Nem leszek a játékszered

Elringattad a szívemet minden jóval
Csupa vágyteli színes szóval
Fel is lobbant azonnal a láng

Jó volt égni az új szerelemben, vágyban
Nem a földön, a mennyben jártam
Ha a csókod perzselte a szám

Nem, nem, nem
Soha nem, nem, nem
Én nem leszek soha sem a játékszered

Jó volt várni az éjt, amíg csendben leszállt
Míg a két karod engem bezárt
És az égről eltűnik a fény

Tudtam már csakis így lehet szép az élet
Csakis így lehet szép, csak véled
Mindig erről álmodoztam én

Nem, nem, nem
Soha nem, nem, nem
Én nem leszek soha sem a játékszered

Elringattad a szívemet minden jóval
Csupa vágyteli színes szóval
Milyen könnyen hittem neked én

Rájöttem, hogy a szívedet másnak szánod
De a csókokat tőlem várod
Nem is voltál soha az enyém

Nem, nem, nem
Soha nem, nem, nem
Én nem leszek soha sem a játékszered
Csókod is a másé lehet
A szerelem csak játék neked

De nem nekem
De nem nekem

Nem leszek játékszered
Ha már a mindened nem lehetek
Soha én

Egy világon át

Tudom, hogy csak erősnek akarsz tűnni
Bántottak már eleget, volt hogy már sírni sem volt erőd
Én nem akartam beállni ebbe a sorba és nem is fogok
Bár szent nem vagyok
De néha hibázunk, nem nagy dolog.
Én nem fogom szédíteni a szíved,
Kalandból a Földanya ölén már így is volt épp elég.
És aljas egy szerep lenne, ahogy vetíteném,
hogy én jobb lennék itt bárkinél…
Ugyan kinél?!

Mert ismersz, hogy virággal a kezemben,
az tudod nem én vagyok!
És nem bírok sírni sem,
pedig szorít a mellkasom.
Én nem akarok mondani szépeket,
a szavakkal megölném a lényeget.
És nem hoztam, bársony dobozban,
csillogó nemes fémeket.
És nem áll kinn, hófehér
lovak mögött szép hintó sem.
Visszahoztam a tőled kapott világot,
Ami megtanított élni, bár hiányzol.
Már tudom szeretni nem azt jelenti,
Hogy két ember egy igát von,
Hanem a másikat biztatni, repülni
át egy világon…

Tudom, hogy csak szépnek akarsz tűnni.
De amit az Istentől kaptál, annál mi lehetne szebb?
Volt, hogy már gyűlöltem magam én is
de változást is csak ajándékba kapunk,
ha arra végre méltók vagyunk.

Én nem tudom szédíteni a szíved.
Én nem mondhatom, hiszen nem lenne igaz és nem lenne szép.
Hogy az egyetlen voltál és leszel,
hiszen testünk csak porból van,
és ami azután lesz, ott mindenki egy.

Mert ismersz, hogy virággal a kezemben,
az tudod nem én vagyok!
És nem bírok sírni sem,
pedig szorít a mellkasom.
Én nem akarok mondani szépeket,
a szavakkal megölném a lényeget.
És nem hoztam, bársony dobozban,
csillogó nemes fémeket.
És nem áll kinn, hófehér
lovak mögött szép hintó sem.
Visszahoztam a tőled kapott világot,
Ami megtanított élni, bár hiányzol.
Már tudom szeretni nem azt jelenti,
Hogy két ember egy igát von,
Hanem a másikat biztatni, repülni
biztatni, repülni, hogy a másikat biztatni, repülni
át egy világon.
Át egy világon.
Át egy világon

Blabla

Ugye azt hitted mindent kibír,
Órákig nézted hogy sír,
és nem kívántál soha jóéjszakát neki.
És szidtad, mert jókedvű volt,
Akármit szólt, rosszat szólt.
Más volt mint Te,
Ezért meg kellett bűnhődnie.

Azt mondom neked:
Beszélj szebben, beszélj szebben hozzá,
Hát beszélj szebben, beszélj szebben hozzá!