Szerelmetlen dal

Szeress úgy, ahogy gyűlölni tudnál
S úgy ölelj, most úgy öleljél át
Ahogy megölni tudnál
Ahogy megölni tudnál...

Nem akarok én senkit bántani
Legfeljebb magamat
Csak egy napot kérek, hogy ne tudjam meg,
Hogy holnapután már nem élek

Szeress úgy, ahogy gyűlölni tudnál
S úgy ölelj, most úgy öleljél át
Ahogy megölni tudnál

Te is elfogsz múlni
Hagyom hogy fájjon
Egy a sokból, nem bánom
Mától úgy számíthatsz rám
Ahogy én számíthattam Rád

Szeress úgy, ahogy gyűlölni tudnál
S úgy ölelj, most úgy öleljél át
Ahogy megölni tudnál

A sorsunk meg van írva?
Vagy megváltoztatható?
Ha a sorunk meg van írva
Én azt megváltoztatom
Mert ha nem nekem vagy szánva
Azt én el nem fogadom
Más keze ne érjen
Vagy Isten engem úgy segéljen

Szeress úgy, ahogy gyűlölni tudnál
S úgy ölelj, most úgy öleljél át
Ahogy megölni tudnál

Mától úgy számíthatsz rám,
Ahogy én számíthattam Rád
Mától úgy számíthatsz rám,
Ahogy én számíthattam Rád

Te leszel a párom
Te vagy az én gyászom
Isten engem úgy segéljen
De úgysem ért meg minket

Bújócska

Most sehonnan nem látszom, hová is bújhattam, tényleg.
Már régóta nem keres senki, hogy hol vagyok én.
De jó is lenne, ha néha azért keresnétek,
Szeretnék újra ott lenni a legelején.

Ha tudtam volna, hogy ennyire nem keres senki,
Nem bújok annyira bonyolult helyekre el.

Akkor remélem, végre azt kiáltanátok, „ott van!"
És rohannánk egymás felé, tisztáson át.
S én se csinálnám már, amit ilyenkor szoktam,
Nem lennék pokróc és nem lennék vastag kabát.

Most sehonnan nem látszom, hová is bújhattam, tényleg.
Ócska bújócskának mondanám, ami folyik.
Úgy besétálnék közétek, hogy: „Hello, a lényeg
vagyok, nem is tudom, eddig miért nem voltam itt"

Ha tudtam volna, hogy ennyire nem keres senki,
Nem bújok annyira bonyolult helyekre el.

Akkor remélem, végre azt kiáltanátok, „ott van!",
S rohannánk egymás felé egy tisztáson át.
És nem csinálnám már, amit ilyenkor szoktam,
Nem lennék pokróc és nem lennék vastag kabát.

Debora

A neved után ott a jel
Én felkiáltom, hogyha kell
De így ordít, magamból kifordít
A szavad után mély a csend,
Ebben megmaradhatnék Neked
Örökre némán
Úgyse hallgatsz énrám.
Egy ideig próbáltam figyelni,
De rég nem tudom már követni
Mi a jó lépés?
Nem is értem a kérdést.
Mindig újat húzunk a kalapból,
Kiforgattak a szavakból
De remélem ez most átment
Tisztuljon felettünk az ég
Egyikünk erre majdnem ráment
Maradj mindig ennyire szép
Nincs is más dolog,
Nincsen már dolgod velem

A forgó szél elvonult
Fújjuk le a háborút
De hidd el még jobb lesz,
Ha engem nem szeretsz
Tévedtünk már belátom
Elengedlek barátom
És remélem ez most átment
Tisztuljon felettünk az ég
Egyikünk erre majdnem ráment
Maradj mindig ennyire szép
Nincs is más dolog,
Nincsen már dolgod velem,
s még mindig mondod

Debora
Debora
Túl sokszor hallgattunk a rossz szóra
Debora
Debora
Túl sokszor hallgattunk a rossz szóra

Debora
Remélem ez most átment
Debora
Tisztuljon felettünk az ég
Túl sokszor hallgattunk a rossz szóra
Egyikünk erre majdnem ráment

Debora
Remélem ez most átment
Debora
Tisztuljon felettünk az ég
Túl sokszor hallgattunk a rossz szóra
Egyikünk erre majdnem ráment

Virághajlam

Csak fény és csend van
Egy virág néz egy régi ablakban
Innék, nincs karom
Less nőt, more növényt, ezt akarom!

