Jószerencsét

Megint rólad szólt a nap
Nem maradtál le semmiről
Várom, hogy újból megtalálj
Egyből megismerj ennyiből
Megint rólad szólt a nap
Vártam, hogy újból itt legyél
Te megint késtél egy kicsit
Nem maradtál itt semmiért

Nem ment az együtt eltűnés
Úgy tűnik, várnom kell tovább
Nem tűnik úgy, hogy visszatérsz
Távol vagy mindig, hogyha látsz
Nem ment az együtt álmodás
Látod, hogy én sem változom
Könnyű szél visz tovább utamon

Megint rólad szólt a nap
Jöttél, és éltünk egy kicsit
Mindig is téged vártalak
Ha más jött, én végig akkor is
Vendégként voltál itt nekem
Feltűntél pár órányira
Szép voltál mindig, vagy ha nem
Akkor is voltál annyira

Szép nekem, hogy elraktározódj
És bennem végig szép maradj
Bármeddig várlak, jól tudod
Bárki más jön, az nem Te vagy
Nem ment az együtt álmodás
Látod, hogy én sem változom
Könnyű szél visz tovább utamon

Megint rólad szólt a nap
Vártam, hogy újból itt legyél
Mások már nem számítanak
Csak Te vagy, és bármit is tegyél
Tőlem hiába is változol
Az arcod már nem fordulhat el
Új cipő, új haj, új beszéd
Engem ez mind nem érdekel

Bármit is tettél, elkísér
Nincs harag bennem semmiért
Ha bármi rosszat szólt a szád
A sorsot ha hívtam, Te jöttél
Nem ment az együtt álmodás
Látod, hogy én sem változom
Könnyű szél visz tovább utamon
Könnyű szél visz tovább utamon
Könnyű szél visz tovább utamon

Másnapos Dal

Felpörgött éjjel után sápadt hajnalon
Száz üveg, ezer pohár minden asztalon
Tegnapi harsány mámor halvány füstje száll
Száraz a torkom, fejem szétrobbanna már

Nem akarok semmit hidd el hát
A napfény szinte fáj, jó a félhomály
Aludni kéne már
Nem akarom hallani ezt a zajt, a belső zűrzavart,
A másnapos dalt, mégis fogva tart

Megfáradt hangulatban furcsa érzések
Valóság, képzelet, játszik csak veled
Lelassult minden mondat minden mozdulat
Homályos filmszalag az összes gondolat

Nem akarok semmit hidd el hát,
A napfény szinte fáj, jó a félhomály
Aludni kéne már
Nem akarom hallani ezt a zajt, a belső zűrzavart,
A másnapos dalt, mégis fogva tart

Nem akarok semmit hidd el hát,
A napfény szinte fáj, jó a félhomály
Aludni kéne már
Nem akarom hallani ezt a zajt, belső zűrzavart,
A másnapos dalt, mégis fogva tart