Amiben élsz

Neked már megint volt egy abortuszod
Neked már megint volt egy trippered
Te már megint bevettél harminc Tardyl-t
Jó, veled ilyen gondok épp nincsenek...
Te soha nem voltál kisgyerek
Te már soha nem leszel felnőtt
Te mit lőttél már megint magadba
Csak hogy lásd azt az érdekes felhőt
Amiben élsz
Amiben élsz

Te már tizenhat éve semmit se tudsz
Mert nem akarsz tudni semmit
Nem nyitod ki, és nem veszed meg
Így aztán meg se rendít
Amiben élsz
Amiben élsz

Neked úgy látszik, tényleg teljesen mindegy
Hogy minek születtél újra
Vigyázol, nehogy szétpattanjon
Az illúziók finom burka
Amiben élsz
Amiben élsz

Videoclip az életed,
Túl sok benne a vágás
Veszélyes! Veszélyes! Nézd milyen éles
A kép, milyen szép ez a hányás
Amiben élsz
Amiben élsz

Te már soha nem leszel vállalkozó
Te már soha nem leszel bűvész
Csak egy trükköd van, hogy nem éget téged
A hírekben dúló tűzvész
Amiben élsz
Amiben élsz

Jól van, igazad van, én elhiszem
Hogy jobb, ha nem érint semmi sem
Maradj semmilyen, maradj csöndben
Mint az aranyhal az üveggömbben
Amiben élsz
Amiben élsz

Te olyan korban élsz e földön
Mikor már minden annyira lealjasult
Hogy már neked se lehet elég jó
Hogy már neked se elég jó
Amiben élsz
Amiben élsz

Ezt a nagy szerelmet

Ezt a nagy szerelmet tőled kaptam én
Mégis elhagytál egy szép nap könnyedén.
Eldobsz, mint egy szál gyufát, amelynek nincsen lángja már
Úgy fáj, úgy fáj…

Csak miattad csillog szememen a könny,
Ezt a nagy szerelmet mégis köszönöm.
Azt hogy jó is voltál, rossz is voltál, hűtlen énhozzám
Úgy fáj, mégis úgy fáj.

Oly hiába oltom el a lámpát estefelé,
Nem sötét az én szobám sosem.
Két szemednek izzó fénye villan felém,
Ezt nem feledem, sosem feledem.

Mert a nagy szerelmek nem gyógyíthatók,
Jöjj, hazudj valami elfogadhatót.
Mondd, hogy fent jártál a csillagokban, azt is elhiszem
Csak jöjj, csak jöjj szívem.

Újraélesztő

a párnákba nyomódott űr
és a vedlett takaró
nem álomba ringató

az összehúzott falak mögül
a légtelenbe szálló por
furcsán marasztaló

olyat szeretnék veled
amit csak veled lehet
amit mással nem lehet
(amit mással nem merek)

mert olyat akarok veled
amit csak veled lehet
amit csak veled
lehet

a lépcsőházban ereszkedem
és a huzat a talpam alatt
visz a földszint felé

megtalálnak illatok
és izgatóan a szemembe kap
az összes szín és fény

olyat szeretnék veled
amit csak veled lehet
amit mással nem lehet
(amit mással nem merek)

mert olyat akarok veled
amit csak veled lehet
amit csak veled
lehet

az ész pörög az álmokon
a minden éledve figyel
fény csurog az államon
újraélesztőt
játszik a vágyakon

olyat szeretnék veled
amit csak veled lehet
amit mással nem lehet
(amit mással nem merek)

mert olyat akarok veled
amit csak veled lehet
amit csak veled
lehet

Szembogár

vadul széttolt bútorok
lemezjátszó a szív
a vágy egy lemezt rádobott
eperszínű rúzsnyomok
maradnak még pár percig és elkenődnek aztán
szép lazán

a magány újra mellém dől
cigifüst száll az erkélyről
végül úgyis csak egy sóhaj marad
minden jó nőből

szívem megszokásból vár
fölém nem hajolhat már
csupán emlék lesz majd belőle a két nagy szembogár

szelíd pillák, félmosoly
kicsit fáj még, hogy átvert, amúgy tényleg nem komoly
vadul nyüzsgő hangyaboly
lakik bennem pár napig és elfelejtem aztán
szép lazán

a magány újra mellém dől
cigifüst száll az erkélyről
végül úgyis csak egy sóhaj marad
minden jó nőből

szívem megszokásból vár
fölém nem hajolhat már
csupán emlék lesz majd belőle a két nagy szembogár

a magány újra mellém dől
cigifüst száll az erkélyről
végül úgyis csak egy sóhaj marad
minden jó nőből

szívem megszokásból vár
fölém nem hajolhat már
végig hazugságokkal volt tele a két nagy szembogár...