Kis gangokon ázok
Macskák teraszán
Kaspó cigarettázok
Senki nem vár rám!

Fény kell és víz
Virág, hogy egyedül ne légy
Fény kell és víz
Virág, mert együtt nem elég!

Vágyam a virághajlam
Mindig halljam meg a csendet a dalban
Fény kell és víz

Üres lakás, plakátmagány
Ültess növényt, úgy legyél vagány
Várd a fényt, jöjjön el
A tavaszt már nem felejted el

Virágzik a város
Senki nem néz fel
Ha minden emlék sáros
Majd a jelen átölel!

Fény kell és víz
Virág, hogy egyedül ne légy
Fény kell és víz
Virág, mert együtt nem elég!

Vágyam a virághajlam
Mindig halljam meg a csendet a dalban
Fény kell és víz

Csak fény és csend van
Egy virág néz egy régi ablakban
Ott néz, de nincs karom
Less nőt, more növényt, ezt akarom!

Kedvenc Felhőmnek

Kifordult szervek között,
Bágyatagon,
Nézem a narancsra,
Panírozott.
Égen szalad,
A luftballon,
Két kézzel erősen,
Kapaszkodom.

Milyen pici,
Az egész világ,
Pici domb,
Pici kert,
Aprócska ház.
Apró szemek,
A sok kis bogár,
Pislog csak egyikse,
Semmit se lát.

Mmm, mmm.
Mmm, mmm.

Látlak,
A felhők alatt,
Vagy a felhő vagy.
Kedvencem az összes,
Felhő közül.
Szivárvány a,
Napfény ha a,
Görbülő ajkaid,
Szélére ül.

Most zuhanok át,
A szemeiden.
Nem pislogsz,
Hagyod,
Hogy földet érjek.
Most fordulok ki,
Bágyatagon.
Maradunk egészek,
Egymás szivében.

Mmm, mmm.
Mmm,
Mmm, mmm.

Kedvenc felhőmből,
Hull az eső.
A kedvenc felhőmből,
Hull az eső.
A kedvenc felhőmből,
Hull az eső.
A kedvenc felhőmből,
Hull az eső.
A kedvenc felhőmből,
Hull az eső.
A kedvenc felhőmből,
Hull az eső.
A kedvenc felhőmből,
Hull az eső.
A kedvenc felhőmből,
Hull az eső.
A kedvenc felhőmből,
Hull az eső.
A kedvenc felhőmből,
Hull az eső.
A kedvenc felhőmből,
Hull az eső.
A kedvenc felhőmből,
Hull az eső.

Lámpát ha gyújtok

Bölcső csöngettyű és templom harang
A jelenlét annyi, mint posztón a rang
Kicsi pónikon lovagló kész életek
Vagy az arcomba prüszkölő véletlenek
No meg a gyerekkor kardfogú tigrisei
Apa taníts meg nagy vadat elejteni
És ha kérdik, hogy mi végre mennyi idő
Tán egy perc, egy óra, vagy pár esztendő

De utolér a múlt mint a mögöttünk hagyott jövő
Cicomázd fel a sorsot, az mégiscsak előkelő

Káprázat pusztán a történelem
Míg némán a vállára hajtom fejem
Elringat, marasztal, egésszé gyúr
Aztán únottan szétszed, mint legót az úr
Mi csak lessük a boldogság lábnyomait
És ha útközben találunk majd valamit
Arra kígyóbőrként húzzuk rá az időt
Még egy percet, egy órát, vagy pár esztendőt

De utolér a múlt, mint a mögöttünk hagyott jövő
Cicomázd fel a sorsot az mégiscsak előkelő

Lámpát ha gyújtok még jön rá bogár
De az utolsó fényevő csak sötétet talál
Csak sötétet talál

