Lámpát ha gyújtok

Bölcső csöngettyű és templom harang
A jelenlét annyi, mint posztón a rang
Kicsi pónikon lovagló kész életek
Vagy az arcomba prüszkölő véletlenek
No meg a gyerekkor kardfogú tigrisei
Apa taníts meg nagy vadat elejteni
És ha kérdik, hogy mi végre mennyi idő
Tán egy perc, egy óra, vagy pár esztendő

De utolér a múlt mint a mögöttünk hagyott jövő
Cicomázd fel a sorsot, az mégiscsak előkelő

Káprázat pusztán a történelem
Míg némán a vállára hajtom fejem
Elringat, marasztal, egésszé gyúr
Aztán únottan szétszed, mint legót az úr
Mi csak lessük a boldogság lábnyomait
És ha útközben találunk majd valamit
Arra kígyóbőrként húzzuk rá az időt
Még egy percet, egy órát, vagy pár esztendőt

De utolér a múlt, mint a mögöttünk hagyott jövő
Cicomázd fel a sorsot az mégiscsak előkelő

Lámpát ha gyújtok még jön rá bogár
De az utolsó fényevő csak sötétet talál
Csak sötétet talál

Mint egy cipősdobozba szórt marék arany
Elrejtve annyira haszontalan
Az az emberi elmében bújkáló zaj
A talpaink alatt nincs szilárd talaj
Ha a karodban nincsen már elég erő
És a szívéhez nem láncol egy szerető
Sem az Istenek gomblyukán nem látni át
Sem a nappal nem mutatja éjjel magát

De utolér a múlt mint a mögöttünk hagyott jövő
Cicomázd fel a sorsot az mégis csak előkelő

Lámpát ha gyújtok még jön rá bogár
De az utolsó fényevő csak sötétet talál
Csak sötétet talál

Snuff

Bury all your secrets in my skin
Come away with innocence
And leave me with my sins
The air around me still feels like a cage
And love is just a camouflage
For what resembles rage again

So if you love me let me go
And run away before I know
My heart is just too dark to care
I cant destroy what isn't there
Deliver me into my fate
If I'm alone I cannot hate
I don't deserve to have you
My smile was taken long ago
If I can change I hope I never know

I still press your letters to my lips
And cherish them in parts of me that savor every kiss
I couldn't face a life without your light
But all of that was ripped apart...
When you refused to fight

So save your breath I will not hear
I think I made it very clear
You couldn't hate enough to love
Is that supposed to be enough?
I only wish you weren't my friend
Then I could hurt you in the end
I never claimed to be a Saint
My own was banished long ago
It took the death of hope to let you go

So break yourself against my stones
And spit your pity in my soul
You never needed any help
You sold me out to save yourself
And I wont listen to your shame
You ran away you're all the same
Angels lie to keep control
My love was punished long ago
If you still care, don't ever let me know

If you still care, don't ever let me know...

Frühling in Paris

Im Licht kleid kam sie auf mich zu
Ich weiß es noch wie heut'
Ich war so jung,
Hab' mich geniert
Doch hab' es nie bereut

Sie rief mir Worte ins Gesicht,
Die Zunge lust gestreut
Verstand nur ihre Sprache nicht
Ich hab' es nicht bereut

Oh non rien de rien
Oh non je ne regrette rien

Wenn ich ihre Haut verließ
Der Frühling blutet in Paris

Ich kannte meinen Körper nicht
Den Anblick so gescheut
Sie hat ihn mir bei Licht gezeigt
Ich hab es nie bereut

Die Lippen oft verkauft so weich
Und ewig sie berühr'n
Wenn ich ihren Mund verließ
Dann fing ich an zu frieren

Sie rief mir Worte ins Gesicht,
Die Zunge lust gestreut
Verstand nur ihre Sprache nicht
Ich hab' es nicht bereut

Oh non rien de rien
Oh non je ne regrette rien

Wenn ich ihre Haut verließ
Der Frühling blutet in Paris
Wenn ich ihre Haut verließ
Der Frühling blutet in Paris

Ein Flüstern fiel mir in den Schoss
Und führte feinen Klang
Hat viel geredet nichts gesagt
Und fühlte sich gut an

Sie rief mir Worte ins Gesicht
Und hat sich tief verbeugt
Verstand nur ihre Sprache nicht
Ich hab' es nicht bereut

Oh non rien de rien
Oh non je ne regrette rien

Wenn ich ihre Haut verließ
Der Frühling blutet in Paris
In Paris

Wenn ich ihre Haut verließ
Der Frühling blutet in Paris

Wenn ich ihre Haut verließ
Der Frühling blutet in Paris

Maradok távol

Annyi a hibám, amit vétettem, mint csillag az égen
De ameddig tombol a tűz még bennem, én hagyom, hadd égjen
Majd elmegyek és ahol nem lát senki, ott verek egy tábort
Ha a múltat nem tudom jóvátenni...

Még nem tudom, hol is a cél
És folyton ellenem dolgozik a szél
De nem fúj vissza, a bőröm páncélból van
A szívem pedig acél
Mindegy, hogy mennyire rögös az út
Elmegyek, nem számít a távolság
Csak veszem a bátorságot hozzá és szedem a sátorfát

Nem lesz több üzenet
Itt hagyom mindenemet
Megyek, amíg van erőm
Ott húzom fel a táboromat
Ahol a lábnyomomat
Elmossa majd az eső

Annyi a hibám, amit vétettem, mint csillag az égen
De ameddig tombol a tűz még bennem, én hagyom, hadd égjen
Majd elmegyek és ahol nem lát senki, ott verek egy tábort
Ha a múltat nem tudom jóvátenni, maradok távol

Az életem egy kalandregény
A társam a magány, a szeretőm a remény
Úgy megpróbálnám a szerencsém
De a balszerencse szerelmes belém
A szívem a motor még várjon a pokol
Most szólok, hogy kicsit kések
Hogy hova sodort az élet
Elmondom majd, ha visszatérek

Nem lesz több üzenet
Itt hagyom mindenemet
Megyek, amíg van erőm
Ott húzom fel a táboromat
Ahol a lábnyomomat
Elmossa majd az eső

Annyi a hibám, amit vétettem, mint csillag az égen
De ameddig tombol a tűz még bennem, én hagyom, hadd égjen
Majd elmegyek és ahol nem lát senki, ott verek egy tábort
Ha a múltat nem tudom jóvátenni, maradok távol

Wish you were here

So, so you think you can tell Heaven from Hell, blue skies from pain.
Can you tell a green field from a cold steel rail?
A smile from a veil?
Do you think you can tell?

Did they get you to trade your heroes for ghosts?
Hot ashes for trees?
Hot air for a cool breeze?
Cold comfort for change?
Did you exchange a walk on part in the war for a lead role in a cage?

How I wish, how I wish you were here.
We're just two lost souls swimming in a fish bowl, year after year,
Running over the same old ground.
What have we found?
The same old fears.
Wish you were here.

