akire vártál

egyenként jönnek de egymásután
és ezt nem bírja már el a szó
ha megkérdeznéd tőle egyszer is azt
hogy miért neki mi volna jó?

a szív mélyén ott ül egy csillag és várja
hogy táncra perdítse a szél
a legvégén jóllakhat mindenki
végül is végig csak ez volt a cél

az akire vártál ott van
és minden nappal könnyebb minden
akit vártál igen ott áll
minden nappal közelebb innen

akit vártál most is rád néz
egy álomzápor hullik mától
akit vártál ott van nézz rá
és szájon csókol boldogságból

mindegy hogy meddig visz
mindegy hogy kikkel hoz össze amíg tart az út
egy ilyen mint én az minden csalónak
az életben egyszer kijut

útszéli bazárba nem mennék akkor se
hogyha már nem volna más
de ki tudja mit hoz az életem még?
talán lesz még ott találkozás

ha akire vártál ott van
és minden nappal könnyebb minden
akit vártál igen ott áll
minden nappal közelebb innen

akit vártál most is rád néz
egy álomzápor hullik mától
akit vártál ott van nézz rá
és szájon csókol boldogságból

jótékony ármányról hitted hogy megvédhet
mégis mit képzelhettél?
átkokról gondoltad azt hogy majd
áldásként hatnak hát mivé lettél?

egy fennsíkon fekszel egy tisztáson
úgy érzed senkinek nem kellesz már
de fölébed hajol egy virág és azt mondja
téged még mindenki vár

az is akit vártál ő is itt van
és minden nappal könnyebb minden
akit vártál igen itt áll
minden nappal közelebb innen

akit vártál most is rád néz
egy álomzápor hullik mától
akit vártál itt van nézz rá
és szájon csókol boldogságból

akit vártál itt van
csak ismételgesd hogy könnyebb minden

akit vártál igen itt áll
minden nappal közelebb innen

akit vártál most is rád néz
egy álomzápor hullik mától
akit vártál itt van nézz rá

Csavargó

Egy öregtől hallottam rég volt már,
Az ember úgy szép, hogy ha párban jár.
Nekem is volt, kit szerettem,
Kezét mégis elengedtem
Most már hiába keresem.
Mert eső van, szél, a hideg ráz,
De szívemben nagyobb a gáz.
Kalapomon hervadt szép virág
Mondd, hol a babám, gondol-e még rám?

Szárnya szegett elveszett madár,
Reméli még, hogy visszatalál.
Száll éneke társa nélkül,
Örömből bánat lesz végül,
Végül megint egyedül
Kell folytatnom az én utam,
Ily nehéz lesz azt nem tudtam.
Elmúlik-e majd mint a nyár,
Örökké így lesz talán?
Hol a babám, gondol-e még rám?

Köd elöttem, füst mögöttem,
Nélküled csavargó lettem.

Nélküled csavargó lettem,
Mindenemet elvesztettem.

Most előre nézek, de múltban járok.
Egyedül félek, más ágyában fázok.
Lehet, hogy ő is így el van veszve?
Vagy jött már más, azt megszerette?
Ha meg is találnám, de hiába már,
Legalább azt megláthatnám,
Hogy a babám, gondol-e még rám?

Nem tudom, hogy mi a jó, mi a jó én nekem.
Hányszor kezdjem újra még el ezt az életem?

Téren

Most enyém az egész, és magamban bármit mondhatok,
Nem néz hülyének érte senki, én meg a mondatok
Vagyunk, és csend van, és nincs busz, és nincs, hogy elérem,
Most sötét van, egy lámpa ég csak, itt fekszem a téren.

Most üresen ropognak a hidegtől mind a színpadok,
A fantom is alhat, de nem alszik, a fantom én vagyok.
A maszkom a búrára hajítva mosolyog szépen,
Most én is, mert sötét van, csend van, épp úgy, ahogy kértem.

Ne feküdj mellém, mert ez itt most csak az én városom.
Macskakő matracom, járdaszegély rajt a vánkosom,
És ne hidd, hogy nem puha, olyan, mint ti soha még nem,
Meghallgat, szétfagy és esőben is ázik értem.

A maszkom a búrára hajítva mosolyog szépen,
Fekszem, és csend van, és nincs busz, és nincs, hogy elérem.
És ne hidd, hogy nem puha, olyan, mint ti soha még nem,
Meghallgat, szétfagy és esőben is ázik értem.

