb fejem mellet vígan repülnek el jó messzire,
Jó messze el.

Ott állt a lány, és úgy nézett rám,
Mint aki tudja, hogy tudom,
Hogy mire gondol Ő
És Én is ugyanazt gondolom.
Orvostanhallgató volt, az biztos,
Tágabb értelemben véve.
Ezt a jó tanácsot adta az életemre nézve:

Mozdulj, mozdulj, mint, ha lennél ember,
Mondtam, hogy az van, csak itt bent a fejemben.
Mozdulj, mozdulj, mint, ha élnél ember,
Mondtam, hogy az van, csak itt bent a fejemben.

Nem lesz ez egy szimpla meccs,
Ezt éreztem már akkor,
Úgyhogy gyorsan megittam
Még hetet ugyanabból.
És bólogattam,
És megválogattam a szavaim, akár egy úr.
Az ágyában arra ébredtem,
Hogy a fülembe liheg vadul.

Mozdulj, mozdulj, mint, ha lennél ember.
Nyögtem, hogy kössz nem, csak itt bent a fejemben.
Mozdulj, mozdulj, mint, ha élnél ember,
Mondtam, hogy az van, csak itt bent a fejemben.

Elmondott ott mindennek,
Ezt nem idézném talán,
Később bocsánatot kért,
Hogy nem gondolta halál
Komolyan csak nekem olyan furcsa ez az egész,
Talán jobb is, hogyha most hazamész.

Mér’ vagy olyan ideges Kislány?
Csak nem valami elveszett?
Hangosabban! Nem hallom tisztán.
Komolyabban kéne venni már az életet!

Mozdulj, mozdulj, mint, ha lennél ember.
Nyögtem, hogy kössz nem, csak itt bent a fejemben.
Mozdulj, mozdulj, mint, ha élnél ember,
Mondtam, hogy az van csak itt bent a fejemben.

Soha még

Ma rám mosolygott végre a kedves szerencse,
Kiválasztott az élet a legjobb főszerepre.
Meg kell tanulnom most már a boldogság szövegét,
És a színdarab addig tart, míg az író közbe nem lép.

Szerencsés vagyok én, amiért ez mind az enyém!

Soha még ennél szebb az élet nem volt,
Mindenhol csak ragyog a fény!
Szívemben az érzés egy dallamot dúdolt,
Minden nap egy új esély!
Soha még ennél szebb az élet nem volt,
Mindenhol csak ragyog a fény!
Valamit suttog még a végtelen égbolt,
Minden nap egy új esély!

Nincsen különleges okom a boldogságra,
Csak az, hogy kék az ég, zöld a fű, s a nap sárga.
Örülj te is velem most, mert minden olyan szép.
Még néhány perc és aztán a sok gond újra széttép.

Pedig én maradnék, amíg még szétkürtölhetném.

Hogy soha még ennél szebb az élet nem volt,
Mindenhol csak ragyog a fény!
Szívemben az érzés egy dallamot dúdolt,
Minden nap egy új esély!
Soha még ennél szebb az élet nem volt,
Mindenhol csak ragyog a fény!
Valamit suttog még a végtelen égbolt,
Minden nap egy új esély!

Szerencsés vagyok én, amiért ez mind az enyém,
Maradnék, amíg még szétkürtölhetném.

Hogy soha még ennél szebb az élet nem volt,
Mindenhol csak ragyog a fény!
Szívemben az érzés egy dallamot dúdolt,
Minden nap egy új esély!
Soha még ennél szebb az élet nem volt,
Mindenhol csak ragyog a fény!
Valamit suttog még a végtelen égbolt,
Minden nap egy új esély!

Igen

Arcomon a tegnap, arcomon a múlt,
Kezemben a kezed, és nincs az a szó,
Szememben a bűnöd, szememben a jó,
Szememben a szíved és nincs az a szó,
Minden, amit érzel, így lehet enyém,
És megőrizlek, ez így jó,
Semmim nincs, csak a gondolataim,
És Te bennük élsz, ez így jó...

(Hallod)
Földről az égbe szállj,
És újra a Földre, hogy hazatalálj!
Előtted az élet, minden a Tiéd,
A Föld egy gyöngyszem az ég tenyerén.

Amit tőled kaptam, nem vehetik el,
Mondanám, de nincs az a szó,
Ami benned él és bennem a Tiéd,
Mondanám, de nincs az a szó,
Minden, ami Te vagy, így lehet enyém,
És megőrizlek, ez így jó,
Minden, ami vagyok, Neked köszönöm,
És biztosan tudom, így jó...

