Ha én lennék

Ha én lennék a szerelmed
Minden máshogyan menne
Te is máshogyan mennél
El tőlem, mint tegnap este
Megszoknád a hús szagát
Megszoknád az ólmokat
Megszoknád az életem
Miként a sajátodat

Ha én lennék a szerelmed
Szeretnél mert megszoktad
Ahogy megszokásból rugdalod
Magad elé az álmokat
Ha villanyt oltasz a sötétnek
És halkan kicipzározod őt
És magadba rakod a régi semmit
A megszokott soha el nem jövőt

Ha én lennék a szerelmed
Biztos nevetnél néha
Persze nem többször mint most
Csak rosszabb vicceken ha én a
Szerelmed lennék
Mindig máshogy neveznélek
Termések állatok kis izék
Magamban most is beszélek

Ha én lennék a szerelmed
Biztos hogy a miénk lenne
Az egyszerű igazságok boltja
És te eladó lennél benne
Ősszel mindig lemennénk
A tengerpartra szlottyos fügét
Enni a kiégett fű közül
Akkor ha én lennék

Ha én lennék a szerelmed
Sok szerencsét hozzám
Ígérem nem leszel hibás
De sok múlik majd a kémián
Én már elterveztem mindent
Egy életre elég a dolgunk
Igérem nem lesz sok időnk
Egyedül lenni úgy már voltunk

Ha én lennék a szerelmed
Rám mondanád hogy ez Ő
Csak el kéne hinned
És úgy kellenék neked mint a levegő
Ha én lennék a szerelmed
Biztos sokszor bántanálak
Hogy tudsz így szeretni?
Én soha nem tudnálak

Ne gondolj rám

Őrült vágyak rohannak meg, a csendben, ami körül vesz
És földre szorított arccal, még menekülnék.
Üres falak közt, üres szobákban idegenként járok már.
Értelmetlen kétségek között, a kezed már...

Nem talál, nem talál, minden hajnalon, minden éjszakán

Ha magamhoz térek újra, s rám tör megint a félelem,
Repülnék veled még, de a tested már a földön hever.
Mégsem kívántál, ne szólj, ne érj hozzám, minden nap hazugság volt,
De kérlek, hogy ne gondolj rám,

Ne gondolj rám, minden hajnalon és minden éjszakán.

Csak mondd, csendesen, csak mondd, miért, vagy miért nem.
Csak mondd, én nem értem, csak mondd, mondd, mondd el nekem

Ha rám tör megint a félelem, amely bennem lapul,
Ha hallom, hogy szólsz hozzám, olyan vadul.
Mikor szeretlek téged, mikor hozzád érek,
Mikor a szemed nézem, a pillanat hevében.

(mondd, mondd)
Ne gondolj rám, ne gondolj rám, minden hajnalon és minden éjszakán.
Csak mondd, csendesen, csak mondd, miért, vagy miért nem.
Csak mondd, én nem értem, csak mondd, mondd, mondd el nekem

Human Spirit

Don't let life consume you
It could eat you up inside
Can you see the human spirit?
Tell me why should I have to hide

And with my heart in my hand
And with my hand upon my heart
And with my heart in my hand
It's not like we planned

Don't betray your lover
You will just betray yourself
Can you see the human spirit?
Is there emptiness inside

And with my heart in my hand
And with my hand upon my heart
And with my heart in my hand
It's not like we planned

Can you see the human spirit?
Is there emptiness inside
Can you see the human spirit?
Is there loneliness inside

Hold

Mikor leszáll az éjszaka, és feljön a hold,
Sápadt fénnyel elborítja a szürke por,
Én érzem, hogy a torkom elszorul,
Mikor az elfojtott vágyak rám törnek vadul.

Olyan kihalt ez a város, olyan üresek a házak,
Lenn az utcákon a sötétből majd feltűnnek az árnyak.
Amíg tart az éjszaka, és fel nem kel a nap,
Érzem addig tart ez a pillanat

Hiába, már nem hallani a hangomat,
Én érzem, hogy belülről valami mindig fogva tart.

Takard el a szemem és takard el a szám,
Már nem mozdul a kezem és már nem nyílik a szám.
Egy néma sikoltás, ami belőlem tör elő,
Én még menekülnék, de nincs bennem elég erő.

