Dörömbölnek a vágyak

Jó vagy az ágyban, és tetszel nekem,
Lehetnél akár a hű, a hű kedvesem
De nem vagy hű, csak néha kedves
Hozzám és a többiekhez
Na gyerünk...

Egy ősi késztetés bennem
Szinte szétszakítja a testem
Dörömbölnek a vágyak
Maguk alá gyűrnek engem

Egy ősi késztetés bennem
Szinte szétszakítja a testem
Dörömbölnek a vágyak
Maguk alá gyűrnek engem

Ha nem vagy itt, akkor vágyakozol
Ha itt vagy akkor, megöl az unalom.
Nem élhetek veled se nélküled,
Szétzilálod az életem .

Egy ősi késztetés bennem
Szinte szétszakítja a testem
Dörömbölnek a vágyak
Maguk alá gyűrnek engem

Egy ősi késztetés bennem
Szinte szétszakítja a testem
Dörömbölnek a vágyak
Maguk alá gyűrnek engem

Egy ősi késztetés bennem
Szinte szétszakítja a testem
Dörömbölnek a vágyak
Maguk alá gyűrnek engem

Egy ősi késztetés bennem
Szinte szétszakítja a testem
Dörömbölnek a vágyak
Maguk alá gyűrnek engem

Egy ősi késztetés bennem
Szinte szétszakítja a testem
Dörömbölnek a vágyak
Maguk alá gyűrnek engem

Te csak ne sápadj, te csak ne pirulj,
Te csak őrizd meg arcszíned,
Mert jöhet itt még olyan idő
Hogy elveszítheted

Te csak ne sápadj, te csak ne pirulj,
Te csak őrizd meg arcszíned,
Mert jöhet itt még olyan idő
hogy elveszítheted
(ami jár neked)

Gyilkos szerelem

Megöl majd érted a szerelem
Hátulról támad majd nekem
Úgy kellesz, úgy kellesz nekem
Úgy kellesz úgy kell a szerelem

Leszokni rólad nem tudok
Még egyet még egyet akarok
Úgy kellesz, úgy kellesz nekem
Úgy kellesz úgy kell a szerelem

Túl nagy a hely és túl kevés az idő
Túl sok a férfi nekem túl kevés a nő
Ne válassz engem én úgysem az vagyok
Egy életen át még én sem hazudhatok

De egyszer próbáld meg velem,
Kegyetlen, utolsó szerelem
Úgy kellesz, úgy kellesz nekem
Úgy kellesz úgy kell a szerelem

Ez lesz az utolsó alkalom
Az utolsó ugrás az utolsó napon
Az utolsó szó, az utolsó lapokon
Ez lesz az utolsó, hiába számolom

A pusztulás lebeg fejünk fölött
Az utolsó ember a sarkon rád köszön
Utolsó napunk, utolsó perce
Csak a vágy villamosa
Nem jár már erre

Szemellenzős szexuális élet
Testünk, lelkünk az őrült vágyaké lett
Elegánsan verd fejed a falba
Agyad a ruhád, nehogy bemocskolja.

Nehéz idők

A reggel igazi magyar reggel,
A munka vár, én nem maradhatok.
Csodálatos a rendszer,
Ez a rendezettség, a legnagyobb fokon.
A villamosok is arra mennek,
Amerre nekem menni kell.
De mondd, mi történne,
Ha egyszer, csak egyszer,
Egyszer az életben nem szállnék fel?

Hosszú volt az éjszaka,
Felébredtek a régi álmok.
Túl messzire mentem,
Vissza már sohasem találok.
Áttáncoltam az éjszakát,
Most reggel az élet megy tovább.
Nem tűnik fel, ha eltűnök,
Nem kaptam szárnyakat, mégis elrepülök.

A földhöz ragadtak a bátor álmok,
Ki megy keresztül majd a kristályóceánon?
Nehéz az eső, gyenge a nap,
Évek múlnak el egyetlen perc alatt.

Élni akartam csak, de most már győzni kell,
Nehéz idők, mégis valamiben hinni kell.
Gonosz varázslat, sötét mágia,
Miféle szellemnek kellett elszabadulnia?

Mondd ki vagy, és miért ítélsz,
Ha te sem tudhatod, meddig élsz?
Te sem tudhatod,
Hogy meddig tart még ez az egész.

