Örökre

A világ állásán parázók, múlásán nevetők,
Könnyű léptű halált hozók és ólmos szeretők,
Az érdeklődve néző kutyák, a tompa csillagok,
Mind tologatják a belső időt, de a végén mind halott.

Örökre szívembe zártalak,
Belezártalak a nagy sötétségbe,
Neked már nem jön fel ez a nap,
Csak ülni fogsz velem a jó meleg vérbe.

Felnéznek az elélvezők, a műtétből ébredők,
Az oltár előtt térdepelők tologatják az időt,
A forgatásba ájult táncos, a csóktól szédülők,
A tavasztrikós szőrös munkás, itt van az idő.

Örökre szívembe zártalak,
Belezártalak a nagy sötétségbe,
Neked már nem jön fel ez a nap,
Csak ülni fogsz velem a jó meleg vérbe.

Örökre
Örökre
Örökre szívembe
Örökre
Örökre
Örökre
Örökre szívembe zártalak
Belezártalak a nagy sötétségbe,
Neked már nem jön fel ez a nap,
Csak ülni fogsz velem a jó meleg vérbe.

Kihúzod ott a háborút meg a megszokott világ végét,
A nyári pulóver akciókat és a világ békét,
Mer’ én amíg meg nem halok, te mindig ott leszel,
Mer’ én téged – nem vicc tényleg, kicsit szokni kell,
Hogy örökre szívembe zártalak.

Játszom

Mondd el, mit látsz, mondd el, ki vagyok,
Csak a szemembe nézz, s mindent látnod kell.
Mi az, amire vágysz? Csak ennyit adhatok
Magamból én, te döntsd el mennyit ér!

Voltam már lenn és hagytak egyedül,
Üres falak között, távol mindentől.
Keserű a magány, de tudtam, sikerül
Ide elérni fel, csak mindig hinni kell!

Szállj végre szabadon, ahogy fenn a sok madár!
Így élni jutalom, te is hallgass rám!

Minden percben elvarázsolsz teljesen,
Minden titkos érintésed kell nekem.
De bármi fáj nagyon, sírni nem látsz - nem hagyom.
Játszom, mint egy bohóc a színpadon.

Színház a sors: játszd a szereped!
Ez a darab talán végre mást hoz majd.
Mi az, amire vágysz? Tiéd a főszerep:
Becsüld meg még! Ne dobd el semmiért!

Szállj végre szabadon, ahogy fenn a sok madár!
Így élni jutalom, te is hallgass rám!

Minden percben elvarázsolsz teljesen,
Minden titkos érintésed kell nekem.
De bármi fáj nagyon, sírni nem látsz - nem hagyom.
Játszom, mint egy bohóc a színpadon.
Minden percben elvarázsolsz teljesen,
Minden titkos érintésed kell nekem.
De bármi fáj nagyon, sírni nem látsz - nem hagyom.
Játszom, mint egy bohóc a színpadon.

Mi marad így majd a végén?
Hova jutok, még nem tudom.
De tudom, azért sokan várnak még rám
Ma is mindenhol, mindenhol!

Minden percben elvarázsolsz teljesen,
Minden titkos érintésed kell nekem.
De bármi fáj nagyon, sírni nem látsz - nem hagyom.
Játszom, mint egy bohóc a színpadon!
Minden percben elvarázsolsz teljesen,
Minden titkos érintésed kell nekem.
De bármi fáj nagyon, sírni nem látsz - nem hagyom.
Játszom, mint egy bohóc a színpadon!

A fátyol dala

A kezem leírni képtelen
Lehull a toll elém, ha felidézem
(nem elég, nem elég, nem elég)
Ahogy a visszavonuló értelem
Magát megadva áll a közelében
(nem elég, nem elég, nem elég)

Soha nem szakad el ami eltakar
De a karjába zár, ha ő akar
(nem elég, nem elég, nem elég)
A világ zaja már alig zavar

Nem láttam még, nem érem el
Szerelmesek szívében keress
Nem jártam még talán elég közel
Félútról már visszatérni kár
Éreztem már soha nem veszítem el

A gondolatok között a csend

Túl a felismerések erdején
A tél oltalmazó menedékén
(nem elég, nem elég, nem elég)
Ami szelíd szavakból áll
A part a személytelen
Sivár peremén él
(nem elég, nem elég, nem elég)

Soha nem szakad el ami összetart
A túloldalán a közelében
De hol van, ami még visszatart

Nem láttam még, nem érem el
Szerelmesek szívében keress
Nem jártam még talán elég közel
Félútról már visszatérni kár
Éreztem már soha nem veszítem el

Figyelj,
Bár a csend és a türelem
Szerelméből születő szigeten
Tudom nem felejted el
Ő is emlékszik rád.....