Most kell abbahagyni

Nem várhatunk itt már,
Elférne bennünk,
Azt hiszem, bármi.
Elvesznénk magunkban,
Ha megszoknánk a csendet,
Nincsen mire várni.

Most kell abbahagyni,
Hogy végre vége lehessen.
Attól a szív még dobog, ha szétfoszlik minden idegszál.
Most kell elengedni,
Hogy ő is elengedjen.
Soha nem győzhetek, ha mélyebben van a tudatomnál.

Most, hogy pont elér a hajnal,
Húzódjunk a napra,
Hagyjuk végre hatni
A semminél nincs rosszabb,
Szóval hogyha fájna,
Jól esik majd annyi

Most kell abbahagyni,
Hogy végre vége lehessen.
Attól a szív még dobog, ha szétfoszlik minden idegszál.
Most kell elengedni,
Hogy ő is elengedjen.
Soha nem győzhetek, ha mélyebben van a tudatomnál.

Most kell abbahagyni
Most kell abbahagyni
Most kell abbahagyni
Most kell abbahagyni
Most kell abbahagyni
Most kell abbahagyni
Most kell abbahagyni

Most kell abbahagyni,
Hogy végre vége lehessen.
Attól a szív még dobog, ha szétfoszlik minden idegszál.
Most kell elengedni,
Hogy ő is elengedjen.
Soha nem győzhetek, ha mélyebben van a tudatomnál.

Érints meg

Megint elment a nap,
Ahogy mindig szokott.
Nem túl sok van már,
Amit még itt hagyott.
Ami félig van kész, az ma félig marad.
Engedd, hogy a dolgok
Most nélkülünk változzanak.

Egy felhőn ülünk fenn a város fölött.
Távolról néztük, ahogy átöltözött.
Indulhatunk. Itt már tudjuk, milyen.
Rád bízom, merre.
Ne ez a bolygó legyen.

Érints meg még egyszer, lassan.
Úgy alszom el.
Legyen függöny mögött a világ.
Érints meg még egyszer, lassan,
érzékenyen,
és kívánj jó éjszakát.

Ki mondja meg, vajon meddig lehet,
Hogy minden nap,
Mindenhol erős legyek?
A csönd volna jó.
Kicsit könnyebb napok.
Ne kérdezz semmit, ha látod,
Hogy fáradt vagyok.

Érints meg még egyszer, lassan.
Úgy alszom el.
Legyen függöny mögött a világ.
Érints meg még egyszer, lassan,
érzékenyen,
és kívánj jó éjszakát.

Elment a nap,
Ahogy mindig szokott.
De túl sok van már,
Amit még itt hagyott.
Ami félig van kész,
Az ma félig marad.
Engedd, hogy a dolgok
Most nélkülünk változzanak.

Bízd rám magam

Hogy mondjam el, csak így magunk között
Hogy hullik szét a lánc ami összeköt
Már nem futok hozzád, hogyha bánt, ami bánt
Már nem te adsz erőt, hogyha kell.

Elfordultál. Hiába kértelek
És nem jött jel, hogy tudsz, hogy látsz-e még
Itt tépnek az idők, de ha félelem szed is szét
Már nem futok hozzád semmiképp.

Bízd rám magam!
Valahogy lássam már, mennyit érek,
így nélküled, egyedül én. Ne szeress, ha nem tudsz!
Bízd rám magam!
Valahogy értsem már, mennyi értelme
Van még - ha van -, ha vagyok még.

Most úgy segíts, hogy már ne segíts.
És azt se úgy, hogy majd visszakérd.
Most tépnek az idők, de ha félelem szed is szét
Már nem futok hozzád semmiért.

Bízd rám magam!
Valahogy lássam már, mennyit érek,
így nélküled, egyedül én. Ne szeress, ha nem tudsz!
Bízd rám magam!
Valahogy értsem már, mennyi értelme
Van még - ha van -, ha vagyok még

Alszik

Alszik, nem ad békét a párna,
szíve a csendnek a rút akadálya,
nem is érzi, hogy érez,
hagyja, hogy rémek vigyék el.
Alszik, csakhogy álma az nincsen.
Frakkja, a baldachin bársony is libben,
lepedője a szőnyeg, jönnek a szemtelen szörnyek.
Alszik, belenyúl a homokba, és fojtja a légüres tért a karom,
azaz mély szakadások a paplan, lélegez így szakadatlan

Alszik, csakhogy álma az nincsen.
Nyúlik az ember a priccsen végig.
Az utolsó se rémlik, kattog az óra. Ki érti?

