Óriások

Egy nagy vászon mögé rejtesz,
Falrafirkált köd vagyok.
Szép a szádon a kőlehelet,
Én papírnehezéknek való vagyok.
És jönnek majd az óriások,
És ők tudják, hogy mit szabad.
Ökölre mennek, ej, ha házhoz
Hozzák azt a zűrt meg zavart!

Hogyha szaladsz, akkor most állj meg, állj meg!

Sorban állnak, az egyik mormol
És belehajol az értelembe.
A másik dönget, csendet parancsol,
Megágyazna ő az én fejemben.
És egyre furcsább az íz a számban,
És egyre nehezebb ezt rágni már.
Még egy pillantás ebben a világban,
És nem zavar már semmilyen határ.

Hogyha szaladsz, akkor most állj meg, állj meg!

Ébressz fel

Ha egyszer látod,
Hogy az ajtón jönnek be,
Fogod a fejed, most melyiket engedd be?
Azt, aki játszik, a varázsigést, vagy azt a szemtelenül magas vitézt?
Nem látod, a fák alatt csücsül
A lakatos, aki bújt, aki nem, menekül.
Összehívja a vitézt, a játszót és a maradék égbe kiáltót.
És kérdeznék, hogy hol voltál mostanáig?
Táncodtól majd az egész vidék virágzik.

De én csak nézem a holnapot,
Kényelmes vagyok.
Föld hívja még egyszer, gyere, ugyanúgy ébressz fel.

Megjön a lakatos, kérdi, hogy mi van?
A nyomában loholnak boldogan,
Nem zár az ajtó és nem találom,
A kulcs meg valahol a zárt osztályon.
De ő csak néz, és csak néz engem bambán.
Minek ide zár, kulcsom sincs most már,
Ha az ajtó nyitva állna, az egész lakás most menne bálba.

Ha egyszer látod,
Hogy az ajtón jönnek be,
Fogod a fejed, most melyiket engedd be?
Azt, aki játszik, a varázsigést, vagy azt a szemtelenül magas vitézt?
Nem látod, a fák alatt csücsül
A lakatos, aki bújt, aki nem, menekül.
Összehívja a vitézt, a játszót és a maradék égbe kiáltót.
És kérdeznék, hogy hol voltál mostanáig?
Táncodtól majd az egész vidék virágzik.

De én csak nézem a holnapot,
Kényelmes vagyok.
Föld hívja még egyszer, gyere, ugyanúgy ébressz fel.

Nélküled

Árnyék fény nélkül...
Mondat szó nélkül...
Tenger víz nélkül...
Ennyi vagyok nélküled én!

Dallam hang nélkül...
Felhő szél nélkül...
Erdő fák nélkül...
Ez lettem nélküled én!

Nézz rám! Ismerj Rám, némán,
szavak nélkül is értem már,
hogy te is hiszel a mesékben,
hiszel ugyanúgy még talán!

Ugye tudod mit ígértél?
Hogy mindig rám találsz.
Bár ismersz rég,
ha álmodban látsz!

Minden nap fáradt lánggal ég.
Nélküled!
Egyedül meddig bírom még?
Minden nap várom hova sodor a szél,
de úgysem hiszem el,
hogy igazán itt felejtettél!
Amíg jót ígérsz, te jót remélsz,
hát lépj ki álmomból:
Régen élsz!

Jöjj el álmomból,
jöjj el vágyamból,
minden sóhajból,
Angyal, kit nem láttam még!

Minden harcomban,
minden vad szóban,
minden arcomban,
ott vagy és csak tőled lesz szép!

Nézz rám! Ismerj Rám, némán,
szavak nélkül is értem már!
Legyen aki megvéd,
legyen aki rád vigyáz!

Hát legyen aki elkísér,
aki érted mond imát,
és mindig rád talál.
Bármerre jársz!

Minden nap fáradt lánggal ég.
Nélküled!
Egyedül meddig bírom még?
Minden nap várom hova sodor a szél,
de úgysem hiszem el,
hogy igazán itt felejtettél!
Amíg jót ígérsz, te jót remélsz,
hát lépj ki álmomból:
Régen élsz!

