Porszem

Vigyázz ez lesz a vége
Porszem került a gépbe
Vigyázz nem ez volt a terv
Szobor lelép a földre
Hajó repül a ködbe
A madár szobába száll
Ez kész!

Fölém hajolnak, akik ott voltak
Zsebembe nyúlnak
Ki ez a nő?
szem nélkül látok, lyukas az ég
gyönyörű fény vár!


Most jó, fölém hajoltak, akik ott voltak
Utánam nyúltak, nem értek el
Fölülről látom, már nem érdekel, gyönyörű fény vár!

WC-n sírni

WC-n sírni
Ágyon állni
Felhőn félni
Gonoszt birizgálni
A víz sok útja
Száraz földben
Amíg talán a
Gyökérig ér
Minden meglesz
Az összes nyomor
Megigazulsz
Elkárhozol, bármi
WC-n sírni
Ágyon állni
A felhőkön meg
Minden belefér

Űrhajók, angyalok, Isten tortáján ragyog
Egy fekvő nyolcas, így ünnepel minden új napot
Onnan fogod tudni, hogy jól vagy, ha nem találsz senkit, akinek a helyébe lennél
És bármibe kerül, vagy akármi fáj, tudod, hogy élni lehet is, nem csak muszáj
Úristen, Úristen, hogy én ezt mennyire unom
Belülről érzem, és kívülről tudom, hogy:

Beszél, aki keres
Hallgat, aki talált
Senki nem ért semmit
Az orvosok például nem értik a halált
Hát, senki nem ért semmit…

Űrhajók, angyalok, Isten tortáján ragyog
Egy fekvő nyolcas, így ünnepel minden új napot és

Beszél, aki keres
Hallgat, aki talált
Senki nem ért semmit
Többek között, szerintem, az orvosok a halált
Hát, senki nem ért semmit…
…

Szívtakarítás

Ez a város egy
Bódéligetes
Fekete kő

Plakátragyogás
Ruhasuhogás
Lélektemető

Ring a busz,a csukló pördül
Ölelj át, hogy nehogy elszédülj

A koszos ablakon
Fura szagokat
Hord be a szél

Női neveket
Volt szerelmeket
A híd peremén

Megállót nyom az érzés
Dobáld le a sok-sok tévedést

Szíved spam-mel van tele
Színes nyilakat lő bele
A délibábos porvilág
Szappanbuborék semmi más

Hoppá

Elmentél mire megjöttem így csúsztam ki a szerepből
Megjöttél mikor elmentem a semmi néha fáj
Azt mondtad hogy a bőröd sikít nem megy ki a fejemből
Ártatlanul megpördül a táj

Túlvilági fellegek közt szállunk dobokon ülve
Izzó szemű szellemekkel flörtölget a szél
Egy vicces kedvű fénylő lény szemében elmerülve
Megnyugszik itt minden ami fél

Van úgy hogy vörös a Hold
Van úgy hogy kereket old

Húst szorítva bőröd mondja kéne még a jóból
Menjünk már az a legfényesebb irány a mennyország
Hoppá lángoló valaggal rohanunk ki a pokolból
Könnyes szemmel valaki beléd vág

Van úgy hogy vörös a Hold
Van úgy hogy kereket old

Holdutazás

Írd fel, mi kell a Holdról Neked
Kinőtted minden kabátodat
Hazamentél, mikor táncolni kezdtél
A szemceruzáddal húzd ki magad

Ha kijön a nap, te árnyékot látsz
De a te űrhajód sem a türelem tolja
Teát csináltál a környező fákból
S azzal jársz fel a Földről a Holdra

Ha megeszi a lepkét, a káposztalepkét
Ez a hajnali négykor induló tigris
A járdaszegélyen egyensúlyoz
és nem lép le, mert talán figyeled most is
Ez itt egy éjjel működő ösztön
Hogy felnézel, és mennél fel
De majd lehoznak a hegyimentők
Hogy nehogy a Holdon ébredj fel

