A vadnyugat története indián szemmel

Látod, a földből kijön egy madár
Nagy mozdulat, szarból legenda
Másnapra éretlen zöld tollait
Simítom hátra a hajamba

Egyedül a szobában, ugyanúgy, mint régen.
Egyedül a szobában, ugyanúgy, mint régen.
Egyedül a szobában, ugyanúgy, mint régen.
Egyedül a szobában ooooooo

Nincs más út, csak az Isten útja

ISTVÁN:
Uram, magadhoz szólítád az én atyám.
Uram, oly mérhetetlen bánat szállt reám.
A sír oly hallgatag, a szó is fennakad,
A szív majd megszakad e súly alatt.

Ím, hát itt fekszik előttem jó atyám.
Lelke fenn jár már a csillagok nyomán.
A föld most elhagyott, e népnek bölcse volt,
És én még nem tudom, mit ő tudott.

Uram, te jónak láttad elszólítani.
Szent az akarat, mely így tud dönteni.
És én, ha kérdezem, mért ily hirtelen,
Hallgat, s nem felel senki sem.

De én, István akit nemzettél atyám,
Én most esküszöm, hogy számíthatsz reám.
E sír el nem temet, én őrzöm lelkedet,
Míg élek, folytatom a művedet.

KOPPÁNY:
Megállj István!
Mondd csak, mit képzelsz magadról?!
Gyenge vagy még, elfúj minden szél.
Erős kézzel kell az országot vigyázni.
Szállj magadba, Vajk, és légy szerény!

Ősi joggal engem illet Géza trónja,
Árpád vére, hej!
Ősi joggal engem választ most az ország.
Őseink törvényét néked is tisztelned kell.

TÖMEG:
||: Koppány, Koppány!
Koppány, Koppány!
Koppány, Koppány!
Koppány, Koppány! :|| ||: ... :||

ISTVÁN:
Koppány, vigyázz! Esküt tettél jó atyámnak,
Elfogadtad akkor a helyed.
Ősi jogról lemondtál az én javamra,
Gyávaságból tettél volna így?

KOPPÁNY:
Géza meghalt és a trónja engem illet,
Árpád népe, hej!
Ősi törvényt sárba nem tiporhat senki.
Tízezer fegyveres választ meg engem, ha kell.

TÖMEG:
||: Koppány, Koppány!
István, István!
Koppány, Koppány!
István, István! :||

ISTVÁN:
Uram, te ismered a lelkem titkait,
Tudod, hogy engem hatalomvágy nem vakít.
Segíts most Istenem, segítsd meg nemzetem,
Segíts az országot megvédenem!

Nincs más út, csak az Isten útja, bármit hoz reánk.
E földön nála nincs nagyobb erő.
Atyám sírjára esküszöm hogy hozzá hű leszek,
És nem hátrálok meg a harc elől.

Ne várj csodát

Vidáman ébredtem ma reggel
Gyűrött a test, gyűrött az ágy
Reméltem, mellettem kelsz fel
Mosolyra kacsintott a vágy

A dolgok közepébe vágtam
Egy ötcsillagos kérdőjelet
Hány az óra édes?
Mindjárt elmegyek

Élvezd a mámort, mintha
az utolsó lenne velem
Repülnék minden éjjelen
Ha tudnám, hogy eltűnsz nélkülem
Veled minden csalódás

Ne várj csodát!
Ne várj csodát!
Ezerszer hittem azt, hogy eljön
A herceg rám talál

Ne várj csodát
Számtalan hazugság
Párosan szép, azt mondják
S én álmodom tovább
Ne várj csodát!

Melletted feksztem, és te
Mellettem állsz
Bámulsz bambán, bután
Csináljuk már tovább!