Te tetted

Te tetted ezt magaddal
Te lettél azzá ami vagy lehettél volna
de nem lettél más mégse éjjeli test nappali agy

Te tetted mintha Te nem is Te lennél
Te telhetetlen
tehetetlen Te
Te menthetetlen lehetetlen tétova miért hova
Te úgysem érsz oda Te

most itt állunk álom és éberlét peremén Te-Te-Te-Te-Te-Te-Te-Te-Te-Te-Te-Te meg én
nincsen már Te-Te-Te
nincsen már vágy se remény
a Tiéd már minden
na és ettől vagy Te szegény

minden mi egybe volt már régen nincs egybe
minden jól összetört
valaki leejtette Te-Te-Te-Te-Te-Te-Te

Te tetted ezt magaddal
Te lettél azzá ami vagy lehettél volna de nem lettél más mégse
éjjeli test nappali agy

Te vagy a tett
Te vagy a tettes
a hegy
ami elmegy Mohamedhez zarándok vagy Te
de távol Mekkától
Kábakő
amit iránytű eltájol Te

Holnap, ki tudja holnap látsz-e még...

Holnap, ki tudja holnap látsz-e még,
Ki tudja holnap fáj-e még szívem a tegnapért.
Holnap, ki tudja holnap látsz-e még,
Ki tudja holnap fáj-e még szívem a csókodért.

Meg ne várjuk a józan reggelt,
Az álmunk míg véget ér,
Elégni se kár, meghalni se fáj egy mámoros pillanatért.

Holnap, ki tudja holnap látsz-e még,
Ki tudja holnap fáj-e még szívem a csókodért.

Holnap, ki tudja holnap látsz-e még,
Ki tudja holnap fáj-e még szíved a tegnapért.
Holnap, ki tudja holnap vársz-e még,
Ki tudja holnap fáj-e még szívem a csókodért.

Meg ne várjuk a józan reggelt,
Az álmunk míg véget ér,
Elégni se kár, meghalni se fáj egy mámoros pillanatért.

Holnap, ki tudja holnap látsz-e még,
Ki tudja holnap fáj-e még szívem a tegnapért, szívem a csókokért.

Hanyatt

nem vagyok több, mint anyag: bomlok,
menekülök innen hanyatt-homlok
folyton homlok, ha lehet, hanyatt,
odaadó vagyok: bomló anyag

nem vagyok több, mint alkalmi társad
alá is fekszem az aktualitásnak,
ha éppen kidobsz, de semmi másnak,
bárcsak volna erőm, hogy váltsak

odaadó vagyok
bomló anyag,
ami belédépül, míg el nem fogy,
levegő, emlék, ellenpont
levegő, emlék, ellenpont

nem vagyok más: egy pötty a kockán
alulra perdül a lendület fogytán,
meghat az ötlet, hogy négy meg három
az egy meg hat, de a kettő a párom

odaadó vagyok
bomló anyag,
ami belédépül, míg el nem fogy,
levegő, emlék, ellenpont
levegő, emlék, ellenpont

Viharon túl, szélcsenden innen

Mikor letértem az útról, pontosan tudtam,
hogy ahova lépek, ott nem nő virág.
Néztem jobbra, balra, és a lidércfény kicsalta
szememből a lámpavilág-romantikát.

Tök sötét lett minden.
Szakadt ingem gallérját felhajtom,
megrázom magam, megyek tovább
senki sincsen
viharon túl, szélcsenden innen.

Aztán nekiláttam újra, pokoli zsákmánnyal a zsebemben
átgondoltam, hogy lesz a folytatás
A koboldok dögkútja és a szentlélek koszorúja között
van itt egy szimpatikus nyúlcsapás.

Így hát elindulok rajta,
nem nézek se jobbra se balra,
csak hazafelé, egyenesen,
kaland a karma,
Kicsi kincsem
viharon túl, szélcsenden innen.

Na szóval szeretlek én Élet,
mert te olyan jó vagy hozzám.
Ha néha el is vettél,
később mindent bepótoltál,
Lenn a sliccem
viharon túl, szélcsenden innen.

