Menned kéne

Ha majd egyszer elhagysz engem
Ne feledd, hogy úgy szerettem
Minden hétfőt
Mikor reggel elindultál

Aztán egyszer megérkeztél
Mindig vártam
Hogy lépsz majd be
Oly szép szájjal

Csókot adtál
És a szívem
Megnyugvással
Terült széjjel

Menned kéne
És ne is nézz vissza
Mert előtted tiszta az út
Már tényleg
És nekem is mennem kell
Így kérlek engedj el

Mennem kéne
De mindent mit adtál
Itt hagyni félek
Csak futnom kéne
Mert szerintem menned kell
Így kérlek engedj el

Ha majd egyszer elhagysz engem
Arcom zokog, könnyes szemmel
Péntek este rád iszom majd
Szabad leszek, de rád írok majd

Hogy sose feledd el a kezem
Ha hozzáértél úgy szerettem
Ha majd egyszer végre felnősz
Emlékszel rám, s újra eljössz

Menned kéne
És ne is nézz vissza
Mert előtted tiszta az út
Már tényleg
És nekem is mennem kell
Így kérlek engedj el

Mennem kéne
De mindent mit adtál
Itt hagyni félek
Csak futnom kéne
Mert szerintem menned kell
Így kérlek engedj el
Engedj el

Shallow

Tell me somethin', girl
Are you happy in this modern world?
Or do you need more?
Is there somethin' else you're searchin' for?

I'm fallin'
In all the good times I find myself longin' for change
And in the bad times, I fear myself

Tell me something, boy
Aren't you tired tryin' to fill that void?
Or do you need more?
Ain't it hard keepin' it so hardcore?

I'm falling
In all the good times I find myself longing for change
And in the bad times, I fear myself

I'm off the deep end, watch as I dive in
I'll never meet the ground
Crash through the surface, where they can't hurt us
We're far from the shallow now

In the sha-ha-sha-ha-low
In the sha-ha-sha-la-la-la-low
In the sha-ha-sha-ha-ha-low
We're far from the shallow now

I'm off the deep end, watch as I dive in
I'll never meet the ground
Crash through the surface, where they can't hurt us
We're far from the shallow now

In the sha-ha-sha-ha-low
In the sha-ha-ha-la-la-la-low
In the sha-ha-sha-ha-ha-low
We're far from the shallow now

Mostantól

Biztos ezzel megalázlak
De ne tévesszen meg a látszat
Nem én kezdtem, levadásztak
Nem szerettem egy percre sem
Esküszöm, most befejeztem
Visszaírok, hogy ne keressen

Nehogy ez a botlásom
Valamit is elrontson
Veszekedj, kiabálj
Valamit mondj
Ezt iszonyúan sajnálom
De azt fontos tisztáznom, hogy
Ami neked is, az nekem is ugyanúgy fáj
Sohasem hazudok már

Mostantól
Ez a szem nem igéz mást
Mostantól
Ez a kar nem ölel mást
Mostantól
Ez a test nem akar mást
Mostantól

Szép szavak, csak szép szavak
Mondhatsz bármit, ha mást mutat
Rólad a tapasztalat
Szőttük együtt a terveket
De a legjobb rész most elveszett
Hogy értsem meg, ha te sem érted

Nekem ez a kis botlás
Valami egészen más
Ne akarj, ne remélj
Ne hazudjál
Odavan a csendélet
Fáj, de ez nem lényeg
A levegő nehezebb szavaidnál
Sose lesz ugyanaz már

Mostantól
Ez a szem nem igéz már
Mostantól
Ez a kar nem ölel már
Mostantól
Ez a test nem akar már
Mostantól

Nekem ez a kis botlás
Valami egészen más
Ne akarj, ne remélj
Ne hazudjál
Ezt iszonyúan sajnálom
De azt fontos tisztáznom, hogy
Ami neked is, az nekem is ugyanúgy fáj
Sohasem hazudok már

Mostantól
Ez a szem nem igéz mást
Mostantól
Ez a kar nem ölel mást
Mostantól
Ez a test nem akar mást