Bolondok hajója

Lejárok a partra, egy bárba
Rossz név: Bolondok hajója,
Itt egy öreg fazon énekel
A bor is pocsék, akár a hely...
Itt bújnak a hatvanas évek,
Ezt hallja aki ide téved
Néha visszatérek, valami hív,
Ő meg iszik és szív amit szív...
La-la-la-la-la-la
La-la-la-la-la-la
Kilenc nézőnek hal meg este
Ég a szeme, szétszakad a teste...
Mikor meghívtam egy italra,
rám nézett
Köszönt és azt mondta, azt mondta:
Tra-la-la-la
A sikernek ára van, nem titka,
Bohócnak nem jár aranykalitka,
Ne szidd a sznobokat,
Hisz belőlük élsz,
Az írástudóktól meg jobb ha félsz...

Senki ne áldozza magát érted,
Ne lásd az Urat, jobb ha csak érzed,
Ne hagyd, hogy más élje az életedet,
Se szülőd, se testvéred, se szerelmesed

Bolondok hajója,
Lepukkadt bár,
Bolondok hajója,
Még nyitva áll,
Bolondok hajója,
Mindenkit vár,
Bolondok hajója,
Holnap bezár...

Jó, hogy erre senki sem ismer,
Ide nem jár sem Ördög, sem Isten,
Amit átélt arcán látszik,
Ha lehunyja szemét, úgy játszik...
Tudom mit hisz, mit érez,
Dörmög ha egy dallal végez...
Ülök ott hátul, hallgatom
És érzem...egyedül van nagyon...
La-la-la-la-la-la
La-la-la-la-la-la
Fáj nagyon...

Mindig csak játssz, sose dolgozz,
Ha boldog lehetsz, ne gondolkozz!
Sose várd meg azt, hogy megunjanak!
Magad írd mindig a dalaidat...

Vigyázz magadra is, ne csak másra,
Ha elmész haraggal, ne nézz hátra,
Vásár a világ, minden kapható,
De van ami örök és nem eladó!

Bolondok hajója,
Lepukkadt bár,
Bolondok hajója,
Még nyitva áll,
Bolondok hajója,
Mindenkit vár,
Bolondok hajója,
Lepukkadt bár,
Bolondok hajója,
Még nyitva áll,
Bolondok hajója,
Mindenkit vár,
Bolondok hajója,
Holnap bezár,
Holnap bezár...
Bezár, bezár, bezár, bezár
Holnap bezár...
Holnap bezár...
Holnap bezár...

Szellő

Pislogsz, hogy mi van most hátakkor
Tekerjünk nézzük meg belülről
Csináljunk bélést a bánatból
Vagy inkább vegyük át még egyszer előlről

Hét pisztoly, hét golyó, hét halál
A lélek a húsba már alva jár
Látom, hogy odabenn áll a bál
De milyen jól áll, neked ez is jól áll

Indul az agy, a szív, és a tüdő
Jó veled mikor csúszik az idő
Remeg a hús, a csontban a velő
Észrevétlenül szalad az idő

Megyünk, de mégsem közeledünk
Tombol a türelem
Odakinn kutyák csaholnak (vaú)
De minket elrejt a szerelem

A szótlan vágyak hegedűjét
pengetve terelem
Az álmos embert oda ahol
Semmi sem idegen

Indul az agy, a szív, és a tüdő
Jó veled mikor csúszik az idő
Remeg a hús, a csontban a velő
Észrevétlenül szalad az idő

Szerelmes vagyok

Én már sohasem lehetek azzá, ami akkor lehettem volna
Ha úgy csinálok mindent, ahogy a tanító néni mondta
Aki bízott bennem átvertem, megcsaltam akit szerettem
És szánalomért sírtam mikor senki nem volt mellettem

Nem tudom mi a baj velem, de gyakran elfog a félelem
Hogy röhögnek rajtam a hátam mögött, hogy eltékozlom az életem

És legyőz minden támadás, de hiába minden lázadás
Ha akarnék se tudnék lenni más

Nekem káosz kell, nem bírom a rendet
Zaj kell, ami megöli a csendet
Élet kell és szabadság
nem valami ostoba hazugság
Én nem vagyok jó semmire
De készen állok bármire
Még soha nem voltam feldobva ennyire, mert...

