Rossz idők

Poros úton járok, messze még a cél
Néha könnyezem, mikor szembe fúj a szél.

Zene szólt itt régen, most lőpor füstje száll
És az én időm, tudom lassan már lejár.

Tele már a csizmám, a szívem is nehéz
Sok az indulat, és a józan ész kevés.

Ahová csak nézek, elvadult a táj
Mindent elborít, ez az átkozott viszály.

Hol van már a májusi karnevál, hol van már a hajdani utcabál
Hol vannak az angyali arcú nők,
Valahogy újra meg újra jönnek a rossz idők.

Poros úton járok, kiégett réteken
Hova tűnt a dal, hova tűnt az értelem.

Aki bújt az elbújt, baljós a láthatár
És a csillagunk, ahogy mondják rosszul áll.

Hol van már a májusi karnevál, hol van már a hajdani utcabál
Hol vannak az angyali arcú nők,
Valahogy újra meg újra jönnek a rossz idők.