Nem adom fel!

A tükör előtt állok, és iszonyú a látvány,
Csak bámulok, mint egy ma szültetett hátrány.
"Na, mi a gond? Na, mondd, mi a gond?!"
Valaki mondja meg, hogy ki vagyok, és pont!

"Hát idehallgass most, kishaver!
Örülj, ha valaki még hátbaver!
Ne filozofálj, hidd el, az a fő,
Hogy sok pénz legyen és elég nő!
Mi ez a kivagyiság, mikor a lényeg az,
Hogy kinek látszol és kinek játszol,
Hiszen elmúlsz húsz és elmúlsz negyven,
És elmúlsz lassan, szépen és csendben."

Sakk. Sokk. Ez nem valami sok.
Évek óta kutatom, hogy mégis ki vagyok.
Nem hős, nem nős, nem gyémánt és nem is agyag,
Se csúcstechnika, se hanyag anyag.

Gyors vagyok a lánynak, a zsarunak személy,
Moszkvában gazdag, de idehaza szegény.
Törpének óriás, óriásnak törpe,
Playboynak téboly, egyenesnek görbe.

"Hát idehallgass most, kishaver!
Örülj, ha valaki még hátbaver!
Ne filozofálj, hidd el, az a fő,
Hogy sok pénz legyen és elég nő!
Lemehetsz hídba, de nincs, aki felavat,
Híd sem vagy, szedd össze magadat!
Nem vár se dicsfény, se kárhozat,
Tettes se vagy, se áldozat."

De nehogy már a nyúl vigye a vadászpuskát,
A befőtt pedig eltegye a nagymamát!
Én kérdezek, amíg szétesek,
És ha nincs, aki felel, én nem adom fel.

Nem adom fel, míg egy darabban látsz,
Nem adom fel, míg életben találsz,
Nem adom fel, míg nem robbanok szét,
Míg akad egy kerék, mi tovább vihet még,
Mi tovább forog még.

Néha félek, hogy élek, s bárhova nézek,
Az ég és a föld közé - na szép! - jól beférek.
Éppen ideférek, akár a hamburgerbe a ledarált részek
És az akarok lenni, ami akkor voltam,
Mikor az akartam lenni, ami most vagyok.
A kérdést kilövöm az űrbe, ha kell,
Hátha válaszolnak rá a marslakók.

"Már megint ez a duma hé, kishaver,
Örülj, ha valaki még hátbaver!
Ne filozofálj, hidd el, az a fő,
Hogy sok pénz legyen és elég nő!
Mi ez a kivagyiság, mikor a lényeg az,
Hogy kinek látszol és kinek játszol,
Hiszen elmúlsz húsz és elmúlsz negyven,
És elmúlsz lassan, szépen és csendben."

De nehogy már a nyúl vigye a vadászpuskát
A befőtt pedig eltegye a nagymamát!
Én kérdezek, amíg szétesek,
És ha nincs, aki felel, én nem adom fel.

Nem adom fel...

Egy pillanatra

Minden óra
Járja újra
Nincs időd egy pillanatra
Mégis itt állsz
Tudtad, ez lesz megint

Csak nem a vágynak
tárgya lep meg?
Mélyén lent a bal zsebednek
Mégis, mit vársz?
Tudtad, ez lesz megint

Hogy mondj nemet, ha nem lehet?

Rabul ejt még egy mozdulat
Átkarol, pedig nem szabad
Nem szabad

Mert minden óra
Járja újra
El ne vessz egy pillanatra
Rajtavesztesz
Tudtad, ez lesz megint

Hogy mondj nemet, ha nem lehet?

Rabul ejt még egy mozdulat
Átkarol, pedig nem szabad
Nem szabad
Rabul ejt még, és úgy ölel
Hogy könnyek mosnak egy percre el
Egy percre el

Hogy mondj nemet, ha nem lehet?

Rabul ejt még egy mozdulat
Átkarol most egy perc alatt
Perc alatt
Rabul ejt még, és úgy ölel
Hogy könnyek mosnak egy percre el
Egy percre el
Rabul ejt még, de nem marad
Elkísért hát egy percre csak
Egy percre csak

Ki helyett szeretsz?

