Miattad iszom te állat

A tópart, a csillagok,
a telihold,
kibaszottul romantikus volt
És azt kívántuk, hogy
ezentúl mindig így legyen
A kezedet kértem a papádtól,
bocsánatot meg a mamádtól
Mikor berúgtunk együtt
az esküvő előtti pénteken

De jöttek a gondok, a zűrzavar,
a pelenkában bűzlik a szar
Pihenés nélkül húztam az igát sok éven át
S ha menekülnék, mer' ebből elég,
pörög alattam a mókuskerék
Késő már, hogy abbahagyjuk ezt a komédiát

Ne szólíts többet a babádnak
Mikor az előbb még szidtad az anyámat
Tudom, hogy átharapnád a gigámat
És azt se mondanád, bocsánat
Nem gyűlöllek, csak utállak
Csípőből lövök utánad
De én sem vagyok okosabb nálad
Miattad iszom, te állat

A család, a szerelem, idilli kép,
te vagy a kezdet és te vagy a vég
De hamar ellobban a tűz
ami túl nagy lánggal ég
Egy perc elég volt, hogy rám találj,
hány év kell, hogy félre állj
Az ásó, a kapa és a nagyharang
tudja mennyi még

Csatatér így lett a szobából,
kabaré így lett a románcból
De hidd el, nem is kell
ehhez olyan túl sok ész
Mind a ketten tudjuk rég,
a kezdetben mindig ott vég
Mint a paprikás krumpli,
annyira egyszerű az egész

Ne szólíts többet a babádnak
Mikor az előbb még szidtad az anyámat
Tudom, hogy átharapnád a gigámat
És azt se mondanád, bocsánat
Nem gyűlöllek, csak utállak
Csípőből lövök utánad
De én sem vagyok okosabb nálad
Miattad iszom, te állat

Ne szólíts többet a babádnak
Mikor az előbb még szidtad az anyámat
Tudom, hogy átharapnád a gigámat
És azt se mondanád, bocsánat
Nem gyűlöllek, csak utállak
Csípőből lövök utánad
De én sem vagyok okosabb nálad
Miattad iszom, te állat

Miattad iszom te állat
Miattad iszom te állat
Miattad iszom te állat
Miattad iszom te állat
Miattad iszom te állat
Miattad iszom te állat
Miattad iszom te állat

Egyetlen

Haldokló reggelre ébredek,
Nem nagyon esik jól semmisem.
Valahol messze
Te is alszol még azt hiszem.

A tükörből bámuló idegen
Tudja hogy én vagyok odabenn.
Szép lassan megöl,
De előbb még meggyötör rendesen.

Miféle világ ez körülöttem?
S hová lettek az álmaim?
Nem maradt semmim,
Te vagy talán az EGYETLEN.

Vihogó tömegek sodornak el,
A bélyegen az áll, hogy tévedtem.
Egyre sötétebb van, persze
Lehet, hogy ez is csak véletlen.

Semmilyen emberkék magyaráznak,
Tanítják nekem az életet.
Egymást taposva,
Csámcsogva szívják a véremet.

A hülyék mondják meg mi legyen,
A tisztesség száműzött idegen.
Sáros bakancsok tipornak
Gyönyörű szívemen.

Miféle világ ez körülöttem?
És hová lettek az álmaim?
Nem maradt semmim,
Te vagy talán az EGYETLEN.

Vihogó tömegek sodornak el,
A bélyegen az áll, hogy tévedtem.
Egyre sötétebb van, persze
Lehet, hogy ez is csak véletlen.
Óóóóh Véletlen!

Miféle világ ez körülöttem?
S hová lettek az álmaim?
Nem maradt semmim,
Te vagy talán az EGYETLEN.

Vihogó tömegek sodornak el,
A bélyegen az áll, hogy tévedtem.
Egyre sötétebb van, persze
Lehet, hogy ez is csak véletlen.

Kétféle ember létezik
Az egyiket néven nevezik,
A másik az, aki tovább megy
Úgyis ha elveszik!