Mostantól
Ne akarj mást
Ne ölelj mást
Ne szeress mást

Kösz

Túl boldog vagyok éppen
Alig állok a lábamon én
Egyetlen szomorúságom van csak
De az is oly szép
Túl boldog vagyok éppen
Alig állok a lábamon már
A vihar pont elvonul, addig
Annyi legyen csak, amennyi muszáj
Számolunk tíztől vissza
Mire végzünk, kezdődik ám
Az élet, amire mindig vágytál
Mindenkit puszilok, csá!
10, hogy semmit sem bánok
9, hogy szerettem már
8, hogy mindennek vége egyszer
7, hogy egy picikét fájt csak
6, hogy páran szerettek
Kösz a friss levegőt!
4, hogy nem halok éhen
3, a vizet a vízen lebegőt
2 hajót ott a horizontnál,
Ahogy metszi az éjfeketét
Az egyetlen szomorúságom
Kösz, hogy minden nagyon jó
Minden nagyon szép
Minden nagyon jó
Minden nagyon jó-ó-ó-ó-ó
7 főbűn szinte mind megvolt
Kösz, hogy sose haragudtál!
Kösz a családomat!
Kösz nekik, hogy egy szó nélkül kibírták!
Szép, hogy lassan eltűnök
Hol volt hold, hol nem volt
Ahogy behúzom az ajtót,
Rögtön kinyílik a mennybolt
Kösz az esőt mindig
Akkor is, ha megáznék
Kösz, hogy minden pont így jó!
Szóval annyi csak, hogy:
Kösz, hogy semmit sem bánok!
Kösz azt, hogy szerettem már!
Kösz, hogy mindennek vége egyszer!
Kösz, hogy egy kicsikét fájt csak!
Kösz, hogy semmit sem bánok!
Kösz azt, hogy szerettem már!
Kösz, hogy mindennek vége egyszer!
Hogy minden nagyon szép
Minden nagyon jó
Minden nagyon szép
Minden nagyon jó-ó-ó-ó-ó-ó
Minden nagyon jó
Minden nagyon szép
Minden nagyon jó-ó-ó-ó-ó-ó
Minden nagyon szép
Minden nagyon jó
Minden nagyon jó-ó-ó-ó-ó-ó

Egyedül

Olyan bonyolult vagyok és olyan mély
Csak én vagyok nekem a nagy regény,
És csúszok bele a sok hiányba
De mehetek bármely irányba

És nem horkol velem százöt kiló
(De leszólít folyton minden tahó)
Ha sírok az esőben titokban,
Még olyanom sincs, akivel megosszam

Csak azért vagyok, hogy nekem legyen jó
És az boldogít, ami nekem való
Tangózhatok a tilosban
És nem érdekel, hogy mindenki szembe rohan
Olyan jó...

Egyedül - egyedül élek a világban, erre vágytam
Egyedül - én nem bajlódok a babákkal meg a családdal
Egyedül - illetve hárman a magánnyal meg a kutyámmal
Egyedül...

Van némi gondom az evéssel
Zabálok vagy beérem kevéssel
És nézd milyen szépen lefogytam
Csak néha nyüszítek a sarokban

Ha öreg leszek meglesz mindenem
De nem fogja meg a ráncos kezem
Van iPhone-om meg trendi iPhone-tokom
De nem lesz unokapuszi a májfoltokon

És nem érdekel, hogy nekem legyen jó
És nem boldogít, ami nekem való
És nem szambázom a tilosban
És nincs mellettem senki, és nincs aki szembe rohan
Nem is jó...

