Az idegen

Mindennek vége, többé nem utazom,
Kalandok nem várnak rám,
Ott messze Napnyugaton.

Napkelet-Napnyugat és az édes álmok,
Akárhogy fáj a szívem, jobb lesz ha megtudjátok:

Holnaptól nem leszek itt.
Más eszme, más szokások,
Új ország, új kalandok,
De ott is szépek a lányok,
És itt is szépek a lányok.

És néha érzem, hogy fáj még,
És néha visszajönnék,
Onnan hol senki se járt még,
Onnan hol senki se várt még.

Napkelet-Napnyugat és az édes álmok,
Akárhogy fáj a szívem, jobb lesz ha megtudjátok:

Holnaptól nem leszek itt.
Más eszme, más szokások,
Új ország, új kalandok,
De ott is szépek a lányok,
És itt is szépek a lányok.

When You're Gone

Give it up

Hold on to love, that is what I do
Now that I've found you
And from above, everything's stinking
They're not around you
And in the night I could be helpless
I could be lonely slipping without you

And in the day, everything's complex
There's nothing simple when I'm not around you
But I miss you, when you're gone
That is what I do, hey baby, baby
It's hard to carry on, that is what I do, hey baby
Give it up

Hold on to my hands
I feel I'm sinking, sinking without you
And to my mind, everything's stinking
Stinking without you
And in the night I could be helpless
I could be lonely, slipping without you

Hold on to love, that is what I do
Now that I've found you
And from above, everything's stinking
They're not around you
And in the night I could be helpless
I could be lonely slipping without you

Hey baby

Elég lesz

Úgy múlnak az évek el, hogy a másik nélkül nem létezel
Tegnapra elmúlt holnapok, az idő gyorsabb mint gondolod
Nem kérek semmi mást, ha csinálnom kell, hát jól csináljam
Nem kérek semmi mást, akit mellém rendeltek megtaláljam
Ördög is vagyok meg angyalok
Élek is veled de meghalok
Kérek míg élek, de nem kapok
Kint ég a tűz benn megfagyok
Úgy fűt az ösztön, de nem figyelsz
Sokáig nem lennék senkivel
Későre jár már menni kell
Tudod hogy csak te létezel
Keserű lét szomorú arc
Az eleje szép a legvége harc
Idegen test, idegen agy
Otthonról ellopott kedves szavak
Micsoda nő, micsoda szex
Függővé tesz, beleremegsz
Elvisz a hév, rajtad a vér
Mindegy mi történt így volt gyönyörű szép

Én kimondom
Talán megoldom
Vagy széttép

Ennyi volt most elég lesz
Ennyi volt most elég lesz
Ezt tudtuk hogy nehéz lesz
Egyedül csak Te értesz.

Már látom a filmünk végét, megbánás, új fejlemény
Mi rendeztük, az élet meg írta, azt hittem felelős a szenvedély
Nem számít most már mit tettünk, én mást fogtam vagy más ölelt
Te máshoz mentél másnak lenni, mástól kaptad meg mi kell
Nekem nincs más csak Te, Neked nincs más csak én
Nekünk nincs más csak ez, és ez pont ennyit ér
Aki látott minket egyszer, tudta tökéletes rendszer
Mi ketten voltunk fegyver, minket bámult minden ember
Mert a minden napi rutinból csak a csendes szörnyek nőttek nagyra
Szükség lett volna zajra, szükség lett volna bajra
Újra is indul az életem, és túl leszek kemény éveken
Még százszor magam meg égetem, de mindig csak rád éhezem

Én kimondom
Talán megoldom
Vagy széttép

Ennyi volt most elég lesz
Ennyi volt most elég lesz
Ezt tudtuk hogy nehéz lesz
Egyedül csak te értesz.

Én kimondom
Talán megoldom
Vagy széttép

Ennyi volt most elég lesz
Ennyi volt most elég lesz
Ezt tudtuk hogy nehéz lesz
Egyedül csak Te értesz.
Egyedül csak Te éltetsz.

