Katicabogárka

Katicabogárka szállj el! Szállj el!
Jönnek a törökök
Sós kútba tesznek
Onnan is kivesznek
Kerék alá tesznek
Onnan is kivesznek
Iszonyatos a zűrzavar,
pedig precízen rendezett a világ.
A fogaskerekek egymásba marnak,
ha fordulnak, forgat a kényszer.
Kizárva önmagamból,
tartom a szám, míg szétrobbanok
A gyújtózsinór holnapra leég,
nem marad más, csak bombatölcsér
Félek, ez így nem jó
de ha nem baj, nekem nyóc
Mindenki elhagyta a földet,
az autók a sztrádán üresen jönnek;
és én még most is az üléshez kötve
A biztonsági öv lefog
Félek, ez így nem jó
de ha nembaj, nekem nyóc!
Félek katicabogárka, Ez így nem jó
Szállj el! Szállj el!

Miért hagytuk, hogy így legyen

Azt hiszed, hogy nyílik még a sárga rózsa
Azt hiszed, hogy hallgatunk a hazug szóra
Azt hiszed, hogy mindig mindent megbocsátunk
Azt hiszed, hogy megtagadjuk minden álmunk, minden álmunk

Virágok közt veled lenni
Tudom, szép volna, kedvesem
Virág sincsen, te sem vagy már
Miért hagytuk, hogy így legyen

Virágok közt veled lenni
Tudom, szép volna, kedvesem
Virág sincsen, te sem vagy már
Nem ad választ ma senki sem

El ne hidd azt, bárki mondja, hogy ez jó így
El ne hidd, hogy minden rendben, bárki szédít
El ne hidd, hogy megváltoztunk vezényszóra
El ne hidd, hogy nyílik még a sárga rózsa, sárga rózsa

Virágok közt veled lenni
Tudom, szép volna, kedvesem
Virág sincsen, te sem vagy már
Miért hagytuk, hogy így legyen

Virágok közt veled lenni
Tudom, szép volna, kedvesem
Virág sincsen, te sem vagy már
Nem ad választ ma senki sem

Hull az elsárgult levél

Fúj a szél és én csak ballagok,
Körülöttem néma csillagok,
Meg sem kérdi tőlem senki sem:
Merre mentél kedvesem?

Esik eső és én ballagok,
Néhány elmúlt percre gondolok,
Kérdezem a tűnő felleget:
Otthonod most hol lehet?

Többé már nem sirat úgy hidd el téged senki sem,
Mint ahogy én siratlak azóta is szüntelen.
Nem szégyellem, s mellettem

Hull az elsárgult levél,
Sír a fáradt őszi szél,
Mondd, hogy nem múlt minden el,
Mondd, hogy néha könnyezel.

Sáros úton egyre lépkedek,
Körülöttem boldog emberek,
Elmesélni nékik nem tudom,
Milyen nagy a bánatom.

Többé már nem sirat úgy hidd el téged senki sem,
Mint ahogy én siratlak azóta is szüntelen.
Nem szégyellem, és egyre

Hull az elsárgult levél,
Sír a fáradt őszi szél,
Mondd, hogy nem múlt minden el,
Mondd, hogy néha könnyezel.

Hull az elsárgult levél,
Mondd, a holnap mit ígér?
Mondd, hogy mi lesz most velünk,
Mondd, így meddig élhetünk?

Fúj a szél és én csak ballagok,
Nem tudom, hogy éppen hol vagyok.
Rád találni vágyom szüntelen,
Merre mentél kedvesem?

Merre mentél kedvesem?

Talán

Lassan magával sodor a remegés, ez az üresség, ami elborít már,
És a megadás könnyeit letörli rólad majd a valóság,
Akkor végre megérted, hogy szükségem van rád,

Még talán, minden szó, minden vágy után!

Az úton, ami a semmibe vezet, az éjbe zuhannak a nappalok,
S a testünkre rajzolt jelekből felismerik már a holnapot.
Miért nincsenek ablakok a félelem falai között,
S az ajtók, amin átjutottunk, bezárulnak a hátunk mögött (már)

És ha túl vagyunk már mindenen, mert nincsen múlt és nincs jelen.
Mikor átlépünk egymás felett, kéz a kézben még veled.
A kétségbeesés hullámai, ha átcsapnak a fejünk felett,
S az őrület szavait végre megértem, hogy mit jelentenek.
A tükörből a múlt ezer arccal néz vissza rám,
Én elfordulok majd csendben, hogy ne lássam, ne érezzem...