Egyedül - egyedül élek a világban, erre vágytam
Egyedül - én nem bajlódok a babákkal meg a családdal
Egyedül - illetve hárman a magánnyal meg a kutyámmal
Egyedül - én nem bízom már többé másban, meg a csodában

Nem kár

Kiteszem a szívemet a küszöbre
Valaki ma falatozhat belőle
Ez a tetem olyan, mint a valóság
Meglátják, és elfutnak a hiénák

Az idő megáll
Ha a szív lejár

Beteszem a szívemet a sütőbe
És megeszem a bánatot ma ebédre
Gyakran szoktunk lakmározni belőle
Pedig kihányjuk majd, úgyis tudjuk előre

Az idő megáll
Ha a szív lejár
De utána már
Ezért se kár

Kiteszem a szívemet a szemétbe
Egy ideje már nem nézek a szemébe
Annak, aki vicsorog a tükörbe'
Így könnyebben hagyom benne a vödörbe'

Aztán onnan sír, hogy más lesz boldog helyettem
És ezt eddig egyfolytába' bevettem
Nem eshetek újra ilyen hibába
Úgyhogy kibaszom a szívemet a picsába

Az idő megáll
Ha a szív lejár
De utána már
Ezért se kár

Nem kár
Nem kár
Nem kár
Nem kár

Nem kár
Nem kár
Nem kár
Nem kár

Világcsavargó

Amíg nem ismersz, ne mondj semmit rólam.
Hogy honnan jöttem, hogy merre tartok én.
Úgyis hazugság lesz minden egyes szóban.
Mert aki nem ismer, az nem is lát belém.

A szívem nagy, de viharvert a lelkem,
és a kelleténél mindig nagyobb a szám.
De igaz vagyok és soha el nem felejtem,
hogy mit tanított az életről apám.

Lehet, hogy elkövettem jó néhány hibát,
kaptam már eleget a sorstól,
tanultam a jóból, a rosszból.

Csend van, megyek az úton, nem szólnak hozzám.
Nincsen szeretőm, nincsen ágyam, nincs hazám.
De bárhol járok, nekem mindenütt ugyanúgy jó.
Én, a nyughatatlan világcsavargó.

Tudom, hányszor imádkozott értem,
és éjszakánként mennyit sírt anyám.
Ó, hogy egy angyalt küldött és mindent túl éltem.
És, hogy most is sír, de akkor is büszke rám.

Lehet, hogy elkövettem jó néhány hibát,
kaptam már eleget a sorstól,
tanultam a jóból, a rosszból.

Csend van, megyek az úton, nem szólnak hozzám.
Nincsen szeretőm, nincsen ágyam, nincs hazám.
De bárhol járok, nekem mindenütt ugyanúgy jó.
Én, a nyughatatlan világcsavargó.

Amíg nem ismersz, ne mondj semmit rólam..

Árnyék és fény

Nem mindig az fáj jobban
Ami vérzik. Van,
Hogy az, ha valaki marad
Vagy az, ha többé nem jön már…
Vagy az, hogy hogy tehetted azt
Amit te soha nem tennél
Néha nem is ismersz rá
Még saját lényedtől is félsz…

A fájdalomban szép az
Hogy véletlen az nincs
Épp melléd áll egy koszos busz
Ráírva valami
Pár buta sor is üt
Ha időben kapod
Istenem, én szeretem a humorod!

Hogy aki Erős túl van pár büdös pofonon
Hogy aki szeretni tud, belehalt párszor és…
Hogy aki boldog, tudja jól, mi a fájdalom
Az ember szíve félig Árnyék, félig Fény
Mert azt mondtad: ne félj,
A Sors tanít, nem bánt
És találkozunk még
Valahol odaát!
Mert azt mondtad, hogy: Élj!
Szeresd magad, ne bántsd!
Hogy találkozhassunk
Egyszer még odaát!

Nem mindig az jó
Amire vágytál
Aztán van, hogy megkapod
És szépen lassan kicsinál
Vagy, hogy szerethettél úgy
Ahogy nem szerettél még
És abból hogy lett ilyen út
Hogy végül egyedül lettél

A fájdalomban szép az
Hogy véletlen az nincs
Egy ház falához érsz, rajta pár soros graffiti
Pár buta sor is üthet
Ha időben kapod
Istenem, én szeretem a humorod!