Váratlan nyár

Még egy csók
Még egy dal
Hullámzó
Hűs vízpart

Még egy szó
Még egy tánc
Száguldó
Szélben szállsz

Ugyanazt kértük épp a pultnál, mikor
Megtaláltalak és rámtaláltál
Összenéztünk és nem volt kérdés
Hogy nem az utolsó ez a hosszúlépés

Mások vagyunk de egyidősek
Ismeretlenül is ismerősek
Egy Oscar-díjas szerepet játszunk
Egy szerelmes filmből amit nem is láttunk

Elmentél
Csak a szél suhan át a parti fákon
Eltűntél
Csak a szél marad mint egy régi álom aztán
Megjöttél
És a fény elömlött a láthatáron
Egy váratlan nyáron
Azt hittem, hogy mindent láttam
Hogy egyszemélyes lesz a sátram
És az egyetlen, ami megmarad
Ebből a fesztiválból az a karszalag

De megjöttél és felfordult minden
Az ég alattam és a föld fölöttem
Nappal alszunk és éjszaka élünk
A hallgatásunkkal is beszélünk

Elmentél
Csak a szél suhan át a parti fákon
Eltűntél
Csak a szél marad mint egy régi álom aztán
Megjöttél
És a fény elömlött a láthatáron
Egy váratlan nyáron

Elmentek a szörnyek

Egyet kérek, még így egyet kérek utoljára,
Magadnak mostmár többet ne hazudj!
Tiszta lappal minden tiszta,
Hiába forgatod összevissza,
Ha nincs mit írni rá,
Eldobod majd ugyanúgy.

Felhők jönnek-mennek,
Az ég marad, én örülök ennek,
Meg hogy nincsenek már szörnyek az ágy alatt.
De néha fáj azért, ha dobban,
Onnan hiányzol most jobban,
Néha napján látogasd meg önmagad!

Egyet kérek, még így egyet kérek utoljára,
Visszaadhatnád pár kidobott szavam!
De ha már nincs, a múltunk próza,
Ledarálva-elaprózva,
Mindent elvesztettem,
De visszakaptam magam...

Vermillion Pt. 2

She seemed dressed in all of me
Stretched across my shame,
All the torment and the pain
Leaked through and covered me.

I'd do anything to have her to myself,
Just to have her for myself.

Now I don't know what to do,
I don't know what to do
When she makes me sad.

She is everything to me,
The unrequited dream,
The song that no one sings,
The unattainable.
She's a myth that I have to believe in,
All I need to make it real is one more reason.

I don't know what to do,
I don't know what to do when she makes me sad.

But I won't let this build up inside of me.
I won't let this build up inside of me.
I won't let this build up inside of me.
I won't let this build up inside of me.

A catch in my throat, choke,
Torn into pieces, I won't. No.

I don't want to be this but
I won't let this build up inside of me (won't let this build up inside of me)

She isn't real.
I can't make her real.
She isn't real.
I can't make her real.

Százéves pályaudvar

Vannak idők, mikor menni kell,
Mikor feltűnik a ház falán a jel.
Nem volt már egészen fiatal,
És úgy érezte, majdnem belehal.
Mikor a sínek mellett állt egy hajnalon,
Azon a százéves pályaudvaron.

Elbúcsúzom, elbúcsúzom,
Ez a föld már nem az én otthonom.
Elbúcsúzom, elbúcsúzom,
De a szívemet örökre itt hagyom,
De a szívemet örökre itt hagyom.

Az utcákon a gyűlölet vonult,
S a láthatáron felizzott a múlt,
Érezte, hogy most már menni kell,
Mert mindig ugyanúgy kezdődik el.
S csak ott állt egy hajnalon,
Azon a százéves pályaudvaron.

Elbúcsúzom, elbúcsúzom,
Ez a föld már nem az én otthonom.
Elbúcsúzom, elbúcsúzom,
De a szívemet örökre itt hagyom,
De a szívemet örökre itt hagyom.

Nagy volt a zaj a pályaudvaron,
S mintha már ott állt volna rég,
Egy régi film, egy furcsa film,
S oly ismerősnek tűnt a kép.

Elbúcsúzom, elbúcsúzom,
Ez a föld már nem az én otthonom.
Elbúcsúzom, elbúcsúzom,
De a szívemet örökre itt hagyom,
De a szívemet örökre itt hagyom.

Hagylak menni

Érzem nincs mit mondanom,
ennyi nincs több alkalom,
a percet számolom.
Bárcsak egyszer értenéd,
mennyi felhő gyűlt köréd,
úgy rohannék feléd.
Csak félni, nem szólni,
hogy széthulltunk rég,
de jó volna hinni,
hogy érintesz még.
Egy ösztönben őrzöm,
az emléked véd,
hogy együtt kell szállnunk,
ez a Földön tart még.