Feltettem a polcra a szívemet

Nem vagyok ártatlan, a szárnyam váratlan
Mindent megtettél, az égbe felvittél
Míg te szárnyaltál, én inkább zuhantam
A földön vergődtem, és végül feladtam

Nem hittem magamban, sem az álmokban
A tökéletesség tőlem távol van
A múlt szelleme sarokba kergetett
Menekülő állatként okoztam sebedet

Feltettem a polcra a szívemet
Hogy ne törjön össze, ha tévedek
Feltettem a polcra, onnan ragyogja
Be az elhagyott eget

Mit elszenvedtem gyerekkoromban
A pillanat hevében rajtad megtoroltam
Elhagyott vidék lett a lakhelyem
Ki mint vet, úgy arat, itt kicsorbult az értelem

Őszinte érzelemnek szenvedés az ára
Gyorsan égetett a szenvedély lángja
Szikrából futótűz lett, mi élve eltemet
Parázzsal fedte el a téli kék eget

Feltettem a polcra a szívemet
Hogy ne törjön össze, ha tévedek
Feltettem a polcra, onnan ragyogja
Be az elhagyott eget

Benned a fény

Ugye te is szereted ha hajnalban,
Megint úgy kezdődsz el, épp ahogy véged van,
Te is azon kapod magad még egyszer, hogy csak ott tévedsz el,
Ahol egyenesen kanyarogsz

Reggel keresed az értelmét,
Aminek magad adtál éjjel még,
Képzelj napot ide, s lehetnél
A válasz arra, amit kérdeztél

Belül a fény, kinn a világ
És semmit nem muszáj,
Szabadesés benned a vágy, ne félj, csak szállj,
Sohasem érhet véget a tánc,
Bár felhő jöhet száz,
Nézz befelé, és messzire látsz!

Egyszer mást akarnál, elrepülni délre,
Máskor egyszer élsz, de mégse nézhetsz félre,
Bárhol jársz tudod sose szégyelld azt, aki lettél végre.

Ugye te is akarod a délutánt, hogy előbb elmeséld, ami majd este vár,
Ugye tényleg nem is érdekel más, mint hogy engedd szabadon magadat a dalon át?

Belül a fény, kinn a világ
És semmit nem muszáj,
Szabadesés benned a vágy, ne félj, csak szállj,
Sohasem érhet véget a tánc,
Bár felhő jöhet száz,
Nézz befelé, és messzire látsz!

Tudom minden éjjel,saját szemedbe nézel,
Váltakoznál folyton a járdára kiömlő fénnyel,
Mától új nap, új kor, Ragyogjon az újhold,
Gyere érezd, hogy jó!

Belül a fény, kinn a világ
És semmit nem muszáj,
Szabadesés benned a vágy, ne félj, csak szállj,
Sohasem érhet véget a tánc,
Bár felhő jöhet száz,
Nézz befelé, és messzire látsz!

Széttépett érzelmek

A padlón reszketve testem a hideg rázza
ereimben mérged lesz eljövendő napjaim átka
A szorosan ölelt kígyót ősi ösztön hajtja
gyerünk, nem néz oda, harapd már, rajta-rajta

Hiába minden, minden mit érte tettem
a gyilkolás vágya benne elrejthetetlen
Mikor a testemmel melegítem őt fel
kinyílik a szája, és belémmar hideg vérrel

Széttépett érzelmek, vége mindennek
hidd el gyűlöllek, megöl a fájdalom
kést szúrtál szívembe, egyre mélyebbre
kéllyel élvezve, halotti ágyamon

Nem tudod mit tettél, elvettél mindent tőlem
minden jót megtagadó, őrült vad lett belőlem
Mérged megfertőzött, vírusként leépítve
a harcban elgyengült lelkem végleg kikészítve

Világom összeomlott, falai rámdőltek
levegőm egyre fogy már, megmentők nem jönnek
Hogyha kijutok egyszer, és újjáépítem
megtalállak, bárhová bújsz, és a méregfogadat kitépem

Széttépett érzelmek, vége mindennek
hidd el gyűlöllek megöl a fájdalom
kést szúrtál szívembe egyre mélyebbre
kéjjel élvezve halotti ágyamon

Nem tudja senki

Nem tudja senki, hogy honnan jöttem
Hogy hányszor volt sötét az ég fölöttem
Ködös a múltam, nem ismeri senki
Nincs otthonom, nincs hova visszamenni
Sose voltam gazdag, de megvan minden
A legszebb pillanatok vannak ingyen
Sok fénylő szempár ragyog a világon
Millió lányé és én mindet imádom

Rohanok, hogy a nevem egy olvadó jéghegybe véssem
Félek, nem érem el
Életfogytig tart a vágy, de nincs aki féltsen
Mégsem érdekel
Azt mondják, hogy magasról lehet nagyot esni
Én ha elestem sem, álltam neki bűnbakot keresni
Néztem a szürke eget, azon tűnődtem, hogy lehet
Hogy ezer ágra süt a nap most is a felhők felett
Ha nyeregbe kerültem, mindig jött a pofon
Ez megtanított átlépni az üvegszilánkokon
Lehet a zsebemben teltház vagy csak lyukas garasok
Ez egy hullámvasút és én utas maradok

Nem számolom, az élet rajtam hányszor ejtett sebet
A legnagyobb viharban sem kerestem rejtekhelyet
Mert a tettek helyett nem cselekednek a szavak
Inkább leszek nincstelen úgy, hogy mellette szabad
Minthogy olyan utat válasszak magamnak, ami másé
Semmim sincs, de mindenem egy útitársé
Nem nyom agyon a súly, pedig nem véletlen mondják
Hogy a batyumba csomagoltam a világ összes gondját
Egy vándor vagyok, nehezen megérthető
De nem mindig ég a ház, mikor az ég a tető
Csak sodródok az árral és pont mint egy folyó folyok
Nekem az is elég, ha egy csillag rám mosolyog

Gondolatban párszor eldobtam már az evezőt
Amikor nem láttam magammal közös nevezőt
Van, hogy húz az ág s jól megtép a szél
De vihar előtt vörösen ég a kék
Úgyhogy tessék itt egy kabát, én magamnak már kötöttem
Remény volt a fonál, por- és cseppállóvá tettem
Hiszem minden nap, hogy ami tegnap ért
Egy kérdéssel felel a holnapért

Ugyanúgy hallasz

Magamban tartom, hogy itt van a vég!
Már kérted, hogy szóljak, de mégsem tudok.
Bár megittam egy kávét, hogy erőre kapjak,
hogy én legyek az, aki benned majd lakhat még.
A szavakon túl is ért. Aki szeret a nulláért.
Aki szeret a nulláért, még…

Tudtam, ugyanúgy hallasz!
Tudtam, hogy ugyanúgy hallasz,
mint én magamat belülről!
Tetszik, mégis felőröl...

Tudtam, ugyanúgy hallasz!
Tudtam, hogy ugyanúgy hallasz,
mint én magamat belülről!
Tetszik, mégis felőröl...