(Hallod)
Földről az égbe szállj,
És újra a Földre, hogy hazatalálj!
Előtted az élet, minden a Tiéd,
A Föld egy gyöngyszem az ég tenyerén.

Fekete a párna

Zárom az ajtót,
Nyitom a számat
Beveszek kettőt,
Becsukom a szemem.
Ágyastól fekszem be a ruhámba,
Párnákon loccsan széjjel a fejem.

Kopog a szomszéd, túl nagy a lárma
Sikítva ömlik fejemről a haj

Hullik a körmöm,
Szakad a szárnyam,
A szemfestéktől már fekete a párna
Száraz a nyelvem,
Nyirkos a lábam
A kulcscsontomat törte bele a zárba

Valaki babrál az ajtókilinccsel
Sikítva ömlik fejemről a haj,
Arcomba fúrja magát a párna
Kopog a szomszéd, de már nem zavar

Zárom az ajtót,
Nyitom a számat
Beveszek kettőt,
Becsukom a szemem

Ágyastól fekszem be a ruhámba
Párnákon loccsan széjjel a fejem
Valaki babrál az ajtókilinccsel
Sikítva ömlik fejemről a haj

Arcomba fúrja magát a párna
Kopog a szomszéd, de már nem zavar

jégtánc

kopog a csizmám
haza az utcán
valaki rám néz
te lehetsz az talán
akire várok
sose tudom meg

nem szólsz semmit
megszoktad, úgyse megy

sáros tűlevél
csorba járdaél
körben állsz, falak
nem talált hidak
ócska szív, hideg
nem él senkiben tél

csak tél
mond miért nem jöttél?!
gyúlj már új napfény!
törj szét, kérges bús jég!

kopog a léptem
megyek a ködben
éhes a szekrény
textilt kell egyen
veszek egy felsőt
hozzá egy blézert
amíg te nem vagy
kell egy kis új legyen

sáros tűlevél
senki nem beszél
körben állsz, falak
nem talált hidak
ócska szív, hideg
a múlt csupán nevek már

ez tél
mond miért nem jöttél?!
gyúlj fel új napfény!
nincs láz, se ébrenlét
kelts fel, ha megjönnél!

elzárt
egy hóörvény
törj szét, kérges bús jég!
törj szét, kérges bús jég!
törj szét, kérges bús jég!

Édes évek

Édes évek, hol vagytok ma már
Hova tűnt ez az álomkép
Elmúlt, vége, többé nem talál
Az idő, amikor gyerek voltam még

Mért tűnt el hirtelen
Még néha úgy fáj nekem
Fáj, mégsem sírok én
Vissza úgysem hozza senki
Menni kell csak, menni, menni

Édes évek hol vagytok ma már
Komolyabb szerep vár rám, új világ
Fények, árnyak, élet és halál
Ez a sors, gyere sors, igyunk pertut hát

Mért tűnt el hirtelen
Még néha úgy fáj nekem
Fáj, mégsem sírok én
Vissza úgysem hozza senki
Menni kell csak, menni, menni

Édes évek, hol vagytok ma már
Komolyabb szerep vár rám, új világ
Fények, árnyak, élet és halál
Ez a sors, gyere sors, igyunk pertut hát
Ez a sors, gyere sors, igyunk pertut hát

A leányzó fekvése

ahogy elfogy a bánatpénz
s ahogy múlik a fáradtság
ugyanoda helyez az érkezés
mint az indulás

nem az igazat éljük át
hiszen ugyanúgy semmiség
ha a földünk pokoljárt
és ez a tény feltárt minket

ha a véred ellen mész
hogy nyernél teret már
ez a lány csak annyit kér
hogy ne nagyon lépj rá

nehogy elszakadjon a szál
ami eltart magamtól
ahogy a tüdőm rúgkapál
ez nem olyan bíztató

bizony te vagy most az a ház
ahol elmulasztom a kórt
igen ideküldött a láz
és ez a folt nincs már többé

ha a véred ellen mész,
hogy nyernél teret már
ez a lány csak annyit kér
hogy használd de ésszel
és ha vérzel abból neki is adj
mert a kettő is csak egyekből áll
és erre nincs szó

Egy napra

Ami volt egyetlen pillanat.
Engedd el, engedj fel.

A múltnak vége, már ott marad,
és holnap - nem lesz holnap.

