Hazudtam

Az igazság az, ha hazudunk az klassz, nem kell mindenről tudni
Ne járjon a szád, a sok kényes témát jobb nem feszegetni
Néha hazudunk arról is, hogy igazat akarunk hallani
Néha a hideg ráz tőled, csak nem akarlak megbántani

Nincs olyan, hogy nem is vettem észre azt a lányt
Aki a hátam mögött 5 méterrel a zöld ruhában felállt
Nekem a mályva az egy cukor
De azt mondom, hogy tudom, hogy egy szín
Csak mondom, csak hazudom hogy...

Együtt, maradj velem együtt
Azzal, aki blöfföl csillagot az égről...
Párnádra tesszük, csak maradj velem együtt
Vagy tűnjél a színről
velem együtt...

Sok minden nem igaz, de legalább jól esik,
Vedd úgy, hogy csak a kedvedet keresik
Lehet, hogy kifogna rajtad az igazság
Ezt nem sokan szeretik...

Úgyhogy...
Nem lesz már örökké, és nincs olyan, hogy soha
Csak azért mondom, mert rólam úgy sem gondoltad volna
Most nincs 'ez volt az utolsó', most nincs olyan, hogy 'első'
És az egy ital is legalább kettő...

Csak hazudtam, hogy együtt
Hogy maradj velem együtt
Azzal, aki blöfföl csillagot az égről
Párnádra tesszük, csak maradj velem együtt
Vagy tűnjél a színről
velem együtt...

Együtt, hogy maradj velem együtt
Azzal, aki blöfföl csillagot az égről
Párnádra tesszük, csak maradj velem együtt
Vagy tűnjél a színről
velem együtt...

Ez itt a vége

Nézd már ez itt a vége
A stáblistán ott minden név
Elvakít az utca fénye
De nemsokára hazaérsz

Ez nem volt rossz film, de a vége durva
A színészek jobban is játszhattak volna
Én próbáltam nagyon szerelmes lenni
De be kellett látnom, hogy tényleg csak ennyi
A kamerák előtt még csókoltál engem
De másik filmet forgattál fejben
Szépek voltunk de mindenki látta
Hogy magadat toltad a premier plánba

Nézd már ez itt a vége
A stáblistán ott minden név
Elvakít az utca fénye
De nemsokára hazaérsz

Az volt a baj, hogy túl szépen indult
Egy álomvilág ami szép lassan széthullt
Akcióhős és különös díva
Mondd miért voltunk ilyen rosszul megírva?
Egy szöveget mondtál de érzések nélkül
Én éreztem, de semmit nem mondtam végül
Az öltözőben a tükörbe néztem
Egy magányos nőt láttam a széken

Nézd már ez itt a vége
A stáblistán ott minden név
Elvakít az utca fénye
De nemsokára hazaérsz

annyi még

légüres szobában mozog mindenhová betér
csak hadd mondják a lények most már úgyis mindegy miket beszélnek
bólintanak és félrenéznek a szomszéd ha rájuk kiált
és elnyomják a csikket és már csak egy apró parázs
egy világon túli láng világít át egy üres szobát
feltámadt a reggel megint a szobám falára nőtt
az ablakból kinézek és látom hogy ellepték az utcát a népek
és ellopták a táblákat amiken a kijáratember állt
és a felszívódtak a kanyarba végül
és eltűnt velük ami szép volt füstbe szállt
de még a tűzből feléd kiált
hogy miért vársz? az eszed ha nem gondolna mást
lépd át ha nem csak viccből mondanád
még szép nekem se könnyen nyílt az ég
annyi még hogy most már tényleg felejtenék
kilóméternyi hosszú sorokban áll a sok ezernyi szó
amik elhagyták a számat és mellé leírva még egy szekérderéknyi
ha megjött a kedved éntőlem csináld csak amit csinálsz
de tegyél bármit is azt tudnod kell
hogy hiába lépsz hogyha végig csak egyhelyben jársz
de mondom: csináld csak amit csinálsz
most miért vársz? az eszed ha nem gondolna mást
lépd át ha nem csak viccből mondanád
még szép nekem se könnyen nyílt az ég
annyi még hogy most már tényleg felejtenék
meddig bírjam el még ezt amit lerakni volna jó?
csak játszik velem az álmom most már éppen elég ha ébren találom
és elvették a kedvedet tőle hogy végképp velem legyél
te meg felszedtél az éjjel valakit a házadtól az árokpartig kísér
de még időben visszaér
miért vársz? az eszed ha nem gondolna mást
lépd át ha nem csak viccből mondanád
még szép nekem se könnyen nyílt az ég
annyi még hogy most már tényleg felejtenék
miért vársz? az eszed ha nem gondolna mást
lépd át ha nem csak viccből mondanád
még szép nekem se könnyen nyílt az ég
annyi még
annyi még
annyi még hogy most már tényleg felejtenék

Néz

Nézheted nem tiszta,
Csak te látod annak.
Nem jó parancsolni se másnak, se magamnak.
Te durcás vagy néha, én meg határozatlan..

A fénylő ég van, vagy az égő katlan.
A fénylő ég van, vagy az égő katlan.

Szobánk falára a képünket akasztom.
Keretben az élet, érett férfi, érett asszony.
A nő meg az ő párja, meg a fénykép némasága.
A falon kussba' ketten, nagy néma szerelemben.
A falon kussba' ketten, nagy néma szerelemben.

Nincs köztük semmi.
Nincs köztük semmi, közöttük semmi nincs.
Nincs köztük semmi, közöttük semmi nincsen.

Nagy rutin az élet, az élet rutinpálya.
Az oktató megmondja, hogy a segge alá párna
kell ha ilyen törpe, hogy a világba kilásson.
Te vagy a teljességben az örök hiányom.
A teljességben az örök hiányom.

Nincs köztük semmi, közöttük semmi nincsen.
Nincs köztük semmi, közöttük semmi nincs.
Nincs köztük semmi, közöttük semmi nincsen.

Nézheted nem tiszta,
Csak te látod annak.
Nem jó parancsolni se másnak, se magamnak.
Te durcás vagy néha, én meg határozatlan.

A fénylő ég van, vagy az égő katlan
A fénylő ég van, vagy az égő katlan

Nagyon kell, hogy szeress

Ha már nincs erőm a szép szavakra,
Ha már nem izgat a szép primadonna,
Ha a szerephez már semmi kedvem,
Akkor nagyon kell, hogy szeress engem!

Ha már nem dob fel se harc, se játék,
Hogyha nem akarom már a másét,
S hosszú szünet van a jókedvemben,
Akkor nagyon kell, hogy szeress engem!

Ha a jobb napok sem érdekelnek,
Mikor vége van a türelmemnek,
Ha a szerelmedet nem érdemlem,
Akkor nagyon kell, hogy szeress engem!

Ha a kedvességed bosszant, fáraszt,
Mikor nem adok és nem várok választ,
Mikor szeretni már nincs mit bennem,
Akkor nagyon kell, hogy szeress engem!