Feltettem a polcra a szívemet

Nem vagyok ártatlan, a szárnyam váratlan
Mindent megtettél, az égbe felvittél
Míg te szárnyaltál, én inkább zuhantam
A földön vergődtem, és végül feladtam

Nem hittem magamban, sem az álmokban
A tökéletesség tőlem távol van
A múlt szelleme sarokba kergetett
Menekülő állatként okoztam sebedet

Feltettem a polcra a szívemet
Hogy ne törjön össze, ha tévedek
Feltettem a polcra, onnan ragyogja
Be az elhagyott eget

Mit elszenvedtem gyerekkoromban
A pillanat hevében rajtad megtoroltam
Elhagyott vidék lett a lakhelyem
Ki mint vet, úgy arat, itt kicsorbult az értelem

Őszinte érzelemnek szenvedés az ára
Gyorsan égetett a szenvedély lángja
Szikrából futótűz lett, mi élve eltemet
Parázzsal fedte el a téli kék eget

Feltettem a polcra a szívemet
Hogy ne törjön össze, ha tévedek
Feltettem a polcra, onnan ragyogja
Be az elhagyott eget

Benned a fény

Ugye te is szereted ha hajnalban,
Megint úgy kezdődsz el, épp ahogy véged van,
Te is azon kapod magad még egyszer, hogy csak ott tévedsz el,
Ahol egyenesen kanyarogsz

Reggel keresed az értelmét,
Aminek magad adtál éjjel még,
Képzelj napot ide, s lehetnél
A válasz arra, amit kérdeztél

Belül a fény, kinn a világ
És semmit nem muszáj,
Szabadesés benned a vágy, ne félj, csak szállj,
Sohasem érhet véget a tánc,
Bár felhő jöhet száz,
Nézz befelé, és messzire látsz!

Egyszer mást akarnál, elrepülni délre,
Máskor egyszer élsz, de mégse nézhetsz félre,
Bárhol jársz tudod sose szégyelld azt, aki lettél végre.

Ugye te is akarod a délutánt, hogy előbb elmeséld, ami majd este vár,
Ugye tényleg nem is érdekel más, mint hogy engedd szabadon magadat a dalon át?

Belül a fény, kinn a világ
És semmit nem muszáj,
Szabadesés benned a vágy, ne félj, csak szállj,
Sohasem érhet véget a tánc,
Bár felhő jöhet száz,
Nézz befelé, és messzire látsz!

Tudom minden éjjel,saját szemedbe nézel,
Váltakoznál folyton a járdára kiömlő fénnyel,
Mától új nap, új kor, Ragyogjon az újhold,
Gyere érezd, hogy jó!

Belül a fény, kinn a világ
És semmit nem muszáj,
Szabadesés benned a vágy, ne félj, csak szállj,
Sohasem érhet véget a tánc,
Bár felhő jöhet száz,
Nézz befelé, és messzire látsz!

Széttépett érzelmek

A padlón reszketve testem a hideg rázza
ereimben mérged lesz eljövendő napjaim átka
A szorosan ölelt kígyót ősi ösztön hajtja
gyerünk, nem néz oda, harapd már, rajta-rajta

Hiába minden, minden mit érte tettem
a gyilkolás vágya benne elrejthetetlen
Mikor a testemmel melegítem őt fel
kinyílik a szája, és belémmar hideg vérrel

Széttépett érzelmek, vége mindennek
hidd el gyűlöllek, megöl a fájdalom
kést szúrtál szívembe, egyre mélyebbre
kéllyel élvezve, halotti ágyamon

Nem tudod mit tettél, elvettél mindent tőlem
minden jót megtagadó, őrült vad lett belőlem
Mérged megfertőzött, vírusként leépítve
a harcban elgyengült lelkem végleg kikészítve

Világom összeomlott, falai rámdőltek
levegőm egyre fogy már, megmentők nem jönnek
Hogyha kijutok egyszer, és újjáépítem
megtalállak, bárhová bújsz, és a méregfogadat kitépem