Hogy aki erős túl van pár büdös pofonon
Hogy aki szeretni tud, belehalt párszor
És aki boldog, tudja jól, mi a fájdalom
Az ember szíve félig árnyék, félig fény
Mert azt mondtad: ne félj
A sors tanít, nem bánt
És találkozunk még
Valahol odaát!
Mert azt mondtad, hogy: élj!
Szeresd magad, ne bántsd!
Hogy találkozhassunk
Egyszer még odaát!

Titokban

Titokban, a sötét mögött
Világos van éjszaka.
Kialszanak a lángelmék
Kész a válasz: kész a tea.
Kéz a kézben, felhőpamlagon
Elhevernek, és szól a dal.
Némelyik olykor még kérdez,
De választ immár már nem akar.

Minden titok tudói ők.
Látják amit te rejtegetsz.
Titkon téged is vigasztalnak,
Ha ártatlan már nem lehetsz.
Test és szellem egymás ellen
Ritkán vét csak odafenn.
Minden titok ismerői
Nem fecsegnek sohasem.

Mikor a költözőmadarak útra kelnek,
Ők féltik őket újra majd,
Elhárítanak az útjukból
Pár váratlan és durva bajt.
S ha mégis bármelyik eltévedne,
Pihenhet köztük, míg szól a dal.
Lehet, hogy majd valamit kérdez,
De választ immár nem akar.

Titokban, a sötét mögött
Világos van éjszaka.
Kialszanak a lángelmék
Kész a válasz: kész a tea.
Kéz a kézben, felhőpamlagon
Elhevernek, és szól a dal.
Némelyik olykor még kérdez,
De választ immár már nem akar.

Élet

Beszélj hozzám és ne rólam
Én az életem nem a falra írom
Mondd a nevem
mert ha te mondod
akkor én is más vagyok
Vess keresztet
a csendet hallgasd meg
mi az amit elfelejtenél

Élet halál előtt
Itt hagyni bárki képes
Hát éld meg a tegnapot a holnap előtt
Hagyd a félelmet magad mögött
Éld az életed a halál előtt

Inkább gyűlölve szeress
mint hogy elfogadsz és megvetsz
Megvárom csendben amíg igazam lesz
Vess keresztet
a csendet hallgasd meg
mi az amit elfelejtenél

Élet halál előtt
Itt hagyni bárki képes
Hát éld meg a tegnapot a holnap előtt
Hagyd a félelmet magad mögött
Éld az életed a halál előtt

Szerelmetlen dal

Szeress úgy, ahogy gyűlölni tudnál
S úgy ölelj, most úgy öleljél át
Ahogy megölni tudnál
Ahogy megölni tudnál...

Nem akarok én senkit bántani
Legfeljebb magamat
Csak egy napot kérek, hogy ne tudjam meg,
Hogy holnapután már nem élek

Szeress úgy, ahogy gyűlölni tudnál
S úgy ölelj, most úgy öleljél át
Ahogy megölni tudnál

Te is elfogsz múlni
Hagyom hogy fájjon
Egy a sokból, nem bánom
Mától úgy számíthatsz rám
Ahogy én számíthattam Rád

Szeress úgy, ahogy gyűlölni tudnál
S úgy ölelj, most úgy öleljél át
Ahogy megölni tudnál

A sorsunk meg van írva?
Vagy megváltoztatható?
Ha a sorunk meg van írva
Én azt megváltoztatom
Mert ha nem nekem vagy szánva
Azt én el nem fogadom
Más keze ne érjen
Vagy Isten engem úgy segéljen

Szeress úgy, ahogy gyűlölni tudnál
S úgy ölelj, most úgy öleljél át
Ahogy megölni tudnál

Mától úgy számíthatsz rám,
Ahogy én számíthattam Rád
Mától úgy számíthatsz rám,
Ahogy én számíthattam Rád

Te leszel a párom
Te vagy az én gyászom
Isten engem úgy segéljen
De úgysem ért meg minket

Bújócska

Most sehonnan nem látszom, hová is bújhattam, tényleg.
Már régóta nem keres senki, hogy hol vagyok én.
De jó is lenne, ha néha azért keresnétek,
Szeretnék újra ott lenni a legelején.

Ha tudtam volna, hogy ennyire nem keres senki,
Nem bújok annyira bonyolult helyekre el.

