2008. március 30., vasárnap

Nem adom fel!

A tükör előtt állok, és iszonyú a látvány,
Csak bámulok, mint egy ma szültetett hátrány.
"Na, mi a gond? Na, mondd, mi a gond?!"
Valaki mondja meg, hogy ki vagyok, és pont!

"Hát idehallgass most, kishaver!
Örülj, ha valaki még hátbaver!
Ne filozofálj, hidd el, az a fő,
Hogy sok pénz legyen és elég nő!
Mi ez a kivagyiság, mikor a lényeg az,
Hogy kinek látszol és kinek játszol,
Hiszen elmúlsz húsz és elmúlsz negyven,
És elmúlsz lassan, szépen és csendben."

Sakk. Sokk. Ez nem valami sok.
Évek óta kutatom, hogy mégis ki vagyok.
Nem hős, nem nős, nem gyémánt és nem is agyag,
Se csúcstechnika, se hanyag anyag.

Gyors vagyok a lánynak, a zsarunak személy,
Moszkvában gazdag, de idehaza szegény.
Törpének óriás, óriásnak törpe,
Playboynak téboly, egyenesnek görbe.

"Hát idehallgass most, kishaver!
Örülj, ha valaki még hátbaver!
Ne filozofálj, hidd el, az a fő,
Hogy sok pénz legyen és elég nő!
Lemehetsz hídba, de nincs, aki felavat,
Híd sem vagy, szedd össze magadat!
Nem vár se dicsfény, se kárhozat,
Tettes se vagy, se áldozat."

De nehogy már a nyúl vigye a vadászpuskát,
A befőtt pedig eltegye a nagymamát!
Én kérdezek, amíg szétesek,
És ha nincs, aki felel, én nem adom fel.

Nem adom fel, míg egy darabban látsz,
Nem adom fel, míg életben találsz,
Nem adom fel, míg nem robbanok szét,
Míg akad egy kerék, mi tovább vihet még,
Mi tovább forog még.

Néha félek, hogy élek, s bárhova nézek,
Az ég és a föld közé - na szép! - jól beférek.
Éppen ideférek, akár a hamburgerbe a ledarált részek
És az akarok lenni, ami akkor voltam,
Mikor az akartam lenni, ami most vagyok.
A kérdést kilövöm az űrbe, ha kell,
Hátha válaszolnak rá a marslakók.

"Már megint ez a duma hé, kishaver,
Örülj, ha valaki még hátbaver!
Ne filozofálj, hidd el, az a fő,
Hogy sok pénz legyen és elég nő!
Mi ez a kivagyiság, mikor a lényeg az,
Hogy kinek látszol és kinek játszol,
Hiszen elmúlsz húsz és elmúlsz negyven,
És elmúlsz lassan, szépen és csendben."

De nehogy már a nyúl vigye a vadászpuskát
A befőtt pedig eltegye a nagymamát!
Én kérdezek, amíg szétesek,
És ha nincs, aki felel, én nem adom fel.

Nem adom fel...

2008. március 13., csütörtök

Egy pillanatra

Minden óra
Járja újra
Nincs időd egy pillanatra
Mégis itt állsz
Tudtad, ez lesz megint

Csak nem a vágynak
tárgya lep meg?
Mélyén lent a bal zsebednek
Mégis, mit vársz?
Tudtad, ez lesz megint

Hogy mondj nemet, ha nem lehet?

Rabul ejt még egy mozdulat
Átkarol, pedig nem szabad
Nem szabad

Mert minden óra
Járja újra
El ne vessz egy pillanatra
Rajtavesztesz
Tudtad, ez lesz megint

Hogy mondj nemet, ha nem lehet?

Rabul ejt még egy mozdulat
Átkarol, pedig nem szabad
Nem szabad
Rabul ejt még, és úgy ölel
Hogy könnyek mosnak egy percre el
Egy percre el

Hogy mondj nemet, ha nem lehet?