Hiába üvöltök, nem hallani a hangomat,
Én még menekülnék, de belülről valami mindig fogva tart.

Hiába, már nem hallani a hangomat,
Nem enged szabadon, belülről fogva tart.

Ez az álom, ami elkísér újra és újra,
Én lázas arccal, nedvesen a párnádra borulva,
Remegve ébredek, nem lehet álom,
Magamhoz térjek végre, én csak azt várom.

Hiába üvöltök, már nem hallani a hangomat,
Nem enged szabadon, belülről valami fogva tart.
Egy néma sikoltás, ami belülről tör elő,
Én még menekülnék, de nincs bennem, nincs elég erő.

Változó világ

Állok a sarkon, körülöttem népek,
Jönnek mennek okosak és szépek.
Változó világ, álarc és lepel,
Az igazat néha rejteni kell.

Ezernyi ház és beton kaszárnya,
Zeg-zugos utcák döglött homálya.
A társtalanság szétáradt bennem,
Túlcsordul, és kiönt szivemben.

Sok ember él itt, kergeti célja,
Bődülve zörög a gépek acélja.
Beteg földünk állata vagyok,
Odass hát neki, csak adok, és kapok.

Ne gondolj arra majd mit teszel,
Mikor a múltad már nem érdekel.
A mának élj, ne kergess álmot,
Nem hoz a holnap békét csak átkot.

Ne gondolj arra majd mit teszel,
Mikor a múltad már nem érdekel.
A mának élj, ne kergess álmot,
Nem hoz a holnap békét csak átkot.

Ne gondolj arra majd mit teszel,
Mikor a múltad már nem érdekel.
A mának élj, ne kergess álmot,
Nem hoz a holnap békét csak átkot.

Ne gondolj arra majd mit teszel,
Mikor a múltad már nem érdekel.
A mának élj, ne kergess álmot,
Nem hoz a holnap békét csak átkot.

Ne gondolj arra majd mit teszel,
Mikor a múltad már nem érdekel.
A mának élj, ne kergess álmot,
Nem hoz a holnap békét csak átkot.

Ne gondolj arra majd mit teszel,
Mikor a múltad már nem érdekel.
A mának élj, ne kergess álmot,
Nem hoz a holnap békét csak átkot.

Ne gondolj arra majd mit teszel,
Mikor a múltad már nem érdekel.
A mának élj, ne kergess álmot,
Nem hoz a holnap békét csak átkot.

Keresem az utam

Látod, nincs mit mondanom,
A napot, az órát sem tudom,
Csak várom, hogy üzend, hogy vársz.

Most nem ontom bátran, okosan a szót,
A falon át hallom csak a rádiót
Ha erre jársz, engem itt találsz.

Ezer meg ezer éve
Keresem az utam,
Néha keresem a bajt,
És keresem azt, aki engem akart,
Akinek engem küldött,
Kit nekem szánt az éj.
Ezer meg ezer éve
Keresem az utam,
Néha keresem a bajt,
És keresem azt, aki engem akart
Akinek engem küldött,
Kit nekem szánt az éj.

És az a rádió úgy zokog,
Mintha szerelmet vallana
Most nekem szól a legbutább dala.

Mert ugyanúgy hívlak most és,
Szánalmas hogy mindent elhiszel,
Hogy mennyire örülnék Neked.

Ezer meg ezer éve
Keresem az utam,
Néha keresem a bajt,
És keresem azt, aki engem akart,
Akinek engem küldött,
Kit nekem szánt az ég.
Ezer meg ezer éve
Keresem az utam,
Néha keresem a bajt,
És keresem azt, aki engem akart,
Akinek engem küldött,
Kit nekem szánt az ég.

Tudom, hogy vár még rám,
A Holdnak tán a túloldalán,
Ő az, aki beszél bennem
Érthetetlen angyalnyelven.

Keresem az utam,
Néha keresem a bajt,
És keresem azt, aki engem akart
Akinek engem küldött,
Kit nekem szánt az éj.
Ezer meg ezer éve
Keresem az utam,
Néha keresem a bajt,
És keresem azt, aki engem akart
Akinek engem küldött,
Kit nekem szánt az éj.