Akkor remélem, végre azt kiáltanátok, „ott van!"
És rohannánk egymás felé, tisztáson át.
S én se csinálnám már, amit ilyenkor szoktam,
Nem lennék pokróc és nem lennék vastag kabát.

Most sehonnan nem látszom, hová is bújhattam, tényleg.
Ócska bújócskának mondanám, ami folyik.
Úgy besétálnék közétek, hogy: „Hello, a lényeg
vagyok, nem is tudom, eddig miért nem voltam itt"

Ha tudtam volna, hogy ennyire nem keres senki,
Nem bújok annyira bonyolult helyekre el.

Akkor remélem, végre azt kiáltanátok, „ott van!",
S rohannánk egymás felé egy tisztáson át.
És nem csinálnám már, amit ilyenkor szoktam,
Nem lennék pokróc és nem lennék vastag kabát.

Debora

A neved után ott a jel
Én felkiáltom, hogyha kell
De így ordít, magamból kifordít
A szavad után mély a csend,
Ebben megmaradhatnék Neked
Örökre némán
Úgyse hallgatsz énrám.
Egy ideig próbáltam figyelni,
De rég nem tudom már követni
Mi a jó lépés?
Nem is értem a kérdést.
Mindig újat húzunk a kalapból,
Kiforgattak a szavakból
De remélem ez most átment
Tisztuljon felettünk az ég
Egyikünk erre majdnem ráment
Maradj mindig ennyire szép
Nincs is más dolog,
Nincsen már dolgod velem

A forgó szél elvonult
Fújjuk le a háborút
De hidd el még jobb lesz,
Ha engem nem szeretsz
Tévedtünk már belátom
Elengedlek barátom
És remélem ez most átment
Tisztuljon felettünk az ég
Egyikünk erre majdnem ráment
Maradj mindig ennyire szép
Nincs is más dolog,
Nincsen már dolgod velem,
s még mindig mondod

Debora
Debora
Túl sokszor hallgattunk a rossz szóra
Debora
Debora
Túl sokszor hallgattunk a rossz szóra

Debora
Remélem ez most átment
Debora
Tisztuljon felettünk az ég
Túl sokszor hallgattunk a rossz szóra
Egyikünk erre majdnem ráment

Debora
Remélem ez most átment
Debora
Tisztuljon felettünk az ég
Túl sokszor hallgattunk a rossz szóra
Egyikünk erre majdnem ráment

Virághajlam

Csak fény és csend van
Egy virág néz egy régi ablakban
Innék, nincs karom
Less nőt, more növényt, ezt akarom!

Kis gangokon ázok
Macskák teraszán
Kaspó cigarettázok
Senki nem vár rám!

Fény kell és víz
Virág, hogy egyedül ne légy
Fény kell és víz
Virág, mert együtt nem elég!

Vágyam a virághajlam
Mindig halljam meg a csendet a dalban
Fény kell és víz

Üres lakás, plakátmagány
Ültess növényt, úgy legyél vagány
Várd a fényt, jöjjön el
A tavaszt már nem felejted el

Virágzik a város
Senki nem néz fel
Ha minden emlék sáros
Majd a jelen átölel!

Fény kell és víz
Virág, hogy egyedül ne légy
Fény kell és víz
Virág, mert együtt nem elég!

Vágyam a virághajlam
Mindig halljam meg a csendet a dalban
Fény kell és víz

Csak fény és csend van
Egy virág néz egy régi ablakban
Ott néz, de nincs karom
Less nőt, more növényt, ezt akarom!

Kedvenc Felhőmnek

Kifordult szervek között,
Bágyatagon,
Nézem a narancsra,
Panírozott.
Égen szalad,
A luftballon,
Két kézzel erősen,
Kapaszkodom.

Milyen pici,
Az egész világ,
Pici domb,
Pici kert,
Aprócska ház.
Apró szemek,
A sok kis bogár,
Pislog csak egyikse,
Semmit se lát.

Mmm, mmm.
Mmm, mmm.