Törd szét a véget nem érő éjszakát.
Tépd szét, ami gúzsba köt, ne tűrj tovább.
Vetkőztesd pucérra önmagad.
Tépd szét a húst, törd szét a csontokat.

Hol a láz, hol az önfeledt rombolás?
Hova tűnt az az éltető atomrobbanás?
Csak üres, gyümölcstelen héj maradt,
és mi felhőket kergetünk a szürke ég alatt.

Törd szét, ami elgyengít, ami eret vág.
Tépd szét a virágzó melankóliát.
Vetkőztesd pucérra önmagad.
Tépd szét a húst, törd szét a csontokat.

Csak egy napra, csak erre a napra -
szétverni mindent darabokra.
Csak egy napra, csak erre a napra -
felizzani, és elégni hajnalra.

We All

I don’t wanna fight and I’ll be your star
I don’t wanna dream cause I’ll live my dreams
I don’t want a heart that can fall apart
Just live my days

I don’t want no sight wanna be so blind
I just wanna scream , screamin’ out your name
I don’t want a heart that can fall apart
Just live my days

We all, we all, we all live together
We all, we all, we all breathe together
We all, we all, we all love together
For me, you’re special and the life goes by

I don’t wanna run, run away so far
I don’t wanna hide, hide away my scar
I don’t want a heart that can fall apart
Just live my days

I don’t want the sun with the moon collide
I don’t want the light, flashing damn so bright
I don’t want a heart that can fall apart
Just live my days

We all, we all, we all live together
We all, we all, we all breathe together
We all, we all, we all love together
For me, you’re special and the life goes by

Nem érlek el

Nem érlek el ezen a hajnalon
4 óra elmúlt, alszik a város
Magányos árnyak a tűzfalon

Hidd el nekem, hogy az éjszakának
Nem lehet ellentmondani.
A vágynak nem lehet parancsolni,
Ebbe bele-bele-bele kell dögleni!

Nem érlek el, nem érlek el
Nem érlek el, nem érlek el
Nem érlek el, nem érlek el
Nem érlek el, nem érlek el

Üres szobámban nem jön az álom
Sötéten néznek az ablakok
Olyan vagyok, mint a kóbor macska
Vadászok rád, míg meghalok!

Hidd el nekem, hogy az éjszakának
Nem lehet ellentmondani.
A vágynak nem lehet parancsolni,
Ebbe bele-bele-bele kell dögleni!

Nem érlek el, nem érlek el

Hidd el nekem, hogy az éjszakának
Nem lehet ellentmondani.
A vágynak nem lehet parancsolni,
Ebbe bele-bele-bele kell dögleni!

Nem érlek el, nem érlek el
Nem érlek el, nem érlek el
Nem érlek el, nem érlek el
Nem érlek el, nem érlek el

Hiába hívlak, hallgat a telefon
Nem érlek el ezen a hajnalon
4 óra elmúlt, alszik a város
Magányos árnyak a tűzfalon

Hidd el nekem, hogy az éjszakának
Nem lehet ellentmondani.
A vágynak nem lehet parancsolni,
Ebbe bele-bele-bele kell dögleni!

Nem érlek el, nem érlek el
Nem érlek el, nem érlek el
Nem érlek el, nem érlek el
Nem érlek el, nem érlek el

Nem érlek el, nem érlek el
Nem érlek el, nem érlek el
Nem érlek el, nem érlek el
Nem érlek el, nem érlek el

Nem érlek el

Az élet szép

Iszonyú HáBé volt
Elcsitultak a hangok
A padlón minden négyzetmétert
Bérbevettek az arcok
Nyomd el még
Az utsó királydekket
Ha körbenézel, látod, hogy ennek
A bulinak befellegzett
Gyere már
Nincs mitől félnünk
Szedd össze magad
És élvezd, hogy élünk!

Szabadság, szerelem!
Lógunk a Szigeten
A mának élünk
Mohón és hevesen
Lábunkban boogie van
Rázzuk a buliban
S az éjszakába kiáltjuk
Az élet szép!

Odakint pirkad rég
Lassan ébred a város
Ki éjjel legény, nappal lepény
Ezért vagy iszonyú álmos
Na gyere, indulj el!
Vonszold magad, kérlek!
A gyanús löttyöt a pohár alján
Mondd csak, kitől félted?
Gyere már
Nincs mitől félnünk
Szedd össze magad
És élvezd, hogy élünk!

Öltözz fel!