Alszik, csakhogy álma az nincsen.
Nyúlik az ember a priccsen végig.
Az utolsó se rémlik, kattog az óra. Ki érti
az időt meg? Ez időtájt ha hullik a pernye, kiég.
A napot lopom el, meg a gyertyát.
A sötét ami védi. Vetkőzz le térdig!
Nem látsz?

Na mondjad, mi van veled?
A száj a szíven nevet, picit még legyél velem!
Tudom, nem sokáig húzod.
Befogom fülem, szám, a kezed fogom csak.
Lám, repülünk innen talán.
Tépem a blúzod.
Na mondom, mi van velem:
Esőcseppeket szedek.
Tudod, hogy alvás helyett itatom a fákat.
De te csak aludj ha tudsz, reggelre nem hat a cucc.
Akkor már aligha tudsz.
Én meg alig látlak. Alig látlak. Alig látlak.

Idevaló

látod, semmi nem történt
csak elpazaroltál egy töltényt
de itt a golyó a szívemben

nincs baj, de játsszunk inkább mást
tedd el a furcsa pillantást
részemről minden rendben

bárcsak újrakezdhetnénk
legyen ez a dal, legyen a tiéd
hátha másmilyennek látsz

mindig azt reméltem,
hogy ez nekem is, neked is jó
talán túl sokat reméltem:
én is lehetek idevaló
oh, talán lehetek idevaló
oh, én is lehetek idevaló

tényleg nem haragszom rád
pont engem nem érhet vád
rend van benn a lelkemben

és ha mégse változnál
nem csak nekem kell reggel
ezzel az arccal ébrednem

Szerelem

Nem lesz jobb, hogyha sírsz
A könnyekből csak a só, csak az marad
Nekem nem kell a műsor, nem kell a show
Veled pont annyira rossz, amennyire jó

Nem lesz több, több esély
Tegyük fel, hogy mindent felteszünk
Egy lapra fel, úgy izgató
Ha pont annyira rossz, amennyire jó

Nem kell ennél szebb szerelem
Ha mindent felteszel, én megnyerem
A főnyeremény nagyon izgató
Pont annyira rossz, amennyire jó

Nekem nem kell ennél szebb szerelem
Ha mindent felteszel, én megnyerem
A főnyeremény nagyon izgató
Pont annyira rossz, amennyire jó

Leszek a vége

Csak azt vedd át, ami tényleg a tiéd,
Ne kérdezd meg hogy miért.
Hogy miért van éjjel a párnánk alatt Jég,
Amit összetörtem.
Azért hogy túl ne fűtsem,
Álmokkal a másik énem.
Te csak indulj előre el,
Utánad én.

Leszek a vége,
Majd lekapcsolom a villanyt.
Haladj előttem, ne nézz hátra.
A romokat úgyse,
Mi nem temethetjük el.
Csak az idő sepregethet a múltban.

Talán majd lesznek évek,
Amikor jobb lesz tényleg
Az unokáink már repülni fognak rég,
Mire nem lesz bolygónk.
Mikor már semmi se marad,
Mikor az utolsó falat,
Az ember torkán akad
És nem lesz folytatás.

Leszek a vége,
Majd lekapcsolom a villanyt.
Haladj előttem, ne nézz hátra
A romokat úgyse,
Mi nem temethetjük el.
Csak az idő sepregethet a múltban.

Csak az idő a korlát, kapaszkodj
Csak az idő a korlát, kapaszkodj…

Lakatlan sziget

Váratlan találkozás
A szívben őrült robbanás végre
Utána vágy maradt
Tűz és rád gondolás

Futás előled és utánad
Körbe-körbe
Hogy lesz vége?
Rólad álmodás
Amit velem csinálsz
Nem tudja más

Lebegek lágyan
Az óceánban
A hullám elragad
A mélybe rántasz
Levegő sem kell
Veled a víz alatt

De partot érek, száradok
Egy lakatlan sziget
Lesz az ágyam
Holnap nélküled

Képzeletben létezés
Nekünk egy élet is kevés volna
Mint az istenek
Hegyeket mozgatnék veled

Futás feléd ha végre látlak
Vigyél, rabolj el
Nem lesz vége
Együtt ébredés
Erről csak álmodom
Így túl kevés