Minden nap fáradt lánggal ég.
Nélküled!
Egyedül meddig bírom még?
Minden nap várom hova sodor a szél,
de úgysem hiszem el,
hogy igazán itt felejtettél!
Amíg jót ígérsz, te jót remélsz,
hát lépj ki álmomból:
Régen élsz!

Gyönyörűm

Lesz baj
És az én gondom
Hogy biztonságban légy
És mindent megtennék
Érted, hidd el

Jól jön
Most a védettség
Bár helyedben lennék
Csöpp VIP vendég

Gyönyörűm, eljöttél,
Gyönyörűm, hol voltál?
Karom elringat már

És majd, ha csüggedten vagy boldog szívvel hurcolnád
Az élet könnyű, titkos terhét
Lesz majd ki bárhol vagy, mindig féltve gondol rád

Szétnéz
Édes álmából épp felköltötték
Mit lát, mit gondol?
Vaksin kémlel

Mit rejt
lelke, mit vonszol, mely
csillagról küldték?
Tán jobban ismerték?

Gyönyörűm, eljöttél - hello
Gyönyörűm, hol voltál? - hello
Karom elringat már - hello

És majd, ha csüggedten vagy boldog szívvel hurcolnád
Az élet könnyű, titkos terhét
Lesz majd ki bárhol vagy, mindig féltve gondol rád

Látsz még

Tudom, hogy itt vagy
Most nem nyitom ki a szemem
Mert felébrednék
És ki tudja mi lesz velem
Tudom, hogy eljössz
És egyszer hazaviszel
Ha rég láttál
Majd sokáig nem eresztesz el

Én azt szeretném
Hogy kezedbe legyen kezem

Tudom, látsz még
Most nem fogod kezem
Messze jársz rég
Én a szíved hiszem
Hiszen ez játék
És hinned kell nekem
Hogy sosem hiányzol
Mert mindig itt vagy velem

Tudom, hogy eljössz
És egyszer hazaviszel
Ha rég láttál
Majd sokáig nem eresztesz el
Tudom, hogy így lesz
Mert megmondtad nekem
Ha sokat kibírok
Majd hozol valamit nekem

Én azt szeretném
Hogy kezedbe legyen kezem

Tudom, látsz még
Most nem fogod kezem
Messze jársz rég
Én a szíved hiszem
Hiszen ez játék
És hinned kell nekem
Hogy sosem hiányzol
Mert mindig itt vagy velem

Tudod, már régen
Akartam mondani neked
Köszönöm szépen
Végül is az életet
Mert megtanultam
Hogy szeretni hogyan lehet

Tudom, látsz még
Most nem fogod kezem
Messze jársz rég
Én a szíved hiszem
Hiszen ez játék
És hinned kell nekem
Hogy sosem hiányzol
Mert mindig itt vagy velem

Súlytalan

Nyugi van, ez még nem a halál
Neked még nem
Alice és Lassie hazatalál
De te még nem
Pihen a szív, elrepít a szél
Fut az álom
Kisüt a nap, köszörüli az élt
A fűszálon

Igazi a csoda
Nem csalás, nem ámítás
Nagyon élem
Ha beleszakadok is
Van tovább és még tovább
Ki, ha én nem?
Majd belezuhanok a
Nagy banális éjbe tán
De ma még nem
Mindig akad okom
És van miért, és van kiért

Szeretek, ölelek, zokogok, remegek
Rohanok, elesek, zuhanok, lebegek
Súlytalan…

Hajlik a tér és szökik a kút
A hajam egy hullám - kanyar az út
Soha többé nem botlik a ló
Repül és ámul – ez neki való

Igazi a csoda
Nem csalás, nem ámítás
Nagyon élem
Ha beleszakadok is
Van tovább és még tovább
Ki, ha én nem?
Majd belezuhanok a
Nagy banális éjbe tán
De ma még nem
Mindig akad okom
És van miért, és van kiért

Szeretek, ölelek, zokogok, remegek
Rohanok, elesek, zuhanok, lebegek
Súlytalan…

Éjszaka van

Nem biztos, hogy feljövök, hogy feljövök érted,
Hogy nem engedlek itt maradni.
Nem biztos, hogy feljövök, hogy feljövök innen,
Innen a mélyből, ahol meghúztam magam.
Itt éjszaka van...