Hosszú volt az éjszaka,
Felébredtek a régi álmok.
Túl messzire mentem,
Vissza már sohasem találok.
Nem kaphattam szárnyakat,
Pedig álmokat adtam az életért,
És életet az álmokért,
Álmokat a csókjaidért.

Végtelen utazás

A szél kócos hajam arcomba vágja,
Kicsit felébredek.
A sötét árnyak, csak fényre várnak,
Őket is magammal viszem.

Fáradt a szemem, zsibbad a lábam,
Autóm alattam nem pihen.
Utazom kitűzött célom felé, de
Ne hidd, hogy ezt elhiszem, oh, ne!

Az út mellett emberek állnak,
Arcukat elmossa a sebesség.
Belőlem ők is csak foltokat látnak,
S ez elég nekik, pedig többet ér.

Ha jeleznének, intenének:
Álljak meg, mert kellek még!
Azt hiszem ez elég lenne,
S a végtelen utazás véget érne.

Utazom, utazom
A világon át, az éjszakán át,
Utazom egy életen át.

De kell valaki, aki utamon elkísér,
És velem van a nehéz időkben,
S foghatom a kezét, ha az jó.

Ha valaki egyszer megérti azt, hogy
Miről is beszélek, az már nagyon jó.
S az utam nem volt,
Nem volt hiábavaló.

Szedegetem

Elég volt, kidobok mindent,
Elég volt, hogy minden rád emlékeztet,
Elég volt, hogy minden nap várlak,
Elég volt, hogy csak téged látlak.

De rég volt, hogy itt jártál nálam,
De rég volt, hogy enyhítetted vágyam,
De rég volt, hogy foghattam kezed,
De rég volt, hogy beszélhettem neked.
Szedegetem kidobott emlékeimet.
Szedegetem, mert tudom, téged sosem felejthetlek el.

Enyém volt a hajad, a tested,
Enyém volt a hangod, a lelked.
Nehéz volt, de kidobtam mindent,
Nehéz volt, mert tudom, téged sosem felejthetlek el..

Szedegetem kidobott emlékeimet.
Szedegetem a széttépett leveleket,
Szedegetem kidobott emlékeimet,
Szedegetem, mert tudom, téged sosem felejthetlek el.

Térj vissza

Gyönyörű szemű szeretőm
Benned a mélybe látok
Nincsenek most hazug szavak
Nincsenek határok, barátok

Kezed alatt énekelnek
A tétova mozdulatok
Szürke egű napjaimat
Fényesíted, ragyogtatod

Nyitott öleden vágy pihen
Titkolsz engem, mint a vétket
Szádból ritkán szól igen
Pillantásom szívvel érted

Lovászfiú lennék, vagy őrződ, vagy harcosod
Vagy lennék úr fölötted, lennék kegyetlen zsarnokod

De te többé már nem akarod
De te többé már nem akarod

Halott szerelmed kihűlt pillangó testét elküldöd nekem
Így kívánsz a jövőre szerencsét
Szerencsét a jövőre, mit nélküled vészelek át
Hát kívánj jó éjszakát

Térj vissza, térj vissza

Halott szerelmed kihűlt pillangó testét elküldöd nekem
Így kívánsz a jövőre szerencsét
Szerencsét a jövőre, mit nélküled vészelek át
Hát kívánj jó éjszakát

Térj vissza, térj vissza
Térj vissza, térj vissza

Persze hajnal van megint

Az ágy nem hófehér
Az éjjel véget ér
Tisztulni kezd most a fény
Persze hajnal van megint
Az Idő ránk legyint
Alvó tested mellett áll a tegnapi én

Minden tudományunk
A tánc, amit tegnap jártunk
Szemünkben megnőtt a vágy

És elmúlt egy perc alatt
Belőle semmi nem maradt
Nem hófehér már az ágy

Nézd hajnal van,
A fény fellobban
Pedig hallom még a dalt
Ami minket összetart
Ne hidd, hogy könnyen elhagylak
Ó, bárcsak értenéd
Bennem nincsen büszkeség
Én adok testet a vágyadnak

Veled is becsaptam magam

De a szívem nyitva van...