Mint egy cipősdobozba szórt marék arany
Elrejtve annyira haszontalan
Az az emberi elmében bújkáló zaj
A talpaink alatt nincs szilárd talaj
Ha a karodban nincsen már elég erő
És a szívéhez nem láncol egy szerető
Sem az Istenek gomblyukán nem látni át
Sem a nappal nem mutatja éjjel magát

De utolér a múlt mint a mögöttünk hagyott jövő
Cicomázd fel a sorsot az mégis csak előkelő

Lámpát ha gyújtok még jön rá bogár
De az utolsó fényevő csak sötétet talál
Csak sötétet talál

Snuff

Bury all your secrets in my skin
Come away with innocence
And leave me with my sins
The air around me still feels like a cage
And love is just a camouflage
For what resembles rage again

So if you love me let me go
And run away before I know
My heart is just too dark to care
I cant destroy what isn't there
Deliver me into my fate
If I'm alone I cannot hate
I don't deserve to have you
My smile was taken long ago
If I can change I hope I never know

I still press your letters to my lips
And cherish them in parts of me that savor every kiss
I couldn't face a life without your light
But all of that was ripped apart...
When you refused to fight

So save your breath I will not hear
I think I made it very clear
You couldn't hate enough to love
Is that supposed to be enough?
I only wish you weren't my friend
Then I could hurt you in the end
I never claimed to be a Saint
My own was banished long ago
It took the death of hope to let you go

So break yourself against my stones
And spit your pity in my soul
You never needed any help
You sold me out to save yourself
And I wont listen to your shame
You ran away you're all the same
Angels lie to keep control
My love was punished long ago
If you still care, don't ever let me know

If you still care, don't ever let me know...

Frühling in Paris

Im Licht kleid kam sie auf mich zu
Ich weiß es noch wie heut'
Ich war so jung,
Hab' mich geniert
Doch hab' es nie bereut

Sie rief mir Worte ins Gesicht,
Die Zunge lust gestreut
Verstand nur ihre Sprache nicht
Ich hab' es nicht bereut

Oh non rien de rien
Oh non je ne regrette rien

Wenn ich ihre Haut verließ
Der Frühling blutet in Paris

Ich kannte meinen Körper nicht
Den Anblick so gescheut
Sie hat ihn mir bei Licht gezeigt
Ich hab es nie bereut

Die Lippen oft verkauft so weich
Und ewig sie berühr'n
Wenn ich ihren Mund verließ
Dann fing ich an zu frieren

Sie rief mir Worte ins Gesicht,
Die Zunge lust gestreut
Verstand nur ihre Sprache nicht
Ich hab' es nicht bereut

Oh non rien de rien
Oh non je ne regrette rien

Wenn ich ihre Haut verließ
Der Frühling blutet in Paris
Wenn ich ihre Haut verließ
Der Frühling blutet in Paris

Ein Flüstern fiel mir in den Schoss
Und führte feinen Klang
Hat viel geredet nichts gesagt
Und fühlte sich gut an

Sie rief mir Worte ins Gesicht
Und hat sich tief verbeugt
Verstand nur ihre Sprache nicht
Ich hab' es nicht bereut

Oh non rien de rien
Oh non je ne regrette rien

Wenn ich ihre Haut verließ
Der Frühling blutet in Paris
In Paris

Wenn ich ihre Haut verließ
Der Frühling blutet in Paris

Wenn ich ihre Haut verließ
Der Frühling blutet in Paris

Maradok távol

Annyi a hibám, amit vétettem, mint csillag az égen
De ameddig tombol a tűz még bennem, én hagyom, hadd égjen
Majd elmegyek és ahol nem lát senki, ott verek egy tábort
Ha a múltat nem tudom jóvátenni...