Rabul ejt még egy mozdulat
Átkarol most egy perc alatt
Perc alatt
Rabul ejt még, és úgy ölel
Hogy könnyek mosnak egy percre el
Egy percre el
Rabul ejt még, de nem marad
Elkísért hát egy percre csak
Egy percre csak

Ki helyett szeretsz?

Lágy vagy és idegen,
Hozzám repülsz a széllel,
Álom terem a szemeden,
Ha mellettem alszol el.

Leszek neked az égbolt,
Leszek neked bármi,
Ha lehunyt szemed engedi
A testedet csodálni.

Ki helyett szeretsz te engem?
Mondd kit látsz te bennem?
Lehet, hogy nem az vagyok, akire vártál:

Nem az, aki hív, nem az, aki vár,
Nem az, kivel ébredtél,
Nem az, kivel álmodtál.

Utolsót lobban a nyár,
Aztán kialszik végképp,
Arcodon most fakó a bánat,
Akár egy régi térkép.

Mit szeretnél jobban,
Angyal legyek vagy férfi?
Szavak nélkül szólok hozzád,
A szíved biztos érti.

Ki helyett szeretsz te engem?
Mondd kit látsz te bennem?
Lehet, hogy nem az vagyok, akire vártál:

Nem az, aki hív, nem az, aki vár,
Nem az, kivel ébredtél,
Nem az, kivel álmodtál.

Lennék én a híd

Eljött a perc, indulnod kell
Ne is nézz hátra
Búcsúztass el mindent, ami visszatart
Szabadságod ára

Dobd el, és hited lesz, mi az úton végigkísér
Drágább, hogy elcseréljed vagy megtagadd bármiért

Vár rád egy új, kalanddal telt világ
Magához csábít
Nincs visszaút, úgy fonja köréd magát
Meséivel kábít

Rejtsd el a kínzó kétség minden áruló jelét
Bízz bennem, fogadd el, karom nyújtom feléd

Lennék én a híd
Amin átkelhetsz, ha hív
Aki még mindig visszavár
Mindig segít

Lennék én a szó
Ami nem parancsoló
Semmire soha nem kényszerít
Szép és szelíd

Nagy lesz az út, lesz majd, aki érted él
Lesz olyan, ki gyűlöl
Lesz ünnep és gyász, lesz kínzó szenvedély
Mindent felőröl

Az élet fáj kicsit és a végén majd megfeszít
Elvész, ki letér az útról és mindent elveszít

14

Nem volt még tizennégy, de én már szúrtam,
Ahogy az injekciósok tűje szúrja a vénát,
Feküdtem én is a földön, félkábultan,
Ahogy részeg Ádám keresi betépett Évát.

Nem volt még tizennégy, de már alig várta,
Hogy lekerüljön róla a bikini felső,
Lesütött szemmel az ajtót kulcsra zárta,
Amikor arra kért hogy én legyek neki az első

Nekem az ágy a vágyam veled,
Oda vigyél el,
Nekem az ágy a vágyam veled,
Oda vigyél el,
Nekem az ágy a vágyam veled,
Én az ágyba vágyom veled,
Nekem az ágy a vágyam veled,
Oda vigyél el,

Nem volt még tizennégy, de én már bánom,
Hogy megtettem neki mindent, bármire kért,
Hiába keresem, azóta nem találom,
Neki adtam mindent a semmiért!

2008. március 11., kedd

Régi évek

Él a tűz, csukott szemmel is látom
Mit jelent, a zászlónk lobog odafent.
Szemtől-szembe, szembe fúj a szél,
Hallom a hangját, hozzám beszél.
Éjjel megküzdök még a nappal,
Változásokat hoz majd a hajnal ránk.

Új a hús és friss a vér,
Mégis minden, minden a régi, a régi még.
Az eszme marad csak, az arcok mások,
A forradalomból viccet csináltok.
Ha semmi se szent és semmi se számít,
Miért hazudnék bármit?

Régi, régi, régi évek,
Csak az álmok színesek, szépek.
Régi, régi, régi színek,
Ha mást az agynak, mást a szívnek.
Régi hősök és régi sztárok,
Régi, régi, régi lányok,
Csak az álmom ugyanaz, amiben én voltam.

