Kevés voltam neked

Mégsem maradtál velem,
Nem tudom, most hogy legyen,
Én még mindig őrzöm a dalt,
De te már nem emlékezel.

És többé nem fogod a kezem,
Amikor elfog a félelem,
Hogy sok harcban kevés az értelem,
Az erőm túl gyorsan fogy el.

Pedig én úgy szerettelek,
Hogy szebben nem lehet,
S ha nem is voltam mindig veled,
Sose voltam ellened,
És csak benned hittem,
Most csak azt szégyellem,
Hogy így is kevés voltam neked.

Két év volt és úgy ment el,
Hogy szinte észre sem vettem.
Veled osztottam meg mindenem,
S te hagytad elveszítenem.

Pedig én úgy szerettelek,
Hogy szebben nem lehet,
S ha nem is voltam mindig veled,
Sose voltam ellened,
És csak benned hittem,
Most csak azt szégyellem,
Hogy így is kevés voltam neked.

Hóesés

A motorod felpörög, az orrod széjjelégett.
Jönnek az új körök, soha nem ér véget.
Szemed könnyben ázik, napról napra lejjebb.
Látod, valami hiányzik, nem találod a helyed.

Hóesés, nem az égből, hóesés, nem a földre hull.
Hóesés, de a végén te maradsz alul,
Tudod, a por túl nagy úr.

Ha felszáll a köd, csak hideg félelem marad,
Megtennél bármit, hogy feldobhasd újra magad.
A pénzed elment és már semmi sincs nálad,
De reggel van újra és folyik érte a nyálad.

Hóesés, nem az égből, hóesés, nem a földre hull.
Hóesés, de a végén te maradsz alul,
Tudod, a por túl nagy úr.

Hóesés, nem az égből, hóesés, nem a földre hull.
Hóesés, de a végén te maradsz alul,
Tudod, a por túl nagy úr.

Túl nagy úr, túl nagy úr, túl nagy úr, yeah!

Bocs

Bocs, hogy az egyszerű, szürke,
Szabályos szabású nadrágomnak dupla az éle
Nade kérdezd meg te is azt az egyszerű vasalónőt
Hogy ő most tényleg él-e?

Tudod, megkérném én is néha azt az asszonyt
Ha nem volna ott az a gyerek
Hogy engedje már meg, hogy egyszerű narkós
Vagy alkoholista legyek

Csak van törvény, és az mérvadó:
Hogy él-él-él-él-él a gonosz és él a jó

Bocs, én már majdnem mindent kipróbáltam
S amit csak majdnem, azt majd nem kéne neked se
Az téged is teljesen kipróbálna
Az már több, mint egy tripla kelepce

Bocs, hogy te életképes vagy,
De az élet képes, és rácáfol erre
Kapásból nem fáj a fejed és nem szól a szád
De akkor mér' van szükség szájra meg fejre?

Mert van törvény, és az mérvadó
Hogy él-él-él-él-él a gonosz és él a jó!

Nagyjából mindenből elég egy halálos adag
És azt meg is hozza a Télapó
A kívánságodat majd meghallja valaki
Aki néha gonosz, és még jó, ha néha jó

Bocs, de az eszméidből eszmélj már föl
Mert nincs már olyan eszme, ami még ne járt volna le
Csak egy csoda segíthet, de csoda lenne az is
Ha még sikerülne megtörténnie

Mondjuk, ha egyszer csak eltűnne az egyszerű, szürke
Nadrágomból az egyik él
Az bizonyíték volna, hogy termel a gonosz
De közben azért a jó is él

Mert van törvény, és az mérvadó:
Hogy él a gonosz és él a jó
Van törvény, és az mérvadó:
Hogy él-él-él-él-él a gonosz és él a jó

Helló

Helló, hogy vagy? Jó, hogy vagy,
És ha azok a szavak elfogytak,
Amiket eddig használtál,
Hogy elmondjad, hogy hogy voltál,
Majd én fogom a szép szavakat
A nyelvedre ráhelyezni, hogy
Beszélj velük, hogyha tetszik,
Te meg kérded, hogy szeretni

Úgy kell-e, hogy sokszor mondom:
'Szeretlek', meg más ilyenek,
Minek masni a nyers húsokra?
Mondd meg nekem, én figyelek.
Látod, én már nem beszélek
Fontosat, meg ami számít,
Én már nem - csak pár kocsi az,
Ami elhúzva még megvilágít.

Bennem többet ne nézd magad,
Medencém alján törött tükör.
Mondják, hogy a lélek halvány,
De hogy szív alakú - ugyan mitől?
Úgy haladok e néma árnnyal,
Ahogy halak lent haladnak.
Nincsenek már hatásai
A rá kigondolt szép szavaknak.

Úgy haladok e néma árnnyal,
Ahogy halak lent haladnak.
Nincsenek már hatásai
A rá kigondolt szép szavaknak.