Kockacukor

Van egy álmom, de nincsen túl jó
állapotban, megmutatom:
ott benn fekszik a völgy mélyén
megdughatod, mint a többit, hagyom

meguntam félni kockacukor
srácok ki kéri? kockacukor
meguntam félni kockacukor
srácok ki kéri? ez kockacukor
felállok az ágyon a párnát falhoz vágom és azt ordítom
meguntam félni kockacukor
srácok ki kéri? ez kockacukor

mindegyik hóhér
mindegyik hentes
mindegyik éhes
üres szegény
szegény kicsikém
látod most alszik
nyála a párnán
keltsd föl mer' én

meguntam félni kockacukor
srácok ki kéri? kockacukor
meguntam félni kockacukor
srácok ki kéri? ez kockacukor
felállok az ágyon a párnát falhoz vágom és azt ordítom
meguntam félni kockacukor
srácok ki kéri? ez kockacukor

Ébredés

Oly sok zár, mit nem nyit ki a kulcsod
Hát törd fel, hisz muszáj mindent látnod
Akármit tudhatsz, de lesz majd ára
Figyelned kell, ma sosem dőlhetsz hátra
Hogy sok lesz, vagy nem döntsd valahogy el
Ha valami vonz, hát bátran fedezd fel!
És már bonyolult, mi egyszerű volt
Rád szabadult és Rád vár, hogy megold

Egy új világban ébredtél, s már rég nem tudod
Hogy és miért
A világ előbújt a száz lakat alól
Akartad látni, hát élj vele jól!

Élet az ébredés után,
Talán jó, talán fáj
Belül a titkok ajtaján
Neked nyílt

Rajtad a súly, hát bírd valahogy el
Lerakhatod, csak megértened kell
S hogy így jobb, vagy úgy
A választ ne várd
Nincs visszaút, a sötét jobban fájt

Egy új világban ébredtél, s már rég nem tudod
Hogy és miért
A világ előbújt a száz lakat alól
Ez is csak játék, hát játssz most vele jól!

Élet az ébredés után…

Egy új világban ébredtél, s már rég nem tudod
Hogy és miért
A világ előbújt a száz lakat alól
Ez is csak játék, hát játssz most vele jól!

Élet az ébredés után…

Tavaszi mohikán

Égi jelnek földi mása.
A Nappal vagyok egy,
Sólymok, farkasok unokája,
Ember-állat, furcsa elegy,
Napfivér, széltestvér, tavaszi mohikán,
Szenvedély-útvesztő nyílik a lábam nyomán.

És a hangok, a hangok, szavak és csendek
Üldöznek örökkön és körém térdepelnek.
Én neked akarok énekelni,
Én így vagyok szabad
Az ölelés is áttüzesedhet
Vigyázz: gazdája mostantól Te vagy!

Átvirrasztott évezredek,
És hatalmas csönd után
Én mindig eljövök, hogy újra láss,
Én, a titkos örömök kincstárnoka,
Én, a tavaszi mohikán,
Én mindig eljövök, hogy újra láss.

Szemed íriszén magunkat látom,
Fénylő tükör a döbbenet.
Sok életet meguntam már,
De most örülök neki, hogy itt lehetek.
Túl a bűnön, a megbánáson,
Hitem tüzéhez ülök közel,
Mellém fekszel és azt se bánom,
Hogy úgy alszol el, ahogy megszoktad már
Másvalakivel...

Szabadíts fel

Démoni
Az, hogy ilyen vagy,
Démoni
Az, hogy én csináltalak,
És csak addig élsz, amíg nézlek,
Én csak akkor élek, ha rámnézel,
Drága szer vagy
Olcsó méreg,
Minden mindegy:
Csak szabadíts fel.

És hozd a szárnyakat,
Szabadíts fel,
Ébreszd a vágyakat,
Szabadíts fel,
Te bűnös és tiszta vagy,
Gyönyörű jel,
Sose hagyj el,
Kérlek, hogy engem szabadíts fel...

Angyali
Minden mozdulat,
Angyali
Kívülről nem látod magad,
Csak én tudom azt, hogy itt vagy,
Engem a tested is érdekel,
Fülembe súgott
Bűnös szó vagy,
Ne ígérj semmit,
Csak szabadíts fel.

És hozd a szárnyakat,
Szabadíts fel,
Ébreszd a vágyakat,
Szabadíts fel,
Te bűnös és tiszta vagy,
Gyönyörű jel,
Sose hagyj el,
Kérlek, hogy engem szabadíts fel...

Szabadítsd fel!