Tű a vénán

Kiabáltál és úgy szavaztál,
hogy szabadjon neked ezt is
Elfelednéd de nincs szerencséd,
mert ez fertőzőbb, mint a pestis
Mindig sírsz, hogy a gyűlölet öl
Közben szétszakadsz a gyűlölettől
Egyszer minden lator meglakol
Nem lehetsz otthon már sehol
Neked a hazugság dalol

Az a tű folyton ott a vénán
És te eltűrsz mindent némán
Életed alig lüktet
De szemed a tévére dülled
És benn a kórteremben
A szelíd fehér csendben
Áthasít a zsoltár,
Hogy valaha ember voltál

Az a tű folyton ott a vénán
És te eltűrsz mindent némán
Életed alig lüktet
De szemed a tévére dülled
És benn a kórteremben
A szelíd fehér csendben
Áthasít a zsoltár
Hogy valaha ember voltál

Ember! Ember! Kelj fel és járj!

Köpködtél az ég felé
Aztán a nyakadba hullott szépen
Zabáltad folyton az életet
De most te vagy terítéken
Mind, aki játszik az ördöggel
Észre se veszi, hogy az ördög nyer
A bajt kerested, megszeretted
El ne hidd, hogy szabadon enged
A magad erejéből, úgy szabadulj meg!

Az a tű folyton ott a vénán
És te eltűrsz mindent némán
Életed alig lüktet
De szemed a tévére dülled
És benn a kórteremben
A szelíd fehér csendben
Áthasít a zsoltár,
Hogy valaha ember voltál

Az a tű folyton ott a vénán
És te eltűrsz mindent némán
Életed alig lüktet
De szemed a tévére dülled
És benn a kórteremben
A szelíd fehér csendben
Áthasít a zsoltár,
Hogy valaha ember voltál

Ember! Ember! Kelj fel, és járj!

Minden Hozzád Hajt

Szél szárnyán jöttünk, mint a kék madár,
S gyermek lett a lényünk.
A föld Ránk várt, kaptunk szívet és hazát,
De ellobbant a fényünk.
Mondd hol van már mi szép volt...
A gyermek messze rég,
S a felnőtt ma sem tért haza még.

Volt száz nyár, láttunk álmot, és csodát,
S voltunk annyi minden...
Sírtál már, és sírtam sok-sok éjszakát,
De mégsincs béke itt bent.
Mondd hol van már, mi szép volt...
A gyermek messze rég,
S a felnőtt ma sem tért haza még.

Mit ér, hogy a szívem most is ver?
És dobban...
Ha senki nem felel
Hiszem még, s tudom megtalállak majd,
Hiszen rég minden csak Hozzád hajt.

Volt úgy bár, hogy hittük nem lesz több határ,
Az égig már elértünk.
De új nap kélt, s átírt minden új reményt,
S a fényében elégtünk
Mondd hol van már mi szép volt...
A gyermek messze rég,
S a felnőtt ma sem tért haza még.

Mit ér, hogy a szívem most is ver?
És dobban...
Ha senki nem felel
Hiszem még, s tudom megtalállak majd,
Hiszen rég minden csak Hozzád hajt.

Mit ér, hogy a szívem most is ver?
És dobban...
Ha senki nem felel
Hiszem még, s tudom megtalállak majd,
Hiszen rég minden csak Hozzád hajt.

Mit ér, hogy a szívem most is ver?
És dobban...
Ha senki nem felel
Hiszem még, s tudom megtalállak majd,
Hiszen rég minden csak Hozzád hajt.

A Zöld, a Bibor és A Fekete

Kereslek néptelen utakon
De csak semmi vár
Dörögve zúgnak a betonon
Lánctalpas éjszakák.

Falakról bámul az unalom
Csak a csend szól rám
Csillagok hullnak
Születnek újak
És Te messze jársz...

Zöld Csillag, kihunyt az égen
A csónak partot ért
Hideg csendben fekete minden
Legyen az álmod, legyen az álmod szép.

Állok a felnyitott hidakon
Zavaros víz fölött
Kereslek túl tömött buszokon
Bezárt ajtók mögött.

Állok ott ahol a szobádban
Bíbor köd szitál
Csillagok hullnak
Születnek újak
És Te messze jársz...

Zöld Csillag, kihunyt az égen
A csónak partot ért
Hideg csendben fekete minden
Legyen az álmod szép

Játszd el a dalt, ami sose szólt
Vedd fel a fehér gitárt
Játszd el a régi húrokon
Az utolsó utazást

Idegen árnyak a színpadon
Folyik a show tovább
Csillagok hullnak
Születnek újak
És Te messze jársz...