Látlak,
A felhők alatt,
Vagy a felhő vagy.
Kedvencem az összes,
Felhő közül.
Szivárvány a,
Napfény ha a,
Görbülő ajkaid,
Szélére ül.

Most zuhanok át,
A szemeiden.
Nem pislogsz,
Hagyod,
Hogy földet érjek.
Most fordulok ki,
Bágyatagon.
Maradunk egészek,
Egymás szivében.

Mmm, mmm.
Mmm,
Mmm, mmm.

Kedvenc felhőmből,
Hull az eső.
A kedvenc felhőmből,
Hull az eső.
A kedvenc felhőmből,
Hull az eső.
A kedvenc felhőmből,
Hull az eső.
A kedvenc felhőmből,
Hull az eső.
A kedvenc felhőmből,
Hull az eső.
A kedvenc felhőmből,
Hull az eső.
A kedvenc felhőmből,
Hull az eső.
A kedvenc felhőmből,
Hull az eső.
A kedvenc felhőmből,
Hull az eső.
A kedvenc felhőmből,
Hull az eső.
A kedvenc felhőmből,
Hull az eső.

Lámpát ha gyújtok

Bölcső csöngettyű és templom harang
A jelenlét annyi, mint posztón a rang
Kicsi pónikon lovagló kész életek
Vagy az arcomba prüszkölő véletlenek
No meg a gyerekkor kardfogú tigrisei
Apa taníts meg nagy vadat elejteni
És ha kérdik, hogy mi végre mennyi idő
Tán egy perc, egy óra, vagy pár esztendő

De utolér a múlt mint a mögöttünk hagyott jövő
Cicomázd fel a sorsot, az mégiscsak előkelő

Káprázat pusztán a történelem
Míg némán a vállára hajtom fejem
Elringat, marasztal, egésszé gyúr
Aztán únottan szétszed, mint legót az úr
Mi csak lessük a boldogság lábnyomait
És ha útközben találunk majd valamit
Arra kígyóbőrként húzzuk rá az időt
Még egy percet, egy órát, vagy pár esztendőt

De utolér a múlt, mint a mögöttünk hagyott jövő
Cicomázd fel a sorsot az mégiscsak előkelő

Lámpát ha gyújtok még jön rá bogár
De az utolsó fényevő csak sötétet talál
Csak sötétet talál

Mint egy cipősdobozba szórt marék arany
Elrejtve annyira haszontalan
Az az emberi elmében bújkáló zaj
A talpaink alatt nincs szilárd talaj
Ha a karodban nincsen már elég erő
És a szívéhez nem láncol egy szerető
Sem az Istenek gomblyukán nem látni át
Sem a nappal nem mutatja éjjel magát

De utolér a múlt mint a mögöttünk hagyott jövő
Cicomázd fel a sorsot az mégis csak előkelő

Lámpát ha gyújtok még jön rá bogár
De az utolsó fényevő csak sötétet talál
Csak sötétet talál

Snuff

Bury all your secrets in my skin
Come away with innocence
And leave me with my sins
The air around me still feels like a cage
And love is just a camouflage
For what resembles rage again

So if you love me let me go
And run away before I know
My heart is just too dark to care
I cant destroy what isn't there
Deliver me into my fate
If I'm alone I cannot hate
I don't deserve to have you
My smile was taken long ago
If I can change I hope I never know

I still press your letters to my lips
And cherish them in parts of me that savor every kiss
I couldn't face a life without your light
But all of that was ripped apart...
When you refused to fight

So save your breath I will not hear
I think I made it very clear
You couldn't hate enough to love
Is that supposed to be enough?
I only wish you weren't my friend
Then I could hurt you in the end
I never claimed to be a Saint
My own was banished long ago
It took the death of hope to let you go

So break yourself against my stones
And spit your pity in my soul
You never needed any help
You sold me out to save yourself
And I wont listen to your shame
You ran away you're all the same
Angels lie to keep control
My love was punished long ago
If you still care, don't ever let me know

If you still care, don't ever let me know...