Széttépett érzelmek, vége mindennek
hidd el gyűlöllek megöl a fájdalom
kést szúrtál szívembe egyre mélyebbre
kéjjel élvezve halotti ágyamon

Nem tudja senki

Nem tudja senki, hogy honnan jöttem
Hogy hányszor volt sötét az ég fölöttem
Ködös a múltam, nem ismeri senki
Nincs otthonom, nincs hova visszamenni
Sose voltam gazdag, de megvan minden
A legszebb pillanatok vannak ingyen
Sok fénylő szempár ragyog a világon
Millió lányé és én mindet imádom

Rohanok, hogy a nevem egy olvadó jéghegybe véssem
Félek, nem érem el
Életfogytig tart a vágy, de nincs aki féltsen
Mégsem érdekel
Azt mondják, hogy magasról lehet nagyot esni
Én ha elestem sem, álltam neki bűnbakot keresni
Néztem a szürke eget, azon tűnődtem, hogy lehet
Hogy ezer ágra süt a nap most is a felhők felett
Ha nyeregbe kerültem, mindig jött a pofon
Ez megtanított átlépni az üvegszilánkokon
Lehet a zsebemben teltház vagy csak lyukas garasok
Ez egy hullámvasút és én utas maradok

Nem számolom, az élet rajtam hányszor ejtett sebet
A legnagyobb viharban sem kerestem rejtekhelyet
Mert a tettek helyett nem cselekednek a szavak
Inkább leszek nincstelen úgy, hogy mellette szabad
Minthogy olyan utat válasszak magamnak, ami másé
Semmim sincs, de mindenem egy útitársé
Nem nyom agyon a súly, pedig nem véletlen mondják
Hogy a batyumba csomagoltam a világ összes gondját
Egy vándor vagyok, nehezen megérthető
De nem mindig ég a ház, mikor az ég a tető
Csak sodródok az árral és pont mint egy folyó folyok
Nekem az is elég, ha egy csillag rám mosolyog

Gondolatban párszor eldobtam már az evezőt
Amikor nem láttam magammal közös nevezőt
Van, hogy húz az ág s jól megtép a szél
De vihar előtt vörösen ég a kék
Úgyhogy tessék itt egy kabát, én magamnak már kötöttem
Remény volt a fonál, por- és cseppállóvá tettem
Hiszem minden nap, hogy ami tegnap ért
Egy kérdéssel felel a holnapért

Ugyanúgy hallasz

Magamban tartom, hogy itt van a vég!
Már kérted, hogy szóljak, de mégsem tudok.
Bár megittam egy kávét, hogy erőre kapjak,
hogy én legyek az, aki benned majd lakhat még.
A szavakon túl is ért. Aki szeret a nulláért.
Aki szeret a nulláért, még…

Tudtam, ugyanúgy hallasz!
Tudtam, hogy ugyanúgy hallasz,
mint én magamat belülről!
Tetszik, mégis felőröl...

Tudtam, ugyanúgy hallasz!
Tudtam, hogy ugyanúgy hallasz,
mint én magamat belülről!
Tetszik, mégis felőröl...

Ha nem jön a holnap, holnap mi legyen?
Legyen-e ugyanúgy, mint?
Tegnap ugyanúgy maradt minden,
mint ahogy látod idekint.
Mindenki kérdezi, mi van veled,
de épp itt van az újév, rád vár!
De nem akarok mást már, csak, amit te adnál!
Az, amit más ad, nem kell!

Tudtam, ugyanúgy hallasz!
Tudtam, hogy ugyanúgy hallasz,
mint én magamat belülről!
Tetszik, mégis felőröl...

Tudtam, ugyanúgy hallasz!
Tudtam, hogy ugyanúgy hallasz,
mint én magamat belülről!
Tetszik, mégis felőröl...