Haragos a lelkem
Pedig nevethetnék már
Egy legyintéssel jelzed
minden az én hibám

Élvezd a mámort, mintha
az utolsó lenne velem
Repülnék minden éjjelen
Ha tudnám, hogy eltűnsz nélkülem
Veled minden csalódás

Ne várj csodát!
Ne várj csodát!
Ezerszer hittem azt, hogy eljön
A herceg rám talál

Ne várj csodát
Számtalan hazugság
Párosan szép, azt mondják
S én álmodom tovább
Ne várj csodát!

Élvezd a mámort, mintha
az utolsó lenne velem
Repülnék minden éjjelen
Ha tudnám, hogy eltűnsz nélkülem
Veled minden csalódás

Ne várj csodát!
Ne várj csodát!
Ezerszer hittem azt, hogy eljön
A herceg rám talál

Ne várj csodát
Számtalan hazugság
Párosan szép, azt mondják
S én álmodom tovább
Ne várj csodát!

Ne várj csodát!
Ne várj csodát!
Ezerszer hittem azt, hogy eljön
A herceg rám talál
Ne várj csodát!

Kell ott fenn egy ország

Kendőbe zárta ősz haját
Ahogy a régi nagymamák
S ha látta, apánk nem figyel
Esténként súgva kezdte el

Tedd össze így a két kezed
Így teszi minden jó gyerek
S szomorú szemmel végigmért
S nevettünk - Isten tudja, miért

Nézz csak fel, az ég magas
Bár azt mondják, hogy nem igaz
Ott jártak ők, a repülők
És nem látták sehol

Kell ott fenn egy ország
Mely talán ránk is vár
Kell ott fenn egy ország
Amit senki nem talál
Kell ott fenn egy ország
Mely bárkit átölel
Kell ott fenn egy ország
Amit sosem rontunk el

Felnőtt az ember s mindent lát
Szobánkban ott a nagyvilág
Melyből a gyermek mit sem ért
Egy kőre hajtja kis fejét

Az arca szép, nem álmodó
Nem kelti fel már ágyúszó
Csak egy hang szól, halk és fáradt
Mint egy régi altató

Nézz csak fel, az ég magas
Csak hadd mondják, hogy nem igaz
Mit tudnak ők, a repülők
A szívük jég, csak jég

Kell ott fenn egy ország
Mely talán ránk is vár
Kell ott fenn egy ország
Amit senki nem talál
Kell ott fenn egy ország
Mely bárkit átölel
Kell ott fenn egy ország
Amit sosem rontunk el

Kinn állok a ház előtt

Kinn állok a ház előtt, lépéseket hallok,
bizalmat gerjesztek, beengednek,
és ott majd a bajnok
rendet rak, összehúz egy
nagyobbacska halmot belőletek,
emberek, akik bent a házban laktok,
csak vicceltem, de közben
el is felejtettem, mér' jöttem,
mondottam, ember, bízva bízzál,
de ne bennem, a szememben
a fekete összeszűkül,
amikor engedem kifelé
a testzsákból a lelket...

Na és most szeress,
próbáld, hogy szeretsz-e,
próbáld, hogy szeress,
legalább te,
próbáld, hogy szeress,
próbáld, hogy szeretsz-e,
próbáld, hogy szeress,
legalább te.

Csak az autóban meg a házban
vagytok biztonságban,
mindegyikben van annyi gomb,
amivel eltelik az a kisidő,
Nem engednek senkit se közel,és
nem engednek sehová el titeket sem
csak gombokat nyomva, várjátok,
hogy jöjjek...

Na és most szeress

Kinn állnak a ház előtt,
lépéseket hallok,
be fogom engedni
és ott majd a bajnok
kereszt helyett a mellemen
összekulcsolt kezem alá
rakja a távkapcsolómat,
néha boldog voltam azér',
pedig nem is az volt a cél...