A magas éj...

Nap nap után

Bűn, csupa vétek,
mind, ami körbezár,
nincs, ami kellene úgy igazán.

Hozz igaz álmot,
kell, aki megbocsájt,
kell, aki tudja a holnaputánt!

Most, ahol élek,
vár az üres magány,
így siet életem nap nap után.

Mert volt, ami volt és lesz ami lesz.
Meddig sújt a vád?
Miért csak én lennék hibás?
Tudom, nem volt senki velem.
Hitem kevés, és riaszt a félelem.
Olyan szegény, ez a túl gazdag világ!

Végre

Végre
Most hogy végre látlak,
Van kire gondolnom,
Végre
És ha meg nem is kívánlak,
Azért lesz miről álmodnom,
Eszembe jutsz
És elénekellek,
Szóvá teszlek,
Újjáteremtelek,
Csak engedd meg.

Végre
Meríts erőt a szóból,
Amely hozzád beszél,
Végre
A szemed tüzének hódol
A vers, amely miattad él,
Így lettél múzsa,
Így köt majd gúzsba
Egyetlen dallam,
Hogy végre szabad legyél,
Hogy többé ne félj,
Hogy többé ne félj.

Nem kell, hogy észrevedd,
Mert meg sem értheted,
Nem látja szép szemed,
Hogy az átok alól
Végre
Feloldoztál,
Zavartan felnevetsz,
Örülsz, hogy itt lehetsz,
Engem nem gyűlölsz, nem szeretsz,
De az átok alól
Végre
Feloldoztál.

Végre
Egy kérdésre vár csak a válasz,
A titkod hadd legyek én
Végre
Ha a boldogtalanság fáraszt,
Talán jóvátehetném
Bizonytalan
És egyszerű szándék,
Maga a játék
Az igazi ajándék
Csak ne dobd el még
Csak ne dobd el még.

Nem kell, hogy észrevedd,
Mert meg sem értheted,
Nem látja szép szemed,
Hogy az átok alól
Végre
Feloldoztál,
Zavartan felnevetsz,
Örülsz, hogy itt lehetsz,
Engem nem gyűlölsz, nem szeretsz,
De az átok alól
Végre
Feloldoztál.

2x2 néha 5

Kétszer kettő néha öt
Nem csalás, nem ámítás,
De valóban sokszor hibás a számítás
Kétszer kettő néha öt
Minden tételt félrelök
Egy sokat ígérő szerelmes pillantás

Élsz békés boldogan
Nagy bölcsen gondtalan
És egy nap semmi sem megy úgy, mint tegnap
Váratlan fordulat
Feldúl egy perc alatt
Csak nézel, s olyan különöset érzel

Hát kétszer kettő így lesz öt
Szíved dobban mindig jobban
Szerelem hozza ezt a nagy változást
S ez áthúz egy vonással megannyi számítást

Akik a vizsgán megbuknak
Ugye hogy semmit nem tudnak
De aki mindig tervet készít
Az is egy érző ember csak
Mikor a szívről van szó már
Az aki számol rosszul jár
Ezen a téren sajnos kezdő
Aki a számtanban tanár

Hát kétszer kettő néha öt
Nem csalás, nem ámítás,
De valóban sokszor hibás a számítás(és sokszor hibás a számítás)
Kétszer kettő néha öt
Minden tételt félrelök
Egy sokat ígérő szerelmes pillantás

Élsz békés boldogan
Nagy bölcsen gondtalan
És egy nap semmi sem megy úgy, mint tegnap
Váratlan fordulat
Feldúl egy perc alatt
Csak nézel, s olyan különöset érzel

Kétszer kettő így lesz öt
Szíved dobban mindig jobban
Szerelem hozza ezt a nagy változást
S ez áthúz egy vonással megannyi számítást

Aki eddig fölényesen csevegett a táncról
Kedvesével, mint a hal a vízben, úgy ficánkol
Nem szerette a zenét de rázendít egy dalra
Slágereket üvöltözve tör a diadalra
Utálja a túrisztikát a széltől is fázik
Szerelmével szuszogva a János-hegyre mászik
Nem hitte el magáról, hogy szerelmes lehet
Szörnyen tévedett !