Emlék

Régen, ha szívem hangos volt
Szíved válaszolt szerelemmel
Elmúlt és most hallgatok
Csenddé változott szerelemmel

Rég volt, együtt jártunk még
Bennem marad a kép, ma is oly szép
Arcod a szélben szinte száll
Hallom nevetésed muzsikáját

Bíztam, a hosszú távollét
Kettőnk életét nem tépi szét
Bíztam, mégsem vártál rám
Hosszú év után nem ismersz már

Régen, ha szívem hangos volt
Szíved válaszolt szerelemmel
Elmúlt, én is hallgatok
Csenddé változott szerelemmel

Belső oldalakon

Valahol
A belső oldalakon
A szerepét
Most téveszti el épp'
A hős örökké felhős világát
Összeomlani látja
Egy kivételesen józan
Pillanatában

Hallotta elégszer
Túl hamar égsz el
Túl hamar égsz el

A képzeletét
Hosszú perceken át még
Fogva tartja a látvány
Az ilyen jelenetek láttán
Valami elindul nála
Egészen mélyről
De érzi ám
Hogy a víz a szeméből
Az ölébe hull
És a felismeréssel
Valahogy
Elboldogul

Valahol
Hol senki nem látta
Nem volt, aki várta
Már a végét járta

Hallotta elégszer
Túl hamar égsz el
Túl hamar égsz el

Kitisztul a kép
Most figyeli hogy
Lehet-e másképp
Összerakni az ábrát
Hogy a fontos elemek
Jó helyeken legyenek
Ne nyomja a vállát
Az a múlt
Ami olyan hosszúra nyúlt
Hogy az új fejezet elejére
Még ideje se volt
De pontosan érkezett
A jelenetére

Valahol
Hol senki nem látta
Hol senki nem látta
Valahol
A belső oldalakon

Hallotta elégszer
Túl hamar égsz el
Túl hamar égsz el

Tudom, hogy szeretsz titokban

Újság, cigi, telefon,
kávézunk a teraszon,
szétárad a nyugalom,
és megnyílik a föld,
a mindennapok hangja
egy hallhatatlan frekvencián,
egy ember ugrik a hídról,
de nincs harag,
utána csend marad,
vagy egy eltérített gépen,
ahogyan gazdát cserél a lépem,
a pilóta fejében golyó,
és dollárban úszik a folyó,
mert az összeg, amit ér a lépem
az egyetlen túlélő a gépen,
úgy hazudsz, mintha tudnád, hogy mi történt
Újság, cigi, telefon,
kávézunk a teraszon,
így marad, ha akarom,
és ránkszakad az ég,
ereidben véres alkohol,
keresed az arcod, de nincs sehol,
aki megszületik, meglakol,

tudom, hogy szeretsz titokban,
ott hever a szíved a sarokban, ahol mindig sötét van

Tudom, hogy fáj,
tudom, hogy félsz,
tudom, hogy inkább megdöglesz csendben, de azért se kérsz,
tudom, egyszer élünk,
akkor is minek,
te mindent megtettél,
tudom, hogy boldog
még sohasem voltál,
hiába villog a tévé, a diszkógömb, meg az oltár,
nincs benned semmi,
ami hasonlít rád,
mégis azt mondom én,
tudom, hogy szeretsz titokban,
ott hever a szíved a sarokban,
tudom, hogy szeretsz titokban,
ott hever a szíved a sarokban,
tudom, hogy szeretsz titokban,
ott hever a szíved a sarokban,
ahol mindig sötét van, (nincs harag)

Ami az életben nem lehet a tiéd

Nézd!
Nem oltalmaz már a kéz.
A tömegbe lépsz és csak állsz egyedül,
Majd egy porszem leszel, ami elvegyül.
De kár,
Hogy eltűnik némán a táj.
Játszótér, panellakás, betonút.
Bárhova húz már a múlt,
Ez az autó felborult.

De van az a kép,
Ami a fejedben él.
Csak hajt a vágyakozás, ez éltet,
Valaki szól és a hajadba tép, néha ezt is át kell élned.
Másért, máshol, másmiért,
Mert minden az égig ér,
Ami az életben nem lehet a tiéd.

Hirtelen csend.
És visszatér újra a rend.
Feltűnik egy szent, aki már rég kiszemelt
De az élet megnevelt, mégsem felelt.
Magasra fel!
Ez volt az, megjött a jel!
Ezt élvezni kell!
Még, ha a láb leszakad,
S a szilánk a húsban marad,
A lelked szabad,
De oly gyorsan elszalad.

Mert van az a kép,
Ami a fejedben él.
Csak hajt a vágyakozás, ez éltet,
Valaki szól és a hajadba tép, néha ezt is át kell élned.
Másért, máshol, másmiért,
Mert minden az égig ér,
Ami az életben nem lehet a tiéd.