Mint a nyár, régi filmeken,
Bolond, bolond világ, semmit nem jelent nekem.
Csak a szívem küldi a jeleket odabenn.

Régi, régi, régi képek
Színes álmok, fekete évek
Régi, régi, régi színek
Ha mást az agynak, mást a szívnek
Régi, régi, régi lányok
A régi hősök, a régi sztárok
Csak az álmom ugyanaz,
Amiben én voltam...

De vége már,
Mindenki érzi, hogy vége már.
Mindenki érzi, de senki nem érti,
Hogy milyen kár, milyen kár, hogy vége már,
A tűznek, a szélnek, az égnek,
Annak a gyönyörű, igazi évnek.

Régi, régi, régi évek,
Csak az álmok színesek, szépek.
Régi, régi, régi színek,
Ha mást az agynak, mást a szívnek.
Régi hősök és régi sztárok,
Régi, régi, régi lányok,
Csak az álmom ugyanaz, amiben én voltam.

2008. március 7., péntek

Dal teázáshoz

Autó fordul, széken a ruhád,
Nézed az utcát, szerintem át
Fogsz ázni mondom, ha ott állsz a gangon,
Dobsz a galamboknak, hadd dobogjon
Valamiért a szívük,
Legyen céljuk, ne mindig higgyük,
Hogy mind csak eszköz arra,
Hogy ez a város le legyen sz**va.

És legyen attól rendbe' minden,
Hogy esik az eső és attól frissen
Kinőtt Fejes Káposztához
Hasonlítson reggel a város,
És te is új legyél benne,
Zöld, mint egy mozgalom és egyre
Ugorj az autók elé,
Ki a könnyekkel, kifelé!

Érezd, hogy lehet, hogy most vagy,
És nemcsak egy tévedés hozhat
Változást, ki kell hogy jöjjön
A bőrödből a nődre egy ködmön,
Ha fázik, mert tél lesz és tényleg,
Hátha igaz, hogy felőled élhet
Minden, amit gyilkolni szoktál,
Hadd használjon el, amit hordtál eddig.

Hadd álljon meg benned az élet,
Hogy megkérdezd: -Élet mi végre kérlek,
Hogy annyira keményen meneteltél,
Engem mint birka lelegeltél,
Tisztellek, küzdesz, meg minden,
Csak valld be nekem, hogy nincsen
Szükséged immáron másra,
Csak a kezedben a dáma párra,
Hogy megemeld ismét a tétet,
Nyerjél még egy pár évet,
Csinálj még egy pár dolgot,
Amit valaki fontosnak mondott!

2008. március 6., csütörtök

Szívrablás

Hülye voltál, mondom magamnak, majd ha ez elmúlik
Csak múlna már el nem is én vagyok ez már
Csak szerettem volna, ha velem is van ilyen
És most benne vagyok, még sosem volt sűrűbb homály.

Pont az az egy, az az egyetlen darabja, az kéne
Elvinném, s ha nem akar meghalni a többi jön el érte
A szíve egy dobozban, bársony közé raktam
És kopognak, az ajtóban áll, én meg örülök, hogy itt vagy

-Gyere be, mit hoztál ide el, csak nem hiánytalan
-Mindenem itt van, csak a szív kéne, ami még nálad van
-Azt nem adom, mert te azt örökbe adtad! - szólok mérgesen
S becsapom az ajtót, felőlem meghalhat

Aztán megbánom: tessék a sajátom, nesze az itt van
Dobogjon az benned, szolgálja életed amíg van
Hülye voltál, mondom majd ha ez elmúlik
Csak múlna már el, nem is én vagyok ez már

Hülye voltál, mondom én majd
Csak múlna már el, nem is én vagyok ez már

Minden egyszerű dalban

Te életet adtál
Fának, virágnak, szónak;
Benned az öröklött öröklét
Harangjai szólnak.