Szürke nappalok és szürke nappalik...
Hol van a fény, ami bennetek lakik?
Itt van a lelkem Pesten,
mégis máshol hagytam a testem.
Mondd el, hogy értsem azt, amit mondtál!
Mondd el, miért nem érthetek mégsem?!
Nem vagyok az, akit vártál, értsd meg,
de ugyanúgy harcolok érted!

Tudtam, ugyanúgy hallasz!
Tudtam, hogy ugyanúgy hallasz,
mint én magamat belülről!
Tetszik, mégis felőröl...

Tudtam, ugyanúgy hallasz!
Tudtam, hogy ugyanúgy hallasz,
mint én magamat belülről!
Tetszik, mégis felőröl...

iszom a bort

iszom a bort, ölelem a babámat
úgysem érem keresztül a hazámat
úgysem érem keresztül a világot
elengedem most már
nem őrzöm a lángot
csak annyit még, neked s nekem elég
világítsa be az erdő közepét
arcodat láthassam, ha leszáll az este
s kezed teszed kezembe

iszom a bort, ölelem a babámat
úgysem érem keresztül a hazámat
úgysem érem keresztül az
erdő felett a csillagos eget
csak ebbe a kis gyertyába
lehozni tudom neked

iszom a bort, ölelem a babámat
úgysem érem keresztül a hazámat
úgysem érem keresztül az
erdő felett a csillagos eget

iszom a bort, ölelem a babámat,
úgysem érem keresztül a hazámat
úgysem érem keresztül az
erdő felett a csillagos eget
csak ebbe a kis gyertyába
lehozni tudom neked

Add vissza

Ágyamból felkelve üres szobák!
Az erkélyre kilépve ázott ruhák!
Kopott álmok színpadán,
tavasz, nyár majd tél után,
Meleg párnán aludnám.

Lépted alatt megremeg egy csillag,
Ne várj mert virrad. Az a sok szóbeszéd..Elég!
Nekem már nem kell!, Mer' a nap ha felkel,
a ‘légyott’ már elkel veled.

Add vissza a játékom,
a tányérom, a játékom.
Add vissza, mer' nem bírom.

Régi festmény, kőalak,
A sok hű emlék kóstolgat,
Páros kéz, szél fújta az utad.
Én csak kettőt számolok,
látom már a holnapot,
száz hibádból szólamot lopok.

Add vissza a játékom,
a tányérom, a játékom.
Add vissza, mer' nem bírom.

Tükör

Ülj le, velem szembe
Magadban olyat látsz-e
Mit az ember szégyell
Ha a tükörbe nézel?

Látod valós tested
Arcod mosolyát fested
A valódi képre
Ha nem sikerült elég szépre

Kérlek, jól figyelj
Kell minden apró jel

Nézz a tükörbe
A múltból most
A jövőbe
Nézz a szemembe
Olvass most belőle...
...A tükröd vagyok

Ne a tükröt törd szét
Ha bánt az önarckép
Ha dühöt és bánatot érzel
Ha a tükörbe nézel

Tudni talán nem kell
Mitől jó egy ember
Álarcok nélkül
A világ tőled is szépül

Tíz perc szerelem

Őrült fiú, rohan a nyár után
Végig se mér, viszi a szél
Nem hittem el, pedig volt ilyen ezer is talán
Mókuskerék, nem tudja még, hogy körbeér

Tíz perc szerelem égeti el
Bárhogy szeretem, nem hiszi már el
Tűzben fürdök, mégse figyel
Tíz perc szerelem ölt meg az éjjel

Tíz perc szerelem égeti el
Bárhogy szeretem, nem hiszi már el
Tűzben fürdök, mégse figyel
Tíz perc szerelem ölt meg az éjjel

Csillagszemű, milyen az éjszakád?
Hamvába hullt, rövid a kéj
Gyors villanás, amit a nyári zápor hagyott rád
Mókuskerék, mindenki tudta, hogy körbeér

Hideg foltok a köpenyemen
Hideg álom a szemeimen, de mégse tűnik el
Ingre rajzolt szíve dobog
Védi magát, de beledadog, és többet nem felel