Baby felhős fenn az ég,
képünk lassan téped szét,
érzem mégis megtennéd,
látom hűvös arcodon,
tudom fáj, de nem hagyom.

Hát, baby-baby, én hagylak menni,
nem segít a fájdalom,
egy könnycsepp sincs az arcomon.
Kérve kérni, összenézni,
vesztes volnék jól tudom,
legördülni nem hagyom.

Napfény játszik arcomon,
lassan égnek fordítom,
hiányzol nagyon.
Megrémít a messzeség,
onnan nem tért vissza még,
ami köztünk volt szép.
Csak álmokban élni,
nincs értelme rég.
De kár volna kérni,
nem őrizhetnéd,
a lelkemben őrzöm az érzést, mi véd,
hogy együtt kell szállnunk,
ez a Földön tart még.

Baby felhős fenn az ég,
képünk lassan téped szét,
érzem mégis megtennéd,
látom hűvös arcodon,
tudom fáj, de nem hagyom.

Hát baby-baby, én hagylak menni,
nem segít a fájdalom,
egy könnycsepp sincs az arcomon.
Kérve kérni, összenézni,
vesztes volnék jól tudom,
legördülni nem hagyom.

Hát, baby-baby, én hagylak menni,
nem segít a fájdalom,
egy könnycsepp sincs az arcomon.
Kérve kérni, összenézni,
vesztes volnék jól tudom,
legördülni nem hagyom.

Elszáll a szó

Ha könnybe borul szemed,
Szomorú vagy és magányos,
Vagy ha nem tudod éppen
Elviselni a világot.

Érezd, hogy fogom a kezed
S veled vagyok,
És tudd, hogy
Van, aki szeret, szeret nagyon.

Ha túl messze van,
Mit el akarsz érni, és nem tudod,
S irigyeled a másikat, aki továbbjutott
De történjen bármi, én veled vagyok
S veled maradok,
Ha te is akarod...

Elszáll a szó, de az érzés megmarad
Szeretlek...
Mindaddig jó, míg megtalállak, ha kereslek
Értsd meg hát, hogy a szívem ért hozzád
Soha nem szerethetsz mást...
Soha nem szerethetsz mást...

Ne kutass tovább,
Megtaláltad, kit kerestél.
Nélkülem úgyis minden csatában elesnél,
Inkább szeressél, hisz úgy akarom,
Én is szeretlek majd, hisz te is akarod.

Elszáll a szó, de az érzés megmarad
Szeretlek...
Mindaddig jó, míg megtalállak, ha kereslek
Értsd meg hát, hogy a szívem ért hozzád
Soha nem szerethetsz mást...
Soha nem szerethetsz mást...

A bársony alatt

Nincs válasz a kérdésekre
a zaklató bókok növekvő súlya alatt.
Túl mély, ami vár!
Ecset nélkül fess,
csak úgy kézzel,
hogy vidám maradj!
Élet ez,
csak a tegnapi Isten szobra törött!
Az idő elszáll.
Ez a kor temető!

Ha csak tévében ég a tűz,
ha csak fényképen kék a tó,
és nincs mellettem társ - simogató…
ha érintésért lázong,
és csak érted szomjas a bőr...
veled együtt lennék távol mindentől!

Áldás, lázas sebre a jég -
mint csókod éjjel a bársony alatt!
Új szürkület indul,
mozdul az est,
hagyom újra, hogy szeresd magad!
Lélegezz,
mert a tegnapi Isten szobra fölött
az idő elszállt!
Ez a kor temető!

Érints bátran, hisz szólt már az Ég,
hogy tündérszárnyat fon majd körénk!

Every breath you take

Every breath you take and every move you make
Every bond you break
Every step you take, I'll be watching you
Every single day and every word you say
Every game you play
Every night you stay, I'll be watching you
Oh can't you see you belong to me?
How my poor heart aches with every step you take
Every move you make and every vow you break
Every smile you fake
Every claim you stake, I'll be watching you
Since you've gone I've been lost without a trace
I dream at night
I can only see your face
I look around but it's you I can't replace
I feel so cold and I long for your embrace
I keep crying baby, baby please