Szerelmes vagyok, szerelmes vagyok
Szerelmes vagyok, szerelmes vagyok
Szerelmes vagyok, szerelmes vagyok
Szerelmes vagyok magamba

Tudom, lennél a helyemben, pedig zűrzavar van a fejemben
De hiába várom, senki nem fog rendet tenni helyettem
Míg idegen tőlem a gondolat, hogy elviseljem önmagamat
Hiába keresek valaki mást, hogy kielégítse a vágyamat

Szarok rá, ha nem találom, mert lassan én is belátom
Ha van is pár, ki mellettem áll, én vagyok a legjobb barátom
De ez titok, még te sem tudhatod, úgyis mindent letagadok
Ha valaki azt mondja rám, hogy ilyen vagyok

Nekem káosz kell, nem bírom a rendet
Zaj kell, ami megöli a csendet
Élet kell és szabadság
nem valami ostoba hazugság
Én nem vagyok jó semmire
De készen állok bármire
Még soha nem voltam feldobva ennyire, mert...

Szerelmes vagyok, szerelmes vagyok
Szerelmes vagyok, szerelmes vagyok
Szerelmes vagyok, szerelmes vagyok
Szerelmes vagyok magamba

Üres bölcsőt ringat a Hold fénye

Hétfő volt, mikor született
Én kivártam volna, de nem lehetett
Tudod, a számla nagy, a munka se vár
S jött a hír, hogy a fiam már jár
Aztán láttam, ahogy nevet és fut elém
Hogy ő pont olyan lesz, mint én
Majd ugyanolyan lesz, mint én

Üres bölcsőt ringat a Hold fénye
S mindig ez a mese vége
Apa, mikor jössz? Fiam, mennem kell
Az élet csupa kötelesség
De sokat leszünk együtt még

Neked hoztam, nézd, egy kis ajándék
Apa, pont ilyen lasztira vágyom rég
Gyere, taníts meg rá, hogyan dobjam el
Fiam, játszunk majd, de most mennem kell
Viszi lehajtott fejjel, egy könnycsepp se jön elő
Úgy dobom majd, mint ő
Mondja, olyan leszek pont, mint ő

Üres bölcsőt ringat a Hold fénye
S mindig ez a mese vége
Apa, mikor jössz? Fiam, mennem kell
Az élet csupa kötelesség
De sokat leszünk együtt még

Komoly gimibe jár, soha nem tanul
Mégis népszerű kölyök, nekem ez sem új
Apa büszke rád, de most beszélnünk kell
Csak mosolyog, aztán így felel
Tudod, énnekem most, apa, csak a kocsikulcs kell még
És ha megengeded, elmennék

Üres bölcsőt ringat a Hold fénye
S mindig ez a mese vége
Fiam, mikor jössz? Apa, mennem kell
Az élet csupa kötelesség
De sokat leszünk együtt még

Tudom, jó sora van, messzi városban él
Hosszú út, mire ideér
A minap fel is hívtam, mikor láthatnám
Ha néha felénk nézne, bizony nem bánnám

Apa, túl sok a dolgom, s a fiam is vár
Ugye jól vagy, jó, hogy hívtál
Nagyon jó, hogy felhívtál

Még valamit mondanék, de letette már
S csak rohan, pont, mint én
A fiam, pont, mint én

Üres bölcsőt ringat a Hold fénye
S mindig ez a mese vége
Fiam, mikor jössz? Apa, mennem kell
Az élet csupa kötelesség
De sokat leszünk együtt még