Te visszamennél szívesen
De már nem tudod hová
Minden emlék idegen
Sok régi kép, ami nem hasonlít rád
Egy álmos szerető
Egy majdnem szenvedély
S te nem hiszed már, lehet elég időd
Hogy a pillanatnak élj
Az ami volt, egy szomorú emlék

Hát szabadítsd fel a szíved és szállj
Érezd, hogy újra égni kell
A szavakon túl más szemmel látsz
Hogy nem gyengít félelem
Mert benned még ég az a tűz
De ha nincs miért meghalnod úgy, miért élsz
Engedd el, ami nem kell

Néha visszatér még ugyanúgy
Egy régi félelem
Semmi nem hajt igazán
Ha elhiszed, hogy túl vagy mindenen
Rég nem volt szélvihar a néma tengeren
Mert összetörhet, s te félsz nem élnéd túl
Ha a szíved védtelen
De félig él, az aki nem mer (nem mer, nem mer)

Hát szabadítsd fel a szíved és szállj
Érezd, hogy újra égni kell
A szavakon túl más szemmel látsz
Hogy nem gyengít félelem
Mert benned még ég az a tűz
De ha nincs miért meghalnod úgy, miért élsz
Engedd el, ami nem kell, nem kell, nem kell

Én sem látom, hogy mit tennék másként, ha újra kezdhetném
Eltévedtem párszor, de nem bánom már, lehet, újra megtenném
Ami volt, marad a múlt, egy régi emlék

A szívedben érzed
Hogy van még mért élned
A tűz újra éled
És újból megéget
De nem kell, hogy félj
Nem kell, több szó
Engedd, hogy fájjon
Engedd, így jó
A szíved újra érzed, hogy szabadon száll

Eladom

Eladom az ágyam
eladom a párnám
eladom a magnóm
eladom a lámpám
eladom az órám
eladom az ingem
eladom a táskám
eladok mindent

eladok
eladok
mindent eladok
eladok
eladok
mindent eladok

eladom a kabátomat
eladom a nadrágomat
eladom a bútorokat
eladom a hangfalakat
eladom a csontvázamat
eladom
a
testem

az eszemet
nem
nem
nem
nem
azt
nem adom
eliszom inkább
eliszom
az eszemet
nem
nem
nem
nem
azt
nem adom
eliszom inkább
eliszom

Most múlik pontosan

Most múlik pontosan,
Engedem had menjen
Szaladjon kifelé belőlem
Gondoltam egyetlen
nem vagy itt jó helyen
nem vagy való nekem
Villámlik mennydörög
ez tényleg szerelem.

Látom, hogy elsuhan
felettem egy madár
tátongó szívében szögesdrót
csőrében szalmaszál
Magamat ringatom,
még ő landol egy almafán
az Isten kertjében
almabort inhalál

Vágtatnék tovább veled az éjben
Az álmok foltos indián lován
Egy táltos szív remeg a konyhakésben
Talpam alatt sár és ingovány

Azóta szüntelen
őt látom mindenhol
Meredten nézek a távolba
otthonom kőpokol
szilánkos mennyország
folyékony torztükör
szentjánosbogarak fényében tündököl

Egy indián lidérc kísért itt bennem
Szemhéjain rozsdás szemfedő
A tükrökön túl fenn a fellegekben
Furulyáját elejti egy angyalszárnyú kígyóbűvölő

Most múlik pontosan,
Engedem had menjen
Szaladjon kifelé belőlem
Gondoltam egyetlen
nem vagy itt jó helyen
nem vagy való nekem
Villámlik mennydörög
ez tényleg szerelem.

Élve eltemetve

Pihen a test a testen,
Szól a rádió.
Valami mást kerestem,
De most már így a jó.
Valaki nekem is kéne,
Aki majd megtanít,
Aki majd elront engem,
Vagy végleg megjavít.

Taníts meg engem ölni,
Megölni a vágyakat,
Kötözz le újra engem,
Vagy vágd le a szárnyamat,
Temess el engem élve,
Vedd el, ha neked kell,
Mutasd meg, hogy kell élni,
És ölni a szerelemmel!

Az a néhány tegnapi perc

Nem tudni, miért van
Az, hogy egy poros könyv
Nálam is többet tud rólam,
Feledés, merengő okfejtés...
Vajon hol lehet az a tücsök, ami a
Fejemben csippan?
Ha nálam éjszakázol, plédként
Engem használj, ha fázol!
S ha sírsz, az én saját csendem felel,
És egy újabb rossz nap jön el.
A múlt már nem érdekel! -
Rég volt, s most ismét jó lenne az a
Néhány tegnapi perc!

