Ilyen a valóságban nincsen

Ilyen a valóságban nincsen,
De most még ne ébressz fel!
Álmomban úgy csinálsz, ahogy Isten,
Akiért felégettem itt mindent magamban,
Hátha így megtalálom a kincset, amit kaptam,
Mert itt van az ideje annak, hogy a véremet adjam.

Mostanában este már jobb, de te
Ne tegyél úgy, mintha ismernél.
Félek, hogyha feltalálod azt a fajta
Gépet, ami feléd lépked, az én leszek.
Jobb, ha elvarázsolsz, mert különben
Durva lesz, ha ébredek,
És ha elveszett a képzelet,
Nyisd ki mind a két szemed
Csak, hogy észrevedd!

Ó, ilyenek is élnek a házban...
Ó, ilyenek is élnek a házban...

Mostanában este már jobb, de te
Ne tegyél úgy, mintha ismernél.
Kurvagyakran éjszakázom odakint a láthatárodon,
Mégsem tudom, merre ébredek.
Jobb, ha megtalálsz ott,
Láthatod, csak alvajárva térdelek,
Közben összetett a két kezem,
Mert csak akkor vétkezem, hogyha élvezem.

Ilyen a valóságban nincsen,
De most még ne ébressz fel!
Álmomban úgy csinálsz, ahogy Isten,
Akiért felégettem itt mindent magamban,
Hátha így megtalálom a kincset, amit kaptam,
Mert itt van az ideje annak, hogy a véremet adjam.

Érted én, igen, a véremet adnám!
Érted én, igen, a véremet adnám!
Érted én, igen, a véremet adnám!

Ilyen a valóságban nincsen...
Álmomban úgy csinálsz, ahogy Isten,
Akiért felégettem itt mindent magamban,
Hátha így megtalálom a kincset, amit kaptam,
Mert itt van az ideje annak...

Ilyen a valóságban nincsen,
De most még ne ébressz fel!
Álmomban úgy csinálsz, ahogy Isten,
Akiért felégettem itt mindent magamban,
Hátha így megtalálom a kincset, amit kaptam,
Mert itt van az ideje annak, hogy a véremet adjam.

Mozdulj!

Meg ne kérdezd, hogy Hogy vagyok,
Tudod, hogy fogalmam sincsen,
És, hogyha lenne, az sem segítene
Sokat azt hiszem.
Ötven tonnás vasbeton kockák három centivel,
A jobb fejem mellet vígan repülnek el jó messzire,
Jó messze el.

Ott állt a lány, és úgy nézett rám,
Mint aki tudja, hogy tudom,
Hogy mire gondol Ő
És Én is ugyanazt gondolom.
Orvostanhallgató volt, az biztos,
Tágabb értelemben véve.
Ezt a jó tanácsot adta az életemre nézve:

Mozdulj, mozdulj, mint, ha lennél ember,
Mondtam, hogy az van, csak itt bent a fejemben.
Mozdulj, mozdulj, mint, ha élnél ember,
Mondtam, hogy az van, csak itt bent a fejemben.

Nem lesz ez egy szimpla meccs,
Ezt éreztem már akkor,
Úgyhogy gyorsan megittam
Még hetet ugyanabból.
És bólogattam,
És megválogattam a szavaim, akár egy úr.
Az ágyában arra ébredtem,
Hogy a fülembe liheg vadul.

Mozdulj, mozdulj, mint, ha lennél ember.
Nyögtem, hogy kössz nem, csak itt bent a fejemben.
Mozdulj, mozdulj, mint, ha élnél ember,
Mondtam, hogy az van, csak itt bent a fejemben.

Elmondott ott mindennek,
Ezt nem idézném talán,
Később bocsánatot kért,
Hogy nem gondolta halál
Komolyan csak nekem olyan furcsa ez az egész,
Talán jobb is, hogyha most hazamész.

Mér’ vagy olyan ideges Kislány?
Csak nem valami elveszett?
Hangosabban! Nem hallom tisztán.
Komolyabban kéne venni már az életet!

Mozdulj, mozdulj, mint, ha lennél ember.
Nyögtem, hogy kössz nem, csak itt bent a fejemben.
Mozdulj, mozdulj, mint, ha élnél ember,
Mondtam, hogy az van csak itt bent a fejemben.

Soha még

Ma rám mosolygott végre a kedves szerencse,
Kiválasztott az élet a legjobb főszerepre.
Meg kell tanulnom most már a boldogság szövegét,
És a színdarab addig tart, míg az író közbe nem lép.

Szerencsés vagyok én, amiért ez mind az enyém!

Soha még ennél szebb az élet nem volt,
Mindenhol csak ragyog a fény!
Szívemben az érzés egy dallamot dúdolt,
Minden nap egy új esély!
Soha még ennél szebb az élet nem volt,
Mindenhol csak ragyog a fény!
Valamit suttog még a végtelen égbolt,
Minden nap egy új esély!

