Valahonnan

kint az utcán, át a téren
kerestelek a közértben délben
vagy a télben és a sárban
én mindig mindent megpróbáltam

hóban áztam, mindig fáztam
a lottózónál mindig vártam
kerestelek minden éjben
hátha eljössz mint a mesében

de nem jöttél, és nem jön el
nem hiszem, hogy érdekel:
hol van már a világvége
az Élet mégis csak megérte

Hol volt, hol nem
én hiszek még a mesében
talán már láttalak olyan
ismerős vagy valahonnan

te lennél mindig nekem az élet
üvölteném jó hangosan
a csel, a gól, a B-közép
abban minden benne van

vagyis minden benne lenne
veled a tér is meggörbülne
menj odébb, nem férek el
ha valakit is valaha érdekel

Hol volt, hol nem
én hiszek még a mesében
talán már láttalak olyan
ismerős vagy valahonnan

olyan … ismerős vagy valahonnan … olyan ismerős vagy valahonnan

a közeledbe kerülni - én ott vagyok, te itt –
a szemed elvitt, esetleg valami tipp?
… hogy jussunk egyről a kettőre végre
én fél tizenegyre, te meg általában délre …

… érkezel … a számod sincs meg nem is létezel
persze könnyebben menne, ha például tudnám a neved
vagy csak annyit, hogy Debrecen, Szolnok vagy Szeged

egy útvonal, egy helyszín kint vagy bent
egy klubban lent vagy a Face-en fent
az Instán, a Twitteren, a Snapchaten
én jobbra húználak a Tinderen

én tanácstalan vagyok, lehet ez a Vég-e
lehet belémégett ez a kép … de
… ez az érzés a gyomromban..
olyan ismerős vagy valahonnan

Valahol itt

Itt vagy, veled én, te meg én
gyere nézd meg
hogy merre sodor az élet
éltet ha nem is kéred
gyere, nem nézlek.

Belemar fenekedbe
a fekete feneketlen fantáziám
odaér, elkap csakis ügyesen
a kezem a kezedre talál.

Gyere, mondom, hogy ez nem London
itt nincsenek karcok a felhokön folyton
gyere, nézd el, hogy itt nem az ésszel
nyílnak az ajtók
és az álmod el is rajtolt.

Csak a nap felé nézek igazán
nem futok utánad
némán állok egy ház teraszán
fakulóban a szín, de a nyár odajár.

Még nem értjük a végét
nem kell, ne nézd a miértjét
botladozni a bajban gondtalan
ez az érték nem lehet oktalan.

Veled érzek, én nem
nézem a holnapot félkészen
csak a pillanat van, nem szédít
összevarr minket, megszépít.

fényt az űrbe

most a víz nagyobb a hídnál,
a sár a lepedőnél,
a repedés a falnál,
a rész az egésznél,
most a tapadás jobb az újnál,
a máj a tüdőnél,
de épphogy csak jobb,
mind az izmokból él,
most az utca falja a lábat
és minden kitér
az útból és a láz
már tarkóig ér,
most a csend dörömböl a zajnál
valami tanácsért,
húzd ki magad, mondja a zaj,
félni nem ér!

az űrbe, az űrbe is vittem már fényt,
elindultam és végigmásztam
az ég peremén,
a legmélyebb óceánba,
az éj hálószobájába is vittem már,
az ölemben vittem a fényt

lejtőkön lefelé
a szélben úszni,
néha elesni,
elesni, gurulni,
ragadni autók kerekén
kavicsként,
kapaszkodj, mondja a kerék,
félni nem ér!

az űrbe, az űrbe is vittem már fényt,
elindultam és végigmásztam
az ég peremén,
a legmélyebb óceánba,
az éj hálószobájába is vittem már,
az ölemben vittem a fényt

nem volt nehéz csak félni nem ér

A Földön kívül

A Földön kívül
A hangok másképp szólnak
A Földön kívül
A szó is mást jelent.

Rajtad kívül
Más nem bízik bennem
Rajtad kívül
Más nem hisz úgysem bennem

Te és én
Rohanunk a fény után.
Én és ő
Megtaláljuk még egymást.

Lehetek bárhol, a szívemből szól,
Mindig a szívemből szól ez a dal.
Lehetek bárki, a szívemből szól,
Hidd el, a szívemből szól ez a dal.