Most vagyok angyal... szép
Öregesen, tisztán, ezért
Most ölelj, most lopózz be hozzám:
Mert elfog a félelem,
Csak úgy elhaladsz mellettem,
És évek múlva majd nézünk bután,
Hogy miért így volt,
És égő folt
Lesz ez a perc,
Ha nem szeretkezzük el,
Csodás élet törlődik el, hát
Miért ne intézzük el, hogy láthassuk
Évek múltán, mi volt?!

Mert az, aki volt már fent,
Az tudja, mit jelent
A tiszta égbolt!
Osszuk meg egymással a fényt,
A lelki szépet, s a testi kéjt!
S a végén érezhetjük, hogy szép volt!

S ha sírsz, az én saját csendem felel,
És egy egész más nap jön el,
A múlt már nem érdekel! -
Rég volt, s most ismét jól jönne az a
Néhány tegnapi perc!

Mert az, aki volt már fent,
Az tudja, mit jelent
A tiszta égbolt!
Osszuk meg egymással a fényt,
A lelki szépet, s a testi kéjt!
S a végén érezhetjük, hogy szép volt!
Mert az, aki volt már fent,
Az tudja, mit jelent!

Country

Fogd a pénzed megyünk Pestre veszünk zörgős ládafiát
A zsíros tejtől piros nőknek és álmodunk tovább

És hazaérve a kapualjban az égre vetítjük az összes diát
Amit Pestről hoztunk jó sok pénzért hadd legyenek csodák

Mert kibéleltük jól magunkat mesékkel
Mert nem történik semmi más és azért kell, azért kell

Mert itt az van amit én akarok, na jó, jöhetnek a csillagok
Csak intek aztán itt van neked mindenből nagyon sok
Egy barát és egy tigris jönnek utánad itt is
És madarak ejtik öledbe amit megkívántál, szintis

Játssza éjfél után a székely himnuszt
És dalol a fán a kuvik és tust
Húz a szívben valami, ami egyszerre rohadt és szép

És szárnyak nélküli puha szélben
Nyikorognak az ólajtók
S füvek nőnek a lovak helyén én tudok egy altatót

Mert kibéleltük jól magunkat mesékkel
Mert nem történik semmi más és azért kell, azért kell

Mert itt az van amit én akarok, na jó, jöhetnek a csillagok
Csak intek aztán itt van neked mindenből nagyon sok
Sok barát és egy tigris jönnek utánad itt is
És madarak ejtik öledbe amit megkívántál, vidd is.

Strangelove

There’ll be times
When my crimes
Will seem almost unforgivable
I give in
To sin
Because you have to make this life liveable
But when you think I’ve had enough
From this sea of love
I’ll take more than another riverfull
And I’ll make it all worthwhile
I’ll make your heart smile

Strangelove
Strange highs and strange lows
Strangelove
That’s how my love goes
Strangelove
Will you give it to me
Will you take the pain
I will give to you
Again and again
And will you return it

There’ll be days
When I’ll stray
I may appear to be
Constantly out of reach
I give in
To sin
Because I like to practise what I preach
I’m not trying to say
I’ll have it all my way
I’m always willing to learn
When you’ve got something to teach
And I’ll make it all worthwhile
I’ll make your heart smile

Pain
Will you return it
I’ll say it again
Pain [It’s immortal pain]

Pain
Will you return it
I won’t say it again

I give in – Again and again
I give in – Will you give it to me
I give in – I’ll say it again
I give in
I give in – Again and again
I give in – That’s how my love goes
I give in – I’ll say it again
I give in

Autó egy szerpentinen

Most olyan könnyű minden,
szinte csak a semmi tart.
A kutyákat elengedtem,
és a forgószél elvitte a vihart.

Alattunk a tenger,
szemben a nap zuhan.
Nyeljük a csíkokat
és a világ pajkos szellőként suhan.

Tékozló angyal a magasban,
böffent nincs baj, nincs haragban senkivel.
G dúrban zúgják a fákon a kabócák,
hogy láss csodát, láss ezer csodát,
láss ezer csodát.