Nincsen különleges okom a boldogságra,
Csak az, hogy kék az ég, zöld a fű, s a nap sárga.
Örülj te is velem most, mert minden olyan szép.
Még néhány perc és aztán a sok gond újra széttép.

Pedig én maradnék, amíg még szétkürtölhetném.

Hogy soha még ennél szebb az élet nem volt,
Mindenhol csak ragyog a fény!
Szívemben az érzés egy dallamot dúdolt,
Minden nap egy új esély!
Soha még ennél szebb az élet nem volt,
Mindenhol csak ragyog a fény!
Valamit suttog még a végtelen égbolt,
Minden nap egy új esély!

Szerencsés vagyok én, amiért ez mind az enyém,
Maradnék, amíg még szétkürtölhetném.

Hogy soha még ennél szebb az élet nem volt,
Mindenhol csak ragyog a fény!
Szívemben az érzés egy dallamot dúdolt,
Minden nap egy új esély!
Soha még ennél szebb az élet nem volt,
Mindenhol csak ragyog a fény!
Valamit suttog még a végtelen égbolt,
Minden nap egy új esély!

Igen

Arcomon a tegnap, arcomon a múlt,
Kezemben a kezed, és nincs az a szó,
Szememben a bűnöd, szememben a jó,
Szememben a szíved és nincs az a szó,
Minden, amit érzel, így lehet enyém,
És megőrizlek, ez így jó,
Semmim nincs, csak a gondolataim,
És Te bennük élsz, ez így jó...

(Hallod)
Földről az égbe szállj,
És újra a Földre, hogy hazatalálj!
Előtted az élet, minden a Tiéd,
A Föld egy gyöngyszem az ég tenyerén.

Amit tőled kaptam, nem vehetik el,
Mondanám, de nincs az a szó,
Ami benned él és bennem a Tiéd,
Mondanám, de nincs az a szó,
Minden, ami Te vagy, így lehet enyém,
És megőrizlek, ez így jó,
Minden, ami vagyok, Neked köszönöm,
És biztosan tudom, így jó...

(Hallod)
Földről az égbe szállj,
És újra a Földre, hogy hazatalálj!
Előtted az élet, minden a Tiéd,
A Föld egy gyöngyszem az ég tenyerén.

Fekete a párna

Zárom az ajtót,
Nyitom a számat
Beveszek kettőt,
Becsukom a szemem.
Ágyastól fekszem be a ruhámba,
Párnákon loccsan széjjel a fejem.

Kopog a szomszéd, túl nagy a lárma
Sikítva ömlik fejemről a haj

Hullik a körmöm,
Szakad a szárnyam,
A szemfestéktől már fekete a párna
Száraz a nyelvem,
Nyirkos a lábam
A kulcscsontomat törte bele a zárba

Valaki babrál az ajtókilinccsel
Sikítva ömlik fejemről a haj,
Arcomba fúrja magát a párna
Kopog a szomszéd, de már nem zavar

Zárom az ajtót,
Nyitom a számat
Beveszek kettőt,
Becsukom a szemem

Ágyastól fekszem be a ruhámba
Párnákon loccsan széjjel a fejem
Valaki babrál az ajtókilinccsel
Sikítva ömlik fejemről a haj

Arcomba fúrja magát a párna
Kopog a szomszéd, de már nem zavar

jégtánc

kopog a csizmám
haza az utcán
valaki rám néz
te lehetsz az talán
akire várok
sose tudom meg

nem szólsz semmit
megszoktad, úgyse megy

sáros tűlevél
csorba járdaél
körben állsz, falak
nem talált hidak
ócska szív, hideg
nem él senkiben tél

csak tél
mond miért nem jöttél?!
gyúlj már új napfény!
törj szét, kérges bús jég!

kopog a léptem
megyek a ködben
éhes a szekrény
textilt kell egyen
veszek egy felsőt
hozzá egy blézert
amíg te nem vagy
kell egy kis új legyen

sáros tűlevél
senki nem beszél
körben állsz, falak
nem talált hidak
ócska szív, hideg
a múlt csupán nevek már

ez tél
mond miért nem jöttél?!
gyúlj fel új napfény!
nincs láz, se ébrenlét
kelts fel, ha megjönnél!

elzárt
egy hóörvény
törj szét, kérges bús jég!
törj szét, kérges bús jég!
törj szét, kérges bús jég!

