Óriások

Egy nagy vászon mögé rejtesz,
Falrafirkált köd vagyok.
Szép a szádon a kőlehelet,
Én papírnehezéknek való vagyok.
És jönnek majd az óriások,
És ők tudják, hogy mit szabad.
Ökölre mennek, ej, ha házhoz
Hozzák azt a zűrt meg zavart!

Hogyha szaladsz, akkor most állj meg, állj meg!

Sorban állnak, az egyik mormol
És belehajol az értelembe.
A másik dönget, csendet parancsol,
Megágyazna ő az én fejemben.
És egyre furcsább az íz a számban,
És egyre nehezebb ezt rágni már.
Még egy pillantás ebben a világban,
És nem zavar már semmilyen határ.

Hogyha szaladsz, akkor most állj meg, állj meg!

Ébressz fel

Ha egyszer látod,
Hogy az ajtón jönnek be,
Fogod a fejed, most melyiket engedd be?
Azt, aki játszik, a varázsigést, vagy azt a szemtelenül magas vitézt?
Nem látod, a fák alatt csücsül
A lakatos, aki bújt, aki nem, menekül.
Összehívja a vitézt, a játszót és a maradék égbe kiáltót.
És kérdeznék, hogy hol voltál mostanáig?
Táncodtól majd az egész vidék virágzik.

De én csak nézem a holnapot,
Kényelmes vagyok.
Föld hívja még egyszer, gyere, ugyanúgy ébressz fel.

Megjön a lakatos, kérdi, hogy mi van?
A nyomában loholnak boldogan,
Nem zár az ajtó és nem találom,
A kulcs meg valahol a zárt osztályon.
De ő csak néz, és csak néz engem bambán.
Minek ide zár, kulcsom sincs most már,
Ha az ajtó nyitva állna, az egész lakás most menne bálba.

Ha egyszer látod,
Hogy az ajtón jönnek be,
Fogod a fejed, most melyiket engedd be?
Azt, aki játszik, a varázsigést, vagy azt a szemtelenül magas vitézt?
Nem látod, a fák alatt csücsül
A lakatos, aki bújt, aki nem, menekül.
Összehívja a vitézt, a játszót és a maradék égbe kiáltót.
És kérdeznék, hogy hol voltál mostanáig?
Táncodtól majd az egész vidék virágzik.

De én csak nézem a holnapot,
Kényelmes vagyok.
Föld hívja még egyszer, gyere, ugyanúgy ébressz fel.

Nélküled

Árnyék fény nélkül...
Mondat szó nélkül...
Tenger víz nélkül...
Ennyi vagyok nélküled én!

Dallam hang nélkül...
Felhő szél nélkül...
Erdő fák nélkül...
Ez lettem nélküled én!

Nézz rám! Ismerj Rám, némán,
szavak nélkül is értem már,
hogy te is hiszel a mesékben,
hiszel ugyanúgy még talán!

Ugye tudod mit ígértél?
Hogy mindig rám találsz.
Bár ismersz rég,
ha álmodban látsz!

Minden nap fáradt lánggal ég.
Nélküled!
Egyedül meddig bírom még?
Minden nap várom hova sodor a szél,
de úgysem hiszem el,
hogy igazán itt felejtettél!
Amíg jót ígérsz, te jót remélsz,
hát lépj ki álmomból:
Régen élsz!

Jöjj el álmomból,
jöjj el vágyamból,
minden sóhajból,
Angyal, kit nem láttam még!

Minden harcomban,
minden vad szóban,
minden arcomban,
ott vagy és csak tőled lesz szép!

Nézz rám! Ismerj Rám, némán,
szavak nélkül is értem már!
Legyen aki megvéd,
legyen aki rád vigyáz!

Hát legyen aki elkísér,
aki érted mond imát,
és mindig rád talál.
Bármerre jársz!

Minden nap fáradt lánggal ég.
Nélküled!
Egyedül meddig bírom még?
Minden nap várom hova sodor a szél,
de úgysem hiszem el,
hogy igazán itt felejtettél!
Amíg jót ígérsz, te jót remélsz,
hát lépj ki álmomból:
Régen élsz!

Minden nap fáradt lánggal ég.
Nélküled!
Egyedül meddig bírom még?
Minden nap várom hova sodor a szél,
de úgysem hiszem el,
hogy igazán itt felejtettél!
Amíg jót ígérsz, te jót remélsz,
hát lépj ki álmomból:
Régen élsz!

Gyönyörűm

Lesz baj
És az én gondom
Hogy biztonságban légy
És mindent megtennék
Érted, hidd el

Jól jön
Most a védettség
Bár helyedben lennék
Csöpp VIP vendég

Gyönyörűm, eljöttél,
Gyönyörűm, hol voltál?
Karom elringat már

És majd, ha csüggedten vagy boldog szívvel hurcolnád
Az élet könnyű, titkos terhét
Lesz majd ki bárhol vagy, mindig féltve gondol rád

Szétnéz
Édes álmából épp felköltötték
Mit lát, mit gondol?
Vaksin kémlel

Mit rejt
lelke, mit vonszol, mely
csillagról küldték?
Tán jobban ismerték?