Oh can't you see you belong to me?
How my poor heart aches with every step you take
Every move you make
And every vow you break
Every smile you fake
Every claim you stake, I'll be watching you
Every move you make
Every step you take, I'll be watching you, I'll be watching you
Every breath you take
Every move you make
Every bond you break
Every step you take, I'll be watching you
Every single day
Every word you say
Every game you play
Every night you stay, I'll be watching you
Every move you make
Every vow you break
Every smile you fake
Every claim you stake, I'll be watching you
Every single day
Every word you say
Every game you play
Every night you stay, I'll be watching you
Every breath you take
Every move you make
Every bond you break
Every step you take, I'll be watching you
Every single day
Every word you say
Every game you play
Every night you stay, I'll be watching you
Every move you make
Every vow you break
Every smile you fake
Every claim you stake, I'll be watching you
Every single day
Every word you say
Every game you play
Every night you stay, I'll be watching you
Every breath you take
Every move you make
Every bond you break
Every step you take, I'll be watching you

Tudom milyen

Egy lakóteleppé pofozott ruszki laktanya látszik a domb tetején,
Lélegzetvétel nélkül futunk, gyerekek szaladnak, te meg én,
Egy eldobott sörös doboz kacsázik, pattog a padka nyomvonalán,
Vadászgépek gyakorlatoznak a fejünk felett szerda délután.

Megállhatsz minden második sarkon megbámulni, hogy mit alkotott,
Szerelmes fiatal rásegítettek a hígító és a hormonok,
Egyetlen érzés túlórázik a mellkasodban és nem pihen,
Elmagyaráznád, kikiabálnád, nem bírsz a szóval Tudom Milyen...

Tudom milyen...
Tudom milyen, tudom milyen, tudom milyen, tudom milyen

Végignézni, ahogy minden szépen lassan szétesik,
Romok alól kibányászni veszettnek hitt darabjait,
Annak ami fontos volt vagy úgy érezted, hogy az lehet,
Összeraktad, hogy segíts, de csak magadat mentheted.

Tüdőre szívod a szmogot, hogy kiélvezhesd a gyári naplementét,
Egyedül várod a buszod, bírod a magányt, mégis azt szeretnéd,
Hogy minden este széles mosollyal öleljen majd át a család.
Ezt melegíted fel magadnak, s a mikróban a fagyasztott kaját.

Nézed az elvadult kopár síkot, a szar színű, szemét hullámokat,
Nézed a hegyeket PET palackból, amikben az üzenet bent ragadt,
Nézed a múló idő nyomát az arcokon és ez talál szíven,
Ugye kimondanád, hogy mennyire bánt, ugye kimondanád, Tudom Milyen...

Tudom milyen...
Tudom milyen, tudom milyen, tudom milyen, tudom milyen

Végignézni, ahogy minden szépen lassan szétesik,
Romok alól kibányászni veszettnek hitt darabjait,
Annak ami fontos volt vagy úgy érezted, hogy az lehet,
Összeraktad, hogy segíts, de csak magadat mentheted.

Végignézni, ahogy minden szépen lassan szétesik,
Romok alól kibányászni veszettnek hitt darabjait,
Annak ami fontos volt vagy úgy érezted, hogy az lehet,
Összeraktad, hogy segíts, de csak magadat mentheted.

Újrakezdhetnénk

Van, aki egyedül
Van, aki párban
Van, aki tétlenül
És vannak, akik hárman
Töltik az éjszakát

Aki csak árad
Egyszer majd kiszárad
Tépi az élet, amíg
Végleg belefárad
És várja az éjszakát

Tükörbe nézünk
De önmagunkba soha
Mindig más a hibás
Mindig más ostoba
És féljük az éjszakát

Pedig senki se veheti el
Ami csak a miénk
Talán még újrakezdhetnénk
Itt, a szakadék peremén
Nem remél más
Csak te meg én

Senki se veheti el
Ami csak a miénk
Talán még újrakezdhetnénk
Itt, a szakadék peremén
Nem remél más
Csak te meg én

Hiába kéred
Nem csitul a véred
De halál nélkül
Mennyit ér az élet?
Te csak élvezd az éjszakát

Mindenki beszél
Mindenki oktat
Mindenki reméli
Hogy egyszer felragyoghat
Fénnyel űzni az éjszakát

Tudod, senki se veheti el
Ami csak a miénk
Talán még újrakezdhetnénk
Itt, a szakadék peremén
Nem remél más
Csak te meg én

Senki se veheti el
Ami csak a miénk
Talán még újrakezdhetnénk
Itt, a szakadék peremén
Nem remél más
Csak te meg én

