Műdal

Ahova lépek, ott műterem.
Működik a működ a műgyepen.
Nagy vagy kicsi, jön a műélvezet
A művész toporog, az igazi elveszett.

Fenn fennforog a műhold,
Szórja a műsort, hinti a port
Lent egy müezzin új
Műgumi ízű müzlibe túr.

Pép testben pép lélek. Hogy élek,
Ha ilyet eszem, nem is olyan biztos.
Egyszer az Eszter is ette.
Ki tudja, polieszter lett-e?

Vau-vau! Bólogat a kocsiban
a plasztikkutya. Gumicsont a vacsora,
Ha kér. De nem kér!
Sok műhó semmiért.

Gombold ki néha még az agyad,
És gondold meg, hogy megadod-e magad!
Hogyha engem akarsz, mutasd meg, hogy igazi vagy!
Csak magadat add!

Műtő, műcumitömítő,
Műanyag anya, műcsecsemő,
A gumibugyi, gumimaci, műlibatoll.
Mü nyeznájem rakkendroll!

Művirágot ad a művilág.
Ki az a valaki, aki ezt a műhibát magát
Elkövette? Szedte-vedte!
Csak nem az, aki teremtette?

Gombold ki néha még az agyad
És gondold meg, hogy megadod-e magad!
Hogyha engem akarsz, mutasd meg, hogy igazi vagy!
Csak magadat add!

Homokóra

Ülök a szobámban búsan egyedül
És a fájó múltra gondolok.
Odakünn az utcán lassan fény dereng
És az órán pereg a homok.

Szeretném a homokórát megállítani
Szeretném az emlékeim elfelejteni,
De a homokóra csak pereg pereg
Ígyhát kedves tovább szenvedek.

Nem tudom, hogy elhiszed-e még,
Hogy fájó szívem örökké tiéd.
Álmaimban téged látlak
Két karomba téged zárlak
Nem tudom, hogy elhiszed-e még!

De, ha egyszer drágám nem bírom tovább
Ezt a fájó bús emlékezést.
Elmegyek én akkor továbbállok én,
Mert a szívem magányos szegény.

Elviszem én magammal az emlékeidet,
Hogy ne lássam a lassan pergő homokszemeket.
Utoljára drágám azt kívánom én,
Hogy te mással nagyon boldog légy!

Édes bosszú

Ezer széttépett levél,
Egy hazug érzésről mesél,
De minek sírni, ha úgyse fáj?
De bosszút állni érte muszáj!

Még nem tudod, hogy én ki vagyok
Hát ne gondold, hogy Te nyertél!
Ma visszakapod, azt a napot
Mikor súgtad, hogy szerettél!

Széttörted rég a szívemet már
De tudod ma édes bosszú vár!
A szerelemért, a szavaidért a kölcsön visszajár!
Széttörted rég a szívemet már,
De Te fogod bánni, hogy hazudtál!
A szerelemért, a szavaidért a kölcsön visszajár!

Miért kellett ez az egész?
Ha csak egy éjszaka volt, és kész
Te fogod bánni, hogy hazudtál!
De ezzel rég elkéstél már!!!

Most megtanulod, hogy én ki vagyok!
Ne gondold, hogy Te nyertél!
Ma visszakapod, azt a napot,
Mikor súgtad, hogy szerettél!!!

Visszakapod…

Széttörted rég a szívemet már
De tudod ma édes bosszú vár!
A szerelemért, a szavaidért a kölcsön visszajár!
Széttörted rég a szívemet már,
De Te fogod bánni, hogy hazudtál!
A szerelemért, a szavaidért a kölcsön visszajár!

Kár volt játszanod, és tenned itt a szépet!
A játékodnak hittél, de ennél többet érek!
Nincs más hátra, minthogy megfizess a bűnért!
Széttört szívemért az álmaidat töröm ma szét!

Széttörted rég a szívemet, széttörted rég a szívemet már…

Széttörted rég a szívemet már
De tudod ma édes bosszú vár!
A szerelemért, a szavaidért a kölcsön visszajár!
Széttörted rég a szívemet már,
De Te fogod bánni, hogy hazudtál!
A szerelemért, a szavaidért a kölcsön visszajár!

Most kell, hogy nagyon szeress

Miért kísértesz, miért?
Nincs értelme, nézd, csak blöff az egész!
Mondd, mennyit ér a csók,
ha csak fényképedhez szól,
s az vissza nem hajol..
A hiúságom hajt, de a hülyeségem az,
hogy te mindenkié vagy...
Csak egy nap a világ,
és nem lesz ráadás...
De nekünk egy se járt!
Most kell, hogy nagyon szeress!
Szorítva magadhoz ölelj,
mert most semmi nem biztos,
ma a jó is olyan rossz...
Most kell, hogy nagyon szeress!
Gyöngéd, türelmes lehetsz...
csak észre ne vegyék,
hogy nem vagyok elég kemény...

Én mindig változom,
mint egy átkozott bolond,
csak benned örök a gond...
Halálos a tavasz, de szép,
és megkísért egy kép,
mégis Hozzád repülnék...

Most kell, hogy nagyon szeress!
Szorítva magadhoz ölelj,
mert most semmi nem biztos,
ma a jó is olyan rossz...
Most kell, hogy nagyon szeress!
Gyöngéd, türelmes lehetsz...
csak észre ne vegyék,
hogy nem vagyok kemény...
Most kell, hogy nagyon szeress!
Szorítva magadhoz ölelj,
mert most semmi nem biztos,
ma a jó is olyan rossz...
Most kell, hogy nagyon szeress!
Szorítva magadhoz ölelj...
csak észre ne vegyék,
hogy nem vagyok kemény...

