Csavargó

Egy öregtől hallottam rég volt már,
Az ember úgy szép, hogy ha párban jár.
Nekem is volt, kit szerettem,
Kezét mégis elengedtem
Most már hiába keresem.
Mert eső van, szél, a hideg ráz,
De szívemben nagyobb a gáz.
Kalapomon hervadt szép virág
Mondd, hol a babám, gondol-e még rám?

Szárnya szegett elveszett madár,
Reméli még, hogy visszatalál.
Száll éneke társa nélkül,
Örömből bánat lesz végül,
Végül megint egyedül
Kell folytatnom az én utam,
Ily nehéz lesz azt nem tudtam.
Elmúlik-e majd mint a nyár,
Örökké így lesz talán?
Hol a babám, gondol-e még rám?

Köd elöttem, füst mögöttem,
Nélküled csavargó lettem.

Nélküled csavargó lettem,
Mindenemet elvesztettem.

Most előre nézek, de múltban járok.
Egyedül félek, más ágyában fázok.
Lehet, hogy ő is így el van veszve?
Vagy jött már más, azt megszerette?
Ha meg is találnám, de hiába már,
Legalább azt megláthatnám,
Hogy a babám, gondol-e még rám?

Nem tudom, hogy mi a jó, mi a jó én nekem.
Hányszor kezdjem újra még el ezt az életem?

Téren

Most enyém az egész, és magamban bármit mondhatok,
Nem néz hülyének érte senki, én meg a mondatok
Vagyunk, és csend van, és nincs busz, és nincs, hogy elérem,
Most sötét van, egy lámpa ég csak, itt fekszem a téren.

Most üresen ropognak a hidegtől mind a színpadok,
A fantom is alhat, de nem alszik, a fantom én vagyok.
A maszkom a búrára hajítva mosolyog szépen,
Most én is, mert sötét van, csend van, épp úgy, ahogy kértem.

Ne feküdj mellém, mert ez itt most csak az én városom.
Macskakő matracom, járdaszegély rajt a vánkosom,
És ne hidd, hogy nem puha, olyan, mint ti soha még nem,
Meghallgat, szétfagy és esőben is ázik értem.

A maszkom a búrára hajítva mosolyog szépen,
Fekszem, és csend van, és nincs busz, és nincs, hogy elérem.
És ne hidd, hogy nem puha, olyan, mint ti soha még nem,
Meghallgat, szétfagy és esőben is ázik értem.