Öleld meg az istened, és hazudj valami szépet,
Mosolyogj rá, még ha fáj is néha, és tiéd lehet,
Hidd el nem kell kérned,
Felemészt minden, amit helyesen teszel,
Nekem jössz a sarkon, de már észre sem veszel,
Idegen leszel.

Mert van az a kép,
Ami a fejedben él.
Csak hajt a vágy,
Valaki szól és a hajadba tép, hát nincs tovább.
Másért, máshol, másmiért,
Mert minden az égig ér,
Te csak állsz némán, és nem tudod miért,
De az életben nem lehet a tiéd....

Álomtégla

Éjszaka volt, nem is a Hold, nem is a lámpák fénye szólt.
Szíveden ült a vágy, keserű, kacska, lágy.
Szemeden ült, nem köszörült, nem is a Holdra, rám vetült.
Szíveden béke volt, szívemen béke szólt.

Felsírtál és megszidtál, magamtól jöttem, nem hívtál.
Ez takaros, furcsa folt, nem késve felkarolt.
Könnyű a szó, nehéz a tett, öröm a bírám ész felett.
Szakadunk szerte szét, mi vetett épp eléd?

Nem számít többé már a súly,
a közel vagy a távol.
Szép fészket raktál itt belül álomtéglákból.

Valaki félt, valami fájt, zuhogott, mégis épp elállt,
Az ami régen volt, nem is oly régen volt.
Felsírtál és megszidtál, magamtól jöttem, nem hívtál.
Ez takaros, furcsa folt, nem késve felkarolt.

Nem számít többé már a súly,
a közel vagy a távol.
Szép fészket raktál itt belül álomtéglákból.
Nem maradhatsz itt már tovább!
Nem lehetsz máshol!
Végleg idefészkeltél belém álomtéglákból.
Álomtéglákból.....

Többet ér mindennél

Mindenek felett: a megélt éveket,
Emlékképeket;
a fájón szépeket nyújtom Neked.
Az öröm könnyeit, a bánat csendjeit,
A múló perceket;
mint sötét gyöngyöket nyújtom Neked.

Egy tiszta érintés,
Egy néma ölelés,
Néha többet ér...
A szótlan bölcsesség,
A ritka tisztesség,
Nékem többet ér... mindennél.

Egy jó szó aranyát, az Érzés zálogát,
Közös terveket;
ennyit adhatok kincsként Neked.

Egy tiszta érintés,
Egy néma ölelés,
Néha többet ér...
A szótlan bölcsesség,
A ritka tisztesség,
Nékem többet ér... mindennél.

Lelkem Oltárán Öröm-gyertya ég.
Néma zsoltárát csak mi halljuk rég.
Fáradt szívemnek, szíved menedék,
Ha kitaszít a Föld és lesújt rám az Ég.

Egy érintés,
Egy ölelés,
Többet ér.
A bölcsesség,
A tisztesség,
Többet ér... mindennél.

Éjszaka

Alszik a szív és alszik a szívben az aggodalom,
alszik a pókháló közelében a légy a falon;
csönd van a házban, az éber egér se kapargál,
alszik a kert, a faág, a fatörzsben a harkály,
kasban a méh, rózsában a rózsabogár,
alszik a pergő búzaszemekben a nyár;
alszik a holdban a láng, hideg érem az égen;
fölkel az ősz és lopni lopakszik az éjben.

Fields Of Gold

You'll remember me when the west wind moves
Upon the fields of barley
You'll forget the sun in his jealous sky
As we walk in fields of gold

So she took her love
For to gaze awhile
Upon the fields of barley
In his arms she fell as her hair came down
Among the fields of gold
Will you stay with me will you be my love
Among the fields of barley
We'll forget the sun in his jealous sky
As we lie in fields of gold

See the west wind move like a lover so
Upon the fields of barley
Feel her body rise when you kiss her mouth
Among the fields of gold

I never made promises lightly
And there have been some that I've broken
But I swear in the days still left
We'll walk in fields of gold
We'll walk in fields of gold

Many years have passed since those summer days
Among the fields of barley
See the children run as the sun goes down
Among the fields of gold
You'll remember me when the west wind moves
Upon the fields of barley
You can tell the sun in his jealous sky
When we walked in fields of gold
When we walked in fields of gold
When we walked in fields of gold

Nem haragszom senkire

Nézd meg az öreget
Már két napja nem láttam
Nézd meg az öreget
Már két napja nem kelt fel

Hallom a suttogást
Aggódnak értem
Semmi baj, csak pihenek még
Egy szép nap becsukom magam mögött az ajtót
Elfogy a kenyerem, elfogy az ellenség
Egy mázsás hajnalon meg nézem én is közelebbről milyen messze az ég