Lebegek lágyan
Az óceánban
A hullám elragad
A mélybe rántasz
Levegő sem kell
Veled a víz alatt
Vigyél, rabolj el

Maradj így

Egy hét eltelt megint
Úgy volt, mire virrad itt leszel
Hallom a hangod
Odakint
De sehogy sem érlek el
De Te itt állsz, ugye itt állsz
Csak én nem látlak már

Humoros a magàny egy hét után

Most a Földre szállsz, vagy én csak képzelem
Bolond vagyok talán
Sokszor történt már ilyen
De a végén az út végén, ez nem számít sosem
Egy tiszta gondolat jutott még Nekem

Maradj így,
Hadd nézzelek hajnalig
Maradj így
Nézhetlek, ha nem vagy itt

Hogy nyugszik a Nap most
Hogy nyugszom meg én
Jönnek a hosszú esték
Jönnek
Jönnek felém
Minden vihar lassan
Nyugovóra tér
S mély álomba ringat, majd a szél
Lassan összeforr
Nem tátong az űr tovább
És a lélek meghajol
Elengedi bánatát
Mert a végén
Az út végén
Egy éber éjszakán
Én újra álmodom csendben a múzsám
Maradj így
Hadd nézzelek hajnalig
Maradj így
Nézhetlek, ha nem vagy itt
Hogy nyugszik a Nap most
Hogy nyugszom meg én
Jönnek a hosszú esték
Jönnek
Jönnek felém
Minden vihar lassan
Nyugovóra tér
S mély álomba ringat, majd a szél

Hogy nyugszik a Nap most
Hogy nyugszom meg én
Jönnek a hosszú esték
Jönnek
Jönnek felém
Minden vihar lassan
Nyugovóra tér
S mély álomba ringat, majd a szél

Minden vihar lassan
Nyugovóra tér
S mély álomba ringat, majd a szél

Ha menni akarok

Nincsen semmim - el nem hagytam
Hideg a presszó, egymagamban
Nem szeretnek, én nem bánom
A szabadságom minden láncom!

Borízű hajnal, illatod ébreszt
Szikra az ajkad, a csókod eléget
Villan a szemed, neked ez játék
Nélküled iszom reggel a kávét

Megkapsz tőlem bármit, ha úgy akarod
Édes, ne álld el előlem, kérlek a napot!
A fogkefédet holnap is itt hagyhatod
Édes, csak engedj el, kérlek, ha menni akarok!

Eljössz ma hozzám rövid szoknyában
Cigit sodorsz majd nekem az ágyban
Cukrot is teszel kávéscsészémbe
Még most se tudom, mit kérsz cserébe

Elmegyek hozzád rövid szoknyában
Cigit sodrok majd neked az ágyban
Cukrot is teszek kávéscsészédbe
Még most se tudom, mi lesz a vége

Megkapsz tőlem bármit, ha úgy akarod
Édes, ne álld el előlem, kérlek a napot!
A fogkefédet holnap is itt hagyhatod
Édes, csak engedj el, kérlek, ha menni akarok!

Árok, árok, de mély árok
Nem gondoltam, hogy így járok
Nem vigyáztam, belé estem
A szerelem rabja lettem...

Úszom a Nap felé

Elfordulok, a zajban az összes hang elkésik,
Nem kéne már hallgatni a régit, semmi baj,
Elmegyek nyaralni, te leszel a tenger,
Fürödjünk együtt, az eső most nem kell

Szaladok még, amíg utolér,
Szemed az eszembe lyukat mesél,
én nem beszélek, te nem beszélsz
Maradok még és lehetnél
Te az, aki tart, míg fúj a szél,
Hajón az árboc te lennél

Úszom a nap felé
Úszom a nap felé

Át fogom lépni a peremed a határ mentén,
Egy nagy ugrással föléd a víz mélyén,
Aztán nem kell repülni, elszáll majd a kényszer,
Nem téveszt álom, ez egy valóságküszöb éppen

Szaladok még, amíg utolér,
Szemed az eszembe lyukat mesél,
én nem beszélek, te nem beszélsz
Maradok még és lehetnél
Te az, aki tart, míg fúj a szél,
Hajón az árboc te lennél

Szaladok még, amíg utolér,
Szemed az eszembe lyukat mesél,
én nem beszélek, te nem beszélsz
Maradok még és lehetnél
Te az, aki tart, míg fúj a szél,
Hajón az árboc te lennél

Úszom a nap felé
Úszom a nap felé

Jobb lesz holnap

Melletted fekszik,
a tévét nézitek.
Elalszik közben -
ő nem néz filmeket.