Tíz perc szerelem égeti el
Bárhogy szeretem, nem hiszi már el
Tűzben fürdök, mégse figyel
Tíz perc szerelem ölt meg az éjjel

Tíz perc szerelem égeti el
Bárhogy szeretem, nem hiszi már el
Tűzben fürdök, mégse figyel
Tíz perc szerelem ölt meg az éjjel

Fejben dől el

Nem minden úgy történt,
Ahogy elképzeltük régen!
És Úristen!
Megint eltelt egy év.
A „Tükröm, Tükröm”
Rajtam nevet jó kedvében!
Helló kölyök!
Viccesen festesz így felnőttként!

Most már néha napján
Én is nyugodtan alszok,
Létezni átkozott jó,
De néha rohadt kemény.
Olyankor elveszünk, mint
Tejes dobozon az arcok,
De egy koldus tábláján az áll:
Hogy van remény!

Mindig a csillagokban kerestük,
De a válasz végig az orrunk előtt volt.
Lehet idegesített néha, de esténként a mellkasodba bújt
És a bajban átkarolt!

Sajnos
Túl rövid ez az élet
És neked is égig ér a világ!
Képes vagy rá, csak mondd ki még egyszer!
Tanulj meg élni, szeretni,
Meghalni s nevetni
Mindenen, amitől még éjjel félned kell.
És talán nem tévedsz el!

Siess, a munka nem vár,
Megint ketyeg az óra.
Rohanj, mert senki nem leszel,
Ez ma túl kevés.
A boldogság meg
Épp most száll hajóra,
De tudod, meg sem érdemled,
Ha neked ennyit ér!

A fentiek vigyáznak rád,
Elkísérnek az úton.
De a kísértés
Morzsákat szór.
Csillogó poharak meg
Ott ragyognak a pulton
És egy hang azt mondja:
Érezd magad jól!

Mert néha ordítanánk, de mégis
Magunkba kell mindent fojtani.
Még a tiszta szíven is egy emberöltőn át
Nyomot hagynak féltve őrzött titkainknak foltjai.

Mert,
Túl rövid ez az élet
És neked is égig ér a világ!
Képes vagy rá, csak mondd ki még egyszer!
Tanulj meg élni, szeretni,
Meghalni s nevetni
Mindenen, amitől még éjjel félned kell.
És talán nem tévedsz el!

Amikor jó!
Amikor jó!
Amikor jó!
Amikor jó!

És falra festjük
Az ördögöt megint.
„Az” meg torkokat köszörül,
Míg be nem reked.
Megölnek a szemétbe dobott álmok
És sajnálom, hogy csak én jutottam neked!
… Csak én jutottam neked!

A hiba a nem a készülékben van,
Csak lehet, hogy megnéztük az összes diát!
Végig sírtunk minden drámát,
Éjjel meg óvtuk az álmát,
Néha féltünk, de így is
Átnevettünk minden komédiát!

Túl rövid ez az élet
És neked is égig ér a világ!
Képes vagy rá, csak mondd ki még egyszer!
Tanulj meg élni, szeretni,
Mert boldognak kell lenni,
Higgy nekem,
Ez fejben dől el, pénz se kell.
Ébredj fel,
Barátkozz meg az élettel és talán …

Óriások

Egy nagy vászon mögé rejtesz,
Falrafirkált köd vagyok.
Szép a szádon a kőlehelet,
Én papírnehezéknek való vagyok.
És jönnek majd az óriások,
És ők tudják, hogy mit szabad.
Ökölre mennek, ej, ha házhoz
Hozzák azt a zűrt meg zavart!

Hogyha szaladsz, akkor most állj meg, állj meg!

Sorban állnak, az egyik mormol
És belehajol az értelembe.
A másik dönget, csendet parancsol,
Megágyazna ő az én fejemben.
És egyre furcsább az íz a számban,
És egyre nehezebb ezt rágni már.
Még egy pillantás ebben a világban,
És nem zavar már semmilyen határ.

