Mit mondjak még?

Fáradt reggelek, nehéz nappalok,
A legszebb álmaid, közöttük lassan elhagyod.
Sok rejtett félelem rozsdás lakat mögött.
Bátran nézz mögé, ismerd meg és mind elköszön!

Ami vagy, amit hinni se mersz,
Hogy egyedi vagy, ami csak te lehetsz,
Hogy, ami bánt, az is szebbre csiszol,
Amit látsz, amit érzel, azt értsd meg jól.

Hogy többet érsz, mint az éveid száma,
A ruhád, cipőd, autód ára,
Hogy a Twitteren, Facebook-on mennyi az arc,
Aki bejelölt, vagy annál, hogy mire tart.

Többet érsz, mint egy személyi szám,
Matek doga, évvégi bizonyítvány.
Többet érsz, mint egy gyerek, egy felnőtt, egy öreg,
Egy születésnapi köszöntő szöveg.

Több, mint egy kereszt vagy családi név,
Az Isten is csodálva, szeretve néz,
De ha elvesztjük egymást: bolyongva élsz.

Nem várom, nézd:
Nem kell, hogy járj
Tó vízén, a kereszten megfeszülj,
Nem kell, a vízből bort csinálj!
Mit mondjak még!?
Ennyi és kész!
Francba a nagy dolgokkal!
A kicsikben, ha velem vagy
Sokkal többet ér!

Nem kell, hogy járj
Tó vízén, a kereszten megfeszülj,
Nem kell, a vízből bort csinálj!
Mit mondjak még!?
Ennyi és kész!
Francba a nagy szavakkal!
Ha naponta szeretsz, az
Sokkal többet ér!

A nehéz éveket, köszönd, hogy ennyi csak!
Jól tudod mindig van, akiknek sokkal több akad.
Mindaz, mit nem szeretsz, a szíveden sebhelyek,
A múltból visszatért érzelmek, tettek, emberek,

Ami vagy, amit hinni se mersz,
Hogy egyedi vagy, ami csak te lehetsz,
Hogy többet érsz, mint egy platinakártya,
Egy TAJ szám, egy mobil, pénztárca.

Többet érsz, mint egy munkahely,
Aki szeret, az nem elvisel!
Többet érsz, mint a földön bármilyen szerep,
Te a múzsa vagy, nem a kép vagy a keret.

Több, mint egy test, akár csúnya vagy szép.
Az Isten is csodálva, szeretve néz,
De ha elvesztjük egymást: bolyongva élsz.

Nem várom, nézd:
Nem kell, hogy járj
Tó vízén, a kereszten megfeszülj,
Nem kell, a vízből bort csinálj!
Mit mondjak még!?
Ennyi és kész!
Francba a nagy dolgokkal!
A kicsikben, ha velem vagy
Sokkal többet ér!

Nem kell, hogy járj
Tó vízén, a kereszten megfeszülj,
Nem kell, a vízből bort csinálj!
Mit mondjak még!?
Ennyi és kész!
Francba a nagy szavakkal!
Ha naponta szeretsz, az
Sokkal többet ér!

Mindenki keresi mindig,
az alagút végén egy fényre vár,
amiben végül igazi otthont talál.

Mocskos idők

Helló bébi, te nyomorult állat!
Soha nem akartam különbet nálad!
Elállom az utad és megszerezlek!
Hihetetlen, hogy nem szeretlek!

Nem szeretlek, nem szeretlek,
de hogyha eltűnsz, megkereslek!
Bébi, bébi, te nyomorult állat!
Soha nem akartam különbet nálad!

Mocskos idők, szeretned kéne,
a jövő itt van és sose lesz vége!
Mocskos idők a sarokba bújva!
Helló bébi, kezdjük újra!

Helló bébi, én azt hiszem baj van!
Szúrj belém egy utolsót halkan!
Ugrálni akarok, vadul ugrálni,
a nyomorult mennyeket akarom látni!

Népszerűtlen szerelem,
sokan vagyunk kevesen!
Bébi, bébi, újra nálam,
már nem ember, még nem állat!

Mocskos idők, szeretned kéne,
a jövő itt van és sose lesz vége!
Mocskos idők a sarokba bújva!
Bárhogy is volt, kezdjük újra!

Egy hely, örökzöld álmaimban.
Egy hely, a titkos életemben.
A nővéred öreg, a húgod meg gyerek,
de nem ezért van, hogy hozzád megyek!

De ha úgy akarja a szervezetem,
soha többé nem vagy senki nekem!
Bébi, bébi, felmegyek hozzád,
ugyanaz a város, de mégse ugyanaz az ország!

Mocskos idők, szeretned kéne,
a jövő itt van és sose lesz vége!
Mocskos idők a sarokba bújva!
Mocskos idők, kezdjük újra!

Mennyit adsz a lelkemért?

Nem tudom, szeretsz-e még.
Olykor túl kevés, ha sírok, máskor mindent megpróbálsz.
Ha néha szívem meghátrál,
Egy furcsa belső hang szól rám, hogy kérdezzem.

Van-e holnap,
Csóktól csendes jó nap.
Őrült, vérmes, vágytól égő,
Meghitt, lázas,
Féltő, odaadás...
Vár-e ránk?

A holnap mindig annyit ér,
Amennyit megtettél a tegnapért,
Hát add magad, ne félj...
Ma megkapsz mindent semmiért,
Mutasd meg végre mennyit ér neked,
A holnap így lesz szép.

Miért nem fáj?
Miért fáj, fáj, fáj?

Mennyit adsz a lelkemért,
Néha napján harcban állunk, érdekel mit áldoznál
Harcolunk a percekért,
Minden van, ha a szerelem él,
De elvesztünk, ha rosszul lépsz.

Van-e holnap,
Csóktól csendes jó nap.
Őrült, vérmes, vágytól égő,
Meghitt, lázas,
Féltő odaadás...
Vár-e ránk?

A holnap mindig annyit ér,
Amennyit megtettél a tegnapért,
Hát add magad, ne félj...
Ma megkapsz mindent semmiért,
Mutasd meg végre mennyit ér neked,
A holnap így lesz szép.

Miért nem fáj?
Miért fáj, fáj, fáj?

A holnap mindig annyit ér,
Amennyit megtettél a tegnapért,
Hát add magad, ne félj...
Ma megkapsz mindent semmiért,
Mutasd meg végre mennyit ér neked,
A holnap így lesz szép

Hát add magad, ne félj!

Tánc

Ez az, ami kell nekem,
Feldobom a két kezem,
Semmitől se félek én.

A másik oldal messze van,
Én visszamennék boldogan,
De túl nagy már a tét.

Behunyom a két szemem,
Repül a világ velem,
Magába szív a fény.

Minden álom teljesül,
Repülünk a Nap körül,
És repül a világ velem.

Állj meg! - Olyan rövid az élet.
Állj meg! - Én már semmitől se félek.
Állj meg! - Jöhet bármi már.

Megszakad a szív
A lelkem messze, messze jár.

Ez az, ami kell nekem,
Álmodom vagy képzelem,
De nincs már több időm.

Behunyom a két szemem,
Eltűnik a félelem,
Kezdődhet az életem,
Most kezdődjék a tánc!