Love you... love you...

Most kell, hogy nagyon szeress!
Szorítva magadhoz ölelj,
mert most semmi nem biztos,
ma a jó is olyan rossz...
Most kell, hogy nagyon szeress!
Szorítva magadhoz ölelj...
de csak a kellene marad...
és a lehet ... meg a ha...
Most kell, hogy nagyon szeress!
Szorítva magadhoz ölelj...
mert most semmi nem biztos...
ma a jó is olyan rossz...

Bocs, hogy

Mi ami izgat,
csacsogd most el,
közben múlassuk az estét át
egy jó Martinivel.
Ingerlő tested, törékeny csontváz,
friss bőrbe ágyazott szépséggel ringató
DE-koltázs...
A szád is tetszik, megvan az íve,
Rápillantva változik az atmoszféra íze,
MOST:
Csóktalan vagyok, lassan már verstelen, ha nem ejthetek ölelést a színpompázó testeden!

Bocs, hogy
érted döglök tényleg,
bocs, hogy
nem vagyok egy sztár!
De bocs, hogy
a szívem, szívem, szívem,
bocs, hogy
csak érted kalapál!
Bocs, hogy
nem vagyok egy filmsztár,
bocs, hogy
nem kék limuzin vár,
bocs, hogy
most érted szól az ének,
bocs, hogy csak érted kalapál!

Ma éjjel ragyogok,
és élvezem, hogy bámulsz,
a tér alakul,
a vér hanyagul, úgy
lüktet kábán bárgyún; ah!
Koccanó kockák egyre koppannak
az üveg falán, azt mondom talán,
a csábításod most még talány.
Péntekről szombat, ah, szombatra péntek;
paplan-dimenziót lépünk: időt mérni vétek!
Koccanó kockák egyre koppannak az üveg falán,
azt mondom talán, a csábításod most még talány!

Bocs, hogy
érted döglök tényleg,
bocs, hogy
nem vagyok egy sztár!
De bocs, hogy
a szívem, szívem, szívem,
bocs, hogy
csak érted kalapál!
Bocs, hogy
nem vagyok egy filmsztár,
bocs, hogy
nem kék limuzin vár,
bocs, hogy
most érted szól az ének,
bocs, hogy csak érted kalapál!

Koccanó kockák,
friss sós a tested,
párnacsatás szétájulás
bárcsak minden este...

Koccanó kockák egyre koppannak az üveg falán,
azt mondom, talán,
a csábításod most még talány!

Bocs, hogy
érted döglök tényleg,
bocs, hogy
nem vagyok egy sztár!
De bocs, hogy
a szívem, szívem, szívem,
bocs, hogy
csak érted kalapál!
Bocs, hogy
nem vagyok egy filmsztár,
bocs, hogy
nem kék limuzin vár,
bocs, hogy
most érted szól az ének,
bocs, hogy csak érted kalapál!

Veled

Nézz rám, én elolvadok
Ölelj át és meghalok
Jól tudod, tiéd vagyok...

Összefirkált víztükör
Napocska fáradt, hátradől
Elbújik az ég elől

Olyan szép legyen az álmod
Olyan szép, amilyen te vagy
Tábortűz a téli tájon
Hűvös szél, izzó ég alatt

Ajándékba kapott szó
Bennem marad - vele jó
Veled jó...

Csendben levegőt veszel
Senki nem vehet tőlem el
Nem veszítelek el

Olyan szép legyen az álmod
Olyan szép, amilyen te vagy
Tábortűz a téli tájon
Hűvös szél, izzó ég alatt

Olyan szép legyen az álmod
Olyan szép, amilyen te vagy
Tábortűz a téli tájon
Hűvös szél, izzó ég alatt
Örökké tart ez a pillanat
Ez a pillanat

Utazás

A házak még állnak, de a falak között már kialszik a fény.
A hídon túl még égnek a lámpák, a mocskos falak csak egymást látják,
Olyan lassan jön felém...

Üres szemmel nézel rám, már utazol talán,
Sohasem értenéd mért mentem el, ne kérdezz semmit, már nem érdekel,
Minden kérdés válaszra vár, én nem tudom, odaát mi vár.

De másnap még vártad, hogy eljön egy új nap, és eljön a remény.
Nem bírod már a félelem láncát, ahogy a múló napok, csak egymást váltják,
Olyan lassan jön felém...

Üres szemmel nézel rám, már utazol talán,
Sohasem értenéd mért mentem el, ne kérdezz semmit, már nem érdekel,
Minden kérdés válaszra vár, én nem tudom, odaát mi vár.
Az élet úgy fáj.

utazás

végre újra utazom
felmegyek a hegyekig
plédemet majd lerakom
ott leszek majd hetekig

nem tudom mi van velem
mindig hátra fordítom a fejem
nem tudom mi van velem
mindig hátra fordítom a fejem

végre újra utazom
felmegyek a hegyekig
plédemet majd lerakom
ott leszek majd hetekig

Nem vagy már

Nem vagy már jó,
nem vagy már szép,
égjen lassan
vagy szakadjon szét!
Térjen vissza minden lélek
a régi lyukba, ott pont elfértek.
Nem vagy már,
túl késő
innen már vissza húznunk!
Nem vagy már szép,
nem vagy már jó,
nem vagy már éppen a nekem való!
Nem lesz gyerek,
nagy ház, autó,
ahogy te élsz, az nekem nem jó,
az nekem nem jó már!
Nem vagy már,
túl késő
innen már visszahúznunk!