Tesséklássék

tenyérnyi tenger egy szobányi csenddel
tüntesd csak el hogyha semmid nem kell
amivel eddig megvoltál
szemernyi szégyen van itt csak egy maréknyi semmi
hogy mindig legyen minek mellémenni
amikor úgy tűnik egyszerre túl sok mindenért kár
hát tessék a lássék az asztal
az étlap az abrosz a szokásos angyal az ablak mellett rég
takaréklánggal ég mintha gyertyát figyelnék
a nyomodba vizslat a tükörnek izgul
magába zajlik a jég ha megindul
a szőnyeg legördül a függönyre fekszem
azt mondom csak amit eddig mondtam
igen én is többet hittem rólam
de nálam többet miért vársz tőlem
aki magának épít magára várat
ami kikerült belőle azt mellétette
mikor nem hitt benne hogy itt minden visszajár
az egekbe céloz a plafonra szárad
csak hogy mindig tudjon minek mellémenni
mikor úgy tűnik hogy kár jaj hagyd már
kinevettél ki se látszol a szavaid nélkül is érhetsz többet az életnél
miért szóljak a te nevedben?
nem is értem minek is téged tartalak pont meg az életben ott várlak
tovább ha van még ma jó messze mennék
ha lekerül a festék itt mindenki vendég
egy ablak a tükröm amim át hogyha nézek
a tegnap a holnap a holnap a nemrég
mögötte nézd az a temérdek emlék
egy sincs köztük amit eléd ne tennék
hogy ha várnál és mernék én utánad mennék
utánad egyből lennék az aki
a sötétbe kerget a szavadat lesi
mert nem sejti még hogy árnyéknak lenni
az melletted igazán nem az a munka
amit ne kéne valahogy élvezni tudni
a te nevedben ki se látszol a falaid nélkül is téged tartalak életben
ha belebuktam letagadtál
fenn várlak a folyosón téged végig mindegyik ablaknál ott állok
előtted most már nincs több titkom
a kezemben egyedül a tenyerem tartom
a tenyeremben meg a markom ha behajtom
az meg már mindjárt egyből az öklöm
miért kell mindent az orrodra kötnöm?
jaj ne kelljen mindent egyből kiböknöm
a te nevedben nem is értem minek is téged tartalak pont meg az életben
ha belebuknék ne sirassál
fenn várlak a folyosón végig téged mindegyik ablaknál ott állok nézd
csakazértis tettem bármit tettem
csak azért hogy bármit tettem tudjad
csakazértis tettem bármit tettem
bármit tettem tudtál rólam mindent
csakazértis tettem bármit tettem
hogy lenyugodhass bármit tettem tudtad
csakazértis tettem bármit tettem
bármit tettem tudtál rólam mindent kész

SZERINTED?

legelőször is alaposabban szemügyre vettem
ahogy általában bárkit akit az életemtől elirigyeltem
a kitaposott kis utakat amit a bozótért otthagytam
csak azért tettem hogy azt is ugyanolyan ösvénnyé tapossam
hogy ne mondhassa többet már rá senki se azt hogy járatlan
a botomat a földjébe mikor legelőször beleszúrtam
azt hallanod kellett volna azt hazudta élvezte
rájöttél? kérdezte na végre
nincs olyan akinek a lábain ne állna valaki
nincs akinek a hátát ne nyomná egy másik hát
nincs olyan aki vissza ne merne kérdezni
elege ne lenne abból mikor a szemeken már látszik
mennyire szeretik nézni az arcod amikor felkelsz és azt mondod
takarodjanak a házadból
felkelsz és azt mondod ne tekeregjenek a véredben
takarodjanak a hátadból ne tekeregjenek a véredben
ne vigyenek innen sehova téged hagyjanak csak az életben
ha neveltek engem valahogyan akkor egymagamnak neveltek
ha tehettek értem valamit is akkor a legtöbb amit megtettek
hogy megpróbáltak rávenni a lehető szerintük legjobbra
de közben úgy beszéltek rólam mintha ott se lettem volna
mégis élveztem ott lenni veletek minden egyes alkalommal
elmondtam mennyire nagyon nem akarom hogy hazavigyetek
igen az álmomban is álmodtam és elaludtam az álmomban
de az alvókámat bízd csak rám a tieiddel ébren van
feleselni látom őket egymással izgatottan
egymástól izgatottak a szemetekkel láthatóan
egyetértenek abban hogy ebben az elbaszott egy állapotban
egymással jóba jobban ha belefeszülnek se nem lehetnek
de mind közül a legokosabb az marad akinek a végére
sikerül veled valahogyan mégiscsak megetetnie
hogy te jobban érted azt is amire ő tanított téged
hogy ez itt egy szembogárnyi bolygó itt magadon kívül téged
meg nem találhat élet meg nem találhat élet
ezen a szembogárnyi bolygón magadon kívül téged
meg nem találhat élet
senki nem üldöz téged senki nem üldöz téged magadon kívül
senki nem üldöz téged senki nem üldöz téged magadon kívül
senki nem üldöz téged senki nem üldöz téged magadon kívül nem
nincs olyan akinek a lábain ne állna valaki
nincs akinek a hátát ne nyomná egy másik hát
nincs olyan aki vissza ne merne kérdezni
elege ne lenne abból mikor a szemeken már látszik
mennyire szeretik nézni az arcod amikor felkelsz és azt mondod
áááááááááááá
felkelsz és azt mondod
áááááááááááá
felkelsz és azt mondod
ooooooooooáááááááááá
látom ahogyan beszélnek hallom ahogyan bámulnak
de a szemeimmel nem hallok a füleim meg kápráznak
hallom ahogyan megnéznek látom amiket kérdeznek
de a füleimmel nem látok a szemeim erre süketek
mit ugatok itt ha nekem egyszer úgy a jó ha nem látnak?
mit akarok én ha nekem egyszer az a jó ha nem kellek?
mondd már meg
mit ugatok itt ha nekem egyszer úgy a jó ha nem látnak?
mit akarok én ha nekem egyszer az a jó ha nem kellek?
téged kérdezlek
mit ugatok itt ha nekem egyszer úgy a jó ha nem látnak?
mit akarok én ha nekem egyszer az a jó ha nem kellek?
mondd már meg
mit ugatok itt ha nekem egyszer úgy a jó ha nem látnak?
mit akarhatok ha nekem egyszer az a jó ha nem kellek?
szerinted?