Helló, hogy vagy? Jó, hogy vagy,
És ha azok a szavak elfogytak,
Amiket eddig használtál,
Hogy elmondjad, hogy hogy voltál,
Majd én fogom a szép szavakat
A nyelvedre ráhelyezni, hogy
Beszélj velük, hogyha tetszik,
Te meg kérded, hogy szeretni
Hogyan a f@szba' kell???

Rossz idők

Poros úton járok, messze még a cél
Néha könnyezem, mikor szembe fúj a szél.

Zene szólt itt régen, most lőpor füstje száll
És az én időm, tudom lassan már lejár.

Tele már a csizmám, a szívem is nehéz
Sok az indulat, és a józan ész kevés.

Ahová csak nézek, elvadult a táj
Mindent elborít, ez az átkozott viszály.

Hol van már a májusi karnevál, hol van már a hajdani utcabál
Hol vannak az angyali arcú nők,
Valahogy újra meg újra jönnek a rossz idők.

Poros úton járok, kiégett réteken
Hova tűnt a dal, hova tűnt az értelem.

Aki bújt az elbújt, baljós a láthatár
És a csillagunk, ahogy mondják rosszul áll.

Hol van már a májusi karnevál, hol van már a hajdani utcabál
Hol vannak az angyali arcú nők,
Valahogy újra meg újra jönnek a rossz idők.

Még, még

először csak a szemeddel
nézz egy kicsit édesebben
majd szólok, ha jó
ne engedj el
még, még, igen, igen

rajtad vagyok
győzzél le
alattad fekszem,
takarj be
még egy kicsit, kedvesem
jó, jó, igen, igen

sabadabadábadaba
pa pa pábaba
sabadabadábadaba
pa pa pábaba

Ennyi nem elég

Én nem tudom, hogy hol ronthattam el
De nekem mindig tűrni kellett
Ha a vágyam nekem rontott

És akinél bárki másnak mindig szabad a pálya
A mindenki babája, ki a csípejét riszálja
Nekem bezzeg nemet mondott
Nevette a gondot

Nem gondolni rád
Én már nem bírok tovább
Tőlem hiába tiltanád
Tested selymes ritmusát
Én már megtanultam rég
Van, aki csak távolabbról szép
De tőlem senki meg nem véd
Belőled ennyi nem elég

Tudom, hogy mindenhová hordasz magaddal
Én csak írom, de te magad vagy a dallam
Ami mindkettőnkben lüktet

Ágyat vetsz nekem, igazán értesz a nyelvemen
Szerelmed dolga, hogy körülvegyen, velem legyen mindig
Ha a sorsom büntet
Ez ment meg minket

Nem gondolni rád
Én már nem bírok tovább
Tőlem hiába tiltanád
Tested selymes ritmusát
Én már megtanultam rég
Van, aki csak távolabbról szép
De tőlem senki meg nem véd
Belőled ennyi nem elég

Nem gondolni rád
Én már nem bírok tovább
Tőlem hiába tiltanád
Tested selymes ritmusát
Én már megtanultam rég
Van, aki csak távolabbról szép
De tőlem senki meg nem véd
Belőled ennyi nem elég

Az arcodon árnyék suhan át
Minden porcikád
Hívja az éjszakát

Szeretőd és társad más nem is lehet
Csak az, aki ismer és mégis szeretne hozzád érni
Akit nem kell kétszer kérni
Hogy segítsen élni

Nem gondolni rád
Én már nem bírok tovább
Tőlem hiába tiltanád
Tested selymes ritmusát
Én már megtanultam rég
Van, aki csak távolabbról szép
De tőlem senki meg nem véd
Belőled ennyi nem elég

Nem gondolni rád
Én már nem bírok tovább
Tőlem hiába tiltanád
Tested selymes ritmusát
Én már megtanultam rég
Van, aki csak távolabbról szép
De tőlem senki meg nem véd
Belőled ennyi nem elég

Sose múljon el

Elfogy az idő
Mindennap rólunk szól a dal
Mindig sokat igér
Lelkemben újra felkavar
Nekem a sorsom az,
Hogy megélhetem
Amire vágyok és amire nem
S ha választhatok a holnap szebb legyen
Csak amit igérsz azt add nekem

Elsodor a szél
Ne hagyd hogy végleg elvigyen
Valamit valamiért
Lehet hogy nem lesz még ilyen
Nekem a sorsom az,
Hogy miénk legyen
Ne mondj egy szót sem legyen igen
Az életünket nem ronthatjuk el
S ha valami jó sose muljon el

Elsodor a szél
Ne hagyd hogy végleg elvigyen
Valamit valamiért
Lehet hogy nem lesz még ilyen
Nekem a sorsom az,
Hogy miénk legyen
Ne mondj egy szót sem legyen igen
Az életünket nem ronthatjuk el
S ha valami jó sose muljon el

Ha valami jó sose muljon el
Ha valami jó sose muljon el