Az én rózsám

Az én rózsám egy olyan szép lány
Hogy koporsója
Arany széf tán
Benne alszik az én rózsám
Arany szeplők pozsgás arcán

És néha van hogy csókot kérek
az én rózsám édes méreg
Koporsója tárva nyitva
benne fekszem én is sírva

Az én rózsám pántlikája
Lobog a szélben vihar cibálja
Úgy szerette az én rózsám
Bús hajában nincsen ott már

És néha van hogy lopva kérem
Az én rózsám hogy haza térjen
Koporsója tárva-nyitva
Benne fekszik ő is sírva

Az én rózsám egy olyan szép lány
Ha keble ringat szívem szét mál
Elaltat majd az én rózsám
S ölel újra egyszer majd tán

És néha van hogy látni vélem
Az én rózsám nyári szélben
Koporsója tárva-nyitva
Benne fekszünk ketten sírva

Várj úgy

Szigorúbb a csendnél,
ahogyan a zajban te figyelsz.
Mintha velem lennél,
és veled volna majdnem ugyanez.
Gonoszabb a rendnél,
amit ez a káosz alakít.
Hogy lesz jó,
ha nem jól van így?
Hányszor kezdjem el újból?
Hányszor próbáljam újból?
Hányszor bukjam el újból,
ahogy máskor is azelőtt?

Nem azt kérem, hogy te keress,
és nem kell, hogy hitegess,
csak annyit segíts,
ha még van hozzád út valahol,
várj úgy, várj úgy, várj úgy.

Valahol
várj úgy, várj úgy, várj úgy.
Soha már másképp nem jó, más kép nem elég.
Nem kell. Nem jó. Nem szép.

Átmegyek a hídon.
A titok van a másik oldalon.
Van, amiben bízom,
de nem sikerül hitnek mondanom,
mert valamikor jártam,
valamikor jártam ugyanígy.
Hogy mennék már,
de nincs ott a híd.
Hányszor kezdjem el újból?
Hányszor próbáljam újból?
Hányszor bukjam el újból,
ahogy máskor is azelőtt?

Nem azt kérem, hogy te keress,
de nem kell, hogy hitegess,
csak annyit segíts,
ha még van hozzád út valahol,
várj úgy, várj úgy, várj úgy.

Valahol
várj úgy, várj úgy, várj úgy.
Soha már másképp nem jó, más kép nem elég.
Nem kell. Nem jó. Nem szép.

Tompa kések

A nőknél, akik egyedül élnek, tompák a kések.
A kád szélén, ha habfürdőznek, kis mécsesek égnek.

Azoknak a fényében nézik e szép hervadó testük,
Aztán lehunyják a szemük, és olyankor újra együtt

Vannak valakivel...
Vannak valakivel...
A kádban valakivel...

Vannak valakivel, aki pont most nem lehet itt.
Vagy azért, mert van feleségük - ilyen például Brad Pitt -,

Vagy azért, mert meghalt, vagy azért, mert nincsen kedve.
Késtél, ezért egész éjjel tompa marad a penge.

Vannak valakivel...
A kádban valakivel...
Vannak valakivel...
Ott vannak valakivel...

Száraz rúzs

Száraz rúzsos ecsettel
Festem a szívem
A véremmel letesztelem
Milyen a színe
Túl sokáig lüktetett vakon
Összetört alattad a pamlagon

Rúzsfoltok a képemen
Vágyak bilincsben
Festett szívem részegen
Tántorog itt bent
Túl korán búcsúzott vajon?
Visszajátszanám egy szalagon

Innék még belőled
Kitárnám előtted
De sajnos nem enged
A józanész
Odalökném néked
Bájolnám bőrödet
De most már visszatart
A szenvedés

Ezerszer és ezeregyszer
Azt hitte te vagy a gyógyszer
Túl hűséges szemekkel
Sötét napszemüveggel
Túl sokáig lüktetett vakon
Összetört alattad a pamlagon

Azt hittem mégis magammal vihetném…
Meztelen úton szaladunk, mondd hová sietnénk?
A percek kivetkőznek, remegnek mint falevél
Összegyűrt ingem rég vasalt szívvel zenél

Úgy lüktet vakon, vajon kiért dobog?
Dadog a szerelem, botlik az élet, kopog
Míg cifra vágyai múltján réved,
Az órák csendes, szenvedő utakra térnek

