Alig hitted

Zajlik a sok kis játszma,
Mindenki őrülten játssza
Azt, hogy 'szeret vagy nem szeret',
Vagy hogy mennyiért éri meg.
De ha voltál néha egy kicsit is boldog,
Hát ne szégyelld a szerencséd,
Hisz' alig hitted
Hogy ez is eljöhet még...

És hazudnak megfontoltan,
Behízelgő modorban,
Éppen ugyanúgy ahogy régen,
'Érd be a kicsivel szépen!',
De mégsem fárad belé a szíved,
Aki megöl azt is ölelnéd,
Alig hitted
Hogy ez is eljöhet még,
Alig hitted
Hogy ez is eljöhet még...

Alig hitted
Hogy egyszer ez is eljöhet még,
Feletted is felragyoghat az ég!
Nemcsak a küzdelem
Vagy az ünnep lehet szép,
Alig hitted
Hogy ez is eljöhet még,
Alig hitted
Hogy ez is eljöhet még...

Annyi mindenről álmodtál,
De idegen ágyakban ébredtél,
Kevés volt amit megtudtál,
Mert alig hitted, ha értettél...

Kicsi bogár

Annyira szeretlek béjbi
Annyira rossz volt mikor itt hagytál
Annyira hiányzol béjbi
Annyira rossz volt mikor elmentél
Most egyedül vagyok nagyon
Ó egyedül, és tisztán látok már
Már tudom hol rontottam el
A kettőnk dolgát és rettentően bánt

Tudom az én hibám volt
Egyedül én tehetek róla
Az hogy így elromlott minden,
de könyörgöm, gyere vissza

Annyira hiányzol béjbi
Annyira rossz volt mikor elmentél
Annyira hiányzol béjbi
annyira fájt mikor itt hagytál

Most egyedül vagyok nagyon
Ó egyedül, és tisztán látok már
Már tudom hol rontottam el
A kettőnk dolgát és rettentően bánt

Tudom az én hibám volt
Egyedül én tehetek róla
Az hogy így elromlott minden,
de könyörgöm, gyere vissza

Mert szeretlek szeretlek szeretlek
szeretlek szeretlek szeretlek
szeretlek szeretlek szeretlek
szeretlek szeretlek szeretlek

Tudom az én hibám volt
Egyedül én tehetek róla
Az hogy így elromlott minden,
de könyörgöm, gyere vissza

Szeretlek Kicsi bogár
Szeretlek Kicsi bogár
Szeretlek Kicsi bogár
Szeretlek Kicsi bogár
(Szeretlek szeretlek szeretlek)

Tudom az én hibám volt
Egyedül én tehetek róla
Az hogy így elromlott minden,
de könyörgöm, gyere vissza

szeretlek szeretlek szeretlek
szeretlek szeretlek szeretlek
szeretlek szeretlek szeretlek
szeretlek szeretlek szeretlek
szeretlek szeretlek szeretlek
szeretlek szeretlek szeretlek
szeretlek szeretlek szeretlek
szeretlek szeretlek szeretlek

Veled utazom

Levedlem régi bőrömet
Mert perzselő az őrület
Újra hív a pusztaság
Megint a romba dőlt világ

Az önfeledt tömeg
Már nem érthette meg
Hogy a szemhatár felett
Az égbolt végleg megrepedt

És ahol króm volt és neon
Most csak gyom és tört beton
Csupa seb és horzsolás
A régi, hamis csillogás

Veled utazom
Úttalan utakon
Elkopott szavakon
Elhagyott városokon át
Veled utazom
Veled élem a csodát
Hogy semmim sincs
De enyém a világ

Veled utazom
Végtelen hatalom
Elkopott szavakon
Elhagyott városokon át
Veled utazom
Veled élem a csodát
Hogy semmim sincs
De enyém a világ

Csak te vagy rá az ok
Hogy útnak indulok
Talán még újrakezdhető
A régen tönkretett jövő

Az ember biztos nem dadog
Ha egy régi dallamot
Újraénekel
Belőle magát idézi fel

És ha a bűn a földre ver
Minket titkos szárny emel
És az lesz majd a ráadás
Ha mégis van feltámadás

Ne higgy nekem

Hosszú napok, hosszú éjszakák
Haldoklanak a lelki katonák
Előre tudtam, öledbe hullnak

Savanyú bűz marja a szemem,
Besarazott, hamburgereken,
félve lépek ... nyomasztó évek ...