Nem tudom, hogy félek-e tőled,
Szelíd vagy és veszélyes.
Nem biztos, hogy visszajössz, ha kiengedlek
E furcsa szívből, ahol meghúztad magad.

Itt maradtam az éjszakában.
Fel se tűnt, hogy milyen csend lett mostanában.
Beengedtem a sötétséget,
És azóta nem talállak benne téged.

Összeér az éjszakában
Látomás és valóság.
Nem tudom, hogy melyik vagy, végül is mindegy...
Bármelyikben meghúzom magam.

Itt maradtam az éjszakában.
Fel se tűnt, hogy milyen csend lett mostanában.
Beengedtem a sötétséget,
És azóta nem talállak benne téged.

Utolsó perc

Ígérd meg, mindent megteszel,
Ha hívlak, csak velem leszel,
Ígérd meg, mindig rám figyelsz,
Ha a hiányodban elveszek,

Úgy, fáj, ha távol vagy tőlem,
És bánt, ha érzem, hogy félsz,
Már nem látom rajtad,
Pont azt, mint rég,
Bár tudnám, hogy miért.

Ha nézlek, megszűnik a világ,
Az időt, megállítanám,
Félek, a magány lesben áll,
Míg bújócskázunk, ránk talál,

Mert, fáj, ha távol vagy tőlem,
És bánt, ha érzem, hogy félsz,
Már nem látom rajtad,
Pont azt, mint rég,

Engedd, hogy szálljak tovább,
Elvesztett álmaink után,
Élhetnénk, úgy, hogy minden perc…az utolsó talán.

A sorsunk meg van írva rég,
Egy pillanat, mond mennyit ér,
Ha akkor pont nem éljük át,
S, az volt az utolsó talán,

Engedd, hogy szálljak tovább,
Elvesztett álmaink után,
Élhetnénk, úgy, mint bárki más,

Engedd, hogy szálljak tovább…

Another love

I wanna take you somewhere so you know I care
But it's so cold and I don't know where
I brought you daffodils in a pretty string
But they won't flower like they did last spring
And I wanna kiss you, make you feel alright
I'm just so tired to share my nights
I wanna cry and I wanna love
But all my tears have been used up
On another love, another love
All my tears have been used up
On another love, another love
All my tears have been used up
On another love, another love
All my tears have been used up
Oh oh
And if somebody hurts you, I wanna fight
But my hands been broken, one too many times
So I'll use my voice, I'll be so fucking rude
Words they always win, but I know I'll lose
And I'd sing a song, that'd be just ours
But I sang 'em all to another heart
And I wanna cry I wanna learn to love
But all my tears have been used up
On another love, another love
All my tears have been used up
On another love, another love
All my tears have been used up
On another love, another love
All my tears have been used up
Oh oh
(Oh, need a love, now, my heart is thinking of)
I wanna sing a song, that'd be just ours
But I sang 'em all to another heart
And I wanna cry, I wanna fall in love
But all my tears have been used up
On another love, another love
All my tears have been used up
On another love, another love
All my tears have been used up
On another love, another love
All my tears have been used up oh oh

Kettőből egy

Úgy volt, hogy elmondod, hogy lesz a viharból,
Viharból szép idő, ott láttalak múltkor én.
A fejemben zavar van, zavaros már a köd,
A ködtől én zavartan bámulok, s negyed öt van.

Nagyon korán van, korán van énnekem,
Hisz csak most jöttem, nem láttam én sosem
Szebbet én nálad, hát engedd, hogy maradjak,
Maradnék én veled, engedd, s nem zavarlak.

Csak az enyém ilyen szép, csak az enyém.
Lehet-e még, ugye még leszel enyém?

Játszhatunk még egy pár évet, én nem bánom,
Szerelmes lettem és ennyi volt magányom, értem én.
Hogy lesz a kettőből egy, mire odaér,
Oda, hol várhatna minket egy szép fedél?

Korán van, még korán, alszom egy keveset,
Hisz csak most jöttem, s nem láttam én szebbet,
Nem láttam én szebbet nálad, hát maradnék,
Párnám, ha te lennél, földre én nem esnék.

