Voodoo

I'm not the one who's so far away
When I feel the snake bite enter my veins.
Never did I wanna be here again,
And I don't remember why I came.

Candles raise my desire,
Why I'm so far away.
No more meaning to my life,
No more reason to stay.

Freezing, feeling,
Breathe in, breathe in...
I'm coming back again...

I'm not the one who's so far away
When I feel the snake bite enter my veins.
Never did I wanna be here again,
And I don't remember why I came.

Hazing clouds rain on my head,
Empty thoughts fill my ears.
Find my shade by the moonlight,
Why my thoughts aren't so clear.

Demons dreaming,
Breathe in, breathe in...
I'm coming back again...

I'm not the one who's so far away
When I feel the snake bite enter my veins.
Never did I wanna be here again,
And I don't remember why I came.

I'm not the one who's so far away
When I feel the snake bite enter my veins.
Never did I wanna be here again,
And I don't remember why I came.

I'm not the one who's so far away
When I feel the snake bite enter my veins.
Never did I wanna be here again,
And I don't remember why I came.

I'm not the one who's so far away
When I feel the snake bite enter my veins.
Never did I wanna be here again,
And I don't remember why I came.

Voodoo, voodoo, voodoo, voodoo.

So far away...
I'm not the one who's so far away...
I'm not the one who's so far away...
I'm not the one who's so far away...

Én is azt szeretném

Mindegy, csak valami szóljon, je!
Egy hülye gitáros szólózzon, jó!
Rólam úgysem énekel senki,
Mit tudják, hogy én
Mit gondolok, mit érzek,
Nehogy már kiszámítsatok!

Amit szerettek, én is azt szeretném.
Amit szerettek, én is azt szeretném.

Amit mindenki gondol jó,
Amit mindenki használ szép,
Amit mindenki képzel hát?
Én is azokat, azokat is én!

Amit szerettek, én is azt szeretném!
Amit ti szerettek, én is azt szeretném!

Ti meg azt hiszitek biztos
Hogy üzenhettek énnekem,
Pedig azér’ vagyok csak itt,
Mer’ olyan sokszor mondta a TV be.

Mindegy, csak valami szóljon, je!
Egy hülye gitáros szólózzon, jó!
Szíven vagyok találva,
Mikor éneklek a tömegbe,
Ha akarjátok, hatással
Lehettek rám, nekem mindegy.

Amit szerettek...

Csiga

Nincsen veszély, csiga, nincsen veszély
Most az ujjam a szemedhez ér
Mindenki fél, csiga, mindenki fél
Hátradőlni csak Istennek ér
Nagy jutalom vagy, egy kis ablakon
Beadott karéj kenyér
Egy csendes ima vagy egy farok, ami a
Meleg puha helyére ér

Szép hely a Boldogság
Úgy oda vitorláznék
Ott napfürdőzik egy szál tangában
Az összes műanyag játék

Harmatos fű, csiga, peterakás, csiga
Menj tovább ezekért
Az úton, csiga, ameddig visz a
Zutolsó csepp csigavér
Az a fényes lepény, az a Nap, te meg én
Tudjuk, az alatt milyen szerény
Az esély arra, hogy egy arra járó
Csak úgy három szót vágjon belém:

Az „én”-t, a „szeretlek”-et
És azt, hogy "téged", lett
Egy sebesült, akiből kiáll, hogy „szer”
Mert látszott rajta, hogy kell
Itt ebben a tóban egy tengeralattjáró
Itt ebben a panellakásban egy nagy Grand Hotel Béke Szálló
Itt állófogadás van, és én tetszem a szép Csipkerózsikának
Itt akkora boldogság van, hogy ide már
Csak műanyag állatok járnak

Nincsen veszély, csiga, nincsen veszély
Most az ujjam a szemedhez ér
Mindenki fél, csiga, mindenki fél
Hátradőlni csak Istennek ér
Az a fényes lepény, az a Nap, te meg én
Tudjuk, az alatt milyen szerény
Az esély arra, hogy egy arra járóba
Pár szót vág egy másik lény:

Az „én”-t, a „szeretlek”-et
És azt, hogy "téged", lett
Egy szív, ami itt úgy üzemel,
Hogy kiáll belőle, hogy „szer”
Plusz ebben a tóban egy tengeralattjáró
Itt ebben a panellakásban egy nagy Grand Hotel Béke Szálló
Itt állófogadás van, és én tetszem a szép Csipkerózsikának
Itt akkora boldogság van,
Hogy ide már csak műanyag játékok járnak
Itt ebben a tájban él egy festő, aki olyan ügyesen festi
A tájat, hogy annak a tájnak aztán olyanná kell lenni,
Amilyen a festmény, ott én vagyok az a fekvő ember,
Aki csigaszemet piszkál, háttérben tó esetleg tenger
Nincsen veszély, csiga, nincsen veszély, csiga
Nincsen veszély, csiga

Jégszív

Csábít egy éj, egy sejtelmes látomás,
Csábít egy arc, mit egyszer kell, hogy láss,
És a szem, mit láttam már valahol,
És kék, és olyan szép.
És a száj, mi most más szívéhez szól:
Tiéd volt az arc, tudom most már jól,
És azóta...