Kétszer kettő néha öt
Kétszer kettő néha öt

Hát kétszer kettő így lesz öt
Szíved dobban mindig jobban
Szerelem hozza ezt a nagy változást
S ez áthúz egy vonással megannyi számítást.
Egy vonással megannyi számítást..
Áthúz egy vonással megannyi számítást.

October

October, October
The summer is over
I'm going through changes
I see you again

It's so thought provoking
Emotion evoking
I can't turn around
I don't want to pretend

You stand in my way
With nothing to say
You think you're the world
I'm so lost without you
I'm sorry my friend
This is not the end
I'll do it without you
I'll do it again

October, October
The summer is over
I'm moving in circles
I'm trying to come in

It's my evolution
The only solution
The torment it's all that
I'm holding within

You stand in my way
With nothing to say
You think you're the world
I'm so lost without you
I'm sorry my friend
This is not the end
I'll do it without you
I'll do it again

You stand in my way
You've nothing to say
You think you're the world
I'm so lost without you
I'm sorry my friend
This is not the end
I'll do it without you
I'll do it again

Don't stand in my way
With nothing to say
And think you're the world
I'm so lost without you
I'm sorry my friend
This is not the end
I'll do it without you
I'll do it again

Mitől legyen?

Itt vagyok, énekelek,
Ezen kívül mit tehetek,
Hogy több legyen a zsebemben,
Mitől legyen jó kedvem?

Állok, nézlek, nem értelek.
Ha tudnád, mennyire szenvedek.
Mást ölelsz meg helyettem,
Mitől legyen jó kedvem?

Mitől legyen jó kedvem?
Mitől legyen jó kedvem?
Mitől legyen jó kedvem?
Mitől legyen jó kedvem?

Veszek egy cigit, veszek egy sört,
Iszok, ha valaki fizet egy kört.
Nincs pénzem, nincs nevem,
Mitől legyen jó kedvem?

Üres zseb, üres gyomor,
Szembe jön velem a nyomor.
Rossz helyre születtem,
Mitől legyen jó kedvem?

Mitől legyen jó kedvem?
Mitől legyen jó kedvem?
Mitől legyen jó kedvem?
Mitől legyen jó kedvem?

Mitől legyen jó kedvem?
Mitől legyen jó kedvem?
Mitől legyen jó kedvem?
Mitől legyen jó kedvem?

Én leszek

Én leszek az éjfél,
Kézenfoglak,
Szétrepesztem rajtad az inget,
Én leszek az ágy,
A lehulló könnycsepp,
Én leszek
A vággyal terhes tekintet...

Mindenestül
Ott leszek mindig
Mert Te
Engem
Megjel
Öltél...

Az utolsó hangos dal

Itt mindenki vendég
És a házigazda fizet
Te idd csak a borát
És prédikáld a vizet

De tanuld meg szépen
Hogy gyűlölni tilos
Akkor is ha van,
Aki minden szennyből kimos

Mert beleremeg a föld
Amikor megszólal
Nem fog tetszeni
Az utolsó hangos dal
beleremeg a föld
Amikor megszólal
Nem fog tetszeni
Az utolsó hangos dal

Az idő lejár
A világ megáll
Hogy hited mit ér
Arról bírád ítél

Ha bűnöktől roskadó
Ágyadba fekszel
Ha gyúlékony tervekkel
Ébredsz fel reggel

Magadtól minden forró
Gondolatot űzz el
És ha jót akarsz magadnak
Hát ne játssz a tűzzel

Mert beleremeg a föld
Amikor megszólal
Nem fog tetszeni
Az utolsó hangos dal
beleremeg a föld
Amikor megszólal
Nem fog tetszeni
Az utolsó hangos dal

Ha minden pecsét felszakad
Elsötétül majd a Nap
De lesz aki semmitől sem fél
Lesz aki örvend ünnepel
Hogy a Megszabadító így jön el
És a remény újra él

Mert beleremeg a föld
Amikor megszólal
Nem fog tetszeni
Az utolsó hangos dal
beleremeg a föld
Amikor megszólal
Nem fog tetszeni
Az utolsó hangos dal