Mosolyom mögé néztél,
És bánatot láttál;
Benned magamra leltem,
Én a tiéd vagyok, mert rám találtál.

Hiszen benne élsz Te
Minden egyszerű dalban,
Hiszen velem vagy,
Mint egy oltalmazó,
Mindenható dallam.

Most is téged hívlak,
Bár hidegnek látszom,
Magamat feszítve hídnak,
A halállal játszom.

Vírus-város, törvény-örvény,
Az ösztön a börtönöm,
De az áhítat lassan átitat,
S hogy itt lehetek, most megköszönöm.

Hiszen benne élsz Te
Minden egyszerű dalban,
Hiszen velem vagy,
Mint egy oltalmazó,
Mindenható dallam.

(Olyan, mint egy tündöklő angyal...)

Tükröt tartasz az égnek,
Szabad vagy,
Nincsen kitől félned,
Csak magad vagy.

Hiszen benne élsz Te
Minden egyszerű dalban,
Hiszen velem vagy,
Mint egy oltalmazó,
Mindenható dallam

Gondolnék Rád

Folyton folyik a kampány,
Zúdul mindenfelől,
Jelszó jelszó hátán.

A szavakat hazugok rágják,
És várják, hogy majd összedőlnek
Az ezredéves bástyák.

Ha van még valami tiszta
Ezen az elveszett világon,
Azt máshol nem találom,
Csak a lányom szemében látom.

De miért ne gondolnék rád?
Miért ne gondolnék rád ezután?
Mondd, miért ne gondolnék rád?
Hogy hol jársz?
Hogy mit csinálsz?

Nem is kérded, merre visznek,
Merre szédítenek,
Akik semmiben sem hisznek.

Mást se hallasz tőlük,
Csak hogy mennyire jó lesz neked,
Aztán mentik majd a bőrük.

De volt értelme annak,
Hogy mindeddig kibírtad,
A legszebb versed úgyis
A fiad szívébe írtad.

Hát miért is gondolnék rád?
Miért is gondolnék rád ezután?
Mondd, miért is gondolnék rád?
Hogy hol jársz,
Hogy mit csinálsz?

Egy asszony szép szavára
Szelídebb ember leszek.
A gondot hagyom másra.
Engem munka vár a kertben,
Amíg egy fát ültetek.

A harc alábbhagy bennem.
De nem felejtek semmit,
És kezdeném is újra,
Neved szép betűit
Ámor homlokomra írta.

Hát miért ne gondolnék rád?
Miért ne gondolnék rád ezután?
Mondd, miért ne gondolnék rád?
Hogy hol jársz?
Hogy mit csinálsz?

Miért ne gondolnék rád?
Miért ne gondolnék rád ezután?
Miért ne gondolnék rád ?
Hogy hol jársz?
Hogy mit csinálsz?

2008. március 4., kedd

Minden nap

Micsoda hely, micsoda hely,
Az legyen az utolsó nőm,
Akit innen viszek el
Az legyen az utolsó nap,
Ami itt majd rámvirrad,
Az legyen az utolsó perc,
Ha itt találsz, és
Szégyenszemre rámismersz,
Szégyenszemre rámismersz.

Hazaviszlek, pedig messze laksz,
Ha nem melegítlek, összefagysz.
Ha nem melegíthetsz, összefagysz,
Hazaviszlek, pedig messze laksz.

Jönnek és megérintenek
Minden nap,
Ismerősök, idegenek
Minden nap,
Gondolj rám, én ott leszek Veled
Minden nap,
Minden áldott nap

A világot mutatnám meg Neked,
De csak simogatom a melledet,
Most az is jó, hogy olcsó vagy,
És nem kell kérni, hogy add magad,
Egy méltatlan bérház ablakán
A Pára hűvös bársonyán
Itthagyom neked a rajzomat,
Míg felébredsz, talán megmarad
És indulok, indulok
Mennem kell,
Indulok.

Itthagyom párás ablakod,
Ha nem melegítesz, megfagyok,
Ha nem melegítlek, megfagyok,
Itthagyom párás ablakod.