Ultravaló

Itt nem mennek autók
Erre a kutya se jár
Lakatlan házak között
Csavarog a holdsugár
Itt nincsenek álmok
És nincsenek álmodók
Balkán rezesek
Fújják a takarodót

Rozsdás a sarló
Lötyögős a kalapács
Lomtalanított igazságokon
Ücsörög egy uzsorás
Leszegett fejjel kérdem
Hogy van-e valamije eladó
Nesze – mondja -
Itt van egy kis útravaló

A puritán ösztön és a szükség vezet
Szanaszét mardosom a tetemeket
Szíveket szórok a lábak elé
Mutasson utat a vaknak hazafelé

Nem hiszek a papnak
Aki a farzsebéből prédikál
Nem hiszek az ártatlannak
Aki poharaz a pirosnál
Nem hiszek a sorsban
Amire csillagokat aggatnak
Kicsi kínai angyalok
Az ölükben ringatna

A puritán ösztön és a szükség vezet
Szanaszét mardosom a tetemeket
Szíveket szórok a lábak elé
Mutasson utat a vaknak hazafelé

Konyharegény

Magamat az arcommal együtt a kezembe temetem
a sorsom a sorsára nem hagyom azért sem
meglátod valamilyen úton módon
még kimenekítem lesz rá gondom
hogy felgyorsítsam megint annyira gyorsra
hogy úgy tűnjön neked hogy egy helybe áll
ez a hatalmas kék földgömb itt alattunk
amit hogyha megyünk a lábunkkal hajtunk
tovább ha van mit na hajtsátok
ma mindenki vendég ha lekerül a festék
ma mindenki vendég
hitted volna hogy a végére pont ez
a selejtes sablon marad meg mert
amin át hogyha nézed majd a tejút
a holnap a holnap a nemrég
tovább ha van még
az a temérdek emlék egy sincs köztük
amit eléd ne tennék tovább ha van még
ha várnál és mennél és utánad mennék
utánad lennék lennék az aki a sötétben kerget
a szavadat lesi még nem sejti még hogy árnyéknak lenni
igazán nem az a munka amit élvezni tudna
figyel a szentemről tovább küldtem
a szivárgó képben a szavába vágok
előre kérdem mikor jön újra árulja már el
Hogyhogy nem unja hogy rád jár rád jár rád jár rád jár rád jár
az eszeden túlra jár rád jár ád jár rád jár rád jár
mondja te magad nélkül mire mennél
ki elől futnál? kit kergetnél?
Magadon kívül kibe bízzál? Kimondom merre induljál
ki az aki nem te? Ki az aki tudja?
Ki lehetne más ha megmondtad újra
te minek állsz háttal? mivel vagy szemben?
Merre van az arra? biztos nem erre.

De aki meglátta kijelöl az tovább nem menekül
megálljt kiált a vihar meg elül
ahogy mindig szokta
mindig szokta mikor nincs jobb dolga
hiszen őfelőle aztán bármeddig eshet neki
nem mondta senki hogy eltévedtem
akik azt harsogják hova súgjak?
Hogy soha nincsen záróra
ma lesz csakis azért mer csakazér is
csakis azér mercsakazér is csakis azér
követ az ollónak papírt a kőnek
a papírnak ollót keretet a körnek
szívtok a pokolban
jolvan nem kell beszarni csak látogatóban
a látogatásokon ott leszek én is
itt állsz meg mellettem látod hát mégis
csak mindenre jó vagy semmirekellő
látom átnyúlsz a falon amin állok
az ablakaimmal ugyanúgy a hátad látom
ahol eddig voltál ott vagyok itt van
a házad az szebb de az enyémet akarod a szószaporító
miért pont ezt az anyaszomorítót?
Minek az neked? Mikor ki se látsz lassan a fellegeidből
hiába várom hogy nyissad a kaput
azon állunk mind? Az ablakaimból
a fénynek vége kész az alagútból sírunk
de a fellegeidből kezdődjön a sokadik fejezet
ha ennek nem vagy itt ha nekünk nem hiszed
a szirénaszóra felkapod a fejed
ismét benned él ez az egész
az egészet érted
az egészet érted
érted az egészet
hát ezt is megérted
az egészet érted