Fázom a fénytől,
ennyit súg neked.
Lekapcsolsz mindent,
így öltözteted

Másnap éjszaka
egy buszból integet.
Visszaintegetsz,
de nem veszel jegyet.

Nem látja senki más
a könnytörölgetőt.
A busz már elment rég,
de te még látod őt.

Itt maradtál egyedül.
Merre tovább?
Kiderül, és persze nem igaz,
hogy nincsen semmi baj,
de kicsit jobb lesz holnap.

Kicsit jobb lesz holnap.
Kicsit jobb lesz holnap.

Augusztusban volt,
mentetek haza.
Napfénnyel telt meg
a háznak ablaka,

és csak nő és nő
a világosság,
amíg emlékszel,
amíg gondolsz rá.

Itt maradtál egyedül.
Merre tovább?
Kiderül, és persze nem igaz,
hogy nincsen semmi baj,
de kicsit jobb lesz holnap.

Kicsit jobb lesz holnap.
Kicsit jobb lesz holnap.

Elhiszem

Arcán végtelen fájdalom
Ajkán hallgat a dallam
Tudja, hogy sírnia nem szabad
Csak magának suttogja halkan

A világot senki se mentheti meg
Egyedül az, akinek elhiszed
Hogy békét hoz mindenkinek
Hogy rábízhatod az életed
A bűnöket, a titkokat
Az örömöt és az álmot

Kapukat tár, országa vár
Ha a szívedet te is kitárod
Igen, elhiszem
Több nincs nekem

Még csak 16 éve telt
Mikor szárnyak zajára ébredt
Az angyal elébem térdepelt
És súgta e szent igéket

A világot senki se mentheti meg
Egyedül az, akinek elhiszed
Hogy békét hoz mindenkinek
Hogy rábízhatod az életed
A bűnöket, a titkokat
Az örömöt és az álmot

Kapukat tár, országa vár
Ha a szívedet te is kitárod
Igen, elhiszem
Több nincs nekem
Istenem

Arcán végtelen fájdalom
Ajkán hallgat a dallam

Csend leszek

Hé, itt vagyok a rádióvételen
Körülöttem csillagok, és elfog a félelem
Már nem hallom a hangodat át az éteren
Percre perc és napra nap
Végül megfagy az értelem
És szétesem, lassan szétesem

Hé, egymagam az idő végtelen
De a készleteknek vége van
Nem is sejtheti senki sem hogy
Milyen volt a nagy vihar, ami átzúgott a Földön
Az élet elillan hamar, hát illene megköszönnöm
De rögtön

Még szól a dal, most még nem lehet
Még zeng a hang bennem, a húr remeg
Kimondom még egyszer a szent nevet
Aztán már örökre csend leszek

Hé, nem lehet, hogy csak én maradtam hátra
A felelőtlen embereknek utolsó példánya
Se kép, se név, se szó, se szám
Csak egy űrbe küldött dallam
Emlékeztet rá, hogy egyszer
Itt éltem és haltam, csak halkan

Még szól a dal, most még nem lehet
Még zeng a hang bennem, a húr remeg
Kimondom még egyszer a szent nevet
Aztán már örökre csend leszek

Csoda volt látni a nagy vihart
Csoda volt az élet a Földön
Az utolsó lélegzet még kitart
De az űr végtelen börtön

Még szól a dal, most még nem lehet
Még zeng a hang bennem, a húr remeg
Kimondom még egyszer a szent nevet
Aztán már örökre csend leszek