Zöld Csillag, kihunyt az égen
A csónak partot ért
Hideg csendben fekete minden
Legyen az álmod szép.

Zöld Csillag, kihunyt az égen
A csónak partot ért
Hideg csendben fekete minden
Legyen az álmod szép
Legyen az álmod
Legyen az álmod szép.

Délelőttök a kádba’

Te vagy a hab a fürdőben
Libamáj vagy a hűtőben
Te vagy a sóhaj a paplanon
Jégvirágok az ablakon
Te vagy a tavaszi áradás
A vihar előtti villanás
A folyton nyüzsgő Oktogon
Az összenézés szombaton.

Te vagy a kulcs a kilincs alatt
Te vagy a fütty a madárba'
Egy jegyszedő vagy a dagályba'
Minden szavad felém szalad
Te vagy az ágy, a párna
A délelőttök a kádba’

Te vagy a csókolatlan száj
A propellerrel borzolt táj
Az ökörsütő huszárok
A fényképező japánok
Te vagy a kocsiban a duda
A túróscsuszás Óbuda
A nedves mezők illata
Az egyetlen, ki megkapna

Te vagy a kulcs a kilincs alatt
Te vagy a fütty a madárba'
Egy jegyszedő vagy a dagályba'
Minden szavad felém szalad
Te vagy az ágy, a párna
A délelőttök a kádba’

Te vagy a kulcs a kilincs alatt
Te vagy a fütty a madárba'
Egy jegyszedő vagy a dagályba'
Szerelmesen zebrán szaladsz
Alkonyat lesz, ruhátlan
Megfürdünk a Dunában

Az utolsó pillanat

Kezekben fegyver
Szemekben éles késként villan
A reménykedés
Mint láz vágtat át
Az agyakon
A lüktetésbe merült
Remegő izgalom:
A várakozás
Az ismeretlennel való találkozás
A vágy és az álom
A tarkókon ül
Mint köd a tájon

És rázendít a Nap
És fénybe merül
Az Utolsó Pillanat

A szerelem jó, a szerelem fáj

Aki szakállal hordja a szemüveget,
Biztos nagy tudósa a léleknek,
S tudja jól, ha az imádott szempár nem mosolyog,
Jaj, a földre zuhannak a csillagok!

Nincs itt baj, hidd el nekem,
Megyünk át az életen,
Néha jó, aztán megszokjuk már.

Ha egyszer rossz, akiben annyira megbíztál,
Tőr a szívben, máris meghaltál.
S ha az a könnycsepp végül lassan a földre gurul,
Az összes óceán vize túlcsordul.

Nincs itt baj, hidd el nekem,
Csak megyünk át az életen,
Néha rossz, aztán megszokjuk már:

A szerelem jó, a szerelem fáj,
A szerelem szép, a szerelem fáj,
A szerelem jó, a szerelem fáj.

A szerelem jó, a szerelem fáj,
A szerelem szép, a szerelem fáj,
A szerelem jó, a szerelem fáj.

Katapult

A hinta száll, közel most az ég
Rajta ül egy srác és én
Szárnyalunk, szerelmeskedünk
Fáj de mégis jó nekünk
A gép zuhan, a füst vakít...

Lángra lobban karjaim közt-eltaszít
Nem lángolt így senki értem-égünk, élvezem
Száj a szájon, katapult muszáj
Rozsdabarna az ég alja és mélyvörös a táj

Sziklaszirt- zajos landolás
Nincs már meg e perc se más
Elégtünk- a magunk szerteszét
Szórja földeken a szél

Az erdő ég- hát földet ért
A vadászgép a hegy mögött
Hulladék száll belőle
És pár bomba ráhull a városra

Megérzések, álmok, jóslatok
Nem mondták neked, hogy
Holnap nem vagy már sehol
Híradók, filmek és a plakátok
Nem szóltak, hogy holnaptól
Már nem kell kabátot venni többé
Jön egy új világ
Nem lesz benne mozgás
De akkor már elaludtál...

