Hogy vagy?

Na, hogy vagy? Mi van veled mindig?
Semmi nem válasz semmire!
Az nem látszik ennyire.
Megint a tegnapban barangolsz,
nem akarsz velem lenni
és nem vagy magadnál sosem.
Mesélj, mi bánt! Gyere, mondd el!
Nevetni sírva is tudni kell,
az a legőszintébb jel,
hogy maradt benned némi élet.
Ha mennie kell hadd menjen
és jöjjön bármi ,ha jönnie kell!

Most kell, hogy élvezd, amid van
S nem várni, amid nincs!
Most kell, hogy meghalld, amit kell,
Meglátni minden színt!
Most kell, hogy tényleg itt legyél,
Mert többé nem jön el.
Minden pillanat más, de pont azt ad, amit kell!

Szedd, szét magad néha!
Rakd össze megint jól!
Mindegy, hogy szűz vagy nagyon léha,
Csak tudd azt magadról!
Azt, hogy meztelen születtél és majd meztelenül mész.
Semmit nem hoztál és nem viszel,
mindened az maga, hogy: ÉLSZ!

Na, hogy vagy? Mi van veled mindig?
Na, persze én úgysem érthetem,
"lányregény az életem".
Mert bizony másnak mindig könnyebb.
De mindenkinek más a más,
ördögi kör a négyzeten.
Mesélj, mi bánt! Gyere, mondd el!
Nevetni sírva is tudni kell,
az a legőszintébb jel,
hogy maradt benned némi élet.
Ha mennie kell hadd menjen
és jöjjön bármi ,ha jönnie kell!

Most kell, hogy élvezd, amid van
S nem várni, amid nincs!
Most kell, hogy meghalld, amit kell,
Meglátni minden színt!
Most kell, hogy tényleg itt legyél,
Mert többé nem jön el.
Minden pillanat más, de pont azt ad, amit kell!

Szedd, szét magad néha!
Rakd össze megint jól!
Mindegy, hogy szűz vagy nagyon léha,
Csak tudd azt magadról!
Azt, hogy meztelen születtél és majd meztelenül mész.
Semmit nem hoztál és nem viszel,
mindened az maga, hogy: ÉLSZ!

Én csak eljátszom, hisz az élet egy dal,
bárhogy szól engem nem zavar.
Te is eljátszod, mert az élet akar,
Talán jobb is, ha felkavar.

Szedd, szét magad néha!
Rakd össze megint jól!
Mindegy, hogy szűz vagy nagyon léha,
Csak tudd azt magadról!
Azt, hogy meztelen születtél és majd meztelenül mész.
Semmit nem hoztál és nem viszel,
mindened az maga, hogy: ÉLSZ!

Engem ne várjatok!

Ha egyszer elmegyek, majd mi marad utánam?
kopott cipők, ruhák az ágyon.
Ha egyszer elmegyek, majd megkérditek, mért mentél el?

Sietve indulok, de itt hagyom az álmom,
hitem, dalom, és minden vágyam.
Lehet, hogy érzem majd a hiányotok, de vissza ne várjatok!

Ölel a végtelen, így szabad leszek végleg,
Mint a hegyek, a tenger, a lélek.
Gondolni titokban majd rátok fogok, de vissza ne várjatok!

Ne szólj hozzám, semmit sem felelek, többé nem maradok!
Ne faggass engem, a múlt nem érdekel, engem ne várjatok!