Még nem tudom, hol is a cél
És folyton ellenem dolgozik a szél
De nem fúj vissza, a bőröm páncélból van
A szívem pedig acél
Mindegy, hogy mennyire rögös az út
Elmegyek, nem számít a távolság
Csak veszem a bátorságot hozzá és szedem a sátorfát

Nem lesz több üzenet
Itt hagyom mindenemet
Megyek, amíg van erőm
Ott húzom fel a táboromat
Ahol a lábnyomomat
Elmossa majd az eső

Annyi a hibám, amit vétettem, mint csillag az égen
De ameddig tombol a tűz még bennem, én hagyom, hadd égjen
Majd elmegyek és ahol nem lát senki, ott verek egy tábort
Ha a múltat nem tudom jóvátenni, maradok távol

Az életem egy kalandregény
A társam a magány, a szeretőm a remény
Úgy megpróbálnám a szerencsém
De a balszerencse szerelmes belém
A szívem a motor még várjon a pokol
Most szólok, hogy kicsit kések
Hogy hova sodort az élet
Elmondom majd, ha visszatérek

Nem lesz több üzenet
Itt hagyom mindenemet
Megyek, amíg van erőm
Ott húzom fel a táboromat
Ahol a lábnyomomat
Elmossa majd az eső

Annyi a hibám, amit vétettem, mint csillag az égen
De ameddig tombol a tűz még bennem, én hagyom, hadd égjen
Majd elmegyek és ahol nem lát senki, ott verek egy tábort
Ha a múltat nem tudom jóvátenni, maradok távol

Wish you were here

So, so you think you can tell Heaven from Hell, blue skies from pain.
Can you tell a green field from a cold steel rail?
A smile from a veil?
Do you think you can tell?

Did they get you to trade your heroes for ghosts?
Hot ashes for trees?
Hot air for a cool breeze?
Cold comfort for change?
Did you exchange a walk on part in the war for a lead role in a cage?

How I wish, how I wish you were here.
We're just two lost souls swimming in a fish bowl, year after year,
Running over the same old ground.
What have we found?
The same old fears.
Wish you were here.

Feltettem a polcra a szívemet

Nem vagyok ártatlan, a szárnyam váratlan
Mindent megtettél, az égbe felvittél
Míg te szárnyaltál, én inkább zuhantam
A földön vergődtem, és végül feladtam

Nem hittem magamban, sem az álmokban
A tökéletesség tőlem távol van
A múlt szelleme sarokba kergetett
Menekülő állatként okoztam sebedet

Feltettem a polcra a szívemet
Hogy ne törjön össze, ha tévedek
Feltettem a polcra, onnan ragyogja
Be az elhagyott eget

Mit elszenvedtem gyerekkoromban
A pillanat hevében rajtad megtoroltam
Elhagyott vidék lett a lakhelyem
Ki mint vet, úgy arat, itt kicsorbult az értelem

Őszinte érzelemnek szenvedés az ára
Gyorsan égetett a szenvedély lángja
Szikrából futótűz lett, mi élve eltemet
Parázzsal fedte el a téli kék eget

Feltettem a polcra a szívemet
Hogy ne törjön össze, ha tévedek
Feltettem a polcra, onnan ragyogja
Be az elhagyott eget

Benned a fény

Ugye te is szereted ha hajnalban,
Megint úgy kezdődsz el, épp ahogy véged van,
Te is azon kapod magad még egyszer, hogy csak ott tévedsz el,
Ahol egyenesen kanyarogsz

Reggel keresed az értelmét,
Aminek magad adtál éjjel még,
Képzelj napot ide, s lehetnél
A válasz arra, amit kérdeztél

Belül a fény, kinn a világ
És semmit nem muszáj,
Szabadesés benned a vágy, ne félj, csak szállj,
Sohasem érhet véget a tánc,
Bár felhő jöhet száz,
Nézz befelé, és messzire látsz!

Egyszer mást akarnál, elrepülni délre,
Máskor egyszer élsz, de mégse nézhetsz félre,
Bárhol jársz tudod sose szégyelld azt, aki lettél végre.

Ugye te is akarod a délutánt, hogy előbb elmeséld, ami majd este vár,
Ugye tényleg nem is érdekel más, mint hogy engedd szabadon magadat a dalon át?

Belül a fény, kinn a világ
És semmit nem muszáj,
Szabadesés benned a vágy, ne félj, csak szállj,
Sohasem érhet véget a tánc,
Bár felhő jöhet száz,
Nézz befelé, és messzire látsz!

Tudom minden éjjel,saját szemedbe nézel,
Váltakoznál folyton a járdára kiömlő fénnyel,
Mától új nap, új kor, Ragyogjon az újhold,
Gyere érezd, hogy jó!