Megint hétfő

Mondd, hogy lehet ilyen pontos
Az első nőm, kinek az idő fontos?
Hajnal Hajnalka drága,
Fene sem kérte, hogy bújjon ágyba.
Hogy induljon újra
Ez a szokott, szakadt, durva film,
A Déja Vu nevű revü,
Cinema-veríték menetrend szerint.
Szorít a száj, akar a kar,
Ugyanaz a dal, ugyanaz a fal.
Felfal, pedig álmomban
Hittem, hogy az itt az máshol van.
A hab mese csak, jön a borotvaél.
Sok a gond, ha az ember egyszer, csak egyszer, egyszer él.

Megint egy ébredés, de nem haragszom én rád hétfőn.
Megint egy tévedés, hogy változunk és nincs még késő.
Szerdáig várok rá, s ha csütörtököt mond már péntek,
Vasárnap mégis én, csak én leszek, ki szólít téged.

A nap behunyorít az ablakon,
Jó napot! -hallgatom,
Ahogy a csapból kifolyólag szól
Csatornahangon a rádió:
- A verzió, B verzió. -
Tervezni jó perverzió.
Ha oda így meg úgy az ez meg az,
Na akkor én ma végre... vagy inkább mégse?
Csikorog az elme, vigyorog az ágy:
Mondd, mi lenne?
Ha egyszer a dél is fekve lelne,
Beérném ennyivel.
Na de kelni kell, kanyarog a kifli
A vaj alatt, enni kell.
Tej a tűzhelyen, menni kell,
Lenni kell.

Megint egy ébredés, de nem haragszom én rád hétfőn.
Megint egy tévedés, hogy változunk és nincs még késő.
Szerdáig várok rá, s ha csütörtököt mond már péntek,
Vasárnap mégis én, csak én leszek, ki szólít téged.

Hova jár ébredni az álom?
Ma talán végre megtalálom.
Van egy arc, szembejön az utcán,
Van egy perc, s én ott leszek, de ott ám!

Hova jár ébredni az álom?
Ma talán végre megtalálom.
Van egy arc, szembejön az utcán,
Van egy perc, s én ott leszek, de ott ám!
Megint egy ébredés, de nem haragszom én rád hétfőn.
Megint egy tévedés, hogy változunk és nincs még késő.
Szerdáig várok rá, s ha csütörtököt mond már péntek,
Vasárnap mégis én, csak én leszek, ki szólít téged.

Megint egy ébredés, de nem haragszom én rád hétfőn.
Megint egy tévedés, hogy változunk és nincs még késő.
Szerdáig várok rá, s ha csütörtököt mond már péntek,
Vasárnap mégis én, csak én leszek, ki szólít téged.

Szüret

Gyerünk amíg van a sok minden
Míg a falban áram van - Jaj
Minden lány tetszik a diszkóban
És a pasim kint hagytam

Mindig duzzog mikor
Én kicsit jól
Érezhetném magam

Vörösen lángolnak a fenyvesek
A pólón amiben vagyok - Jaj
Olyan rendesek az emberek
Nevetnek bármit mondhatok

Most ők mondják meg
És én nevetek
Annyira jó játék

(Szüret)
Gyerünk amíg van a sokminden
Míg a falban áram van - Jaj
Soha nem mennék én el innen
Máshol mindig csalódtam

Itt a lángok között megágyazok
És lehunyom szemem

68

Azt mondja hallod, hangod túl kemény.
Azt mondja halkan, ha a nap véget ér.
Ne fekete-fehéret dúdolj, színeset!
Szabadot, szépet, szépet, fényeset.

Azt mondja hallod, szíved túl nehéz.
Azt mondja táncolj, míg a nap véget ér.
Senki nem hallja, hogy nem is akarja, hallani.
Senki nem érti, senki nem érzi.

Azt mondja hallod, szíved túl nehéz.
Azt mondja táncolj, míg a nap véget ér.
Senki nem hallja, hogy nem is akarja, hallani.
Senki nem érti, senki nem érzi.

Senki nem hallja, hogy nem is akarja, hallani.
Senki nem érti, senki nem érzi.

Azt mondja hallod, szíved túl nehéz.
Azt mondja táncolj, míg a nap véget ér.
Senki nem hallja, hogy nem is akarja, hallani.
Senki nem érti, senki nem érzi.

