2017. augusztus 4., péntek

Annyi még

légüres szobában mozog mindenhová betér
csak hadd mondják a lények most már úgyis mindegy miket beszélnek
bólintanak és félrenéznek a szomszéd ha rájuk kiált
és elnyomják a csikket és már csak egy apró parázs
egy világon túli láng világít át egy üres szobát
feltámadt a reggel megint a szobám falára nőtt
az ablakból kinézek és látom hogy ellepték az utcát a népek
és ellopták a táblákat amiken a kijáratember állt
és a felszívódtak a kanyarba végül
és eltűnt velük ami szép volt füstbe szállt
de még a tűzből feléd kiált
hogy miért vársz? az eszed ha nem gondolna mást
lépd át ha nem csak viccből mondanád
még szép nekem se könnyen nyílt az ég
annyi még hogy most már tényleg felejtenék
kilóméternyi hosszú sorokban áll a sok ezernyi szó
amik elhagyták a számat és mellé leírva még egy szekérderéknyi
ha megjött a kedved éntőlem csináld csak amit csinálsz
de tegyél bármit is azt tudnod kell
hogy hiába lépsz hogyha végig csak egyhelyben jársz
de mondom: csináld csak amit csinálsz
most miért vársz? az eszed ha nem gondolna mást
lépd át ha nem csak viccből mondanád
még szép nekem se könnyen nyílt az ég
annyi még hogy most már tényleg felejtenék
meddig bírjam el még ezt amit lerakni volna jó?
csak játszik velem az álmom most már éppen elég ha ébren találom
és elvették a kedvedet tőle hogy végképp velem legyél
te meg felszedtél az éjjel valakit a házadtól az árokpartig kísér
de még időben visszaér
miért vársz? az eszed ha nem gondolna mást
lépd át ha nem csak viccből mondanád
még szép nekem se könnyen nyílt az ég
annyi még hogy most már tényleg felejtenék
miért vársz? az eszed ha nem gondolna mást
lépd át ha nem csak viccből mondanád
még szép nekem se könnyen nyílt az ég
annyi még
annyi még
annyi még hogy most már tényleg felejtenék

2017. augusztus 3., csütörtök

Tánc

Ünneplő szoknya térd fölé kapva
Játszik a ritmus szelíden rajtam
Port kavar léptünk, koppan a kövön
Egy húron pendül bánat és öröm
Húzz közelebb, ez a tánc
Ennyi év után még jár

Ahogy a könny a számhoz ér
Vigasztalj minden cseppjénél
Elalszik a fény, s én ráhagyom
Holnaptól sötétben vagyok
Csonkig ég a remény
De csak táncoljunk még

Szemeden fátyol, az érintést várod
Hajszollak lassan, ringass a zajban
Süllyedő lelked egy örvénybe rejted
Előre hátra, a lábunk csak járja
Húzz közelebb, ez a tánc
Ennyi év után még jár

Ahogy a könny a számhoz ér
Vigasztalj minden cseppjénél
Elalszik a fény, s én ráhagyom
Holnaptól sötétben vagyok
Csonkig ég a remény
De csak táncoljunk még

Egymással szemben állunk már régen
Lüktető vágyunk elhalkult végre
Galamb az égen repül a széllel
Kigombolt percek elmúlnak szépen
Húzz közelebb, ez a tánc
Ennyi év után még jár

Ahogy a könny a számhoz ér
Vigasztalj minden cseppjénél
Elalszik a fény, s én ráhagyom
Holnaptól sötétben vagyok
Csonkig ég a remény
De csak táncoljunk még