Lágy vagy és idegen,
Hozzám repülsz a széllel,
Álom terem a szemeden,
Ha mellettem alszol el.

Leszek neked az égbolt,
Leszek neked bármi,
Ha lehunyt szemed engedi
A testedet csodálni.

Ki helyett szeretsz te engem?
Mondd kit látsz te bennem?
Lehet, hogy nem az vagyok, akire vártál:

Nem az, aki hív, nem az, aki vár,
Nem az, kivel ébredtél,
Nem az, kivel álmodtál.

Utolsót lobban a nyár,
Aztán kialszik végképp,
Arcodon most fakó a bánat,
Akár egy régi térkép.

Mit szeretnél jobban,
Angyal legyek vagy férfi?
Szavak nélkül szólok hozzád,
A szíved biztos érti.

Ki helyett szeretsz te engem?
Mondd kit látsz te bennem?
Lehet, hogy nem az vagyok, akire vártál:

Nem az, aki hív, nem az, aki vár,
Nem az, kivel ébredtél,
Nem az, kivel álmodtál.

Lennék én a híd

Eljött a perc, indulnod kell
Ne is nézz hátra
Búcsúztass el mindent, ami visszatart
Szabadságod ára

Dobd el, és hited lesz, mi az úton végigkísér
Drágább, hogy elcseréljed vagy megtagadd bármiért

Vár rád egy új, kalanddal telt világ
Magához csábít
Nincs visszaút, úgy fonja köréd magát
Meséivel kábít

Rejtsd el a kínzó kétség minden áruló jelét
Bízz bennem, fogadd el, karom nyújtom feléd

Lennék én a híd
Amin átkelhetsz, ha hív
Aki még mindig visszavár
Mindig segít

Lennék én a szó
Ami nem parancsoló
Semmire soha nem kényszerít
Szép és szelíd

Nagy lesz az út, lesz majd, aki érted él
Lesz olyan, ki gyűlöl
Lesz ünnep és gyász, lesz kínzó szenvedély
Mindent felőröl

Az élet fáj kicsit és a végén majd megfeszít
Elvész, ki letér az útról és mindent elveszít

14

Nem volt még tizennégy, de én már szúrtam,
Ahogy az injekciósok tűje szúrja a vénát,
Feküdtem én is a földön, félkábultan,
Ahogy részeg Ádám keresi betépett Évát.

Nem volt még tizennégy, de már alig várta,
Hogy lekerüljön róla a bikini felső,
Lesütött szemmel az ajtót kulcsra zárta,
Amikor arra kért hogy én legyek neki az első

Nekem az ágy a vágyam veled,
Oda vigyél el,
Nekem az ágy a vágyam veled,
Oda vigyél el,
Nekem az ágy a vágyam veled,
Én az ágyba vágyom veled,
Nekem az ágy a vágyam veled,
Oda vigyél el,

Nem volt még tizennégy, de én már bánom,
Hogy megtettem neki mindent, bármire kért,
Hiába keresem, azóta nem találom,
Neki adtam mindent a semmiért!

Régi évek

Él a tűz, csukott szemmel is látom
Mit jelent, a zászlónk lobog odafent.
Szemtől-szembe, szembe fúj a szél,
Hallom a hangját, hozzám beszél.
Éjjel megküzdök még a nappal,
Változásokat hoz majd a hajnal ránk.

Új a hús és friss a vér,
Mégis minden, minden a régi, a régi még.
Az eszme marad csak, az arcok mások,
A forradalomból viccet csináltok.
Ha semmi se szent és semmi se számít,
Miért hazudnék bármit?

Régi, régi, régi évek,
Csak az álmok színesek, szépek.
Régi, régi, régi színek,
Ha mást az agynak, mást a szívnek.
Régi hősök és régi sztárok,
Régi, régi, régi lányok,
Csak az álmom ugyanaz, amiben én voltam.

Mint a nyár, régi filmeken,
Bolond, bolond világ, semmit nem jelent nekem.
Csak a szívem küldi a jeleket odabenn.