Jönnek és megérintenek
Minden nap,
Ismerősök, idegenek
Minden nap,
Gondolj rám, én ott leszek Veled
Minden nap,
Minden áldott nap.

Csak vetített, festett, hazug kép
Minden nap
Bűneimtől tisztulnék
Minden nap,
Mostantól csak a Mindenség elég,
Minden nap,
Minden áldott nap.

Jönnek és megérintenek
Minden nap,
Ismerősök, idegenek
Minden nap,
Gondolj rám, én ott leszek Veled
Minden nap,
Minden áldott nap

2008. február 29., péntek

A vadnyugat története indián szemmel

Látod, a földből kijön egy madár
Nagy mozdulat, szarból legenda
Másnapra éretlen zöld tollait
Simítom hátra a hajamba

Egyedül a szobában, ugyanúgy, mint régen.
Egyedül a szobában, ugyanúgy, mint régen.
Egyedül a szobában, ugyanúgy, mint régen.
Egyedül a szobában ooooooo

2008. február 25., hétfő

Nincs más út, csak az Isten útja

ISTVÁN:
Uram, magadhoz szólítád az én atyám.
Uram, oly mérhetetlen bánat szállt reám.
A sír oly hallgatag, a szó is fennakad,
A szív majd megszakad e súly alatt.

Ím, hát itt fekszik előttem jó atyám.
Lelke fenn jár már a csillagok nyomán.
A föld most elhagyott, e népnek bölcse volt,
És én még nem tudom, mit ő tudott.

Uram, te jónak láttad elszólítani.
Szent az akarat, mely így tud dönteni.
És én, ha kérdezem, mért ily hirtelen,
Hallgat, s nem felel senki sem.

De én, István akit nemzettél atyám,
Én most esküszöm, hogy számíthatsz reám.
E sír el nem temet, én őrzöm lelkedet,
Míg élek, folytatom a művedet.

KOPPÁNY:
Megállj István!
Mondd csak, mit képzelsz magadról?!
Gyenge vagy még, elfúj minden szél.
Erős kézzel kell az országot vigyázni.
Szállj magadba, Vajk, és légy szerény!

Ősi joggal engem illet Géza trónja,
Árpád vére, hej!
Ősi joggal engem választ most az ország.
Őseink törvényét néked is tisztelned kell.

TÖMEG:
||: Koppány, Koppány!
Koppány, Koppány!
Koppány, Koppány!
Koppány, Koppány! :|| ||: ... :||

ISTVÁN:
Koppány, vigyázz! Esküt tettél jó atyámnak,
Elfogadtad akkor a helyed.
Ősi jogról lemondtál az én javamra,
Gyávaságból tettél volna így?

KOPPÁNY:
Géza meghalt és a trónja engem illet,
Árpád népe, hej!
Ősi törvényt sárba nem tiporhat senki.
Tízezer fegyveres választ meg engem, ha kell.

TÖMEG:
||: Koppány, Koppány!
István, István!
Koppány, Koppány!
István, István! :||

ISTVÁN:
Uram, te ismered a lelkem titkait,
Tudod, hogy engem hatalomvágy nem vakít.
Segíts most Istenem, segítsd meg nemzetem,
Segíts az országot megvédenem!

Nincs más út, csak az Isten útja, bármit hoz reánk.
E földön nála nincs nagyobb erő.
Atyám sírjára esküszöm hogy hozzá hű leszek,
És nem hátrálok meg a harc elől.

2008. február 21., csütörtök

Ne várj csodát

Vidáman ébredtem ma reggel
Gyűrött a test, gyűrött az ágy
Reméltem, mellettem kelsz fel
Mosolyra kacsintott a vágy

A dolgok közepébe vágtam
Egy ötcsillagos kérdőjelet
Hány az óra édes?
Mindjárt elmegyek

Élvezd a mámort, mintha
az utolsó lenne velem
Repülnék minden éjjelen
Ha tudnám, hogy eltűnsz nélkülem
Veled minden csalódás

Ne várj csodát!
Ne várj csodát!
Ezerszer hittem azt, hogy eljön
A herceg rám talál

Ne várj csodát
Számtalan hazugság
Párosan szép, azt mondják
S én álmodom tovább
Ne várj csodát!