Hogyha szaladsz, akkor most állj meg, állj meg!

Ébressz fel

Ha egyszer látod,
Hogy az ajtón jönnek be,
Fogod a fejed, most melyiket engedd be?
Azt, aki játszik, a varázsigést, vagy azt a szemtelenül magas vitézt?
Nem látod, a fák alatt csücsül
A lakatos, aki bújt, aki nem, menekül.
Összehívja a vitézt, a játszót és a maradék égbe kiáltót.
És kérdeznék, hogy hol voltál mostanáig?
Táncodtól majd az egész vidék virágzik.

De én csak nézem a holnapot,
Kényelmes vagyok.
Föld hívja még egyszer, gyere, ugyanúgy ébressz fel.

Megjön a lakatos, kérdi, hogy mi van?
A nyomában loholnak boldogan,
Nem zár az ajtó és nem találom,
A kulcs meg valahol a zárt osztályon.
De ő csak néz, és csak néz engem bambán.
Minek ide zár, kulcsom sincs most már,
Ha az ajtó nyitva állna, az egész lakás most menne bálba.

Ha egyszer látod,
Hogy az ajtón jönnek be,
Fogod a fejed, most melyiket engedd be?
Azt, aki játszik, a varázsigést, vagy azt a szemtelenül magas vitézt?
Nem látod, a fák alatt csücsül
A lakatos, aki bújt, aki nem, menekül.
Összehívja a vitézt, a játszót és a maradék égbe kiáltót.
És kérdeznék, hogy hol voltál mostanáig?
Táncodtól majd az egész vidék virágzik.

De én csak nézem a holnapot,
Kényelmes vagyok.
Föld hívja még egyszer, gyere, ugyanúgy ébressz fel.

Nélküled

Árnyék fény nélkül...
Mondat szó nélkül...
Tenger víz nélkül...
Ennyi vagyok nélküled én!

Dallam hang nélkül...
Felhő szél nélkül...
Erdő fák nélkül...
Ez lettem nélküled én!

Nézz rám! Ismerj Rám, némán,
szavak nélkül is értem már,
hogy te is hiszel a mesékben,
hiszel ugyanúgy még talán!

Ugye tudod mit ígértél?
Hogy mindig rám találsz.
Bár ismersz rég,
ha álmodban látsz!

Minden nap fáradt lánggal ég.
Nélküled!
Egyedül meddig bírom még?
Minden nap várom hova sodor a szél,
de úgysem hiszem el,
hogy igazán itt felejtettél!
Amíg jót ígérsz, te jót remélsz,
hát lépj ki álmomból:
Régen élsz!

Jöjj el álmomból,
jöjj el vágyamból,
minden sóhajból,
Angyal, kit nem láttam még!

Minden harcomban,
minden vad szóban,
minden arcomban,
ott vagy és csak tőled lesz szép!

Nézz rám! Ismerj Rám, némán,
szavak nélkül is értem már!
Legyen aki megvéd,
legyen aki rád vigyáz!

Hát legyen aki elkísér,
aki érted mond imát,
és mindig rád talál.
Bármerre jársz!

Minden nap fáradt lánggal ég.
Nélküled!
Egyedül meddig bírom még?
Minden nap várom hova sodor a szél,
de úgysem hiszem el,
hogy igazán itt felejtettél!
Amíg jót ígérsz, te jót remélsz,
hát lépj ki álmomból:
Régen élsz!

Minden nap fáradt lánggal ég.
Nélküled!
Egyedül meddig bírom még?
Minden nap várom hova sodor a szél,
de úgysem hiszem el,
hogy igazán itt felejtettél!
Amíg jót ígérsz, te jót remélsz,
hát lépj ki álmomból:
Régen élsz!