Régi, régi, régi képek
Színes álmok, fekete évek
Régi, régi, régi színek
Ha mást az agynak, mást a szívnek
Régi, régi, régi lányok
A régi hősök, a régi sztárok
Csak az álmom ugyanaz,
Amiben én voltam...

De vége már,
Mindenki érzi, hogy vége már.
Mindenki érzi, de senki nem érti,
Hogy milyen kár, milyen kár, hogy vége már,
A tűznek, a szélnek, az égnek,
Annak a gyönyörű, igazi évnek.

Régi, régi, régi évek,
Csak az álmok színesek, szépek.
Régi, régi, régi színek,
Ha mást az agynak, mást a szívnek.
Régi hősök és régi sztárok,
Régi, régi, régi lányok,
Csak az álmom ugyanaz, amiben én voltam.

Dal teázáshoz

Autó fordul, széken a ruhád,
Nézed az utcát, szerintem át
Fogsz ázni mondom, ha ott állsz a gangon,
Dobsz a galamboknak, hadd dobogjon
Valamiért a szívük,
Legyen céljuk, ne mindig higgyük,
Hogy mind csak eszköz arra,
Hogy ez a város le legyen sz**va.

És legyen attól rendbe' minden,
Hogy esik az eső és attól frissen
Kinőtt Fejes Káposztához
Hasonlítson reggel a város,
És te is új legyél benne,
Zöld, mint egy mozgalom és egyre
Ugorj az autók elé,
Ki a könnyekkel, kifelé!

Érezd, hogy lehet, hogy most vagy,
És nemcsak egy tévedés hozhat
Változást, ki kell hogy jöjjön
A bőrödből a nődre egy ködmön,
Ha fázik, mert tél lesz és tényleg,
Hátha igaz, hogy felőled élhet
Minden, amit gyilkolni szoktál,
Hadd használjon el, amit hordtál eddig.

Hadd álljon meg benned az élet,
Hogy megkérdezd: -Élet mi végre kérlek,
Hogy annyira keményen meneteltél,
Engem mint birka lelegeltél,
Tisztellek, küzdesz, meg minden,
Csak valld be nekem, hogy nincsen
Szükséged immáron másra,
Csak a kezedben a dáma párra,
Hogy megemeld ismét a tétet,
Nyerjél még egy pár évet,
Csinálj még egy pár dolgot,
Amit valaki fontosnak mondott!

Szívrablás

Hülye voltál, mondom magamnak, majd ha ez elmúlik
Csak múlna már el nem is én vagyok ez már
Csak szerettem volna, ha velem is van ilyen
És most benne vagyok, még sosem volt sűrűbb homály.

Pont az az egy, az az egyetlen darabja, az kéne
Elvinném, s ha nem akar meghalni a többi jön el érte
A szíve egy dobozban, bársony közé raktam
És kopognak, az ajtóban áll, én meg örülök, hogy itt vagy

-Gyere be, mit hoztál ide el, csak nem hiánytalan
-Mindenem itt van, csak a szív kéne, ami még nálad van
-Azt nem adom, mert te azt örökbe adtad! - szólok mérgesen
S becsapom az ajtót, felőlem meghalhat

Aztán megbánom: tessék a sajátom, nesze az itt van
Dobogjon az benned, szolgálja életed amíg van
Hülye voltál, mondom majd ha ez elmúlik
Csak múlna már el, nem is én vagyok ez már

Hülye voltál, mondom én majd
Csak múlna már el, nem is én vagyok ez már

Minden egyszerű dalban

Te életet adtál
Fának, virágnak, szónak;
Benned az öröklött öröklét
Harangjai szólnak.

Mosolyom mögé néztél,
És bánatot láttál;
Benned magamra leltem,
Én a tiéd vagyok, mert rám találtál.

Hiszen benne élsz Te
Minden egyszerű dalban,
Hiszen velem vagy,
Mint egy oltalmazó,
Mindenható dallam.

Most is téged hívlak,
Bár hidegnek látszom,
Magamat feszítve hídnak,
A halállal játszom.