Csak az, hogy szeress,
próbáld, hogy szeretsz-e,
próbáld, hogy szeress,
legalább te,
próbáld, hogy szeress,
próbáld, hogy szeretsz-e,
próbáld, hogy szeress,
legalább te.
Csak az, hogy szeress,
próbáld, hogy szeretsz-e,
próbáld, hogy szeress,
legalább te,
próbáld, hogy szeress,
próbáld, hogy szeretsz-e,
próbáld, hogy szeress,
legalább te.
Csak az, hogy szeress,
próbáld, hogy szeretsz-e,
próbáld, hogy szeress,
legalább te,
próbáld, hogy szeress,
próbáld, hogy szeretsz-e,
próbáld, hogy szeress,
legalább te.
Csak az, hogy szeress,
próbáld, hogy szeretsz-e,
próbáld, hogy szeress,
legalább te,
próbáld, hogy szeress,
próbáld, hogy szeretsz-e,
próbáld, hogy szeress,
legalább te.

Angyal

Sose hagyj el, én sem adlak
Se felhőknek, sem a madaraknak
Holdnak nem, talán a napnak
De nem ami elmúlt, csak a holnapnak.

Az égben sétálsz, mikor alszol
Még senkire nem haragszol
Darab szén csak a legszebb gyémánt
Vak voltam, ki egyszerre fényt lát
És süket és néma, mert nem figyeltem
Arra, hogy mit mond bennem az Isten
De nincsen vallás, és nincsen eszme
És lehet, hogy semminek nincs értelme
Hát ennyire egyszerű ez az élet
Az összes titok semmivé lett
Tudom a helyem, és tudom a dolgom
És nem kell már végig gondolnom, hogy a világ milyen gyáva
Akkor támad mikor senki se várja, mikor senki se látja
Lesből gyilkol, nem szemtől szembe
Esélyt sem hagy a győzelemre nekem.

De rajtam most már nincs hatalma
Nekem nem kell már a birodalma
Se hús, se kín, se szerelem
Mindent Te jelentsz nekem.

Angyali üdvözlet

Az angyalokban mindig is hittem,
A fenyő alatt csodát reméltem,
Bontogattam az ajándékokat,
Mint szárnyaim, s a bájitalokat.

Az angyalokban mindig is hittem,
Egyszer egyet oltár elé vittem.
Jóban-rosszban esküt fogadtunk,
Együtt repültünk és aztán zuhantunk.

Nem háborgok, pedig háboruk dulták fel a lelkem
Nem lázadok, de egy egész világ dőlt össze bennem
Csak nézem, ahogy betemet az éteri por
Majd találkozunk,
Valahol, valamikor.

A szellemekben mindig is hittem
Legendákkal az agyam bevetettem
Elmulik minden, az élet olyan más
Nincsenek hősök, sem angyal legendák.

Nem háborgok, pedig háboruk dulták fel a lelkem
Nem lázadok, de egy egész világ dőlt össze bennem
Csak nézem, ahogy betemet az éteri por
Majd találkozunk,
Valahol, valamikor.

Nem háborgok, pedig háboruk dulták fel a lelkem
Nem lázadok, de egy egész világ dőlt össze bennem
Csak nézem, ahogy betemet az éteri por
Majd találkozunk,
Valahol, valamikor.

Szívemet adnám

Volt, ki elmenekült hirtelen,
Néha azt hittem, hogy szívtelen.
Csak félt, hogy rossz lesz a vége,
Hát jó, ha ennyi megérte.

Mindig követem a sorsomat,
Széllel szembe menni nem szabad.
Ha fáj, majd túl leszek rajta,
Legyen, ha Ő így akarta.

Az élet nem játék,
Egy apró szép ajándék.
De győzhetsz,
Én hagynám.
Te értem mondd, mit áldoznál?

Én a szívemet adnám,
Ha egy kicsit is hagynád,
Veled pereg a naptár,
Nyáron hull a hó.
Én a szívemet adnám,
Hogyha végre hagynád,
De ha mégse: nem kár,
Álmodozni jó!

Van, hogy akarom, de nem merem,
Néha bekerít a félelem.
A fény csak fordított árnyék,
Veled én teljessé válnék.