Hideg a paplan, rázza az álom.
Valaki hív fekszik, fekszik benne, úgy látom.
Mintha én lennék ott, számban kenyér, mellettem árok.
(Út)széli lányok mondják: Öltözz fel!
Öltözz fel!
Öltözz fel!
Öltözz fel!

Kisebesedik ajkad, annyira látom.
Benne jár a fényed. Olcsó, rúzsos álom,
És hideg a véred, de forró a lábnyom,
Ha elmész, majd kérlek: Öltözz fel!
Öltözz fel!
Öltözz fel!
Öltözz fel!

Maradjunk, csak Mi ketten!
Maradj a női testben!
Minden percem, rád minden csontom vár.
Maradj a tyúkketrecben!
A szívem nem lesz csendben.
Öltözz fel, ha vársz!

Nekem feszül a térded, vérembe gázol.
Búzamező háta, meghajlik a sok sártól.
Amit nem így akartam, de mégis itt fekszel,
Mellettem egy árok. Öltözz fel!
Öltözz fel!
Öltözz fel!
Öltözz fel!

Bennem alszik az élet, benned az álom.
Mindegy mire gondolsz, úgyis kitalálod, magaddal játszol,
És te nyertél, vagy csak én futok messzebb
Mellettem egy árok. Öltözz fel!
Öltözz fel!
Öltözz fel!
Öltözz fel!

Maradjunk, csak Mi ketten!
Maradj a női testben!
Minden percem, rád minden csontom vár.
Maradj a tyúkketrecben!
A szívem nem lesz csendben.
Öltözz fel, ha vársz!

Minden jel

Látok valamit messze ott elől
Mire odaérek, lehet, hogy összedől
De érdekesebb, mint mögöttem bármi
Könnyű meghalni, nehezebb várni

Kicsit olyan lettem, mint Te voltál azelőtt
Mikor először mindenki mindenkit összetört
Mások életén jókat sírsz
A magadén röhögsz, ahogy csak bírsz

Telefonálgat a bűntudat,
Keveri a neveket, az arcokat
Mire utolérem elillan a pillanat.

Én csak a tükör vagyok, ébredj fel!
Te, aki a tükörben énekel,
Ha jeleket akarsz, akkor minden jel!

Minimálbérért dolgozik a szív
Sosem vesz fel, néha visszahív
Azt mondja, álmában léghajó
A szél eldönti merre jó

Telefonálgat a bűntudat,
Keveri a neveket, az arcokat
Mire utolérem elillan a pillanat.

Én csak a tükör vagyok, ébredj fel!
Te aki a tükörben énekel,
Ha jeleket akarsz, akkor minden jel!

Minden jel
Minden jel
Ha jeleket akarsz, akkor minden jel!

It’s my thing

It’s my thing
Here is my thing
Like a new toy
I feel my joy

It's grey now
As I stroll by
I see people
They’re all feeble…

Those worn strides
Grieve their torn pride
But there’s a small girl
With a red skirt…

She’s like a splash of green and orange paint
She’s like a flush of sob’ring rain
People!

It’s my thing
Here is my thing
I am now home
She’s brought me home…

I will draw a rainbow over these grey skies
And paint the stripes with little children’s smiles
I’m lighter now and suddenly I see
Small things around me I have never seen…

We never see we just simply stare
In fancy clothes we’re all still bare
People!

She’s like a beam of sunshine in the night
She lightens up the street as she walk by
I wish she stayed much longer in my sight…

Here is my thing…

Elfelejtett dal

visszahoz egy régi perc
megidéz egy fénykép
míg csak élnem kell
sose lesz másképp
ugyanaz a fájdalom
ugyanaz az érzés
az a búcsú szó
amivel elmész
nem számít
hogy hány év messzeség
az a perc ma sem múlt el még

teli voltunk élettel
szabad volt a szívünk
és én úgy hittem
sose kell félnünk
hova lett a boldogság
hova a sok álom
és ami nincsen már
miért kell
hogy fájjon

nem számít, hogy
hány év messzeség
az a perc ma sem múlt el még

itt az éjjel
és te nem vagy már velem
hogy fogd a két kezem
úgy mint régen
és ha hívlak
tudom senki nem felel
csak egy elfelejtett dal
sír a szélben

hány év múlt el
és még mennyi kell ahhoz
hogy újra kezdjem el

itt az éjjel
és te nem vagy már velem
hogy fogd a két kezem
úgy mint régen
és ha hívlak
tudom senki nem felel
csak egy elfelejtett dal
sír a szélben