Innék még belőled
Kitárnám előtted
De sajnos nem enged
A józanész
Odalökném néked
Bájolnám bőrödet
De most már visszatart
A szenvedés

Ezerszer és ezeregyszer
Azt hitte te vagy a gyógyszer
Túl hűséges szemekkel
Sötét napszemüveggel
Túl sokáig lüktetett vakon
Összetört alattad a pamlagon

Mondani könnyű

Vágy ébred
Korai lenne még az eskü
Mondani könnyű
Hagyd a csöndet
Hagy mondja el, mit érzel
Ne beszélj ma még
Majd holnap kimondjuk
Ne kérdezz, ma hagyjuk
Megkapod a választ
Csak most ne beszélj

Ne mondd, hogy jó
Ne mondd, hogy szép
Ne mondd, hogy fáj
Csak azt, hogy még
Ne mondd, hogy most
Ne mondd, hogy rég
Ne mondd, hogy kár
Csak azt, hogy még

Mért kéne
Elcserélni a kimondhatatlant
A kimondhatóval?
Ezernyi gát van
Az erotikában: némán törd át
Ne beszélj ma még

Majd holnap kimondjuk
Ne kérdezz, ma hagyjuk
Megkapod a választ
Csak most ne beszélj

Ne mondd, hogy jó
Ne mondd, hogy szép
Ne mondd, hogy fáj
Csak azt, hogy még
Ne mondd, hogy most
Ne mondd, hogy rég
Ne mondd, hogy kár
Csak azt, hogy még 

A gyerek légzés

Gyerek vagy még, s mégis szinte készen
A ránc, szemednél bujkáló mosoly,
Ujjad végén a Nap már felnézhet,
Hátad ívén elfutnak folyók.

Miféle isten ver meg?
Hányféle lendületben?
Miféle cirkuszi mámor?
Minden botlás bennem osztoz.

Csontjaid már ugrásra készen,
A szíved fölött albérletlakók
A homokozóban elkopott a térded
A szemedben ezeréves sók

Miféle isten ver meg?
Hányféle lendületben?
Miféle cirkuszi mámor?
Minden botlás bennem osztoz.

Persze mindig mondom,
Magamat tanítom:
Lélegezz!
Lélegezz!

Megkel a lélek, a mellkasodban hízik,
Odaég, ha túl sokáig élsz,
Megfeszül az ín a szívverésben,
Egy dohos szekrény sok ruhát ígér

Miféle isten ver meg?
Hányféle lendületben?
Miféle cirkuszi mámor?
Minden botlás bennem osztoz.

Persze mindig mondom,
Magamat tanítom:
Lélegezz!
Lélegezz!

Gyerek vagy még, s mégis szinte készen
Ugrásra kész, minden inad vár
Valóság vagy, s mégis észrevétlen,
Csak suttognak, de nem beszélnek a fák.

Persze mindig mondom:
(Mindig mondom)
Lélegezz!
(Lélegezz!)

Lélegezz

Why

Somewhere in between here and heaven
Somewhere in between where and why
Somewhere in another dimension
I can hear you asking me why

Why
Why

Tell me can you hear me I’m calling
Tell me you can hear me don’t cry
Tell me that you’re not feeling lonely
Somewhere in between where and why

I will wait for you
Will you wait for me?
I will wait for you
Will you wait for me?

Tell me
Tell me
Tell me
Tell me

Somewhere at the crossroads of nowhere
Somewhere at the crossroads of why
Somewhere in another dimension
I can hear you asking me why

Why
Why

Will you wait for me?
I will wait for you
Will you wait for me?
I will wait for you

Me and Bobby McGee

Busted flat in Baton Rouge, waitin' for a train
And I's feelin' near as faded as my jeans
Bobby thumbed a diesel down, just before it rained
It rode us all the way to New Orleans

I pulled my harpoon out of my dirty red bandanna
I was playin' soft while Bobby sang the blues, yeah
Windshield wipers slappin' time, I was holdin' Bobby's hand in mine
We sang every song that driver knew

Freedom's just another word for nothin' left to lose
Nothin', don't mean nothin' hon' if it ain't free, no no
And, feelin' good was easy, Lord, when he sang the blues
You know, feelin' good was good enough for me
Good enough for me and my Bobby McGee