voltunk fiatalok boldog volt amit legjobb tettem
amit elhozhattam ezt ők küldték neked
semmim nincsen amim eddig nem volt
meg úgy éreztem ahogy érzek most is
csak én felelhetlek meg
legyen az amire mindig vártál pont
úgy ahogyan elképzelted
hogyha valakitől végig tudtad
tudnod kellett te vagy aki felelsz csak
ugyanúgy a választ várod pont
ugyanaz a válasz várat
ahogy elképzelted pont úgy
ahogy mindig vártuk
a lejtőn túl egy újabb lejtő
a viharon túlról az esőfelhőkkel együtt érkezek
bukk
mit tegyek ha csak egy lakat vagyok a saját számon
amitől eddig féltem most alig várom
megismertelek nem is mertelek nem ismerni meg
pedig egyenesen értem küldtek
most is egy olyat aki nem választott még
neki valakije végig súgott
az arcán látni soha nem gyűlölték
változtatni jön úgy tud közben
régi pedig maradhasson mindent
amit eddig hittem
pont úgy ahogy elterveztem

amikor látlak hogy sírsz mégis mindenki vár
miért ne mennél? Miért ne mennél?
Miért maradnál? Miért maradnál?
Amikor látod hogy sírnak a te jókedvedért
miért maradnál?
Legyen úgy ahogyan elképzelted
pont ugyanúgy ahogyan mindig vártad
nézz szét nézd
ugyanúgy a választ várod
minket is ugyanaz a válasz várat pont
legyen az amire
ugyanúgy ahogyan legyen az amire pont
ugyanúgy ahogyan legyen az amire
legyen az ugyanúgy pont
legyen ugyanúgy legyen pont
ugyanúgy legyen úgy legyen úgy pont
legyen úgy legyen úgy legyen

hét hazugság szorozva héttel
és azt megszorozva héttel
hét angyal hét trombitával ül
a reggeli vonattal ki kiabál ott?
kikiabálok
az egyiknek sikerül a másiknak nem
a sors olykor nem tudja mit akar
egyiknek kiderül a napfényes ég
a másiknak nem jut csak…

nem vagyok őrült!
mind ezt mondja!
Jó akkor az vagyok
Ismételd meg hadd halljam csak mondd még egyszer!
Mit?
Hát azt hogy nem vagyok őrült!
Mind ezt mondja!
Jó akkor azt mondja.
Ismételd meg!
Hadd halljam csak mondd még egyszer!
Látogatók egy fénytől távoli regény
és itt mindenem új ő mégis másra figyel nem rám néz rám néz...

A vascsöves

Simogat a hajnal és simogat a kezed
Szeretem a szád és szeretem a szemed
Aki bújt aki nem a karomban ébred
Az álomból egy másik
Szerelem a neved szerelem a neved

Eleven a káosz és zavaros a fejed
Cserepes a szád és szomorú a szemed
Aki múlt aki nem legyekkel ébred
Az álomból egy óriás
Szeret a halál, mert szerelem a neved

Too early

I want to kiss you good morning
then have a cup of tea in bed
tell you the whole curious story
that the night put in my head
oh I’d be so eager
to hear the life you’ve led
just to make this morning
a beginning and not an end

but you always leave too early
you always leave too soon

the beginning of a new day
and not the end of a night
I’m losing this hope somehow
so I drink the last drop of yesterday’s wine
what can I do now
if only I could find
your eyelashes on my pillow
my very last chance to feel you nigh

you always leave too early
you always leave too soon

someday you’ll stay and we’ll take time out
nothing to do but lounging around
that day you’ll start to know me better
I’ll give you shelter
I’ll give you love

Hova megy, ki?