Titkaid, oly mélyen altatod már rég
Nem tudom, hogy van, hogy nem untad meg még?
Gyermekek, törjetek minden álmot szét!
A semmire a semmi az nem lehet mentség

Valami van, nem megy az idő
Szökik a gáz, fogy a levegő
Félre nézek, vakít a fényed

Porig aláz, kiborít engem
Idegileg ez a szerelem
Semmi nem kell
Könyörgöm menj el!

Elmegyek, ennyi és nem több
Így volt szép
Kedvesem, veszteni nem tudsz most sem még
Ritka perc, szóra sem érdemes a szó
Meglehet tegnaptól egyszer sem volt jó

A szavak nagyon vigyázz, eltalálhatnak
Burokba nem szültek még
-senkit- halhatatlannak
Ahogy azt megszoktad már, újra mindennap
táruljon szemed elé
Egy giccses képeslap ...

Ne higgy nekem, én rosszat akarok
Szerelmeim ugyanolyanok
Minden héten, velem az élen

Töröld belém, ha izzad a kezed
Örökre szűz szervezetedet rég nem bírom
Te légy a sírom!

Titkaid, oly mélyen altatod már rég
Nem tudom, hogy van, hogy nem untad meg még?
Gyermekek, törjetek minden álmot szét!
A semmire a semmi az nem lehet mentség

A szavak nagyon vigyázz, eltalálhatnak
Burokba nem szültek még
-senkit- halhatatlannak
Ahogy azt megszoktad már, újra mindennap
Táruljon szemed elé
Egy giccses képeslap

ne higgy nekem, ne higgy nekem

Sand and Dust

Out in the ocean
Is where we'd be
We lay down our guards
We lay down our guards

And swim to the surface or hold out breath
An ocean of hearts an ocean of hearts

Found out we're insecure and eager as the ones before
But never as insecure and eager as the ones before

And it kills me every time when I feel we're on the line
And a heart that beats is a heart that needs

Out in the ocean
Is where we'd be
With sand dust we pray
With sand dust we pray

Our hands in the ocean our legs in the sea
So endlessly endlessly endlessly...

Found out we're insecure and eager as the ones before
But never as insecure and eager as the ones before

And it kills me every time when I feel we're on the line
And a heart that beats is a heart that needs

Nem ér a nevem

Ahogy a születő percek sorban követik egymást
Úgy lesz bánatunkból egyre több
Ahogy eltűnt szavaink nem idézik meg a múltat
Nincs már tavasz tél és nyár között

Tudod-e mennyire számít neked egy boldog óra?
De elmúlik és nem emlékszel rá
Akinek látni kéne és hallani sokkal jobban
Elfordítja fejét, s megy tovább

Nem ér a nevem ha kérdeztek
Teszem a kezem a másik kezembe
Itt minden meg van engedve
Fekete fehér az emberek lelke
Ha alulmaradsz a versenyben
Ha jó vagy rossz vagy teljesen mindegy
Nem ér a nevem ha kérdeztek
Nem ér, nem ér, nem ér

Ahogy a késő éjjel nem hoz mást csak árnyat
Nem lesz fény a csillagok között
Ahogy a szép emlékek sorra megfakulnak
Úgy lesz a félelemből egyre több

Nem ér a nevem ha kérdeztek
Teszem a kezem a másik kezembe
Itt minden meg van engedve
Fekete fehér az emberek lelke
Ha alulmaradsz a versenyben
Ha jó vagy rossz vagy teljesen mindegy
Nem ér a nevem ha kérdeztek
Nem ér nem ér nem ér

Olyan az élet

Néhány szó, ami mindenkiben az,
És ugyanolyan jó,
Vagy csak néhány nap, ami mindenkiben él,
Örökre megmarad
Bárhol jársz, mindig valaki, valamitől
Kemény, mint a kő
De a szíve nem tud fájni, eljön az idő
Könnyebben törik, mint a jég

Reggel ott, ahol a Nap, ha kel
Éjjel ott, ahol a Hold figyel
Minden csillagon a fény
Hülyeség, hogy nem érdekel

Olyan az életed, amilyet kívánsz,
Figyeld magad, olyan vagy, ahogy élsz
Pont az a story vége, amire vársz
Legyen happy end, ha véget ér...

Néhány jel, néha mindenkinek kell,
Hogy nincs egyedül
De bármi is jön, amit másokkal teszel,
Az egyszer visszaköszön
Bárhol jársz, mindig valaki, valamiért
Valamitől fél
De a szív nem bátor, az élet olyan, mint a szél
Hullik, mint fáról a levél