Melletted feksztem, és te
Mellettem állsz
Bámulsz bambán, bután
Csináljuk már tovább!

Haragos a lelkem
Pedig nevethetnék már
Egy legyintéssel jelzed
minden az én hibám

Élvezd a mámort, mintha
az utolsó lenne velem
Repülnék minden éjjelen
Ha tudnám, hogy eltűnsz nélkülem
Veled minden csalódás

Ne várj csodát!
Ne várj csodát!
Ezerszer hittem azt, hogy eljön
A herceg rám talál

Ne várj csodát
Számtalan hazugság
Párosan szép, azt mondják
S én álmodom tovább
Ne várj csodát!

Élvezd a mámort, mintha
az utolsó lenne velem
Repülnék minden éjjelen
Ha tudnám, hogy eltűnsz nélkülem
Veled minden csalódás

Ne várj csodát!
Ne várj csodát!
Ezerszer hittem azt, hogy eljön
A herceg rám talál

Ne várj csodát
Számtalan hazugság
Párosan szép, azt mondják
S én álmodom tovább
Ne várj csodát!

Ne várj csodát!
Ne várj csodát!
Ezerszer hittem azt, hogy eljön
A herceg rám talál
Ne várj csodát!

2008. február 19., kedd

Kell ott fenn egy ország

Kendőbe zárta ősz haját
Ahogy a régi nagymamák
S ha látta, apánk nem figyel
Esténként súgva kezdte el

Tedd össze így a két kezed
Így teszi minden jó gyerek
S szomorú szemmel végigmért
S nevettünk - Isten tudja, miért

Nézz csak fel, az ég magas
Bár azt mondják, hogy nem igaz
Ott jártak ők, a repülők
És nem látták sehol

Kell ott fenn egy ország
Mely talán ránk is vár
Kell ott fenn egy ország
Amit senki nem talál
Kell ott fenn egy ország
Mely bárkit átölel
Kell ott fenn egy ország
Amit sosem rontunk el

Felnőtt az ember s mindent lát
Szobánkban ott a nagyvilág
Melyből a gyermek mit sem ért
Egy kőre hajtja kis fejét

Az arca szép, nem álmodó
Nem kelti fel már ágyúszó
Csak egy hang szól, halk és fáradt
Mint egy régi altató

Nézz csak fel, az ég magas
Csak hadd mondják, hogy nem igaz
Mit tudnak ők, a repülők
A szívük jég, csak jég

Kell ott fenn egy ország
Mely talán ránk is vár
Kell ott fenn egy ország
Amit senki nem talál
Kell ott fenn egy ország
Mely bárkit átölel
Kell ott fenn egy ország
Amit sosem rontunk el

2008. február 14., csütörtök

Kinn állok a ház előtt

Kinn állok a ház előtt, lépéseket hallok,
bizalmat gerjesztek, beengednek,
és ott majd a bajnok
rendet rak, összehúz egy
nagyobbacska halmot belőletek,
emberek, akik bent a házban laktok,
csak vicceltem, de közben
el is felejtettem, mér' jöttem,
mondottam, ember, bízva bízzál,
de ne bennem, a szememben
a fekete összeszűkül,
amikor engedem kifelé
a testzsákból a lelket...

Na és most szeress,
próbáld, hogy szeretsz-e,
próbáld, hogy szeress,
legalább te,
próbáld, hogy szeress,
próbáld, hogy szeretsz-e,
próbáld, hogy szeress,
legalább te.

Csak az autóban meg a házban
vagytok biztonságban,
mindegyikben van annyi gomb,
amivel eltelik az a kisidő,
Nem engednek senkit se közel,és
nem engednek sehová el titeket sem
csak gombokat nyomva, várjátok,
hogy jöjjek...