Ha nem jön a holnap, holnap mi legyen?
Legyen-e ugyanúgy, mint?
Tegnap ugyanúgy maradt minden,
mint ahogy látod idekint.
Mindenki kérdezi, mi van veled,
de épp itt van az újév, rád vár!
De nem akarok mást már, csak, amit te adnál!
Az, amit más ad, nem kell!

Tudtam, ugyanúgy hallasz!
Tudtam, hogy ugyanúgy hallasz,
mint én magamat belülről!
Tetszik, mégis felőröl...

Tudtam, ugyanúgy hallasz!
Tudtam, hogy ugyanúgy hallasz,
mint én magamat belülről!
Tetszik, mégis felőröl...

Szürke nappalok és szürke nappalik...
Hol van a fény, ami bennetek lakik?
Itt van a lelkem Pesten,
mégis máshol hagytam a testem.
Mondd el, hogy értsem azt, amit mondtál!
Mondd el, miért nem érthetek mégsem?!
Nem vagyok az, akit vártál, értsd meg,
de ugyanúgy harcolok érted!

Tudtam, ugyanúgy hallasz!
Tudtam, hogy ugyanúgy hallasz,
mint én magamat belülről!
Tetszik, mégis felőröl...

Tudtam, ugyanúgy hallasz!
Tudtam, hogy ugyanúgy hallasz,
mint én magamat belülről!
Tetszik, mégis felőröl...

iszom a bort

iszom a bort, ölelem a babámat
úgysem érem keresztül a hazámat
úgysem érem keresztül a világot
elengedem most már
nem őrzöm a lángot
csak annyit még, neked s nekem elég
világítsa be az erdő közepét
arcodat láthassam, ha leszáll az este
s kezed teszed kezembe

iszom a bort, ölelem a babámat
úgysem érem keresztül a hazámat
úgysem érem keresztül az
erdő felett a csillagos eget
csak ebbe a kis gyertyába
lehozni tudom neked

iszom a bort, ölelem a babámat
úgysem érem keresztül a hazámat
úgysem érem keresztül az
erdő felett a csillagos eget

iszom a bort, ölelem a babámat,
úgysem érem keresztül a hazámat
úgysem érem keresztül az
erdő felett a csillagos eget
csak ebbe a kis gyertyába
lehozni tudom neked

Add vissza

Ágyamból felkelve üres szobák!
Az erkélyre kilépve ázott ruhák!
Kopott álmok színpadán,
tavasz, nyár majd tél után,
Meleg párnán aludnám.

Lépted alatt megremeg egy csillag,
Ne várj mert virrad. Az a sok szóbeszéd..Elég!
Nekem már nem kell!, Mer' a nap ha felkel,
a ‘légyott’ már elkel veled.

Add vissza a játékom,
a tányérom, a játékom.
Add vissza, mer' nem bírom.

Régi festmény, kőalak,
A sok hű emlék kóstolgat,
Páros kéz, szél fújta az utad.
Én csak kettőt számolok,
látom már a holnapot,
száz hibádból szólamot lopok.

Add vissza a játékom,
a tányérom, a játékom.
Add vissza, mer' nem bírom.

Tükör

Ülj le, velem szembe
Magadban olyat látsz-e
Mit az ember szégyell
Ha a tükörbe nézel?

Látod valós tested
Arcod mosolyát fested
A valódi képre
Ha nem sikerült elég szépre

Kérlek, jól figyelj
Kell minden apró jel

Nézz a tükörbe
A múltból most
A jövőbe
Nézz a szemembe
Olvass most belőle...
...A tükröd vagyok

Ne a tükröt törd szét
Ha bánt az önarckép
Ha dühöt és bánatot érzel
Ha a tükörbe nézel

Tudni talán nem kell
Mitől jó egy ember
Álarcok nélkül
A világ tőled is szépül

Tíz perc szerelem

Őrült fiú, rohan a nyár után
Végig se mér, viszi a szél
Nem hittem el, pedig volt ilyen ezer is talán
Mókuskerék, nem tudja még, hogy körbeér

Tíz perc szerelem égeti el
Bárhogy szeretem, nem hiszi már el
Tűzben fürdök, mégse figyel
Tíz perc szerelem ölt meg az éjjel

Tíz perc szerelem égeti el
Bárhogy szeretem, nem hiszi már el
Tűzben fürdök, mégse figyel
Tíz perc szerelem ölt meg az éjjel

Csillagszemű, milyen az éjszakád?
Hamvába hullt, rövid a kéj
Gyors villanás, amit a nyári zápor hagyott rád
Mókuskerék, mindenki tudta, hogy körbeér

Hideg foltok a köpenyemen
Hideg álom a szemeimen, de mégse tűnik el
Ingre rajzolt szíve dobog
Védi magát, de beledadog, és többet nem felel

Tíz perc szerelem égeti el
Bárhogy szeretem, nem hiszi már el
Tűzben fürdök, mégse figyel
Tíz perc szerelem ölt meg az éjjel

Tíz perc szerelem égeti el
Bárhogy szeretem, nem hiszi már el
Tűzben fürdök, mégse figyel
Tíz perc szerelem ölt meg az éjjel

Fejben dől el

Nem minden úgy történt,
Ahogy elképzeltük régen!
És Úristen!
Megint eltelt egy év.
A „Tükröm, Tükröm”
Rajtam nevet jó kedvében!
Helló kölyök!
Viccesen festesz így felnőttként!

Most már néha napján
Én is nyugodtan alszok,
Létezni átkozott jó,
De néha rohadt kemény.
Olyankor elveszünk, mint
Tejes dobozon az arcok,
De egy koldus tábláján az áll:
Hogy van remény!

Mindig a csillagokban kerestük,
De a válasz végig az orrunk előtt volt.
Lehet idegesített néha, de esténként a mellkasodba bújt
És a bajban átkarolt!

Sajnos
Túl rövid ez az élet
És neked is égig ér a világ!
Képes vagy rá, csak mondd ki még egyszer!
Tanulj meg élni, szeretni,
Meghalni s nevetni
Mindenen, amitől még éjjel félned kell.
És talán nem tévedsz el!

Siess, a munka nem vár,
Megint ketyeg az óra.
Rohanj, mert senki nem leszel,
Ez ma túl kevés.
A boldogság meg
Épp most száll hajóra,
De tudod, meg sem érdemled,
Ha neked ennyit ér!

A fentiek vigyáznak rád,
Elkísérnek az úton.
De a kísértés
Morzsákat szór.
Csillogó poharak meg
Ott ragyognak a pulton
És egy hang azt mondja:
Érezd magad jól!

Mert néha ordítanánk, de mégis
Magunkba kell mindent fojtani.
Még a tiszta szíven is egy emberöltőn át
Nyomot hagynak féltve őrzött titkainknak foltjai.

Mert,
Túl rövid ez az élet
És neked is égig ér a világ!
Képes vagy rá, csak mondd ki még egyszer!
Tanulj meg élni, szeretni,
Meghalni s nevetni
Mindenen, amitől még éjjel félned kell.
És talán nem tévedsz el!

Amikor jó!
Amikor jó!
Amikor jó!
Amikor jó!