Talán minden szó, minden vágy után, másképp nézel rám.
Talán...

Talán sok év után

Még alig kezdtük el és már mindennek vége,
A derűs égre felhő szállt
Az emberek mind irigyeltek nem is oly régen,
Oly boldog voltam, s oly büszke rád

A szerelmedről azt hittem, soha nem múlik,
De mégis könnyen elhagytál
A magány maradt egyedül emlékül nékem,
Úgy őrzöm, mint egy szál rózsát

Talán, sok év után, majd rájövök,
Hogy van még rajtad kívül más
Talán, sok év után,
Az élet hoz majd gyógyulást

De ma még csak azt mondhatom: szeretlek Théged,
S ez a dal is hozzád száll
Az én szerelmem nem fog tán soha elmúlni
És téged mindig visszavár

Wings of Love

Wings of love at the end
Will give us shelter again
We're gonna hide under
When our protest is over

With our answers unsaid
We will walk hand in hand
We won't talk, we won't cry
We'll be just sharing what's left of us

Zsákmányállat

Úgyse hiszi senki el magának
Hogy amit lát az tényleg van
Ha nem várja, hogy a valódi látványt
Jelző kürtszó felharsan

Szól a kürt, ellibben a függöny
Amit most látsz az tényleg van
Kár, hogy mikor körbenéznél
A szélben a mécsesed ellobban

És támad akkor olyan sötét
Amiben az élők kezét
Többet nem találod
És ami elér azt ütöd-vágod

Zsákmányállat máját mosod
Egy névtelen patakban
Körülötted olajfoltok
Mézeskalács szívalakban
És úgy nézed az arcod benne
Mint régen a céllövöldében
Az a lány akinek lőttél egyet
Finom utalásféleképpen
Biztos helyről, régről tudom
hogy a Föld egy tányér és hogy azon
Az emberek és a kövek
Lesznek a mannához a köret

Öltöztetnéd megint

Öltöztetnéd megint a szíved ünneplőbe
betűrsz fehér inget, ahogy nyakat nyakkendőbe
a szívedben nyár lesz vagy legyen inkább tavasz
megtelik virággal olyankor minden terasz

Zászlók is lobognak könnyes szemmel nézel körbe
Hogy itt kell hagynod mindent
hogy megint csak jövőre...
és sötét lesz megint 360 napra
a csajodat nézed ahogy a gyereked ringatja
mert felébredt éjjel rossz neki a sötétben
miért nem jött tavaszra? mért jött inkább télre?
és aztán kisírja ő is, ő is azt a 300 napot
nem lát égitestet, legfeljebb csak ha csillagot

Aztán egyszer megint tavasz lesz és reggel és
együtt örültök a csajoddal meg a gyerekkel
hogy ugye jó az élet mégis jól lett kitalálva
zászlók villanypóznán, a teraszok virágba
és ünnep van a szívben, ing tűrve gatyába
mert minden embernek egy, egy ember a barátja...

Átlátszik a szívünk, mer atlétánk nincsen
a szél a szoknyákat fölfújja a gerincen
viszonylag nagy bajom van a szerelemmel
hogy rövidebb a fonál, mint amíg tart az ember...

Gesztenyefák alatt

Nem lesz több szerelmes dal
Ezt kérted, ezt ígértem
Nem lesz a neved többé
Kondenzcsíkkal írva az égre
Nem lesz több gyertyafényes
Minőségre kényes
Este a kastélyparkban
Nem lesz többé, mondom, nem lesz

Nem adok több szerenádot
Nem leszek olyan áldott
Ki a szívével jól lát
Nem írok több ódát hozzád
Nem hagyom a nagyvilágot
Hátra miattad könnyen
Tudom, hogy így lesz könnyebb
Hiába préselsz könnyet

Szép lombos gesztenyefák alatt
Eladtál és eladtalak

Nem hozok whiskeykólát
Virágot, svájci órát
Parfümöt, édességet
Nem játszok rendőrséget
Melletted, ne aggódjál
Fulladni nem fogsz most már
Mer' rád feküdt a lelkem
Esküszöm, nem

De hogyha úgy leszel vele
Hogy mégiscsak néhanapján
Szükséged lesz rám
Én majd ott fekszem,
Ahol hagytál

Egy régi dalt hallottam
Valami olasz sláger
Ötven-hatvan valahányból
De sok szép nő táncolt
Mindegyik hazudott, de
Egyik sem tehetett róla
Az unokáik persze
Csak az igazat mondják azóta