Rád talált

mi a tűz a fényhez képest?
mint a füst ha köddé váltan száll
tovább ne várj csodát
fagyos égen állócsillag
egy fenekestől felfordított ég
borul le ránk borul le ránk
ilyen amikor hátba szúr a szív
ilyen amikor háborúzni hív
ha valaki rád talált ma már tovább ne várd
ilyen amikor hátraszól a csend
neked üzeni háborúzni ment
de valaki rátalált ma már tovább ne várd
sose féltem álmot látni
odalentről hullámok csapják
tovább hajóm erős falát
körülöttem tenger végig
a szemeimben tengermély sötét
vigyázz közel ma már ne lépj!
ma van amikor hátba szúr a szív
ma van amikor háborúzni hív
ha valaki rád talált ma már tovább ne várd
ma van amikor hátraszól a csend
neked üzeni háborúzni ment
de valaki rátalált ma már tovább ne várd
ahol eddig még nem jártam
oda most már úgysem juttatsz el
legyél akármilyen közel
sose hív fel én sem hívom
de valahányszor változtatnom kell
csak ő van ott hogy vigyázz! figyelj!
ma van amikor hátba szúr a szív
ma van amikor háborúzni hív
ha valaki rád talált ma már tovább ne várd
ma van amikor hátraszól a csend
neked üzeni háborúzni ment
de valaki rátalált ma már tovább ne várd
ma van amikor hátba szúr a szív
ma van amikor háborúzni hív
ha valaki rád talált ma már tovább ne várd
ma van amikor hátraszól a csend
neked üzeni háborúzni ment
de valaki rátalált ma már tovább ne várd
ha valaki rád talált ma már tovább ne várd
ha valaki rád talált ma már tovább ne várd

You're a lie

You are the voice of reason
That I can't escape
Cut me down a thousand times a day
I don't need you anymore
I don't need you anymore

I trusted you
When there was no one else
All you did was make me doubt myself
Don't believe you anymore
Don't believe you anymore

You blood me out, you torn me down
Your time is gone, you can go!

Cause you're a lie
Lie, lie all my faith has been wasted, wasted
Cause you're a lie
Lie, I don't need you this time anymore.

I'm fragile, but I'm not a fool
I won't hear another word from you.
You won't hurt me anymore
You won't hurt me anymore.

Your hands are here to tear me down
I've trusted so long, but I'm not.

Cause you're a lie
Lie, all my faith has been wasted, wasted
Lyrics courtesy of eliterics.com
Cause you're a lie
Lie, I won't sit down and take this anymore.

You can say anything that you wanna say
But my attention is long gone and turn away
You're such a lie
We are already enemies
Everything you are I will deny.

Cause you're a lie
Lie, I'll just come out and say it, say it
Cause you're a lie
Lie, all my faith was wasted, wasted
Cause you're a lie
I don't need you to save me anymore.
I don't need you to save me anymore.
I don't need you to save me anymore.

Őszinte

Tudom, mondanak rólam mindent
De tudom, hogy te is elhitted
Én is hallottam rólad egy pletykát
De inkább annak hiszek, aki őszinte

Mennek a régi kamuk
Mindig egy új körnek
De nálad csak úgy számít
Hazugságnak, ha rájönnek

Nincs baj, csak tudod
A századikról a földszintre
Esve a mosolyom
Nekem sem őszinte

Én mindig elhittem, amit mondtál
Éjszakánként rád gondoltam szétesve
Megmagyarázod, de mindketten tudjuk már
Hogy hazudtál, hogy hazudtál

És én mindig elhittem
Amit mondtál

Visszajöttél hallom, nem baj
Szemét a karma, a pasid is megcsal
Egy ismerős helyszínről jön a check in
A fotón meg mögötted ott lóg a dzsekim
Nincs baj, csak nem értem azt, hogy
Nem csaltál meg mért mondtad
Hacsak nem telt el veletek
Három hét alatt két hónap

Nincs baj, csak tudod
A századikról a földszintre
Esve a mosolyom
Nekem sem őszinte

Én mindig elhittem, amit mondtál
Éjszakánként rád gondoltam szétesve
Megmagyarázod, de mindketten tudjuk már
Hogy hazudtál, hogy hazudtál

És én mindig elhittem
Amit mondtál

Azt kéred, hogy mindent felejtsek el
Hidd el, ez így már nekem se kell
Meglepne egy szerepcsere
Hashtag semmi, nekem te ne
Nem érdekel, mi a szándék
Ha a cipőmbe nem jártál még
Befogom a fülem mer' hazudsz
Papapapa kapj el, ha tudsz!
Most ne hívjalak, mert rosszul vagy
Lemerült a teló, elnyomtad
És még ne legyen gyanús
Na kettőnk közül melyikünk kamus?

Nincs baj, csak tudod
A századikról a földszintre
Esve a mosolyom
Nekem sem őszinte

Én mindig elhittem, amit mondtál
Éjszakánként rád gondoltam szétesve
Megmagyarázod, de mindketten tudjuk már
Hogy hazudtál, hogy hazudtál

És én mindig elhittem
Amit mondtál