Úgy fáj

A bánat, a bánat feltámad, és nem menekülhet el senki.
Jaj, de nehéz most boldognak lenni. Vasárnap
csak nyomom az ágyat, és nem nyújthat vigaszt már semmi,
túl gyenge vagyok, pedig erősnek kellene lenni,
túl gyenge vagyok, pedig erősnek kellene lenni.
Könnyek tengere, keserűség vize patakzik arcomon,
folyjon csak - sajnálom magam.
Engem nem érdekel, hogy mit akarsz tőlem,
egyedül maradtam, ne kérj belőlem már többet.

Úgy fáj! Hogyha kimondom, fáj, mert véresre sebzi a számat.
Úgy fáj! Hogyha magamban tartom, mert beteggé tesz már a bánat.

Könnyek tenger, keserűség vize patakzik arcomon,
folyjon csak - sajnálom magam.
Engem nem érdekel, hogy mit akarsz tőlem,
egyedül maradtam, ne kérj belőlem már többet.
Úgy fáj! Hogyha kimondom, fáj, mert véresre sebzi a számat.
Úgy fáj! Hogyha magamban tartom, mert beteggé tesz már a bánat.

Ezt nem tudom másképp mondani

Csak azt szeretném mondani, így egyszerűen, hogy szeretlek,
Ezt nem tudom másképp mondani, szeretlek, szeretlek,

Félek, az éjszakának mindjárt vége,
És félek, hogy reggel majd idegennek érzel.
És gyűlölöm a hajnali napsugarat,
És gyűlölöm, hogy újra egy napig várnom kell téged.

Annyi mindent szeretnék mondani,
S remélem, te is ugyanígy érzed.
Gondolatban minden egyszerű,
Ha kimondom, nem biztos, hogy érted.

Félek, az éjszakának mindjárt vége,
És félek attól, hogy reggel majd idegennek érzel.
És gyűlölöm a hajnali napsugarat,
És gyűlölöm, hogy újra egy napig várnom kell téged.

Nem

Csak halkan kérdem: te azt hiszed,
Hogy én vagyok a lány, aki kell neked?
Nem is érzed sem a sót, sem az édeset,
Hát honnan tudod azt, mi az élvezet, mi a minden?

Benézek, látom, hogy nélkülem vagy
Végre megint az, aki kell nekem.
Lefogtad gyengén a két kezem,
S bár gyenge, mégis mozdulni képtelen voltam.

Miért van rúzsfolt a félbetépett képeden,
S miért kell ezt folyton összerakni nekem?
Régen volt már ilyen szép a reggelem,
De köszönöm, a kávémat így nem kérem.

Ez az a pont, ahol visszanézek,
Elfogytak a gondtalan életképek,
Leülök, és nézem a nappalidból,
Hogy veszek el lassan a napjaidból.

Átérzem azt most újra,
Nekem a világ mégis durva.
Ki benne él az látja, s tudja,
De mégis kell, hogy végigfussa.

Miért van rúzsfolt a félbetépett képeden,
S miért kell ezt folyton összerakni nekem?
Régen volt már ilyen szép a reggelem,
De köszönöm, a kávémat így nem kérem.

With or Without You

See the stone set in your eyes
See the thorn twist in your side
I wait for you

Sleight of hand and twist of fate
On a bed of nails she makes me wait
And I wait without you

With or without you
With or without you

Through the storm we reach the shore
You give it all but I want more
And Im waiting for you

With or without you
With or without you
I cant live
With or without you

And you give yourself away
And you give yourself away
And you give
And you give
And you give yourself away

My hands are tied
My body bruised, shes got me with
Nothing to win and
Nothing left to lose

And you give yourself away
And you give yourself away
And you give
And you give
And you give yourself away

With or without you
With or without you
I cant live
With or without you

With or without you
With or without you
I cant live
With or without you
With or without you

Hurt

I hurt myself today
To see if I still feel
I focus on the pain
The only thing that's real
The needle tears a hole
The old familiar sting
Try to kill it all away
But I remember everything

What have I become?
My sweetest friend
Everyone I know
Goes away in the end
You could have it all
My empire of dirt
I will let you down
I will make you hurt

I wear this crown of shit
Upon my liar's chair
Full of broken thoughts
I cannot repair
Beneath the stains of time
The feelings disappear
You are someone else
I am still right here

What have I become?
My sweetest friend
Everyone I know
Goes away in the end

You could have it all
My empire of dirt
I will let you down
I will make you hurt
If I could start again
A million miles away
I would keep myself
I would find a way

Don Quijote ébredése

Hajtogattam a kukák mögött egy álmot
egy kerthelyiség félreeső részén.
Eldugult piszoárban vitorlázok
sapkám a hold, fésűm a szél.

Sorra dőlnek ki mellőlem a lányok
fojtogató bűntudat emészt.
A szívek szemétdombján kapirgálok.
Szeretni, Istenem, milyen nehéz!

Annyi minden bajjal kell még megküzdenem
plusz még itt van a nyakamba varrva
egy lefejezett szerelem.
Tükröm, tükröm, tükröm mondd meg nékem:
Jól áll-e ez nekem?

Sorra tűnnek el mellőlem a srácok
mindegyiknek jobb dolga akadt.
Zajos magányban foszforeszkálok
a sápadt fényű telihold alatt.

Annyi minden szarral kell még megküzdenem
ellenséges szélmalmoktól zavaros szellemem
"Nincsen veszély" - mondják -
csak képzelem.

Aztán orvosok jönnek, kezükben fegyver
és ha a vegyszer egyszer a vénába hatol:
A lakatlan sziget lakó lelke tenger lesz,
a szíve lepényhal. Itt úszkál valahol.

Annyi minden szarral kell még megküzdenem
egy tucat csörgősipkás lidérc horkol mellettem.
Választok egyet. Melyik tetsszen?
Melyik legyen a partnerem?