De hogyha úgy leszel vele
Hogy mégiscsak néhanapján
Szükséged lesz rám
Én majd ott fekszem,
Ahol hagytál

De hogyha úgy leszel vele
Hogy mégiscsak néhanapján
Szükséged lesz rám
Én majd ott fekszem,
Ahol hagytál

Szép lombos gesztenyefák alatt
Eladtál és eladtalak

Szép lombos gesztenyefák alatt
Eladtál és eladtalak

De hogyha úgy leszel vele
Hogy mégiscsak néhanapján
Szükséged lesz rám
Én majd ott fekszem,
Ahol hagytál

Ahol hagytál
Ahol hagytál
Ahol hagytál

Mindenki írja

végre élsz, végre felkeltél
végre nem csak fekszel és kelsz
egyszerre vezetsz és szigetelsz
és végre újra a gyomrodban érzed
meg a tarkód közepén
ott matat az agyad helyén

hogy írja mindenki a falra
amekkorával kifér

figyelj, figyelj már végre
végre figyelj már rám
nem mintha én jobban tudnám
de én is görgettem már ezt a szart
magam elől magam elé
és közben kapaszkodtam rohadtul belé

írja mindenki a falra
amekkorával kifér
hogy nincs túl nagy fal
amivel nem bírnék

Elhagytam magam

Jájájájájájá, megint elhagytam magam
Jájájájájájá, és ez rendben van

Ha azt hiszed, hogy megállok a lábamon, tévedsz
Oh, sírhatsz még egy keveset a vállalom, de aztán
ki kell kéredzkednem, a levegőre,
hogy összeszedjem magam

A nyugalom, az unalom napja, nem ma van

Jájájájájájá, megint elhagytam magam
Jájájájájájá, és ez rendben van

A porszívó, a postás, a telefon, had csörögjön
Biztos hogy egy keveset a fürdőkádban kell még ücsörögnöm
Mer' a kutyafuttára nem futja nekem máma
Jaj, az égvilágon minden kispárna

Jájájájájájá, megint elhagytam magam
Jájájájájájá, és ez rendben van

Négykézláb

Négykézláb
Megyek Hozzád
Négykézláb
Megyek Hozzád

Négykézláb keresem az igazságot,
Amit egyszer még valaki jól elásott,
Múlnak a percek és én némán
Átesek egy ajtófélfán

Négykézláb
Megyek Hozzád
Négykézláb
Megyek Hozzád

Lehetetlen, hisz olyan kerek,
Merek merni, nem is mondok nemet,
Ide kéne jól költözni,
Nem kéne többé kiöltözni

Négykézláb
Megyek Hozzád
Négykézláb
Megyek Hozzád

Szédülök, de a világ átölel
S mi együtt forgunk a semmivel
Bár méreg, még kérek, míg a Holdig nem érek,
és a Földre nézek, ahol már:

Négykézláb
Megyek Hozzád
Négykézláb
Megyek Hozzád

Ne nézz rám,
így ne nézz rám,
jajj, ne nézz rám,
így ne nézz rám

Négykézláb
Megyek Hozzád
Négykézláb
Megyek Hozzád

Négykézláb!

Enyém - Tiéd

Mért akar mindenki mást ami
Mért nem jó ott ahol éppen
Mért szebb az övé és mért nem az enyém
Megvan a néz és ismerem az érzést

Nekem minden van ami másnak kell
Mégsincs meg az ami megfelel
Most itt vagy te de vajon ki lehet ő?
Meg akar engem a legjobb szerető

Vedd el bátran minden vagyonom, nem kell az enyém a tiéd akarom
nem kell más csak minden falatod, vedd el az enyém a tiéd akarom

Mért mutat mindenki mást ami
Az titkol csak aki bajban van
Addig lesz jó még meg nem kapod
A vágyat csontig harapod

Egy mindig fut mert mást remél
Ő mindig fél mert más kefél
Szép verset akkor mondhatok
Ha valakitől egy szebbet kapok

Vedd el bátran minden vagyonom, nem kell az enyém a tiéd akarom
nem kell más csak minden falatod, vedd el az enyém a tiéd akarom

Mért kell mindig az ami éppen nincs
És ha nálad van már mért nem kincs?
Mért rossz neked ami jó nekem
Hát hogy vagyok ha veled nem?

És annyit hozzá fűzhetek
Mert akarni kell hogy legyen mit
Remélem most már jobban vagy
és együtt nagyon nagyon.....