Frühling in Paris

Im Licht kleid kam sie auf mich zu
Ich weiß es noch wie heut'
Ich war so jung,
Hab' mich geniert
Doch hab' es nie bereut

Sie rief mir Worte ins Gesicht,
Die Zunge lust gestreut
Verstand nur ihre Sprache nicht
Ich hab' es nicht bereut

Oh non rien de rien
Oh non je ne regrette rien

Wenn ich ihre Haut verließ
Der Frühling blutet in Paris

Ich kannte meinen Körper nicht
Den Anblick so gescheut
Sie hat ihn mir bei Licht gezeigt
Ich hab es nie bereut

Die Lippen oft verkauft so weich
Und ewig sie berühr'n
Wenn ich ihren Mund verließ
Dann fing ich an zu frieren

Sie rief mir Worte ins Gesicht,
Die Zunge lust gestreut
Verstand nur ihre Sprache nicht
Ich hab' es nicht bereut

Oh non rien de rien
Oh non je ne regrette rien

Wenn ich ihre Haut verließ
Der Frühling blutet in Paris
Wenn ich ihre Haut verließ
Der Frühling blutet in Paris

Ein Flüstern fiel mir in den Schoss
Und führte feinen Klang
Hat viel geredet nichts gesagt
Und fühlte sich gut an

Sie rief mir Worte ins Gesicht
Und hat sich tief verbeugt
Verstand nur ihre Sprache nicht
Ich hab' es nicht bereut

Oh non rien de rien
Oh non je ne regrette rien

Wenn ich ihre Haut verließ
Der Frühling blutet in Paris
In Paris

Wenn ich ihre Haut verließ
Der Frühling blutet in Paris

Wenn ich ihre Haut verließ
Der Frühling blutet in Paris

Maradok távol

Annyi a hibám, amit vétettem, mint csillag az égen
De ameddig tombol a tűz még bennem, én hagyom, hadd égjen
Majd elmegyek és ahol nem lát senki, ott verek egy tábort
Ha a múltat nem tudom jóvátenni...

Még nem tudom, hol is a cél
És folyton ellenem dolgozik a szél
De nem fúj vissza, a bőröm páncélból van
A szívem pedig acél
Mindegy, hogy mennyire rögös az út
Elmegyek, nem számít a távolság
Csak veszem a bátorságot hozzá és szedem a sátorfát

Nem lesz több üzenet
Itt hagyom mindenemet
Megyek, amíg van erőm
Ott húzom fel a táboromat
Ahol a lábnyomomat
Elmossa majd az eső

Annyi a hibám, amit vétettem, mint csillag az égen
De ameddig tombol a tűz még bennem, én hagyom, hadd égjen
Majd elmegyek és ahol nem lát senki, ott verek egy tábort
Ha a múltat nem tudom jóvátenni, maradok távol

Az életem egy kalandregény
A társam a magány, a szeretőm a remény
Úgy megpróbálnám a szerencsém
De a balszerencse szerelmes belém
A szívem a motor még várjon a pokol
Most szólok, hogy kicsit kések
Hogy hova sodort az élet
Elmondom majd, ha visszatérek

Nem lesz több üzenet
Itt hagyom mindenemet
Megyek, amíg van erőm
Ott húzom fel a táboromat
Ahol a lábnyomomat
Elmossa majd az eső

Annyi a hibám, amit vétettem, mint csillag az égen
De ameddig tombol a tűz még bennem, én hagyom, hadd égjen
Majd elmegyek és ahol nem lát senki, ott verek egy tábort
Ha a múltat nem tudom jóvátenni, maradok távol

Wish you were here

So, so you think you can tell Heaven from Hell, blue skies from pain.
Can you tell a green field from a cold steel rail?
A smile from a veil?
Do you think you can tell?

Did they get you to trade your heroes for ghosts?
Hot ashes for trees?
Hot air for a cool breeze?
Cold comfort for change?
Did you exchange a walk on part in the war for a lead role in a cage?

How I wish, how I wish you were here.
We're just two lost souls swimming in a fish bowl, year after year,
Running over the same old ground.
What have we found?
The same old fears.
Wish you were here.