Na és most szeress

Kinn állnak a ház előtt,
lépéseket hallok,
be fogom engedni
és ott majd a bajnok
kereszt helyett a mellemen
összekulcsolt kezem alá
rakja a távkapcsolómat,
néha boldog voltam azér',
pedig nem is az volt a cél...

Csak az, hogy szeress,
próbáld, hogy szeretsz-e,
próbáld, hogy szeress,
legalább te,
próbáld, hogy szeress,
próbáld, hogy szeretsz-e,
próbáld, hogy szeress,
legalább te.
Csak az, hogy szeress,
próbáld, hogy szeretsz-e,
próbáld, hogy szeress,
legalább te,
próbáld, hogy szeress,
próbáld, hogy szeretsz-e,
próbáld, hogy szeress,
legalább te.
Csak az, hogy szeress,
próbáld, hogy szeretsz-e,
próbáld, hogy szeress,
legalább te,
próbáld, hogy szeress,
próbáld, hogy szeretsz-e,
próbáld, hogy szeress,
legalább te.
Csak az, hogy szeress,
próbáld, hogy szeretsz-e,
próbáld, hogy szeress,
legalább te,
próbáld, hogy szeress,
próbáld, hogy szeretsz-e,
próbáld, hogy szeress,
legalább te.

Angyal

Sose hagyj el, én sem adlak
Se felhőknek, sem a madaraknak
Holdnak nem, talán a napnak
De nem ami elmúlt, csak a holnapnak.

Az égben sétálsz, mikor alszol
Még senkire nem haragszol
Darab szén csak a legszebb gyémánt
Vak voltam, ki egyszerre fényt lát
És süket és néma, mert nem figyeltem
Arra, hogy mit mond bennem az Isten
De nincsen vallás, és nincsen eszme
És lehet, hogy semminek nincs értelme
Hát ennyire egyszerű ez az élet
Az összes titok semmivé lett
Tudom a helyem, és tudom a dolgom
És nem kell már végig gondolnom, hogy a világ milyen gyáva
Akkor támad mikor senki se várja, mikor senki se látja
Lesből gyilkol, nem szemtől szembe
Esélyt sem hagy a győzelemre nekem.

De rajtam most már nincs hatalma
Nekem nem kell már a birodalma
Se hús, se kín, se szerelem
Mindent Te jelentsz nekem.

2008. február 13., szerda

Angyali üdvözlet

Az angyalokban mindig is hittem,
A fenyő alatt csodát reméltem,
Bontogattam az ajándékokat,
Mint szárnyaim, s a bájitalokat.

Az angyalokban mindig is hittem,
Egyszer egyet oltár elé vittem.
Jóban-rosszban esküt fogadtunk,
Együtt repültünk és aztán zuhantunk.

Nem háborgok, pedig háboruk dulták fel a lelkem
Nem lázadok, de egy egész világ dőlt össze bennem
Csak nézem, ahogy betemet az éteri por
Majd találkozunk,
Valahol, valamikor.

A szellemekben mindig is hittem
Legendákkal az agyam bevetettem
Elmulik minden, az élet olyan más
Nincsenek hősök, sem angyal legendák.

Nem háborgok, pedig háboruk dulták fel a lelkem
Nem lázadok, de egy egész világ dőlt össze bennem
Csak nézem, ahogy betemet az éteri por
Majd találkozunk,
Valahol, valamikor.

Nem háborgok, pedig háboruk dulták fel a lelkem
Nem lázadok, de egy egész világ dőlt össze bennem
Csak nézem, ahogy betemet az éteri por
Majd találkozunk,
Valahol, valamikor.

2008. február 11., hétfő

Szívemet adnám

Volt, ki elmenekült hirtelen,
Néha azt hittem, hogy szívtelen.
Csak félt, hogy rossz lesz a vége,
Hát jó, ha ennyi megérte.

Mindig követem a sorsomat,
Széllel szembe menni nem szabad.
Ha fáj, majd túl leszek rajta,
Legyen, ha Ő így akarta.

Az élet nem játék,
Egy apró szép ajándék.
De győzhetsz,
Én hagynám.
Te értem mondd, mit áldoznál?