Belül a fény, kinn a világ
És semmit nem muszáj,
Szabadesés benned a vágy, ne félj, csak szállj,
Sohasem érhet véget a tánc,
Bár felhő jöhet száz,
Nézz befelé, és messzire látsz!

Széttépett érzelmek

A padlón reszketve testem a hideg rázza
ereimben mérged lesz eljövendő napjaim átka
A szorosan ölelt kígyót ősi ösztön hajtja
gyerünk, nem néz oda, harapd már, rajta-rajta

Hiába minden, minden mit érte tettem
a gyilkolás vágya benne elrejthetetlen
Mikor a testemmel melegítem őt fel
kinyílik a szája, és belémmar hideg vérrel

Széttépett érzelmek, vége mindennek
hidd el gyűlöllek, megöl a fájdalom
kést szúrtál szívembe, egyre mélyebbre
kéllyel élvezve, halotti ágyamon

Nem tudod mit tettél, elvettél mindent tőlem
minden jót megtagadó, őrült vad lett belőlem
Mérged megfertőzött, vírusként leépítve
a harcban elgyengült lelkem végleg kikészítve

Világom összeomlott, falai rámdőltek
levegőm egyre fogy már, megmentők nem jönnek
Hogyha kijutok egyszer, és újjáépítem
megtalállak, bárhová bújsz, és a méregfogadat kitépem

Széttépett érzelmek, vége mindennek
hidd el gyűlöllek megöl a fájdalom
kést szúrtál szívembe egyre mélyebbre
kéjjel élvezve halotti ágyamon

Nem tudja senki

Nem tudja senki, hogy honnan jöttem
Hogy hányszor volt sötét az ég fölöttem
Ködös a múltam, nem ismeri senki
Nincs otthonom, nincs hova visszamenni
Sose voltam gazdag, de megvan minden
A legszebb pillanatok vannak ingyen
Sok fénylő szempár ragyog a világon
Millió lányé és én mindet imádom

Rohanok, hogy a nevem egy olvadó jéghegybe véssem
Félek, nem érem el
Életfogytig tart a vágy, de nincs aki féltsen
Mégsem érdekel
Azt mondják, hogy magasról lehet nagyot esni
Én ha elestem sem, álltam neki bűnbakot keresni
Néztem a szürke eget, azon tűnődtem, hogy lehet
Hogy ezer ágra süt a nap most is a felhők felett
Ha nyeregbe kerültem, mindig jött a pofon
Ez megtanított átlépni az üvegszilánkokon
Lehet a zsebemben teltház vagy csak lyukas garasok
Ez egy hullámvasút és én utas maradok

Nem számolom, az élet rajtam hányszor ejtett sebet
A legnagyobb viharban sem kerestem rejtekhelyet
Mert a tettek helyett nem cselekednek a szavak
Inkább leszek nincstelen úgy, hogy mellette szabad
Minthogy olyan utat válasszak magamnak, ami másé
Semmim sincs, de mindenem egy útitársé
Nem nyom agyon a súly, pedig nem véletlen mondják
Hogy a batyumba csomagoltam a világ összes gondját
Egy vándor vagyok, nehezen megérthető
De nem mindig ég a ház, mikor az ég a tető
Csak sodródok az árral és pont mint egy folyó folyok
Nekem az is elég, ha egy csillag rám mosolyog

Gondolatban párszor eldobtam már az evezőt
Amikor nem láttam magammal közös nevezőt
Van, hogy húz az ág s jól megtép a szél
De vihar előtt vörösen ég a kék
Úgyhogy tessék itt egy kabát, én magamnak már kötöttem
Remény volt a fonál, por- és cseppállóvá tettem
Hiszem minden nap, hogy ami tegnap ért
Egy kérdéssel felel a holnapért

Ugyanúgy hallasz

Magamban tartom, hogy itt van a vég!
Már kérted, hogy szóljak, de mégsem tudok.
Bár megittam egy kávét, hogy erőre kapjak,
hogy én legyek az, aki benned majd lakhat még.
A szavakon túl is ért. Aki szeret a nulláért.
Aki szeret a nulláért, még…

Tudtam, ugyanúgy hallasz!
Tudtam, hogy ugyanúgy hallasz,
mint én magamat belülről!
Tetszik, mégis felőröl...