És falra festjük
Az ördögöt megint.
„Az” meg torkokat köszörül,
Míg be nem reked.
Megölnek a szemétbe dobott álmok
És sajnálom, hogy csak én jutottam neked!
… Csak én jutottam neked!

A hiba a nem a készülékben van,
Csak lehet, hogy megnéztük az összes diát!
Végig sírtunk minden drámát,
Éjjel meg óvtuk az álmát,
Néha féltünk, de így is
Átnevettünk minden komédiát!

Túl rövid ez az élet
És neked is égig ér a világ!
Képes vagy rá, csak mondd ki még egyszer!
Tanulj meg élni, szeretni,
Mert boldognak kell lenni,
Higgy nekem,
Ez fejben dől el, pénz se kell.
Ébredj fel,
Barátkozz meg az élettel és talán …

Óriások

Egy nagy vászon mögé rejtesz,
Falrafirkált köd vagyok.
Szép a szádon a kőlehelet,
Én papírnehezéknek való vagyok.
És jönnek majd az óriások,
És ők tudják, hogy mit szabad.
Ökölre mennek, ej, ha házhoz
Hozzák azt a zűrt meg zavart!

Hogyha szaladsz, akkor most állj meg, állj meg!

Sorban állnak, az egyik mormol
És belehajol az értelembe.
A másik dönget, csendet parancsol,
Megágyazna ő az én fejemben.
És egyre furcsább az íz a számban,
És egyre nehezebb ezt rágni már.
Még egy pillantás ebben a világban,
És nem zavar már semmilyen határ.

Hogyha szaladsz, akkor most állj meg, állj meg!

Ébressz fel

Ha egyszer látod,
Hogy az ajtón jönnek be,
Fogod a fejed, most melyiket engedd be?
Azt, aki játszik, a varázsigést, vagy azt a szemtelenül magas vitézt?
Nem látod, a fák alatt csücsül
A lakatos, aki bújt, aki nem, menekül.
Összehívja a vitézt, a játszót és a maradék égbe kiáltót.
És kérdeznék, hogy hol voltál mostanáig?
Táncodtól majd az egész vidék virágzik.

De én csak nézem a holnapot,
Kényelmes vagyok.
Föld hívja még egyszer, gyere, ugyanúgy ébressz fel.

Megjön a lakatos, kérdi, hogy mi van?
A nyomában loholnak boldogan,
Nem zár az ajtó és nem találom,
A kulcs meg valahol a zárt osztályon.
De ő csak néz, és csak néz engem bambán.
Minek ide zár, kulcsom sincs most már,
Ha az ajtó nyitva állna, az egész lakás most menne bálba.

Ha egyszer látod,
Hogy az ajtón jönnek be,
Fogod a fejed, most melyiket engedd be?
Azt, aki játszik, a varázsigést, vagy azt a szemtelenül magas vitézt?
Nem látod, a fák alatt csücsül
A lakatos, aki bújt, aki nem, menekül.
Összehívja a vitézt, a játszót és a maradék égbe kiáltót.
És kérdeznék, hogy hol voltál mostanáig?
Táncodtól majd az egész vidék virágzik.

De én csak nézem a holnapot,
Kényelmes vagyok.
Föld hívja még egyszer, gyere, ugyanúgy ébressz fel.

Nélküled

Árnyék fény nélkül...
Mondat szó nélkül...
Tenger víz nélkül...
Ennyi vagyok nélküled én!

Dallam hang nélkül...
Felhő szél nélkül...
Erdő fák nélkül...
Ez lettem nélküled én!

Nézz rám! Ismerj Rám, némán,
szavak nélkül is értem már,
hogy te is hiszel a mesékben,
hiszel ugyanúgy még talán!

Ugye tudod mit ígértél?
Hogy mindig rám találsz.
Bár ismersz rég,
ha álmodban látsz!

Minden nap fáradt lánggal ég.
Nélküled!
Egyedül meddig bírom még?
Minden nap várom hova sodor a szél,
de úgysem hiszem el,
hogy igazán itt felejtettél!
Amíg jót ígérsz, te jót remélsz,
hát lépj ki álmomból:
Régen élsz!

Jöjj el álmomból,
jöjj el vágyamból,
minden sóhajból,
Angyal, kit nem láttam még!

Minden harcomban,
minden vad szóban,
minden arcomban,
ott vagy és csak tőled lesz szép!

Nézz rám! Ismerj Rám, némán,
szavak nélkül is értem már!
Legyen aki megvéd,
legyen aki rád vigyáz!

Hát legyen aki elkísér,
aki érted mond imát,
és mindig rád talál.
Bármerre jársz!

Minden nap fáradt lánggal ég.
Nélküled!
Egyedül meddig bírom még?
Minden nap várom hova sodor a szél,
de úgysem hiszem el,
hogy igazán itt felejtettél!
Amíg jót ígérsz, te jót remélsz,
hát lépj ki álmomból:
Régen élsz!

Minden nap fáradt lánggal ég.
Nélküled!
Egyedül meddig bírom még?
Minden nap várom hova sodor a szél,
de úgysem hiszem el,
hogy igazán itt felejtettél!
Amíg jót ígérsz, te jót remélsz,
hát lépj ki álmomból:
Régen élsz!

Gyönyörűm

Lesz baj
És az én gondom
Hogy biztonságban légy
És mindent megtennék
Érted, hidd el

Jól jön
Most a védettség
Bár helyedben lennék
Csöpp VIP vendég

Gyönyörűm, eljöttél,
Gyönyörűm, hol voltál?
Karom elringat már

És majd, ha csüggedten vagy boldog szívvel hurcolnád
Az élet könnyű, titkos terhét
Lesz majd ki bárhol vagy, mindig féltve gondol rád

Szétnéz
Édes álmából épp felköltötték
Mit lát, mit gondol?
Vaksin kémlel

Mit rejt
lelke, mit vonszol, mely
csillagról küldték?
Tán jobban ismerték?

Gyönyörűm, eljöttél - hello
Gyönyörűm, hol voltál? - hello
Karom elringat már - hello

És majd, ha csüggedten vagy boldog szívvel hurcolnád
Az élet könnyű, titkos terhét
Lesz majd ki bárhol vagy, mindig féltve gondol rád

Látsz még

Tudom, hogy itt vagy
Most nem nyitom ki a szemem
Mert felébrednék
És ki tudja mi lesz velem
Tudom, hogy eljössz
És egyszer hazaviszel
Ha rég láttál
Majd sokáig nem eresztesz el

Én azt szeretném
Hogy kezedbe legyen kezem

Tudom, látsz még
Most nem fogod kezem
Messze jársz rég
Én a szíved hiszem
Hiszen ez játék
És hinned kell nekem
Hogy sosem hiányzol
Mert mindig itt vagy velem

Tudom, hogy eljössz
És egyszer hazaviszel
Ha rég láttál
Majd sokáig nem eresztesz el
Tudom, hogy így lesz
Mert megmondtad nekem
Ha sokat kibírok
Majd hozol valamit nekem

