2016. december 29., csütörtök

Vége már

Mikor megismertél engem,
éppen nem voltam vidám,
és úgy alakult egy éjszakán,
hogy egy szűk kis bárban ültünk,
ami hajnalig nyitva volt,
a szemed ablakán
ült az őszi Hold.

Mikor elmondtunk már mindent,
amit ilyenkor szokás,
olyan jól esett a hallgatás,
aztán elindultunk lassan,
mert már világos volt az ég,
a taxid ablakát
egy ideig láttam még,

de vége már!
Ó, vége-vége-vége már!
Ó, de kár,
hogy vége, vége!
Ó, édes Istenem, de kár,
hogy vége már.

Tudod, nem tehettünk róla,
hogy az élet komplikált,
és túl gyakran ír paródiát,
amin megsértődni nem kell,
inkább nevetni illenék,
de nem sikerül,
hisz olyan furcsa még,

hogy vége már!
Ó, vége-vége-vége már!
Ó, de kár!
De kár, hogy vége!
Hiába minden, vége már!
Ó, de kár!

Soha semmi nem volt biztos,
ha mi azt mondtuk, igen.
Soha semmi nem volt végleges,
ha mi azt mondtuk, hogy nem.
Az egész nem volt más, mint szlalomozás
az érzelmek között,
aztán felgyorsult az autónk,
és egy falnak ütközött.

Vége már!
Hiába minden, vége már!
Ó, de kár,
hogy vége, vége!
Ó, édes Istenem, de kár,
hogy vége már.
Vége, vége már.

2016. december 28., szerda

Sajnálom

Van pár fájó emlék kettőnkről talán egyszer elfelejtem,
Van pár kép az asztalon, és itt maradt a lelke bennem,
Van pár rég ellopott mosoly, őrzöm majd a széfemben,
És vagy te, az egyetlen szép dolog az életben,
Volt egy első csókunk, igazi, tele voltunk szenvedéllyel,
Volt egy közös álom, mámoros, ilyen csak egyszer ér el,
Volt egy első éjszaka, tele tűzzel, ahogy rád néztem,
És voltál te, akivel én mindezt egyszer átéltem
Lesz pár közös évünk, közös élet, tudom együtt ketten,
Lesz pár nehéz döntés, de a könnycseppeket eltüntettem,
Lesz pár álmatlan éjszaka, amit most még átírhatsz,
És leszek én, akire ha kell, majd mindig számíthatsz,
A mi történetünk végtelen, akkor is ha nem leszek,
Én szeretlek, és ha kell ezt majd felhasználom ellened,
Mert rettegek, hogy egyszer még az én időm is lejárhat,
Itt állok a szíved előtt, de merre van a bejárat?

Még mindig sajnálom, de úgy félek, hogy vége már
Még mindig bánom, hogy eldoblak, de az élet vár
Még mindig fáj, de messzire sodor el tőled az ár
Úgy tudom, hogy késő megbánnom, hisz messze jár

Annyira sajnálom, hogy nem adhatok többet egy fél szál ciginél,
Egy kézfogásnál a buszmegállóban, tudom, hogy többet ér.
Sajnálom, ha nem vagyok kéznél, ha szükség lenne rám,
Már megbántam, de hidd el, tényleg nem minden az én hibám.
Ugyanúgy emberből vagyok, én is elrontom,
De megpróbálom, a többi nem feltétlenül az én gondom.
Szeretném, ha könnyebb lenne, csak fogadd el nem gondtalan,
Egy másik világban élem napjaim, akár egy hontalan.
Úgy sajnálom az éveket, úgy röstellem, hogy nem voltam ott,
Nem talált gazdára a szomorúságod, csak némán hallgatott.
A szívem érzi... az agyam nem fogja fel,
Hogy miért is válnak szét dalok, baj nélkül miért hallgatnak el.
Miért akaszt ki, miért pont engem, miért pont ellened,
Kell fellépnem, ha nem mást kérsz, csak a barátságom kell neked?
Elköszönök tőled, keress mást tudom majd megbánom,
Barátom mást nem tudok, mondani, mint, hogy sajnálom.

Még mindig sajnálom, de úgy félek, hogy vége már
Még mindig bánom, hogy eldoblak, de az élet vár
Még mindig fáj, de messzire sodor el tőled az ár
Úgy tudom, hogy késő megbánnom, hisz messze jár

Először éreztem ajkad, hogy ajkamra forró csókot éget,
Sajnálom, mert azt gondoltam, hogy ez egy kapcsolathoz bérlet.
Sajnálom, mert későn jött, ehhez sem voltam elég érett,
Sajnálom, elhittem, hogy létezik olyan: szép élet.
Jól is voltam, meg nem is, mert nem volt még velem oly jó lány,
Nem éreztem azt a vibrálást, nem öntött el a forró vágy.
Egyszer csak eljöttél hozzám, gyengéden átöleltél,
A legjobb barátom kísért el, akibe beleszerettél.
Önző voltam, sértett, szemét voltam veletek,
Mert nem akartam hagyni azt, hogy egymáséi legyetek.
Egy történet sem végtelen, nem voltak, csak végletek,
Válaszd a lányt, azt mondtam, de ha vele vagy, akkor én megyek.
Ezt soha nem fogom átélni, hogy egyszer végre szép legyen,
Nem gondoltam volna, hogy az önzőség ilyen féktelen.
Vajon lesz-e mikor lelkében megbocsájtás kap helyet?
Mert a barátságom választotta a boldogságuk helyett.