Gyönyörűm, eljöttél - hello
Gyönyörűm, hol voltál? - hello
Karom elringat már - hello

És majd, ha csüggedten vagy boldog szívvel hurcolnád
Az élet könnyű, titkos terhét
Lesz majd ki bárhol vagy, mindig féltve gondol rád

Látsz még

Tudom, hogy itt vagy
Most nem nyitom ki a szemem
Mert felébrednék
És ki tudja mi lesz velem
Tudom, hogy eljössz
És egyszer hazaviszel
Ha rég láttál
Majd sokáig nem eresztesz el

Én azt szeretném
Hogy kezedbe legyen kezem

Tudom, látsz még
Most nem fogod kezem
Messze jársz rég
Én a szíved hiszem
Hiszen ez játék
És hinned kell nekem
Hogy sosem hiányzol
Mert mindig itt vagy velem

Tudom, hogy eljössz
És egyszer hazaviszel
Ha rég láttál
Majd sokáig nem eresztesz el
Tudom, hogy így lesz
Mert megmondtad nekem
Ha sokat kibírok
Majd hozol valamit nekem

Én azt szeretném
Hogy kezedbe legyen kezem

Tudom, látsz még
Most nem fogod kezem
Messze jársz rég
Én a szíved hiszem
Hiszen ez játék
És hinned kell nekem
Hogy sosem hiányzol
Mert mindig itt vagy velem

Tudod, már régen
Akartam mondani neked
Köszönöm szépen
Végül is az életet
Mert megtanultam
Hogy szeretni hogyan lehet

Tudom, látsz még
Most nem fogod kezem
Messze jársz rég
Én a szíved hiszem
Hiszen ez játék
És hinned kell nekem
Hogy sosem hiányzol
Mert mindig itt vagy velem

Súlytalan

Nyugi van, ez még nem a halál
Neked még nem
Alice és Lassie hazatalál
De te még nem
Pihen a szív, elrepít a szél
Fut az álom
Kisüt a nap, köszörüli az élt
A fűszálon

Igazi a csoda
Nem csalás, nem ámítás
Nagyon élem
Ha beleszakadok is
Van tovább és még tovább
Ki, ha én nem?
Majd belezuhanok a
Nagy banális éjbe tán
De ma még nem
Mindig akad okom
És van miért, és van kiért

Szeretek, ölelek, zokogok, remegek
Rohanok, elesek, zuhanok, lebegek
Súlytalan…

Hajlik a tér és szökik a kút
A hajam egy hullám - kanyar az út
Soha többé nem botlik a ló
Repül és ámul – ez neki való

Igazi a csoda
Nem csalás, nem ámítás
Nagyon élem
Ha beleszakadok is
Van tovább és még tovább
Ki, ha én nem?
Majd belezuhanok a
Nagy banális éjbe tán
De ma még nem
Mindig akad okom
És van miért, és van kiért

Szeretek, ölelek, zokogok, remegek
Rohanok, elesek, zuhanok, lebegek
Súlytalan…

Éjszaka van

Nem biztos, hogy feljövök, hogy feljövök érted,
Hogy nem engedlek itt maradni.
Nem biztos, hogy feljövök, hogy feljövök innen,
Innen a mélyből, ahol meghúztam magam.
Itt éjszaka van...

Nem tudom, hogy félek-e tőled,
Szelíd vagy és veszélyes.
Nem biztos, hogy visszajössz, ha kiengedlek
E furcsa szívből, ahol meghúztad magad.

Itt maradtam az éjszakában.
Fel se tűnt, hogy milyen csend lett mostanában.
Beengedtem a sötétséget,
És azóta nem talállak benne téged.

Összeér az éjszakában
Látomás és valóság.
Nem tudom, hogy melyik vagy, végül is mindegy...
Bármelyikben meghúzom magam.

Itt maradtam az éjszakában.
Fel se tűnt, hogy milyen csend lett mostanában.
Beengedtem a sötétséget,
És azóta nem talállak benne téged.

Utolsó perc

Ígérd meg, mindent megteszel,
Ha hívlak, csak velem leszel,
Ígérd meg, mindig rám figyelsz,
Ha a hiányodban elveszek,

Úgy, fáj, ha távol vagy tőlem,
És bánt, ha érzem, hogy félsz,
Már nem látom rajtad,
Pont azt, mint rég,
Bár tudnám, hogy miért.

Ha nézlek, megszűnik a világ,
Az időt, megállítanám,
Félek, a magány lesben áll,
Míg bújócskázunk, ránk talál,

Mert, fáj, ha távol vagy tőlem,
És bánt, ha érzem, hogy félsz,
Már nem látom rajtad,
Pont azt, mint rég,

Engedd, hogy szálljak tovább,
Elvesztett álmaink után,
Élhetnénk, úgy, hogy minden perc…az utolsó talán.

A sorsunk meg van írva rég,
Egy pillanat, mond mennyit ér,
Ha akkor pont nem éljük át,
S, az volt az utolsó talán,

Engedd, hogy szálljak tovább,
Elvesztett álmaink után,
Élhetnénk, úgy, mint bárki más,

Engedd, hogy szálljak tovább…