Tudtam, ugyanúgy hallasz!
Tudtam, hogy ugyanúgy hallasz,
mint én magamat belülről!
Tetszik, mégis felőröl...

Ha nem jön a holnap, holnap mi legyen?
Legyen-e ugyanúgy, mint?
Tegnap ugyanúgy maradt minden,
mint ahogy látod idekint.
Mindenki kérdezi, mi van veled,
de épp itt van az újév, rád vár!
De nem akarok mást már, csak, amit te adnál!
Az, amit más ad, nem kell!

Tudtam, ugyanúgy hallasz!
Tudtam, hogy ugyanúgy hallasz,
mint én magamat belülről!
Tetszik, mégis felőröl...

Tudtam, ugyanúgy hallasz!
Tudtam, hogy ugyanúgy hallasz,
mint én magamat belülről!
Tetszik, mégis felőröl...

Szürke nappalok és szürke nappalik...
Hol van a fény, ami bennetek lakik?
Itt van a lelkem Pesten,
mégis máshol hagytam a testem.
Mondd el, hogy értsem azt, amit mondtál!
Mondd el, miért nem érthetek mégsem?!
Nem vagyok az, akit vártál, értsd meg,
de ugyanúgy harcolok érted!

Tudtam, ugyanúgy hallasz!
Tudtam, hogy ugyanúgy hallasz,
mint én magamat belülről!
Tetszik, mégis felőröl...

Tudtam, ugyanúgy hallasz!
Tudtam, hogy ugyanúgy hallasz,
mint én magamat belülről!
Tetszik, mégis felőröl...

iszom a bort

iszom a bort, ölelem a babámat
úgysem érem keresztül a hazámat
úgysem érem keresztül a világot
elengedem most már
nem őrzöm a lángot
csak annyit még, neked s nekem elég
világítsa be az erdő közepét
arcodat láthassam, ha leszáll az este
s kezed teszed kezembe

iszom a bort, ölelem a babámat
úgysem érem keresztül a hazámat
úgysem érem keresztül az
erdő felett a csillagos eget
csak ebbe a kis gyertyába
lehozni tudom neked

iszom a bort, ölelem a babámat
úgysem érem keresztül a hazámat
úgysem érem keresztül az
erdő felett a csillagos eget

iszom a bort, ölelem a babámat,
úgysem érem keresztül a hazámat
úgysem érem keresztül az
erdő felett a csillagos eget
csak ebbe a kis gyertyába
lehozni tudom neked

Add vissza

Ágyamból felkelve üres szobák!
Az erkélyre kilépve ázott ruhák!
Kopott álmok színpadán,
tavasz, nyár majd tél után,
Meleg párnán aludnám.

Lépted alatt megremeg egy csillag,
Ne várj mert virrad. Az a sok szóbeszéd..Elég!
Nekem már nem kell!, Mer' a nap ha felkel,
a ‘légyott’ már elkel veled.

Add vissza a játékom,
a tányérom, a játékom.
Add vissza, mer' nem bírom.

Régi festmény, kőalak,
A sok hű emlék kóstolgat,
Páros kéz, szél fújta az utad.
Én csak kettőt számolok,
látom már a holnapot,
száz hibádból szólamot lopok.

Add vissza a játékom,
a tányérom, a játékom.
Add vissza, mer' nem bírom.

Tükör

Ülj le, velem szembe
Magadban olyat látsz-e
Mit az ember szégyell
Ha a tükörbe nézel?