Van aki jó volt, azt megköszönöm
Van aki rossz volt, azt elkerülöm
Van aki nem volt, az már sose jön
Nem haragszom, én nem haragszom senkire

Mondom az igazat
Nincsen mitől félnem
Egy jó öreg zenekar üzent, hogy számít rám
Rendbe tenni dolgaim, mielőtt lelépek
Korai még, de ideje már

Van aki jó volt, azt megköszönöm
Van aki rossz volt, azt elkerülöm
Van aki nem volt, az már sose jön
Nem haragszom, nem haragszom senkire

Van aki jó volt, azt megköszönöm
Van aki rossz volt, azt elkerülöm
Van aki nem volt, az már sose jön
Nem haragszom, én nem haragszom senkire

Annyi minden történt

Ajtaján másik zár.
Ehhez úgyse jó a kulcsom -
Minek őrzőm már?
Ha élne még a régi szám,
Meg se ismerné a hangom,
Hogyha felhívnám.
A szállodán
Ugyanaz a por, mint régen.
Tudod, ezt meséltem
Néhány éve már.
Furcsa kép –
Szinte látom. Ha megjelennék
Ő csak nézne rám,
Én meg nem tudom, mit mondanék.

Annyi minden történt,
Annyi minden változott,
És veszteség mind,
Amit könnyen hagytam ott.
Annyi minden történt,
Annyi minden változott,
De ha lehetne, még
Visszahoznék pár napot.

Értené, vagy elhinné,
Hogy egy csavargó az nem lehet
Soha senkié.
De bántaná, hogy nem jött rá,
Milyen nyugtalanság indít
Mindig máshová.
S ha mondanám
Mindazt, ami nekem itt fontos,
Nézne rám, hogy biztos
Egy másik bolygón lakom.
Jó ez így,
De ha volna egy kis időm még,
Talán felhívnám,
Csak hogy tudjam, mit éreznék.

Annyi minden történt,
Annyi minden változott,
És veszteség mind,
Amit könnyen hagytam ott.
Annyi minden történt,
Annyi minden változott,
De ha lehetne, még
Visszahoznék pár napot.

Máshogy élnék,
Újra kezdeném.
Máshogy élnék,
Újra kezdeném.

Annyi minden történt,
Annyi minden változott,
És veszteség mind,
Amit könnyen hagytam ott.
Annyi minden történt,
Annyi minden változott,
De ha lehetne, még
Visszahoznék pár napot...

Hamu és gyémánt

Buta kis játék, hazudok, és elhiszed.
Önző kis játék, angyal-szíved mély pokolra viszem.
Pedig érzem:, hogy te vagy a minden és tőled létezem én.
De csak rejtem, hogy te vagy a kincs, ami még az enyém.

Karodba bújnék, de hazudok, és nem teszem,
Szavakat súgnék, de hagyom, hogy a csend takarja szívem.
Úgy érzem, hogy sohasem volt, ami van, s nem lesz ezután,
De ezt rejtem, mert nem is hiszem még talán, hogy ez jár, csoda vár ránk.

Hamu és gyémánt, ragyogj hát,
Fényedtől minden szép lesz lásd,
Hamu és gyémánt, ragyogj hát,
Én csak benned élek tovább,
Hamu és gyémánt, ragyogj hát,
Ébredjen álmából a világ,
Hamu és gyémánt, csoda vár,
De azt félve súgja szám,
Hamuból gyémánt lesz tán?

Hamu, vagy gyémánt, a választás oly egyszerű,
De egy gondolat úgy bánt, hogy minden jó íz végül oly keserű.
Ugye, érted, hogy te a vagy a minden, de félek, semmi leszel,
Tudom, érzed, hogy te vagy a kincs, ami kell, ne hagyj el! Csoda vár rám?

Hamu és gyémánt, ragyogj hát,
Fényedtől minden szép lesz, lásd,
Hamu és gyémánt, ragyogj hát,
Én csak benned élek tovább,
Hamu és gyémánt, ragyogj hát,
Ébredjen álmából a világ,
Hamu és gyémánt, csoda vár,
Fényedtől minden szép lesz, minden más lesz tán?

Hamu és gyémánt, ragyogj hát,
Én csak benned élek tovább
Hamu és gyémánt, ragyogj hát,
Ébredjen álmából a világ,
Hamu és gyémánt,csoda vár,
Hmmm, félve súgja szám,
Hamu és gyémánt, ragyogj hát,
Fényedtől minden szép lesz, lásd,

Hamu és gyémánt,csoda vár,
De ezt félve súgja szám,
Hamuból gyémánt, lesz tán!!!