Éhes pupillákkal
vállamra ördög ül.
Ballal elpöckölöm
az élet jobb híján egyedül.

Autó egy szerpentinen
mely ki tudja merre tart.
Kócos kis romantika
tejfogával a szívembe mart.

Tékozló angyal a magasban,
böffent nincs baj, nincs haragban senkivel.
G dúrban zúgják a fákon a kabócák,
hogy láss csodát, láss ezer csodát,
láss ezer csodát.
Tékozló angyal a magasban,
böffent nincs baj, nincs haragban senkivel.
G dúrban zúgják a fákon a kabócák,
hogy láss csodát, láss ezer csodát,
láss ezer csodát.
Tékozló angyal a magasban,
böffent nincs baj, nincs haragban senkivel.
G dúrban zúgják a fákon a kabócák,
hogy láss csodát, láss ezer csodát,
láss ezer csodát.

Láss ezer csodát!

Ha sírni látod a bohócot

Fájnak
az elmúlt idők letűnt királyai
és nehezen hiszem el,
hogy senki semmit nem követel
belőled
s az én volt udvarom csacska hölgyei is
ugyanúgy fájnak nekem,
hisz mind megannyi tévedésem...

Lehet, néha értelmetlenül sírok,
de tudod, néha kétségbeesetten könnyezem,
de megfagy a könnycsepp a tenyeremben
ha érzi, hogy Ő is tehetetlen...

Ha sírni látod a bohócot, tudd meg, hogy miattad sír:
arcán gördül végig minden, mit a szíve már nem bír,
ha sírni látod a bohócot, nyújtsd feléje hűs kezed:
legyen tenyered forrás, miben arcát fürdeted!

Feszít néha belülről egy fájdalombuborék,
és nehezen múlik el,
ha nekem egyedül kell
elűznöm,
hisz tudom jól, hogy ez régen nem játék,
és komolyan is veszem:
látod ezért könnyezem.

Lehet, néha értelmetlenül sírok,
de tudod, néha kétségbeesetten könnyezem,
de megfagy a könnycsepp a tenyeremben
ha érzi, hogy Ő is tehetetlen...

Ha sírni látod a bohócot, tudd meg, hogy miattad sír:
arcán gördül végig minden, mit a szíve már nem bír,
ha sírni látod a bohócot, nyújtsd feléje hűs kezed:
legyen tenyered forrás, miben arcát fürdeted!

something i can never have

i still recall the taste of your tears
echoing your voice just like the ringing in my ears
my favorite dreams of you still wash ashore
scraping through my head 'till i don't want to sleep anymore

you make this all go away
you make this all go away
i'm down to just one thing
and i'm starting to scare myself
you make this all go away
you make this all go away
i just want something
i just want something i can never have

you always were the one to show me how
back then i couldn't do the things that i can do now
this thing is slowly taking me apart
grey would be the color if i had a heart
come on tell me

you make this all go away
you make this all go away
i'm down to just one thing
and i'm starting to scare myself
you make this all go away
you make this all go away
i just want something
i just want something i can never have

in this place it seems like such a shame
though it all looks different now,
i know it's still the same
everywhere i look you're all i see
just a fading fucking reminder of who i used to be
come on tell me

you make this all go away
you make this all go away
i'm down to just one thing
and i'm starting to scare myself
you make this all go away
you make it all go away
i just want something
i just want something i can never have
i just want something i can never have

Majom a ketrecben

Van olyan, aki nyugodt, hallgatag,
Jól kezelhető, néma rab,
De akad olyan, aki megvadul,
Ha börtönéből nem szabadul.

Megy a műsor,
Nézed az életem,
Majom a ketrecben,
Igen,
Ráznám a rácsot,
De nem merem,
Majom a ketrecben,
De nem szabadulhat
Börtönöm őre sem,
Majom a ketrecben,
Szívem,
Annyiszor vádolsz,
Hogy elhiszem
Majom a ketrecben.

Döntened kell, mi a fontosabb,
Megnyisd, vagy őrizd önmagad
Csak félig él, aki nem szabad,
A rabok szíve megszakad.

Megy a műsor,
Nézed az életem,
Majom a ketrecben,
Igen,
Ráznám a rácsot,
De nem merem,
Majom a ketrecben,
De nem szabadulhat
Börtönöm őre sem,
Majom a ketrecben,
Szívem,
Annyiszor vádolsz,
Hogy elhiszem
Majom a ketrecben.