Az élet nem játék,
Egy apró szép ajándék.
De győzhetsz,
Én hagynám.
Te értem mondd, mit áldoznál?

Én a szívemet adnám,
Ha egy kicsit is hagynád,
Veled pereg a naptár,
Nyáron hull a hó.
Én a szívemet adnám,
Hogyha végre hagynád,
De ha mégse: nem kár,
Álmodozni jó!

Bent marad a szó,
Mi fellőtt űrhajóként
Úgy repülne súlytalan.
Mit megadnék érte, hogyha éreznéd,
Hogy a földön, s égen nem kell más, csak én.

Ne szeress!

Tiéd minden cseppnyi víz,
Hívek, szolgák árasztják.
Soha egy kortyot rám ne bízz,
És ne kívánd, hogy szomjam bízzam rád!

Tiéd minden gyűrött ágy,
Az egész Föld a nyoszolyád.
Éljek úgy, hogy meg se áldj,
De ne kívánd, hogy vágyam bízzam rád!

Igaz, hívtalak, nagyon kellettél,
És azt hittem, te lehajolsz egy emberért,
Ha Nélküled nincs tovább.
De hitemet hiába bíztam rád.

Szeresd őt, aki gyenge, szeresd őt, aki fél,
Szeresd őt, aki vesztes, kit azzá neveltél.
Szeresd őt, aki gyenge! - Nem, nem, ne szeress!
Szeresd őt, aki fél! - Már nem kell!
Szeresd őt, aki vesztes, - Sohasem szerettél! - kit azzá neveltél.
Szeresd őt, aki gyenge! -Nem kell, semmit ne ígérj!
Szeresd őt, aki fél! - Már nem hiszem!
Szeresd őt, aki vesztes - Semmit ne kérj! - Kit azzá neveltél.

Nekem nem kell, aki lát,
Nekem nem kell, aki ért,
Minden titkod túl sötét.
Hát ne kívánd, hogy sorsomat bízzam rád!

Csak járjon más írott utadon,
Biztosnak hitt megváltás a jutalom.
Így életünk mennyit ér?
Én nem tudok sírni a lelkünkért.

Szeresd őt, aki gyenge, szeresd őt, aki fél,
Szeresd őt, aki vesztes, kit azzá neveltél.
Szeresd őt, aki gyenge! - Ó, ne szeress engem!
Szeresd őt, aki fél! - Ó, már nem kell!
Szeresd őt, aki vesztes, - Eddig sem szerettél! - kit azzá neveltél. - Ó, nekem semmit ne ígérj!
Szeresd őt, aki gyenge! - Nem, nem hiszem!
Szeresd őt, aki fél! - Tőlem semmit ne kérj!
Szeresd őt, aki vesztes, - Nekem nem kell! - kit azzá neveltél.

Szeresd őt, aki gyenge, - Ó, nem, ne szeress engem! - szeresd őt, aki fél, - Már nem kell!
Szeresd őt, aki vesztes, kit azzá neveltél/Eddig sem szerettél!
Szeresd őt, aki gyenge!
Szeresd őt, aki fél! - Ó, nem kell, nem kell!
Szeresd őt, aki vesztes, - Ó, nekem semmit ne ígérj! - kit azzá neveltél.
Szeresd őt, aki gyenge! - Ó, nem, nem, ne szeress engem!
Szeresd őt, aki fél! - Ó, nem, nem, nem kell!
Szeresd őt, aki vesztes, kit azzá neveltél/Eddig sem szerettél!
Szeresd őt, aki gyenge!

Lehetek a...

Szemétre vetett kacatok közöttük turkál a szürke fény,
széttépett mindennapok, ó, valakit várnak...
Néha az arcod meggyötört, kidobott levelek véresek,
törékeny cseppkő összetört, ó, mindent láttam...

Ott várok a sorok között, talán egyszer rám találsz.
Üvöltök, integetek Neked, de ha nem látsz...

Lehetek a víz, lehetek a tűz,
lehetek a szél, -ami Téged mindig űz-,
az árnyék, lehetek a fény, akkorsem értenél!
Lehetek a víz, lehetek a tűz,
lehetek a szél, -ami Téged mindig űz-,
az árnyék, lehetek a fény, úgysem értenél!

Nem kellenek a nagy szavak, hallom minden sóhajod,
elárul minden szívverés, ó, nálam jártál...
Kezed nyomával díszített pulton felejtett pohár,
ez a film lassan pereg, ó, már százszor láttam...

Ott várok a sorok között, talán egyszer rám találsz.
Üvöltök, integetek Neked, de ha nem látsz...

Lehetek a víz, lehetek a tűz,
lehetek a szél, -ami Téged mindig űz-,
az árnyék, lehetek a fény, akkorsem értenél!
Lehetek a víz, lehetek a tűz,
lehetek a szél, -ami Téged mindig űz-,
az árnyék, lehetek a fény, úgysem értenél!

Ne fájjon többé

Az angyalok városa
Mostanra démonok otthona,
És a 7köznapok tüzén, látod
Porig ég a remény.
És szerelmünk palotáját lassan
Földig lerombolják a gépek,
Véget vetnek a csendnek,
A zenének hadat üzennek.

Magammal betakarlak,
Sebeim mosolyognak,
A vérem íze számban,
De ha most is elhibáztam...

Akkor
Gyilkos zenét írok
És kiöllek magamból
Hogy ne fájjon többé
Ami vagy.
Én gyilkos zenét írok
És kiöllek magamból
Hogy ne fájjon többé
Ami vagy!

Az a fegyver
A homlokomra csókol,
Ha már elegem lett a jóból,
Ha a véráldozat sem volt elég,
A világ elől nincs menedék.
És ez a pillanat
Ellök vagy elfogad?
Kívánjam vagy elkerüljem
Olcsó halálomat?

Magammal betakarlak,
Sebeim mosolyognak,
Én megjelöltelek,
De ha nem értetted meg...

Akkor
Gyilkos zenét írok
És kiöllek magamból
Hogy ne fájjon többé
Ami vagy.
Én gyilkos zenét írok
És kiöllek magamból
Hogy ne fájjon többé
Ami vagy!
Ne fájjon többé
Ami vagy!
Ne fájjon többé...
Ne fájjon többé!!!

Soha nem elég

Ostoba szavakkal támad
A hazug, ha otthagyod
A buta az túl okos lesz
Ha nem vagy ott

Az irigy semmit nem alszik
Éjszakákon át
A hiúnak orráig ér
A nagyvilág

Nézz körül és válassz!
Tudnod kell a választ!
Nézz körül és válassz!
Tudnod kell ki vagy!

Rájössz, hogy magadból bármennyit adsz
És akárhogy szétszakadsz

Soha nem elég!
Soha nem elég!
Soha nem elég!
Soha nem elég!

Soha nem hagyom abba
Csak újra kezdem el
Újult erővel tép
A szenvedély

Kérdezni akkor is fontos
Ha senki nem felel
Mindegy, hogy milyen az út
Ha menni kell

Nézz körül és válassz!
Tudnod kell a választ!
Nézz körül és válassz!
Tudnod kell ki vagy!

Rájössz, hogy magadból bármennyit adsz
És akárhogy szétszakadsz

Soha nem elég!
Soha nem elég!
Soha nem elég!
Soha nem elég!

Nézz körül és válassz!
Tudnod kell a választ!
Nézz körül és válassz!
Tudnod kell ki vagy!

Rájössz, hogy magadból bármennyit adsz
És akárhogy szétszakadsz

Soha nem elég!
Soha nem elég!
Soha nem elég!
Soha nem elég!
Soha nem elég!
Soha nem elég!
Soha nem elég!
Soha nem elég!
Soha nem elég!
Soha nem elég!