Én azt szeretném
Hogy kezedbe legyen kezem

Tudom, látsz még
Most nem fogod kezem
Messze jársz rég
Én a szíved hiszem
Hiszen ez játék
És hinned kell nekem
Hogy sosem hiányzol
Mert mindig itt vagy velem

Tudod, már régen
Akartam mondani neked
Köszönöm szépen
Végül is az életet
Mert megtanultam
Hogy szeretni hogyan lehet

Tudom, látsz még
Most nem fogod kezem
Messze jársz rég
Én a szíved hiszem
Hiszen ez játék
És hinned kell nekem
Hogy sosem hiányzol
Mert mindig itt vagy velem

Súlytalan

Nyugi van, ez még nem a halál
Neked még nem
Alice és Lassie hazatalál
De te még nem
Pihen a szív, elrepít a szél
Fut az álom
Kisüt a nap, köszörüli az élt
A fűszálon

Igazi a csoda
Nem csalás, nem ámítás
Nagyon élem
Ha beleszakadok is
Van tovább és még tovább
Ki, ha én nem?
Majd belezuhanok a
Nagy banális éjbe tán
De ma még nem
Mindig akad okom
És van miért, és van kiért

Szeretek, ölelek, zokogok, remegek
Rohanok, elesek, zuhanok, lebegek
Súlytalan…

Hajlik a tér és szökik a kút
A hajam egy hullám - kanyar az út
Soha többé nem botlik a ló
Repül és ámul – ez neki való

Igazi a csoda
Nem csalás, nem ámítás
Nagyon élem
Ha beleszakadok is
Van tovább és még tovább
Ki, ha én nem?
Majd belezuhanok a
Nagy banális éjbe tán
De ma még nem
Mindig akad okom
És van miért, és van kiért

Szeretek, ölelek, zokogok, remegek
Rohanok, elesek, zuhanok, lebegek
Súlytalan…

Éjszaka van

Nem biztos, hogy feljövök, hogy feljövök érted,
Hogy nem engedlek itt maradni.
Nem biztos, hogy feljövök, hogy feljövök innen,
Innen a mélyből, ahol meghúztam magam.
Itt éjszaka van...

Nem tudom, hogy félek-e tőled,
Szelíd vagy és veszélyes.
Nem biztos, hogy visszajössz, ha kiengedlek
E furcsa szívből, ahol meghúztad magad.

Itt maradtam az éjszakában.
Fel se tűnt, hogy milyen csend lett mostanában.
Beengedtem a sötétséget,
És azóta nem talállak benne téged.

Összeér az éjszakában
Látomás és valóság.
Nem tudom, hogy melyik vagy, végül is mindegy...
Bármelyikben meghúzom magam.

Itt maradtam az éjszakában.
Fel se tűnt, hogy milyen csend lett mostanában.
Beengedtem a sötétséget,
És azóta nem talállak benne téged.

Utolsó perc

Ígérd meg, mindent megteszel,
Ha hívlak, csak velem leszel,
Ígérd meg, mindig rám figyelsz,
Ha a hiányodban elveszek,

Úgy, fáj, ha távol vagy tőlem,
És bánt, ha érzem, hogy félsz,
Már nem látom rajtad,
Pont azt, mint rég,
Bár tudnám, hogy miért.

Ha nézlek, megszűnik a világ,
Az időt, megállítanám,
Félek, a magány lesben áll,
Míg bújócskázunk, ránk talál,

Mert, fáj, ha távol vagy tőlem,
És bánt, ha érzem, hogy félsz,
Már nem látom rajtad,
Pont azt, mint rég,

Engedd, hogy szálljak tovább,
Elvesztett álmaink után,
Élhetnénk, úgy, hogy minden perc…az utolsó talán.

A sorsunk meg van írva rég,
Egy pillanat, mond mennyit ér,
Ha akkor pont nem éljük át,
S, az volt az utolsó talán,

Engedd, hogy szálljak tovább,
Elvesztett álmaink után,
Élhetnénk, úgy, mint bárki más,

Engedd, hogy szálljak tovább…

Another love

I wanna take you somewhere so you know I care
But it's so cold and I don't know where
I brought you daffodils in a pretty string
But they won't flower like they did last spring
And I wanna kiss you, make you feel alright
I'm just so tired to share my nights
I wanna cry and I wanna love
But all my tears have been used up
On another love, another love
All my tears have been used up
On another love, another love
All my tears have been used up
On another love, another love
All my tears have been used up
Oh oh
And if somebody hurts you, I wanna fight
But my hands been broken, one too many times
So I'll use my voice, I'll be so fucking rude
Words they always win, but I know I'll lose
And I'd sing a song, that'd be just ours
But I sang 'em all to another heart
And I wanna cry I wanna learn to love
But all my tears have been used up
On another love, another love
All my tears have been used up
On another love, another love
All my tears have been used up
On another love, another love
All my tears have been used up
Oh oh
(Oh, need a love, now, my heart is thinking of)
I wanna sing a song, that'd be just ours
But I sang 'em all to another heart
And I wanna cry, I wanna fall in love
But all my tears have been used up
On another love, another love
All my tears have been used up
On another love, another love
All my tears have been used up
On another love, another love
All my tears have been used up oh oh

Kettőből egy

Úgy volt, hogy elmondod, hogy lesz a viharból,
Viharból szép idő, ott láttalak múltkor én.
A fejemben zavar van, zavaros már a köd,
A ködtől én zavartan bámulok, s negyed öt van.

Nagyon korán van, korán van énnekem,
Hisz csak most jöttem, nem láttam én sosem
Szebbet én nálad, hát engedd, hogy maradjak,
Maradnék én veled, engedd, s nem zavarlak.

Csak az enyém ilyen szép, csak az enyém.
Lehet-e még, ugye még leszel enyém?

Játszhatunk még egy pár évet, én nem bánom,
Szerelmes lettem és ennyi volt magányom, értem én.
Hogy lesz a kettőből egy, mire odaér,
Oda, hol várhatna minket egy szép fedél?

Korán van, még korán, alszom egy keveset,
Hisz csak most jöttem, s nem láttam én szebbet,
Nem láttam én szebbet nálad, hát maradnék,
Párnám, ha te lennél, földre én nem esnék.

Visszavág a sors

Minden hajnallal ugyanúgy ébredek,
Mint, aki utoljára kél.
Minden alkonnyal úgy számolok el,
Mint, aki jó bírát remél.

Mert tűrtem, hallgattam éppen eleget,
Úgy, ahogy a legtöbb ember él.
Bírtam fájdalmat, durva ütleget,
Így fizettek jámborságomért.

De akárhogy rám tiporsz, talpra állok én,
Hittel élek, nem hagyom magam.
Neked a vagyon az egyetlen remény,
Látszatra színarany, de biztos híja van.

Átkozz, kínozz, s ha mindez nem elég,
Vedd el az életem felét!
De visszavág a sors, hiszen úgyis tudom rég,
Hogy háromszor veri ezt rajtad vissza még.