Visszavág a sors

Minden hajnallal ugyanúgy ébredek,
Mint, aki utoljára kél.
Minden alkonnyal úgy számolok el,
Mint, aki jó bírát remél.

Mert tűrtem, hallgattam éppen eleget,
Úgy, ahogy a legtöbb ember él.
Bírtam fájdalmat, durva ütleget,
Így fizettek jámborságomért.

De akárhogy rám tiporsz, talpra állok én,
Hittel élek, nem hagyom magam.
Neked a vagyon az egyetlen remény,
Látszatra színarany, de biztos híja van.

Átkozz, kínozz, s ha mindez nem elég,
Vedd el az életem felét!
De visszavág a sors, hiszen úgyis tudom rég,
Hogy háromszor veri ezt rajtad vissza még.

Kényes úr a földes úr, mint minden hatalom,
De pörös számat nem foghatja be.
Nem alhat, ha sanyargat, mert elbánok vele.
Talán ő is tudja, jobb lesz nélküle.

Átkoz, kínoz, s ha mindez nem elég,
Elveszi az életem felét!
De visszavág a sors, hiszen úgyis tudom rég,
Hogy háromszor veri ezt rajta vissza még.

Háromszor veri ezt rajtad vissza még.
Háromszor veri ezt rajtad vissza még.
Háromszor veri ezt rajtad vissza még.

Fekete Anemona

Fekete rúzzsal puha ajkaid még puhítod.
Mesélj, Megváltó mesét!
Te tündöklés-szirmú virág! Mert a holló is madár,
S néha csak ő nem látja így...
Te fénylő gyász-leány!

Mint áldozó az ostyát, én úgy kérem csókodat!
A féltés udvarán ölelj magaddá!
Szoríts, s majd elfogad az élő tisztaság!
Ez a legnagyobb önzés, de ettől áll a világ.

Leplezd magaddal, bújtasd szirmoddal vén tanítód!
S ha kilélegeznéd, én tüdőmbe szívnám a halált!
Ez a legjobb jó, s ha már mindenképp elveszünk,
Legyen meg így! Te varjú-lelkű nő, Te mennyből
Hulló eső!

Én így kérem csókodat!
A féltés udvarán ölelj magaddá!
Szoríts, s majd elfogad az élő tisztaság!
Ez a legnagyobb önzés, de ettől áll a világ!
De ettől a világ, de ettől a világ...
...Tőled áll a világ...!

A Part

Velem annyi minden történt, tudom nehéz lesz elhinni,
Pedig minden egyes része valóság.
De a leges-legőszintébb csak hozzád tudtam lenni,
A titkom eléd tárva, nincs hazugság.

Felfedeztem melletted, hogy te lehetsz a holnap,
Tudtam, ez az érzés megtalál.

Add, hogy száz évig tartson, és sosem múljon el,
Veled megszöknék a Paradicsomból, ha kéred.
Legyen bármi az álmod, én elhiszem veled,
Nincs semmi fontosabb, csak téged lássalak, mosolyogni reggel.

Neked én leszek a hullám, ami most ér partot végleg,
És nyugalomra csobban majd egy sziklán.
Velem jobb nem is történhet, mert én ezért jöttem létre,
Hogy nálad partot érjek a hosszú út után.

Táncolunk a végtelenbe, elragad a tenger,
De egymás felé sodor úgyis az ár.

Add, hogy száz évig tartson, és sosem múljon el,
Veled megszöknék a Paradicsomból, ha kéred.
Legyen bármi az álmod, én elhiszem veled,
Nincs semmi fontosabb, csak téged lássalak, mosolyogni reggel.

Add, hogy száz évig tartson, és sosem múljon el,
Veled megszöknék a Paradicsomból, ha kéred.
Legyen bármi az álmod, én elhiszem veled,
Nincs semmi fontosabb, csak téged lássalak.

