2008. november 18., kedd

Lebegés

Zárd be az ajtót, zárd az ablakot,
De én majd elérlek téged akkor is, ha nem akarod.

Mikor a csendben végleg, elhallgatnak, majd a lépteid.
Mikor a sötétben már, én nem tudom, hogy hol van,
Én nem tudom, hogy hol van a határ.

De holnap újra, feljutunk a hegyre és lerogyunk, majd a porba.
Miért nem lehet, elmondanom mindent neked.

És az ürességet már nem érzed, ami még bennem van, én mégsem félek.

A hazugságtól könnyes szemmel, nyújtod a kezed a kezem felé.
Én érzéketlen arccal lépek, a gyengeségem falai mögé.
Zárd be az ajtót, zárd az ablakot,
De én majd elérlek téged akkor is, ha nem akarod.

És az ürességet már nem érzed, de még benned van, én mégsem félek (már).

Nincsenek megjegyzések: