Csönded vagyok

Most elmondom, mid vagyok, mid nem neked.
Vártál ha magadról szép éneket,
dícsérő éneked én nem leszek,
mi más is lehetnék: csak csönd neked.

E szó jó: csönd vagyok, csönded vagyok.
Ha rám így kedved van maradhatok,
ülhetsz csak tűrve, hogy dal nem dicsér,
se jel, se láng csak csönd, mely égig ér.

S folytatom mid vagyok, mid nem neked,
ha vártál lángot, az nem lehetek,
fölébem hajolj, lásd hamu vagyok,
belőlem csak jövőd jósolhatod.

Most elmondtam mid vagyok, mid nem neked.
Vártál ha magadról szép éneket,
dícsérő éneked én nem leszek,
mi más is lehetnék: csak csönd neked.

Ígéret

Egyedül egy pohár borral
Súlyos estén csendesen
Szigorúan szűk magányban
Hétköznaptól mentesen

Átgondoltam hogy is kéne
Figyelnem rád, kedvesem,
Ha rólad írok, hogyan szóljon,
Hogy dallam és vers egy legyen

Sötét erdőn leszek kis ház,
Mely meleg fénnyel hívogat,
Érezd, hogy ha szólók hozzád,
Minden szavam simogat.

Ha mennem kell és induláskor
Szomorú a két szemed,
Beléd ég a tekintetem,
És így maradok teveled.

És ha én már nem is leszek,
Az ígéretem megmarad,
Tudom, mikor árulsz el majd,
S velem együtt önmagad.

Ha elfelejtesz s sáros lábbal
Taposol majd szívemen,
Készülj, mert meg nem bocsátunk
Sem én, sem az istenem.

Tingli-tangli

Nem én vagyok a nagymamád
De ha gondolok Rád megállok
Ő biztos a bérlettokban hord
Te meg vasárnap eszed a palacsintát
Potyogtasd el a nápolyi-morzsát
Rajzolj pöcsöt a plakátnak
Sínek hosszán moccan a MÁV
Tanítható olajfolt a mamádnak

A TV-ben nézed a szaxofonost
És azt gondolod, hogy de jó neki
A kádban fröcsölsz és eljátszod
A tenger a partot hogyan veri
Ugye milyen jó most forogni a napon
Az arcodon elkent szúnyogtetem
Ha akarod a szárnyait rádrakhatom
A tojásait meg majd elültetem

És én utállak mert egyedül vagy
És egyedül vagyok mert utállak
A tévét hagyom a hónom alatt
Hogy lemérje a lázát a világnak

De tényleg ez van, én vártalak
A tücskökkel ettem én is a füvet
Felköptem a garázstetőkig
És megcsillant szépen lefelé jövet

Thank You For The Music

I’m nothing special, in fact I’m a bit of a bore
If I tell a joke, you’ve probably heard it before
But I have a talent, a wonderful thing
’cause everyone listens when I start to sing
I’m so grateful and proud
All I want is to sing it out loud

So I say
Thank you for the music, the songs I’m singing
Thanks for all the joy they’re bringing
Who can live without it, I ask in all honesty
What would life be?
Without a song or a dance what are we?
So I say thank you for the music
For giving it to me

Mother says I was a dancer before I could walk
She says I began to sing long before I could talk
And I’ve often wondered, how did it all start?
Who found out that nothing can capture a heart
Like a melody can?
Well, whoever it was, I’m a fan

So I say
Thank you for the music, the songs I’m singing
Thanks for all the joy they’re bringing
Who can live without it, I ask in all honesty
What would life be?
Without a song or a dance what are we?
So I say thank you for the music
For giving it to me

I’ve been so lucky, I am the girl with golden hair
I wanna sing it out to everybody
What a joy, what a life, what a chance!

So I say
Thank you for the music, the songs I’m singing
Thanks for all the joy they’re bringing
Who can live without it, I ask in all honesty
What would life be?
Without a song or a dance what are we?
So I say thank you for the music
For giving it to me

Fogy a Hold

Mint kődarab, mely földközelbe ért,
Úgy zuhantam én is, sötéten, árván.
Száz darabra törve, szerteszét,
Egy körötted rajzolt éjszínű pályán.
A szív is csak egy műszer és téved,
hogy ő maga navigál, de gravitál csak.
Tested vérkörébe hullva elégek,
majd végre kigyullva, éljek újra.

Ki a szerelemért még nem halt meg, az soha nem élt.
Ki a csillagokért égig nem ért, az soha nem élt.

Fogy a Hold, nézz rám, nézz rám,
Fogy a Hold, nézz rám, ne várj, ne várj. (2x)

Tiszta szembogárban csepp homály,
foltos kis bánat, mit emlékül hagyott.
Bár nélküled volt fázós év, de már
a szomorúságnak nem nyitunk ajtót.
A világ rendje független tőlünk,
az idő is elszökne előlünk.
Csak egy marad meg, egyetlen ékszer,
csak az amit érzel, amit érzel.

Ki a szerelemért még nem halt meg, az soha nem élt.
Ki a csillagokért égig nem ért, az soha nem élt.

Fogy a Hold, nézz rám, nézz rám,
Fogy a Hold, nézz rám, ne várj, ne várj. (2x)

Születésnap minden ébredés,
hát ne kérdezd hogy kell boldognak lenni.
Vannak erre évek, nem kevés,
mögöttünk annyi, előttünk mennyi.
Ne kérdezd majd hogyan megy dolgunk,
a holnap még mit sem tud rólunk.
Csak tedd a bort az ágy mellé, kedves,
és táncolj és nevess! Gyere szeress!

Ki a szerelemért még nem halt meg, az soha nem élt.
Ki a csillagokért égig nem ért, az soha nem élt.
Még táncolj a Holddal!
Ki a szerelemért még nem halt meg, az soha nem élt.
Még táncolj a Holddal!
Ki a csillagokért égig nem ért, az soha nem élt.
Még táncolj a Holddal!

Ki a szerelemért még nem halt meg, igen, az soha nem élt.
Még táncolj a Holddal!
Ki a csillagokért égig nem ért, az soha nem élt.
Még táncolj a Holddal!

Az soha nem élt, még sosem élt, ki nem halt még egy kicsit a szerelemért...
a csillagokét...
a szerelemért...
a félelemért..
a csillagokért...
a szerelemért......

Egészen, mert félig nem tudok

Szerelem, szerelem, hová hoztál?
Szerelem, szerelem, megátkoztál
tudom én. És szeretem.
Különös szavakat tanítottál.
Különös az is, hogy a világom már
nem olyan, mint amilyen.
De érdekelne már, hogy mire jó ez az egész.
Mi a bánattól olyan jó az összes tévedés?

Most nyugalom van. Kevés lázadás,
csak mutatóban, hogy azért lássa más.
Én csak belehalok, ha már itt vagyok.
Nagyon, mert kicsit én semmit nem tudok.

Szerelem, szerelem, hiányoztál.
Szerelem, szerelem, csináld most már
ugyanígy. Vagy sehogyan.
Menekülj, amikor segíthetnél.
Sose nézd, hogy ég, akit megégettél.
Ne vegyél többé komolyan.
Épp csak érdekelne már, hogy mire jó ez az egész.
Mindennap új varázslat és újabb csodatörés.

Most nyugalom van. Kevés lázadás,
csak mutatóban, hogy azért lássa más.
Én csak belehalok, ha már itt vagyok.
Egészen, mert félig semmit nem tudok.

Teljes ég, vagy teljes pokol jusson.
A majdnem annyi, az mindig kevés.
Teljes árú jeggyel utazók
tudják csak a rosszat és a jót.

Most nyugalom van. Kevés lázadás
csak mutatóban, hogy azért lássa más.
Én csak belehalok, ha már itt vagyok.
És csak egészen, mert félig nem tudok.
Csak belehalok, hogyha már itt vagyok.
Egészen, mert félig semmit nem tudok.
Egészen, mert félig nem tudok.

Nem kell végszó

Az eső lehullt, nem tép a szél,
valami elmúlt, valami újra él...

Fáj még, de ha a vihar csendesül,
az árnyék talán elkerül...

Nincs más út, így vége már,
kérlek lépj tovább....

Nem kell, hogy felvedd,
nem kell válaszolj!
Nem kell, hogy változz,
nem kell fájdalom!

Nem kell, hogy kergess,
nem kell szíved így!
Nem kell végszó,
nem kell hívj!

Lángolt a tűz, volt szenvedély,
ma a vágy nem fűt, nincs Te meg én...

Volt úgy, tudod a mindenem voltál,
de ha bosszúból másra vágysz...

Nem kell, hogy felvedd,
nem kell válaszolj!
Nem kell, hogy változz,
nem kell fájdalom!

Nem kell, hogy kergess,
nem kell szíved így!
Nem kell végszó,
nem kell hívj!

Tudod jól, harcolhatnék még,
de a szabadság egyedül mit sem ér...

csak a mindenem voltál...
soha így még nem szerettem mást...

csak a mindenem voltál...
érzem, most is vágysz még rám...

Nem kell, hogy felvedd,
nem kell válaszolj!
Nem kell, hogy változz,
nem kell fájdalom!

Nem kell, hogy kergess,
állj, pont jó vagy így!
Nem lesz végszó,
csak bennem bízz!

Madárjós vakáción

A Jégbüfé előtt talpig feketében
Dórácska áll egy fagylalttal kezében
Ki tudja mire vár ilyen nagy hidegben
A Jégbüfé előtt talpig feketében.

A hetes busz megáll
Valaki felszáll
Eper ízű a fagylalt
És szereti nagyon a lány.

Képzeld el, hogy egy olyan
Egy ugyanolyan este van.
A madárjós nevet,
Kinevetem önmagam.
Részt veszek most éppen
Egy végzetes vakáción
Itt minden megtörténhet
Ez egy komédia-tragikum.

A hetes busz megáll
Valaki felszáll
Eper ízű a fagylalt
És szereti nagyon a lány.

A hetes busz megáll
Valaki felszáll
Eper ízű a fagylalt
És szereti nagyon a lány.

A Párizsi udvar zárva
Mert a Párizsi udvar szép,
Azért széles a folyó,
Mert nagyon hosszú a híd.
Nagyon csendesek most az utcák,
Csendesek nagyon a léptek
Valami semleges hajón utazni
Szeretnék nélküled és érted.

A hetes busz megáll
Valaki felszáll
Eper ízű a fagylalt
És szereti nagyon a lány

A hetes busz megáll
Valaki felszáll
Eper ízű a fagylalt
És szereti nagyon a lány.

Boldogság, te kurva

nézz rám és gondolj akár másra is
csak legyen végre jobb
minden éjjel forgolódom reggelig
a kislavor az ágyunk alatt megtelik

értsd meg, hogy ma nem megy
két órát aludtam éjszaka, nappal meg kettőt
hol vagyok? - kérdezem sokszor, ha nem vagy itt
ha itt vagy meg elnézem sokszor, hogy nem vagy itt

nem akar, nem akar semmit
szeretném szeretni, de úgy érzem nem megy
boldogság, te kurva
én úgysem foglak megkefélni újra

nincs már benn semmi
kívülről nézve meg mondhatjuk: lesz ez még így se
semmi baj, semmit sem vesztessz, hogyha itt maradsz
végül, meg utolsó sorban: úgyis itt maradsz

nem akar, nem akar semmit
szeretném szeretni, de úgy érzem nem megy
boldogság, te kurva
én úgysem foglak megkefélni újra

Szerelmes dal

Mióta a világ varázstalanítva lett,
mióta minden banális óraszerkezet,

megfejtett világból téged nem értelek,
a megfejtett égbolt miattad maradt végtelen.

Mindennek árát mióta jól tudom,
a te értéked messze van, túl a számokon.

Kívánom a tested, csak azt nem érthetem,
minden részéből mért mindig az arcod kell nekem.

Magasba száll a kenyér ára,
ólommal telve a pára,

de azt, hogy téged nem értelek,
hogy is köszönjem meg neked

azt, hogy szeretlek.

Tested, a gazdag, mindent kínál nekem,
mégis az arcod, arcod kívánom szűntelen.

Mióta a világ saját eszébe szállt,
te vagy az, akinek nincs értelme - egyáltalán.

Mióta a világ varázstalanítva lett,
végre miattad nincsen értelme semminek.

Mióta a világ titoktalanítva lett,
már mindent értek, egyet kivéve - tégedet.

A telihold dala

Ha holdfényre ébredsz és felülsz az ágyban
Magad találod egy úszó szobában
A holdfény elönti a padlót, a széket
Némán szitálva megfürdet téged

Három az óra, aztán negyednégy
Többé nem alhatsz az agyadban fecskék
A holdfényben álló nagy fényes lakásban
Te meztelen sétálsz egy kék szín világban

Az ablaknál állva a holdfényes házak
Mint sötétlő őrök vigyázban állnak
Az asztalnál ülve szem fájdulva nézed
A mindent elöntő sok holdfényes képet

Negyednégy és félnégy, majd háromnegyed négy
Holdfény van a széken, agyadban a fecskék
Egymással keresztben szökkenve cikáznak
Sercegve betölti a holdfény a házat

Telihold tüzétől káprázó szemekkel
Látva a világot azt mondja az ember
Láthatatlan kézzel hálót sző fejemben
Egy furcsa szándékú sötétlő nagy ember

A holdfény, a holdfény megéget, megéget
A túlsó világból bolondít téged
Nem érted, hogy mit látsz, nem érted mit nézel
Itt hálókat szőnek nagy szándékú kézzel

Álmatlan ember ül sajgó szemekkel
És nem tudja mit hoz a káprázó tenger
Nem érted, hogy mit látsz, nem érted mit nézel
Itt hálókat szőnek nagy szándékú kézzel

Na most ez hasonlat
A jelen műsornak
Nagy átfogó képe
A holdnak a fénye

Mivel most világunk
Nagy holdfényben fürdik
S mi velünk történik
Azt más honnan küldik

Hát úgy hallgassátok
A ma esti műsort
Hogy minden dalával
A holdfénytől elforrt

Negyednégy és félnégy, majd háromnegyed négy
Holdfény van a széken, agyadban a fecskék
Egymással keresztben szökkenve cikáznak
Sercegve betölti a holdfény a házat

Telihold tüzétől káprázó szemekkel
Látva a világot azt mondja az ember
Láthatatlan kézzel hálót sző fejemben
Egy furcsa szándékú ragyogó nagy tenger

A vér szava

Zajokból hallom ki a nevemet
Megszólítanak a tárgyak
Egy-egy mozdulatodtól, kedves
Néha-gyakran megkívánlak

Rólunk beszél a Hold, recsegve
Feszül az égre az éjszaka
Csodálkozol és megszólal benned
A vér szava...

Kezembe veszem az arcodat,
Mint egy érdekes követ
Lobog felettünk a szél, mint
Fekete szövet

Rólunk beszél a Hold, recsegve
Feszül az égre az éjszaka
Csodálkozol és megszólal benned
A vér szava...

Kezembe veszem az arcodat,
Mint egy érdekes követ
Tűzbe nézek, bámulom
Gyönyörű szemed...

A jobbik részem

Belőlem valaki útra vált
Útra a jobbik részem
Kiment belőlem, itt hagyott
Csak úgy észrevétlen

Félre se néztem, annyi volt
Csak annyi volt, egy szót se szólt
Hirtelen elment, itt hagyott
Valaki útra vált, a jobbik részem

Belőlem valaki útra vált
És én utána néztem
Jól van hát, menjen, tűnjön el
Az én jobbik részem

Először úgy tűnt, semmi sem
Változott azzal, hogy hirtelen
Fogta magát a hűtelen
S útra vált belőlem a jobbik részem
Az én jobbik részem

Azóta járom nélküle
A végtelen világot
S valahogy mindent nélküle
Más színben látok

Hosszasan nyújtózik minden út
Valahogy nincsen semmi úgy
Minden szó mástól eltanult
Mióta útra vált a jobbik részem

Győzni sincs kedvem nélküle
Énekelni sincsen
Szórakozottan szórom el
Sok nagy régi kincsem

Talán egy nő volt, tán gyerek
Aki belőlem elveszett
Elvitte minden kedvemet
Magával hűtlen, ringyó jobbik részem
Az én jobbik részem

Arcomba vág, úgy ébredek
A fény az izzadt ágyban
Ténfergek, csavargok nélküle
Tán erre vártam

Mit se kell már itt féltenem
Tán erre vártam, ez jó nekem
Kicsusszant belőlem hirtelen
A kígyó-hűtlen, kígyó jobbik részem
Az én jobbik részem

Keshedt, vigyorgó arc tekint
Rám a rossz tükörből
Tompák a szagok, máz a szín
És a csend csörömpöl

Félre se néztem, annyi volt
Elment belőlem, itt hagyott
Magával vitte, nincs titok
Nincs titok, útra vált a jobbik részem
Nincs titok, útra vált a jobbik részem
Nincs titkom, mióta útra vált a jobbik részem

Én már úgy vagyok jó, ahogy így vagyok
Én már nem leszek másik
Matatni szeretek, álmodok
Egész kipusztulásig

Azért van csak, mert itt hagyott
Mit is mondhatnék, nincs titok
Magával vitte itt hagyott
Valaki útra vált a jobbik részem

Az én jobbik részem

Karom kitárva

Karom kitárva körbeforgok neked
Magam ajánlom vedd meg az életemet!
Nézd meg az arcom, nézd a bőrömet!
Ha már áru lettem hadd legyek tied!

Karom kitárva körbeforgok neked!
Mondd mennyit érek s én azzonnal tiéd leszek!
Tudok pár trükköt, mit nem tud senki más
Vidámmá teszlek van egy titkos fogás
Vedd meg az arcom vedd meg az életemet!
Nézd a fejembe, mi benne van tiéd lehet!
Az amit láttam ott, minden kép tied!
A jövőm a múltam, az összes évtized!

Egy ilyen élet nem jár akárkinek.
Mondd már az árát, mondd mennyit ér neked!
Egy ilyen élet nem jár akárkinek!
Mondd már az árát, mondd mennyit ér neked!

Előtted állok, vegyél meg olcsó vagyok!
Tudok egy jópár sosemvolt gondolatot,
Ha félni kívánsz, kaphatsz álmokat,
Árvizet, felhőt, véres tornyokat...

Előtted állok, nézz meg már, olcsó vagyok!
Kezet és lábat, cipőt én mindent adok!
Tudok pár tikos régi nagy szabályt,
Miből az ének keményből lágyra vált,
Tudok egy módszert, hogy minden nő belédszeret!
Tudok egy szép szót, mi átfesti a színeket!
Tudom, hogyan lesz egy ország kupleráj!
Másik szavamtól a forgó föld megáll!
Ha megérintem lágy lesz a sziklakő,
Akkor sem kellek, csak énrám nincs vevő.

Mondd már az árát, mondd mennyit ér neked!
Ne hagyj itt másnak, az életem tied.
Nézd kígyó lettem, aztán meg férfi nő!
Akkor se kellek, csak énrám nincs vevő.

Mondd már az árát, mondd mennyit ér neked!
Ne hagyj itt másnak, az életem tied.

Egy ilyen élet nem jár akárkinek.
Mondd már az árát, mondd mennyit ér neked!
Egy ilyen élet nem jár akárkinek!
Mondd már az árát, mondd mennyit ér neked!

Hiszed vagy sem

Végül így
Megkésve mondom el
Ez a pár sor neked szól

Tűnhet úgy
Túl könnyedén tartalak
Elzárva magamtól

Válasz nélkül
Indokok nélkül
Csalódott leszel, de itt van mégis
Egy gondolat

Múló szép emlék
Kezemben tartom még
Hiszed vagy sem
Nem adnám semmiért

Múló szép emlék
Becsben tartom még
Hiszed vagy sem
Bár eltelt annyi év

Végül így
Csak ennyit mondok el
Nincsenek jó szavak

Hogy mennyit ér
A múlt a távolból
Döntsd el önmagad

Válasz nélkül
Indokok nélkül
Csalódott leszel, de itt van mégis
Egy gondolat

Hiszed vagy sem, de ezt mind el akartam mondani
Hiszed vagy sem, de néha el akartam rontani
Hiszed vagy sem, de lehet gyűlölve szeretni

Csak Te vagy

Csalódtam bennük és mindenben,
Csalódtam bennük csak benned nem,
Új lángok égnek a szívemben.

Sokat tanultam tőled,
Tanultam hinni és várni,
Erőt merítek belőled,
Ezt nem is értheti bárki.

Titok vagy, nekem megfejthetetlen,
Taníts a szavakra, emelj fel engem!
Tiéd vagyok, őrizd a lelkem.

Amit nekem adtál, azt én elfogadtam,
És hittem benned, pedig nem is tudtam,
Hogy hitem örökre megmarad,
Semmim sincs, csak Te vagy,
Csak Te vagy.

Utadat álmok szegélyezik,
Benned a békesség uralkodik,
Hívnálak én is, maradj ma itt.

Táncoló árnyék szobám falán,
Oltalmazz engem, vigyázz ma rám,
Velem vagy mindig, ha szóra nyílik a szám.

Amit nekem adtál, azt én elfogadtam,
És hittem benned, pedig nem is tudtam,
Hogy hitem örökre megmarad,
Semmim sincs, csak Te vagy,
Csak Te vagy.

Hajnal

Ártatlan szemmel néz most rám a hajnal.
Madarak ébrednek a reggeli zajjal.

Megszűnt a csend a város felett.
Eltűnt egy gyönyörű álom. ( Álomkép...)
Monoton gépek hangja remeg
Ezen a csoda világon.

Ébredj fel!
Nem csak neked fáj, magad maradtál,
Hideg hajnalon, annyit mondhatnál
Mit kezdj magaddal szíved értem, fáj még.
Értem fáj!

Nélküled ébredtem fel reggel.
Hideg éj után a nap is felkel.

Engem ma reggel az ágy is ölel.
Eltűnt egy gyönyörű álom. ( Álomkép...)
Titokban engem a hajnal figyel.
Tudom, hogy neked hiányzom.

Ébredj fel!
Nem csak neked fáj, magad maradtál,
Hideg hajnalon annyit mondhatnál,
Mit kezdj magaddal, szíved értem fáj még.
Értem fáj!
Nem csak neked fáj, magad maradtál,
Hideg hajnalon annyit mondhatnál,
Mit kezdj magaddal, szíved értem fáj még.

Nem csak neked fáj,
magad maradtál,
hideg hajnalon.
Nem csak neked fáj,
magad maradtál,
hideg hajnalon.

Nem csak neked fáj, magad maradtál,
Hideg hajnalon annyit mondhatnál,
Mit kezdj magaddal, szíved értem fáj még.
Értem fáj!
Nem csak neked fáj, magad maradtál,
Hideg hajnalon annyit mondhatnál,
Mit kezdj magaddal, szíved értem fáj még.
Értem fáj!
Nem csak neked fáj, magad maradtál,
Hideg hajnalon magad maradtál, szíved értem fáj még.
Értem fáj!
Nem csak neked fáj, magad maradtál,
Hideg hajnalon annyit mondhatnál,
Mit kezdj magaddal, szíved értem fáj még..