From the Kentucky coal mine to the California sun
There Bobby shared the secrets of my soul
Through all kinds of weather, through everything we done
Yeah, Bobby baby kept me from the cold

One day up near Salinas, Lord, I let him slip away
He's lookin' for that home, and I hope he finds it
But, I'd trade all of my tomorrows, for a single yesterday
To be holdin' Bobby's body next to mine

Freedom's just another word for nothin' left to lose
Nothin', that's all that Bobby left me, yeah
But, feelin' good was easy, Lord, when he sang the blues
Hey, feelin' good was good enough for me, mm-hmm
Good enough for me and my Bobby McGee

All apologies

What else should I be
All apologies
What else could I say
Everyone is gay
What else could I write
I don't have the right
What else should I be
All Apologies

In the sun
In the sun I feel as one
In the sun
In the sun
Married
Buried

I wish I was like you
Easily amused
Find my nest of salt
Everything is my fault
I'll take all the blame
Aqua seafoam shame
Sunburn with freezer burn
Choking on the ashes of her enemy

In the sun
In the sun I feel as one
In the sun
In the sun
Married
Buried
Married
Buried

Yeah yeah yeah yeah

All in all is all we are

Színdarab

Engedelmes, rövid válasz hagyja el az ajkaid,
kérhetne bármit ő most tőled - a csillogás, az elcsábít.
Kérdeztem, hogyan s mikor volt? hogy mikor jött a pillanat?
Lecseréltél, eldobtál. Megbántad? A lelked most már itt ragadt.

Elvesztett színdarab most az egész élet,
zuhanok, fuldoklom, ennyi maradt.
Elvesztett színdarab most az egész élet,
zuhanok, fuldoklom, de ő megmaradt.

Játék volt! Valóság az mégis... Hogyan is hihetnék most mást?
Elképzelt jelmezek mesélik a szemfényvesztett előadást.

Hey Jude

Hey Jude, don't make it bad,
Take a sad song and make it better.
Remember to let her into your heart,
Then you can start to make it better.

Hey Jude, don't be afraid,
You were made to go out and get her.
The minute you let her under your skin,
Then you begin to make it better.

And any time you feel the pain, hey Jude, refrain,
Don't carry the world upon your shoulders.
For well you know that it's a fool who plays it cool
By making his world a little colder.

Da da da da da da da da da da.

Hey Jude, don't let me down,
You have found her, now go and get her.
Remember to let her into your heart,
Then you can start to make it better.

So let it out and let it in, hey Jude, begin,
You're waiting for someone to perform with.
And don't you know that it's just you, hey Jude, you'll do,
The movement you need is on your shoulder.

Da da da da da da da da da
Hey Jude, don't make it bad,
Take a sad song and make it better.
Remember to let her under your skin,
Then you begin to make it better.
Better, better, better, better, better, better, oh...

La-la-la la-la-la-la la-la-la-la, hey Jude.

Nélküled

Annyi mindent kéne még elmondanom
S ha nem teszem, talán már nem is lesz rá alkalom
Hogy elmeséljem, milyen jó, hogy itt vagyunk
S mint a régi jó barátok egyet mondunk s egyet gondolunk

Mint a villám tépte magányos fenyő
Mint a vízét vesztett patak, mint az odébb rúgott kő
Mint a fáradt vándor, ki némán enni kér
Otthont, házat, Hazát, nyugalmat már többé nem remél

S bár a lényeget még nem értheted
Amíg nem éltél nehéz éveket
Hogy történjen bármi, amíg élünk s meghalunk
Mi egy vérből valók vagyunk

Mint a leszakított haldokló virág
Mint az öt millió magyar, akit nem hall a nagyvilág
Mint porba hullott mag, mi többé nem ered
Ha nem vigyázol ránk olyanok leszünk mi is, nélküled.

S bár a lényeget még nem érthetted
Amíg nem éltél nehéz éveket
Hogy történjen bármi, amíg élünk s meghalunk
Mi egy vérből valók vagyunk!

Az ünnep

A ritka percek selyemszalagját most együtt bontsuk fel,
A számlát úgysem veszíthetjük el, most mégis rejtsük el,
S mint szelíd kéz a lázas gyermek forró homlokán,
Vagy rossz álom, ha felriaszt, és odabújsz hozzám,
Olyan jó-jó-jó, de mondd, hány perc az ünnep?
Oh mondd-mondd-mondd-mondd-mondd, mondd, meddig tart?