Fekete pillangó

Szólj
Te vagy újra az ajtóm előtt
Ki valaha oly gyakran jött
A folyton alakot változtató
Örökös illúzió
Lenge szárnyon továbbillanó
Szökött szerelempillangó

Szállj, csak szállj tovább
Kitárt karom útvesztő
Fagyos lett a szívem
Kemény, mint a kő
Menekülj, amíg nem késő

Nézd: aki ebbe a játékba kezd
Az elég, ha egyszer veszt
Jött egy helyedet elfoglaló
Különös hódító
Soha szárnyát se mozdító
Koromfekete pillangó

Szállj, csak szállj tovább
Kitárt karom útvesztő
Fagyos lett a szívem
Kemény, mint a kő
Menekülj, amíg nem késő

Félek, hogy újra őrült leszek
Hát engedd, hogy inkább elfelejtselek

Szállj, csak szállj tovább
Az éjszaka hálót sző
Fagyos lett a szívem
Kemény, mint a kő
Menekülj, amíg nem késő

Fagyos lett a szívem
Kemény, mint a kő
Menekülj, amíg nem késő

Nem érdekel

Nem vártál
nem hívtál
nem féltél
hazudtál
engem már
nem érdekel

Viseld el
hogy menned kell
nekem így is fáj
és úgy is fájt
na de engem már
nem érdekel

Én próbáltam
és jó voltam
de meguntam
hogy hazudtam
tovább engem már
nem érdekel

Szenvedtem
és más lettem
megváltoztam
fogd már fel
engem már
nem érdekel

Vártam, hogy változz
és többé meg ne alázz
de nem változott semmi
maradt a gyász
Azóta feketében járunk
Gyászoljuk a jövőt
Ami a miénk lehetett volna
de megöltük őt...

Ébredj fel
mert látnod kell
hogy csak megszokásból
fogadsz el
pedig engem már
nem érdekel

Figyelj jól
mert mostantól
magányos ágyban
ébredsz fel
figyelj már
vagy nem érdekel?

Feketében járunk
Gyászoljuk a jövőt
Ami a miénk lehetett volna
de megöltük őt...

Vártam, hogy változz
és többé meg ne alázz
de nem változott semmi
maradt a gyász
Azóta feketében járunk
Gyászoljuk a jövőt
Ami a miénk lehetett volna de megöltük őt...

Gondolsz-e rám?

Néha rám talál a félelem,
velem vagy még, vagy csak képzelem.
Hisz tudom jól, hogy a szerelem elszáll,
csak a megszokás él tovább.

Csendben nézlek ahogy elalszol,
Tested kérdés nélkül válaszol.
Hisz tudod jól, hogy őrzöm az álmod,
bármi jön majd a hajnal után.

Gondolsz-e rám,
amikor nem mellettem alszol el.
Gondolsz-e rám,
amikor magányom nem érdekel.
Gondolsz-e rám,
amikor messze jársz már,
s valaki másra vársz talán.
Akkor is gondolsz-e majd rám?

Lassan vánszorog ma minden perc,
érzem belülről már mást ölelsz.
De tudom jól, ha a szerelem elszáll,
csak az emlékek élnek tovább.

Gondolsz-e rám,
amikor nem mellettem alszol el.
Gondolsz-e rám,
amikor magányom nem érdekel.
Gondolsz-e rám,
amikor messze jársz már,
s valaki másra vársz talán.
Akkor is gondolsz-e majd rám?

Gondolsz-e rám,
amikor nem mellettem alszol el.
Gondolsz-e rám,
amikor magányom nem érdekel.
Gondolsz-e rám,
amikor messze jársz már,
s valaki másra vársz talán.
Akkor is gondolsz-e majd rám?

Gondolsz-e rám?

Sirály

Tényleg csak pár centire
vagyunk a semmitől ide,
Milliárd fényév a mindenség,
innen is látszik, milyen szép
Magyarázd, érezze rajtad meg,
hogy neki Te leszel az az egy
S ha nem is hozol le egy csillagot,
sokról mutatod meg, hol ragyog
Aztán gyerekkel nő a háj,
hullámos a pannon táj,
Kelljen más is, váljál el,
lesz majd az ágyadban hely
Hát idáig tudom a történetet,
hát én idáig tudom a te történeted

Nézd a sirály, milyen ostoba,
nincs ott víz, ahová repül
Én maradtam, pedig volt hova
menni, de az ágyon egyedül
Ülök, csak pár centire
vagyunk a semmitől ide,
Milliárd fényév a mindenség,
innen is látszik, milyen szép
Magyarázd, érezze rajtad meg,
hogy neki Te leszel az az egy,
S ha nem is hozol le egy csillagot,
sokról mutatod meg, hol ragyog
Idáig tudom a történetet,
hát én idáig tudom a te történeted.