Jégből vagyok,
talán fel sem olvadok,
Hát nyújtsd két kezed,
olvaszd fel jégszívemet!

Jégből vagyok,
talán fel sem olvadok,
Hát nyújtsd két kezed,
olvaszd fel jégszívemet!

Ha valami fáj, nem érzem régen már,
És ez a láz csak álmomban éget tán...
És az arc, tudd meg, hogy tiéd!
Hívj! Nekem ennyi elég.
És a száj, ha hozzám szól majd még,
Meg kell értsed hát, ennyi épp elég,
Te biztosan látod...

Jégből vagyok,
talán fel sem olvadok,
Hát nyújtsd két kezed,
olvaszd fel jégszívemet!

Jégből vagyok,
talán fel sem olvadok,
Hát nyújtsd két kezed,
olvaszd fel jégszívemet!

Tudd meg hát, sosem éreztem még,
hogy szívem, szívem tiszta jég.
Hideg a nyár, vagy forró lehet a tél,
Nem segíthet más, csak ha értenél,
Te biztosan látod...

Jégből vagyok,
talán fel sem olvadok,
Hát nyújtsd két kezed,
olvaszd fel jégszívemet!

Jégből vagyok,
talán fel sem olvadok,
Hát nyújtsd két kezed,
olvaszd fel jégszívemet!

Hát nyújtsd két kezed,
olvaszd fel jégszívemet, jégszívemet.

Minden Száj Nyitva Áll

Minden száj nyitva áll,
És a fény megcsillan
A pillanat késhegyén,
Aki él, feláll,
Hogy biztos-e, amit lát,
Jönnek ki a
Tengerből a bálnák.

S jönnek ki a
Fák közül az emberek,
Akiknek azt mondták,
Hogy nem lehet

Abból úgyse semmi,
Amit gondoltok,
A pillanat most
Mindenkit tetemre hív;
Rakja föl mindenki a szárnyait,
Nekem is van
A szekrényben egy kis fehér,
Verdesek, de testem
Már túl kövér.

S jönnek ki a
Fák közül az emberek,
Akiknek azt mondták,
Hogy nem lehet

Abból úgyse semmi,
Amit gondol - Tokkal-vonóval,
A mellbe' csomóval,
Gyöngyök disznóval keverve,
Mind csak áll,
Mint a bál
Előtt régen Hamupipőke,
De jönnek galambok,
Segítenek magot
Válogatni, ki
Nem szeretne ott lenni
A tányéron?

Mennyi szép mozdulat,
Halak üveg mögött,
Nők dugás közben,
Autók a sztrádán,
Virágok tavasszal,
Ablakok ősszel,
Didergő királyok,
Sok szép halálok,
Besétál, leteszi
A vizes kalapját,
És azt mondja:
- Itt leszek ezentúl,
Te meg almát eszel bicskával,
Váratlanul jöttél
- mondod, falatot rágva.

Miért pont most jönnek ki
A fák közül az emberek,
Akiknek azt mondták,
Hogy nem lehet.

Dal poharakról

Mindenki választ,
Aztán egyedül lesz egy ideig
Aztán a választott
Poharat a szájához emelik
Aztán megint csend lesz
Csak várni kell a hatást
Ami titokban már eljött
De, hogy lásd még sok mást
Kell csinálnod a végig
És aszerint lesz nehéz
Hogy a poharadban mi volt
És nem attól amit remélsz
Hogy az élet -és itt mindegy
Milyen, semmit mondok
Vagy a halál - és itt is
Jöhetnek a pontok...

Egyedül maradtunk

Az asztalon az abrosz fehér még,
Rajta néhány morzsa,
Tenyerembe hajtom fejem már,
A fájdalom magához húzza.

Egy idegen jön csendben, hangtalan,
Némán surran,
Lesepri az asztalt tisztára,
Pedig ott vagyok rajta.

Nem vár bennünket sehol senki semmi,
Mindent nekünk kell magunkkal vinni,
Ahhoz, hogy újra legyen miben hinni.

Elfájdult lelkem csak azt reméli,
Ami szép volt, az minden megmarad,
Átrepülhetsz az óceánon,
De ha rám gondolsz, elsírod magad.

Éhesek rád, hangjuk hamisan cseng,
Arany és bíbor,
Ha lesepred a lelked asztalát,
Vigyázz rám, ott leszek akkor.

Nem vár bennünket sehol senki semmi,
Mindent nekünk kell magunkkal vinni,
Ahhoz, hogy újra legyen miben hinni.

Elfájdult lelkem csak azt reméli,
Ami szép volt, az minden megmarad,
Átrepülhetsz az óceánon,
De ha rám gondolsz, elsírod magad.

Zsákmányként cipel a sors,
Elsüllyeszt, vagy magasba dob.
Csak emlékképedből élünk,
Egyedül maradtunk.

Elfájdult lelkem csak azt reméli,
Ami szép volt, az minden megmarad,
Átrepülhetsz az óceánon,
De ha rám gondolsz, elsírod magad.

Elfájdult lelkem csak azt reméli,
Ami szép volt, az minden megmarad,
Átrepülhetsz az óceánon,
De ha rám gondolsz, elsírod magad.