Én a szívemet adnám,
Ha egy kicsit is hagynád,
Veled pereg a naptár,
Nyáron hull a hó.
Én a szívemet adnám,
Hogyha végre hagynád,
De ha mégse: nem kár,
Álmodozni jó!

Van, hogy akarom, de nem merem,
Néha bekerít a félelem.
A fény csak fordított árnyék,
Veled én teljessé válnék.

Az élet nem játék,
Egy apró szép ajándék.
De győzhetsz,
Én hagynám.
Te értem mondd, mit áldoznál?

Én a szívemet adnám,
Ha egy kicsit is hagynád,
Veled pereg a naptár,
Nyáron hull a hó.
Én a szívemet adnám,
Hogyha végre hagynád,
De ha mégse: nem kár,
Álmodozni jó!

Bent marad a szó,
Mi fellőtt űrhajóként
Úgy repülne súlytalan.
Mit megadnék érte, hogyha éreznéd,
Hogy a földön, s égen nem kell más, csak én.

2008. február 8., péntek

Ne szeress!

Tiéd minden cseppnyi víz,
Hívek, szolgák árasztják.
Soha egy kortyot rám ne bízz,
És ne kívánd, hogy szomjam bízzam rád!

Tiéd minden gyűrött ágy,
Az egész Föld a nyoszolyád.
Éljek úgy, hogy meg se áldj,
De ne kívánd, hogy vágyam bízzam rád!

Igaz, hívtalak, nagyon kellettél,
És azt hittem, te lehajolsz egy emberért,
Ha Nélküled nincs tovább.
De hitemet hiába bíztam rád.

Szeresd őt, aki gyenge, szeresd őt, aki fél,
Szeresd őt, aki vesztes, kit azzá neveltél.
Szeresd őt, aki gyenge! - Nem, nem, ne szeress!
Szeresd őt, aki fél! - Már nem kell!
Szeresd őt, aki vesztes, - Sohasem szerettél! - kit azzá neveltél.
Szeresd őt, aki gyenge! -Nem kell, semmit ne ígérj!
Szeresd őt, aki fél! - Már nem hiszem!
Szeresd őt, aki vesztes - Semmit ne kérj! - Kit azzá neveltél.

Nekem nem kell, aki lát,
Nekem nem kell, aki ért,
Minden titkod túl sötét.
Hát ne kívánd, hogy sorsomat bízzam rád!

Csak járjon más írott utadon,
Biztosnak hitt megváltás a jutalom.
Így életünk mennyit ér?
Én nem tudok sírni a lelkünkért.

Szeresd őt, aki gyenge, szeresd őt, aki fél,
Szeresd őt, aki vesztes, kit azzá neveltél.
Szeresd őt, aki gyenge! - Ó, ne szeress engem!
Szeresd őt, aki fél! - Ó, már nem kell!
Szeresd őt, aki vesztes, - Eddig sem szerettél! - kit azzá neveltél. - Ó, nekem semmit ne ígérj!
Szeresd őt, aki gyenge! - Nem, nem hiszem!
Szeresd őt, aki fél! - Tőlem semmit ne kérj!
Szeresd őt, aki vesztes, - Nekem nem kell! - kit azzá neveltél.

Szeresd őt, aki gyenge, - Ó, nem, ne szeress engem! - szeresd őt, aki fél, - Már nem kell!
Szeresd őt, aki vesztes, kit azzá neveltél/Eddig sem szerettél!
Szeresd őt, aki gyenge!
Szeresd őt, aki fél! - Ó, nem kell, nem kell!
Szeresd őt, aki vesztes, - Ó, nekem semmit ne ígérj! - kit azzá neveltél.
Szeresd őt, aki gyenge! - Ó, nem, nem, ne szeress engem!
Szeresd őt, aki fél! - Ó, nem, nem, nem kell!
Szeresd őt, aki vesztes, kit azzá neveltél/Eddig sem szerettél!
Szeresd őt, aki gyenge!