Vámpír

Egy kocsi dudál
Lefékez, beszállok
Mire várunk most?
Nem tudod, meglátod
Ha combon simogatlak én
Azt az egyet szeretném,
Hogy levedd már a gyűrött kabátod

Hova harapok most beléd titokban?
Meleg vér folyik lassan a nyakadra
Mert nincs ma más, csak vérszívás
Semmi csábítás
Mert úgysem kell Belőled más

Előző életemben denevér voltam
Nappal aludtam, éjjel éltem én
Vakon repültem, de Rád találtam
Megharaplak, mert a véred az enyém
Hova harapok most beléd titokban?
Meleg vér folyik lassan a nyakadra
Mert nincs ma más, csak vérszívás
Semmi csábítás
Mert úgysem kell Belőled más

Előző életemben denevér voltam
Nappal aludtam, éjjel éltem én
Vakon repültem, de Rád találtam
Megharaplak, mert a véred az enyém
Hova harapok most beléd titokban?
Meleg vér folyik lassan a nyakadra
Mert nincs ma más, csak vérszívás
Semmi csábítás
Mert úgysem kell Belőled más

Vackolj belém

Látod megszelidült, amit küld az a nézés, ez nem babonáz meg már,
Persze tetszik meg minden, de ami jönni fog innen, azért tulajdonképpen kár,

Be is van rúgva, szégyelli-tudja és reméli, hogy én is nagyon,
Én meg jelzem persze, hogy maradjon kedve csinálni, én meg hagyom,

A szívek szőrösen őrölnek, valami port löknek körbe-körbe a testbe,
Szépen erőlködött, talán még nyögött is egy kicsit, egy filmből leste,

De semmi sem úgy van,a TV csak zúg, van egy lassú, de ugrik a cédém,
Az utak gőzölnek, a malmok őrölnek, a szívemet kiszartam a WC-n,

Aztán felöltözött, talán Pestre költözött, ott láttam minden esetre,
A Váci utcában a könyvét árulta, sárga ruhában volt és festve,

Volt egy napocska a régi homlokra, és tudtam, hogy ő olyan krisna
Tudatú hívő lett, s hála az Istennek, hogy többé már nem néz vissza.

......(fütyülés)

Most Nagy Lászlót olvasok, mindenki tudja, jobb egy Isten is, mint a semmi,
Fogatlan úszóknak meg mi a túrónak kellett a folyón átmenni,

A túlsó partra, ott meztelen szaladna az a régi béna pár akkor,
És én boldog volnék, és belesimulnék, mindegy mi mondaná, vackolj belém.

Irgalom Nélkül

Gondoltam egye-fene, elindulok haza fele
Kezemben egy kövér deckkel
A másikban egy hideg, félig üres üveg
Hát elég hülye egy reggel

Gondoltam egye fene, jó van legyen fele-fele
Nekem úgyis van még
De tudod, jól ha már alig lenne
Én neked akkor is adnék

Valamit hagy mondjak még el…

Van a cucc, van a szesz
És ha nem érted, hogy van ez
Ülj le, és mélyeket lélegezz…
Választ nem ad senki lehet, de a szíved jelez

Jöttek a buli hegyek, gondoltam belemegyek
Félni tőlem nem kell
Ne hidd, hogy megijedek, nem vagyok hülye gyerek
Ilyen egy bátor ember

Valamit hagy mondjak még el…

Van a cucc, van a szesz
És ha nem érted, hogy van ez
Ülj le, és mélyeket lélegezz…
Választ nem ad senki lehet, de a szíved jelez

De aki nem vár semmit magától
Az nem menekül meg a magánytól
De aki járt már a pokolban
Az tudja jól, hogy ott nincsenek lányok

Bűvészmutatványok, halál van csak és vér
És fájdalom és senki senkit nem kímél
Nincsenek sztárok, nincsenek barátok
Ott csak fejvadászok néznek rád a fegyver célkeresztjén át

Gondoltam egye-fene, elindulok haza fele
Kezem a telefonon
Önnek egy üzenete érkezett
Te vagy az ékezet, Én meg a mondat végi jel

Van a cucc, van a szesz
És ha nem érted, hogy van ez
Ülj le, és mélyeket lélegezz…
Választ nem ad senki lehet, de a szíved jelez

Van a cucc, van a szesz
És ha nem érted, hogy van ez
Ülj le, és mélyeket lélegezz…
Választ nem ad senki lehet, de a szíved jelez

Mer’ aki nem vár semmit magától
Az nem menekül meg a magánytól
És egyedül marad végül
Irgalom Nélkül…