Első dal

Felkelt a nap, átölelt a fény,
Utolsó éj, legelső reggelén,
Nincs több időm, nincs több esély.
Folytatni kell, mielőtt végleg elveszíteném.

Ez lesz az első, ez a szomorú szám,
Különben félek, hogy senki sem figyelne rám,
Ez lesz az első az igazi dal,
Ez is csak annyit ér, amennyit belőlem eltakar.

Még nem volt elég, eltűnt a félelem,
Hosszú az út, lehet, hogy végtelen,
Egész életemben mindig másra vártam,
Istent kerestem, s magamat találtam.

Magasan tartsd a szerelem zászlaját,
Nem bukhat el, örökké vinni kell tovább!
Van még idő, van még esély,
Folytatni kell, mielőtt végleg elveszíteném.

De még él a remény, minden mozdulatban,
Él a remény, minden gondolatban,
Él, a remény, a fűben és a fában,
Él a remény, és én hiszek az ő szavában,
Él a remény, minden, minden gondolatban,
Él a remény, nekem minden, minden pillanatban,
Él a remény, nekem mindig, mindig más alakban,
Él a remény, hiszek benned és magamban.
Minden gondolatban él a remény...