Csak bámul és etet
A könnyeken nevet,
Ő arctalan lehet,
Ő gyűlölve szeret.

Annak akarsz látni,
Ami nem vagyok,
Majom a ketrecben,
Igen,
Ráznám a rácsot,
De nem hagyod,
Majom a ketrecben
De nem szabadulhat
Börtönöm őre sem,
Majom a ketrecben,
Szívem,
Annyiszor vádolsz,
Hogy elhiszem
Majom a ketrecben.

Vigyázz a madárra

Ember, a világ két kezedtől sír
Egyikkel a kerted ásod, másikkal a sírt
A másik, tudod bőven várhat rád
Építsd a kertet hát tovább,
S közben a Mindent jól vigyázd

Vigyázz a madárra, ha kertedbe repül
Őrizd meg a csendet, el se menekülj
Bajban a világ, ha egyszer újra messze száll
Vigyázz a madárra, ha válladra repül
Amerre a szíved, arra menekül
Bajban a világ, ha egyszer újra messze száll

Ember, a világból csak a sajátod érdekel
A szükség határát ritkán hagytad el
Azontúl szintén van világ
Gondolhatod, ott gondolnak rád
S értük a Mindent jól vigyázd

Vigyázz a madárra, ha kertedbe repül
Őrizd meg a csendet, el se menekülj
Bajban a világ, ha egyszer újra messze száll
Vigyázz a madárra, ha válladra repül
Amerre az élet, arra menekül
Bajban a világ, ha egyszer újra messze száll

Vigyázz a madárra, ha kertedbe repül
Őrizd meg a csendet, el se menekülj
Bajban a világ, ha egyszer újra messze száll
Vigyázz a madárra, ha válladra repül
Amerre az élet, arra menekül
Bajban a világ, ha egyszer újra messze száll

Nekem senkim sincsen

A buli íze a számban,
Lányok neonruhában!
Oldódnak a színpadon,
Részeg vagyok, nem is tudom,
Mire jó, ha jó ez,
Ha az alkohol boldoggá tesz,
Akkor az a kevés kis öröm is
Kihányva fekszik a kövön!

Fáj a fejem, a szívem túl nagy,
S nem tudom, nem tudom hol vagy!
Forog a világ, elfolyik minden,
Nekem senkim, de senkim sincsen!!

Fáj a fejem, a szívem túl nagy,
S nem tudom, nem tudom hol vagy!
Forog a világ, elfolyik minden,
Nekem senkim, de senkim sincsen!!

A torkom összeszorul, járnék amíg bírok,
Az útra napfény borul, ha Rág gondolok sírok!
Nincs már miben hinnem, ráuntam a tájra,
Nekem senkim sincsen, most látsz utoljára!

Fáj a fejem, a szívem túl nagy,
S nem tudom, nem tudom hol vagy!
Forog a világ, elfolyik minden,
Nekem senkim, de senkim sincsen!!

Fáj a fejem, a szívem túl nagy,
S nem tudom, nem tudom hol vagy!
Forog a világ, elfolyik minden,
Nekem senkim, de senkim sincsen!!

Fáj a fejem, a szívem túl nagy,
S nem tudom, nem tudom hol vagy!
Forog a világ, elfolyik minden,
Nekem senkim, de senkim sincsen!!

Nekem senkim de senkim, de senkim, de senkim sincsen!!!

Éjjel

almafa voltam és tudom
voltunk még így egy páran
szedtem egy almát magamról
aztán csak álltam
mint akinek hazudtak
és még csak nem is szólhat mert hát
az almafák nem tudnak
emiatt vannak az almák

mindegy hogy almát körtét
csak érezni hagyom hagyom
mindegy hogy mit mondasz de azt
mondd nagyon nagyon nagyon nagyon

emiatt mondtam már rég
és emiatt hiszem nagyon
hogy valamit érezni tudnék
ha egyszer mégis hagyom
ha te is fa volnál
és a te kerted meg az én kertem
egy helyrajzi szám lenne és
ott állnánk csak mi ketten

az éjjel almafa voltam
és inkább csak egyedül álltam
nem tudtam róla hogy
voltunk még így egy páran
és rám nézett néhány
néhány alma
hogy megérett már úgyhogy
lepottyanna