Gyönyörűm

Lesz baj
És az én gondom
Hogy biztonságban légy
És mindent megtennék
Érted, hidd el

Jól jön
Most a védettség
Bár helyedben lennék
Csöpp VIP vendég

Gyönyörűm, eljöttél,
Gyönyörűm, hol voltál?
Karom elringat már

És majd, ha csüggedten vagy boldog szívvel hurcolnád
Az élet könnyű, titkos terhét
Lesz majd ki bárhol vagy, mindig féltve gondol rád

Szétnéz
Édes álmából épp felköltötték
Mit lát, mit gondol?
Vaksin kémlel

Mit rejt
lelke, mit vonszol, mely
csillagról küldték?
Tán jobban ismerték?

Gyönyörűm, eljöttél - hello
Gyönyörűm, hol voltál? - hello
Karom elringat már - hello

És majd, ha csüggedten vagy boldog szívvel hurcolnád
Az élet könnyű, titkos terhét
Lesz majd ki bárhol vagy, mindig féltve gondol rád

Látsz még

Tudom, hogy itt vagy
Most nem nyitom ki a szemem
Mert felébrednék
És ki tudja mi lesz velem
Tudom, hogy eljössz
És egyszer hazaviszel
Ha rég láttál
Majd sokáig nem eresztesz el

Én azt szeretném
Hogy kezedbe legyen kezem

Tudom, látsz még
Most nem fogod kezem
Messze jársz rég
Én a szíved hiszem
Hiszen ez játék
És hinned kell nekem
Hogy sosem hiányzol
Mert mindig itt vagy velem

Tudom, hogy eljössz
És egyszer hazaviszel
Ha rég láttál
Majd sokáig nem eresztesz el
Tudom, hogy így lesz
Mert megmondtad nekem
Ha sokat kibírok
Majd hozol valamit nekem

Én azt szeretném
Hogy kezedbe legyen kezem

Tudom, látsz még
Most nem fogod kezem
Messze jársz rég
Én a szíved hiszem
Hiszen ez játék
És hinned kell nekem
Hogy sosem hiányzol
Mert mindig itt vagy velem

Tudod, már régen
Akartam mondani neked
Köszönöm szépen
Végül is az életet
Mert megtanultam
Hogy szeretni hogyan lehet

Tudom, látsz még
Most nem fogod kezem
Messze jársz rég
Én a szíved hiszem
Hiszen ez játék
És hinned kell nekem
Hogy sosem hiányzol
Mert mindig itt vagy velem

Súlytalan

Nyugi van, ez még nem a halál
Neked még nem
Alice és Lassie hazatalál
De te még nem
Pihen a szív, elrepít a szél
Fut az álom
Kisüt a nap, köszörüli az élt
A fűszálon

Igazi a csoda
Nem csalás, nem ámítás
Nagyon élem
Ha beleszakadok is
Van tovább és még tovább
Ki, ha én nem?
Majd belezuhanok a
Nagy banális éjbe tán
De ma még nem
Mindig akad okom
És van miért, és van kiért

Szeretek, ölelek, zokogok, remegek
Rohanok, elesek, zuhanok, lebegek
Súlytalan…

Hajlik a tér és szökik a kút
A hajam egy hullám - kanyar az út
Soha többé nem botlik a ló
Repül és ámul – ez neki való

Igazi a csoda
Nem csalás, nem ámítás
Nagyon élem
Ha beleszakadok is
Van tovább és még tovább
Ki, ha én nem?
Majd belezuhanok a
Nagy banális éjbe tán
De ma még nem
Mindig akad okom
És van miért, és van kiért

Szeretek, ölelek, zokogok, remegek
Rohanok, elesek, zuhanok, lebegek
Súlytalan…

Éjszaka van

Nem biztos, hogy feljövök, hogy feljövök érted,
Hogy nem engedlek itt maradni.
Nem biztos, hogy feljövök, hogy feljövök innen,
Innen a mélyből, ahol meghúztam magam.
Itt éjszaka van...

Nem tudom, hogy félek-e tőled,
Szelíd vagy és veszélyes.
Nem biztos, hogy visszajössz, ha kiengedlek
E furcsa szívből, ahol meghúztad magad.