Vírus-város, törvény-örvény,
Az ösztön a börtönöm,
De az áhítat lassan átitat,
S hogy itt lehetek, most megköszönöm.

Hiszen benne élsz Te
Minden egyszerű dalban,
Hiszen velem vagy,
Mint egy oltalmazó,
Mindenható dallam.

(Olyan, mint egy tündöklő angyal...)

Tükröt tartasz az égnek,
Szabad vagy,
Nincsen kitől félned,
Csak magad vagy.

Hiszen benne élsz Te
Minden egyszerű dalban,
Hiszen velem vagy,
Mint egy oltalmazó,
Mindenható dallam

Gondolnék Rád

Folyton folyik a kampány,
Zúdul mindenfelől,
Jelszó jelszó hátán.

A szavakat hazugok rágják,
És várják, hogy majd összedőlnek
Az ezredéves bástyák.

Ha van még valami tiszta
Ezen az elveszett világon,
Azt máshol nem találom,
Csak a lányom szemében látom.

De miért ne gondolnék rád?
Miért ne gondolnék rád ezután?
Mondd, miért ne gondolnék rád?
Hogy hol jársz?
Hogy mit csinálsz?

Nem is kérded, merre visznek,
Merre szédítenek,
Akik semmiben sem hisznek.

Mást se hallasz tőlük,
Csak hogy mennyire jó lesz neked,
Aztán mentik majd a bőrük.

De volt értelme annak,
Hogy mindeddig kibírtad,
A legszebb versed úgyis
A fiad szívébe írtad.

Hát miért is gondolnék rád?
Miért is gondolnék rád ezután?
Mondd, miért is gondolnék rád?
Hogy hol jársz,
Hogy mit csinálsz?

Egy asszony szép szavára
Szelídebb ember leszek.
A gondot hagyom másra.
Engem munka vár a kertben,
Amíg egy fát ültetek.

A harc alábbhagy bennem.
De nem felejtek semmit,
És kezdeném is újra,
Neved szép betűit
Ámor homlokomra írta.

Hát miért ne gondolnék rád?
Miért ne gondolnék rád ezután?
Mondd, miért ne gondolnék rád?
Hogy hol jársz?
Hogy mit csinálsz?

Miért ne gondolnék rád?
Miért ne gondolnék rád ezután?
Miért ne gondolnék rád ?
Hogy hol jársz?
Hogy mit csinálsz?

Minden nap

Micsoda hely, micsoda hely,
Az legyen az utolsó nőm,
Akit innen viszek el
Az legyen az utolsó nap,
Ami itt majd rámvirrad,
Az legyen az utolsó perc,
Ha itt találsz, és
Szégyenszemre rámismersz,
Szégyenszemre rámismersz.

Hazaviszlek, pedig messze laksz,
Ha nem melegítlek, összefagysz.
Ha nem melegíthetsz, összefagysz,
Hazaviszlek, pedig messze laksz.

Jönnek és megérintenek
Minden nap,
Ismerősök, idegenek
Minden nap,
Gondolj rám, én ott leszek Veled
Minden nap,
Minden áldott nap

A világot mutatnám meg Neked,
De csak simogatom a melledet,
Most az is jó, hogy olcsó vagy,
És nem kell kérni, hogy add magad,
Egy méltatlan bérház ablakán
A Pára hűvös bársonyán
Itthagyom neked a rajzomat,
Míg felébredsz, talán megmarad
És indulok, indulok
Mennem kell,
Indulok.

Itthagyom párás ablakod,
Ha nem melegítesz, megfagyok,
Ha nem melegítlek, megfagyok,
Itthagyom párás ablakod.

Jönnek és megérintenek
Minden nap,
Ismerősök, idegenek
Minden nap,
Gondolj rám, én ott leszek Veled
Minden nap,
Minden áldott nap.

Csak vetített, festett, hazug kép
Minden nap
Bűneimtől tisztulnék
Minden nap,
Mostantól csak a Mindenség elég,
Minden nap,
Minden áldott nap.

Jönnek és megérintenek
Minden nap,
Ismerősök, idegenek
Minden nap,
Gondolj rám, én ott leszek Veled
Minden nap,
Minden áldott nap