Kényes úr a földes úr, mint minden hatalom,
De pörös számat nem foghatja be.
Nem alhat, ha sanyargat, mert elbánok vele.
Talán ő is tudja, jobb lesz nélküle.

Átkoz, kínoz, s ha mindez nem elég,
Elveszi az életem felét!
De visszavág a sors, hiszen úgyis tudom rég,
Hogy háromszor veri ezt rajta vissza még.

Háromszor veri ezt rajtad vissza még.
Háromszor veri ezt rajtad vissza még.
Háromszor veri ezt rajtad vissza még.

Fekete Anemona

Fekete rúzzsal puha ajkaid még puhítod.
Mesélj, Megváltó mesét!
Te tündöklés-szirmú virág! Mert a holló is madár,
S néha csak ő nem látja így...
Te fénylő gyász-leány!

Mint áldozó az ostyát, én úgy kérem csókodat!
A féltés udvarán ölelj magaddá!
Szoríts, s majd elfogad az élő tisztaság!
Ez a legnagyobb önzés, de ettől áll a világ.

Leplezd magaddal, bújtasd szirmoddal vén tanítód!
S ha kilélegeznéd, én tüdőmbe szívnám a halált!
Ez a legjobb jó, s ha már mindenképp elveszünk,
Legyen meg így! Te varjú-lelkű nő, Te mennyből
Hulló eső!

Én így kérem csókodat!
A féltés udvarán ölelj magaddá!
Szoríts, s majd elfogad az élő tisztaság!
Ez a legnagyobb önzés, de ettől áll a világ!
De ettől a világ, de ettől a világ...
...Tőled áll a világ...!

A Part

Velem annyi minden történt, tudom nehéz lesz elhinni,
Pedig minden egyes része valóság.
De a leges-legőszintébb csak hozzád tudtam lenni,
A titkom eléd tárva, nincs hazugság.

Felfedeztem melletted, hogy te lehetsz a holnap,
Tudtam, ez az érzés megtalál.

Add, hogy száz évig tartson, és sosem múljon el,
Veled megszöknék a Paradicsomból, ha kéred.
Legyen bármi az álmod, én elhiszem veled,
Nincs semmi fontosabb, csak téged lássalak, mosolyogni reggel.

Neked én leszek a hullám, ami most ér partot végleg,
És nyugalomra csobban majd egy sziklán.
Velem jobb nem is történhet, mert én ezért jöttem létre,
Hogy nálad partot érjek a hosszú út után.

Táncolunk a végtelenbe, elragad a tenger,
De egymás felé sodor úgyis az ár.

Add, hogy száz évig tartson, és sosem múljon el,
Veled megszöknék a Paradicsomból, ha kéred.
Legyen bármi az álmod, én elhiszem veled,
Nincs semmi fontosabb, csak téged lássalak, mosolyogni reggel.

Add, hogy száz évig tartson, és sosem múljon el,
Veled megszöknék a Paradicsomból, ha kéred.
Legyen bármi az álmod, én elhiszem veled,
Nincs semmi fontosabb, csak téged lássalak.

Azon az éjszakán

Vinnélek innen messze, ezer tájon át
De vacog a szívem, nincsen rá kabát
A legszebb rózsát szedtem le a réten
Most mind virágzik, csak a tiéd nem
Neked egészen átadom magam
De nincsen semmim, hogy megosszam
Szeretném újra látni a színeket
Újra megtalálni, ami elveszett
Ref.:
Azon az éjszakán
Hűvös éjszakán
Könny csordult a házfalán
Azon az éjszakán
Szótlan éjszakán
Elárult egy hűtlen lány

Azon az éjszakán
Furcsa éjszakán
Nem is volt igaz talán
Érted harcba szállnék, bárkivel
De fáradt testem tele sebekkel
Ezért üvöltök majd, hangom a fegyverem
A szavak győznek, de én már sosem
Írnék egy dalt is rólad, de nem tudok
Csak egy elkopott, ócska dallamot
Szeretném újra látni a színeket
Újra megtalálni, ami elveszett
Ref.:
Azon az éjszakán
Hűvös éjszakán
Könny csordult a házfalán
Azon az éjszakán
Szótlan éjszakán
Elárult egy hűtlen lány

Azon az éjszakán
Furcsa éjszakán
Nem is volt igaz talán

Nélküled

Egy szó mi nem szól csak ott hallgat bent.
Volt ami volt, nincs zaj van csend.
Egy szó ami szól, de nem értem meg
Sokszor mondtad már viszlát-viszlát
Sokszor mondtam már, viszlát-viszlát
Sokszor mondtad már viszlát-viszlát
Sokszor mondtam már, viszlát-viszlát

Maradjak vagy menjek? Te mondd meg!
-Nekem már nem megy. Csak nézem, ahogy minket el a por lep
A sok bizsu között arany vagy
mégsem ragyog úgy a szem, inkább megyek. Vagy maradjak?
A csend beszél itt, megy az agy vs. szív
egy óra egy perc míg nem mondja jobb lesz majd így.
Nem ölel már csak megöl ezzel
egykor kéz a kézben, de most fél méter is ezer.
Hova lett a fény? Miért vagy ilyen távol?
Miért csak pislákol a tűz miért nem lángol?
Késő van már ahhoz, hogy észrevedd
kilép az ajtón mondja: Viszlát, ég veled.

Egy szó mi nem szól csak ott hallgat bent.
Volt ami volt, nincs zaj van csend.
Egy szó ami szól, de nem értem meg
Sokszor mondtad már viszlát-viszlát
Sokszor mondtam már, viszlát-viszlát
Sokszor mondtad már viszlát-viszlát
Sokszor mondtam már, viszlát-viszlát

Önkéntes áldozat vagyok
eltávozok majd egy átkozott napon.
A választ megkapod: nem változom
már megint ugyan oda jutottunk, ez fárasztó!

Tök mindegy csak el innen messze,
mert szívből színlelsz te színt a színre.
Beborul az ég, könnyek hullanak a földre,
ez olaj a tűzre, megég az ember bőre.

Csak pakolom a cuccom össze,
nem kérdés hogy jössz-e, nem tarthatsz már vissza.
A lelkem tiszta mint a kristály,
viszlát, good bye, peace, luv

Egy szó mi nem szól csak ott hallgat bent.
Volt ami volt, nincs zaj van csend.
Egy szó ami szól, de nem értem meg
Sokszor mondtad már viszlát-viszlát
Sokszor mondtam már, viszlát-viszlát
Sokszor mondtad már viszlát-viszlát
Sokszor mondtam már, viszlát-viszlát

Valahonnan

kint az utcán, át a téren
kerestelek a közértben délben
vagy a télben és a sárban
én mindig mindent megpróbáltam

hóban áztam, mindig fáztam
a lottózónál mindig vártam
kerestelek minden éjben
hátha eljössz mint a mesében

de nem jöttél, és nem jön el
nem hiszem, hogy érdekel:
hol van már a világvége
az Élet mégis csak megérte