Idáig tudom a történetet,
idáig tudom
Idáig tudom a történetet,
idáig tudom

(Idáig tudom a történetet)
Tényleg csak pár centire
(idáig tudom)
vagyunk a semmitől ide,
(Idáig tudom a történetet)
Milliárd fényév a mindenség,
(idáig tudom)
innen is látszik, milyen szép
(Idáig tudom a történetet)
Magyarázd, érezze rajtad meg,
(idáig tudom)
hogy neki Te leszel az az egy
(Idáig tudom a történetet)
És Tényleg csak pár centire
(idáig tudom)
vagyunk a semmitől ide
Milliárd fényév a mindenség,
és tényleg látszik, milyen szép.

Miért?

Szótlanul, mindentől távol, megadva magad a múló időnek.
A hited már elveszett rég, pedig volt benned annyi még, hogy szállj, de ez már nem elég.

Csak fekszel az ágyon álmatlanul, meghalni lassan, meghalni csendben, szótlanul
Már nem lehet, mondd miért teszed, ha nem érdekel senkit már, hogy mi lesz veled.

S látom, ahogy a sebektől szenvedsz, és hideg ujjak kutatnak benned,
De a könyörgés már nem segít rég, és a keresztek tövében térdelve még, csak várni, csak várni ELÉG!

Mert a kés a húsodba vág, és a tű a testedbe szúr.
Miért nem érted végre meg, hogy ezt nem élheted túl.
Mert a tested is csak por, amit felkavar a szél,
Hát mondd el miért teszed, hát mondd el nekem, hogy miért?!

Love me or leave me

Love me or leave me and let me be lonely
You won't believe me but I love you only
I'd rather be loneley than happy with somebody else

You might find the night time the right time for kissing
Night time is my time for just reminiscing
Regretting instead of forgetting with somebody else

There'll be no one unless that someone is you
I intend to be independently blue

I want you love, dont wanna borrow
Have it today to give back tomorrow
Your love is my love
There's no love for nobody else

Say, love me or leave me and let me be lonely
You wont believe me but I love you only
Id rather be loneley than happy with somebody else

You might find the night time the right time for kissing
Night time is my time for just reminiscing
Regretting instead of forgetting with somebody else

There'll be no one unless that someone is you
I intend to be independently blue

Say I want your love, don't wanna borrow
Have it today to give back tomorrow
Your love is my love
My love is your love
There‘s no love for nobody else

Az utolsó cigaretta

Falamról eltüntek a hősök
A szelíd vándor kék motorján kitart még
Most is őt látom az ágyból
Régóta várlak, utolsó cigarettám ég

És ha azt mondod:
Kezdj új életet!
A válasz csak annyi, hogy
Kettő nem lehet!

A lemez évek óta serceg
A dal mégis mélyen bennem él
Most is ezt hallom az ágyból
Régóta várlak, utolsó cigarettám ég

És ha azt mondod:
Kezdj új életet!
A válasz csak annyi:
Kettő nem lehet!

A lány és a csavargó

Lenn a völgyben élt egy lány,
nem volt szépnek mondható,
Árva volt és magányos,
de szíve tiszta, mint a hó.

Hosszú vándorlás után
arra járt egy csavargó,
Sebzett ingét, cipőjét
kísérte furulyaszó.

A csavargó egy délután
a lány házához elért,
Fáradt volt és kimerült,
egy kis ételt, italt kért.

A lány a fiút behívta,
asztalához ültette,
És mikor az est leszállt
az ágyába fektette.

Csavargó az éjszakát
hálás szívvel köszönte,
Halkan szólt a lány szava:
- Maradj velem örökre!

Szomjúságod eloltom,
éhes többé nem leszel,
Nappal együtt dolgozunk,
és éjjel boldoggá teszel.

De jött egy nap, s a fiú így szólt:
- Várnak rám, s én elmegyek,
Jó volt veled, de nem bírom már
tovább ezt az életet.

A lány csak még egy éjszakát kért:
- Holnap mehetsz - ígérte,
És a fiú a völgyben maradt
eltemetve, örökre.