Vedd el bátran minden vagyonom, nem kell az enyém a tiéd akarom
nem kell más csak minden falatod, vedd el az enyém a tiéd akarom
a tiéd akarom
a tiéd akarom
a tiéééd......

Felejtő

Sumák lázadók véreres szemű senkiháziak rám figyeljetek
Bohócok vagyunk és mind belehalunk

IQ-rádiók kábítószerek nézz rám és egyből gerjedek
szerelmes leszek és mind belehalunk

Na ez az üzenet
Az üzeneted

Akármerre mész felejtőt találsz eltűnsz innen akármerre jársz
Mindig az fogad...
Hogy belehalunk

Micsoda üzenet

A konyhában ül a hamutartóból dekket szedeget
Mással beszél de a szeme az itt kopog a halántékomon
Mindig bejöhet
Szeretem...
Mert te is szereted

Rám ne számítsatok én eleget ráztam az öklöm
Eleget hallgattam olyat aki tudta hogy miről beszél
Csak azt nem hogy kinek én a legszéléről jöttem
Tudtam hogy itt leszel valahol és tessék itt vagy
De nem megy
Mit csináljak ha nem megy

Mikor itt ülsz velem szemben
És a dekket szedegeted
Hol marad az üzeneted?
A konyhában ülsz és a dekket szedegeted
Hol az üzenet? Hol marad az üzeneted?
Csak a dekket szedegeted

Itt akármerre mész felejtőt találsz eltűnsz innen
Itt akármit csinálsz mindig ez fogad
Hogy belehalunk
Mind

Darabokban

fél még bennem ez az idő-tépte szív,
ahogy érzés és gondolat egy ütemre ver,
de a józan ész elég erős, és nagy csatába hív
hol voltam eddig? mér' jöttem el? minden szétcsúszik, darabokban hever

bárhova indulsz, bárhova mész,
a csend megül, és nem beszélsz,
senki sem lát, senki rég

tudom, hogy ott vagy két szó között,
vársz, majd egyszer újra jössz,
és megtalálsz a sok betű között

Ember a parton

Igen, ide a porba, engem iderajzolt egy isten,
Mellém apát és anyát, hogy el ne szaladjak innen.
Rímeket az agyba, rémeket az ágyba,
Gitárt és alkoholt és szárnyakat ide hátra,

Hogy felemelkedhessek és kívülről nézzem,
Merre mozdul a test és merre táncol a lélek.
Ki ad inni a földnek, és ki ad inni a fáknak?
Úgy tegyem a dolgom, ne kelljen keresnem másnap.

Erdőt a Marson, telket a Holdon,
Srandot a szívben, hogy el ne hajoljon
Jobbra vagy balra a szív a viharba
És amit nem lát, már ne hallja.

Száz éves angyal kerget engem egyre följebb,
Száz éhes ördög táncol a testem egyre könnyebb.
Mennék én bátran befelé dalolva,
Kezemben bottal a kerítésen dobolva.

Mit tudtál meg ma a világról,
Milyen szívbe karcoltalak?
Mit láttál meg ma a jövőből,
Amíg magasra tartottalak?

Egy slukk a parton, most ettől elalszom,
Elpöccintem a csikket, a levegőt bent tartom.
Ember a parton, Isten a vízben,
Ezer hal rebben szét majd, ahogy kisegítem.

Ember a parton, Isten a vízben,
Nézi az árva, hogy hogy megy ez itt lenn.
Nézi és tényleg nem nagyon érti,
Hogy maradt minden ennyire régi.

Igen, ide a porba, engem iderajzolt egy isten,
Mellém apát és anyát, hogy el ne szaladjak innen.
Rímeket az agyba, rémeket az ágyba,
Gitárt és alkoholt és szárnyakat ide hátra.

Most vagyok-e ébren

Számolok visszafelé éveket hátha
megkerül
A valóság mely az álmomban maradt észrevétlenül
Mikor kezdett süllyedni a hajóm
És még meddig merül
Mikor csörög már az a vekker
S ki mikor derül
Most vagyok-e ébren
Vagy mikor a szél elül a szárnyamon
Nem tépi hajam
Azt álmodom hogy felébresztem magam
Érzem hogy minden nap ünnep
Amíg turisták jönnek
Velem fényképezni magukat
Azt mondják „ő is lehet"
Aki sejti hogy az ébrenlét
Nem más csak álom
Még szedem a jegyeket
Gyertek csak záráskor
Elárulom hogy nem tudom
Most vagyok-e ébren
Vagy mikor a szél elül a szárnyamon
Nem tépi hajam
Azt álmodom hogy felébresztem magam