Még mindig sajnálom, de úgy félek, hogy vége már
Még mindig bánom, hogy eldoblak, de az élet vár
Még mindig fáj, de messzire sodor el tőled az ár
Úgy tudom, hogy késő megbánnom, hisz messze jár
Ó, messze jár

2016. december 24., szombat

Fekete fehér

Ha lenne: néha
Ha lenne: talán
Nem lenne mindig
Harcunk reggelig

Ha lenne: máskor
Ha lenne: másképp
Nem kéne ennyit
Küzdeni egymásért

Nem érdekel, ne lásd, hogy volt már elégszer
Csak érdekel, vajon miért nincs kivétel?

Ide a szemembe nézz!

Miért csak fekete és fehér minden szó, amit hallok tőled?
Miért kell megadnom magam minden nap, mikor futok előled?

Miért csak fekete és fehér minden szín, amit látok benned?
Miért nem érzed néha, hogy más is kell, mint a fekete és fehér?

Váratsz engem
Mégsem várok
Lehajtott fejjel
Magamba olvadok

Ha nem látsz jót is
Minden rosszban
Higgy már végre
Másik gonoszban

Ha érdekel : szívem már a gyémántnál keményebb
Nem érdekel, de ez a perc még az enyém lehet

Ide a szemembe nézz!

2016. december 23., péntek

Szeles

Hol van a boldogság, mi van a boldogsággal...

Bál volt itt, most véget ér
(Miket is hord a szél, mi tűnik el a szélben?)
A szobákban ülők arca csupa dér
(Miket is hord a szél, mi tűnik el a szélben?)
Járkál csak, ki tudja mit ítél
(Miket is hord a szél, mi tűnik el a szélben?)
A viharvert szíveken a szél
(Miket is hord a szél, mi tűnik el a szélben?)

Hol a mulatság miért van vége?
Csak én táncolok ebbe' a szélbe'

Füstöl a bádog maródik a króm
(Miket is hord a szél, mi tűnik el a szélben?)
Isten darabkák a lefolyón
(Miket is hord a szél, mi tűnik el a szélben?)
Megakadnak, odakotrok mer' itt
(Miket is hord a szél, mi tűnik el a szélben?)
Merik az embert merik az emberit
(Miket is hord a szél, mi tűnik el a szélben?)

Hol a mulatság, miért van vége?
Csak én táncolok
Hol a mulatság, miért van vége?
Csak én táncolok ebbe' a szélbe'

Bál volt itt, most véget ér
A szobában ülők arca csupa dér
Járkál csak, ki tudja mit ítél
A viharvert szíveken a szél

Hol van a boldogság, mi van a boldogsággal...

2016. december 18., vasárnap

nem változik semmi

ez az ágy, ahol alszom, de többet vagyok ébren
a földön, a sárban én megfürödtem szépen
és ez a hely, ahol senki nem lesz boldogabb
a semmiért egy cseppet kicsorgattam tegnap

ez a hely, ahol mindent meg lehet szeretni
a kádba' habos vízzel a pisát elkeverni
s ez a hely ahol senki nem lesz forradalmár
a fül mögött az agynál csak a vaj van, meg a lekvár

nem változik semmi
ha körbe nézek tényleg
itt minden megszokott
és nem látszik a lényeg

nem változnak a nappalok
se jobb, se rosszabb nem vagyok
nem változnak az emberek
ne izgulj, itt nem változik semmi

ez a hely, ahol mindent meg lehet szeretni
a kádba' habos vízzel a pisát elkeverni

2016. december 10., szombat

Szép vagy kívül

Szép vagy kívül,
belül könnyű vagy,
mindenkiben az van,
amit az élet benne hagy.

Sokszor hittem,
hogy megtanultalak,
mégis mindig új vagy,
és a régiből nem marad.

Szép vagy kívül,
belül nem te vagy,
csak azért maradsz még,
hogy megtaláld önmagad,

Mindig csend van,
Akármerre vagy,
A legmesszebbre az megy,
Aki lábnyomot se hagy.

Szép vagy kívül,
belül semmi sincs,
magadhoz ölelsz, hogy
magadtól elszakíts.

Ha végleg belénk
Költözne a tél,
Mégis arra vágynék,
Hogy mindig mellettem legyél.

Szép vagy kívül,
belül könnyű vagy,
mindenkiben az van,
amit az élet benne hagy.

2016. december 1., csütörtök

Szép halott

üres a sztráda
hová megyünk
átfut egy farkas
eltévedünk

befúj a szél és
a hajamba kap
te vagy a férfi
de bízd rám magad

sötét az erdő
megérkezünk
senki se látja

amit teszünk
kezed hátrakötve
a szádon tapasz
most én beszélek
te csendben maradsz

én vagyok a nő, aki most megszivat
körömmel kell kiásnod a sírodat
térden állva könyörögsz, én indulok
téged felfalnak reggelre a farkasok

én vagyok a nő aki most megszivat
körömmel kell kiásnod a sírodat
hason csúszva könyörögsz, nem érdekel
én csak annyit mondok, hogy szép halott leszel