Azon az éjszakán

Vinnélek innen messze, ezer tájon át
De vacog a szívem, nincsen rá kabát
A legszebb rózsát szedtem le a réten
Most mind virágzik, csak a tiéd nem
Neked egészen átadom magam
De nincsen semmim, hogy megosszam
Szeretném újra látni a színeket
Újra megtalálni, ami elveszett
Ref.:
Azon az éjszakán
Hűvös éjszakán
Könny csordult a házfalán
Azon az éjszakán
Szótlan éjszakán
Elárult egy hűtlen lány

Azon az éjszakán
Furcsa éjszakán
Nem is volt igaz talán
Érted harcba szállnék, bárkivel
De fáradt testem tele sebekkel
Ezért üvöltök majd, hangom a fegyverem
A szavak győznek, de én már sosem
Írnék egy dalt is rólad, de nem tudok
Csak egy elkopott, ócska dallamot
Szeretném újra látni a színeket
Újra megtalálni, ami elveszett
Ref.:
Azon az éjszakán
Hűvös éjszakán
Könny csordult a házfalán
Azon az éjszakán
Szótlan éjszakán
Elárult egy hűtlen lány

Azon az éjszakán
Furcsa éjszakán
Nem is volt igaz talán

Nélküled

Egy szó mi nem szól csak ott hallgat bent.
Volt ami volt, nincs zaj van csend.
Egy szó ami szól, de nem értem meg
Sokszor mondtad már viszlát-viszlát
Sokszor mondtam már, viszlát-viszlát
Sokszor mondtad már viszlát-viszlát
Sokszor mondtam már, viszlát-viszlát

Maradjak vagy menjek? Te mondd meg!
-Nekem már nem megy. Csak nézem, ahogy minket el a por lep
A sok bizsu között arany vagy
mégsem ragyog úgy a szem, inkább megyek. Vagy maradjak?
A csend beszél itt, megy az agy vs. szív
egy óra egy perc míg nem mondja jobb lesz majd így.
Nem ölel már csak megöl ezzel
egykor kéz a kézben, de most fél méter is ezer.
Hova lett a fény? Miért vagy ilyen távol?
Miért csak pislákol a tűz miért nem lángol?
Késő van már ahhoz, hogy észrevedd
kilép az ajtón mondja: Viszlát, ég veled.

Egy szó mi nem szól csak ott hallgat bent.
Volt ami volt, nincs zaj van csend.
Egy szó ami szól, de nem értem meg
Sokszor mondtad már viszlát-viszlát
Sokszor mondtam már, viszlát-viszlát
Sokszor mondtad már viszlát-viszlát
Sokszor mondtam már, viszlát-viszlát

Önkéntes áldozat vagyok
eltávozok majd egy átkozott napon.
A választ megkapod: nem változom
már megint ugyan oda jutottunk, ez fárasztó!

Tök mindegy csak el innen messze,
mert szívből színlelsz te színt a színre.
Beborul az ég, könnyek hullanak a földre,
ez olaj a tűzre, megég az ember bőre.

Csak pakolom a cuccom össze,
nem kérdés hogy jössz-e, nem tarthatsz már vissza.
A lelkem tiszta mint a kristály,
viszlát, good bye, peace, luv

Egy szó mi nem szól csak ott hallgat bent.
Volt ami volt, nincs zaj van csend.
Egy szó ami szól, de nem értem meg
Sokszor mondtad már viszlát-viszlát
Sokszor mondtam már, viszlát-viszlát
Sokszor mondtad már viszlát-viszlát
Sokszor mondtam már, viszlát-viszlát

Valahonnan

kint az utcán, át a téren
kerestelek a közértben délben
vagy a télben és a sárban
én mindig mindent megpróbáltam

hóban áztam, mindig fáztam
a lottózónál mindig vártam
kerestelek minden éjben
hátha eljössz mint a mesében

de nem jöttél, és nem jön el
nem hiszem, hogy érdekel:
hol van már a világvége
az Élet mégis csak megérte

Hol volt, hol nem
én hiszek még a mesében
talán már láttalak olyan
ismerős vagy valahonnan

te lennél mindig nekem az élet
üvölteném jó hangosan
a csel, a gól, a B-közép
abban minden benne van

vagyis minden benne lenne
veled a tér is meggörbülne
menj odébb, nem férek el
ha valakit is valaha érdekel

Hol volt, hol nem
én hiszek még a mesében
talán már láttalak olyan
ismerős vagy valahonnan

olyan … ismerős vagy valahonnan … olyan ismerős vagy valahonnan

a közeledbe kerülni - én ott vagyok, te itt –
a szemed elvitt, esetleg valami tipp?
… hogy jussunk egyről a kettőre végre
én fél tizenegyre, te meg általában délre …