Édes évek

Édes évek, hol vagytok ma már
Hova tűnt ez az álomkép
Elmúlt, vége, többé nem talál
Az idő, amikor gyerek voltam még

Mért tűnt el hirtelen
Még néha úgy fáj nekem
Fáj, mégsem sírok én
Vissza úgysem hozza senki
Menni kell csak, menni, menni

Édes évek hol vagytok ma már
Komolyabb szerep vár rám, új világ
Fények, árnyak, élet és halál
Ez a sors, gyere sors, igyunk pertut hát

Mért tűnt el hirtelen
Még néha úgy fáj nekem
Fáj, mégsem sírok én
Vissza úgysem hozza senki
Menni kell csak, menni, menni

Édes évek, hol vagytok ma már
Komolyabb szerep vár rám, új világ
Fények, árnyak, élet és halál
Ez a sors, gyere sors, igyunk pertut hát
Ez a sors, gyere sors, igyunk pertut hát

A leányzó fekvése

ahogy elfogy a bánatpénz
s ahogy múlik a fáradtság
ugyanoda helyez az érkezés
mint az indulás

nem az igazat éljük át
hiszen ugyanúgy semmiség
ha a földünk pokoljárt
és ez a tény feltárt minket

ha a véred ellen mész
hogy nyernél teret már
ez a lány csak annyit kér
hogy ne nagyon lépj rá

nehogy elszakadjon a szál
ami eltart magamtól
ahogy a tüdőm rúgkapál
ez nem olyan bíztató

bizony te vagy most az a ház
ahol elmulasztom a kórt
igen ideküldött a láz
és ez a folt nincs már többé

ha a véred ellen mész,
hogy nyernél teret már
ez a lány csak annyit kér
hogy használd de ésszel
és ha vérzel abból neki is adj
mert a kettő is csak egyekből áll
és erre nincs szó

Egy napra

Ami volt egyetlen pillanat.
Engedd el, engedj fel.

A múltnak vége, már ott marad,
és holnap - nem lesz holnap.

Törd szét a véget nem érő éjszakát.
Tépd szét, ami gúzsba köt, ne tűrj tovább.
Vetkőztesd pucérra önmagad.
Tépd szét a húst, törd szét a csontokat.

Hol a láz, hol az önfeledt rombolás?
Hova tűnt az az éltető atomrobbanás?
Csak üres, gyümölcstelen héj maradt,
és mi felhőket kergetünk a szürke ég alatt.

Törd szét, ami elgyengít, ami eret vág.
Tépd szét a virágzó melankóliát.
Vetkőztesd pucérra önmagad.
Tépd szét a húst, törd szét a csontokat.

Csak egy napra, csak erre a napra -
szétverni mindent darabokra.
Csak egy napra, csak erre a napra -
felizzani, és elégni hajnalra.

We All

I don’t wanna fight and I’ll be your star
I don’t wanna dream cause I’ll live my dreams
I don’t want a heart that can fall apart
Just live my days

I don’t want no sight wanna be so blind
I just wanna scream , screamin’ out your name
I don’t want a heart that can fall apart
Just live my days

We all, we all, we all live together
We all, we all, we all breathe together
We all, we all, we all love together
For me, you’re special and the life goes by

I don’t wanna run, run away so far
I don’t wanna hide, hide away my scar
I don’t want a heart that can fall apart
Just live my days

I don’t want the sun with the moon collide
I don’t want the light, flashing damn so bright
I don’t want a heart that can fall apart
Just live my days

We all, we all, we all live together
We all, we all, we all breathe together
We all, we all, we all love together
For me, you’re special and the life goes by

Nem érlek el

Nem érlek el ezen a hajnalon
4 óra elmúlt, alszik a város
Magányos árnyak a tűzfalon

Hidd el nekem, hogy az éjszakának
Nem lehet ellentmondani.
A vágynak nem lehet parancsolni,
Ebbe bele-bele-bele kell dögleni!

Nem érlek el, nem érlek el
Nem érlek el, nem érlek el
Nem érlek el, nem érlek el
Nem érlek el, nem érlek el

Üres szobámban nem jön az álom
Sötéten néznek az ablakok
Olyan vagyok, mint a kóbor macska
Vadászok rád, míg meghalok!

Hidd el nekem, hogy az éjszakának
Nem lehet ellentmondani.
A vágynak nem lehet parancsolni,
Ebbe bele-bele-bele kell dögleni!

Nem érlek el, nem érlek el

Hidd el nekem, hogy az éjszakának
Nem lehet ellentmondani.
A vágynak nem lehet parancsolni,
Ebbe bele-bele-bele kell dögleni!

Nem érlek el, nem érlek el
Nem érlek el, nem érlek el
Nem érlek el, nem érlek el
Nem érlek el, nem érlek el

Hiába hívlak, hallgat a telefon
Nem érlek el ezen a hajnalon
4 óra elmúlt, alszik a város
Magányos árnyak a tűzfalon

Hidd el nekem, hogy az éjszakának
Nem lehet ellentmondani.
A vágynak nem lehet parancsolni,
Ebbe bele-bele-bele kell dögleni!

Nem érlek el, nem érlek el
Nem érlek el, nem érlek el
Nem érlek el, nem érlek el
Nem érlek el, nem érlek el

Nem érlek el, nem érlek el
Nem érlek el, nem érlek el
Nem érlek el, nem érlek el
Nem érlek el, nem érlek el

Nem érlek el