Megnyugszik a szív

Csak kezdődjön el, soha ne legyen vége
De ha látom a végét, már megérte

Tudom, mi lesz, csak azt nem, hogy hogyan
Finoman, lassan, vagy vadul és gyorsan

De nem várok, addig is
megyek előre
Falakat fejjel
Döntök a földre le

Csak néha állok meg,
hogy megnézzem magam
Porszemből mi lettem,
mekkorát léptem

Nem félek, vállalom az összes csalódást
Ne tompítsa más ezt a becsapódást
Csak magam vagyok, magamnak drukkolok

Ha sokat kell másznom, görgetnem felfelé
Taposnom sziklákon, nem nézek lefelé
Felnyomom magam, állok a magasban

Jobb kezem gyengédség, bal meg a hatalom
benne a mindenség, én irányítom
Nekem dolgozik az idő

De most elengedem, mindig csak előre
Arcom a nap felé, még többet belőle
Kilövöm felé magam

Csak úszom az égen, a horizont elvakít
Könnyűnek tűnik, most semmi nem szorít
Tárt karokkal vár, én elveszek benne

És ha zuhanni kezdek, talpra érkezni
Egyenes háttal, állva lépni ki
Látni a végét, és itt hagyni mindent

Nagy kár lesz értem
a végén remélem
megnyugszik a szív, hogy minden megérte

Nem leszek a játékszered

Elringattad a szívemet minden jóval
Csupa vágyteli színes szóval
Fel is lobbant azonnal a láng

Jó volt égni az új szerelemben, vágyban
Nem a földön, a mennyben jártam
Ha a csókod perzselte a szám

Nem, nem, nem
Soha nem, nem, nem
Én nem leszek soha sem a játékszered

Jó volt várni az éjt, amíg csendben leszállt
Míg a két karod engem bezárt
És az égről eltűnik a fény

Tudtam már csakis így lehet szép az élet
Csakis így lehet szép, csak véled
Mindig erről álmodoztam én

Nem, nem, nem
Soha nem, nem, nem
Én nem leszek soha sem a játékszered

Elringattad a szívemet minden jóval
Csupa vágyteli színes szóval
Milyen könnyen hittem neked én

Rájöttem, hogy a szívedet másnak szánod
De a csókokat tőlem várod
Nem is voltál soha az enyém

Nem, nem, nem
Soha nem, nem, nem
Én nem leszek soha sem a játékszered
Csókod is a másé lehet
A szerelem csak játék neked

De nem nekem
De nem nekem

Nem leszek játékszered
Ha már a mindened nem lehetek
Soha én

Egy világon át

Tudom, hogy csak erősnek akarsz tűnni
Bántottak már eleget, volt hogy már sírni sem volt erőd
Én nem akartam beállni ebbe a sorba és nem is fogok
Bár szent nem vagyok
De néha hibázunk, nem nagy dolog.
Én nem fogom szédíteni a szíved,
Kalandból a Földanya ölén már így is volt épp elég.
És aljas egy szerep lenne, ahogy vetíteném,
hogy én jobb lennék itt bárkinél…
Ugyan kinél?!

Mert ismersz, hogy virággal a kezemben,
az tudod nem én vagyok!
És nem bírok sírni sem,
pedig szorít a mellkasom.
Én nem akarok mondani szépeket,
a szavakkal megölném a lényeget.
És nem hoztam, bársony dobozban,
csillogó nemes fémeket.
És nem áll kinn, hófehér
lovak mögött szép hintó sem.
Visszahoztam a tőled kapott világot,
Ami megtanított élni, bár hiányzol.
Már tudom szeretni nem azt jelenti,
Hogy két ember egy igát von,
Hanem a másikat biztatni, repülni
át egy világon…

Tudom, hogy csak szépnek akarsz tűnni.
De amit az Istentől kaptál, annál mi lehetne szebb?
Volt, hogy már gyűlöltem magam én is
de változást is csak ajándékba kapunk,
ha arra végre méltók vagyunk.

Én nem tudom szédíteni a szíved.
Én nem mondhatom, hiszen nem lenne igaz és nem lenne szép.
Hogy az egyetlen voltál és leszel,
hiszen testünk csak porból van,
és ami azután lesz, ott mindenki egy.

