Ikrek

Gyönyörű szép, vakít az ég
Ez az a nap, ez az az év
Hiába jó, nem élvezem
Hiába jó, ha nem szeretem

Már nem hat a hit, adj valamit
Ami nem vakít, nem alakít
Csak nyugtat, partra tesz
Magához húz, elereszt

Annyira fáj, mert gyönyörű volt
Most remeg a föld és vérzik a hold
Hiába szép ha nem visz át
Drágám, jó éjszakát!

Repül a gép, visz a hajó
Vissza se nézek. Mire való?
Megérkezés, elindulás
Mintha nem is történne más.

Tied a kéz a homlokomon
Akkor is jó, ha nem akarom
Legyen tiéd, nem érdekel
De nem én engedlek el

Éhes a vágy, megint enni kér
Igazi hús kell és igazi vér
Beleremeghet a föld s az ég
A szerelem mégsem elég

Gyönyörű szép, de belehalok
Saját magamnak nem hazudhatok
Nekem se jó, neked se kell
Ma mégsem engedlek el

Valami más, valami szép
Megválthat, megváltoztathat még
De sosem elég!
Sosem lesz vége már!
Beleremeg most az ég!
Sosem lesz vége már!
Tudom, hogy mennyi elég!
Sosem lesz vége már!
De sohasem lesz talán…
Sosem lesz vége már!

Ilyen egy férfi

Mint húsból a féreg, úgy mászik előre az órán a nagymutató,
Szervezetemben a szer vezet engem és megfeszít, mint a rugó,
Szemben a pálya, már senki sem várja, késik az éjjeli gyors,
Ki tudja előre, hogy erre a földre magával még mit hoz a sors...

1. Ilyen egy férfi? Nem ezt akartam,
Nem erre vártam álmaimban.
Tudod, drágám, azt szeretném,
Ha minél előbb elfelednél engem.

Embergép, aki győzni akar, hiába, ha szeretni sem mer,
Kéri az Istent, hogy rajta segítsen, mert többé már nem hat a szer,
Tönkremegy lassan, egy vírus az agyban, csak erre a napra vár,
Lázas a teste, ölelni szeretne, de tudja, hogy ölni muszáj...

2. Sajnálom, ha felkavartam
Az érzéseid, ha megzavartam,
A gondolkodásod úgyse jó,
A szerelem ma már kihalt szó.

3. Bocsáss meg, de nem én kértem,
A szerelmet nem én meséltem,
Felejts el és úgy a jó,
A szerelem ma már kihalt szó.

Gyere velem

Mire vársz?
Tudom, hogy mindent
Szeretnél
Itt állsz
Nem is értem
Miért kerestél
Kiabálsz
Valahogy hívnál
Ölelnél
Még egy perc
Végül megteszem én, ne félj

Fogd meg a kezem
Gyere velem
Ha a zene zúg
Tudok egy helyet
Ahol mehet minden
Ugyanúgy
Hiszen ezért
Vártam rád

Nem kell, hogy keress
Csak szeress
Úgy mint azelőtt
Érzem, hogy nem szívod el
Előlem a levegőt
És ezt te is tudhatnád

Ott állsz
Félsz, hogy megint
Elszúrnád
Mire vársz?
Bárcsak
Vigyázhatnék rád
Kiabálsz
Pedig meg is súghatnád
Még egy perc, kérlek velem vészeld át.

Bilincs

Bilincseld a kezed hozzám
Dobd a kulcsot messze el
Zárd az ajtót száz lakattal
Az emlékeimet töröld el

Megpróbáltam félreállni
És visszakapni a szívedet
És visszakapni a szívemet
Itt minden megtörténhetett
De tudom jól, hogy minden hiába
Megtörtént minden, ami
Megtörténhetett
Szögesdróttal vegyél körbe
Építs falakat körém
Minden sarkon egy őrtoronnyal
S a börtönőr magad legyél

Nekem késő, neked durva
Tudod jól, hogy szokni kell
Tudom, jól, hogy szökni kell
Vagy behunyt szemmel tűnni el
Nem szeretnék "nem szeretni"
Behunyt szemmel tűnni el

Füledbe súgom: "Mindörökké
Kell, hogy boldogabb legyél
Kell, hogy boldogabb legyél"
Eltűnsz majd, ha itt a tél
Ne gondolj most semmi másra
Én eltűnök ha itt a tél.

Gólya

Ha kicsit több, nem baj, maradhat
Fogadjunk, hogy a felét már így is elhagytad
Az életemnek két szárnya van
Az egyikből a másikba irányítom magam

Ha jó a szél, az irány maradhat
Fogadjunk, hogy nem dőlök be egy újabb áramlatnak
Hála Isten, két vége van
Az egyiktől a másikig égetem magam

Hagyom, ha még, kell még egy óra
Kiugrom pont a Föld felett és lent megérkezik a gólya
Az életemből egy jó, ha van
Ha kicsit több, nem baj, maradhat, elfoglalom magam

Jobbról beelőz egy álom
Semmi nincs már a fejemben
Távolabbi kilátásaimmal
Elúsznak a fellegekbe

Elém tart egy órát
És a mutatók állnak
Ez a dal rendel hozzá
Öreg országúti fákat

Ha jó a szél, az irány maradhat
Fogadjunk, hogy nem dőlök be egy újabb áramlatnak
Hála Isten, hétvége van
Az egyiktől a másikig égetem magam

Hagyom, ha még kell még egy óra
Kiugrom pont a Föld felett és lent megérkezik a gólya
Az életemből egy jó, ha van
Ha kicsit több, nem baj, maradhat, elfoglalom magam

Háromszor indultam érte
Az égbe én is felfutottam
Mindenki más lentről nézte:
A csillagkapukon átjutottam

Minden újabb kívánságom
S minden egyes régi emlék
Megbotlik egy szivárványon
És összemosódik a festék

Jobbról beelőz egy álom
Nincs már semmi az eszemben
Távolabbi kilátásaimmal
Elúsznak a fellegekbe

Elúsznak a fellegekbe
Elúsznak a fellegekbe…

Néha

A földön alig állsz
Mégis a holdra vágysz
Túl szűk idő
Ki tudja, mit vesz elő
Fiad is vár
Lányod is már
Néha mégis fáj
Régen más voltál

Még csak most kezdted el
És neki már menni kell
Utoljára ölel
Az élet máshol telel
Most azt mondja nem
Aztán mégis igen
Néha mégis kell
Hogy dallal altasd el

Az évek így múlnak el
És te már semmiben nem hiszel
Lehettél volna más
De mindig más a hibás
Miért kell az egész
Ha csak ennyi volt és kész
Néha mégis szép
És néha ennyi elég

És nincsen más
Nincsen ami jobb
Minden csupán illúzió
Fekszem arccal a sárban
És a mennyekben érzem magam
Annyira fáj és annyira jó

Annyira fáj és annyira jó