Hol volt, hol nem
én hiszek még a mesében
talán már láttalak olyan
ismerős vagy valahonnan

te lennél mindig nekem az élet
üvölteném jó hangosan
a csel, a gól, a B-közép
abban minden benne van

vagyis minden benne lenne
veled a tér is meggörbülne
menj odébb, nem férek el
ha valakit is valaha érdekel

Hol volt, hol nem
én hiszek még a mesében
talán már láttalak olyan
ismerős vagy valahonnan

olyan … ismerős vagy valahonnan … olyan ismerős vagy valahonnan

a közeledbe kerülni - én ott vagyok, te itt –
a szemed elvitt, esetleg valami tipp?
… hogy jussunk egyről a kettőre végre
én fél tizenegyre, te meg általában délre …

… érkezel … a számod sincs meg nem is létezel
persze könnyebben menne, ha például tudnám a neved
vagy csak annyit, hogy Debrecen, Szolnok vagy Szeged

egy útvonal, egy helyszín kint vagy bent
egy klubban lent vagy a Face-en fent
az Instán, a Twitteren, a Snapchaten
én jobbra húználak a Tinderen

én tanácstalan vagyok, lehet ez a Vég-e
lehet belémégett ez a kép … de
… ez az érzés a gyomromban..
olyan ismerős vagy valahonnan

Valahol itt

Itt vagy, veled én, te meg én
gyere nézd meg
hogy merre sodor az élet
éltet ha nem is kéred
gyere, nem nézlek.

Belemar fenekedbe
a fekete feneketlen fantáziám
odaér, elkap csakis ügyesen
a kezem a kezedre talál.

Gyere, mondom, hogy ez nem London
itt nincsenek karcok a felhokön folyton
gyere, nézd el, hogy itt nem az ésszel
nyílnak az ajtók
és az álmod el is rajtolt.

Csak a nap felé nézek igazán
nem futok utánad
némán állok egy ház teraszán
fakulóban a szín, de a nyár odajár.

Még nem értjük a végét
nem kell, ne nézd a miértjét
botladozni a bajban gondtalan
ez az érték nem lehet oktalan.

Veled érzek, én nem
nézem a holnapot félkészen
csak a pillanat van, nem szédít
összevarr minket, megszépít.

fényt az űrbe

most a víz nagyobb a hídnál,
a sár a lepedőnél,
a repedés a falnál,
a rész az egésznél,
most a tapadás jobb az újnál,
a máj a tüdőnél,
de épphogy csak jobb,
mind az izmokból él,
most az utca falja a lábat
és minden kitér
az útból és a láz
már tarkóig ér,
most a csend dörömböl a zajnál
valami tanácsért,
húzd ki magad, mondja a zaj,
félni nem ér!

az űrbe, az űrbe is vittem már fényt,
elindultam és végigmásztam
az ég peremén,
a legmélyebb óceánba,
az éj hálószobájába is vittem már,
az ölemben vittem a fényt

lejtőkön lefelé
a szélben úszni,
néha elesni,
elesni, gurulni,
ragadni autók kerekén
kavicsként,
kapaszkodj, mondja a kerék,
félni nem ér!

az űrbe, az űrbe is vittem már fényt,
elindultam és végigmásztam
az ég peremén,
a legmélyebb óceánba,
az éj hálószobájába is vittem már,
az ölemben vittem a fényt

nem volt nehéz csak félni nem ér

A Földön kívül

A Földön kívül
A hangok másképp szólnak
A Földön kívül
A szó is mást jelent.

Rajtad kívül
Más nem bízik bennem
Rajtad kívül
Más nem hisz úgysem bennem

Te és én
Rohanunk a fény után.
Én és ő
Megtaláljuk még egymást.

Lehetek bárhol, a szívemből szól,
Mindig a szívemből szól ez a dal.
Lehetek bárki, a szívemből szól,
Hidd el, a szívemből szól ez a dal.

Az én rózsám

Az én rózsám egy olyan szép lány
Hogy koporsója
Arany széf tán
Benne alszik az én rózsám
Arany szeplők pozsgás arcán

És néha van hogy csókot kérek
az én rózsám édes méreg
Koporsója tárva nyitva
benne fekszem én is sírva

Az én rózsám pántlikája
Lobog a szélben vihar cibálja
Úgy szerette az én rózsám
Bús hajában nincsen ott már

És néha van hogy lopva kérem
Az én rózsám hogy haza térjen
Koporsója tárva-nyitva
Benne fekszik ő is sírva

Az én rózsám egy olyan szép lány
Ha keble ringat szívem szét mál
Elaltat majd az én rózsám
S ölel újra egyszer majd tán

És néha van hogy látni vélem
Az én rózsám nyári szélben
Koporsója tárva-nyitva
Benne fekszünk ketten sírva

Várj úgy

Szigorúbb a csendnél,
ahogyan a zajban te figyelsz.
Mintha velem lennél,
és veled volna majdnem ugyanez.
Gonoszabb a rendnél,
amit ez a káosz alakít.
Hogy lesz jó,
ha nem jól van így?
Hányszor kezdjem el újból?
Hányszor próbáljam újból?
Hányszor bukjam el újból,
ahogy máskor is azelőtt?

Nem azt kérem, hogy te keress,
és nem kell, hogy hitegess,
csak annyit segíts,
ha még van hozzád út valahol,
várj úgy, várj úgy, várj úgy.

Valahol
várj úgy, várj úgy, várj úgy.
Soha már másképp nem jó, más kép nem elég.
Nem kell. Nem jó. Nem szép.

Átmegyek a hídon.
A titok van a másik oldalon.
Van, amiben bízom,
de nem sikerül hitnek mondanom,
mert valamikor jártam,
valamikor jártam ugyanígy.
Hogy mennék már,
de nincs ott a híd.
Hányszor kezdjem el újból?
Hányszor próbáljam újból?
Hányszor bukjam el újból,
ahogy máskor is azelőtt?

Nem azt kérem, hogy te keress,
de nem kell, hogy hitegess,
csak annyit segíts,
ha még van hozzád út valahol,
várj úgy, várj úgy, várj úgy.

Valahol
várj úgy, várj úgy, várj úgy.
Soha már másképp nem jó, más kép nem elég.
Nem kell. Nem jó. Nem szép.

Tompa kések

A nőknél, akik egyedül élnek, tompák a kések.
A kád szélén, ha habfürdőznek, kis mécsesek égnek.

Azoknak a fényében nézik e szép hervadó testük,
Aztán lehunyják a szemük, és olyankor újra együtt

Vannak valakivel...
Vannak valakivel...
A kádban valakivel...

Vannak valakivel, aki pont most nem lehet itt.
Vagy azért, mert van feleségük - ilyen például Brad Pitt -,

Vagy azért, mert meghalt, vagy azért, mert nincsen kedve.
Késtél, ezért egész éjjel tompa marad a penge.

Vannak valakivel...
A kádban valakivel...
Vannak valakivel...
Ott vannak valakivel...