Iris

And I'd give up forever to touch you
Cause I know that you feel me somehow
You're the closest to heaven that I'll ever be
And I don't want to go home right now

And all I can taste is this moment
And all I can breathe is your life
Cause sooner or later it's over
I just don't want to miss you tonight

And I don't want the world to see me
Cause I don't think that they'd understand
When everything's made to be broken
I just want you to know who I am

And you can't fight the tears that ain't coming
Or the moment of truth in your lies
When everything seems like the movies
Yeah you bleed just to know your alive

And I don't want the world to see me
Cause I don't think that they'd understand
When everything's made to be broken
I just want you to know who I am

I don't want the world to see me
Cause I don't think that they'd understand
When everything's made to be broken
I just want you to know who I am

I just want you to know who I am
I just want you to know who I am
I just want you to know who I am
I just want you to know who I am

Soha már

Az első percek
órákba fordulnak át.
Kínzó képek -
nem hallok, nem látok mást.

Kulcsod nálam.
Párnád is érintetlen.
A jövő ólomsúlyú hirtelen.

S mi holnap vár,
már most is fáj:
mert nem lesz úgy, ahogy volt....

Soha már!
És úgy válunk köddé,
hogy nem látom többé,
hogyan élsz.

Soha már.
Nincs mód, hogy adjam
- másképp vagy jobban -
amit kérsz.

Egymást fogva
álmodtunk, s ébredtünk fel.
Most minden szálat
elvágni, széttépni kell.

Csak nézek körbe:
ez tegnap otthon volt még.
Most üres.
A falról eltűnt minden kép.

S mi holnap vár,
már most is fáj:
mert nem lesz úgy, ahogy volt....

Soha már!
És úgy válunk köddé,
hogy nem látom többé,
hogyan élsz.

Soha már.
Nincs mód, hogy adjam
- másképp vagy jobban -
amit kérsz.

Ha úgy szóltam volna,
ahogyan kértél....
Ha értettem volna,
mit éreztél...
Más lenne minden?
Ha százszor is kérdezem,
nincs válasz soha már.

Amikor még...

Amikor még kezdődött a szerelmünk,
Amikor még velem örültél,
Amikor még boldogan elfogadtuk
Az olcsó szállodák ízét.

Amikor még szenvedéllyel öleltél,
Amikor még tiszta volt a szó,
Amikor még mindent bennem kerestél,
S én voltam minden, ami jó.

Reméltem, újra hívsz,
Elmúlik minden kín,
Reméltem, újra hívsz, igen.
Foszlányokká szakadt évtizedek,
Nem létező álomkép,
Átéltem újra a képzeletemben,
Hogy hívsz, újra hívsz.

Amikor még önfeledten szerettünk,
Minden gondunk fölött volt híd,
Amikor még arcod volt a tükörkép,
S ünnep volt minden érintés.

Lelkembe égettem fény-mosolyod,
Az emlékeim nem vehetik el.
A múltam az itt van, azt mélyen őrzöm,
Az enyém, csak az enyém.

Kollázs

Gyerünk, gyerünk! - mondom magamnak
nehogy lemaradj, lemaradj valamiről
akármiről.
Számolom a lépteimet,
ahogy elrohanok saját magam elől.

A jövő nem létezik - ne is keresd.
Igazából nincs is ami eljön, igazából nincs is hova mennünk.
Sehol se voltunk igazán otthon,
amit kerestünk a kezünkben tartjuk-e?
Nem tudom.

Háztetőkön zongorázz végig, a város óriás kollázst épít.
Megállsz, és asszociálsz,
míg a gyorséttermek lustasága néhány percre önmagába zár.
Öblít a gépi kóla:
ez a nyugalom illúziója.

Hova megyünk? Melyik út vezet haza?
Hova megyünk? Megyünk-e valahova?

Index villan, kihűlt csikkek,
járdán hasaló használt buszjegyek.
Én gyalog megyek.
Zakót húzok a haragomra:
Ne kiabálj!
csak suttogva szólj.

Hiába hívsz egy számot megint,
külföldre húztak a barátaink - erős.
Az erő legyőz.

Csendben ülni, tárgynak lenni,
az őszi esőben elmosódni végül,
lenyomat nélkül.

Hova megyünk? Melyik út vezet haza?
Hova megyünk? Megyünk-e valahova?

Én számolom a lépteimet
Maradni kéne, itt kéne maradni, szaladni kéne, el kéne szaladni
maradniszaladnimaradniszaladnimaradnisza­ladnimaradniszaladni