Hova megy ki, ki hova megy?
Mire megy ki, ki mire megy? [x2]

Az asztalon dobolok,
a széken állok,
hogy mit csinálok,
a semmire várok.
Az ajtót berúgom,
a szívem kinyitom.
Kézzel mutatok,
háttal takarok,
érted maradok,
mondd amit akarok!

Hova megy ki, ki hova megy?
Mire megy ki, ki mire megy? [x2]

Húzd meg a vonalat!
Van ami kimarad.
Hallod a tapsot,
lesz aki lemarad.
Az ajtót berúgod,
a szíved kinyitod,
a nyelved harapod,
a segged mutatod,
érted maradok,
mondd amit akarok!

Hova megy ki, ki hova megy?
Mire megy ki, ki mire megy?[x4]

Nézz a szemembe!
Csak egy nap az élet.
Toldd fel a bringád
a hegy tetejére,
hogy hol van a vége,
ülj a váz elejére.
Ha nem tudod mi van,
majd akkor kapod,
a lejtőn lefelé,
hol van a haverod.
Na érted maradok,
Mondd amit akarok!

Hova megy ki, ki hova megy?
Mire megy ki, ki mire megy?

Egónia

Kérdeztem, de nem vártam,
Megnéztem, de nem láttam!
Nekifutottam és elszálltam,
Rám találtam és szétváltam!

Elvártam és eltűrtem,
Elzártam és megszűntem!
Megkerestem és eltűntem,
Visszamentem és elküldtem!

Az én házam, az én pénzem,
Az én vénám, az én vérem,
Az én, az én, az én az énképem,
Lehúzom magam a WC-ben!

Az én sarlóm, az én kertem,
Az én bolygóm, az én lelkem,
Az én, az én, az én az énképem,
Összevarrom és széttépem!

Zöld az ég

Lehet zöld az ég és lehet kék a fű
Nekem mindegy, hisz végül is így gyönyörű
A tévedés néha jó
Tudod Amerikába is így jutott el az a hajó

Így én, keresem a feketét a fehérben
Keresem a vonalat a tenyérben
De érzem azt, hogy nekem így jó, jó, jó
Ceruzával rajzolt fantomkép esküszöm, pont mint én!
Hát mit is tettem, bár csak érteném!
Itt járok mégis szabadon én, vonz a veszély!
Bár őrültnek látszom de nézz meg jól, kinek is árthatnék?!

Mert
Lehet zöld az ég és lehet kék a fű
Nekem mindegy, hisz végül is így gyönyörű
A tévedés néha jó
Tudod Amerikába is így jutott el az a hajó

Rám vigyorog a tükröm oly furcsán néz valamilyen laza trükkel már megint új arcot cserél
De érzem azt hogy nekem így jó, jó, jó
Legurult az égről most a hold, biztosan teljesen tele volt
Velem is megtörtént de nekem így jó, jó, jó
Felnőhetnék csak becsapás, hogy nagynak látsz.
A külsőség is csak kifogás, egy megtévesztő máz.

Mert
Lehet zöld az ég és lehet kék a fű
Nekem mindegy hisz végül is így gyönyörű
A tévedés néha jó
Tudod Amerikába is így jutott el az a hajó

Nem kéne semmit szólnom
A kérdéseim kisbetűkre szórom
Hányszor volt már túl veszélyes ami szívből szólt!

Lehet zöld az ég és lehet kék a fű
Nekem mindegy hisz végül is így gyönyörű
A tévedés néha jó,
tudod Amerikába is így jutott el az a hajó

Mert
Lehet zöld az ég és lehet kék a fű
Nekem mindegy hisz végül is így gyönyörű
A tévedés néha jó
Tudod Amerikába is így jutott el az a hajó

Mert
Lehet zöld az ég és lehet kék a fű
Nekem mindegy hisz végül is így gyönyörű
A tévedés néha jó
Tudod Amerikába is így jutott el az a hajó!