Száraz rúzs

Száraz rúzsos ecsettel
Festem a szívem
A véremmel letesztelem
Milyen a színe
Túl sokáig lüktetett vakon
Összetört alattad a pamlagon

Rúzsfoltok a képemen
Vágyak bilincsben
Festett szívem részegen
Tántorog itt bent
Túl korán búcsúzott vajon?
Visszajátszanám egy szalagon

Innék még belőled
Kitárnám előtted
De sajnos nem enged
A józanész
Odalökném néked
Bájolnám bőrödet
De most már visszatart
A szenvedés

Ezerszer és ezeregyszer
Azt hitte te vagy a gyógyszer
Túl hűséges szemekkel
Sötét napszemüveggel
Túl sokáig lüktetett vakon
Összetört alattad a pamlagon

Azt hittem mégis magammal vihetném…
Meztelen úton szaladunk, mondd hová sietnénk?
A percek kivetkőznek, remegnek mint falevél
Összegyűrt ingem rég vasalt szívvel zenél

Úgy lüktet vakon, vajon kiért dobog?
Dadog a szerelem, botlik az élet, kopog
Míg cifra vágyai múltján réved,
Az órák csendes, szenvedő utakra térnek

Innék még belőled
Kitárnám előtted
De sajnos nem enged
A józanész
Odalökném néked
Bájolnám bőrödet
De most már visszatart
A szenvedés

Ezerszer és ezeregyszer
Azt hitte te vagy a gyógyszer
Túl hűséges szemekkel
Sötét napszemüveggel
Túl sokáig lüktetett vakon
Összetört alattad a pamlagon

Mondani könnyű

Vágy ébred
Korai lenne még az eskü
Mondani könnyű
Hagyd a csöndet
Hagy mondja el, mit érzel
Ne beszélj ma még
Majd holnap kimondjuk
Ne kérdezz, ma hagyjuk
Megkapod a választ
Csak most ne beszélj

Ne mondd, hogy jó
Ne mondd, hogy szép
Ne mondd, hogy fáj
Csak azt, hogy még
Ne mondd, hogy most
Ne mondd, hogy rég
Ne mondd, hogy kár
Csak azt, hogy még

Mért kéne
Elcserélni a kimondhatatlant
A kimondhatóval?
Ezernyi gát van
Az erotikában: némán törd át
Ne beszélj ma még

Majd holnap kimondjuk
Ne kérdezz, ma hagyjuk
Megkapod a választ
Csak most ne beszélj

Ne mondd, hogy jó
Ne mondd, hogy szép
Ne mondd, hogy fáj
Csak azt, hogy még
Ne mondd, hogy most
Ne mondd, hogy rég
Ne mondd, hogy kár
Csak azt, hogy még 

A gyerek légzés

Gyerek vagy még, s mégis szinte készen
A ránc, szemednél bujkáló mosoly,
Ujjad végén a Nap már felnézhet,
Hátad ívén elfutnak folyók.

Miféle isten ver meg?
Hányféle lendületben?
Miféle cirkuszi mámor?
Minden botlás bennem osztoz.

Csontjaid már ugrásra készen,
A szíved fölött albérletlakók
A homokozóban elkopott a térded
A szemedben ezeréves sók

Miféle isten ver meg?
Hányféle lendületben?
Miféle cirkuszi mámor?
Minden botlás bennem osztoz.

Persze mindig mondom,
Magamat tanítom:
Lélegezz!
Lélegezz!

Megkel a lélek, a mellkasodban hízik,
Odaég, ha túl sokáig élsz,
Megfeszül az ín a szívverésben,
Egy dohos szekrény sok ruhát ígér

Miféle isten ver meg?
Hányféle lendületben?
Miféle cirkuszi mámor?
Minden botlás bennem osztoz.

Persze mindig mondom,
Magamat tanítom:
Lélegezz!
Lélegezz!

Gyerek vagy még, s mégis szinte készen
Ugrásra kész, minden inad vár
Valóság vagy, s mégis észrevétlen,
Csak suttognak, de nem beszélnek a fák.

Persze mindig mondom:
(Mindig mondom)
Lélegezz!
(Lélegezz!)

Lélegezz

Why

Somewhere in between here and heaven
Somewhere in between where and why
Somewhere in another dimension
I can hear you asking me why

Why
Why

Tell me can you hear me I’m calling
Tell me you can hear me don’t cry
Tell me that you’re not feeling lonely
Somewhere in between where and why

I will wait for you
Will you wait for me?
I will wait for you
Will you wait for me?

Tell me
Tell me
Tell me
Tell me

Somewhere at the crossroads of nowhere
Somewhere at the crossroads of why
Somewhere in another dimension
I can hear you asking me why

Why
Why

Will you wait for me?
I will wait for you
Will you wait for me?
I will wait for you

Me and Bobby McGee

Busted flat in Baton Rouge, waitin' for a train
And I's feelin' near as faded as my jeans
Bobby thumbed a diesel down, just before it rained
It rode us all the way to New Orleans

I pulled my harpoon out of my dirty red bandanna
I was playin' soft while Bobby sang the blues, yeah
Windshield wipers slappin' time, I was holdin' Bobby's hand in mine
We sang every song that driver knew

Freedom's just another word for nothin' left to lose
Nothin', don't mean nothin' hon' if it ain't free, no no
And, feelin' good was easy, Lord, when he sang the blues
You know, feelin' good was good enough for me
Good enough for me and my Bobby McGee

From the Kentucky coal mine to the California sun
There Bobby shared the secrets of my soul
Through all kinds of weather, through everything we done
Yeah, Bobby baby kept me from the cold

One day up near Salinas, Lord, I let him slip away
He's lookin' for that home, and I hope he finds it
But, I'd trade all of my tomorrows, for a single yesterday
To be holdin' Bobby's body next to mine

Freedom's just another word for nothin' left to lose
Nothin', that's all that Bobby left me, yeah
But, feelin' good was easy, Lord, when he sang the blues
Hey, feelin' good was good enough for me, mm-hmm
Good enough for me and my Bobby McGee

All apologies

What else should I be
All apologies
What else could I say
Everyone is gay
What else could I write
I don't have the right
What else should I be
All Apologies

In the sun
In the sun I feel as one
In the sun
In the sun
Married
Buried

I wish I was like you
Easily amused
Find my nest of salt
Everything is my fault
I'll take all the blame
Aqua seafoam shame
Sunburn with freezer burn
Choking on the ashes of her enemy

In the sun
In the sun I feel as one
In the sun
In the sun
Married
Buried
Married
Buried

Yeah yeah yeah yeah

All in all is all we are

Színdarab

Engedelmes, rövid válasz hagyja el az ajkaid,
kérhetne bármit ő most tőled - a csillogás, az elcsábít.
Kérdeztem, hogyan s mikor volt? hogy mikor jött a pillanat?
Lecseréltél, eldobtál. Megbántad? A lelked most már itt ragadt.

Elvesztett színdarab most az egész élet,
zuhanok, fuldoklom, ennyi maradt.
Elvesztett színdarab most az egész élet,
zuhanok, fuldoklom, de ő megmaradt.

Játék volt! Valóság az mégis... Hogyan is hihetnék most mást?
Elképzelt jelmezek mesélik a szemfényvesztett előadást.