Nem minden úgy történt,
Ahogy elképzeltük régen!
És Úristen!
Megint eltelt egy év.
A „Tükröm, Tükröm”
Rajtam nevet jó kedvében!
Helló kölyök!
Viccesen festesz így felnőttként!
Most már néha napján
Én is nyugodtan alszok,
Létezni átkozott jó,
De néha rohadt kemény.
Olyankor elveszünk, mint
Tejes dobozon az arcok,
De egy koldus tábláján az áll:
Hogy van remény!
Mindig a csillagokban kerestük,
De a válasz végig az orrunk előtt volt.
Lehet idegesített néha, de esténként a mellkasodba bújt
És a bajban átkarolt!
Sajnos
Túl rövid ez az élet
És neked is égig ér a világ!
Képes vagy rá, csak mondd ki még egyszer!
Tanulj meg élni, szeretni,
Meghalni s nevetni
Mindenen, amitől még éjjel félned kell.
És talán nem tévedsz el!
Siess, a munka nem vár,
Megint ketyeg az óra.
Rohanj, mert senki nem leszel,
Ez ma túl kevés.
A boldogság meg
Épp most száll hajóra,
De tudod, meg sem érdemled,
Ha neked ennyit ér!
A fentiek vigyáznak rád,
Elkísérnek az úton.
De a kísértés
Morzsákat szór.
Csillogó poharak meg
Ott ragyognak a pulton
És egy hang azt mondja:
Érezd magad jól!
Mert néha ordítanánk, de mégis
Magunkba kell mindent fojtani.
Még a tiszta szíven is egy emberöltőn át
Nyomot hagynak féltve őrzött titkainknak foltjai.
Mert,
Túl rövid ez az élet
És neked is égig ér a világ!
Képes vagy rá, csak mondd ki még egyszer!
Tanulj meg élni, szeretni,
Meghalni s nevetni
Mindenen, amitől még éjjel félned kell.
És talán nem tévedsz el!
Amikor jó!
Amikor jó!
Amikor jó!
Amikor jó!
És falra festjük
Az ördögöt megint.
„Az” meg torkokat köszörül,
Míg be nem reked.
Megölnek a szemétbe dobott álmok
És sajnálom, hogy csak én jutottam neked!
… Csak én jutottam neked!
A hiba a nem a készülékben van,
Csak lehet, hogy megnéztük az összes diát!
Végig sírtunk minden drámát,
Éjjel meg óvtuk az álmát,
Néha féltünk, de így is
Átnevettünk minden komédiát!
Túl rövid ez az élet
És neked is égig ér a világ!
Képes vagy rá, csak mondd ki még egyszer!
Tanulj meg élni, szeretni,
Mert boldognak kell lenni,
Higgy nekem,
Ez fejben dől el, pénz se kell.
Ébredj fel,
Barátkozz meg az élettel és talán …