Itt maradtam az éjszakában.
Fel se tűnt, hogy milyen csend lett mostanában.
Beengedtem a sötétséget,
És azóta nem talállak benne téged.

Összeér az éjszakában
Látomás és valóság.
Nem tudom, hogy melyik vagy, végül is mindegy...
Bármelyikben meghúzom magam.

Itt maradtam az éjszakában.
Fel se tűnt, hogy milyen csend lett mostanában.
Beengedtem a sötétséget,
És azóta nem talállak benne téged.

Utolsó perc

Ígérd meg, mindent megteszel,
Ha hívlak, csak velem leszel,
Ígérd meg, mindig rám figyelsz,
Ha a hiányodban elveszek,

Úgy, fáj, ha távol vagy tőlem,
És bánt, ha érzem, hogy félsz,
Már nem látom rajtad,
Pont azt, mint rég,
Bár tudnám, hogy miért.

Ha nézlek, megszűnik a világ,
Az időt, megállítanám,
Félek, a magány lesben áll,
Míg bújócskázunk, ránk talál,

Mert, fáj, ha távol vagy tőlem,
És bánt, ha érzem, hogy félsz,
Már nem látom rajtad,
Pont azt, mint rég,

Engedd, hogy szálljak tovább,
Elvesztett álmaink után,
Élhetnénk, úgy, hogy minden perc…az utolsó talán.

A sorsunk meg van írva rég,
Egy pillanat, mond mennyit ér,
Ha akkor pont nem éljük át,
S, az volt az utolsó talán,

Engedd, hogy szálljak tovább,
Elvesztett álmaink után,
Élhetnénk, úgy, mint bárki más,

Engedd, hogy szálljak tovább…

Another love

I wanna take you somewhere so you know I care
But it's so cold and I don't know where
I brought you daffodils in a pretty string
But they won't flower like they did last spring
And I wanna kiss you, make you feel alright
I'm just so tired to share my nights
I wanna cry and I wanna love
But all my tears have been used up
On another love, another love
All my tears have been used up
On another love, another love
All my tears have been used up
On another love, another love
All my tears have been used up
Oh oh
And if somebody hurts you, I wanna fight
But my hands been broken, one too many times
So I'll use my voice, I'll be so fucking rude
Words they always win, but I know I'll lose
And I'd sing a song, that'd be just ours
But I sang 'em all to another heart
And I wanna cry I wanna learn to love
But all my tears have been used up
On another love, another love
All my tears have been used up
On another love, another love
All my tears have been used up
On another love, another love
All my tears have been used up
Oh oh
(Oh, need a love, now, my heart is thinking of)
I wanna sing a song, that'd be just ours
But I sang 'em all to another heart
And I wanna cry, I wanna fall in love
But all my tears have been used up
On another love, another love
All my tears have been used up
On another love, another love
All my tears have been used up
On another love, another love
All my tears have been used up oh oh

Kettőből egy

Úgy volt, hogy elmondod, hogy lesz a viharból,
Viharból szép idő, ott láttalak múltkor én.
A fejemben zavar van, zavaros már a köd,
A ködtől én zavartan bámulok, s negyed öt van.

Nagyon korán van, korán van énnekem,
Hisz csak most jöttem, nem láttam én sosem
Szebbet én nálad, hát engedd, hogy maradjak,
Maradnék én veled, engedd, s nem zavarlak.

Csak az enyém ilyen szép, csak az enyém.
Lehet-e még, ugye még leszel enyém?

Játszhatunk még egy pár évet, én nem bánom,
Szerelmes lettem és ennyi volt magányom, értem én.
Hogy lesz a kettőből egy, mire odaér,
Oda, hol várhatna minket egy szép fedél?

Korán van, még korán, alszom egy keveset,
Hisz csak most jöttem, s nem láttam én szebbet,
Nem láttam én szebbet nálad, hát maradnék,
Párnám, ha te lennél, földre én nem esnék.