A béke, nehogy végleg elfelejtsd, üzen, hogy létezik,
Mondd, meglep-e, ha átnyújtom neked az ünnep perceit?
S csak félrekapcsolt csengetés, ha drága hangot vársz
Vagy régi zsebben maradt pénz, mit szűk napon találsz
Oh mondd-mondd-mondd-mondd-mondd, mit ér az ünnep?
Oh mondd-mondd-mondd-mondd-mondd, mondd, meddig tart?

S mint szelíd kéz a lázas gyermek forró homlokán,
Vagy rossz álom, ha felriaszt, és odabújsz hozzám,
Olyan jó-jó-jó, de mondd, hány perc az ünnep?
Oh mondd-mondd-mondd-mondd-mondd, mondd, meddig tart?

The Unforgiven

New blood joins this earth
And quickly he's subdued
Through constant pained disgrace
The young boy learns their rules

With time, the child draws in
This whipping boy done wrong
Deprived of all his thoughts
The young man struggles on and on, he's known
A vow unto his own
That never from this day
His will they'll take away

What I've felt
What I've known
Never shined through in what I've shown
Never be
Never see
Won't see what might have been

What I've felt
What I've known
Never shined through in what I've shown
Never free
Never me
So I dub thee “Unforgiven”

They dedicate their lives
To running all of his
He tries to please them all
This bitter man he is

Throughout his life the same
He's battled constantly
This fight he cannot win
A tired man they see no longer cares
The old man then prepares
To die regretfully
That old man here is me

What I've felt
What I've known
Never shined through in what I've shown
Never be
Never see
Won't see what might have been

What I've felt
What I've known
Never shined through in what I've shown
Never free
Never me
So I dub thee “Unforgiven”

You labeled me
I'll label you
So I dub thee “Unforgiven”

Ajándék

Tél volt, hó esett és jöttek az ünnepek
Gondolkodtam, mit is adhatnék neked.
Amit csak én adhatok, amiről te is tudod,
hogy igazán én vagyok.

Minden gazdagságom hangok és szavak,
Néhány általuk kimondott gondolat.
Egyet elmondtam neked, hogyha igaznak hiszed,
Mondd el mindenkinek!

Kívánj a szónak nyílt utat,
És a dalnak tiszta hangokat,
Kívánd, hogy mindig úgy szeresselek,
Ahogy szeretnéd, hogy szeressenek.

Csak arról énekelek, amit igaznak hiszek,
S csak akkor szól neked, ha te is úgy hiszed,
Hisz te is úgy élsz, ahogy én,
Te is azt álmodod, amit én,
Legalábbis úgy szeretném.

Idővel

Ha újra kezdhetnénk
Annyi mindent másképpen tehetnénk,
De azok úgy már mások és nem mi lennénk.
Újra kezdhetnénk
De most is szebb utat kereshetnénk
Idővel Minden HIBÁNKBÓL ÁLDÁST vehetnénk.

Annyi minden van már mögöttünk,
Szavak sem kellenek, hogy halljalak
Sokszor van, hogy magam sem értem
Hiába nem akarlak: megbántalak.
Miféle szellem a szeretet bennünk?
Amennyit adni tudsz, vissza annyi jár.
És ha majd el kell köszönnünk
Ez az egy híd örökre közöttünk áll.

Ha újra kezdhetnénk
Annyi mindent másképpen tehetnénk,
De azok úgy már mások és nem mi lennénk.
Újra kezdhetnénk
De most is szebb utat kereshetnénk
Idővel Minden HIBÁNKBÓL ÁLDÁST vehetnénk.

Milliónyi csillag az égbolt
Sorsunk tükrével, ahogy hozzánk simul
Sok látja, de kevesebb érti
Hogy igazán csak a FÁJDALOMBÓL TANUL
Miféle szellem a szerelem köztünk
Mint kísértet néha visszajár
Úgy tanít, hogy elillan újra
Valamit elcsen, amitől megfagy a világ.

Ha újra kezdhetnénk,
Annyi mindent másképp tehetnénk,
De azok úgy már mások és nem mi lennénk.
Újra kezdhetnénk
De most is szebb utat kereshetnénk
Idővel minden hibákból áldást vehetnénk.