… érkezel … a számod sincs meg nem is létezel
persze könnyebben menne, ha például tudnám a neved
vagy csak annyit, hogy Debrecen, Szolnok vagy Szeged

egy útvonal, egy helyszín kint vagy bent
egy klubban lent vagy a Face-en fent
az Instán, a Twitteren, a Snapchaten
én jobbra húználak a Tinderen

én tanácstalan vagyok, lehet ez a Vég-e
lehet belémégett ez a kép … de
… ez az érzés a gyomromban..
olyan ismerős vagy valahonnan

Valahol itt

Itt vagy, veled én, te meg én
gyere nézd meg
hogy merre sodor az élet
éltet ha nem is kéred
gyere, nem nézlek.

Belemar fenekedbe
a fekete feneketlen fantáziám
odaér, elkap csakis ügyesen
a kezem a kezedre talál.

Gyere, mondom, hogy ez nem London
itt nincsenek karcok a felhokön folyton
gyere, nézd el, hogy itt nem az ésszel
nyílnak az ajtók
és az álmod el is rajtolt.

Csak a nap felé nézek igazán
nem futok utánad
némán állok egy ház teraszán
fakulóban a szín, de a nyár odajár.

Még nem értjük a végét
nem kell, ne nézd a miértjét
botladozni a bajban gondtalan
ez az érték nem lehet oktalan.

Veled érzek, én nem
nézem a holnapot félkészen
csak a pillanat van, nem szédít
összevarr minket, megszépít.

fényt az űrbe

most a víz nagyobb a hídnál,
a sár a lepedőnél,
a repedés a falnál,
a rész az egésznél,
most a tapadás jobb az újnál,
a máj a tüdőnél,
de épphogy csak jobb,
mind az izmokból él,
most az utca falja a lábat
és minden kitér
az útból és a láz
már tarkóig ér,
most a csend dörömböl a zajnál
valami tanácsért,
húzd ki magad, mondja a zaj,
félni nem ér!

az űrbe, az űrbe is vittem már fényt,
elindultam és végigmásztam
az ég peremén,
a legmélyebb óceánba,
az éj hálószobájába is vittem már,
az ölemben vittem a fényt

lejtőkön lefelé
a szélben úszni,
néha elesni,
elesni, gurulni,
ragadni autók kerekén
kavicsként,
kapaszkodj, mondja a kerék,
félni nem ér!

az űrbe, az űrbe is vittem már fényt,
elindultam és végigmásztam
az ég peremén,
a legmélyebb óceánba,
az éj hálószobájába is vittem már,
az ölemben vittem a fényt

nem volt nehéz csak félni nem ér

A Földön kívül

A Földön kívül
A hangok másképp szólnak
A Földön kívül
A szó is mást jelent.

Rajtad kívül
Más nem bízik bennem
Rajtad kívül
Más nem hisz úgysem bennem

Te és én
Rohanunk a fény után.
Én és ő
Megtaláljuk még egymást.

Lehetek bárhol, a szívemből szól,
Mindig a szívemből szól ez a dal.
Lehetek bárki, a szívemből szól,
Hidd el, a szívemből szól ez a dal.

Az én rózsám

Az én rózsám egy olyan szép lány
Hogy koporsója
Arany széf tán
Benne alszik az én rózsám
Arany szeplők pozsgás arcán

És néha van hogy csókot kérek
az én rózsám édes méreg
Koporsója tárva nyitva
benne fekszem én is sírva

Az én rózsám pántlikája
Lobog a szélben vihar cibálja
Úgy szerette az én rózsám
Bús hajában nincsen ott már

És néha van hogy lopva kérem
Az én rózsám hogy haza térjen
Koporsója tárva-nyitva
Benne fekszik ő is sírva

Az én rózsám egy olyan szép lány
Ha keble ringat szívem szét mál
Elaltat majd az én rózsám
S ölel újra egyszer majd tán

És néha van hogy látni vélem
Az én rózsám nyári szélben
Koporsója tárva-nyitva
Benne fekszünk ketten sírva