Mert ismersz, hogy virággal a kezemben,
az tudod nem én vagyok!
És nem bírok sírni sem,
pedig szorít a mellkasom.
Én nem akarok mondani szépeket,
a szavakkal megölném a lényeget.
És nem hoztam, bársony dobozban,
csillogó nemes fémeket.
És nem áll kinn, hófehér
lovak mögött szép hintó sem.
Visszahoztam a tőled kapott világot,
Ami megtanított élni, bár hiányzol.
Már tudom szeretni nem azt jelenti,
Hogy két ember egy igát von,
Hanem a másikat biztatni, repülni
biztatni, repülni, hogy a másikat biztatni, repülni
át egy világon.
Át egy világon.
Át egy világon

Blabla

Ugye azt hitted mindent kibír,
Órákig nézted hogy sír,
és nem kívántál soha jóéjszakát neki.
És szidtad, mert jókedvű volt,
Akármit szólt, rosszat szólt.
Más volt mint Te,
Ezért meg kellett bűnhődnie.

Azt mondom neked:
Beszélj szebben, beszélj szebben hozzá,
Hát beszélj szebben, beszélj szebben hozzá!

Álmodom

Álmodom - néha már fényes nappal álmodom,
A múlt időkre nyílik ablakom,
S a pillanat törékeny szárnyakon
Bár itt repül, elfogni nem tudom.

Álmodom - a Holdat ringatja a Balaton,
Egy kócos fej zokog a vállamon.
Ne sírj, hisz szeretlek - én ezt súgom,
De ő már érzi, hogy én elhagyom.

Álmaimban megtalálom az elveszett időt,
Az út szélére hullott éveket.
S homályos, torz tükörből pillant vissza rám
A dallamokban őrzött képzelet.

Álmodom - fehér ing, nyakkendő a színpadon,
A táncteremben lázas izgalom,
A lelkünk hangja zeng a húrokon,
Remény és elszántság az arcokon.

Álmodom - kalandozások messzi tájakon
A zászlónk leng a régi várakon.
Vad éjszakák idegen ágyakon,
S valahol eltévedtünk félúton.

Álmaimban megtalálom az elveszett időt,
Az út szélére hullott éveket,
S homályos, torz tükörből pillant vissza rám
A dallamokban őrzött képzelet.

Álmodom - néha már fényes nappal álmodom.
Megállok itt, ezen a színpadon.
A dal még mindig édes fájdalom,
S hogy merre induljak, már nem tudom.

Tesséklássék

tenyérnyi tenger egy szobányi csenddel
tüntesd csak el hogyha semmid nem kell
amivel eddig megvoltál
szemernyi szégyen van itt csak egy maréknyi semmi
hogy mindig legyen minek mellémenni
amikor úgy tűnik egyszerre túl sok mindenért kár
hát tessék a lássék az asztal
az étlap az abrosz a szokásos angyal az ablak mellett rég
takaréklánggal ég mintha gyertyát figyelnék
a nyomodba vizslat a tükörnek izgul
magába zajlik a jég ha megindul
a szőnyeg legördül a függönyre fekszem
azt mondom csak amit eddig mondtam
igen én is többet hittem rólam
de nálam többet miért vársz tőlem
aki magának épít magára várat
ami kikerült belőle azt mellétette
mikor nem hitt benne hogy itt minden visszajár
az egekbe céloz a plafonra szárad
csak hogy mindig tudjon minek mellémenni
mikor úgy tűnik hogy kár jaj hagyd már
kinevettél ki se látszol a szavaid nélkül is érhetsz többet az életnél
miért szóljak a te nevedben?
nem is értem minek is téged tartalak pont meg az életben ott várlak
tovább ha van még ma jó messze mennék
ha lekerül a festék itt mindenki vendég
egy ablak a tükröm amim át hogyha nézek
a tegnap a holnap a holnap a nemrég
mögötte nézd az a temérdek emlék
egy sincs köztük amit eléd ne tennék
hogy ha várnál és mernék én utánad mennék
utánad egyből lennék az aki
a sötétbe kerget a szavadat lesi
mert nem sejti még hogy árnyéknak lenni
az melletted igazán nem az a munka
amit ne kéne valahogy élvezni tudni
a te nevedben ki se látszol a falaid nélkül is téged tartalak életben
ha belebuktam letagadtál
fenn várlak a folyosón téged végig mindegyik ablaknál ott állok
előtted most már nincs több titkom
a kezemben egyedül a tenyerem tartom
a tenyeremben meg a markom ha behajtom
az meg már mindjárt egyből az öklöm
miért kell mindent az orrodra kötnöm?
jaj ne kelljen mindent egyből kiböknöm
a te nevedben nem is értem minek is téged tartalak pont meg az életben
ha belebuknék ne sirassál
fenn várlak a folyosón végig téged mindegyik ablaknál ott állok nézd
csakazértis tettem bármit tettem
csak azért hogy bármit tettem tudjad
csakazértis tettem bármit tettem
bármit tettem tudtál rólam mindent
csakazértis tettem bármit tettem
hogy lenyugodhass bármit tettem tudtad
csakazértis tettem bármit tettem
bármit tettem tudtál rólam mindent kész

