2016. november 17., csütörtök

El kell menni

Ha el kell menni, el kell menni, ez ilyen.
Neked rossz lesz, nekem remélem semmilyen.
Ha el kell menni, el kell menni.
Ha el kell menni, el kell ezt engedni!

Nézd csak a kertben, a fák milyen nagyok.
Ne kerülgesd az űrt, amit itt hagyok.
Ha el kell menni, el kell menni.
Ha el kell menni, el kell ezt engedni!

Nem tudtam vigyázni rendesen,
nőkre, cipőkre és azt hiszem, magamra sem.
Ha el kell menni, el kell menni.
Ha el kell menni, el kell ezt engedni!

Kár, hogy átgürcöltem sok gyönyörű tavaszt.
Észre sem vettem, hogy mindenki milyen ravasz.
Ha el kell menni, el kell menni.
Ha el kell menni, el kell ezt engedni!

2016. november 10., csütörtök

Ha nem vigyázol rám

Néha egy átkozott alkonyon
Az arcomra kiül a fájdalom
Olyankor visszagondolok
Valami volt, valami volt
Lehet délután,
lehet este vagy délelőtt
Egy pillanatra még mindig látom őt
Előttem van egy ismerős mozdulat
És szívemben szól valami hang

Messze szállnak az évek összedőlnek a fák
Elsodorhat az élet
S kegyetlen lesz a világ
Összetörhet a szívem
Régóta érzem már
Összedőlhet minden
Ha nem vigyázol, nem vigyázol rám!

Néha úgy érzem, hogy nem veszíthetek
A szerencse átölel, karjai védenek
Máskor átkozottul védtelen vagyok
Valami volt, valami volt

Messze szállnak az évek
Összedőlnek a fák
Elsodorhat az élet
S kegyetlen lesz a világ
Összetörhet a szívem
Régóta érzem már
Összedőlhet minden
Ha nem vigyázol, nem vigyázol rám!

2016. november 9., szerda

Búcsú

Gurul az autó velem,
A Calypso-n Sting énekel,
Egy stoppos lány rám nevet.
Gázt adok, tovább megyek.

Egy cetlit írt, hogy nincs tovább,
A kulcs a ládában várt.
Most üres a ház, üres a csend.
Üres az ágy Nélküle.

Miért csak Ő, Ő kell nekem?!
Miért csak Ő, számít nekem?!

Valahogy úgy érzem, álmodom
Csak, úgysem múlhat el
És majd arra ébredek,
Hogy épp a függönyt húzza el.

Úgy elmondanám,
Ami bánt, ami fáj.
Csak ülök a négy fal között,
És várom, még várom Őt.

Miért csak Ő, Ő kell nekem?!
Miért csak Ő, számít nekem?!

Egyszer rájövünk majd,
Mind a ketten, hogy hol hibáztuk el,
És ha nem keres, hát büszkeségből
Én sem hívom fel.

Miért csak Ő, Ő kell nekem?!
Miért csak Ő, számít nekem?!

Valahogy úgy érzem, álmodom
Csak, úgysem múlhat el,
És majd arra ébredek,
Hogy épp a függönyt húzza el.

Miért csak Ő, Ő kell nekem?!
Miért csak Ő, számít nekem?!

És ha megtalálom másnál
Majd az új romantikát,
Érzem, akkor sem felejtem
Ezt a sok-sok éjszakát...