Talk

Oh brother I can't, I can't get through
I've been trying hard to reach you, cause I don't know what to do
Oh brother I can't believe it's true
I'm so scared about the future and I wanna talk to you
Oh I wanna talk to you
You can take a picture of something you see
In the future where will I be?
You can climb a ladder up to the sun
Or write a song nobody has sung
Or do something that's never been done

Are you lost or incomplete?
Do you feel like a puzzle, you can't find your missing piece?
Tell me how do you feel?
Well I feel like they're talking in a language I don't speak
And they're talking it to me

So you take a picture of something you see
In the future where will I be?
You can climb a ladder up to the sun
Or write a song nobody has sung
Or do something that's never been done
Do something that's never been done

So you don't know were you're going, and you wanna talk
And you feel like you're going where you've been before
You tell anyone who'll listen but you feel ignored
Nothing's really making any sense at all
Let's talk, let's ta-a-alk
Let's talk, let's ta-a-alk

Felébredni egy szerelemből

Esik a fény, így szokott
Este jönni ez én vagyok, nélküled.
Szobavilág az állapot,
Tegnap óta nem vagyok a nőügyed.

Korán sötétedő téli nap voltál,
Körmömre égő, eltört gyufaszál.

Volnék hó, hogyha rád eshetnék,
Könnyű szél, elfújnálak, hidd el, könnyedén,
Tócsajég, elcsúsznál, hogyha épp félrelépsz,
Itt vagyok, többé nem köt hozzád semmi szép.

Minden szívnek van párja,
Az enyém keres Kínába,
Semmi baj…
Cipőstül fekszem az ágyba,
Beissza könnyen a párna meg a hosszú haj.

Szavakkal játszó, fülbe mászó száj,
Ranglétrázgató férfi nem kell már…

Volnék hó, hogyha rád eshetnék,
Könnyű szél, elfújnálak, hidd el, könnyedén,
Tócsajég, elcsúsznál, hogyha épp félrelépsz,
Itt vagyok, többé nem köt hozzád semmi szép.

Így jó

Azt mondtad, minden kőben elbuknék,
ha te nem fognád jól a kezem.
Én inkább úgy éreztem, elbújnék,
de már többé nem teszem.

Kicsit fájt, ugye érted?
Így jár, aki téved,
de talpra is áll.
Hát én túl fogom élni,
nem tudsz porrá törni,
ez a harc itt eldőlt már.

Mert így jó -
Nekem ez egy igazán jó végszó,
Egyedül más, mégis ugyanúgy jó.
Magam vagyok, sose fogok így félni, baby
és túl fogom élni.

A pórázod nem nyúlt sajnos hosszabbra,
bár így is azt hitted, jár, ami kell.
Én tettem mindent fel egy rossz lapra,
és ezt én hibáztam el.

Kicsit fájt, ugye érted?
Így jár, aki téved,
de talpra is áll.
Hát én túl fogom élni,
nem tudsz porrá törni,
ez a harc itt eldőlt már.

Mert így jó -
Nekem ez egy igazán jó végszó,
Egyedül más, mégis ugyanúgy jó.
Magam vagyok, sose fogok így félni, baby
és túl fogom élni.

Már mással vár a holnap,
van nálam néhány új lap,
és tényleg másról szólnak,
túl fogom élni.

Tán bánhatnám, hogy vége,
de azt mondom, hogy végre!
És jó, hogy nem kár érte,
túl fogom élni!

Ha legközelebb látlak...

Ha legközelebb látlak, már nem figyelek rád,
Nem fordulok utánad, megyek csak tovább.
Ha nem vagy, úgysem jó,
Itt vagy, úgysem jó.
Akkor miért tegyem,
Egyszer már illene rendbe hoznom az életem.

Ha legközelebb látnál,
Neked se lesz vidám.
Ha rosszabb lesz a vártnál,
Nem az én hibám.
Fordulj csak másfelé,
Nézd a házakat, vagy a kék eget,
De sose gondolj arra, hogy én szerettelek!

Hogy hol romlott el, nem számít már,
Hogy mi volt a baj, nem számít már.
De nem mindegy még ma sem,
Hogy bírod-e nélkülem,
Ha lesz erőd, hogy egyszer ezt megmondd nekem!

Ha legközelebb látlak, már nem figyelek rád,
Nem fordulok utánad, megyek csak tovább.
Ha nem vagy, úgysem jó,
Itt vagy, úgy sem jó
Akkor mit tegyek?
Majd megpróbálok mindent, hogy elfelejtselek.