Látod valós tested
Arcod mosolyát fested
A valódi képre
Ha nem sikerült elég szépre

Kérlek, jól figyelj
Kell minden apró jel

Nézz a tükörbe
A múltból most
A jövőbe
Nézz a szemembe
Olvass most belőle...
...A tükröd vagyok

Ne a tükröt törd szét
Ha bánt az önarckép
Ha dühöt és bánatot érzel
Ha a tükörbe nézel

Tudni talán nem kell
Mitől jó egy ember
Álarcok nélkül
A világ tőled is szépül

Tíz perc szerelem

Őrült fiú, rohan a nyár után
Végig se mér, viszi a szél
Nem hittem el, pedig volt ilyen ezer is talán
Mókuskerék, nem tudja még, hogy körbeér

Tíz perc szerelem égeti el
Bárhogy szeretem, nem hiszi már el
Tűzben fürdök, mégse figyel
Tíz perc szerelem ölt meg az éjjel

Tíz perc szerelem égeti el
Bárhogy szeretem, nem hiszi már el
Tűzben fürdök, mégse figyel
Tíz perc szerelem ölt meg az éjjel

Csillagszemű, milyen az éjszakád?
Hamvába hullt, rövid a kéj
Gyors villanás, amit a nyári zápor hagyott rád
Mókuskerék, mindenki tudta, hogy körbeér

Hideg foltok a köpenyemen
Hideg álom a szemeimen, de mégse tűnik el
Ingre rajzolt szíve dobog
Védi magát, de beledadog, és többet nem felel

Tíz perc szerelem égeti el
Bárhogy szeretem, nem hiszi már el
Tűzben fürdök, mégse figyel
Tíz perc szerelem ölt meg az éjjel

Tíz perc szerelem égeti el
Bárhogy szeretem, nem hiszi már el
Tűzben fürdök, mégse figyel
Tíz perc szerelem ölt meg az éjjel

Fejben dől el

Nem minden úgy történt,
Ahogy elképzeltük régen!
És Úristen!
Megint eltelt egy év.
A „Tükröm, Tükröm”
Rajtam nevet jó kedvében!
Helló kölyök!
Viccesen festesz így felnőttként!

Most már néha napján
Én is nyugodtan alszok,
Létezni átkozott jó,
De néha rohadt kemény.
Olyankor elveszünk, mint
Tejes dobozon az arcok,
De egy koldus tábláján az áll:
Hogy van remény!

Mindig a csillagokban kerestük,
De a válasz végig az orrunk előtt volt.
Lehet idegesített néha, de esténként a mellkasodba bújt
És a bajban átkarolt!

Sajnos
Túl rövid ez az élet
És neked is égig ér a világ!
Képes vagy rá, csak mondd ki még egyszer!
Tanulj meg élni, szeretni,
Meghalni s nevetni
Mindenen, amitől még éjjel félned kell.
És talán nem tévedsz el!

Siess, a munka nem vár,
Megint ketyeg az óra.
Rohanj, mert senki nem leszel,
Ez ma túl kevés.
A boldogság meg
Épp most száll hajóra,
De tudod, meg sem érdemled,
Ha neked ennyit ér!

A fentiek vigyáznak rád,
Elkísérnek az úton.
De a kísértés
Morzsákat szór.
Csillogó poharak meg
Ott ragyognak a pulton
És egy hang azt mondja:
Érezd magad jól!

Mert néha ordítanánk, de mégis
Magunkba kell mindent fojtani.
Még a tiszta szíven is egy emberöltőn át
Nyomot hagynak féltve őrzött titkainknak foltjai.

Mert,
Túl rövid ez az élet
És neked is égig ér a világ!
Képes vagy rá, csak mondd ki még egyszer!
Tanulj meg élni, szeretni,
Meghalni s nevetni
Mindenen, amitől még éjjel félned kell.
És talán nem tévedsz el!

Amikor jó!
Amikor jó!
Amikor jó!
Amikor jó!

És falra festjük
Az ördögöt megint.
„Az” meg torkokat köszörül,
Míg be nem reked.
Megölnek a szemétbe dobott álmok
És sajnálom, hogy csak én jutottam neked!
… Csak én jutottam neked!

A hiba a nem a készülékben van,
Csak lehet, hogy megnéztük az összes diát!
Végig sírtunk minden drámát,
Éjjel meg óvtuk az álmát,
Néha féltünk, de így is
Átnevettünk minden komédiát!

Túl rövid ez az élet
És neked is égig ér a világ!
Képes vagy rá, csak mondd ki még egyszer!
Tanulj meg élni, szeretni,
Mert boldognak kell lenni,
Higgy nekem,
Ez fejben dől el, pénz se kell.
Ébredj fel,
Barátkozz meg az élettel és talán …