SZERINTED?

legelőször is alaposabban szemügyre vettem
ahogy általában bárkit akit az életemtől elirigyeltem
a kitaposott kis utakat amit a bozótért otthagytam
csak azért tettem hogy azt is ugyanolyan ösvénnyé tapossam
hogy ne mondhassa többet már rá senki se azt hogy járatlan
a botomat a földjébe mikor legelőször beleszúrtam
azt hallanod kellett volna azt hazudta élvezte
rájöttél? kérdezte na végre
nincs olyan akinek a lábain ne állna valaki
nincs akinek a hátát ne nyomná egy másik hát
nincs olyan aki vissza ne merne kérdezni
elege ne lenne abból mikor a szemeken már látszik
mennyire szeretik nézni az arcod amikor felkelsz és azt mondod
takarodjanak a házadból
felkelsz és azt mondod ne tekeregjenek a véredben
takarodjanak a hátadból ne tekeregjenek a véredben
ne vigyenek innen sehova téged hagyjanak csak az életben
ha neveltek engem valahogyan akkor egymagamnak neveltek
ha tehettek értem valamit is akkor a legtöbb amit megtettek
hogy megpróbáltak rávenni a lehető szerintük legjobbra
de közben úgy beszéltek rólam mintha ott se lettem volna
mégis élveztem ott lenni veletek minden egyes alkalommal
elmondtam mennyire nagyon nem akarom hogy hazavigyetek
igen az álmomban is álmodtam és elaludtam az álmomban
de az alvókámat bízd csak rám a tieiddel ébren van
feleselni látom őket egymással izgatottan
egymástól izgatottak a szemetekkel láthatóan
egyetértenek abban hogy ebben az elbaszott egy állapotban
egymással jóba jobban ha belefeszülnek se nem lehetnek
de mind közül a legokosabb az marad akinek a végére
sikerül veled valahogyan mégiscsak megetetnie
hogy te jobban érted azt is amire ő tanított téged
hogy ez itt egy szembogárnyi bolygó itt magadon kívül téged
meg nem találhat élet meg nem találhat élet
ezen a szembogárnyi bolygón magadon kívül téged
meg nem találhat élet
senki nem üldöz téged senki nem üldöz téged magadon kívül
senki nem üldöz téged senki nem üldöz téged magadon kívül
senki nem üldöz téged senki nem üldöz téged magadon kívül nem
nincs olyan akinek a lábain ne állna valaki
nincs akinek a hátát ne nyomná egy másik hát
nincs olyan aki vissza ne merne kérdezni
elege ne lenne abból mikor a szemeken már látszik
mennyire szeretik nézni az arcod amikor felkelsz és azt mondod
áááááááááááá
felkelsz és azt mondod
áááááááááááá
felkelsz és azt mondod
ooooooooooáááááááááá
látom ahogyan beszélnek hallom ahogyan bámulnak
de a szemeimmel nem hallok a füleim meg kápráznak
hallom ahogyan megnéznek látom amiket kérdeznek
de a füleimmel nem látok a szemeim erre süketek
mit ugatok itt ha nekem egyszer úgy a jó ha nem látnak?
mit akarok én ha nekem egyszer az a jó ha nem kellek?
mondd már meg
mit ugatok itt ha nekem egyszer úgy a jó ha nem látnak?
mit akarok én ha nekem egyszer az a jó ha nem kellek?
téged kérdezlek
mit ugatok itt ha nekem egyszer úgy a jó ha nem látnak?
mit akarok én ha nekem egyszer az a jó ha nem kellek?
mondd már meg
mit ugatok itt ha nekem egyszer úgy a jó ha nem látnak?
mit akarhatok ha nekem egyszer az a jó ha nem kellek?
szerinted?